Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

Rmdiênmplê A BETŰRŐL — Mik lehetnek azok a társadalmi, gazdásági okok, amelyek nem egészségügyi jellegűek? — Vannak olvasásra „rá nem szoktató” okok, tehát az indítékok hiánya. Ugyan­ezek az okok le is szoktat­hatnak az olvasásról. Nyil­ván vannak még olyan munkakörök és (továbbra is lesznek), amelyekhez nincs szükség olvasásra, és ettől még jó pénzt lehet keresni velük. A másik az olyan­fajta kulturális kiima a fa­luban, a lakótelepi házban, a brigádban és így tovább, amely nem próbálja ellen­súlyozni az olvasás hiányát, vagy megkövetelni a hiány megszüntetését, s emiatt nem érez szégyenérzetet vagy kedvet az illető. — Magyarán : nemcsak a munkája nem követeli meg, hanem a család, a baráti kör, az a társadalmi közeg sem igényli, hogy olvasni tudjon, amelyben él. — Természetesen így van, de mehetnénk még tovább. Később erről is szó lesz. — A Hazafias Népfront szervezésében nemrég tar­tották Gárdonyban az Olva­só népért mozgalom 3. or­szágos konferenciáját A résztvevők arról beszéltek elsősorban, hogy azok, akik tudnak olvasni Magyaror­szágon, vajon mennyire gyakorolják ezt a készségü­ket. Ezzel kapcsolatos Nóg­rádi Gábor jegyzete is. — Egy tizenegy éves, 5. osztályos tanulót hallunk, aki Darvas József 1973-ban, az Olvasó népért mozgalom első konferenciáján elmon­dott beszédéből olvas fel részletet Egy vizsgálat sze­rint körülbelül a nyolcadi­kosok egyharmada így ol­vas. Ez azt bizonyítja, hogy még az olvasmányos, rövid írásművek megértésével is nehézségeik vannak. Ha a másfél évtizede útnak indí­tott Olvasó népért mozga­lomról kell szólni, akkor nem ünneprontás az előbbi dadogó ténnyel kezdeni a szólást Mert könyvet csak az olvas, aki tud olvasni. Az Olvasó népért mozgalom el­lentmondásos körülmények között élte meg 15 évét. Majdnem kétszer annyi könyv és kétszer annyi pél­dányszámban jelenik meg ma, mint 1968-ban. Minden magyarra (a csecsszopókat is beleértve) több mint 9 könyv jut. Ugyanakkor a könyvolvasásra fordított idő mintegy 20 százalékkal, napi 14 perccel csökkent. A rend­szeres olvasók száma 25 szá­zalékkal csökkent, az időn­ként olvasóké 22 százalék­kal nőtt. Nem olvas a fel­nőtt lakosság 40 százaléka. Ez a szám 15 év alatt nem változott És a mindezt megkoronázó adat: a lakos­ság mégis négyszer annyit költ könyvre, mint; 15 évvel ezelőtt. — Adatok, adatok, adatok. Bármilyen különösek, keve­set mondhatnak a mozga­lomról. Hiszen nem a moz­galom jelenteti meg a köny­veket százmilliós példány­számban, és nem is a moz­galom csökkenti az olvasási időt vagy a rendszeres ol­vasók számát. A mozgalom legfeljebb jól vagy rosszul, de csupán navigálhatja könnyű hajóját az ismerte­tett adatok áramlatai kö­zött. A kérdés az: hogyan? Mit tett, mit tehetett a moz­galom az olvasó népért? Azért, hogy többet olvas­sunk, mint tizenöt évvel ez­előtt. — Az országos konferen­ciára szóló meghívó alcíme jól jelzi a lényeget: Olva­sás, gondolkodás, közösség, társadalom. A mozgalom­ban résztvevők tehát tud­ják, hogy nem a szűkén vett könyvolvasást kell szorgal­mazni. Tudják, hogy az ol­vasás csak eszköz a gon­dolkodáshoz, a cselekvéshez. A döntésekhez szükséges eszköz. Aki olvas, az nem bizonyos, hogy eljut a fele­lős cselekvésig. Az olvasás menekülés is lehet a való­ság elől. De akinek felelő­sen kell cselekednie, dön­teni, az nem élhet meg az önismeretét és helyzetisme- retét növelő olvasás nélkül. Amikor tehát a mozgalom a közösségek alakítását szor­galmazza, a társadalmi dön­tésekbe való beleszólást éí érdekérvényesítést segíti elő, akkor olvasó népet nevek És hogy ez az olvasás könyv­vagy újságolvasást jelent, netán televíziónézést, rádió­hallgatást, . színház-, mozilá­togatást vagy csupán baráti beszélgetést, vitát, az szinte mindegy, ha hozzájárul egy demokratikusabb közéleti cselekvéshez. Persze a cse­lekvő nép is csak akkor fog olvasni, ha megtanítják rá... — Elhangzott itt néhány kemény, riasztó adat. Ka­marás István véleménye sze­rint mennyire megbízhatóak ezek az adatok? Egyáltalán lehet-e ilyen pontosan tud­ni, hogy milyen gyakran ol­vas a magyar nép? — A mérhetetlent próbál­juk megmérni. Meg kell ha­tározni, hogy mit tekintünk olvasásnak, s itt elsősorban a könyvolvasásról van szó. Több oldalról lehet ellen­őrizni az adatokat. Végül is a könyveket kiadják, megje­lenik bizonyos példányszám­ban, könyvtárakból is köl­csönzik. Az adatokat több különféle vizsgálat állapítot­ta meg, minimális eltérés­sel. Amiről Nógrádi Gábor beszélt, az így van. De van­nak másféle változások is, ezekről majd később beszé­lünk. A kép reális. Hihetet­lenül nagy mennyiségű ere­deti könyv felhalmozódásá­nak korát éltük meg. Há­romszorosára nőtt az ottho­ni könyvek száma, majdnem ilyen arányban az elolva- satlan könyveké. — Bocsánatot kérek, itt nem az olvasás gyönyörűsé­géről van szó. A kultúra koldusai azok, akik kire­kednek ebből. Az ötödik ál­talánostól kezdve az olva­sás nem tantárgy, hanem eszközként bánunk vele, a további információszerzés eszközeként. Ha az olvasás nem válik automatikussá, akkor nagyon sok minden­ből kirekeszti magát az em­ber. (Folytatjuk.) Megmerevített mozdulat Gecser Lujza kiállítása a Műcsarnokban Színes pamut­szálak lebegnek, •léptünkre megziz- zen a felfüggesz­tett alufólia, a képek helyett szö­vőszéken beszőtt filmnegatívok — néhány évvel eze­lőtt a tárlatlátoga­tót ugyancsak megdöbbentette volna az efféle .. 1 A Műcsarnok ki­állítása a textil- művészet legfris­sebb termékeit tárja a néző elé. A textilművészet a hetvenes évek vége óta új utak­kal kísérletezik. Az alkotók igye­keznek túllépni a merőben díszítő jellegű, illetve al­kalmazott munká­kon: falikárpito­kon, térelválasztó' kon. A fal- és tértextil-bien- nálékon, valamint a velemi textilművészeti műhelyben olyan alkotások létrehozása a cél, amelyek önállóan, mindenféle gyakorlata funk­ció nélkül is megállják a helyüket. A textilből és egyéb szokatlan anyagokból létrehozott alkotások éppúgy emberi érzelmek, gondolatok tükrözésére törekszenek, mint bármely más művészet. Gecser Lujza 1968-bah vég­zett az Iparművészeti Főis­kolán, s azóta rendszeresen Sikeres kísértet Jö vedelemérdekeltség az áfész-boltokban Somogy áfésaei közül kísérletkép­pen a múlt évben a bar­csinál vezet­ték be a jö- vedetemérdekeltségi rend­szert négy üzletben. Az elő­írásoknak megfelelően kö­töttek megállapodásokat a harcai és babócsai ABC-áru- házakkal, a barcsi Otthon áruházzal és a csokonyavi- soritai vegyesüzlet dolgozói­val. A szövetkezet tizenkét és negyed millió forint nyere­séggel zárta az évet, ez 700 ezer forinttal több az előző évinél. Az eredmény elérésé­hez hozzájárult az újonnan bevezetett üzemelési forma is. A barcsi ABC-áruháziban az eredmény 15 százalékkal magasabb, mint az előző év­ben. Létszámuk csökkent, forgalmuk 58,9 millió forint volt; 3,3 százalékkal több, mint az előző évben. A dol­gozók átlagkeresete 12,4 szá­zalékkal nőtt, ugyanakkor, amikor a szövetkezeti átlag­bér-növekedés 4,9 százalékos. Az áruházban több olyan tár­sadalmi munkát végeztek, amely csökkentette a költsé­geket, javította az ered­ményt. A barcsi Otthon áruház dolgozói kiemelkedő munkát végeztek, a forgalmuk 5 mil­lió forinttal, 16,5 százalékkal volt magasabb. A nyereségük az előző évihez viszonyítva megkétszereződött. Az ered­ményben nagy része van an­nak, hogy közvetlen a gyár­tóktól vásároltak, és költsé­geiket is 300 ezer forinttal csökkentették. Az áruház dolgozóinak átlagjövedelme 15 százalékkal növekedett Lörincz L. László Jég hátán — Természetesen — mondtam. — A barátom ... Bla... — aztán elharap­tam a szót, mert fogalmam sem volt, hogy Blaskovics a saját nevén mutatkozott-e be — András. — Da, da... Minden rendben ... Gyere velünk ! — mondta, és már cuppo­gott is vissza az autó fe­lé. Ügy igyekeztem utána, hogy még hátranézni is el­felejtettem. A terepjáró hátuljában ültünk a sofőr és az őrmes­ter mögött, s egészen addig hallgattunk, amíg csak ki nem fordultunk a maka- dámra. Ekkor az őrmester robbanásszerűen elaludt, a katona figyelmét pedig tel­jesen lekötötte a makadá- mon tátongó lyukak kerül­getése. Blaskovics oldalba ütött és halkan megszólalt. — Idefigyelj... Sokat nem dumálhatunk, mert a végén még azt hiszik, hogy összebeszélünk ... ! Bevisz­lek a parancsnokságra: A város napok óta orosz ké­zen van. Szükségük van tolmácsra. Mondd azt, hogy mindig is szimpatizáltál a kommunistákkal ... — Megőrültél? — me­redtem rá. — És ha vissza­jönnek ... Dühösen felcsattant. — Ki a tetű jönne visz- sza? Ezt a háborút elveszí­tettük. Világos? Most egy darabig a kommunistáké lesz a hatalom, mint tizen­kilencben ... Mondd, hogy a kommün bukása után kommunistákkal bujkáltál. — Hülye vagy? Hiszen még nem is éltem akkor... Ügy nézett rám, mintha gyengeelméjű kisöccse len­nék. — Azt hiszed, hogy ezek tudják, mikor volt itt a kommün? De ha azt mon­dod, hogy kommunistákat bújtattál, a keblükre ölel­nek. Vagy szívesebben visszamész a falhoz? fíagyot nyeltem, és nem válaszoltam. — Na látod — mondta rövid hallgatás után —, persze, a kommunisták he­lyett mondhatsz zsidót is... Bár megfigyeltem, hogy az nem olyan jó. Van egy csomó burzsuj zsidó is, ahogy ezek mondanák. — Majd kitalálok vala­mit — ígértem. — Ajánlom is. Mert én ugyan beviszlek a parancs­nokságra, de ott a saját lá­badra kell állnod. Mondd, hogy az istenbe csinálhattál olyan marhaságot, hogy le­ventesapkában indultál ne­ki a vakvilágnak? — Ellopták a kucsmá­mat — morogtam, és visz- szatért szívembe a felhábo­rodás, amelyet fekete, csú­csos karakülkucsmám po­fátlan eltulajdonítása miatt éreztem. — Valakinek több esze volt, mint neked — mond­ta elégedetten. — Ahelyett, hogy inkább hajadonfőtt indultál volna útnak ! — Azt mondták, hogy B.- felé még nyugodtan mehe­tek. Erre nincsenek oro­szok ... Megvetően kifújta a leve­gőt — Mennyi marha van a világon ... Tanuld meg barátom, Mlinarik, hogy ezek mindenütt Ott vannak! Ekkor eszembe jutott va­lami, és fullasztó érzésem támadt tőle. — Azokat.. ; ott, a Gyu­lai-majornál ... kinyírják? Közömbösen megvonta a vállát. — Az ő dolguk, bir r»«m hiszem. Nem szokták meg­ölni a hadifoglyaikat... Tolmácsoltam már néhány­szor a foglyok ügyeivel kapcsolatban. Nekik sincs sok ennivalójuk, mégis, azokat is etelik. De végül is mit érdeke], hogy mi lesz velük? — Mert nem mindenki bűnös. Szánakozva nézett rám, mintha megbánta volna, hogy kihúzott a gödörből. — Mit érdekel, hogy ki a bűnös és ki nem? Itt ma mindenki az irháját men­ti ... Mit gondolsz, mások törődnek veled? Egy frászt! Örülj, hogy megúsztad, és igyekezz, hogy az új hul­lám hátán maradj, ha már feltoltalak a tetejére ... Hogy a fene egye meg! — Ez utóbbi egy nagy kátyú­nak szólt, amelybe a sofőr­nek sikerült belekormá­nyoznia a kocsit. Az őrmester horkantott egy nagyot, aztán aludt to­vább. Blaskovics újra rám né­zett. — Na? Meg vagy eléged­ve? Ha valaha kakiba ke­rülnék. remélem, számítha­tok rád ... — Arra mérget vehetsz — mondtam fanyar lelke­sedéssel. Elégedetten hátradőlt, és kinyújtotta a lábait; már amennyire sikerült neki a szűk helyen. (Folytatjuk.) A babóesai ABC-áruház nyeresége 100 ezer forinttal magasabb, mint az előző évi. Minden szempontból sajnos nem tudtak eleget tenni a megállapodásban foglaltak­nak, az első félévi jó műkö­dés után vagyonvédelmi problémák merültek fel. A csokonyavisontai vegyes­üzlet nyeresége kevéssel ha­ladta meg az előző évit, lét­számgazdálkodásuk nem volt megfelelő, a termelékenység nem javult. 1984-ben a bolt kevesebb létszámmal — ért­hetően több munkával — igyekszik megfelelni a fel­adatoknak a megállapodás szellemében. Bár nem mindenütt egyfor­ma eredménnyel, de összes­ségében azt bizonyította a kísérleti üzemeltetési forma, hogy célravezető, előnyős a szövetkezeteknek, a boltok dolgozóinak, de főként a vá­sárlóknak. A jövedelemérde­keltségi rendszer helyességét alátámasztja, hogy azok az üzletek, amelyek a múlt év­ben ezt a módszert alkalmaz­ták, megállapodást kötöttek a szövetkezettel erre az idén is, sőt ez év január 1-től újabb két üzlet, a 22. sz. bar­csi önkiszolgáló élelmiszer­bolt és a Boróka vendéglátó kombinát is bevezette a jö­vedelemérdekeltségi rend­szert. részt vesz a tértextil-bien- nálékon. Alkotásai kilépnek a síkból, szoborszernek. Az alkotó az évek során tanul­mányozta az egyes anyagok szerkezetét, viselkedését, s évről évre újabb ötletekkel gazdagította a fölhasznált nyersanyagok sorát. A kiállítás három terme időrendben az egyes alkotói szakaszokat követi nyomon. Az első helyiség a szükebb értelemben vett textileké. A falécekre, karikákra rögzí­tett, színes szálakból szövés­sel vagy csomózással létre­hozott körüljárható, szobor­szerű kompozícióké. Első — és talán eddig legjelentősebb — munkája a hatalmas Hi­dak című tértextil. A vasta­gabb és vékonyabb, nyers színű fonalkötegekből álló szerkezet az őserdők liánjai­ra vagy a primitív népek függőhídjaira emlékeztet. A szabadon lengő fonalakat az alkotó néha gipsszel mereví­ti. Ezáltal megragadja a pillanatot, szinte lefényképe­zi a mozgást. Ügy látjuk, mintha a szálak könnyedén lebegnének, csavarodnának, pedig formájuk már végle­ges, nem mozdítható. A következő termet a Tü­kör — tükröződés című öt­vennégy zefcmé teres alkotás uralja. A fényt áteresztő, megtörő, illetve elnyelő fe­lületekből épített labirintus a térrel, fénnyel, neszekkel játszik. A szemlélő maga is részese az alkotásnak; benne sétál a kompozícióban, lép­tei kopognak az alumínium­lemezen, közeledtére megziz- zennek a fölfüggesztett celo­fán- és alufóliafalak, magát látja a tükrökben. Szédítő' és különös élmény, minden pil­lanatban újat hoz, a tér ál­landóan változni látszik, megsokszorozódik. Gecser művészetének leg-: újabb kísérletei a filmszövé­sek. Az Egy rajz változásai szövés és fotózás által című sorozat darabjaiban az alko­tó egyik grafikáját lefotóz­ta, fölnagyította, majd a fényképet szeletekre vágta és szövőszéken újraszőtte az eredeti képet. Ezáltal sajátos, hullámhatású, megtört felü­letet nyert. Máskor negatív filmeket sző a szálak közé, s ezeknek szabad elrendezé­sével könnyed ritmust hoz létre. Rideg és titokzatos világ ez. A termeket járva mintha egy kihalt, elhagyatott tájra tévedtünk vodna. Amit itt láthatunk, az nem szép a szó hagyományos értelmében. Néha egyenesen csúnya, riasztó, mégis gondolatokat ébreszt. Újfajta anyagaival, művészetfelfogásával egy' eli­degenedett, eltárgyiasult vi­lágot tükröz. Tcrsztyánszby Krisztin* Építőmesteri épitésvezetöt, kőművest és segédmunkást, vasbetonszerelőt, központifűtés-szerelői, hőszigetelőt felvesz a Kapusmérői Építőipari Szövetkezei. Cím: Kaposmérö, Rákóczi u. 78. (78574) A PAMUTFONO-IPARI VÄLLALAT KAPOSVÁRI GYÁRA fölvesz bádogos szakmunkást, karbantartó lakatos szakmunkást, villanyszerelő szakmunkást, betanításra női munkaerőt (18 év feleit), férfi segédmunkást (18 év felett). Jelentkezés naponta a gyár telephelyén, Kapuvár, Jutai û». (7S44I) Egymást tartó szálak

Next

/
Thumbnails
Contents