Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-07 / 31. szám

Rádlónapló A BETŰRŐL A műit év végén A betűről címmel figyelem­re méltó műsor hangzott el a Kossuth rádió­ban. Úgy gondoltuk, a téma szűkebb hazánk olva­sóit is foglalkoztatja, ezért lehetőséget kértünk — és kaptunk — arra, hogy folytatásokban közöljük a Rá­diónapló teljes anyagát. A stúdió vendége volt Szabolcsi Miklós akadé­mikus és Kamarás István olvasásszociológus. A mű­sort Osgyáni Csaba és Varsányi Gyula vezette, a szerkesztő Bölcs István, a felelős szerkesztő Vajda György volt ffjazonov rendez Hozomány nélküli menyasszony Rjazanov rendez. A Hozomány nélküli menyasszony forgatásán, szemben a főhősnőt — A betű jelkép, a kul­túra, az információátadás és befogadás szimbóluma. Be­vezetőként néhány gondolat­kört Tudunk-e tisztessége­sen Írni, olvasni? Milyen értékeket hordoz, illetve hor­dozhat à betű? Beszélhe­tünk-e a betű devalvációjá­ról? Véges-e a Gutenberg- galaxis? Mi a szerepe a betűnek a modern művé­szetben? És szó lesz termé­szetesen olvasási kultúránk­ról, az új olvasás-tanítási módszerről és mindarról, amit m betű hívószóra vendégeink fontosnak tarta­nak hangosan végig gondol­ni. — A betű még ma is so­kak számára csupán kriksz- krakszokat jelent, hiszen több mint hétszázmillió analfabéta él a világon, s ha az UNESCO-statisztiká- kat veszem alapul, akkor nyolcszázmillió Meglepő ez az adat, hiszen azt hittük, hogy már túl vagyunk ezen a korszakon. A huszadik században nem számoltunk ilyen ellentmondásokkal. — Óriási ez a szám, de egy kicsit részletezni sze­retném. Annál is inkább, mert a Nemzetközi Nevelés­ügyi Iroda, az UNESCO fő nevelésügyi, pedagógiai szer­ve másfél évvel ezelőtt Géni­ben tartott ülésén az egyik fő probléma éppen ez volt. Magam is ott voltam, és öt amatőr színjátszó cso­port adott egymásnak talál­kozót a kaposvári Killián György ifjúsági házban a hét végén. A két helybeli — a Fonómunkás Kisszínpad és a Táncsics Diákszínpad — mellett három idegenből jött csoport is bemutatkozott: a tatabányai Bányász, a buda­pesti Szó és a székesfehér­vári Videoton Színpad. Az est a szép számú né­zőnek változatos programot kínált. Szerepelt a műsorban Molnár Ferenc-vígjáték, a Videoton szomorú burleszk- je, zenés játék. Az öt, sze­rencsésen kiválasztott cso­port bizonyította: az amatőr színjátszókban nagy a kez­deményező kedv, a szokatlan műfajoktól sem riadnak vissza. Kellemes meglepeté­sül szolgált, hogy nem csu­pán fiatalokat láttunk a színpadon. Úgy látszik az idősebb korosztály is szíve­sen vesz részt a közös mun­kában, a szórakoztatásban. Az örökös kiváló együttes, a tatabányai Bányászszín- pád majdnem hatvan tagja között például akad diák, bányász, mérnök, pedagógus — minden korosztályból. Ka­posváron Molnár Ferencnek Az ibolya című darabját adták elő. László Tibor mű­vészeti vezető elmondta: re­pertoárjukban sokféle műfaj szerepel, a Shakespeare-fel- dolgozástól kezdve az ab­szurdig mindent szívesen játszanak. Most a farsangi alkalomnak megfelelően vá­lasztották ezt a „polgári vígjátékot'’, amely egyéb­ként remek lehetőséget te­remt a színészmesterség egyes fogásainak elsajátítá­sára. Kiemelkedő volt a Já­nost megszemélyesítő Papéi Ferenc alakítása: remek hu­morával, bohóckodó grima­igen sok adatot hallottam, nemcsak olvastam. — Azt hiszem, három részre kell választani a prob­lémát. Van egy kb. 4—500 milliós tömeg a harmadik világban, amely nem tanult meg írni-olvasni, és soha nem is fog megtanulni. Nincs rá pénz, nincs iskola. Áll ez Afrika és India egyes vidékeire is. Van két-há- romszázmillió olyan fiatal, aki elkezd írás-olvasást ta­nulni, de rendszerint csak egy osztályt végez eL Nem tanulnak tovább, s így há­romnegyed-analfabéták ma­radnak. Ez a helyzet példá­ul Pakisztánban, Banglades­iben fs India nagy részén. — Nyomasztó tény ez a világban. Arra számítottunk, hogy az analfabétizmust gyorsabban felszámoljuk, hiszen már évtizedekkel ez­előtt nagy kampányt indí­tottunk ebben az ügyben. Mégis : nemcsakhogy újra­termelődik, hanem a har­madik világban bekövetke­zett demográfiai robbanás miatt egyre fokozódik is az analfabétizmus. — Ez összefügg azzal a kérdéssel, amelyet az okta­tás világválsága címmel szoktak emlegetni nemcsak a harmadik világ országai­ban, hanem a fejlett, az ipa­rosodott országokban is. Van egy harmadik fajta analfa­betizmus is ; azoké, akik há­szával és mozdulataival egyéni figurát alkotott a je­lentéktelen mellékszereplő­ből. Ki tudja hányadszor ara­tott már fergeteges sikert a Fonómunkás Kisszínpad Gyurkó László Don Quijote darabjával, Gulyás József zenéjével. A csetlő-botló fő­hőst alakító Kaszás Ferenc és a Sanchót megszemélye­sítő Kovács László mindvé­gig „a helyzet magaslatán állt”. A „kórus” néha egy kicsit álmosnak látszott, az összhatás mégis jó volt. Az önfeledt kacaj után egy kissé elgondolkodtatóbb darab került színpadra: a budapesti Szó Korniss, Apa győz című darabját mutat­ta be Debreczeni Tibor ren­dezésében. A monológokból egy hétköznapi ember hét­köznapi tragédiája bontako­zott ki. A táncsicsos fiúk Örkény István Borék című játékát állították színpadra. A gim­nazisták láthatóan nagy kedvvel alakították az ér­telmetlenül parancsolgató tiszteket, a megfélemlített beosztottakat. Befejezésül a székesfehér­váriak Boldizsár Péter Fél­álmaink című kamarada­rabját játszották el a meg­maradt közönségnek. Dicséret illeti a rendező • két, hogy ilyen igényes és változatos programot állí­tottak össze. Nem ártana, ha egy olyan városban, mint a mienk, ahol az amatőrszín­játszás ilyen szép sikereket ér el, gyakrabban rendezné­nek hasonló találkozókat, amikor a csoportok megis­merkedhetnek egymás mun­kájával. Ennek ellenére azt kell mondanom: ezúttal ke­vesebb több lett volna. így ugyanis némelyik — jobb ) geztek, de nem használják az írást, olvasást. Félanalfa­béták. — Ez lehetséges a fejlett országokban is? — Minden országban le­hetséges, az Egyesült Álla­moktól Magyarországig. — Leszögeztük, hogy vi­lágproblémáról van szó. Mi a helyzet Magyarországon? — Kanyarodjunk egy ki­csit vissza a világba! Na­gyon sokszínű az írástudat­lanság. Vannak boldog és boldogtalan írástudatlanok Vannak a saját kultúrájuk, régi, helyi kultúrájuk védő- övezetében élő, dzsungelben, távoli kis szigeten lakó írás- tudatlanok, és vannak ki­szolgáltatott írástudatlanok, mondjuk, egy nagyváros elő­városában. Itt egészen más a helyzet, mert az utcafel­iratokat is el kellene olvas­niuk. És máris közeledünk Magyarország felé, de még maradjunk a dzsungelben A kis gyűjtögető, vadászó életmódot folytató fiút elra­gadják szüleitől, és elviszik jó messzire az iskolába. Ott ugyanolyan könyvből, mint az európai gyerek, megta­nul írni, olvasni, le is vizs­gáztatják az trn*scÓ6-bácsik és a pszichológusok. Intel- li genciah ányadát is rend­ben találják. Ugyanott tart, mint az európai gyerekek. Aztán visszamegy a dzsun­gelba, és tüneményesen rö­vid idő alatt elíáejt olvas­ni. Modellértékűnek érzem ezt. Amikor tíz évvel később az unokaöccsét viszik el most már egy tisztásra, ahol gyapotot meg egyebet ter­melnek, és olyan könyvet forgat, amelyből egyszerre tanul növényt termeszteni és írni, ez a gyerek nem felejt el olvasni. Mindkét modell érvénye? Magyarországra is. sorsra érdemes — együttes­nek éjféltájban vagy még később kellett színpadra lép­nie. S ez nem tett jót az előadás színvonalának, a közönség türelmét is igény­be vettej Máskor az ilyen hosszúra nyúló rendezvé­nyeket — ahol sok gyerek is ül a nézők között — koráb­ban kellene elkezdeni. Gondolatébresztő, színvo­nalas kiállítás nyílt tegnap Kaposváron a Mészöv-szék­házban. Milyen elképzelése­ket ébreszt a béke, az élet, illetve az atomkatasztrófa fenyegető réme? — ez volt a témája annak a nemzet­közi pályázatnak, amelyet a alakító Larisza Guzejeva. A világhírű szovjet film­rendező és dramaturg, Eldar Rjazanov új filmjét forgat­ja. A XIX. század hangula­tát idéző környezetben az Alekszandr Osztroyszkij Ho­zomány nélküli menyasz- szony című drámájából ké­szült Kegyetlen románc fel­vételei folynak. Eldar Rja­zanov műveit, filmkomédiáit szeretik a nézők, nem csak a Szovjetunióban, hanem sok országban is, ahol vetítették ókét. Legutóbbi sikeres al­kotásainak egyike volt A kétszemélyes pályaudvar, amelyet csaknem egy év óta vetítenek telt házak előtt Moszkvában. — Sokan talán furcsállják, hogy én, aki korábban film- komédiákat csináltam, a klasszikus drámák feldolgo­zására adtom a fejem. 'A Hozomány nélküli menyasz- szony például a főhősnő ha­lálával végződik. De nincs ebben semmi különös, a ko­médiától egyenes út vezet a tragédiához, idővel sokmin­dent másképpen lát az em­ber, mint azelőtt Már a Kétszemélyes pályaudvar is tragikomédia, volt Osztrovszkij egyik legjobb drámája a Hozomány nél­küli menyasszony, mely lé­nyegében örökös problémát, a szerelem és a cinizmus harcát testesíti meg. Ked­véit volt ez a darab a műit század hetvenes évei Orosz- országának demokratikus fiatalsága körében, de er­kölcsi problémái a mai napig megtartották aktuali­tásukat A forgatókönyvben ezenkívül Anna Ahmatova, Marina Cvetajeva és Bella Ahmadulina verseit is fel­dolgoztam: Andrej Petrov zenéjével a filmben ro­máncként fognak elhangoz­ni. A filmben a szovjet filrn­Szövosz elnöksége hirdetett meg, s a legszentebb gondo­latokért több áfész is sokat tett, az iskolákkal összefog­va, és végül félezer alkotás készült Somogybán. A .helyi kiállítások közül sikere volt a Balatonmárián, a Marca­liban és a Siófokon meg­művészet kedvelt csillagai játszanak: Alisza Frejdlih, Nyikita Mihalkov, Andrej Mjagkov. A főszerepben pe­Igor Vaszüjevics Kurcsa- ' tov — a szovjet atomkuta- tás egyik kimagasló egyéni­sége — 1903. január 12-én (a régi orosz időszámítás szerint 1902. december 30- án) született az Uraividék cSeljabinszki körzetének egyik falujában, Szintben. 1923-ban fejezte be — kitű­nő eredménnyel — felsőfokú tanulmányait a krími egye­temen, majd a következő évben előbb a bakui műsza­ki egyetemen, s 1925-tól pe­dig az Abram Joffe által nevezett leningrádi műszaki fizikai intézetben dolgozott. Kurcsatov érdeklődését ha­marosan a magfizika, az urán neutronokkal történő bombázása és a láncreakció megvalósítási lehetősége kel­tette fel. 1939 novemberében Harkovban a Szovjetunió Tudományos Akadémiája fi­zikai-matematikai osztályá­nak ülésén Kurcsatov nagy­sikerű előadást tartott az urán és a thorium hasadá­sáról, az úti. neutronokkal történő bombázás jelensé­géről S amikor a II. világ­háború időszakában a mag­fizikai kutatások katonai je­lentősége egyre inkább nyil­vánvalóvá vált, az állami honvédelmi bizottság Vla­gyimir Vernadszkijt, Vitalij Hlopint, Abram Joffét, Pjotr Kapicát, Georgij Fljo- rovot és más kiváló tudóso­kat bízott meg — Igor Kur­csatov vezetésével —, hogy haladéktalanul fogjanak, hozzá az első szovjet atom­rendezettnek Három kategó­riában jutalmazták a diákok legjobb rajzait, vízfestmé­nyeit, pusziéi jelt és a mon­tázsképeket. A megyei kiál­lításra 90 művet küldtek be — ezeket Leitner Sándor és Szabados János festőművész bírálta el ; ők választották ki a megyei tárlat anyagát Javaslatokat tettek a díja­zásra és arra is, hogy mely képeket küldjék tovább az országos kiállításra. A Képek a békéről eímű megyei kiállítást Bödő Jó­zsef, a Mészöv szövetségi titkára tegnap nyitotta meg. A bemutatott 37 kép közül tizenkettőt díjaztak. A há­rom kategória elsődíjasa lett Marcaliból Lengyel Anikó, Balatonmáriáról Molnár Kunigunda és ugyancsak Marcaliból Samu Erika, Ér­demes megjegyezni, hogy a díjazott alkotásoknak több mint a fele a marcali áfész körzetéből való. Különdíja- kat is adott kl a Mészöv, a Teszöv és a Kiszöv. D. Z. dig a Leningrádi Színmű­vészeti Főiskola hallgatója, Larisza Guzejeva teszi pró­bára tudását. fegyver előállításhoz. A szovjet kormánynak ugyanis tudomására jutott, hogy Né­metországban és az Egye­sült Államokban — a leg­nagyobb titokban — nagy hatóképességű atomfegyve­rek létrehozásán kísérletez­nek. Kurcsatov már 1933 elejé­től a legkiválóbb szovjet fi­zikusokat gyűjtötte maga köré, s 1945 nyarán egy nagy teljesítményű ciklot­ront is működésbe helyez- . tek. Ennek segítségével gyorsított proton-nyalábot állítottak elő. S mivel a fa­sizmus legyőzése után az Egyesült Államok hideghá­borús politikája az egykori szövetséges, a Szovjetunió ellen irányult és az atom­fegyver titkát az amerikai kormány körök a zsarolás eszközének tekintették, nem kis feladat hárult Kurcsa- tovra és munkatársaira. Ezekben az években min­den erejükkel azon fáradoz­tak, hogy megszüntessék az amerikai „atommonopóliu- mot”. Kurcsatov elévülhe­tetlen érdemeket szerzett abban, hogy 1946. december 24-én, éjjel 10 árakor műkö­désibe lépett az első szovjet atomreaktor, és 1949 augusz­tusában pedig eredményes atombomibarobbantást haj­tottak végre. Jelentős sze­repe volt ezenkívül az első szovjet hidrogénbomba kí­sérleti felrobbantása (1953. augusztus 12-én), valamint az ognyinszki Fizikai-Ener­getikai Intézet — a világ el­ső atomerőművének — ter-, rezesében és építésében. Maradandót alkotott Kur­csatov a szabályozott ter­monukleáris fúzió gyakorla­ti kivitelezése területén, to­vábbá az Ogra és a Toká­rnak kísérleti berendezések létrehozásában. Ezekkel az igen magas hőmérsékletű plazma előállításának és stabil fenntartásának körül-, menyeit tanulmányozzák. Kurcsatov 1960-ban bekö­vetkezett halálával súlyos csapás érte a szovjet tudo­mányos életek; személyében nemcsak kiváló elméleti fi­zikust, hanem nagyszerű szervező egyéniséget és gya­korlati szakembert vesztett el. Halála után egykori in­tézete az iránta érzett tisz­teletből Kurcsatov nevét vette fel. De emlékét ezen­kívül a Mengyeiejev-féle periódusos rendszer 104. eleme, a fizikusoknak ado­mányozható Kurcsatov-érem és 1971-től a Ívovi körzet­ben, Kurszktól délnyugatra 56 km-re (a Sziejm folyó mentén) fekvő település is őrzi. V. Molnár László SOMOGYI NÉPLAP rom, négy, öt osztályt vé­( F oly ta tjük.) Őt együttes a deszkákon Amatőr színjátszók Kaposváron Tersztyámszfcy Krisztina Képek a bé Félezer pályamű a Mészöv-székházban — Marcaliak sikere Igor Kurcsatov (1003 -19BO)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents