Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-25 / 47. szám
Csizmadia voltam én... Sávoly, 1984 Gyarapodó társközségek egységes irányítást biztosít az Fogók, ollók, kalapácsok, ráspolyok. Mindenféle formájú és fejű szög'— fémből és fából —; árak, tűk. szijfonalak. Különböző, számomra megjegyezhetetlen nevű segédeszközök lócák, székek... A nap minden percében munkára készen, mintha csak a mester most kelt volna föl innen. Pedig a somogyacsai Szakoly Ferenc bácsinál 1971 óta már „nincs kinn” az iparengedély. — Négyen voltunk testvérek, én voltam az egyedüli fiú; nem is lehettem volna más, mint csizmadia. Mert nálunk apai, anyai ágon is azok voltak a férfiak. Törökkoppányban laktunk, nagy szegénységben ; a csizmadiák akkoriban a falu szegényei voltak. Néztem én serényen hogyan jár az apám keze, gddig sem kellett mást csinálnom. Amikor kijártam a hat elemit, már valamicskét értettem a csizmakészítéshez. Tatán élt egy gazdag nagybátyám, odavett tanulni a cipőgyárba. Két év múlva segédlevelet szereztem. Nem volt valami fényes ott az inasélet. A mesterek és a segédek „csicskása”-ként szolgáltunk: fuss ide, fuss oda. Örömmel jöttem haza, apám mellé, dolgozni... Máig is azon gondolkozom, hogyan lett Törökkoppány a csizmadiák faluja, de 1943- ban itt hatan is űzték ezt az ipart Aztán beleszólt Szakály Ferenc életébe is a háború. Fiatal házas volt, amikor Budán, negyvenöt februárjában, fogságba esett. — Megszámoltam: háromszázhúsz pár csizmát csináltam a hadifogságban; a kényelmes, jó lábbeli nagy érték volt a szovjet tisztek között. 1947 júniusában a többiek már a vagont várták, hogy jönnek haza, én meg még mindig a csizmákat csináltam. Aztán hazakerültem, nagyon boldogan, de nagy szegénységbe. Tavasszal, nyáron, ősszel a földben dolgoztam, csak télen került elő a csizmadia- ság. — Milyen lábbelit csinált, Feri bácsi? — Leginkább szegényeknek valót. Csizmát, olyat, amilyet hóban, sárban hord hatott az ember. Ezt fejelni (Király Béla felvétele) is többször lehetett, mer* erős, tartós lábbeli volt. Készítettem bakancsot . meg papucsot is. A módosabbak rogyás1 és kemény szárú bokszcsizmát rendeltek; ez azonban s kevésnek iutott. Nágocson, Vargyakon, Gyarlódon, a Szakcsimajorban. Gerézden és Jutómban kevesen suvickolták akkoriban fényesre a csizmát. — Miért jött el Török- koppányból? — Éppen a csizmadiaság miatt. Annyi mester volt ott, hogy nem lehetett megélni. Átköltözniük hát Ácsára, a szélső házba. A feleségem is, én is a tsz-ben dolgoztunk, s mellette ipa- roskodtam. Aztán egyre kevesebb csizma kellett, inkább csak javíttattak az emberek. Egyszer behoztak a kocsisok néhány lóhámot: „Javítsd meg, Ferenc, biztosan értesz hozzá!”. Ha- akkor nem is értettem, beletanultam. Nekem is volt lovam, annak is kellett az istráng. így lettem szíjgyártó. Hivatalosan ma is az vagyok, mert ha szakad a lószerszám, mármint a bőr, azt fizetségre csinálom meg. — Ajánlaná-e ma a fiataloknak ezt a mesterséget? — A jó bornak nem keli cégér. Hiába ajánlanám én, ha ők nem akarják. Elfeledett szakm'a ez már rr.ind a kettő: a csizmad'áé is, a szíjgyártóé is. Én sem tudtam egész évben megkeresni vei» a kenyeret. Az állattartás többet hoz. A sors fintora, hogy a sok törökkoppányi csizmadiából# mára szinte hírmondó sem maradt... Feri bácsi, elköszön, mert itt az etetés ideje. Fia, ifjabb Szakály Ferenc kísét ki. — Én is nagy buzgalommal tanultam a cipészszakmát. De ahogy megszereztem a szakmunkáslevelet, azzal vége is lett: átnyergeltem a mezőgazdaságra. S nem bántam meg. Békés József Amikor 1982 decemberében munkájukról, terveikről, a székhely- és társközségekben élők helyzetéről beszélgettem Bide Jánossal, a közös tanács elnökével, jó néhány* gondról is szólt. Többek között arról, hogy Sávolyon kerti csap hiánya gátolja a házakhoz a víz bevezetését; gyakori a panasz a víz minőségére kisebb lélekszámú településeiken. S azt is régen sérelmezték a srágerdei és a főnyedi lakosok, hogy nincs segélykérő telefonjuk, sürgős esetben neon tudnak orvosért, mentőért telefonálni. Most. hogy a napokban újból Sávolyon jártam, Bide János elnök már kevesebb gondról, helyettük inkább az eredményekről s főként a társközségek gyarapodásáról szóit. — Végül is a múlt évben sikerült kerti csapokat sze- nezni, s tavaly ősztől már egészséges ivóvíz jut el m in- den sávolyi otthonába. Ezért községünk lakód jelentős anyagi áldozatot és társadalmi munkát is vállaltaik. 1983- ban Sávolyon az egy lakosra jutó társadalma munka értéke — 712 ember él itt — elérte a 1785 forintot — mondja az elnök. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelettel határozta meg az élelmiszert és a dohányipari termékeket előállítóknak a minőséggel kapcsolatos szabályozási feladatait. A jogszabály értelmében az élelmiszer-előállító gazdálkodó szervezetek, a gazdasági munkaközösségeknek és a kisiparosoknak az általuk elcáüított élelmiszerek minőségét folyamatosan kell ellenőrizniük. Az ellenőrzési kötelezettség egyebek között a termékek összetételi jellemzőire, érzékszervi tulajdonságaira, térfogatára, továbbá a csomagolási és jelölési előírások megtartására terjed ki. Mindez változást jelent, mivel az ellenőrzési kötelezettség eddig — mint Tavaly, ugyancsak társadalmi munkában, az iskola mögötti réten elkezdték egy sportpálya kialakítását, amit idén fejeznek majd be. A lakosságon kívül az Üj Élet Tsz, s a községben dolgozó keszthelyi vízügy szocialista brigádjai is segítettek a földmunka végzésében; e munka értéke 400 ezer forint. Kosár. és kézilabda-, valamint futópálya is lesz a gyerekeknek. Igaz, arra már nincs pénzük, hogy bitumen borítással lássák el ezeket, de bíznak abhan, hogy a megyei sporthivatalhoz benyújtott pályázatukkal sikerül a szükséges anyagi fedezetet elnyerni, s akkor valóban jó körülmények között sportolhatnak majd a tanulók: Szegerdőről, Fényedről, és Szőkedencsiről is Sávolyra járnak iskolába a gyerekek. Ősztől egy korrekciós osztályt is indítanak és egy újabb — ötödik — napközis csoportot. A megyei tanácstól kapott anyagi támogatásból és társadalmi munkával korszerűsítették a tantermek világítását. gyakorlókentet, politechnikai műhelyt létesítettek. A múlt évben alakították meg a nevelési, művelődési központot, amely jogszabályban előírt kötelező feladat — csak az állami élelmiszeriparra terjedt ki. A miniszteri rendelet most a minőség-szabályozási feladatokat a szövetkezetek, társulások, gazdasági munkaközösségek és a kisiparosok részére is előírta. Kiemelten foglalkozik a rendelet a trösztök minőségellenőrzési szervezetének feladataival. Ezek a szerveretek többek között irányítják és felügyelik a vállalati minőségszabályozási tevékenységet, továbbá vizsgálati és mintavételi módszereket írnak elő. A rendelet egységes keretbe foglalta az élelmiszeripari minőség-szabályozást, ami a fogyasztóknak is előnyöket ígér. oktatási is művelődési intézményeknek, s ennek kedvező hatása máris érződik. — A múlt évben félnrlliós költséggel kutat fúrattunk Szegerdőn, idén négy közkifolyót állítunk fel á településen, innen kapják majd a jó ivóvizet. Kérésünkre a bala- tonmáriai áfé&z palackozott csecsemő vízzel látja el Fő- nyed és Szőkede.ics Lakóit. Sajnos az a tapasztalat, hogy ma még kevesen veszik ,ezt igénybe — mondja Bide János. A postai gondok megszüntetésében jó partnernek bizonyultak a pécsi igazgatóság vezetői. Régen kérték ? szegerdei és a főnyedi lakok, ' hogy ne a vörsi, hanem a sá- volyá postán kapják meg küldeményeiket, mert ez sokkal kedvezőbb a jó útviszonyok miatt Kérésüket teljesítették, és abban is megállapodtak az igazgatósággal hogy ebben az évben Szegerdőn és Fényeden segélykérő telefonokat helyeznek üzembe. A fogyasztási szövetkezet pedig Lehetővé tette, hogy a két településen Levő .üzletei távbeszélő készülékeit napközben használhassa a lakosság. Sfeökedencsen rs korszerűsödik a postai szolgáltatás. A régi kastélyban levő hivatalt az új művelődési ház építése révén felszabadul! egykori kul túró tikomba költöztetik. Az á ta'aki tás községeit az igazgatóság és a tanács közösem fedezi. A tanács vezetőinek idei fontos célja, hogy a korábbinál is jobban megismerje a társközségekben élők helyzetét. Már most készülnek » májusi vb-ülésre, ahol Szö- kedencs lakóinak ellátásáról tárgyalnák. A vb-ülést — első alkalommal kihelyezve — Szőke- demcsen tartják, hogy minél alaposabb munkát végezhessenek. Még ebben az évben hasonló ülést tartanak Szegerdőn is. Szalui László Minőségszabályozás Rendelkezés az átképzési támogatásról Az Állami Bér. és Munkaügyi Hivatal elnöke új rendelkezésével kiszélesítette azoknak a dolgozóknak a körét, akik úgynevezett átképzési támogatást kaphatnak. Ezt ta támógatást arra az időre fizethetik, amíg a dolgozó saját hibáján kívül új szakma ismereteinek elsajátítására kényszerül. Az új jogszabály lehetővé teszi, hogy ezután azok a dplgozók is átképzési támogatást kaphassanak, akik a termékszerkezet változása miatt a vállalaton belüli munkaerő-átcsoportosítással kerülnek olyan munkakörbe, amihez új szakmát kell tanulniuk. A támogatást korábbam csak azok vehették igénybe, akiknek régi munkahelyükön vállalatuk a termékszerkezet átalakítása miatt nem tudott ípunkát adni, s ezért más vállalatnál voltak kénytelenek elhelyezkedni, amikor új szakmát kellett tanulniuk. A támogatást a képzés és betanulás idejére lehet kérni, és ez idő alatt a dolgozó keresete nem éri el a korábbi átlagát. A támogatással a két kereset közötti különbözeiét egyenlítik ki. Az átképzési támogatás engedélyezését a munkáltatónak kell kérnie a területileg illetékes megyei, illetve a fővárosi tanács munkaügyi szakigazgatási szervétől. A MARCALI ÉPÍTŐ- ES SZAKIPARI SZÖVETKEZET áj és korszerűen felszerelt asztalos üzemébe, jó kereseti lehetőséggel ASZTALOS, SZAK- ËS BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT. KÖNNYŰ FIZIKAI MUNKÁRA NOl DOLGOZÓKAT IS BETANÍTUNK. Munkásszállítást, üzemi étkeztetést kedvezményesen biztosítunk. Kedvező mnnkaidőbeosztás, 40 órás munkahét Jelentkezés: a szövetkezet telephelyén, a személyzeti és munkaügyi előadónál Marcali, Kossuth u. Ipartelep, H83 831 Lörincz L. László Jég fiáfán Ha nem nézett rám, lopva a mellére pisi ante btam, s ez volt minden, amit megengedtem magamnak. Persze amikor becsukódott mögötte Gulyásék kapuja elátkoztam magam, hogy azon a napon sem jutottam egy tapodtatnyit sem közelebb hozzá. Hogy ez a közelebb mit is jelent, arról csak homályos elképzeléseim voltak. Azt akartam, hogy testestől-lelkestől az utolsó parcikájáig csak az enyém legyen. Amikor» víztől csepegve, elnyúlt mellettem a meleg homokon éreztem, hogy kitárul a teste, és talán ő is azt várja, hogy végigfuttassam rajta a kezem és megcsókoljam. De ahogy rámnézett rozsdabarna szemével s valami .közömbös. dolgot vetett elém hideg hangján, megfagyott bennem a vágy. Szombat délután is haza- kísértem. Most azonban nem nyújtott kezet., hanem felém fordult és a hálával betaszitotta a kiskaput. — Bejön ? — kérdezte közömbösen. Éreztem, hogy a torkomban dobog a szívem. A tyúkok most is vidáman ká- raltak m udvaron, de Gulyás bácsi szokásos zsortő- lödését nem hallottam. Az ajtó felé fordult és megfogta a kilincset. — Gulyás bácsiék nincsenek itthon — mondta és nem nézett felém. — Lementek a hét végére Szolnokra. Azt akarják, hogy én is velük... Csakhogy nekem nem volt kedvem az egészhez. Tudja, én lettem volna a mesebeli árvalány, akin mindenkinek megesik a szíve. — s én gyűlölöm, ha sajnálnak! Végigmentünk az udvaron, kancáié tyúkok és halomba hányt szódásüveg- csesrepek között. Az üveg- danabok enyhe szénsavillatot árasztottak, s az egész udvart békebeli nagyfröcs- csök hangulata lengte be. Teréz előttem ment, s ahogy a tyúkokat kerülgette ringó csípővel, először éreztem iránta leküzdhetetlen fizikai vágyat, amely úgy szúrt belém, mintha kést döftek volna a hasamba. Ott kullogtam a nyomában, és örültem volna ha legalább néhány másodpercig nem néz hátra. Nagyokat lélegeztem, hogy elmúljon a szúrás. Hirtelen megperdült a sarkán es egy lezárt, kettős ajtóra mutatott. 22. — Az ott a műhely . : 1 Gulyás bácsi birodalma. Száraz volt a torkom, hogy alig jött ki belőle a haing. — Tudom . .. Voltam már itt egyszer-kétszer. Apám széket küldött... — aztán elhallgattam. Kulcsot vett ki blúza zsebéből és kinyitott vele egy ajtót, amely közvetlenül a műhely melletti szobába vezetett. Előrement, felkattintotta a villanykapcsolót; a szobácska azonban így is félhomályban maradt. — Látja, még villanyom is van. — Csupa-csupa összkomfort. .. Állt a szoba közepén, keze lefelé lógott a teste mellett és váratlanul folyni kezditek a könnyei. Nem volt emberi a sírása: nem hüppögött, zokogott vagy nyüszített, mint más, csak állt mozdulatlanul és potyogtak a könnyei. Régirégi madonnaszobrok vagy szentképek síriratnak így csodák idején. Egyszerre elmúlt belőlem minden félelem. Hozzáléptem, átöleltem és megcsókoltam. Aztán ott csóko- lóztunk a homályosan pislákoló villanykörte alatt, ki tudja meddig. Arra ébredtem, hogy kibontakozik a karjaim közül és megsimitja az arcom. — Kedves fiú vagy. Zoli — mondta, és végighúzta ajkát a nyakamon — Kedves, nagyon kedves... Art akarta, hogy én vet- kóztassern le. Ajkát a nyakamra tapasztotta és csak állt mozdulatlanul, amikor lehullottak róla a ruhadarabok. Sok mindenre nem emlékszem abból, ami ezután történt. Alighanem el is ájulhattam, ha csak rövid időre is, mert egyszercsak arra ocsúdtam, hogy eltűnnek szemeim elől a fekete foltok, és ismét látom a félhomályba burkolódzott bútorokat. Aztán meghallottam a hangját is. — Ne olyan gyorsan, kedves ... Jaj, ne-olyan gyorsan ... ! Amikor végérvényesen magamhoz tértem, a hátamon feküdtem. Teréz mellettem, és a mellemre hajtotta a fejét. Haja az orromat csiklandozta, testéből ismeretlen, kellemes illat áradt. Megsimogattam a mellét és csalódottan éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok boldog. Sőt. A féltékenység olyan hulláma tört rám, hegy szinte elszédültem tőle. Teréz megérezihetett valamit a bennem dúló viharból, mert elvette fejét a mellemről, 1 hasra fordult, és az arcomba nézett. — Valami baj van, kedves? — kérdezte még mindig a régi melegséggel a hangjában-, dg már kezdett hűlni ez a melegség és én éreztem, hogy néhány perc múlva újra a Tisza-parlon fekszünk, mint két fetigba- rát idegen. Jobbnak láttam, ha nem duzzogok, hanem őszintén szemebe mondom a bánatom. (Folytai fűk)
