Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-29 / 75. szám

Ebredezés Tavaszi hírek a Balatonról A sok bazár, borharapó, apró ABC-áruház természe­tesen még zárva van. A csöndes hónapok alatt be­piszkolódott ablak- és kira­katüvegek mögött rendes üresség avagy csúnya össze­visszaság — ahogy hagyta a gondos vagy a hanyag gaz­da. — Nincs itt még semmi se — morog a fényképész, mert nincs kedve új filmet fűzni a gépébe. Azután még­is kénytelen fölcihelődnl, mert nini, ott a fák mögött megmozdult valami... Közelebb megyünk A Vad­virág nyaralótelep faházai között valóban élénk a moz­gás. Boda Erika, a vezető mondja: — Március elsején kezd­tünk dolgozni. Először a károkat mértük fői. A nagy tél kicsavart egy-két fát; egyéb bajt nem észleltünk Tart a lakosztályok belső felújítása, a kertészek met­szik a fákat, termőföldet te­regetnek, új betonelemekkel borítják az autó parkol oka t. Április 27-én szándékoz­nak megnyitni a telepet, s úgy várják, hogy még abban a hónapban megérkezik az első, utcáról betérő vendég is. Minden nyitás után akad egy-két különlegesen edzett turista — főleg osztrák vagy NSZK-beli —, aki május ele­jén kezd nyaralni. Közel a nyaralótelephez füst bodorodik egy árokpart­ról. A kerítés mögött nád- födeles ház, s egy asszony forgatja serényen az avar­söprűt. Utóbb megtudjuk: Szúsz Ferencnét leptük meg k erdezősköd ősünkkel, aki állandó lakos itt, a parton. — Elkezdtem takarítani a kertet, mert olyan szépen süt a nap — mondja elé­gedetten és hozzáteszi egy versnyi csönd után: — De nemcsak én kezd­tem. Ahogy járok-kelek, lá­tom néhány napja, hogy k'­klnyílnak a hétvégi 1 lázak, érkezik a ga/.da takarítani, mázolni, fölfedezni, hogy té­len betörő is volt hívatlan vendége. Bogláron a vetömagbolt, I mint a szeizmográf a föld­rengést, úgy jelzi a balatoni :/ éledezést. Bédi Géza üzleté­ben a feleség szolgálja ki a betérő vevőket, de közben van néhány jó szava ahhoz is, aki csak úgy kérdezős­ködni érkezett: — Mi szombaton is nyitva tartunk és van is már for­galom, mert az utóbbi hét­végén jöttek sorra a villatu­lajdonosok. ök persze első­sorban a dísznövények hagymáit, magvait viszik. Méghozzá az igénytelen vi­rágokét, azokkal kevés a do­log és bírják azt is, ha egy hétig nem öntözik meg őket, — Melyik az idei kedvenc? — Kukacvirággal lesz te­le mindenfelé a kert. De jó, hogy eszembe jut, egy ki­csit magam ellen is kell be­szélnem, mert sok olyan ve­vőm is van, amilyen eddig nem volt: nemcsak díszít' az udvarát, hanem vetamé- nyez is. Tanácsot kémek, mert nem értenek a zöld­ségfélékhez, soha se ter­mesztették, de már évek óta olyan drága itt, a Balaton­nál a piac, hogy nekivág­nak; hátiba megterem a ma­guknak való. Tehát kevesebb csak díszítő, gyönyörködő lesz, néhány négyzetmétert egyre többen hasznos műve­lésbe fognak. így és még többfélekép­pen ébredezik a magyar tenger partja. A tó valóban tengerarcát mutatta, amikor ott jártunk: túlsó partja ködbe veszett. Ügy néztünk a messzeségbe, mintha vég­telen nagy víz locsogna-fe- csegne cipónk orra előtt a köveke».. L P. mes mua csónakokat Háromszemélyes, színes műanyag sportcsónakok gyártását kezdték meg a hajdúszováti Lenin Terme­lőszövetkezet tavaly szerve­zett kiegészítő üzemében. Az újfajta vízijárművek súlya mindössze hatvanöt kiló lesz, s a kresz előírásainak megsértése nélkül lehet majd nyag gyártanak szállt tani ezeket személy- gépkocsin is. Az üvegszálas poliészterből gyártott csóna­kot kétoldalról beépített légzsák védi a vízen a fel­borulástól. A szövetkezeti üzem a tervek szerint egy esztendő alatt mintegy 500 kék, sárga és zöld műanyag csónakot készít. SZÍVESEBBEN SZÍVJUK Tiszta levegőt* Divatos téma manapság a környezetvédelem. Szeren­csére egyre „divatosabb” tenni érte! A megyei fő­ügyészség átfogó vizsgálatot végzett Somogybán, hogy a tanácsok szakigazgatási szer­vei miként tesznek eleget a levegő tisztaságvédelmével kapcsolatos ellenőrzési, en­gedélyezési, kötelezési es bírságolási feladatainak, el­járásaik megfelelnek-e a jogszabályoknak. A megye környezeti adott­ságai az országos átlagnál kedvezőbbek. A kiegyensú­lyozott éghajlat, az erdők, a területhez képest kis nép­sűrűség és az aprófalvas te­lepülésszerkezet mind hoz­zájárul, hogy viszonylag tiszta levegőt szívhatunk. A kedvező adottságokat azon­ban rontja az ipar, a mező- gazdaság és a közlekedés dinamikus fejlődése, a vá­rosiasodás, valamint a Ba- laton-part idegenforgalma. Ezek a szennyező források, s általuk növekszik a kör­nyezetet károsító anyagok mennyisége. Somogy mind­ezek ellenére egyike a leg­tisztább levegőjű megyék­nek; a levegő szennyezett­sége — néhány kivételtől eltekintve (kedvezőtlen me­teorológiai viszonyok, csúcs- forgalom stb.) — sehol sem lépi túl a megengedett ha­tárértéket. A? átlagosnál szennyezettebb levegőjű te­lepülés Kaposvár, Barcs, valamint a nyári időszakban Siófok. Somogybán tizenhat tele­pülésen vannak nyilvántar­tásba véve a légszennyező források. A légtérbe fő­ként a közlekedésből, az építő- és faiparból, a fűtő­berendezésekből és az állat­tartásból kerülnek szennye­ző anyagok, túlnyomóan por, korom, széndioxid, szén- monoxid és nitrogénoxidok. A kedvező környezeti adottságokhoz járul, hogy a környezet- és természetvé­delem, ezen belül pedig a levegőtisztaság-védelem irá­nyítása és szervezése a ta­nácsi testületi munka szer­ves része. A megyei tanács első ízben 1973-ban foglal­kozott a levegő tisztaságá­nak óvásával. 1981-ben a Balaton üdülőkörzetét nyil­Lörincz L. László Jég hátán 50. Nem tudtam meg­állni, hogy ne bök­jek egyet feléje. — Pozitív vagy negativ módon? — kérdeztem ár­tatlanul. Sértődötten felhúzta a szemöldökét. — Na hallja! Hát per­sze, hogy pozitív módon .. Csak nem ülnék itt magá­val, 'ha ön ellen ... Nevet­séges, kérem ... ! — és va­lami ingerült nevetésféle buggyant ki belőle. Aztán összeszorította a száját és az asztal lapjára nézett. — Én önt tehetséges embernek tartom, Mlinarik kolléga ... Bár nem volt a tanítványom és csak rövid ideje ismerem, de úgy hi­szem, meg tudom ítélni annyi idő alatt is az em­bereket. Tiszta lelkffisme- rettel mondhatom, hogy ön ide való, kolléga úr ... Ezt a professzornak is kijelen­tettem, amikor a vélemé­nyemet kente, és önnek is a szemébe mondom. Ne­hogy bármikor is mást kép­zeljen rólam. Egyébként, ha tiltakoztam volna ön ellen, azt is megmondanám — tette hozzá. Oldalra hajtotta a fejét és a falra nézeti. — Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akár én, akár a prof száz százalékig elégedettek lennénk a kol­léga úrral. Nem, erről szó sincs, ön okos és tehetsé­ges ember, de igen sokat kel még tanulnia ahhoz, hogy jó nyelvész váljék önből. A szorgalma és az adottságai megvannak hoz­zá. Ezért döntöttünk az ön alkalmazása mellett. — Köszönöm — mond­tam még egyszer. Elhárító mozdulatot tett a kezével. — Magának köszönje, kolléga úr ... öné az igazi érdem. Pillanatnyi csend eresz­kedett közénk, látszott raj­ta, hogy akar még vala­mit, csak nem tudja ho­gyan kezdjen hozzá. Kí­váncsian nyugtattam rajta a szemem; azt hittem, mindjárt el is akar látni néhány tudományos vagy oktatási feladattal. Megva­karta a homlokát, aztán rámnézett teknőckerete mögül. — A kolléga úr . . . izé .. . nem nagyon kedvel engem, igaz? Váratlanul ért a kérdése és alighanem a szám is nyitva maradt meglepeté­semben. Egyáltalán nem volt szokásban, hogy meg­tárgyaljuk egymás iránti érzelmeinket. Csak bámul­tam bambáin és nem jött ki szó a számon. — Mondja csak ki bát­ran — mosolygott rám hal­vány féloldalas mosollyal, és megcserélte keresztbe rakott lábait. — Nem ha­ragszom meg érte ... Mit tnondhattam volna? Valóban nem szerettem, de tiszteltem nagy tudásáért és talán a múltjáért is. Megcsóválta a fejét, el­nézést kérőén. — Ne higgye, hogy ok nélkül kérdezem. Csak tudni szeretném, hogy a kolléga úr mennyire hisz nekem . .. Mennyire bíz­na bennem, ha szükséges lenne. Egy kiesét rejtvényszerű­nek hangzott az egész. De mivel várakozóan nézett rám, kénytelen voltam vá­laszolni. — A tanár úr furcsa ember — mondtam, vagy jobban mondva nyögtem feléje, és bosszankodtam is magamban, hogy nem tudok leszokni a tanár­ura zásról. Hiszen most már én is az vagyok. Hiába, az adjunktus úr még vala­hogy nem jött a számra. — Furcsa? — kérdezte és felikapta a fejét. — Mindenki azt mondja. Szeretik a tudásáért... Meg hogy igazságos. De furcsa ... Ezért meg nem szeretik. Gondoltam ennyi Î6 elég. Láthatóan elismételte magában a mondottakat, aztán felemelte a fejét. — Es mi a furcsa ben­nem? Egyre kínosabban érez­tem magam. Mi a fene kö­zöm van hozzá, hogy mi­nek tartják a hallgatók Kiss Pétert. Furcsának vagy nem normálisnak ... — A feleségem? — kér­dezte. Bólintottam. — Az is. Felpattant, már »meny­nyire rossz lábai engedték, és felém kiáltotta. — Ehhez senkinek sem­mi köze! Megragadtam a kedvező alkalmat és én is feltápász- kodtam. — Természetesein... Es nekem sem... — s már nyújtottam is a kezem, hogy elbúcsúzzak tőle. Ek­kor azonban magához tért és vissaanyomott a székbe. — Bocsásson meg, kollé­ga úr — mondta —, csak az idegeim. Én akarok be­szélni magával és én sér­tődök meg. Egyszerűen ne­vetséges ... Szóval a fele­ségem. Tudja hány éves vagyok én, kolléga úr? — kérdezte és megállt előt­tem. — Úgy negyven kör® — feleltem. — Nagyjából... È* a feleségem? — Nem tudom — hazud­tam, pedig mnidenki tud­ta, hogy legalább két év­tized van közöttük. — Majdnem hatvan — mondta, és megtörölte szemüvegét a zsebkendőjé­vel. — Ügy bizony, kollé­ga úr, majdnem hatvan ... Es ez nyilván érthetetlen­nek tűnik, igazam van? Lehajtottam a fejem és nem válaszoltam. Megkeseredett a hangja, ahogy folytatta. (Folvtaljuk.) váni'.otta kiemelten vedelt területté az iparlerüiclek és Siófok kivételével. Tanács­rendelet született tavaly, s ez tiltja a Balaton-paiti üdülőkörzetben a tarlóége­tést, a mezőgazdasági és egyéb hulladék égetését, il­letve légszennyezéssel járó tevékenységre errgedély ki­adását. A helyi tanácsok az el­múlt években felülvizsgál­ták és korszerűsítették a köztisztasági tanácsrendele­teket, kijelölték a szemétte­lepeket, intézkedtek az ille­gális szemétlerakóhelyck megszüntetésiről. A széles körű testületi irányító és szervezőmunka ellenére a levegőtisztaság-védelmi ha­tósági jogkört ellátó szak- igazgatási szervek munkájá­ban akadtak hiányosságok is. A megvizsgált 194 hatá­rozatból a főügyészség 47- ben talált eljárási vagy anyagi jogi törvénysértést. A környezetvédelmi inté­zet pécsi állomása ellenőr­zéseket végzett, szakvéle­ményekben javasolt intézke­déseket. A megyei tanács építési osztálya nem bírálta felül és nem adott iránymu­tatást az első fokú építés­hatóságoknak. Emiatt elő­fordult, hogy be nem tarha­tó határidővel jelentős költ­ségű építkezésre • kötelezlek vállalatot (ságvári tanács) vagy fölöslegesen kötelezlek olyan zárt rendszer megépí­tésére, amely az építési tervben már szerepelt (bai - esi tanács). Az ellenőrzések során ál­talában elrendelték a lég­szennyezési bírságot kiszabó határozatok fölterjesztésé', de utána ezeket nem — vagy csak felszínesen — ellen­őrizték. Néhány esetben ha­tásköri szabályokat is megsértve hoztak határoza­tokat egyes tanácsok. Lég­szennyezési bírságot 1982- ben 17, tavaly 19 esetben szabtak ki. A bírság megfi­zetésére csak gazdálkodó szerveket köteleztek, ma­gánszemélyek esetében ei - re nem volt példa. Tavaly összesen 445 ezer forint bír­ságot szakiak ki a vizsgált tanácsok. A legkisebb ösz- szeg ezer, a legnagyobb ki- lencvenegyezer forint volt. A legfontosabb, hogy So­mogy levegőtisztasága lehe­tőleg ne romoljon. Ez mind- annyiunk érdeke, s a megyei főügyészség e cél érdeké­ben végezte az ellenőrzést. Ahol kellett, élt jogával: figyelmeztetéssel, felszóla­lással, javaslattevéssel, óvással. Gy. L. A hétvége pihenésre való A nagyatádiak kívánsága az, hogy igazán otthon érez­zék magukat a Rinya part­ján. Az idősebbek némi nosztalgiával gondolnak ar­ra, hogy az új emeletes há­zak helyén nem is olyan ré­gen még kertes porták ál­lottak, az új városialvók irigykedve nézték azokat, akik a város szivében vagy annak szomszédságában nan épülő rendőrkapitányság mögött ugyanis van egy te­rület. ahol korábban két ku­tat fúrtak, s ezekből a me­leg vizet a majdani meden­cékbe lehet vezetni. Hogy a tervekből mikor lesz valóság? Csak akkor, ha összefognak a nagyatádiak. A környékre a tervezők kempinget is álmodtak, bár pillanatnyilag alig beszéihe­kedvükre napozgathattak, kapálgathattak a saját kert­jükben. Ezért is döntöttek úgy a város vezetői, hogy újabb és újabb zöldterülete­ket, parkokat alakítanak ki. Elsőnek az Ámor parker­dő készült el a szoborteiep szomszédságában, de ez gyor­san tönkrement, senki sem sétált arrafelé szívesen. Sze­rencsére ismét rendbe tel­ték, sőt bővítették. így a halgazdaság felé vezető gö- röndi út eleje kedvelt ki­rándulóhely lett: alkalmas szalonmasütésre, s az atádiak által olyannyira kedvelt gombaszedésre. Errefelé ta­lálhatók a tanács által par­cellázott, hétvégi telkiek is. Kétszázkilencven család ta­lált itt 90—136 négyszögöles birtokra. S mert van víz, so­kan nem vityillákat emeltek, hanem otthonokat, amelyek­ben kényelmesen lakhatnak is. De hát nem mindenkinek az idejéből futja kertészke­désre. Vajon nekik milyen lehetőségeik vannak? Hiszen az úgynevezett csónakázótó­ban nem sok örömüket le­lik a nagyatádiak, még a megrögzött horgászok is csak kerülgetik a vízpartot. Egy strand van, új szabad­strand is épülhet a város- központon kívül. Áz uj ön­tünk Nagyatádon idegenfor­galomról. A berzencei határ- állomás megnyitásakor azzal számolt mindenki, hogy a kedvező viszonyok miatt föl­lendül a jugoszláv idegenfor­galom. Sajnos, ez nem tör­tént meg. Hétköznap és hét­végén ugyan látni a város­ban jugoszláv rendszámú gépkocsikat, de tulajdonosuk jobbára csak vásárolni jön. Persze mit is csinálhatna mást? Nincs sem múzeum, sem kiállítótereim. Azt mond­ják, hogy a határon túl is ismert gyógyfürdő felújítása után várható valamiféle vál­tozás. Addigra talán bővül a sporttelep is, megvalósul­hat egy-tkét más elképzelés, hogy ne csak átmenő for­galmú, hanem vendésma- raszftaló város is legyen Nagyatád. Addig azonban sok mun­ka vár a városlakókra, hi­szen újabb játszóterek kel­lenek, a csónakázótó kör­nyékének tovább kell szé­pülnie. Tíz év után végre rendezik a szoborteiep kör­nyezetét is; a jövőben arra kérik a művészeket, hogy olyan funkcionális jellegű munkákat készítsenek, ame­lyek sajátos hangulatot te­remtenek majd a Rinya- partján. H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents