Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-05 / 30. szám

Vihar a Deseda körül Tombol a vihar a Deseda körül. Horgászok levelét idézem: .A nagy mű befejezőlött: leeresztették a Desedát és valószínű, hogy mint hor­gászvíz hosszú évekre meg is halt. Nemcsak nekünk, horgászoknak fáj az, amit a busa lehalászása ürügyén vé­geztek, hanem mindenkinek, aki szereti a természetet A tó nagyrésze lehangoló, fel­háborító látvány: a kékes- szürke víz helyett csak sár­tengert, néhány döglött ha­lat es rengeteg elpusztult kagylót látunk. Komolyan kételkedünk abban, hogy a Deseda jelenlegi állapota népgazdasági érdeket szol­gál. Ha a busát csak a tó vizének teljes leeresztésével lehet lehalászni, akkor szá­molni kellett volna azzal, hogy tönkre megy a tó tel jes halállománya ... Hová lettek a zsinórszaggató pon­tyok, süllök, csukák, egyéb halak, és a rengeteg iva­dék?” A levél másfél gépelt ol­dalt tesz ki. Az aláírások két oldalt foglalnak el. A Deseda közügy lett Ka­posváron — és a megyében. Ami e tározóval történik, az nemcsak a horgászokat, ha­nem a város lakóit is ér­dekli. Tény, hogy a horgá­szok a busatelepítés és a mostani lehalászás miatt kü­lön is sértve érzik magukat. Dr. Takács László, a hor­gászszövetség Somogy me­gyei intéző bizottságának el­nöke sokszor elmondta már a busa telepítésének törté­netét A horgászok országos szövetsége (Mohcez) levélben értesítette 1982 márciusában a Somogy megyei intéző bi­zottságot arról, hogy a Du­nántúli Regionális Vízmű­ét Vízgazdálkodási Vállalat­tal, valamint a százhalom­battai Tempe ráltvízű Hal­gazdasággal (Tehag) közösem busát kívánnak telepíteni a Desedába. Az intéző bizott­ság nem írtett egyet a terv­vel. Ki is fejtették: véle­ményük szerint a Des ed ám olyanok a természeti körül­mények, hogy a busát csak teljes vízi eenesztessel lehet kifogni, ez a módszer pedig sérti a horgászok érdekeit. A Deseda ugyanis — az 1975 óta folyó telepítés révén — országosan is jelentős hor- gászvizzé vált, s a horgá­szok száma megháromszo­rozódott. Az intéző bizottság tilta­kozása ellenére — exportle­hetőségekre is hivatkozva — busát telepítettek a Dese­dába. S az ősszel hozzálát­tak — a horgászok szerint rendkívül szervezetlenül — a tározó lehalászásához. Azt, hogy a szervezéssel sem volt minden rendben egyébként, elismerte Szántó Imre, a Dunántúli Regionális Vízmű­ié Vízgazdálkodási Vállalat igazgató-helyettese is. így fogalmazott: „Sajnálatos tény, hogy a vízeresztések — az eredetileg tervezett szeptember 15-e helyett — külső okok miatt csak kés­ve kezdődhettek, s emiatt, valamint az időközben be­következett hideghullám miatt a teljes mennyiséget nem lehetett lehalászni.”. Fogalmazzunk egyértel­műbben : azok a bizonyos „külső okok” azt jelentik, hogy a busát, amelyet ex­portra neveltek, a lehalászás eredetileg tervezett időpont­jában nem tudták eladni. A tervezettnél későbbi szállí­tás és a decemberi tél miatt nem is fejeződött be a le­halászás. A horgászok sze­rint emiatt még egyszer le kell majd engedni a vizet a Desedáról, s ez újabb ki­esést jelent. Októberban ugyanis megtiltották itt a horgászást. Megéri ezt a huzavonát? Szántó Imre adatai sze­rint a lehalászott 74 406 kilo­gramm halból 55 900 küó kerül végülis exportra. A boltokban csaknem száz má­öszi lehalászás — a vízelvezető csatornában. zsa fogyott el, s csaknem 90 mázsát elvitt a százhalom­battai cég. A bevétel ebből 1 millió 656 ezer forint. Egyes vélemények szerint a tóban levő, még mintegy száz tonna hal már tiszta nyereség lesz. Ezért azonban — a horgászok szerint — megint le kell engedni a Desedát. A busatelepítésben érdekeltek azonban így fo­galmaznak: „Tervszerű és rövid időre korlátozott víz­leeresztéssel a- betelepített teljes mennyiség lehalászha­tó .. .” A gazdasági kérdésekhez hozzá tartozik viszont még valami : a horgászok véle­ménye szerint káruk nem­csak abból származik, hogy nem pecázhattak, hanem ab­ból is, hogy az általuk tele­pített sokszázezer forint ér­tékű halállomány egy része elpusztult, s ezt — ha reá­lisan akarunk kasszát csi­nálni — le kell írni a ha­szonból. Topscháll Józsej, a DRW igazgatója nem ért egyet ezzel a megállapítás­sal : „A tóban lévő állo­mányt a Mohosz véleménye szerint sem érte károsodás. A lehalászás során a vesz­teség (halpusztulás, haiszö- kés) süllőből 130, balinból 150 kilogramm, egyéb ha­lakból (keszeg, kárász stb.) 300 kilogramm.” (Csak azt tudnám, hogy mindezt ho­gyan lehetett ilyen pontosan megállapítani (!!) és benne vain-e a tavaly telepített sül- lőivadék, illetve az apróhal • állomány, amely a leeresz­téskor a kopolyákban, tó­csákban hátramaradva pusztult el. Egy kérdésre még min­denképpen választ kell ad­ni: mikor lesz ismét eleg víz a tóban. A mostani — csapadékosabb — időjárás mindenképpen javította az esélyeket, és a horgászok is elfogadják a vizügyesok prognózisát: májusra helyre­áll a vízszint A nézetelté­rés alapvető oka abban van, hogy a mostani leeresztést megsínyli-e — és milyen mértékben — a halállomány. Ezen a ponton válnak kü­lön a vállalat és a horgá­szok érdekei. A Deseda körül tomboló vihar azt is jelenti, hogy a másik fél érdekeinek figye­lembevétele nélkül intéz­kednek, s ez nincs rendjén. A tározó vizének haszno­sítására, — annak idején — sokféle terv született: öntö­zésre éppúgy alkalmas, mint a megyeszékhely üzemeinek iparivíz-ellátására. Az adott­ságokat azonban a horgá­szok használták ki a leg­gyorsabban és a legjobban : szórakozást, pihenést, ki­kapcsolódást nyújtott nekik, sőt a megyeszékhely többi lakójának is. Az áruterme­lés soha nem szerepelt a De­seda vízhasznosításával kapcsolatos tervek között... A mostani eset azt is bi­zonyítja, hogy a kettő együtt nem megy. El kell tehát dön­teni, hogy melyik tevékeny­ség kapjon elsőbbséget. Az-e, amelyik sokoldalú társadal­mi igényt elégít ki vagy az amelyik átmenetileg némi nyereséget ígér. Dr. K. I. Rugalmas munkaidő a textilművekben Január elsejével az ipari és építőipari vállalatok, szö­vetkezetek 60 százalékában vezették be a 40 órás mun­kahetet, ezzel mintegy 800 ezer dolgozónak rövidült meg a munkanapja. Az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal tapasztalatai szerint a vállalatok többsége megala­pozott tervekkel, jól fölké­szült a rövidebb munkahét­re. Megfelelő programokat dolgoztak ki a kieső mun­kaidő pótlására. Termelékenységüket első­sorban munkaszervezési in­tézkedésekkel, a technológiai folyamatok korszerűsítésé­vel, a munkafegyelem javí­tásával fokozzák. A vállala­tok többségének sikerült annyi tartalékot ' feltárni, hogy viszonylag könnyen pótolhatja a kieső munka­időt. Érzékelhetően nőtt a mun­kaidő kihasználása például több Borsod megyei üzem­ben, köztük a Tiszai Vegyi Kombinátban, továbbá a 16- os autójavító vállalatnál, ahol a gépkocsimosó-beren- dezések rekonstrukciója is segíti a hatékonyabb mun­kát. Sok a hasonló tapasz­talat más megyékben is. A lábatlani papírgyáriban meg­változtatták a gépek, beren­dezések karbantartásának rendjét, ezzel is csökkentve a veszteségidőket. A gépek legkisebb hibájáról is „lát­leletet” készítenek, feldolgoz­zák az üzemzavarok körül­ményeit, okait — így el tud­ják hárítani a visszatérő üzemzavarokat. Ezzel máris lényegesen csökkent a gyár­tósorok állásideje, termelé­kenyebbé vált a papírgyár­tás. Januárban 4446 tonna papírt gyártottak az üzem dolgozói, másfél százalékkal többet a tervezettnél. Több fállalatnál, például a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, a győ­ri Rábatextnél és a Kötött- kesztyű-gyárban bevezették az úgynevezett rugalmas munkaidőit, vagyis az ott dol­gozók a napnak csak bizo­nyos szakában vannak köte­lezően munkahelyükön, a na­pi munkaidő további óráit úgy választják meg, ahogy azt a munka megkívánja. Így azokban az órákban, amikor alig van munka, in­tézhetik különböző ügyeiket, s helyükön vannak azokban a napszakokban, amikor tor­lódnak a feladatok. Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal tapasztalatai szerint nem kívánatos jelen­ségek is mutatkoztak. Egyes vállalatoknál a 40 órás mun­kahét bevezetésével nem a hétközbeni munkanapokat akarták rövidíteni, hanem az időnyereséget pénteki fél szabadnap megszerzésére akarták fölhasználni. A* ilyen törekvéseket a fel­ügyeleti szervek csak rend­kívül indokolt esetben fo­gadták el. Azokat a munka­idő-csökkentési programokat is visszautasították, ahol nem gondoskodtak arról, hogy a termelékenység növelésével pótolják a kieső munkaidőt. A rövidebb munkahétre való áttérés előkészítésekor a közlekedési vállalatok általá­ban jól együttműködtek az üzemekkel. Ahol szükséges volt, változtattak a menet­rendeken. Általában nem je­lentett gondot a gyermekin­tézmények és a boltok nyit- vatartásának hozzáigazítása sem a megrövidült munka­naphoz. Az üzemek többsé­génél nem a későbbi kez­dést, hanem a munkavégzés előbbre hozását választották: zárás előtt kisebb lett a be­vásárlási csúcsforgalom. A tanácsok változtattak fogadá­si idejükön, hogy a dolgozók munkaidőn kívül intézhessék ügyeiket. Hasonlóképpen megváltoztatta ügyfélfoga­dási rendiét több szolgáltató intézmény, köztük az OTP. A kedvező tapasztalatok alapján az első félév vegéig várhatóan az ipari és épí­tőipari vállalatok, szövetke­zetek 90 százalékánál áttér­nek az új munkarendre. Kereskedés — másképpen Jól jövedelmező érdekeltségi rendszer A kereskedelmi dolgozok munkájának hatékonyságát növelő, a lakosság jobb ellá­tását szolgáló új érdekeltsé­gi formákat vezettek be a múlt évben a Somogy Ke­reskedelmi Vállalat üzletei­ben. A kisebb boltok szer­ződéses üzemeltetése, illetve bérbe adása a jelek szerint bevált módja a kereskedők ösztönzésének ; ezeknek az üzleteknek a számát tovább szeretnék bővíteni. A na­gyobb üzletekben a jövede- lemérdekeltsógi rendszer al­kalmazása jelentheti a meg­szokott gyakorlattól való el­térésit, ez a kereskedőknek és a vásárlóknak egyaránt hasznára válik. Kísérletképpen a Somogy Kereskedelmi Vállalat négy üzletében vezették be Kö­zülük az egyik a kaposvári Ady Endre utcai vasbolt. Schlichter János, az üzlet vezetője elmondta, számuk­ra és természetesen a vá­sárlók számára is kedvező változást hozott a jövede­lemérdekeltségi rendszer. Ennek a lényege az, hogy az üzletben dolgozók fokozot­tabban érdekeltek a pon­tos és gyors munkavégzés­ben, a keresett áruk beszer­zésében, mint a korábbi években. Az új forrna másik fontos vonása, hogy az áru útja a termelőtől a vásárlóig lényegesen megrövidül, mi­vel lehetőség van arra, hogy közvetlen kapcsolatot ala­kítson ki az üzlet a nagy­vállalatokkal és a kisiparo­sokkal. A nagykereskedelmi vállalatok kikapcsolásával Lörincz L. László Jég hátán Éjszaka úgy vacogtunk, hogy hangosan csattogott a fogunk a csatakosra ázott takarók alatt. Az esőcsep­pek vigasztalanul kopog­tak a sátorponyván és messziről ágyúdörgest ho­zott a szél. Mesélték, hogy a szov­jet támadás valahol Nagy­várad térségében elakadt; a németeknek sikerült visszaszorítani a támadó ellenséget. A kozákok és ukránok is megtudhatták a dolgot, mert a következő napokban vidámabban fe­csegtek egymás között és némelyikük még egy-egv mosolyt is megkockázta­tott. Az eső okozta-e vagy a szünet nélkül hallatszó ágyúdörgés, nem tudom, elég az hozzá, hogy szép lassacskán kezdtek haza- szökdösni a fiúk. Nem ta­gadom, engem is úgy ért. mint a pofoncsapás, ami­kor egy reggelen Udvaráé Petinek csak hűlt helyét találtuk. A kis Udvaráé! Ki gondolta volna róla, hogy hazaáruló? Amikor aztán a szöké­sek egyre gyakoribbá vál­tak, Sándorfi alezredes úr összeparancsolt bennün­ket. A kozákok közül né- hányan kisebb emelvényt ácsoltak; erre kapaszko­dott fel az alezredes és a kozákok vezetője, az a bi­zonyos Klunyickij. Amed­dig csak ellátott a sze­münk, nyüzsgött a mező a leventéktől; lehettünk vagy másfélezren. Hangos ve­zényszavaktól ösztökélve felsorakoztunk és vigyázz­állásban hallgattuk végig Sándorfi alezredest. Már nem emlékszem pontosan, hogy miről be­szélt. de kincstári lelkese­désén túl sok vigasztalót nem vehettünk ki a sza­vaiból. Hangsúlyozta, hogy még csak egy kis kitar­tásra van szükség' és mi­énk lesz a végső győzelem. Azokra meg, akik meg­szöktek, csak annyit mon­dott, hogy gané emberek és hogy a győzelem után nem kerülhetik el a megtorlást. A győztes Nagy Magyaror­szágon nem lesz helyük az ilyen szemeteknek. Mérsékelten megélje­neztük, akárcsak Klunyic- kijt. Hogy ő mit mondott, arra sem igen emlékszem, arra azonban annál in­kább, hogy ott állt mellet­te Blaskovics András, aki a szavait tolmácsolta. Hal­ványan derengett, hogy mintha már találkoztam volna vele, talán valame­lyik bálon a keriben, vagy a gimiben, ahova gimna­zista ismerőseim vittek magukkal. Amikor Klunyickij befe­jezte mondanivalóját, Blaskovics András lépett előre és hátratolta fején levente-sapkáját. — Kedves fiúk, kedves bajtársak! — kezdte, s hangosan szárnyalt a sza­va a tacsakos mező felett. — Most nem úgy szólok hozzátok, mint a szövetsé­ges bajtarsak mellé beosz­tott tolmács, hanem mint barátotok, iskolatársatok, nehéz időkben a bajtársa­tok. Veletek örülök, vele­tek szenvedek én is, vér vagyok a véretekből, hús a húsotokból. Egy vagyok közületek; egy, a névtele­nek közül. Azok közül, akik ha kell, a hazának ál­dozzák ifjúi életüket... Az eső közben megerő­södött, lecsorgott a sapkán­kon, be a gallérunk mögé és valahol a fenekünk tá­ján gyűlt össze némikép­pen felmelegedve. — Ezért hát esküszöm nektek, itt a szabad ég alatt, az Ur színe előtt, hogy megvédem hazánkat a barbárságtól, ha kell, életem árán is! Sándorfi alezredes buz­gón törölgette arcáról az esőcseppeket, közben pedig elégedetten bólogatott, mintha ő lenne az az úr, akinek a színe előtt Blas­kovics András esküt tesz. — Kérlek benneteket, hogy ti is esküdjetek ... Mondjátok utánam az es­kü szövegét. Esküdjetek, hogy egy tapodtat sem hát­ráltok; inkább a halál, mintha kínzó rabság! Sándorfi kelletlenül le­vette a sapkáját, s az egy­re szaporábban kopogó eső­cseppek célba vették ko­pasz fejebúbját. Erre a ko­zák is a sapkája után ka­pott, de meggondolta ma­gát és csak hanyagul a kucsma széléhez érintette a kezét. — Én, Blaskovics And­rás ... — kezdődött az es- kűszöveg. Ekkor már vala­mennyien levett sapkával álltunk, és esőáztatta, áhi- tatos arccal mondtuk utá­na a kenetteljes mondato­kat. — Esküszöm, hogy meg­védem édes hazánkat! — szavaltuk, miután Blasko­vics neve helyére mind­annyian a sajátunkét he­lyettesítettük, amire ter­mészetesen pokoli hangza­var támadt, de még ez sem tudta elmosni a lelkűnk­ben feltörő indulatot és el­szántságot. Ügy éreztem, ha kell, egy lapáttal is fel­tartóztatom Maünovszkij hadseregéi. (Folytatjuk) gyorsabban, olcsóbban kerül az áru az üzletbe, s így a vásárlókhoz. Az eddigi 2—3 hét helyett napok alatt... Az áru egy részét ezután is nagykereskedelmi válla­latoktól kapják, de jóval ke­vesebbet, mint eddig, és in­kább az üzlet saját, egész országra kiterjedő beszerző- útjai kerülnek előtérbe. A vállalattal kötött éves szer­ződés értelmében a szokásos forgalmi jutalékon túl a többletpénz 30 százalékért is megkapják a dolgozók. A jövedeleimérdeikeltségt rendszert a múlt év áprili­sában vezették be az üzlet­ben. Ezt követően a forga­lom lényegesen megnőtt, évi tervüket 1,6 millió forinttal túlteljesítették. A vásárlók száma 7 ezerrel nőtt az elő­ző évhez viszonyítva. Az új rendszer tehát be­vált. A kereskedőt a koráb­biaknál közvetlenebb anyagi érdekeltség fűzi a forgalom és a nyereség növeléséhez; ezt viszont csak úgy telje­síthető, ha a vásárlók igé­nyeit mind teljesebben ki­elégíti. Többen tériek be, és kevesebben távoztak dol- gukvégezetlenül a kaposvári boltból. A kereskedők pedig havonta mintegy kétezer fo­rinttal többet vittek haza a borítékban. A Somogy Kereskedelmi Vállalat a négy kísérleti üz­let eredményei alapján az idén újabb kilenc nagyobb üzletében kívánja bevezetni a vásárlói és kereskedői ér­deket egyaránt szolgáló új érdekeltségi rendszert. Nagy Zsoks Antikvár könyvvásárt rendezünk KAPOSVÁRON, a Megyei Könyvtár el őadótermében (Csokonai út 4.) február 6—7—8—9-én. Nyitva: hétfőn, kedden 9—16 óráig, szerdán 9—18 óráig, utolsó nap 12 óráig. Felesleges könyveit a helyszínen megvásároljuki SZOMBATHELYI ANTIKVÁRIUM (240482)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents