Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

Út könyvekről Nemzetiség, magyarság A nemzeti, nemzetiségi kérdés napjaink egyik sokat vitatott, közérdeklődésre számot tartó témája lett. A Kossuth Kiadó nem véletle­nül illesztette be Joó Ru­dolf kötetét a Napjaink kérdései című — méltán népszerű — sorozatba. (Nemzeti és nemzetiségi önrendelkezés, önkormány­zat, egyenjogúság.) Joó Ru­dolf, a kérdés legkiválóbb magyar szakértője fölyázol- ja ennek a szerteágazó problémának történeti, tár­sadalmi és politikai hátte­rét, fejlődését a XIX. szá­zad közhelyétől kezdődően — a dunai föderációs és kon­föderációs tervektől — egé­szen a legutóbbi időkig. Na­gyon lényeges a Nemzetfej- lodes és önrendelkezés cí­mű tanulmány a könyv ele­jén; ebből pontosabban lát hatjuk és megérthetjük az egész kérdéskört. Nemcsak » romániai, a jugoszláviai és a csehszlovákiai nemzeti­nemzetiségi egyenjogúság alkotmányos alapjainak lét­rejöttével foglalkozik művé­ben a szerző, hanem a nyu­gat-európai kisebbségi új­jászületés és nemzetiségi autonómia történetével is. Az etnikai-kisebbségi identitás most kerül majd előtérbe a fejlődő világban — minden haladó és retográd elemével együtt. Joó Ru­dolf könyvének egyik érde­kes fejezete a kisebbségi jogegyenlőség szerepe a nem­zetközi kapcsolatokban. Olyan téma ez. amellyel a hazai szakirodalomban ez ideig aíig-alig találkoztunk. Szakolczay Lajos, a leg­fiatalabb kritikusnemzedék tagja kizárólag a szomszéd népek magyar irodalmává’ foglalkozik. Számos kötet válogatása, szerkesztése (Szi­lágyi Domokos, Dsida Jenő stb.) után most jelent meg első önálló könyve, a Duná­nak. Oltnak. A szerző így fr saját könyvéről: ..Szeren­csétlen ember vagyok, mert van egy kitörölhetetlen rög­eszmém. Ha álmodom, csak azt: egyik reggel betoppa­nok valamelyik könyvesbolt­ba, s uramisten, hinni sem akarok a szememnek: a vi­lág bármely táján megje­lent magyar könyv ott so­rakozik a polcokon” ... Sza­kolczay tanulmányai felöle­lik a romániai, a jugoszlá­viai, a csehszlovákiai, a kár- pátalji és a nyugati magyar irodalom szinte minden ára­mát, irányzatát, mindenek­előtt az utóbbi évek termé­sének legfőbb értékeit Ba­logh Edgártól Gion Nán­dorig, Bálint Tibortól Sütő Andrásig, Tűz Tamástól Ha­tár Győzőig. Török István Messze van a Mátra Messze van a Mátra, még messzebb a háza, kocsiúton megyünk, talán odaérünk, tiess kicsi Márta, messze van a Mátra, Mátrának a háza, ç nagy Mátraháza. Álarckészítő Önarckép Genthon István Aba-Novák Vilmost „magános bolygó”- nak nevezte, olyan festő­nek, akinek életműve ugyan jellegzetesen huszadik szá­zadi, ám sok mindenben el­tér korának irányzataitól. Taruilóévet, arz izmusok ki­alakulásának idejére estek, kezdetben hatott is rá egyik­másik : a posztimpresszio­nizmus, a kubizmus, de ha­marosan elemi erővel tört ki belőle az eredendő elbe­szélő hajlam egy témaelle­nes festészeti korban, bár a modernség szinte a vérében volt, minden korszerű esz­közt birtokolt. Az ember és az élet érdekelte, nem az izmusok, arra törekedett, hogy — saját szavaival szólva — „életes” legyen. Mesélni akart a világról — szélesen, nagy erejű ecset- vomásokkai, dekorativan, le- bírbatatlan életörömmel. Festészetének másik állan­dó eleme a groteszk, ezért fest cirkuszi képeket, bo­hócokat, vásári sokadalma! Sárándi lózsef SIESS! Siess! meg akarom gyónni az életem Visszaeső bűnösként vallaaéfk másnapos szorongásaimról s összetörném a poharat elnyomva a Sátán sárga mosolyát akár egy cigarettacsikket Siess! hogy szerelmed kútjából merítsek erőt ha lehetséges még számomra küzdelem Utassy lózsef Feslö fák erejére Tüzek szállodái már a kertek, ragyogás ráz eget, földet, folyót. Kikeleti ága b la kok nyílnak, piros rügyek, becsavaa-t lobogók. En. amíg a remény ága renget, tüzek tüze, márciusi gyermek, a feslö fák erejére mondom: győzni, győzni kell a gyökereiknek: Lengyel József levelesládájából 90 éve született Aba-Novák — az élethez ugyanis a visz- szája is hozzá­tartozik. Tör­vényszerű volt, hogy a kirob­banó mesélő­kedv a monu­mentális fal- festészet felé fordította: sze­dői, pannon- . talmi, jász- szentandrási, városmajori templomi fres­kói szinte eposziak. Nagy összefoglalók a világról val­lott nézeteiről. Kilencven éve, 1894. már­cius 15-én született, s 1941 őszén halt meg. Hazai és külföldi díjakkal ismerték el munkásságát (1940-ben pél­dául ő kapta meg a híres velencei Biennálé nagydí­ját). Hosszas szünet után 1962-ben volt először nagy­méretű gyűjteményes kiál­lítása, azóta ismét elismert értéke a huszadik századi magyar festészetnek. Életé­ről, művészetéről Supka Magdolna írt alapos, részle­tes monográfiát. Aba-Novák Vilmos kilencvenedik szüle­tésnapján érdemes fella­pozni, hogy akik nem is­merik, megismerjék, akik pedig már ismerik, felfris­sítsék emlékezetüket. T. M. A magyar próza egyik leg­sajátosabb egyéniségű alko­tója Lengyel József. Tiszta ragyogású írásai őszinte val­lomások az emberről, a vi­lágról. Az újkor emberéről, aki egy formálódó, ellent­mondásokkal terhelt világ gyermeke, aki egyszerre ala­kítója, de sokszor szenvedő­je is a változó viszonyoknak. Az életnek nem szenvte­len hangú krónikása Lengyel lózsef. Hőseivel együtt doD- jan a szíve, legtöbbjük kö­ré az emberség tiszta fénye von koszorút munkáiban. Ezekkel pedig könyv alak­ban az 1964-es könyvhéten találkozhatott az olvasó. Az Síévült tartozás című kötet az író elbeszéléseinek min­den addiginál teljesebb gyűjteménye. Néhány rövi- debb novella mellett tartal­mazta az Elejétől végig című kisregényt, amely megrázóan fájdalmas visszapillantás a személyi kultusz emberséget alaposan próbára tevő évei­re. Helyet kapott a kötetben a filmeposz vázlata is, az Isten ostora. Ez a műfajilag szabálytalan alkotás Lengyel József fáradhatatlan kísérle­tező szellemének bizonysága. A végén már sornyi fejeze­tekre zsugorodott „regény” szaggatott szerkezete a histó­riai mesét idézi. Hiteles tör­ténelmi levegője, a XX. szá­zadba vezető gondolattársítá­sai azonban a minden korok­ban fejüket felütő zsarno­kokra emlékeztetnek, fi ~ra a történeti tanulságra : „hogy száz közepes, egyenként nem kiváló, de együtt lelkiismere­tes tanácsos jobb. mint a legragyogóbb kényúr ...” Az Elévült tartozás írásai Lengyel József szép embersé­gének. művészetének kétség­kívül igézetébe. vonták olva­sói t. A könyv megjelenése után sok levelet kapott irótársai- tól. Ezekből közlünk néhá­nyat. Körhinta Ambrose Bear ce Erkölcsnemesítő tanmesék Kedves Lengyel elvtársi Próbáltam felhívni otthon is és a Szépirodalminál s, hogy megköszönjem csodála­tos köitetét, az „Elévült tar­tozást”, de sehol se tudták megmondani, hol találom, így megkísérlem levélben megmondani, hogy két napja és éjjel Lexivel egymás ke­zéből szedjük ki a kötetet, amely több mint emberi es történelmi dokumentum, mert megrázó élmény is, kü­lönösen nekünk. Boldog vagyok, hogy meg­jelent és biztos vagyok ben­ne, hogy világsiker lesz. Sajnos mi, úgy látszik, idén nem utazhatunk Rómá­ba, elutasították még a láto­gató útlevélkérésünket is. Ennélfogva Magát se kalau­zolhatom Itáliában, pedig de szerettem volna! Sokat va­gyok most kinn zugligeti weekendházamban, amelyet el akarok adni. Ha kedve van hozzá, nagyon örülnénk, ha felhívna egyszer és kilá­togatna, reggel és este 9—10 közt többnyire odahaza va­gyunk, fenti te'eíonszánon és címen. Sok meleg üdvözlettel és hálás köszönettel Máthé Klári Drága Jóska! Nagyon hálásan köszönöm a könyvedet, egy órával a kézhezvétele után elkezdtem olvasni. Olvasom. Majd visszatérők rá. Nagyon, nagyon szeretné­lek látni, szeretette! Illés Béla Utóirat: állandóan verek­szem fájdalmas betegséggel. Kedves Lengyel József, megkaptam könyvét és na­gyon örülök a tartalmának és a szép tálalásnak is. Végre szaporodnak a köny­vek. amiket az írók nemes ajándékképpen adnak az ol­vasónak. Kívánom, hogy jó egész­séggel dolgozzon tovább is! Szívélyesen üdvözli Kassák Lajos 1964. V. 20. Kedves Józsi Bátyám? Napokig a könyveddel él­tem; k özönöm Neked eze­ket a felejtheted™! írásokat. Tiszta embers-’s, izgalmas eredeti gondolaVaeág, nagy erejű művészi ábrázolás — de hát ezek csak szavak, és olyan keveset mondanak a Te gazdagságodhoz képest. Szeretettel ölel; Rákos Sándor Budapest, 64. V. 21. Szigorú ítélet A bíró, mintán kényszer- munkára ítélte a bűnözöl, nekikészülődött, hogy hosz- szú prédikációt tartson ar­ról, mennyire erkölcstelen és végzetes mindenféle tör­vényszegés, úgyszintén arról, milyen jótékony befolyással van a javítóintézet. — Tisztelt bíró úr — vá­gott közbe a bűnöző —: nem tudná az ítéletet tízévi kény­szermunkára enyhíteni, és minden más büntetéstől el­tekinteni? — De hiszen én mindösz- sze három évet adtam ma­gának! — kiáltott fel a bí­ró csodálkozva. — Ez igaz, tisztelt btri úr, az ítélet így hangzott: ,,Háromévi kényszermunka és megelőző célzatú beszél­getés”, Nos hát, ha nem el­lenzi, én arra kérném, eny­hítse büntetésemet — és a megelőző célzatú beszélgetés helyett inkább loldja meg hét évvei! A tűzpiros gyertya A halálos ágyán fekvő férfi odahívja a feleségét, es így szól hozzá: — Nemsokára örökre el­hagylak. Adj hát még egy immár utolsó bizonyítékot szerelmedről és hűségedről. Az íróasztalom fiókjában van egy tűzpiros viaszgyer­tya. A főpap megszentelte, és bűvös ereje van. Esküdj meg, hogy amíg ez a gyer­tya létezik, nem mégy férj­hez. Az asszony megesküdött. A férfi meghalt. A temeté­sen a bús özvegy a koporsó mellett állt — és egy tűzpi­ros, égő gyertyát tartott a kezében ... Fiúi szeretet A milliomos elment a sze­gényházba, hogy megláto­gassa az apját. Ott összeta­lálkozott a szomszédjával. Az roppantul elcsodálkozott, és így kiáltott fai: — Hát ön meg szokta lá­togatni az apját?! Almom­ban sem gondoltam volna! — Holtbiztos, hogy ő is meglátogatna, ha netán sze­repet cseréltünk volna — válaszolt a milliomos. — Az öreg mindig a büszkeségé­nek tekintett. Azonkívül — tette hozzá gyengéd szere­tettel —, arról van szó, hogy életbiztosítást akarok köttet­ni az apámmal, és szüksé­ges, hogy aláírja a köt­vényt ... A győztes — Nem szeretném elszo­morítani, kedves barátom — szólt foglyul ejtett ellenfe­léhez a hadvezér, miután győzelmesen befejezte az erőd ostromát —, de be kell vallanom, hogy seregemben járvány ütötte fel a fejet, es bizonyára megadtam vol­na magamat, méghozzá fel­tétel nélkül —, ha ön meg nem előz, és le nem teszt a f egyvert. — Éppen ettől féltein — felelte a legyőzött had pa­rancsnoka. — A dolog úgy áll, hogy az én katonáim már a szíjakat rágják... Ha előbb megadta volna magat, akkor nem tudtam volna elelmezni a vitézeid! (Fordított»; Gélért György) Drága Józsi Bátyám! Nagyon köszönöm gyönyö­rű könyved és még inkább a találó és kitüntető ajánlást. Csak ma vettem kézbe ezt a kedves küldeményt, mert vi­déken voltam. Sietek, elolva­som és akkor sort keríthet­nénk egy találkozóra — ha máshol nem, ott a Park te­raszán. Szeretettel ölel: Váci Mihály U. i.: Az én kötelem is pár nap múlva kapom kéz­hez és ekkor küldöm Neked. * * * A húsz évvel ezelőtt meg­jelent gyűjteményes munka fogadtatására világítanak ezek a levelek. Persze nem­csak az írótársak, hanem az olvasói: és a kritikusok is gyakran forgatták az Elévült tartozást. A visszhangot Len­gyel József élénk figyelem­mel kísérte. Egy-egy recen­ziót vagy cikket olykor szél­jegyzetekkel látott el. Jelleg­zetes apró betűivel irta egy újságkivágás szélére: „Any- nyira elvont, hogy egy figu- ! rát, novellát sem említ. Egy problémája van: hogy a sze­mélyi kultusz szükségszerű dialektikájáról — fogalma sincs. Az értelmet elszakaszt- ja az írástól és művészetről beszél. Az emocionálisan te­lített gondolat — ez számára felfoghatatlan.” A sok levél, értő és kevésbé jó kritika ugyanakkor rezignálttá is tette. 1964-ben hatvannyolc éves volt Lengyel József; né­ha megkésettnek, máskor ko­rainak érezte a méltatáso­kat ... Laczkó András

Next

/
Thumbnails
Contents