Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
Út könyvekről Nemzetiség, magyarság A nemzeti, nemzetiségi kérdés napjaink egyik sokat vitatott, közérdeklődésre számot tartó témája lett. A Kossuth Kiadó nem véletlenül illesztette be Joó Rudolf kötetét a Napjaink kérdései című — méltán népszerű — sorozatba. (Nemzeti és nemzetiségi önrendelkezés, önkormányzat, egyenjogúság.) Joó Rudolf, a kérdés legkiválóbb magyar szakértője fölyázol- ja ennek a szerteágazó problémának történeti, társadalmi és politikai hátterét, fejlődését a XIX. század közhelyétől kezdődően — a dunai föderációs és konföderációs tervektől — egészen a legutóbbi időkig. Nagyon lényeges a Nemzetfej- lodes és önrendelkezés című tanulmány a könyv elején; ebből pontosabban lát hatjuk és megérthetjük az egész kérdéskört. Nemcsak » romániai, a jugoszláviai és a csehszlovákiai nemzetinemzetiségi egyenjogúság alkotmányos alapjainak létrejöttével foglalkozik művében a szerző, hanem a nyugat-európai kisebbségi újjászületés és nemzetiségi autonómia történetével is. Az etnikai-kisebbségi identitás most kerül majd előtérbe a fejlődő világban — minden haladó és retográd elemével együtt. Joó Rudolf könyvének egyik érdekes fejezete a kisebbségi jogegyenlőség szerepe a nemzetközi kapcsolatokban. Olyan téma ez. amellyel a hazai szakirodalomban ez ideig aíig-alig találkoztunk. Szakolczay Lajos, a legfiatalabb kritikusnemzedék tagja kizárólag a szomszéd népek magyar irodalmává’ foglalkozik. Számos kötet válogatása, szerkesztése (Szilágyi Domokos, Dsida Jenő stb.) után most jelent meg első önálló könyve, a Dunának. Oltnak. A szerző így fr saját könyvéről: ..Szerencsétlen ember vagyok, mert van egy kitörölhetetlen rögeszmém. Ha álmodom, csak azt: egyik reggel betoppanok valamelyik könyvesboltba, s uramisten, hinni sem akarok a szememnek: a világ bármely táján megjelent magyar könyv ott sorakozik a polcokon” ... Szakolczay tanulmányai felölelik a romániai, a jugoszláviai, a csehszlovákiai, a kár- pátalji és a nyugati magyar irodalom szinte minden áramát, irányzatát, mindenekelőtt az utóbbi évek termésének legfőbb értékeit Balogh Edgártól Gion Nándorig, Bálint Tibortól Sütő Andrásig, Tűz Tamástól Határ Győzőig. Török István Messze van a Mátra Messze van a Mátra, még messzebb a háza, kocsiúton megyünk, talán odaérünk, tiess kicsi Márta, messze van a Mátra, Mátrának a háza, ç nagy Mátraháza. Álarckészítő Önarckép Genthon István Aba-Novák Vilmost „magános bolygó”- nak nevezte, olyan festőnek, akinek életműve ugyan jellegzetesen huszadik századi, ám sok mindenben eltér korának irányzataitól. Taruilóévet, arz izmusok kialakulásának idejére estek, kezdetben hatott is rá egyikmásik : a posztimpresszionizmus, a kubizmus, de hamarosan elemi erővel tört ki belőle az eredendő elbeszélő hajlam egy témaellenes festészeti korban, bár a modernség szinte a vérében volt, minden korszerű eszközt birtokolt. Az ember és az élet érdekelte, nem az izmusok, arra törekedett, hogy — saját szavaival szólva — „életes” legyen. Mesélni akart a világról — szélesen, nagy erejű ecset- vomásokkai, dekorativan, le- bírbatatlan életörömmel. Festészetének másik állandó eleme a groteszk, ezért fest cirkuszi képeket, bohócokat, vásári sokadalma! Sárándi lózsef SIESS! Siess! meg akarom gyónni az életem Visszaeső bűnösként vallaaéfk másnapos szorongásaimról s összetörném a poharat elnyomva a Sátán sárga mosolyát akár egy cigarettacsikket Siess! hogy szerelmed kútjából merítsek erőt ha lehetséges még számomra küzdelem Utassy lózsef Feslö fák erejére Tüzek szállodái már a kertek, ragyogás ráz eget, földet, folyót. Kikeleti ága b la kok nyílnak, piros rügyek, becsavaa-t lobogók. En. amíg a remény ága renget, tüzek tüze, márciusi gyermek, a feslö fák erejére mondom: győzni, győzni kell a gyökereiknek: Lengyel József levelesládájából 90 éve született Aba-Novák — az élethez ugyanis a visz- szája is hozzátartozik. Törvényszerű volt, hogy a kirobbanó mesélőkedv a monumentális fal- festészet felé fordította: szedői, pannon- . talmi, jász- szentandrási, városmajori templomi freskói szinte eposziak. Nagy összefoglalók a világról vallott nézeteiről. Kilencven éve, 1894. március 15-én született, s 1941 őszén halt meg. Hazai és külföldi díjakkal ismerték el munkásságát (1940-ben például ő kapta meg a híres velencei Biennálé nagydíját). Hosszas szünet után 1962-ben volt először nagyméretű gyűjteményes kiállítása, azóta ismét elismert értéke a huszadik századi magyar festészetnek. Életéről, művészetéről Supka Magdolna írt alapos, részletes monográfiát. Aba-Novák Vilmos kilencvenedik születésnapján érdemes fellapozni, hogy akik nem ismerik, megismerjék, akik pedig már ismerik, felfrissítsék emlékezetüket. T. M. A magyar próza egyik legsajátosabb egyéniségű alkotója Lengyel József. Tiszta ragyogású írásai őszinte vallomások az emberről, a világról. Az újkor emberéről, aki egy formálódó, ellentmondásokkal terhelt világ gyermeke, aki egyszerre alakítója, de sokszor szenvedője is a változó viszonyoknak. Az életnek nem szenvtelen hangú krónikása Lengyel lózsef. Hőseivel együtt doD- jan a szíve, legtöbbjük köré az emberség tiszta fénye von koszorút munkáiban. Ezekkel pedig könyv alakban az 1964-es könyvhéten találkozhatott az olvasó. Az Síévült tartozás című kötet az író elbeszéléseinek minden addiginál teljesebb gyűjteménye. Néhány rövi- debb novella mellett tartalmazta az Elejétől végig című kisregényt, amely megrázóan fájdalmas visszapillantás a személyi kultusz emberséget alaposan próbára tevő éveire. Helyet kapott a kötetben a filmeposz vázlata is, az Isten ostora. Ez a műfajilag szabálytalan alkotás Lengyel József fáradhatatlan kísérletező szellemének bizonysága. A végén már sornyi fejezetekre zsugorodott „regény” szaggatott szerkezete a históriai mesét idézi. Hiteles történelmi levegője, a XX. századba vezető gondolattársításai azonban a minden korokban fejüket felütő zsarnokokra emlékeztetnek, fi ~ra a történeti tanulságra : „hogy száz közepes, egyenként nem kiváló, de együtt lelkiismeretes tanácsos jobb. mint a legragyogóbb kényúr ...” Az Elévült tartozás írásai Lengyel József szép emberségének. művészetének kétségkívül igézetébe. vonták olvasói t. A könyv megjelenése után sok levelet kapott irótársai- tól. Ezekből közlünk néhányat. Körhinta Ambrose Bear ce Erkölcsnemesítő tanmesék Kedves Lengyel elvtársi Próbáltam felhívni otthon is és a Szépirodalminál s, hogy megköszönjem csodálatos köitetét, az „Elévült tartozást”, de sehol se tudták megmondani, hol találom, így megkísérlem levélben megmondani, hogy két napja és éjjel Lexivel egymás kezéből szedjük ki a kötetet, amely több mint emberi es történelmi dokumentum, mert megrázó élmény is, különösen nekünk. Boldog vagyok, hogy megjelent és biztos vagyok benne, hogy világsiker lesz. Sajnos mi, úgy látszik, idén nem utazhatunk Rómába, elutasították még a látogató útlevélkérésünket is. Ennélfogva Magát se kalauzolhatom Itáliában, pedig de szerettem volna! Sokat vagyok most kinn zugligeti weekendházamban, amelyet el akarok adni. Ha kedve van hozzá, nagyon örülnénk, ha felhívna egyszer és kilátogatna, reggel és este 9—10 közt többnyire odahaza vagyunk, fenti te'eíonszánon és címen. Sok meleg üdvözlettel és hálás köszönettel Máthé Klári Drága Jóska! Nagyon hálásan köszönöm a könyvedet, egy órával a kézhezvétele után elkezdtem olvasni. Olvasom. Majd visszatérők rá. Nagyon, nagyon szeretnélek látni, szeretette! Illés Béla Utóirat: állandóan verekszem fájdalmas betegséggel. Kedves Lengyel József, megkaptam könyvét és nagyon örülök a tartalmának és a szép tálalásnak is. Végre szaporodnak a könyvek. amiket az írók nemes ajándékképpen adnak az olvasónak. Kívánom, hogy jó egészséggel dolgozzon tovább is! Szívélyesen üdvözli Kassák Lajos 1964. V. 20. Kedves Józsi Bátyám? Napokig a könyveddel éltem; k özönöm Neked ezeket a felejtheted™! írásokat. Tiszta embers-’s, izgalmas eredeti gondolaVaeág, nagy erejű művészi ábrázolás — de hát ezek csak szavak, és olyan keveset mondanak a Te gazdagságodhoz képest. Szeretettel ölel; Rákos Sándor Budapest, 64. V. 21. Szigorú ítélet A bíró, mintán kényszer- munkára ítélte a bűnözöl, nekikészülődött, hogy hosz- szú prédikációt tartson arról, mennyire erkölcstelen és végzetes mindenféle törvényszegés, úgyszintén arról, milyen jótékony befolyással van a javítóintézet. — Tisztelt bíró úr — vágott közbe a bűnöző —: nem tudná az ítéletet tízévi kényszermunkára enyhíteni, és minden más büntetéstől eltekinteni? — De hiszen én mindösz- sze három évet adtam magának! — kiáltott fel a bíró csodálkozva. — Ez igaz, tisztelt btri úr, az ítélet így hangzott: ,,Háromévi kényszermunka és megelőző célzatú beszélgetés”, Nos hát, ha nem ellenzi, én arra kérném, enyhítse büntetésemet — és a megelőző célzatú beszélgetés helyett inkább loldja meg hét évvei! A tűzpiros gyertya A halálos ágyán fekvő férfi odahívja a feleségét, es így szól hozzá: — Nemsokára örökre elhagylak. Adj hát még egy immár utolsó bizonyítékot szerelmedről és hűségedről. Az íróasztalom fiókjában van egy tűzpiros viaszgyertya. A főpap megszentelte, és bűvös ereje van. Esküdj meg, hogy amíg ez a gyertya létezik, nem mégy férjhez. Az asszony megesküdött. A férfi meghalt. A temetésen a bús özvegy a koporsó mellett állt — és egy tűzpiros, égő gyertyát tartott a kezében ... Fiúi szeretet A milliomos elment a szegényházba, hogy meglátogassa az apját. Ott összetalálkozott a szomszédjával. Az roppantul elcsodálkozott, és így kiáltott fai: — Hát ön meg szokta látogatni az apját?! Almomban sem gondoltam volna! — Holtbiztos, hogy ő is meglátogatna, ha netán szerepet cseréltünk volna — válaszolt a milliomos. — Az öreg mindig a büszkeségének tekintett. Azonkívül — tette hozzá gyengéd szeretettel —, arról van szó, hogy életbiztosítást akarok köttetni az apámmal, és szükséges, hogy aláírja a kötvényt ... A győztes — Nem szeretném elszomorítani, kedves barátom — szólt foglyul ejtett ellenfeléhez a hadvezér, miután győzelmesen befejezte az erőd ostromát —, de be kell vallanom, hogy seregemben járvány ütötte fel a fejet, es bizonyára megadtam volna magamat, méghozzá feltétel nélkül —, ha ön meg nem előz, és le nem teszt a f egyvert. — Éppen ettől féltein — felelte a legyőzött had parancsnoka. — A dolog úgy áll, hogy az én katonáim már a szíjakat rágják... Ha előbb megadta volna magat, akkor nem tudtam volna elelmezni a vitézeid! (Fordított»; Gélért György) Drága Józsi Bátyám! Nagyon köszönöm gyönyörű könyved és még inkább a találó és kitüntető ajánlást. Csak ma vettem kézbe ezt a kedves küldeményt, mert vidéken voltam. Sietek, elolvasom és akkor sort keríthetnénk egy találkozóra — ha máshol nem, ott a Park teraszán. Szeretettel ölel: Váci Mihály U. i.: Az én kötelem is pár nap múlva kapom kézhez és ekkor küldöm Neked. * * * A húsz évvel ezelőtt megjelent gyűjteményes munka fogadtatására világítanak ezek a levelek. Persze nemcsak az írótársak, hanem az olvasói: és a kritikusok is gyakran forgatták az Elévült tartozást. A visszhangot Lengyel József élénk figyelemmel kísérte. Egy-egy recenziót vagy cikket olykor széljegyzetekkel látott el. Jellegzetes apró betűivel irta egy újságkivágás szélére: „Any- nyira elvont, hogy egy figu- ! rát, novellát sem említ. Egy problémája van: hogy a személyi kultusz szükségszerű dialektikájáról — fogalma sincs. Az értelmet elszakaszt- ja az írástól és művészetről beszél. Az emocionálisan telített gondolat — ez számára felfoghatatlan.” A sok levél, értő és kevésbé jó kritika ugyanakkor rezignálttá is tette. 1964-ben hatvannyolc éves volt Lengyel József; néha megkésettnek, máskor korainak érezte a méltatásokat ... Laczkó András
