Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
A kaposvári szennyvíztisztító telep kivitelezését fővállalkozásban végzi a Dél-dunántúli Vízügyi Építő vállalat. Az épületek egy részét alvállalkozóként a SÁÉV készíti. A munka az ütemnek megfelelően halad. Mit kell tudni a bérpótlékról? Havonta csak egyszer lehet fölvenni A január havi fizetésekkel a korábbi, általában 290 forintos munkabér- kiegészítés helyett már a megemelt összegű bérpótlékot vették fel a dolgozók. A sokakat érintő, érdeklő változás lényegéről az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei tájékoztatták az MTI munkatársát. A Minisztertanács rendeleté alapján 1984. január 1- tői azok a dolgozók kapnak bérpótlékot, akik korábban is jogosultak voltak a bér- kiegészítésre. Bérpótlék illeti meg a munkaviszonyban, illetve szolgálati viszonyban álló dolgozókat, szövetkezeti tagokat, a már szakmunkásbérért dolgozó szakmunkástanulókat, valamint a társadalombiztosítási járulékot fizető bedolgozókat. Az alkalmi munkavállalóknak is adható bérpótlék, ha munkáltatójuknál a havi törvényes munkaidőnek legalább a felét ledolgozzák. A vállalatok, az intézmények és a nem mezőgazda- sági szövetkezetek — a tartás külföldi szolgálatot teljesítőket és az alkalmi munkavállalókat kivéve — minden dolgozójuknak egységesen 310 forintos bérpótlékot kötelesek fizetni. A mezőgazdasági dolgozók ettől eltérő összegben részesülnek. Ahol korábban a munkabér-kiegészítés nem haladta meg a 200 forintot, ott a bérpótlék összege 10 forinttal lett nagyobb, általában 150—210 forint közötti ösz- szeget fizetnek. Ahol pedig 200 forintnál többet adtak, a bérpótlék az eredeti ösz- bzeghez képest 20 forinttal nő. Az állami gazdaságokban, a borgazdaságokban, valamint baromfifeldolgozó, konzervipari és hűtőipari vállalatoknál mindenütt 310 forint a bérpótlék. A bérpótlékot havonta csak egyszer lehet fölvenni. Ha a dolgozó jogosultsága — például munkaviszonya — hónap közben szűnik meg, a munkáltató akkor is a teljes bérpótlékot köteles elszámolni a fizetésében. Ha a dolgozó még ugyanabban a hónapban munkába áll, új vállalatától természetesen már nem kérheti arra a hónapra a bérpótlékát Ugyanígy: aki hónap közepén megy nyugdíjba, az arra a hónapra járó bérpótlékát még a vállalatától kapja meg. A bérpótlék összegét a bérkiegészítéshez képest azért emelték, mert ez az összeg — eltérően a bérkiegészítéstől — beletartozik a dolgozók munkabérébe, ezután a dolgozóktól nyug- díjjárulékot vonnak, a gazdálkodó szervezetek pedig az így megnövelt béralapjuk után fizetik be a társadalombiztosítási járulékot. E többletkifizetések ellen- súlyozására növelték meg az összeget Ezzel egyidejűleg 300 forinttal emelkedtek azok a kereseti összeghatárok is, amelyek alapján megállapítják, ki, mennyi nyugdíjjárulékot fizet. Erre azért volt szükség, mert a bérpótlékot a jövőben beszámítják a bérükbe, s emiatt a dolgozók ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, ne fizessen nagyobb nyugdíjjárulékot, akinek a fizetése emiatt lépné át a korábbi határt A bérpótlékkal megnövelt béralapot veszik ezután figyelembe a különféle levonásoknál, mint például a honvédelmi hozzájárulás és a gyermektartásdíj. Nem számít azonban bele a dolgozók átlagkeresetébe, amikor a gyermek- és oktatási intézmények térítési díjait állapítják meg. Ugyancsak nem veszik figyelembe a nyugdíj összegének megállapításához számított átlagkeresetbe, a nyugdíjakat azonban a jövőben is kiegészítik a külön rendelkezésekben meghatározott jövedelempótlékokkal, közöttük az eddigi 290 forinttal. Bérpótlék illeti meg a dolgozót a táppénzes időszakra, illetve szülési szabadsága alatt, a gyes idejére pedig 290 forintot folyósítanak. A kétszeres kifizetés elkerülése érdekében a táppénz és a terhességigyermekágyi segély összegének megállapításánál az átlagkereset nem tartalmazza a bérpótlékot. A társadalombiztosítási és egyéb rendelkezésekben meghatározott jövedelem- pótlékok rendszere nem változott. A Minisztertanács rendeletének végrehajtásához a szakemberek a Munkaügyi Közlöny idei 2. számában kapnak útmutatást. Lőrinci L* László 'Jég hátán Elterjedt ugyanis a hír, hegy a szovjet parancsnokság katonai tulajdonba vette a lyukas-fenekű csónakokat, ezért aztán senki sem mert hozzájuk nyúlni. Később derűit csak ki, hogy rémhír volt az egész. Addigra viszont már feltüzelték ókét. Nos, ezen a vasárnapon Vas Gyurkával feküdtem a parton, akinek a háború utolsó napjaiban aknevető- repesz talált a vállába. Nem ütött rajta Komoly lyukat, de azért éppen elég nagyot ahhoz, hogy ó le-' gyen a hős a Tisza-parton. Egy osztálytárs, aki sebesülten tért vissza a háborúból! Lassacskán összeverődött egy bandára való srác; né- hányan az osztálytársaim közül, néhányan meg a gi- mikből. Korábban alig-alig ismertük egymást, hiszen nem volt divat, hogy keris- ták giimisekkel barátkozzanak. Pláne a zsidó gimi- sekkel. Azokkal inkább csak verekedni szoktunk. Éppen megfordultam, hogy a másik oldalamat is megsüt tessem a nappal, amikor észrevettem a haját csavargató Loreleyt. Felkönyököltem és megállt bennem a lélegzet Vas Gyuri barátom, aki elől vigyázatlanul elvettem a napot, csodálkozva fel- emelkedett, maid szemem irányát követve ó is felfedezte Loreleyt — A ... a kis grófnő — mondta, és a másik oldalára hengeredett. — Nem nagy zsákmány. — Hogyhogy? — kérdeztem bambán. Megvetően elhúzta a száját. — Csőn tkoflekció. Ahogy elnéztem, tényleg nem volt rajta fölösleges hús. — Hogyhogy grófnő? — Úgyhogy grófnő. Vagy jobban mondva grófkisasz- szony. Alighanem ez a helyes kifejezés. Nem forogtam ugyanis annak idején eleget a felső körökben ... Loreley behunyta a szemét, és hajából sátrat alkotva maga köré szórta, hogy ki sem látszott az ir- ca a hajzuhatag alól. — Csinos? — kérdeztem, és képtelen voltam elszakítani róla a tekintetemet. Vas Gyuri megvetően horkan tott. — Mondtam már, hogy csontkollekció . , . Különben a Sast kérdezd, ö már pröTárgyilagos sorok egy évfordulóról A mai, mind politikusabb világban, amikor százmillióknak nyílik rá a szeme addig nem ismert összefüggésekre és amikor az igazmondás meg a manipuláció, a kerek beszéd és a szó- zsonglőrködés a világméretű küzdelem része lett; ma, amikor könnyen inflálódhatnak a szép jelzők és a meg nem rágott felsőfokok — nos, ma okkal várják, hogy minden felelősen kimondott szónak valóságfedezete legyen. Kiváltképp ünnepen, és kiváltképp, ha azt mondjuk valamire; történelmi jelentőségű. Akkor, igenis, a történelemmel tessék mérni az állítás igazát. Belehelyezni, például, a magyar történelembe az 1948. február 13-án aláírt magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést Három év sem telt el a minden korábbinál gyilkosabb, rombolóbb világháború befejezése óta; mindössze három év annak a nemzet- és lélekrongálo irányzatnak az eltakarodása óta, amely holmi ezeréves jusson a tőkés-földesúri rend jogfolytonosságát hirdette, barátainknak a magyar nép eszeveszett ellenségeit, ellenségnek népünk igaz barátait tette meg. Az ország már túl volt a földosztáson, az újjáépítés legelső időszakán, de még nem annak végérvényes bizonyításán, hogy ez a Magyarország, a demokratikus, az 19l9-es ószi fehérterroros- nak, az 1941-es hadüzértő- nek, az 1944-es mélyfasisztának a tagadásaként jött létre. A belső politikai harcok még javában tartottak. S ekkor akadt egy ország, épp a megtámadott, amely nem egyszerűen „megbocsátott” — mert hisz’ a hor- thyknak és a szálasiknak nincs, nem lehetett megbocsátás —, hanem egyenlő alapon, a kölcsönösség alapján barátjává fogadott. Volt-e már ilyen történelmünk folyamán? Ne hamarkodjuk el a választ! Manapság a történelem, főképp a legújabb- kori történelmi ismeretek iránt szinte kielégíthetetlen az éhség. Nincs az a könyv — írta bár marxista tudós vagy vitézi címmel felruházott egykori vezérkari tiszt —, amelyet ne kapkodnának ed, és ne olvasnának, majd tárgyalnának meg az olvasók. Ahogy mind teljesebb lesz hát a kép, úgy erősödik a bizonyosság, hogy a barátnak kikiáltott nácizmus végsósoron még a földesúri Magyarországnak sem volt barátja, nemhogy a népnek ; s épp ilyen világosan bizonyosodik be szakmunkákból és memoárkötetekből, hogy a Szovjetunió egyetlen percig sem viseLtebálkozott nála. De alighanem kiadta' az útját... Ettől valahogy megköny- nyebbültem. S attól is, hogy bár Sas Lala is kinnt volt a parton, láthatóan semmi jelét nem adut, hogy összetartoznának. Sőt ó ült a legmesszebb Lore- leytől. Egyszerre csak belém bújt az ördög. — Bemutatnál neki? Vas Gyuri meglepetten kinyitotta a szemét — Most? — Persze, hogy most! Miért? Mit gondoltál, mikor? Erre aztán újra feíkönyökölt — Csak ezért mondom, mert mostanában nem divat grófnőkkel barátkozni... Különben is, odamész, és egyszerűen bemutatkozol, ha éppen akarsz. Még mindig behunyt szemmel ült az uszadékfán. — Tényleg grófkisasz- szony? — kérdeztem illő áhitattaL (Fotyteffnk) tett ellenséges érzülettel a magyar nép iránt; osztálytestvéreit látta bennük; akiknek sorsa a 19-es tanácsköztársasággal mindörökre összeköttetett az övékével. Van-e ennél szilárdabb alapja a barátságnak? „Áll a viharban maga a magyar” — írta Petőfi, épp egy évszázaddal a mi szerződésünk aláírása előtt, nagy szabadságharcunkról. És tudjuk: az akkor példakép Nyugat mást, mint rokon- szenvnyilvánítást, vdJlvere- getést nem adott, legföljebb menedéket emigránsainknak. Valóban hihetetlennek tetszett, hogy a kétszáztízszer akkora területű, húszszor akkora népességű Szovjetunióval egyáltalában lehetséges az egyenlőség és a kölcsönösség alapján barátság. Azóta már szemléletesen tudjuk; a Szovjetunióval csakis az egyenlőség és a kölcsönösség alapján lehetséges a barátság, minthogy ez nem számtani művelet, hanem világnézeti; elvi-politikai és — igen — érzelmi kérdés is. Ez az egyenlőség és kölcsönösség nem azt jelenti, hogy a szovjet emberek azért hajthatják nyugodtan álomra fejüket, mert hű szövetségesük a magyar, de — mert elvi politikáról van szó — azt nagyon is jelenti, hogy a szovjetállam világpozíciója azért és akkor erős, amiért és amikor mind több nép tekint rá annak bizonyságával, hogy a népek testvériségének, a szabadságnak és a béke megőrzésének legerősebb vára. A Szovjetunió akkor is létezett, amikor egyedül volt a győztes proletárforradalom országa, de ha ma összehasonlíthatatlanul fejlettebb, világpolitikai helyzete meghatározóan más, akkor ebben óriási szerepe van annak is, hogy egész szövetségi rendszer leghatalmasabb állama, amelynek ténykedése a világ nyilvánossága előtt zajlik. Ezt a szovjet emberek ’udják, s ezért nern formális bók, amikor a magyarok és más népek barátságának jelentőségét nagyra becsülik. S a gazdasági kapcsolatok! Ezek is szigorúan az egyenlőséget példázzák. De azért úgy, hogy az egyenlő értékű árumennyiség a magyar behozatalnak több mint egyharmada (körülbelül évi 250 milliárd forintnyi), míg az ugyanilyen értékű kivitel a szovjet mérlegben mindössze néhány százalékot tesz ki. Két vezetéken buzog a szovjet kőolaj, távvezetéken száguld ide a villamos energia, bonyolult gépek, berendezések, vegyi anyagok és fogyasztási cikkek százai sorakoznak az importlistán. Nélkülük, a iájuk alapozható biztonságos tervgazdálkodás nélkül minduntalan ki volnánk szolgáltatva a piacok véletlenének és önkényének ; fordítva pedig; áruinknak nem volna olyan óriási, egy tételben kifejezhető felvevő piaca, mint a Szovjetunió. Hogy mindez a mai, válságokkal küzdő világban mi*, jelenti, azt mondani is fölösleges. Okkal állítható, hogy » magyar kultúra, művészet is a Szovjetunión keresztül lépett ki széles körben a világba. Irodalmi műveink nagyobb példányszámban és olcsóbban jutnak el oroszul és más nyelveken a szovjet olvasók tízmillióihoz, mint idehaza, s ugyanez a népszerűség kísér* filmjeinket, színművészetünket, képző- és zeneművészetünket. Tudományos és műszaki kölcsönösségünk is úgy értendő, hogy a nem lebecsülendő hazai kutatási eredményeinkért a sok tekintetben a világ élvonalában járó, ám a mienkének többszörösét kitevő szovjet eredményeket kaphatjuk cserébe. Bár csak még többet merítenénk belőlük! A ma élő nemzedéknek már csak idősebb évjáratai őriznek személyes emlékeket a felszabadulás előtti időkből; a nagy többségnek már természetes létállapota a magyar—szovjet barátság. Így van jól. De bármily jól van is, időnként nem árt emlékeztetni és emlékezni, milyen felbecsülhetetlen, hogy a mai világ viharaiban nem vagyunk egyedül. Szántó Jenő A BALATONFÖLDVARI községi KÖZÖS TANÁCS V. B. GAZDASÁGI—MŰSZAKI ELLÁTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ SZERVEZETE felvételre keres heti 40 órás munkaidőre, balatonföldvári telephelyre egy szakképzett kertészt, női, férfi kertészeti és parkfenntartást munkásokat, segédmunkásokat éves Állasra, JÖ KERESETI LEHETŐSÉGGEL. Jelentkezni lehet: GAMESZ-irodában, Balatonföldvár, Radnóti Miklós u. 4, Telefon: 40-906. . (690422) DRW CSŐBÉLELŐ ÜZEMEGYSÉGE (TATÉ) fölvesz 1 nagy gyakorlattal rendelkező mélyépítőipari technikust, 2 nehézgépkezelőt — aki D és E kategóriás jogosítvánnyal rendelkezik, 1 villanyszerelőt — aki villanymotorok javításában gyakorlattal rendelkezik. Munkahely: változó. Fizetés: megegyezés szci'int, kiemelt kategóriával. Jelentkezni lehet: DRW TATÉ üzemegység, Balatonszéplak-alsó, Török Pál központi üzemvezetőnél. Telefon; 11-354. f23345T)
