Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-07 / 31. szám

Áram nélkül megáll a tudomány Egy sítúra élményei Havas csúcsok varázsa Volt egyszer egy havazás... Nem kell túlontúl „öreg róká”-nak lenni, hogy azt mondhassuk: a múltkorihoz hasonló havazás nem számít világcsodának — még So­mogybán sem. Volt már ak­kora hó, még ennél nagyobb is, a mostanihoz hasonló „fennakadások”-ra azonban nemigen emlékszünk. S ez­úttal elsősorban nem a köz- leKedési problémákra, az el­akadt gépkocsikra, inkább a mezőgazdasági üzemekben támadt zavarra gondolok. Ugyanis az áramszolgáltatás többnapos kimaradása tény­leges üzemzavart okozott megyénk számos gazdaságá­ban ... Tej a sajtüzemből Az __egyik közép-somogyi t éesz főkönyvelőié fakadt ki a közelmúltban, amikor már két napja áram nélkül ma­radt az üzem: „A tehené­szetben elmaradt a gépi fe- jés, és ez százezreket visz el a gazdaságtól!”. Nem beszél­ve arról, hogy a napokig nem fejt — vagy kényszer­ből kézzel, úgy-ahogy kifejt — állomány visszaesik a tej­termelésben, tehát a gépi fejés visszaállítása nem biz­tosítja azonnal az eredeti hozamokat Zavarba jött volna a tejipar, ha akkor, azokban a napokban kizá­rólag a téeszektől érkező tejre kellett volna hagyat­koznia, hiszen egyrészt a rossz utak, másrészt a ki­fejt tej mennyisége igen­csak visszavetette volna a termelést. Hogy az ellátást mégis győzték — két, Nagy­atád környéki község kivé­telével, ha késve is, de min­denhova eljutott a tej és tejtermék —, az úgy történ­hetett, hogy a kaposvári tej­ipari vállalat január 25-én és 26-án a csurgói meg a marcali sajtüzemből — az ottani sajttermelés terhére — bevont 35 ezer liter te­jet, a lakossági igények ki­elégítésére. Nőtt a takarmányigény Egyszeriben fölértékelőd­tek az aggregátok. A kisebb- nagyobb teljesítményű áramfejlesztők gazdaságból gazdaságba vagy üzemrész­ből üzemrészbe vándorol­tak: a gazdaságok „felhaj­tották” az iparban nélkü­lözhető berendezéseket, hogy átmenetileg ezekkel üzemel­tessék az egyébként hálóza­ti áramról működő technoló­giát. A Somogy megyei Ga- bonaforgalmi és Malomipari Vállalat nagyatádi keverő­üzemében arról tájékoztat­tak, hogy egyik napról a másikra megnőttek az igé­nyek a különféle takarmá­nyok iránt: minthogy tele­fonkapcsolat akkor már na­pok óta nem volt, a gazda­ságok képviselői személyesen mentek az üzembe, meg­beszélni a rendelést, a szál­lítást. S ahogy fogyott a készlet a gazdaságokban, úgy jelentkeztek az újabb és újabb igénylők, hiszen saját takarmánykeverőik áram­hiány miatt nem működtek... Az asztalon Somogy megye térképe. Sebestény Gyvla, a Dédász kaposvári üzemigaz­gatóságának vezetője ezen számoUa össze az áramszol­gáltatási gondok adatait. Száztíz község maradt áram nélkül hosszabb-rövidebb ideig, s ebben a számban a kisebb, de ugyancsak lakott települések nem is szerepel­nek ... Szombaton végeztek — A hétszáz kilométeres hálózaton több mint kilenc- száz hibát kellett kijavítani, ezekre a helyekre kivonul­ni, olykor járatlan utakon ... Ahhoz képest, amit a szab­vány elbír, ötszörösen vol­tak terhelve a vezetékek hó­val, jéggeL Huszonnegyedi­kén, kedden reggel kaptuk az első jelzéseket az üzem­zavarokról, aztán egyre-más- ra jöttek az értesítések. Sa­ját dolgozóinkkal nem let­tünk volna képesek a nagy feladattal megbirkózni, de segítségünkre sietett a sió­foki, a keszthelyi, a nagy- kanizsai és a szigetvári üzemigazgatóság. A néphad­sereg alakulataitól, a terme­lőszövetkezetektől megfele­lő gépeket kaptunk, hogy a nagy hóban földeríthessük a hibahelyeket, megközelít­hessük a szakadt vezetéke­ket, a kidőlt oszlopokat... összesen öt kilométernyi új vezetéket kellett kiépíte­niük, s további tizenöt kilo­métert tett ki a javítás: az elszakadt vezetékek össze­kötése, az oszlopok felállí­tása. A böhönyeiek és a nagybajomiak csütörtökön kaptak áramot, s akkorra kapcsolták ismét a szolgai­tatásba a hetesi, a Somogy - sárdi, az osztopáni, a So­mogy jádi termelőszövetke­zetet is. A segesdiek csak pénteken jutottak villany­hoz. Szakaszosan végezték a munkákat, s az üzemigazga­tóság körzetében szombaton este hat órára végeztek a helyreállítással. Kevés az aggregét — önök szerint hány me­zőgazdasági nagyüzem ren­delkezik saját áramfejlesz­tővel? — Tulomásunk van róla, hogy a Kutasi Állami Gaz­daság bogátpusztai telepén ilyen berendezéssel oldották meg a gépi fejest, sőt vizet is szolgáltattak vele. Az Öreglaki Állami Gazdaság­nak Vityapusztán van égj aggregátja ... Többről nem tudunk ... A havazás és az ennek nyomán keletkezett „rövid­zárlat” azt bizonyítja: több kellene. Mert túl nagy koc­kázatot vállalnak magukra az üzemek, ha — költségkí­mélés miatt vagy egyéb szempontoktól vezérelve — mellőzik ezek beszerzését. A kiszolgáltatottság nemcsak kellemetlen, hanem — ez a pár nap rá a bizonyság — az aggregét áránál is na­gyobb anyagi következmény­nyel jár. Hernesz Ferenc Felhőbe nyúló hegycsúcso­kon barangolunk, havas fák közt siklunk képzeletben, az apró tanári szobában felfor­rósodik a levegő a föleleve­nített élményektől. A fiúk egymás szavába vágva me­sélnek, s a hallgató egyre in­kább érzi, ott kellett volna lenni, de legalább ki kellene próbálnia neki is, milyen egy sítúra. Hét napot töltött a télen Csehszlovákiában, Valaskán a kaposvári Táncsics Mihály gimnázium 37 diákja. Az is­kola már máskor is próbált hasonló túrát szervezni, de csak az idén volt elég je­lentkező. A hazatértüket kö­vető érdeklődésből úgy tet­szik, jövőre már majd válo­gatni kell, hogy kit vigyenek magukkal. Aki egyszer bele­kóstol a síelés örömeibe, annak szenvedélyévé válik. — Ha egyszer széttekint­hettél a felhők fölött, láthat­tad azt a tájat, a hóborítot­ta fenyőket, a fehérségben szikrázó napsütést — meséli Cser Frigyes. Egész lénye vibrál, szeretné a látványt szavakkal lefesteni, pedig tudja, hogy lehetetlenre vál­lalkozott — Engem mindig a táj fog meg. Siklasz le a pályán, körbenézel, és látod a Ma- gas-Tátra csúcsait; fentről még napsütésből indulsz, s a hegyek árnyékolta völgybe érkezel. Majd újra fel, és száguddhatsz vissza. Ezt nem lehet megunni. Elhiszem neki, hiszen hat éve minden télen nekivág a csehszlovák bérceknek, ö már „profi” síelőnek számí­tott a csoportban. Akár csak Dir Tamás, aki még általá­nos iskolásként Frigyest is beoltotta, s azóta együtt hó­dolnak e téli sportnak. — Elég nehéz volt ez a pálya, mert keményre, jeges­re fagyott a hó. Mégis na­ponta hat-hét órát kint vol­tunk. Az ott élőknek szinte a vérükké vált a síelés; egész családok jöttek, hat-hét éves gyerekek siklottak végig a pályán. Nem lehet elég korán kezdeni. Egyébként rengeteg magyarral találkoz­tunk, voltak kaposváriak is. Szinte minden harmadik gépkocsi magyar rendszámú volt Arcukon naivan keresem a nap hatását, a színes pros­pektusokban megszokott bar­naságot. Nevetve megnyug­Lörincz L. László Jég hátán Amikor Blaskovics And­rás befejezte, percekig él­jeneztünk a szakadó eső­ben. Ügy éreztük, hogy döntő fordulat történt az életünkben és a második világháború menetében. Mi vagyunk azok a keresztes , hadak, akik megmentik Európát. Ennek ellenére, még so­ha nem szöktek meg egy­szerre annyian, mint ezen az éjszakán. • • • Két hétig vacakoltunk még a bunkerokkal, míg egy reggelen arra ébred­tünk, hogy szövetségeseink nincsenek sehol. Csendben elpucoltak az éjszaka lep­le alatt. Sándorfi alezredes és Kapros zászlós csügged­ten bámulták a megállít­hatatlanul hulló esőt és a pacallá ázott legénységet. Ekkor láttam még egyszer Blaskovics Andrást, mi­előtt a fegyelem véglege­sen felbomlott volna. Is­meretlen rendeltetésű, te­repszínűre festett gépko­csiból szállt ki, és fejét mélyen lehajtva besietett Sándorfi alezredes sátrába Körülbelül éjfél lehetett, amikor benyomakodott hozzánk a kis Krajcsik. Eggyel lejjebb járt a keiri- ben, de jó barátságban vol­tunk, hiszen szegről végről még rokonságban is álltunk egymással. Felhúzott az ágyról, szó nélkül ki ciháit a mezőre s amikor meg­győződött róla, hogy senki sem hallhat bennünket, a fülemhez hajolt: i — Pakolj! — adta H a parancsot. — Hogyhogy pakoljak ? — néztem rá hülyén. Újra körülnézett és ol­dalba taszított. — Tegnapelőtt este meg­pucoltam ... Azt hittem, hogy rosszul hallok. — Mit csináltál? — Megpucoltam. Azóta is bottal üthetik a nyomomat. Kicsit komplikáltnak ha­tott a dolog, s hirtelenjé­ben azt hittem, hogy uno- kaöcsikém meghibbant. Mindenesetre gyanakodva bámultam rá; erre egyszer­re észbe kapott: — Ja, hogy hogyan va­gyok újra itt? Visszajöttem érted. A faterod üzeni, hogy azonnal gyere haza. Mindennek vége. Még a vé­gén eltalál valami hülye golyó. Szedd a cókmókodat, aztán gyerünk! Már mozdultam volna, hogy engedelmeskedjek, amikor egyszerre csak eszembe jutott az eskü. — Nem tehetem — mondtam —, hiszen esküt tettem. — Micsodát? — kereke­dett ki a szeme. — Esküt. Hiszen akkor még te is itt voltál. Am.t az a ... Blaskovics mondott előttünk. Mély lélegzetet vett, mintha csak egy agyalá- gyultnak próbálná elma­gyarázni a felsőbb matema­tikát. — Blaskovics le van szar­va. Ha ő mondta az esküt, hát csak maradjon! Ha az oroszok elkapják meg sem áll Szibériáig. Remélem, nem te akarsz lenni a tót Strogoff Mihály? Megráztam a fejem, és nem válaszoltam. Unokaöcsém megvonta a vállát és a mező felé kém­lelt — Hát, végül is te tu­dod ... Én megtettem, ami­re apád kért. Most még az Andrejkovicsék fiának is szólnom kell. Nem tudod melyik sátorban van? Nemet intettem. — Különben a német front összeomlott... Vagy­is rugalmasan visszavonul­tak, tegnap mondta be a rádió. Az oroszok elfoglal­ták Váradot. Néhány nap még, és ideérnek... A te helyedben nem sokat vaca­kolnék ... Aztán köszönés nélkül belemerült az éjszakába. • • • Másnap reggel Sándorfi alezredes úr parancsára is­mét összegyülekeztünk a mezőn. A valaha száz le­ventéből álló századok négyszögei úgy összemen­tek, mint vászonnadrág va­salás után. Némelyik koc­kában alig lehettek húsz- huszonöten. Sándorfi felkapaszkodott a kis emelvényre és mo­solyt erőltetett az arcára. — Leventék! Bajtársaim! — kezdte a beszédét, majd egyszerre csak lehervadt arcáról a mosoly és komo­ran, keserűen koppant a hangja. — A parancsnokság uta­sítása értelmében feloszla­tom a tábort. Az általunk épített erődítményeket né­met katonaság foglalja el... A parancsnokság azt is kö­zölte velünk, hogy holnap reggelre ki kell ürítenünk az egészet. Ezért hát pa­rancsot adok a távozásra. Köszönöm a haza nevében, amit tettetek. Most menje­tek haza, és várjátok fi­gyelmes szívvel, hogy mi­kor szólít benneteket újra a haza! Isten legyen vele­tek, leventék! Aztán gyorsan lekászáló­dott az emelvényről, mert a mögötte levő asztalkán veszettül csilingelni kez­dett a tábori telefon. (Folytatjuk) tatnak, hogy valami színt azért összeszedtek: — Kéket és zöldet, de nem az arcunkon. A jeges hóra esve valamennyien sze­reztünk néhány foltot... Hát ez is hozzá tartozik; sérü­lés azonban nem volt. Persze nemcsak gyakorlott síelőkből állt a csoport, a társaság fele kezdő volt. ök az első napokban ott tanul­ták meg az alapokat, de utána a csúcsra is fölme­részkedtek. Tóth Zoltán erre az egy alkalomra nem akart sífelszerelést venni, az isko­lától kapott kölcsön. Most már azon töpreng, hogy mi­lyet vásároljon. — Frigyes mondta, hogy úgysem tudom abbahagyni, ha egyszer megpróbálom, de ezt csak akkor értettem meg, amikor kint voltunk. Elég gyorsan megtanultam, talán azért, mert régóta kor­csolyázom. Minden percet igyekeztünk kihasználni, sen­ki nem lazított, és senki nem csalódott Esténként? Az él­ményeket beszéltük meg, ren­geteg volt. Az egyik kétmé­teres srác például kiváló ér­zékkel szinte mindig telibe találta a fákat; valahogy nem sikerült neki kikerülni őket... • Röpködnek a félmondatok. AHg jutnak túl azon, hogy emlékszel, amikor ..., és ha­talmas nevetés a válasz. Testnevelő tanáruk, Horvath Tibor bekeretezett tablót ké­szíttetett a túrán fotózott ké­pekből. Árad belőlük a vi­dámság; megörökítik a szá­guldást — no, és az eséseket is. — Giber Vilmos kollégám saját felelősségére vetette le a gipszet a lábáról, hogy el­jöhessen velünk, 6 tanítgat- ta a kezdőket. Ez a sport érdekes fegyelmezettséget kölcsönöz mindenkinek; az egy hét alatt semmi gon­dunk nem volt Naponta busszal jártunk ki a pályára, ez 25 kilométerre esett a szállásunktól. A srácok olyan fáradhatatlanak voltak, hogy a legtöbben még az ebédről is megfeledkeztek. Sokan otthonról kapták az indítta­tást: több családban már ha­gyomány a síelés. Nem volt drága az út, az Expressz-iro- da megpróbálta a lehető leg­kisebb költségű túrát szer­vezni. A fiúk most azt tervezik, hogy közkinccsé teszik élmé­nyeiket. Diáklapjukba, a Vo- luntasba írt beszámolón kí­vül a Valaskán készült szí­nes diákat is bemutatják a többieknek. L ß. Budapesten rendezték meg az Európai Gyermek-en­dokrinológiai Társaság konferenciáját. Ezzel a gyermekmi­rigy megbetegedések gyógyításának magyarországi eredmé­nyeit ismerték el. Képünkön: növekedési hormon elégtelen­ségben szenvedő gyermek vizsgálata. Korszerű gyújtógyertya — korszerű alapanyag Korszerű, jól forgácsolha­tó acéltípust fejlesztett ki a veszprémi Bakony Művek részére a Lenin Kohászati Művek. Az angol Smiths cégtől vásárolt licenc alap­ján készülő KLG-típusú, korszerű gépkocsi-gyújtó­gyertyák gyártásához hasz­nálják föl. A KLG-márkájú gyújtó­gyertya alapanyagául szol­gáló hazai acél gyártásának megoldása nemcsak jelentős impartmegtakarítást ered­ményez, hanem úgy számít­ják: újabb exportlehetősé­get is biztosít. Értesítjük kedves vendégeinket, hogy 19S4. február l-én női-férfi fodrásziízietünket Kaposváron, a „Jánoska fodrászat” helyén, Kanizsai u. 39. sz. alatt újra megnyitottuk. Telefon: 14-834. Tóth Károlyné (Jánoska Mária) Kovács Tiborné (Drahos Margit) női, férfifodrász kisiparosok (2918) Vidám farsang Kaposváron a Donner Vendéglőben február 11-cn különleges műi, vadételek, szórakoztató zene, tombola. Asztalfoglalás az üzlet­vezetőnél. Szeretettel várjuk kedves vendégeink jelentkezését. (78070)

Next

/
Thumbnails
Contents