Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

Osszegyúitik a kérdéseket Fölkészülnek a fórumokra Elkészült a kaposvári vá- rosrészi tanácskozások, a ta­nácstagi beszámolók idei programja. A csaknem más­fél hónapig tartó nagy ak­cióra — felhasználva az elő­ző évek tapasztalatait — ala­posan fölkészülnek a városi tanácson. ít nyílt várospoli­tika jegyében február 20-a és április 2-a között tartják meg e fórumokat. A prog­ram szerint a városi nép- froníbizottság és a tanács együtt szervezi a találkozá­sokat a lakossággal. Eddig is bevált az a gya­korlat, hogy több tanácstag vesz részt a tanácskozásokon, közülük azonban psak egy tart bevezetőt, vitaindító tá­jékoztatót. A városi tanács összehívja azt a tizennyolc tanácstagot, aki a beszámo­lót tartja, fölkészíti őket, segédanyagot is kapnak. Az elképzelések szerint először beszámolna!» a tavalyi ja­vaslatok . sorsáról, utána érintik a város fejlesztését, a körzet gondjait. Egész biztos, hogy sokat segít a fórumok pezsgővé té­telében az előzetes tájékozó­dás. A körzeti párttitkárok, népfrontelnökök közvéle­ménykutatást végeznek a la­kosság köreiben, s összegyűj­tik a gondokat, a problémá­kat. A „rázósabb ügyekben” így előzetesen is lehet tájé­kozódni, s a válasz is pon­tosabb lesz a beszámolókon, amelyekre elmegy a városi tanács elnöke, vb-titkára, há­rom elnökhelyettese is. Már tavaly is nagy szük­ség volt a nyílt várospoliti­ka gyakorlatának továbbfej­lesztésére, az idén pedig — ahogy a városi pártbizottság legutóbbi ülésén is megfogal­mazódott — most még több emberrel kell megismertetni a terveket, az elképzeléseket és a lehetőségeket. A kaposváriak tájékozta­tást kapnak arról, hogy a rendelkezésre álló pénzt ész­szerűen felhasználva minden akadályt elgördítenek a ki­emelt társadalmi programok megvalósulása elől, hiszen a lakás-, a tanteremépítés, az egészségügyi beruházások minden kaposvárit érdekel­nek. Szeretnék elmagyarázni a városrészi fórumokon, hogy miért olyan fontos a felada­tok rangsorolása a szűkös anyagiak, a pénzügyi egyen­súly megtartása miatt. Szó lesz természetesen a belvárosi rekonstrukcióról, az áj telefonközpont, a tüs­kevári felüljáró, a kereske­delmi pályaudvar építéséről, a Centrum, a Fészek áruhá­zak beruházásainak előkészí­téséről. Megelőzve az érdek­lődést arról is beszélnek, hogy a demográfiai hullám miatt már most gondolnak újabb középiskolai tantermek építésére és kialakítására. Sok témát előre meg lehet jósolni a sétálóutca „elbazá- rosodásától” a kifogásolható köztisztaságig, környezetvé­delemig. Különösen a belvá­rosban feltűnő, hogy igen kevés az idegeneket eligazí­tó tábla. Senki sem kerüli meg ezeket a kérdéseket; őszinte választ adnak rájuk. Most jobban fölkészül a városi tanács arra, hogy gyorsabban kapjanak választ az állampolgárok e fórumok után, s ami még fontosabb: ne akadozzon a hibák kija­vítása. Tavaly sajnos voltak ilyen hiányosságok. A városi népfromttoizottság javaslatára pontosan megírják az elinté­zés határidejét. Ez azért fon­tos, mert az elintézett ügyek növelik a bizalmat a tanács­tagok iránt. L, a Szőlőoltványok hűtőházban Szakcsoportok segítik a munkát Javában folyik a munka a Balatonboglári Mezőgazda- sági Kombinát központi elő­hajtató üzemében. Szorgos asszonykezek illesztik össze az alanyvesszöket és az oltó- csapokat; március közepéig mintegy 2 millió szőlőolt­ványt készítenek. További 2 milliót a kombinát 14 szak­csoportjában tevékenykedő több mint négyszáz tag állít elő. A munka rendkívül nagy figyelmet és az átlagosnál jobb szemmertéket igényel, mert csak a milliméterre pontos illeszkedés esetén várható az oltvány megere- dése. A gyakorlottabbak né­hány másodperc alatt vá­lasztják ki az alanyhoz HM rügyes csapot. A balatonbogláriak két évtizede foglalkoznak szőlő- oltványok készítésével, de az évek során nem sokban vál­tozott a technológia, mert ilyen pontos munkát csak gyakorlott, biztos kézzel le­het végezni; az oltást egye­lőre nem helyettesíthetik géppel. Ezen a télen 55-en készítik az oltványokat a központi hajtatóban, ezenkí­vül még 40 dolgozó segíti a munkát. Az alapanyagot a gazda­ság lengyeltóti kerületéből kapják, ahol az aianyvesszőt méretre vágják, a bogiári üzemben pedig az áztatás és a fertőtlenítés után egyrü- gyes csapokkal oltják be, vé­gül az oltványokat paraffin­oldatba mártják, hogy ipeg- védjék a kiszáradástól. A tavaszi hajtatásig ládákba csomagolják és a hűtőházban tárolják. ­A szaporítóanyagot nö­vény-egészségügyi és faj­tatisztasági szempontból ál­landóan ellenőrzik, hogy egészséges, telepítésre alkal­mas szőMoltványoík kerülje­nek ki az ültetvényekre. Az oltványok 80—90 százalékát szovjet exportra, a többit az ország különböző gazdaságai­ba szállítják a megrendelők­nek. N. & SOMOGYI ! KRÓNIKÁJA i A télbe belefáradt somo­gyiakat alaposan próbára tette a hét közepe óta tom­boló, jelentős anyagi káro­kat okozó szélvihar. A he­lyenként már 100 kilométer­nél nagyobb sebesség '!, orkánerejű szél sokfelé fákat döntött ki, megrongálta a telefon- és villamos hálózatot. Ez ókból számos településen átmene­tileg szüneteit az áramszol­gáltatás. Emiatt állt le há­rom kaposvári vízmű, s ma­radtak hidegek a radiátorok a megyeszékhely több lakó­telepén. Az Állami Biztosí­tó fiókjaihoz naponta tucat­jával érkeztek az épületká rokról szóló bejelentései; Számos ház tetejét kikezdte a vihar. Kaposváron a? egyik Kisfaludy utcai épület oldalfalát a szél a szomszé­dos iskola udvarára döntöt­te, s csupán a véletlennek köszönhető, hogy nem tör­tént tragédia. Marcali és Siófok környékén százná1 több épületben keletkeztek hetnoly károk. Mindehhez képest, már csak kellemet­lenségnek látszottuk a le­dőlt tv-antennák és lesza­kadt ereszcsatornák. Mint a tűzoltóság megyei ügyeletese tegnap délelőtt elmondta, Siófokon, Barcson és Vízváron többször is kér­ték a tűzoltók segítségét, főként az útra dőlt fák el­távolításához. A posta sze­relőinek munkája sem irigy­lésre méltó ezekben a na­pokban. Alig javították ki a nagy havazás után; vonal szakadásokat, ismét megkezdődtek a hosszá műszakok A hét végén is folyamata san dolgoznak a hibák el­hárításán. Az erős szél a megye északnyugati részében sok­felé okozott átfúvásokat. A 68-as út Kéthely és a 7-es főútvonal közti szakasza még tegnap délelőtt is jár hatatlan volt. E fagyos hírek sorában valóságos felüdülést jelent, a „Napfényes Bulgária” címmel pénteken. Kapóivá, ron nyílt kiállításról noio beszámoló. A Volántourist és a Balkántourist közös rendezvényének megnyitó­ján részt vett Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete. A megye üzemeiben az elmúlt héten is zavartalanul folyt a munka; az eredeti program szerint zajlottak le a szövetkezetek zárszámadó közgyűlései. A mezőgazda- sági nagyüzemek fejlődésé­nek kulcskérdéséről, a szarvasmarha-ágazat helyzetéről tanácskozott kedctwm kihe­lyezett ülésen a megyei ta­nács végrehaj tó bizottsága. Mint elhangzott, a telepek négyötöde 1970 előtt épült, a korszerű tartástechnoló­gia! követelményeknek már nem megfelelő létesítmény A hatékonyság javulásánál; és a községek mérséklődé »ének így elengedhetetlen feltétele a telepek férőhely- bővítő rekonstrukciója. A?, elmúlt hét eseménye A magyar vasérc lelőhelye, Rudabánya az idén több cv után először nyereség­gel zárta az évet. Képünkön a nehéz körülmények között elért mintegy hatmilliós nye reség egyik festői színhelye. . (MTI-fótó: Pintér Márta felvétele .— KS) Egy talicska nyomában Mándoki Imre éléskamrája Mándoki Imre nyarai a Balaton leheletében teltek, mégis ritkán élvezhette a tó testet-lelket felfrissítő áldá­sait. Neki a nyár a „sze­zont” jelenti, a szezon pe­dig az ő gondolatvilagaban nem az üdülés, a gondtalan parti heverészés emlékképe­it idézi, hanem éppen ellen­kezőleg: fáradságé® napo­kat, izgalmakat, hajnali te­lefonokat, elkeseredett vitá­kat, kudarcokat és sikere­ket. Lehetetlen volna meg­közelítőleg is megállapítani, hány ember lakott és lakik jól naponta Mándoki Imre éléskamrájából. Mert a Ba­laton Fűszert egyik legna­gyobb „fiókja” a boglárlel- lei, mely Szántód pusztától Versig, Mesztegnyőig, Pusz­takovácsiig, Kaposvár irá­nyában Pamukig, Karád fe­lé Igáiig szállítja az elemó­zsiát. E bőséggel teli fiók­nak (mely nem volt mindig ilyen nagy és ilyen dús! Mándoki Imre volt a fele- I löse 1951-től 1983. december I 30-ig, amikor 61 évesen nyugalomba vonult. Nyugalomba? Január második felében járunk, a boglárlellei Fű- szért-raktárak fölött hófel­hők duzzadnak, s a portás einőzően mosolyog. — Mándoki elvtárs az irodájában van. volt a mezőgazdasági könyv hónap megyei megnyitója. Az Agroker kaposvári köz­pontjában tartott ünnepség résztvevői nyolc kiadó több tucatnyi szakkönyvújdonsá- gát vehették kezükbe. Üjszerű, börze jellegű konzultációs megbeszélés színhelye volt csütörtökön a megyei tanács nagyterme. A megye ipari és pgrárüze- meinek irányítói gyakorlati szemszögből tárgyaltak ar­ról, miképp volnának bő­víthetők Somogy exportlehe­tőségei. A tanácskozáson résztvevő külkereskedelmi szakirányítók szavaiból ki­tűnt, hogy sok ilyen lehető­ség van, ezekkel azonban az eddiginél rugalmasabb piaci munkával, jobb minőséggel, a határidők pontosabb be­tartásával lehet élni. Példátlan forgalmat bo­nyolítottak le a héten a me­gye áruházai és szaküzletei. Hétfőn kezdődött ugyanis a léli vásár, melyen csak a Somogy Ke­reskedelmi Vállalat üzletei 28 millió forint értékű árut kínáltak 30—40 százalékkal olcsóbban. Egy-egy divato­sabb darab csizma vagy ka­bát vásárlásakor 5—600 fo­rintot is megtakaríthattunk. Ennyit igazán megért, hogy néhányszor a lábunkra lép­tek vagy belénk könyököL tek a tömegben. Báré F er eikc — Akad még némi elin­téznivalóm — magyarázza a középtermetű, halk szavú, ötven év körülinek látszó kereskedő. Mert ő — hang­súlyozza — egész életében kereskedő voit és semmi más; akkor is, amikor Gloss Simon bogiári fűszer- és gyarmatáru-nagykereske­dőnél kifutóskodott, majd segédaskedett, és akkor is, amikor már igazgatói beosz­tásban működött. Kereske­dő. Mégpedig más kereske­dők, úgynevezett viszontel­adók lehetőségeiért, ponto­sabban: a rábízott körzet ellátásáért felelős kereskedő. A Balaton Fűszért szállí­tójárművein s különböző reklámnyomtatványain na­ponta olvasom: Alapítva: 1949-ben. Nos, az egyik ala­pító itt ül velem szemben, és pályája kezdeteire emlé­kezik. — Boglár 45 előtt is ke­reskedelmi központ volt; Gloss Simon nagykereskedő Pestről hozatta az árut és jókora körzetben ellátta a viszonteladó üzleteket — mondja. — De ő is részt vett a kiskereskedelemben, a boltjában valamivel ol­csóbban lehetett kapni a portékát, mint a többi ke­reskedőnél. Először ebben a csemegeüzletben vállaltam nyári kifutómunkát. — Mi volt a kifutó dolga?-— Minden reggel körbe­jártam a bogiári vásárlókat, elvittem nekik a kívánt árut, s felvettem a másnapi megrendelést. Rendszerint a parti villákat vettem sorra először, egy sajátos formá­jú, az áru kihordására spe­cializált biciklin nyargal­tam; letettem a tejet, a zsömlét, az aznapi ebédhez valót, és továbbkerekeztem. Vidám élet volt ez egy ka­maszfiúnak. Lovas kocsival is jártam, ha árut vittünk a köjeli boltokba vagy jeget a hűtőszekrényekbe. A fogat után a teherautó követke­zett (hét gépkocsija volt a cégnek), egy kocsi minden­nap Pestre ment áruért, a többi pedig Somogybán, Za­lában túrázott. Segéd ko­romban a viszonteladóknak szállítandó áruval foglal­koztam, és magam is eljár­tam túrákra, 1943. október 4-én vonult be katonának, s a háborút raktárosként vészelte át egy hazai repülőtéren. 1945-ben már itthon volt Glossékat elhurcolták a fasiszták, üz­leteik, raktáraik elégtek a háborúban, néhány árusze­gény boltos tengődött csak a parti községekben. Mán­doki Imre alkalmi munká­kat vállalt: aratni járt, sző­lőt kapált, amíg újra el nem helyezkedett a szakmájá­ban. Amikor 1949-ben a Fű­szerértékesítő Nemzeti Vál­lalat megalakult, a bogiéri fiók egy szánalmas kis bolt- helyiségben kezdte meg ..nagykereskedelmi tevé­kenységet“', öt dolgozója volt. A lovas kocsi mint az árukihordás egyetlen lehe­tősége sokáig megmaradt.. — Milyenek voltak a ba­latoni nyarak az ötvenes években? — Szakszervezeti üdülők már akkor is léteztek, né­hány villalakó is akadt, de az igazi balatoni szezonok még jó ideig várattak ma­gukra. Abban az időben alakult egy cég, az üdülőel­látó vállalat, pesti központ­tal, s nyaranta ők osztották el a nálunk vásárolt árut a szakszervezeti üdülőknek. A * kenyértől a gyümölcsig, a pohártól a söprűig mindent tartottak leilei raktárukban. Később ez a vállalat meg­szűnt, s azóta a Fűszért szolgálja ki az üdülőket is. Az igazi fejlődés a hatva­nas években kezdődött, mégpedig amikor a somo­gyi és a zalai Fűszért egye­sült; ahogy aztán növeke­dett a Balaton-parti forga­lom, úgy sokasodott a ten­nivaló és a gond is. Kevés volt a raktár. Ez a modern telep, amit itt lát, a hetve­nes években épült. Valami­kor a raktárakban nagyon sok fizikai munkát kellett végezni, talán ma már em­bert sem lehetne kapni, ha az egykori körülmények kö­zött dolgoznánk. Az áru ma rakodólapra kerül, emelő­villás és kézi hidraulikus targoncák segítik a munkát. Hol van a lovaskocsis vi­lág? De látja? Most már a 3 ezer 400 négyzetméter alapterületű raktár is kevés a szezonban ... Űjabb ter­vek készültek a bővítés vé­gett. Nem csoda; nyaranta 1050 üzletet, üdülőt látunk el élelmiszerrel, vegyi áru­val. — Gyakran gondol a régi időkre? — Mostanában egyre gyakrabban. Tudja, én nem vagyok somogyi születésű; Szentesről származik a csa­ládom. Apám kubikos volt, mindennap kiállt a piacra, hátha felfogadja valaki. Ke­vés volt a munka, sok a ku­bikos, még több az éhes száj a kültelki lakásokban Negyedikes elemista korom­ban egész nyáron egy ta­nyán dolgoztam libapásztor­ként, később gulyásként. Ezt csak azért említettem, mert tulajdonképpen apám kubi- kosi talicskájának köszönhe­tem, hogy Balaton-parti la­kos lettem. Néha arra gondo­lok, jó lenne ellátogatai ar­ra a vidékre, ahol a libák és a tehenek után jártam, amikor még álmomban sem jelent meg előttem ez a tó, amelynek partjára elvetőd- tem, ahol végül is ember lett belőlem. ' Szapudi András SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents