Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-07 / 31. szám
Áram nélkül megáll a tudomány Egy sítúra élményei Havas csúcsok varázsa Volt egyszer egy havazás... Nem kell túlontúl „öreg róká”-nak lenni, hogy azt mondhassuk: a múltkorihoz hasonló havazás nem számít világcsodának — még Somogybán sem. Volt már akkora hó, még ennél nagyobb is, a mostanihoz hasonló „fennakadások”-ra azonban nemigen emlékszünk. S ezúttal elsősorban nem a köz- leKedési problémákra, az elakadt gépkocsikra, inkább a mezőgazdasági üzemekben támadt zavarra gondolok. Ugyanis az áramszolgáltatás többnapos kimaradása tényleges üzemzavart okozott megyénk számos gazdaságában ... Tej a sajtüzemből Az __egyik közép-somogyi t éesz főkönyvelőié fakadt ki a közelmúltban, amikor már két napja áram nélkül maradt az üzem: „A tehenészetben elmaradt a gépi fe- jés, és ez százezreket visz el a gazdaságtól!”. Nem beszélve arról, hogy a napokig nem fejt — vagy kényszerből kézzel, úgy-ahogy kifejt — állomány visszaesik a tejtermelésben, tehát a gépi fejés visszaállítása nem biztosítja azonnal az eredeti hozamokat Zavarba jött volna a tejipar, ha akkor, azokban a napokban kizárólag a téeszektől érkező tejre kellett volna hagyatkoznia, hiszen egyrészt a rossz utak, másrészt a kifejt tej mennyisége igencsak visszavetette volna a termelést. Hogy az ellátást mégis győzték — két, Nagyatád környéki község kivételével, ha késve is, de mindenhova eljutott a tej és tejtermék —, az úgy történhetett, hogy a kaposvári tejipari vállalat január 25-én és 26-án a csurgói meg a marcali sajtüzemből — az ottani sajttermelés terhére — bevont 35 ezer liter tejet, a lakossági igények kielégítésére. Nőtt a takarmányigény Egyszeriben fölértékelődtek az aggregátok. A kisebb- nagyobb teljesítményű áramfejlesztők gazdaságból gazdaságba vagy üzemrészből üzemrészbe vándoroltak: a gazdaságok „felhajtották” az iparban nélkülözhető berendezéseket, hogy átmenetileg ezekkel üzemeltessék az egyébként hálózati áramról működő technológiát. A Somogy megyei Ga- bonaforgalmi és Malomipari Vállalat nagyatádi keverőüzemében arról tájékoztattak, hogy egyik napról a másikra megnőttek az igények a különféle takarmányok iránt: minthogy telefonkapcsolat akkor már napok óta nem volt, a gazdaságok képviselői személyesen mentek az üzembe, megbeszélni a rendelést, a szállítást. S ahogy fogyott a készlet a gazdaságokban, úgy jelentkeztek az újabb és újabb igénylők, hiszen saját takarmánykeverőik áramhiány miatt nem működtek... Az asztalon Somogy megye térképe. Sebestény Gyvla, a Dédász kaposvári üzemigazgatóságának vezetője ezen számoUa össze az áramszolgáltatási gondok adatait. Száztíz község maradt áram nélkül hosszabb-rövidebb ideig, s ebben a számban a kisebb, de ugyancsak lakott települések nem is szerepelnek ... Szombaton végeztek — A hétszáz kilométeres hálózaton több mint kilenc- száz hibát kellett kijavítani, ezekre a helyekre kivonulni, olykor járatlan utakon ... Ahhoz képest, amit a szabvány elbír, ötszörösen voltak terhelve a vezetékek hóval, jéggeL Huszonnegyedikén, kedden reggel kaptuk az első jelzéseket az üzemzavarokról, aztán egyre-más- ra jöttek az értesítések. Saját dolgozóinkkal nem lettünk volna képesek a nagy feladattal megbirkózni, de segítségünkre sietett a siófoki, a keszthelyi, a nagy- kanizsai és a szigetvári üzemigazgatóság. A néphadsereg alakulataitól, a termelőszövetkezetektől megfelelő gépeket kaptunk, hogy a nagy hóban földeríthessük a hibahelyeket, megközelíthessük a szakadt vezetékeket, a kidőlt oszlopokat... összesen öt kilométernyi új vezetéket kellett kiépíteniük, s további tizenöt kilométert tett ki a javítás: az elszakadt vezetékek összekötése, az oszlopok felállítása. A böhönyeiek és a nagybajomiak csütörtökön kaptak áramot, s akkorra kapcsolták ismét a szolgaitatásba a hetesi, a Somogy - sárdi, az osztopáni, a Somogy jádi termelőszövetkezetet is. A segesdiek csak pénteken jutottak villanyhoz. Szakaszosan végezték a munkákat, s az üzemigazgatóság körzetében szombaton este hat órára végeztek a helyreállítással. Kevés az aggregét — önök szerint hány mezőgazdasági nagyüzem rendelkezik saját áramfejlesztővel? — Tulomásunk van róla, hogy a Kutasi Állami Gazdaság bogátpusztai telepén ilyen berendezéssel oldották meg a gépi fejest, sőt vizet is szolgáltattak vele. Az Öreglaki Állami Gazdaságnak Vityapusztán van égj aggregátja ... Többről nem tudunk ... A havazás és az ennek nyomán keletkezett „rövidzárlat” azt bizonyítja: több kellene. Mert túl nagy kockázatot vállalnak magukra az üzemek, ha — költségkímélés miatt vagy egyéb szempontoktól vezérelve — mellőzik ezek beszerzését. A kiszolgáltatottság nemcsak kellemetlen, hanem — ez a pár nap rá a bizonyság — az aggregét áránál is nagyobb anyagi következménynyel jár. Hernesz Ferenc Felhőbe nyúló hegycsúcsokon barangolunk, havas fák közt siklunk képzeletben, az apró tanári szobában felforrósodik a levegő a fölelevenített élményektől. A fiúk egymás szavába vágva mesélnek, s a hallgató egyre inkább érzi, ott kellett volna lenni, de legalább ki kellene próbálnia neki is, milyen egy sítúra. Hét napot töltött a télen Csehszlovákiában, Valaskán a kaposvári Táncsics Mihály gimnázium 37 diákja. Az iskola már máskor is próbált hasonló túrát szervezni, de csak az idén volt elég jelentkező. A hazatértüket követő érdeklődésből úgy tetszik, jövőre már majd válogatni kell, hogy kit vigyenek magukkal. Aki egyszer belekóstol a síelés örömeibe, annak szenvedélyévé válik. — Ha egyszer széttekinthettél a felhők fölött, láthattad azt a tájat, a hóborította fenyőket, a fehérségben szikrázó napsütést — meséli Cser Frigyes. Egész lénye vibrál, szeretné a látványt szavakkal lefesteni, pedig tudja, hogy lehetetlenre vállalkozott — Engem mindig a táj fog meg. Siklasz le a pályán, körbenézel, és látod a Ma- gas-Tátra csúcsait; fentről még napsütésből indulsz, s a hegyek árnyékolta völgybe érkezel. Majd újra fel, és száguddhatsz vissza. Ezt nem lehet megunni. Elhiszem neki, hiszen hat éve minden télen nekivág a csehszlovák bérceknek, ö már „profi” síelőnek számított a csoportban. Akár csak Dir Tamás, aki még általános iskolásként Frigyest is beoltotta, s azóta együtt hódolnak e téli sportnak. — Elég nehéz volt ez a pálya, mert keményre, jegesre fagyott a hó. Mégis naponta hat-hét órát kint voltunk. Az ott élőknek szinte a vérükké vált a síelés; egész családok jöttek, hat-hét éves gyerekek siklottak végig a pályán. Nem lehet elég korán kezdeni. Egyébként rengeteg magyarral találkoztunk, voltak kaposváriak is. Szinte minden harmadik gépkocsi magyar rendszámú volt Arcukon naivan keresem a nap hatását, a színes prospektusokban megszokott barnaságot. Nevetve megnyugLörincz L. László Jég hátán Amikor Blaskovics András befejezte, percekig éljeneztünk a szakadó esőben. Ügy éreztük, hogy döntő fordulat történt az életünkben és a második világháború menetében. Mi vagyunk azok a keresztes , hadak, akik megmentik Európát. Ennek ellenére, még soha nem szöktek meg egyszerre annyian, mint ezen az éjszakán. • • • Két hétig vacakoltunk még a bunkerokkal, míg egy reggelen arra ébredtünk, hogy szövetségeseink nincsenek sehol. Csendben elpucoltak az éjszaka leple alatt. Sándorfi alezredes és Kapros zászlós csüggedten bámulták a megállíthatatlanul hulló esőt és a pacallá ázott legénységet. Ekkor láttam még egyszer Blaskovics Andrást, mielőtt a fegyelem véglegesen felbomlott volna. Ismeretlen rendeltetésű, terepszínűre festett gépkocsiból szállt ki, és fejét mélyen lehajtva besietett Sándorfi alezredes sátrába Körülbelül éjfél lehetett, amikor benyomakodott hozzánk a kis Krajcsik. Eggyel lejjebb járt a keiri- ben, de jó barátságban voltunk, hiszen szegről végről még rokonságban is álltunk egymással. Felhúzott az ágyról, szó nélkül ki ciháit a mezőre s amikor meggyőződött róla, hogy senki sem hallhat bennünket, a fülemhez hajolt: i — Pakolj! — adta H a parancsot. — Hogyhogy pakoljak ? — néztem rá hülyén. Újra körülnézett és oldalba taszított. — Tegnapelőtt este megpucoltam ... Azt hittem, hogy rosszul hallok. — Mit csináltál? — Megpucoltam. Azóta is bottal üthetik a nyomomat. Kicsit komplikáltnak hatott a dolog, s hirtelenjében azt hittem, hogy uno- kaöcsikém meghibbant. Mindenesetre gyanakodva bámultam rá; erre egyszerre észbe kapott: — Ja, hogy hogyan vagyok újra itt? Visszajöttem érted. A faterod üzeni, hogy azonnal gyere haza. Mindennek vége. Még a végén eltalál valami hülye golyó. Szedd a cókmókodat, aztán gyerünk! Már mozdultam volna, hogy engedelmeskedjek, amikor egyszerre csak eszembe jutott az eskü. — Nem tehetem — mondtam —, hiszen esküt tettem. — Micsodát? — kerekedett ki a szeme. — Esküt. Hiszen akkor még te is itt voltál. Am.t az a ... Blaskovics mondott előttünk. Mély lélegzetet vett, mintha csak egy agyalá- gyultnak próbálná elmagyarázni a felsőbb matematikát. — Blaskovics le van szarva. Ha ő mondta az esküt, hát csak maradjon! Ha az oroszok elkapják meg sem áll Szibériáig. Remélem, nem te akarsz lenni a tót Strogoff Mihály? Megráztam a fejem, és nem válaszoltam. Unokaöcsém megvonta a vállát és a mező felé kémlelt — Hát, végül is te tudod ... Én megtettem, amire apád kért. Most még az Andrejkovicsék fiának is szólnom kell. Nem tudod melyik sátorban van? Nemet intettem. — Különben a német front összeomlott... Vagyis rugalmasan visszavonultak, tegnap mondta be a rádió. Az oroszok elfoglalták Váradot. Néhány nap még, és ideérnek... A te helyedben nem sokat vacakolnék ... Aztán köszönés nélkül belemerült az éjszakába. • • • Másnap reggel Sándorfi alezredes úr parancsára ismét összegyülekeztünk a mezőn. A valaha száz leventéből álló századok négyszögei úgy összementek, mint vászonnadrág vasalás után. Némelyik kockában alig lehettek húsz- huszonöten. Sándorfi felkapaszkodott a kis emelvényre és mosolyt erőltetett az arcára. — Leventék! Bajtársaim! — kezdte a beszédét, majd egyszerre csak lehervadt arcáról a mosoly és komoran, keserűen koppant a hangja. — A parancsnokság utasítása értelmében feloszlatom a tábort. Az általunk épített erődítményeket német katonaság foglalja el... A parancsnokság azt is közölte velünk, hogy holnap reggelre ki kell ürítenünk az egészet. Ezért hát parancsot adok a távozásra. Köszönöm a haza nevében, amit tettetek. Most menjetek haza, és várjátok figyelmes szívvel, hogy mikor szólít benneteket újra a haza! Isten legyen veletek, leventék! Aztán gyorsan lekászálódott az emelvényről, mert a mögötte levő asztalkán veszettül csilingelni kezdett a tábori telefon. (Folytatjuk) tatnak, hogy valami színt azért összeszedtek: — Kéket és zöldet, de nem az arcunkon. A jeges hóra esve valamennyien szereztünk néhány foltot... Hát ez is hozzá tartozik; sérülés azonban nem volt. Persze nemcsak gyakorlott síelőkből állt a csoport, a társaság fele kezdő volt. ök az első napokban ott tanulták meg az alapokat, de utána a csúcsra is fölmerészkedtek. Tóth Zoltán erre az egy alkalomra nem akart sífelszerelést venni, az iskolától kapott kölcsön. Most már azon töpreng, hogy milyet vásároljon. — Frigyes mondta, hogy úgysem tudom abbahagyni, ha egyszer megpróbálom, de ezt csak akkor értettem meg, amikor kint voltunk. Elég gyorsan megtanultam, talán azért, mert régóta korcsolyázom. Minden percet igyekeztünk kihasználni, senki nem lazított, és senki nem csalódott Esténként? Az élményeket beszéltük meg, rengeteg volt. Az egyik kétméteres srác például kiváló érzékkel szinte mindig telibe találta a fákat; valahogy nem sikerült neki kikerülni őket... • Röpködnek a félmondatok. AHg jutnak túl azon, hogy emlékszel, amikor ..., és hatalmas nevetés a válasz. Testnevelő tanáruk, Horvath Tibor bekeretezett tablót készíttetett a túrán fotózott képekből. Árad belőlük a vidámság; megörökítik a száguldást — no, és az eséseket is. — Giber Vilmos kollégám saját felelősségére vetette le a gipszet a lábáról, hogy eljöhessen velünk, 6 tanítgat- ta a kezdőket. Ez a sport érdekes fegyelmezettséget kölcsönöz mindenkinek; az egy hét alatt semmi gondunk nem volt Naponta busszal jártunk ki a pályára, ez 25 kilométerre esett a szállásunktól. A srácok olyan fáradhatatlanak voltak, hogy a legtöbben még az ebédről is megfeledkeztek. Sokan otthonról kapták az indíttatást: több családban már hagyomány a síelés. Nem volt drága az út, az Expressz-iro- da megpróbálta a lehető legkisebb költségű túrát szervezni. A fiúk most azt tervezik, hogy közkinccsé teszik élményeiket. Diáklapjukba, a Vo- luntasba írt beszámolón kívül a Valaskán készült színes diákat is bemutatják a többieknek. L ß. Budapesten rendezték meg az Európai Gyermek-endokrinológiai Társaság konferenciáját. Ezzel a gyermekmirigy megbetegedések gyógyításának magyarországi eredményeit ismerték el. Képünkön: növekedési hormon elégtelenségben szenvedő gyermek vizsgálata. Korszerű gyújtógyertya — korszerű alapanyag Korszerű, jól forgácsolható acéltípust fejlesztett ki a veszprémi Bakony Művek részére a Lenin Kohászati Művek. Az angol Smiths cégtől vásárolt licenc alapján készülő KLG-típusú, korszerű gépkocsi-gyújtógyertyák gyártásához használják föl. A KLG-márkájú gyújtógyertya alapanyagául szolgáló hazai acél gyártásának megoldása nemcsak jelentős impartmegtakarítást eredményez, hanem úgy számítják: újabb exportlehetőséget is biztosít. Értesítjük kedves vendégeinket, hogy 19S4. február l-én női-férfi fodrásziízietünket Kaposváron, a „Jánoska fodrászat” helyén, Kanizsai u. 39. sz. alatt újra megnyitottuk. Telefon: 14-834. Tóth Károlyné (Jánoska Mária) Kovács Tiborné (Drahos Margit) női, férfifodrász kisiparosok (2918) Vidám farsang Kaposváron a Donner Vendéglőben február 11-cn különleges műi, vadételek, szórakoztató zene, tombola. Asztalfoglalás az üzletvezetőnél. Szeretettel várjuk kedves vendégeink jelentkezését. (78070)
