Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
V asárnap délelőtt rótt, egy évvel a háború után, nyáron. A tábor lakóinak vasárnaponként nem szerveztek kirándulást, sem más programot: a gyerekek ilyenkor a látogatókat ▼árták. A legtöbbjüket nem látogatta meg senki, ezek aztán inkább fociztak, csak néhá- nyan ültek ki közülük a tábor kapujába, hogy minden érkezőt megfigyeljenek. Ezen a délelőttön is legelőször a Tasnády anyja érkezett, megcsókolomozták harsányan, aztán — amikor a fekete retiküfből a szokásos cukorkazacskó előkerült — valamennyien eléje tódultak. Megcsókolomozták a Fedor apját is, pedig az nem hozott semmit — ezúttal a saját fiának sem —, de mindig kérdezett valami vicceset. — Aztán tudjátok-e, hogy hány millió a trillió? Nem tudták. Megjött Pircsák anyja is, őt nem vették körül a srácok. Pircsák Misi tadta is, hogy miért. Haragudott az anyjára. Amikor kettesben maradt vele, s az asszony kibontotta az élelmiszeres csomagot, Pircsák gyomorrontásra panaszkodott. — Legalább egy almát egyél... — De anyu, mondtam, hogy fáj a gyomrom ... — Az én kedvemért, kisfiam — fogta könyörgőre özvegy Pircsákné —, hiszen elfúj a szél, olyan sovány vagy ar anyom. Később ismét hangot váltott. — Apád azt írta, hogy te már biztos nagyfiú vagy. s hogy erősnek is szeretne látni, mire hazajön. Azt tudod ugye, hogy amit hoztam, taikkal, kéréseikkel, észrevételeikkel együtt. Kisvárosokból és nagy óbbakból; kistelepülésekből és falvakból, nagyközségekből egyaránt. Vannait, akik a rádióadások kezdeti időszakától, 1976 tavaszától rendszeresen küldik megfejtéseiket. „Van versenyzőnk — említette Péchy Blanka —, például a pannonhalmi Sámbokréthy Péter, aki már az első adásban közölt példamondatokat beküldte. S azóta egyetlenegyet sem hagyott ki... ” De olyanok is vannak, akik munkaterületükön alkotóan törekszenek a műsoradások tanulságait hasznosítani. A sátoraljaújhelyi Katona Rezső né Kazinczy-díjas tanár például óra elején, ha a hetes a hiányzók jelentése közben a vezetéknév helyett a keresztnevet hangsúlyozta. azonnaJ kijavította. Következetesen. Ma már nem kell ezt tennie. Harsogva tiltakozik az egész osztály, ha valamelyik tanuló elvéti a hangsúlyt. Vagy nemrég, a január 24—25-i adásban hallottuk a szegedi Bagi Ádám- né beszámolóját arról, hogy a Balázs Béla Üttörőházban megalakult 10 iskola tanulói- a*k a Beszelni nehéz-kóre. azért sokat kell dolgozni. Ha szétosztod, úgyse jut belőle mindenkinek, és te sem leszel erős. Pircsák gondolkodott. Anyja érvelésében nem talált hibát, ő tényleg erős akart lenini, olyan erős és ügyes, mint a Fedor . .. — De Fedomak adhatok, ugye? Ö a barátom. Az asszony átölelte. — Hát persze, hogy adhatsz, kisfiam. Ha egyszer a barátod . .. Amikor a látogatók elmentek, Pircsák behívta Fedort a sátorba, hogy felajánlja neki a csomag felét. De Fedor nem hagyta, hogy mindent elmondjon. — Te egy tetű vagy, Pircsák! — jelentette ki. — Egy tetű! Még aznap kimentek számháborúzni a közeli erdőbe. Tasnády azt javasolta, hogy ezúttal ne legyenek csapatok, hanem mindenki legyen egyedül, és akit leolvastak, az adja oda a skalpját az ellenfelének. Így végül csak egyvalaki győzhet, aki az összes számot összegyűjti. Pircsák — miután szétszóródtak — elhatározta, hogy győzni fog. Már azt is megpróbálta elképzelni, hogy mit szól majd Fedor, amikor meglátja őt az összes skalppal. Biztos gratulálni fog, A tanárnő közös fejtöréssel irányítja az elemzés munkáját, korántsem titkolva, hogy a helyes hangsúlyok sok fontos (ma még íratlan) szabályát ő maga is a példamondatok megfejtése közben sajátítja el. (Példás nevelői magatartás!) Hiszen — tanulni „nem szégyen”. Űjabb és újabb ötletekről, akciókról, új meg új szakkörök megalakulásáról érkező hírek is jelzik, hogy az általános beszédműveltség megteremtése ügyében indított mozgalom szépen lombos odik. A helységnevek és iskolák, köztük főiskolák, tanárképző intézetek nevei világítanak arra, amit Péchy Blanka is hangsúlyozott: megkapó az a szenvedélyes ügyszeretet, ahogyan különböző életkorú diákok lelkesen keresik, próbálgatják a helyes hangsúlyokat, szórakoztató játéknak tekintve a komoly feladatot. Ahogyan meglepő érzékkel megfejtik, beküldik a kapott feladatokat, és sikerélménynek érzik egy-egy eredményes megfejtésüket. Vagy ahogyan nevelők, tanárok szintén versenyeznek a maguknak szervezett csoportokban. gondolta Pircsák, és akkor barátok lesznek. De hogyan lehetne győzni? Sok esélye nem volt rá, már hallotta is, hogy megkezdődött a háború, tőle nem messze kiáltottak egy számat, bármelyik pillanatban meglephették. Csalni nem akart, hogy eldugja a számot, mintha már leolvasták volna ... nem, ez ötletnek sem volt jó. Ha viszont fennhagyja a számot, és elbújik valahová, az nem csalás. & akkor csak a végén kell be- szállnia, a legvégén, elég, ha egyetlen számat olvas le, és minden az övé lesz ... Kikémlelt a bokorból, de gyorsan visszakapta a fejét. Tasnády éppen egy szemközti, vastag faágra tornászta fel magát, a számát is látta: 4283. Egy pillanatra kísértésbe esett, hogy elkiabálja magát, hiszen Tasnádyt leolvasni nem lett volna kis dolog: ő az esélyesek közé tartozott. De ha most kiabál, akkor meghallják a többiek, hogy hol rejtőzik, és még túlságosan sokan vannak . . . — Hatvankettő negyvennégy és huszonhárom harminchat! — kiáltotta Tasnády éles hangos, s Pircsák nagyon megijedt. Persze egyik sem volt az ő száma, őt nem láthatták meg a sűrűben. Tasnády már ugrott is le a fáról, hogy a két leolvasott Hűséges, fáradhatatlan munkatársaink azok a tanárok, akik magukénak érzik az általános beszédműveltség közügyét. Jó néhányán már nemcsak saját tanítványaikból szerveznek Beszélni nehéz-köröket. Megnyerik például más iskolák, sőt más városok pedagógusait is ... így gyorsan növekedett országossá a mozgalom. Alig akad megye, ahonnan ne kapnánk megfejtéseket. Ám, ha a versenyző iskolák számát összevetjük hazánk tanintézeteinek tekintélyes számával, szüntelenül arra kell gondolnunk: az általános beszédkultúra megalapozása sokkal szélesebb társadalmi összefogást követel —, mondotta Péchy Blanka művésznő, a Beszólni nehéz! című könyv szerzője, a Ka- zinczy-díj megalapítója, aki életének 90. évében is töretlen hittel küzd azért, hogy a tiszta magyar szó barátainak, híveinek mozgalma mind jobban szélesedjék. Danyil Rudij Vizsgálat — Mondja, kérem, szabad ez a hely! — kérdezte egy idősebb férfi a szomszédját, aki éppen a nadrágját vetette le. — Igen, tessék. — Megengedi, hogy én is itt vetkőzzem? — Parancsoljon. A holmiját leteheti a polcra. — A cipőmet is levegyem? — Nem tudom, mindenütt más a szokás. De gondolom, nem fog ártani. Az idősebb megkönnyebbülten oldotta ki a nyakkendőjét, és folytatta: — Különben nem nagyon szeretek idejárni. De a feleségem mindennap bekukkant, néha háromszor is. fiétdl begyőítsc a zsákmányt, s azonnal menekülnie kellett: hárman üldöztek. Pircsák moccanni sem mert, amikor elviharzottak mellette. Távolodtak a zajok, de nem érezte magát biztonságban. Talán olyan helyre kellene bújni, ahol biztosan nem botlanak bele. Vagy húsz méterre tőle jókora tisztást látott. Hirtelen elhatározással odafutott, és hasra vetette magát a fűben. Hallgatózott. Csak távolabb kiáltoztak. Mindenesetre kúszva haladt tovább, egészen a tisztás közepéig. Ott hanyattfeküdt, nézte az eget. A magas fű tökéletesen elrejtette, csak akkor vehetnék észre, ha erre jönne valaki, vagy ha felemelné a fejét. De erre biztosan nem jön senki. 1% ő nem emeli fel a fejét. Lassan elcsendesedett az erdő. A távoli kiáltozások megritkultak. Pircsák számolt magában húszig, aztán úgy gondolta, hogy már nekivághat. A tábor felé vezető ösvényhez lopakodott, onnan még hallott hangokat. Egész bensője remegett, valósággal fázott, amikor felfedezte, hogy rajta kívül már csak ketten vannak életben. Tasnády és Fedor. Mindkettőjük derékszíja alatt rengeteg skalp lapult. Tasnády nyugodtan állt, a homloka magasságában kétágú, tekervényes gyökér takarta a fejét, Fedor a hátát mutatva Tasnádynak, igyekezett mögé kerülni. Pircsák látta, amit Fedor nem láthatott, hogy hiába kerüli meg ellenfelét, Tasnádyt hátul is fedezi a gyökér, á’Jása bevehetetlen. Hirtelen visszaemlékezett Tasnády számára: 4283. Ebben is szerencséje voit, most már nem kellett mást tennie, mint nyugodtan várni. Akkor fog rákiabálni, amikor Tasnády azt hiszi, hogy az utolsó ellenfelével is végzett ... És ekkor Tasnády kiáltott. Fedor első három számjegyét láthatta meg, a negyedikre csak találgatott. P ircsák mindenről megfeledkezett, csak azt azt tudta, hogy Fe- dornak vége, s hogy neki Fedort meg kell menteni. El- csukló hangon kiabálta: — Negyvenkettő nyolcvan- három, Tasnády! Négyezer- kétszáznyolcvanhárom ! Egy szemvillanásnyi ideig látta Tasnády erteilen arcát, de aztán már csak Fedort látta, akit megmentett, s aki most üvöltve feléje rohan ... — Te tetű, te! Felugrott és menekült. Nem tudita, miért haragszik rá Fedor, szerette volna megbeszélni vele, de most nem lehetett, mert háború volt, és Fedor üldözte, s Pirosaknak csak kétségbeesésében jutott eszébe, hogy ha megfordul, ő győz, mert neki csak az utolsó számjegyet kell meglátnia ... Megfordult. De nem látott, mert köny- nyek voltak a szemében. És Fedor kíméletlenül leolvasta. — Meleg van — felelte a szomszédja, ami sehogy sem illett oda. — Meleg — hagyta helyben az idősebb. — Ventil- láció nincs, odakinn forró- ság van, az ablakok pedig be vannak zárva... De semmi vész, ha kiszabadulok innen, otthon rögtön a hideg zuhany alá állok! — Jó lenne utána két- három korsó sör — ábrándozott a szomszéd. — Jó hideg ... — Hm ... nem butaság, amit mond. Itt, úgy rémlik, minden az emberért van. sör azonban nincs. — Nem tudja — kezdett nyugtalanliodni a szomszéd —, nem lopják itt el az ember holmiját? A gépkocsi kerekei reménytelenül igyekeznek kipörögni a homokból : egyre mélyebbre ássák magukat. Ez a legjellemzőbb kép — mert egy létforma szimbóluma is — Hatvani Dániel Homokfolyam címmel a Szépirodalmi kiadónál megjelent novellagyűjteményé- re. A Kecskeméten élő költő, szociográfus, író nem háromarcú szerző. A Homokfolyammal, úgy vélem, ismét fontos témát jár körül, fedez fel. Azt a társadalmi réteget írja a nove'lafüzér antihőseivé. melynek nem adatott meg az érteimes cselekvés lehetősége. Az egyetlen lehetőség, melynek hiányában a lét csak vegetáció. Egy részük az életformaváltás miatt szorult e létmocsárba, mások — s ilyeneket tucatjával lát maga körül a vidéken élő író — gimnáziumi érettségivel sem a munkások, sem az értelmiségiek között nincsenek otthon a világban. Most más műfajban mondja el a szerző azt, amit költőként így fogalmazott: ,,Hamvadnak szerszámnyelek, fényesek .. . "! Nem a tenyér — a föld, lesz kérgesebb.” De ugyanazt a felelősségterhet vállalja most is, mint a Differenciált létezésben című, a vidéki értelmiség helyzetével foglalkozó szociográfiájában. « A Homokfolyam első novelláiban még csak közérzett híradásként, jelzésértékűén van jelen az, amit a szerző a kötet következő írásaiban kibont. A közérzet-elégtelenség — nemritkán nemzedéki vereségként — jelentkezik. S még valami, ami összefogja e novellákat: a motorizáció hangsúlyos szerepeltetése azt sugallja, viszonyaink éppoly gyorsak, megemésztetlenek, mint ahogy a távolságot faljuk. A gépkocsi Hatvani Dániel novelláiban szociológiai tényező. Mintha ugyanazok a párok lépnének át egyik írásából a másikba, reménytelen viszonyuk kü- löníböző szakaszait szemléltetve. Alkalmi légyottok hajhászai, munkahelyi szorongásos minihősök, anyósuralom ellen is csak sunyin lázadók, mintha kompenzá— MH nem mond! A személyzet szigorú, egy légy sem repülhet be engedély nélkül! Az idősebbik akkurátuson összehajtogatta a nadrágját, és megkérdezte az egyik arra jövő fehérköpenyes nőt: — Mondja, kedves, itt szólítják az embert vagy mi a szokás? — Érkezési sorrendben — felelte a nő szemét lesütve. — Maga már levetkőzött? — kérdezte a szomszéd. — Igen. És maga? — Én is... Ha már ilyen jól összebarátkoztunk, menjünk együtt! — Parancsoljon. Mi fcö- vetkezünk. Szégyenlősen takargatva magukat beléptek az ajtón. Az önkiszolgáló üzlet eladó- nője tetőtől talpig tüzetesen megvizsgálta őket, aztán már akadály nélkül kiléphettek az utcára. Zahemszk; Ltod* (ordítása Homokba süppedt életűek H könyvespolc^) ciókényszer igájában nyögnének, s nem jön el életükben a tonlos, a mindent átértelmező tett lehetősége. A Kirándulók Lajos nevű szereplője gondolatban ki is mondja: „Furcsa nemzedék a miénk ... Mintha örökösen mentegetőznünk kellene az összegüt'izett kocsiért, öröklakásért, de még az ezek megszerzésével együf. járó infarktusért is”. Mint szociográfus, Hatvani novellaíróként is fókuszba állítja a korjelenséget, a házasság morális értékcsökkenését, mely a harmadik keresésében nyilvánul meg mindkét fél részéről. Életmód váltás közben valami történt, jelzi az író- szociográfus más novellákban. Valami elveszett, kiveszett. Az öregember kézikocsival című írásában a tanyáról falusivá kapaszkodó fiú személyisége torzult az új értekek esztelen birtoklása, tókeszerzővé fordítása közben. A rokka kukába kerülése nemcsak a hagyományos paraszti világ egyik terfnelőeszközének szemétbe hajítását jelenti Hatvaninál; egy egész életforma megtagadását szimbolizálja, az értékekkel, a mentendővel együtt . .. Miként az Egy hét múlva majori volt cselédházból községbe költöző Judit ja sem csak a szerelmét tagadja meg, amikor a fiatal technikussal kezd ki. A Büdös hús irodistává lett paraszti származású Erzsije társadalmi rétegek közé szorult, a miután annak a másik általa magasabbnak értékelt csoportnak csak a hívságait képes asszimilálni, nevetségessé kell válnia, ebben törvény van. Két különleges írásnői kell még számot adnia a recenzensnek, ha Hatvani Dániel kötetéről szól. Az egyikben — Helikopter két rotorral a címe — első olvasásra a könyv (korunk?) hőséről szól ismét; megrekedt, középszert képviselő alkotó válságáról, létválságát erotikus kapcsolatokkal kompenzáló tevékenységéről. De mellette Hatvani kibont egy megfejthetetlen női személyiséget is — lehet, hogy most már ez az izgalmasabb az olvasónak —, olyant, melyet a szakavatott pszichológus sem képes definicióskatulyába helyezni. Az író ugyanis több a lélekmérnöknél, tessék csak arra gondolni, hol volt még a pszichológia, amikor az ógörög drámaírók már „mélypszichológiai” eseteket írtak meg ... A másik egészen különös írásban — Egy hangyaboly végzete — Hatvani először szólal meg egyes szám első személyben, ezzel is személyesebbé, hangsúlyosabbá téve a felelősséget minden tettünkért, s így visszamenőlegesen is ítéletet mond hőseiről. A Chemotox ugyanolyan pusztítást végez a hangyabolyban, mint a ledobott bomba Hirosimában. Ez a másik kép, amely örökre az olvasóba dermed. L. L. SOMOGYI NÉPLAP Szépen magyarul — szépen emberül Túl a 200. adáson Péchy Blanka a Beszélni nehéz mozgólomról Péchy Blankával beszélgettem a minap. Abból az alkalomból, hogy Beszélni nehéz című, Deine Lászlóval közös rádióműsoruk nemrég hangzott el két- századszor. Egy-egy adás után levéltornyok magasodnak Péchy Blanka író, színművész asztalán : példamondatok megfejtései, szerte az országból. Iskolák, klubok, KlSZ-szerve- zetek s más ki- sebb-nagyobb közösségek Beszélni nehéz-körei, s egyéni megfejtők küldik hűségesen, . rendszeresen a le- s Teleket, javasla- ‘ Aczél Gábor A CSALÓ W. E.
