Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
Áz év legjobb plakátjai A Művelődési Minisztérium és a Magyar Hirdető rendezésében az 1983-as esztendő legjobb hazai plakátjaiból nyílt kiállítás a Nemzeti Galériában. A politikai, kulturális és kereskedelmi plakátok hagyománvos seregszemléjén a zsűri 4 fődíjat és több nívódíjat osztott ki. A kiadott díjak is bizonyltjaik, hogy az 1982-es évi alkotásokhoz képest jelentős színvonal emelkedés tapasztalható. reprodukcióink a díjazott művekből mutatnak be néhányat. ) Molnár Gyula és Antal ! Pál fődíjjal jutalmazott plakátja im RE( iARI) sur • lu gne “<}//// Z’ 1983 mnint Hongnásc <—7 à 1.1 i l í. iJu^iííK 'S ' iih FOIRE htiritiiumà ii:Ui j£ Kemény György nívódíjas plakátja Aba Béla: István, a király Berták László És elköveti újra a bűnt Fáj a szemem, ködbe a betűik, vesznek a formák egyformába, koponyám aljám érzem a tűt, amely testem útjait járja, döcög a vers is, s mintha az űrt utánozná tétova lába, aki érti ezt, megmenekült, harag nélkül nez a világra, áld magában a rendbe kövült létben, mintha valakit várna, tenyerében az összeszűkült mindenség sajgó szakadása, és elköveti újra a bűnt, hogy a törvény megmagyarázza. Tandori Dezső A közkeletű évszakok Milyen sötét van ’ Öt perc múlva négy, és a hosszabbodó nappalok szerint ez: rendhagyó maróius: mentők... a kérdés, a kimondatlan, hogy „velünk is így lesz ... ?” Reggel kabátban meleg, s a szélvész délre port s szemetet csapdos a vízhez, aztán a pára, s mint valami végzés: hófelhők. Ne csodáld, hogy nem feszítesz büszkén ma sem, s néha csak megkapaszkodsz asztalod peremében, a tavaszhoz lenne néhány kérdésed; hallgatod helyette a madárzsivajt a parkiból!, ők maradtak meg, túlélők tavalyról, meg mind a közkeletű évszakok. (A vétlak felett Athnéh halva:) Szemben a rer- és zswfolitos kötényű hentes, kezében a keskeny pengéjűvé fent kés, hangja evődének szánt, de csattan, mint a hús a deszkán : — Nem lese az sok, bátyám? Az öregember fejéből kiszaladt a vér, egy pillanatra meg is szédül. A hentes — elismerő heherésaésrt várva — körülpillant, de a tekintetek az üveg mögötti árut vizslatifik. meg a pénztárcát fürkészik, még félmosoly sem honorálja a szellemesnek szánt megjegyzést. Merthogy az öregember két, azaz kettő szeleit combot kért, hiszen csak magának meg a feleségének kell vasárnapra, minek is kérne többet. És ha egy szelletet kért volna? Honnan tudhatná ez a hústorony, hogy nyugaton, ahol annyira ál- mélkodik a magyar turista, ott dekára kér a háziasz- szony húst, s a hentes zokszó nélkül, dekára pontosan metszi le a szeleteket, s megköszöni a dekára szóló megrendelést. És a hústo- rony nem emlékezhet arra sem — hiszen nem Í6 élt —, amikor a háború után fölséges ételnek számított ez olajban megpi- ritott kenyér, meg süteménynek s kukorioadarából sü ött lepény, a prősaa, megkenve melsssziai. De ez a hústorony azt sem tudja, mi az a melasz, biztosam valamilyen k:ü!ci\>ídi lekvárnak hinné. Az öregember nem válaszol ; nem attól tart, hogy legközelebb mócsingosat kap — magát kíméli : a vérnyomásának nem hiányoznak az indulatok. (Vetítőgép pereg a múltból, rég elhangzott mondatok gyűlnek alá, melyek szétoszlottak a térben:) Az öregember, alig ttï! a nyugdíjkorhatáron, meleg vízzel egy üres tejeszacskót míjsogat el. — Mire lesz az apuka? — kérdi a menye. — Diót .tartunk benne vagy madzagokat, legalább nem hullanak szét. Menye nem szól, csak bólogat. Aztán néhány nap múlva a fia,, akinek gyerekkorában fapuskát fabri- kásTt, meri. akkor még nem lehetett kapni mindenféle kattogó, villogó fegyvert, szóval a fia nagy hümrnög- ve kérdezi: — Apu, nem kellene abbahagyni ezt a kenyérakciót? — A csomagokat? Ae öregember ugyanis félrerakja a száraz kenyeret, sőt, a szomszédok is áthozzák, mióta tudják, hogy he- temite-kéthetenite felad egy csomagot a falun élő rokonnak, aki disznókat hizlal. — Miért kellene? — emeli fel a fejét az öregem bed. — Mert már szóbeszéd úrgyta a szomszédok között. — Miféle szóbeszédé? — Hát ez majdhogynem olyan, mint a gyűjtögetés. — Mondd eflak »yugodtan, hogy gyűjtögetek. — Jó, jó, nem erről van saó — és a fia már bánja, hogy szólt. — És kitől haflotted ? — Nem mindegy? Egyébként Zsuzsi hallotta vissza. — Akkor helyben volnánk — mondja az öreg, menye nevének hajlatán. — Hogy érted ezt? — Szégyelli a kisasszony. — Értsd meg, nem énről van szó. Egyszerűen nem vagyunk rászorulva. — Éppen ezért nem szégyen. Ha nem tenném, szemétre kerülne. így meg a sógor hasznosítja. — De majdhogynem többe kerül a csamagdíj! — Ezt meg honnan veszed ? Feladtad egyszer is ? Nem voltál te mindig Hyen gyerek. Nem tudom, kinek a hatása, de hagyjuk is ... Többé nem került szóba a kenyérügy. Az öregember továbbra is összeszedte a száraz kenyeret : a fiáék meg néhány év múlva, amikor önálló lakáshoz jutottak, elköltöztek, (A levegőt hangtalanul kavaró helikopter szinte zajtalan kamerájával közelítette a jelenetét, c lépcsőház üvegtábláin át...) — Be kell tömd ! — mondja megfellebbezhetetlenül a földszinten lakó technikus, miközben derekéit tapogatja: vagy félórája görnyed es kínlódik a zártai. Anttónö felnőtt lánya véletlenül xaindkrt kulcsot magával vitte, s csak másnap jön haza vidékről, Áriáimé meg : : eretne bejutni a lakásba. — Csak azt ne — sopánkodik Antainé —, nyáron festettünk, mázoltunk, újra kezdhetjük az egészet. — Én mást nem tudok javasolni — mondja a technikus és lefbakíat. Antainé kétségbeesetten csönget. Az öregember végighallgatja a zavaros panaszáradatot, aztán előveszi a kopott aktatáskát, amelyben a szerszámokat tartja. Hosszú szárú csavar húzót keres, vastag drótot, fogót. Megszemléli a zárat, bekukucskál, mormog. A vastag drót végét fogóval meghajlítja, belepiszkál a zárba, kihúzza a drótot, igazit rajta. lereszel belőle. Tíz perce EogLadfltoskodik. majd beledugja a zárba, megemel inti az ajtót, elfordítja a drótot, kattanás, és nyitva a lakás. — Arany keze van magának, szomszéd úr — mondja An'I Iné —, jöjjön, finom borom van. — Sajnos, nem szabad — mondja az öregember. fA kamera puha mozgással távo’lodik a jelenettől.. ) Az öreg elteszi a papírba csomagolt húst, fizet, aztán az ajtóból, köszönés helyett még visszaszól a pecsétes kötényűnek: — Maga is megörekszik majd! S úgy értfc lesz még kiszolgáltatott. Marafkó László ÖREGEMBER Vetélkedők A vetélkedők korát éljük — már több milliárd esztendeje, azóta, hogy golyóbisunk kiszakadt a nagy Káoszból, az Os-Z űrből. Nem véletlen, hogy minden- jajta vetélkedő olyan nagy zűrrel jár. .. * * * Az első nyelvi vetélkedői Bábelben rendezték, és nem amint manapság hiszik: a toronyházak építésénél. A toronyépítő brigádok kulturális vállalásai között az is szerepelt, hogy megtanultak egy-egy idegen nyelvet. Még nem volt érvényben levő világnyelv, így valamennyien más-más nyelvet kezdtek beszélni. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelői Bizottságát kérték föl a zsűrizésre, a döntésre, de sajnos — akárcsak itthon a helyesírási kérdésekben — Bábelben is ■ óriási nyelvi zűrzavar támadt, ezért a toronyépítést és a nyelvművelést el kellett napolni. * * * A városok közötti efsö játékos vetélkedőt Trójában rendezték, és a látványosság kedvéért egy óriási falovat is felvonultattak. Mivel nem találták még fel a Jupiter- lámpákat (s maga Jupiter is egy későbbi, a római kor föistene volt) a tv-felvételek érdekében felgyújtották u várost. Szoros volt a küzdelem, évekig nem tudott dönteni az istenekből álló zsűri (már akkor is felvonultatták az atyaúristeneket is a zsűriben). Már-már holtversenyt kellett kihirdetni — több tízezer holt maradt ott ugyanis a csatamezőn, és az volt a félő, hogy nem lesz élő, aki átveszi majd a felajánlott tiszteletdijat — egy szépségversenyt nyert, Heléna nenm görög asszonyka jobb kezét. A szép Helénának ekkor már egy sereg film szerződést ajánlottak föl, s fotókkal illusztrált életrajza folytatásokban jelent meg az Ili-nász ctmű nyugati pornómagazinban — ő azonban Párizst választotta (Hollywood helyett). Végül villámszrwazással (villám csapott a falóba) a görögöket hirdették fci győztesnek, de az aranyalmák többszöri leértékelése nyomán alaposan megromlott a külföldi valuták és díjak értéke. Így a tíz évet öregedett Heléna jobb keze még úgy sem kellett senkinek, hogy telerakták devizaforinttal I • • • Folyik a nemes vetélkedő az élet minden színterén, elvétve még a munkában is ... A munkahelyi vetélkedők közül elsősorban a Ki mát tud? népszerű. Mér* mmtU a Ki mét kert? — a másikról Többféle változatét játsszák. Van, amikor mindenki mindent tud: ki, kivel mikor, hol és hányszor ... Van olyan változat is, amikor senki sem tud semmit, de találgatják: ki, mikor és miért megy, és ki, mikor, miért jön helyette. Ezt• nehezebb játszani, meri meteorológiai érzék is kell hozzá — tudni kell, honnan fúj a ezél... • • • Érdekes gazdasági vetélkedő a Gazdálkodj okosan, csak nagyon veszélyes, mert sokszor kell elölről kezdeni a játékot. Akinek például rosszul jön ki a lépés, mert észreveszik, hagy az- állami építkezés helyett a saját telkére nyomja a sódert — hiába falaznak már neki —, egy ideig kimarad a dobásból, és meg is fenyitilz, hagy ejnye, ejnye ... Súlyosabb esetekben egy-két évre ki kell szállni a vetélkedőből. Aki viszont játék közben előzőleg elegendő érdemet szedett össze — többször dobott hatot egymás után —, azt nyugdíjazzák, de hobbyból azért tovább játszhat. * * • Fizikusaink kiszámították, ha a munkahelyi vetélkedők során elpazarolt energiát alkotó módon használnánk fel, olyan légvárat lehetne építeni, hogy messze földről ide járnának csodálni a turisták. Ha pedig egyszerűen csak a munka intenzitásának növelésére használnák, tízmillió embernek ugrásszerűen megnövekedne az életszínvonala. Ezzel a kis összefoglalóval kívánom megkezdeni ezt a nemes munkát Bízom benne, hogy művem hatására legalább egy embernek javul majd az életszínvonala: az enyém. S akkor már nem koptattam hiába a tollat Gembkató Gábor | Mint közművelődési tényezőiül, igen kevés szó esik az utcáról, a városképről, pedig kár figyelmen kívül hagyná, vagy akár kézlegyintéssel elintézni. Bármv- lyan nagy értékek is várják az embereket a múzeumokban, a képtáraikban, a levéltárakban, ezekre a helyekre sokkal ritkábban megy be az ember, mint ahányszor az utcán, a házak között jár-kel, a jóü-rosszul kiképzett teréken, parkokon átvág, a köztéri műalkotások mellett elmegy, a cégtáblákat, a fényreklámokat, a kirakatokat megnézi. Holott ezek is felkeltik érdeklődéséit, formálják ízlését, megnyugvással töltik él vagy idegesítik, új ismerettel gazdagítják, vagy korábbi ismeretéinek ellentmondanak, felbosszantják vagy megnyugtatják. Az utcai plakát erdő nemcsak köüli a nézővel, hogy miit játsaa’twA a mozik, hol lép fel legközelebb kedvenc zenekara, hol lehet leszálü- toH áron ezt vagy azt vásárolni, hanem a falragasz man* vii-jíálüs látvány is hatossal van a járókelőkre, Ézépérsékét bánthatja vagy Irielégitheti egy-egy p aikát \ betonházak kockertömbjelnek komor rendje lehangolhat. A virágos erkélyekben g-sadag, jól elhelyezett lakótelep derűt kelthet, felvidíthat, A szürke beton a sivársághoz szoktathat, a színesj ötletes elrendezésű lakótelep a szebbre nyithatja rá a szemét. A köztéri, műalkotások, szobrok, térelemek, a különböző plasztikák, a falakon levő domborművek, reliefék, a morális képzőművészeti alkotások, a jód kiképzett szökőkutak és egyéb, az utcán járó embert körülvevő létesítmények mind- mind látásmódot alakító tényezők. Külön érdemes szólni a kirakatokról, amelyek lehetnek egyszerű szatócs- árubémutatók és lehetnek iparművészeti remekműveit. Szerencsére az utóbbi van egyre inkább többségben, * noha tudható, hogy a mégoly igényes kirakatrendezőnek is milyen harcot kei! megvíváia a mind több áruféleséget a kirakatba zsúfoltat»« kívánó boltvezetővel, mégis igen gyakori az olyan művészi igényességgel és ízléssel rendezett kirakat, aimelj’ben a kereskedelmi cél jól ötvöződik a kirakatrendező művészi törekvéseivel. Ezeknek köziművelődési szerepe és hatása vitathatatlan, csakúgy, mint a városképet igen jelentősen befolyásoló esti fényreklámoké és egyéb utcai látványosságoké. Lelhetne még hosszan "torolná milyen hatással lehet az emberre a szépen ápolt park, vagy a napraforgóhéj- jal varia g on teleköpködött iárda. A koszos, bűzös ku- kaedénytk sora a járda mellett, az utcát autómosó helynek használó autótulajdonos által kilötty intett vegyszeres tócsa, vagy egy tiszta, kellemes üldögélést kínáló pad a park szélén; az illemhellyé degradált ka- puber.ySó, vagy a frissen fei- söpört, tisztán tartott bejárat Éh így tovább. Mindezek hangulatot befolyásoló közműt? s’ödési tényezők is. Művelődési intézményeink, művészeti alkotóközösségeink munikájániak fokozott figyelembevétele, javítása továbbra is közművelődés» munkánk előterében áll, de ami ez intézmények falain kívül az otthonokba sugárzott tömegkommunikációé adásokon kívül éri a járókelő embert, ugyancsak nem elhanyagolható közművelődési tényező. BetS£dak
