Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

MEGTARTÓ ERŐ Kovács Ferenc akadémi­kus, a tóvárosiban működő somogyi klub egyik tagja, sajnálkozva mondta a közel­múltban a klubról készült tv-műsorban : milyen lehan­goló, hogy szülőfaluja, So- mogyszantpál néptelenedik. Üzenni szerelmek: valami történt a számára oly ked­ves községben, ami talán fé­kezi a bánkód ás ra okot adó folyamatot, ami esetleg elin­dítója leltet egy ellenkező előjelű mozgásnak. Kívülről az épület olyan, mint a tíz-tizenöt évvel eze­lőtt készült társai, a jobban álló szövetkezetek ilyen gép­javító műhelyeket építettek. Korszerűnek számított, mert a nehéz, 'billenthető vasaj- tők alatt a nagyobb gépek is bejuthattak, a javítóba. A maii nagy gépnek persze ez az ajtó is kicsi lenne. A szürke szín a légi, ez viseli el a legjobban a szál­ló port, a kipufogó gázok füstjét. Kisgyura József, a mel­léküzemek ágaaatvezetője : — Rohammunkával ké­szült az átalakítás, a fő gond az volt, hogy a belső rendet teremtetik meg mie­lőbb. Amennyire jellegtelen kí­vülről a volt gépjavító, any- nyira más lesz a kép az aj­tón belépve. Modern, mintás linóleummal borítva a pado­zat, kellemes a meleg, az előtérben étkezőasztal, kávé­főző becsü'letpénztárral, kor­szerűen fölszerelt zuhanyozó, mellekbe! y iségefk. A két munkateremben diszkrét csendességgel kattogó gé­pek. Hófehérre festett falak, tisztaság, rend. Lengyeltóti Imréné előraj­zolt formákat vág ki a mű­bőrből. A középkorú asszony kezében milliméter pontos­sággal nyisszant az olló, nem áll egy percre sem, míg őszintén mondja: — Ez egy kicsit egyhan­gú. unalmas munka, de ma éppen ez,, volt soron. — Nem szeret itt dolgoz­ni? t — Dehogynem! — furcsál- kodó tekintetet vet rám. — Hiszen ez volt mindenki vá­gya! — Ez bizony — szól a másik helyiségből agy bó szoknyás, ugyancsak javako­rabeli panasztasszony. Ebből a teremből Indul a szalag, melynek a végén csinos női táskák kerülnek a polcokra, majd a csomagol óba. — Vagyunk itt néhányan, akik Kéthelyre jártunk be a varrodába. De az utazgatás annyi időt elvesz! Itt meg fölülök a biciklire, és öt ' perc alatt otthon vagyok. A kéthelyi Aranykalász, ahova Szentpál is tartozik, e megyében az elsők között szervezett melléküzemágat az asszonyok folyamatos foglalkoztatása érdekében! — Szükség volt erre — je­gyezte meg Kisgyura Jó­Nyilas Zoltánnal együtt, azt mondja: — Jól csinálják, rendkívül hamar tanulnak a szentpáü asszonyok Omrai János műszerész egyelőre ugyancsak „köl­csönben” van itt, ha valami hiba adódák, gyorsan tudjon segíteni. Az egyik gépnél Gazdag Lászlóné. — Hol dolgozott ezelőtt? — Otthon. Női szabó va­gyok. — És feladta az ipart? — Nem másodállásban folytatom. De eljöttem ide, mert helyben van, és em­berek között dolgozni még­is más. — Én meg a szociális ott­honban dolgoztam eddig — mondja az előtte ülő Var­ga Józsefné. — A szakmám nekem is női szabó. De hát itt több idő jut a gyerekek­re, az otthonra, a szakkép­zettségemnek is megfelel. Egy különös, fémes gom­bokat beütő gépnél Läufer Tünde. — Én még nem dolgoztam sehol. Tizenöt eves vagyok. — Akikor a holnapot je­leníti ez az üzem? — Nékem biztosain. Na­gyon tetszik ez a munka. — Nem, kívánkoznak el­menni Szentpálrol? — Most már nem! Még csak tanulják a szak­mai fogásokat, meg a türel­mi időt élik, meg nem tud­ják teljesíteni a várt nor­mát. De az egyik asszony azt mondja a gépnél: biz­tosan menni fog, hiszen nap­ról napra több táska készül, gyakorlottabb az ember. Kovács Ferenc akadémi­kusnak szeretnem üzenm : Somogyszentpálon változás kezdődött. Vörös Márta zsef —, mert a szőlészet csak idényjellegű feladatot ad a nőknek. Így alakult meg jó tiz évvel ezelőtt a varroda, amely ez évtől új profillal működik, a csomagolórész­leg, ahol korábban fotóanya­gokat, újabban különböző Compack forgalmazású ter­mékeket öltöztetnek végső ruhába. Most pedig az új kapcsolat a bőrdíszművel, a la.sí kavar rás. Mikor metszeni kellett, aoldmuníkákat végez­ni vagy szüretelni, a kéthe­lyi üzemek leálltaik, s az asszonycsapat ment a szőlős- dombra. Az autóbusz pedig menetrend szerint hozta, vit­te a szentpáli asszonyokat, akik egyre többször mondo­gatták: — Sok idő pocsékol odik el az utazással. Miért nem lehet valami munkát hely­ben is találni nekünk? A fiatalok meg azt mond­ták, ha utazgatni kell, in­kább mennek valamelyik Balaton-parti üdülőbe. Más­részt meg igyekezték behú­zódná Marcaliba, a városba, mert, úgymond, Szentpálon sok a kóbor cigány, majd­nem minden éjjel tolvajkod­nak valahol, Az elvándorlás ellen fáradhatatlanul igye­keznek tenni valamit. Kisgyura József: — A bőrdíszműt® lehető­séget kaptunk arra, hogy évente száznegyvenezer női divattáskát készítsünk. Ja­varészt exportra megy. Így a régi kívánságnak megfele­lően S/.entpálon üzemet szer­veztünk. A volt gépjavító március elsejétől működik varroda­ként. Az itt dolgozók jó ré­sze a szakmai fogásokat Marcali itoam gyakorolta -a nyitást megelőzően. Az otta­ni üzem egyik technológusa, Varga István, aki állandó kihelyezettként segíti elhárí­tani a kezdés nehézségeit Csak füidéiiïben? Kevesebb beutaló — növekvő igények Panaszt hallottunk a Ka- posgep dolgozóitól Szíve­sen mennenek üdülni, csak kévés szakszervezeti beuta­lót kapnak. A főszezonra a váilalat mindössze tizen­hármat kapott, ezt nehéz 2100 dolgozó közölt elosz­tani. Azt vizsgáltuk meg. hogy jogos-e a panasz. Kis József, a vállalat szakszervezeti bizottságá­nak titkára határozottan válaszol: — Részben jogos, mert a vállalatunknak juttatott szakszervezeti beutalók szá­ma évről évre csökken. Ezt azzal magyarázzák, hogy a SZOT-üdülők egy részét rendszeresen föl kell újíta­ni, így kevesebb beutalta* fogadhatnak. Ezt az érve­lést dolgozóink nem, fogad­ják el; joggal igénylik, hogy minél többen, s minél kul­turáltabb körülmények kö­zött üdülhessenek. A beuta­lókat trösztünk kapja a Va­sasszakszervezettől , s oszt­ja el a vállalatok között a dolgozók létszámának alap­ján, Azt tapasztaltuk, hogy az elosztás igazságos. Balassa Sándorné — az szb szociálpolitikai felelőse­ként az üdültetés intézője — készségesen tájékoztat a le­hetőségekről. ö képviselte a vállalatot a trösztnél, ami ■ kor a beutalókat elosztot­ták. — Korábban, amíg a Medoszhoz tartoztunk, dol­gozóink létszámának nyolc százalékánál is több volt a beutalók száma. Tavaly már csak 126, az idén pedig csak 102 beutalót kaptunk, az utóbbi csupán öt százalék. Ezért arra törekszünk, hogy a vállalati lehetőségeket jói hasznosítsuk. Más vállalatok is-- pana­szolják, hogy a beutalók száma évről évre csökken. A Kaposvári Villamossági Gyár 1400 dolgozó részére tavaly 105, az idén pedig 84 beutalót kapott, a Kapos­vári Ruhagyár 1861 dolgozó­ja a múlt évben 112, az idén mindössze 59 szakszer­vezeti beutalóhoz jutott. A Kaposgép szakszerve­zeti bizottsága es a vállalat vezetői nem elégedtek meg a SZOT üdültetési lehetősé­geivel. Zalakaroson, a für­dő szomszédságában hat fa- házukban. májustól októ­berig üdültetik dolgozóikat, nyugdíjasaikat. Hasznosít­ják siófoki oktatási köz­pontjukat is. Megállapodtak két vállalattal az NDK-ban. s most már nyolcadik éve oda is viszik csereüdülte­tésre a dolgozókat, tavaly 66-an voltak ott. Csehszlová­kiában 19 kaposgépes téli sí­táborban töltött 10 napot. Egv csehszlov ak vállalattal ez évtől 20 dolgozó csere- üdülteteseról állapodtak meg. Évente szerveznek 6—8 napos külföldi au;obu.?z- kirándulást. Tavaly Becs­ben járt egy negyventagú csoport, most májusban pe­dig Szófiába, Isztambu.ba mennek. így sikerült elérni, hogy 1983-ban a Kaposgép 800 dolgozója juthatott el szak­szervezeti és vállalati üdü­lőbe. Hasonló a törekvés a ruhagyárban is, ahonnan 504, s a villamossági gyár­ban, ahonnan 102 dolgozót küldtek vállalati üdülőbe. Többségüket a főidényben. A Kappsgepnél tavaly a kapott 123 beutalóból 83-at használtak föl. Az érdekte­lenség fö oka, hogy azok a családok, amelyekben isko­lás korú gyermekek van­nak, az eíó- és utószezon­ban a tanítás miatt nem tudnak üdülni. Túl sok a beutalok között a balatoni, s mert három gyáregységük közel van a tóhoz, nem ké­rik az ilyen beutalót. Nehéz helyzetben van a SZOT, hiszen egyszerre nem üdülhet mindenki a fő­idényben, az épületeket az elő- és utószezonban is hasznosítani kell. Am körül­tekintőbb elosztásra lenne szükség, hogy a Balatonhoz közel eső vállalatoknak in­kább az ország más terüje- teire szóló vagy több külföl­di beutalót juttassanak. Néhány éve még előfor­dult a Kaposgepnél, hogy 3 gyáregységeknél nem hasz­nálták föl a beutalókat, s volt olyan eset, hogy a szakszervezet tízezer forin­tot fizetett ezekért. Most központilag juttatják el a gyári bizottságok javaslatai, illetve az szb döntse alap­ján az érdekeltekhez. Ki­dolgozták a vállalati üdülési szabályzatot; ki, mikor ve­het igénybe elő-, utó-, illet­ve főszezonban beutalót vagy juthat el a vállalati üdülőkbe, kérheti a külföldi csereüdültetést. így dolgo­zóikat alaposabban tudjak tájékoztatni a lehetőségek­ről. Jelentős az a pénz, ame­lyet erre a célra használ­nak a jóléti alapból, évente eléri az egymillió forintot. Az idén korszerűsítik zala- karosi üdülőjüket, s egy hét helyett ezt is meg a siófokit is tíz napra vehetik igénybe a dolgozók. Igáiban szintén teremtenek pihenési lehető­séget, hogy a növekvő üdü­lési igények közül minél többet és színvonalasabban elégíthessenek ki. S/üvUmi László Párttagságának kelte: 1944 Ott harcolt a partizánok között üjvári Máriát köszöntötte tegnap negyvenéves párttag­sága aifcailmából Tanai Im­re, a megyei pártbizottság titkára és Süveges Sándor, s barcsi városi pártbizottság első titkára. Egy nagyszerű nő tettei­nek méltatásán lehettünk jelen. Újvári Mária 1924-ben született Darányban; szülei cselédék voltak, s ez meg­határozta gyermekkorát. Ti­zenöt évesen tanulta meg azt, hogy mit jelent a fasiz­mus. Kapcsolatba került a partizánokkal ; a jugoszláv hírszerzőket segítette. 1944- ben ő is tagja lett a 15. Pe­tőfi Sándor partizánbrigád- oak. Ott került a kommunisták Boraiba. A sapkáját díszítő vörös csillaggal a vörös csil­lagért harcolt fegyvertár saival Az új korszak kezdi ten a baranyai megveszt . helyen dolgozol: a kommá isista pari szervezőjükén' . az # telkes munka ja is beime volt abban, hogy Dairányban megalakult a párt helyi cso­portja. 1947-ben elköltözött Somogybái, a Belügyminisz­térium állományában, kü­lönböző beosztásokban telje­sített szolgalatot. Tagja volt a partizán szö­vetségnek. így az 1956-os ellenforradalom idején an­nak iránymutatásával vett részt a lázongások leverésé­ben. 1975-ben ismét vissza­költözött Darányba, hogy beteg édesanyja mellett le­hessen. Magyar Ellenállók és An­tifasiszták Szövetségének tag­ja hősies helytállásának el­ismeréseként több kitünte­tésben is részesült. Megkap­ta a Magyar partizán em­lékérmet, a Munkás-paraszt hatalomért emlékérmet, a Szocialista Hazáért érdem­rendet, a Felszabadhass ju- itleütni emlékérmet, a ju­goszláv Felszabadítás! em­lékérmét es a Haza Szolgá­latáért érdemérem arany fokozatai. Nincs helye a — leállt az olajregenerálás Irtunk, olvastunk, h allot- . tunk a kaposvári Volánnal alkalmazott kitűnő módszer­ről, arról, hogy n fáradt olaj regenerálásával újra hasz­nosítható motorolajat nyer­nek, s ezzel számottevő köl tséy megtakarítást érnek cl. Az eljárás bevezetese annak idején — a hetvenes évek első telében — nem járt jelentős eszközigénnyel, az. eredmény viszont annál nagyobb visszhangot keltett, s méltán aratott osztatlan elismerési a szakemberek körében. Tavaly november óta azonban nem alakítanak át fárad; olajat újra hasz­nosítható motorolajjá a ka­posvári Volánnál; a gépeket, berendezéseket konzerválták, s a Volán jármüvei ismét a kereskedelemben kapható drágább olajjal járják az U virít. . . Bős földi Tibiitől, a ’ vél I lala1 művezetőjétől érdek­lődtünk a regenerálás meg - szüntet esen ex okáról. ~ Ai »jrs ba&aaps*:teke olaj visszanyerését körülbe­lül tíz évvel ezelőtt MDA tí­pusú fáradt motorolajjal karait ük. Hogy milyen ered­ményesen, azt az utóbbi évek adatai bizonyltján; 1980-ban 216 ezer, egy év­iéi később mar 267 ezer. 1982-ben 192 ezer, tavaly pedig tíz hónap alatt 166 ezer liter újra hasznosítha­tó olajhoz jutottunk. Amíg MDA olajjal dolgoztunk, nem is volt baj, csak. ami­kor a nagyobb igényeket ki­elégítő MDC-típus került forgalomba. Ennél az olaj­nál az adalékanyagot nem tudtuk a szokásos módon leválasztani a fáradt olaj­ból, tehát nem alkalmaz­hattuk a regenerálás álta­lunk kidolgozott, bevált módszerét. A Volánnál az új követel­ményeknek megfelelően igyekeztek váltani; átálltak az __úgynevezett savazásos t echnológiára. Ennek az 'Mit a aaawajK. Bogy kéo-. savval elroncsolták az ada­lékanyagot, s az így kép­ződöd savgyantát ülepítet­ték, lefejtették a fáradt olajról, és a fennmaradó fá­radt olaj már a korábbi módszerrel is átalakítható volt — A lefejtett savgyantát — ezit a kocsonyás, bitumen- szerű anyagot — el kebelt helyezni valahol. Próbáltuk égetéssel megsemmisíteni, de ez a magoldás nem bizo­nyult célravezetőnek. Aztán mészhidráttál semlegesítet­tük, homokkal es hasznait déri.©földdel kevertük, s az így kapott anyagot igyekez­tünk a telepen kívül elhe­lyezni. Tavaly mar konté­nerekben kiszállítottuk a városi szeméttelepre, ezt azonban tovább nem tehet­tük, mert a környezetvédel­mi élöirások kimondjak, hogy olajszarnia^ekokat tar­talmazó anyaitok nem . ke­rülhetnek s tobte szemet Neá.« ______... M ég ez a rendelkezés sem vezetett arra az eliia.áro- zásra, hogy a Volán ..bedob­ja a törülközőt” : tárolóhe- i y eket készítettek. Ez az al­kalmi tároló tavaly novem­berben. megítélt, s miután más megoldás már nem kí­nálkozott, ■ megszűrhettek az olaj regenerálását a kapos­vári Volánnál. Valóban tiszavirág-életűre sikeredett ez a költségkí­mélő, jelentős anyagmegta- karitással jaró módszer? Reméljük, nem. A csaknem tíz év alatt elért eredmé­nyek ismeretében igencsak sajnálnánk, ha a Volán kezdeményezése végleg meg- fenekilene, s a múlt. ev vé­gen konzervált berendezés nem állna többé munkába. Hernesz Feien*

Next

/
Thumbnails
Contents