Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-16 / 39. szám
Rádíónnp'ó A BETŰRŐL Viruló ciklámenek között Az üvegtető összegyűjti a napsugarakat, és ontja ránk a meleget; észre sem lehet venni, hogy nem fűtik az üvegházat. Pedig a kaposvári Városgazdálkodási Vállalat kertészeti telepén az idén először csupán annyi fűtést kapott a 3 ezer négyzetméteres üvegház, hogy a 12 fokot elérje a hőmérséklet. Most nem szegfűt neveltek itt, hanem a terület egy részén saláta, karalábé, petrezselyem zöldellt, ezzel látták el az óvodákat és a bölcsódé— Jog a betűhöz — ebben a témában folytatjuk eszmecserénket. Somlyó György költőt kértük a telefonhoz. , — Jó estét kívánok. Nem tudom, hallgatta-e a műsort. Mi az észrevétele? — Amire gondoltam, hogy majd elmondom itt, az kicsit megváltozott azáltal, ahogy hallgattam a műsort. Igazán nem akarok közhelyet mondani, de nagy hatással volt rám a Sándor bácsiként megszólaló analfabéta, aki idős korában kezdett el tanulni írni, olvasni. Ezzel a telefoninterjúval egy kis telefon-himnuszt szerettem volna zengeni a betűhöz, az íráshoz, ami voltaképpen életem alapja vagy talán nem is az alapja, hanem az életem De Sándor bácsi megszólalása egy pillanatra legalább kizökkentett ebből. Hogy lehet áz — gondoltam —, hogy valaki, aki nem tudott megtanulni írni, olvasni, ilyen szabatosan fejezi ki magát, ilyen szépen, ilyen készen, a számára bizonyara idegen mikrofon vagy magnó előtt is. Nemcsak szabatosan és szépen, hanem a rádióban vagy televízióban való megszólalások tömegéhez képest hallatlan őszinteséggel, sajátközeiben, nem azokon az áttételeken keresztül, ahogyan az emberek általában nyilvánosan megszólalnak a tsz- elnököktől, a munkásoktól az írókig vagy a miniszterekig. Hallatlan művészi erővel tudott megszólalni, és felmerült bennem; vajon nem azért-e, mert nem olvas? Borzasztó ezt kimondani nekem, hiszen egész életem az olvasásból, az írásból áll. De egészen megrendített, hogy olyan belső dolgokat tudott mondani csaknem a lírai megszólaláshoz hasonlóan ... — Ez a paradoxon, amit említett, nem épp abból fakad, hogy a betű sokszor devalválódik? — Ezt nem is akartam kimondani, hiszen a probléma pontosan ez volt. Hogy ez a bácsi nem olvas újságot, nem olvas rossz könyveket, nem olvassa rossz irodalmi vitáinkat, de nem olvassa Dantét sem, meg Babitsot sem — ez teljesen igaz. Az is bizonyos, hogy ez egyedi jelenség is lehet, sőt feltétlenül. egyedi, személyes tulajdonsága, mert hiszen megszólalt ebben a műsorban más analfabéta is, aki nem tud és nem is akar olvasni, nem is így szólalt meg. — Örülök, hogy ekkora hatást váltott ki önből ez a kis beszélgetés, ennek az embernek a magatartása, de gondolom, hogy az Ön költői világképét nem rengette meg túlságosan. Tehát arra gondolok, hogy elveit, szándékait, ars poeticáját továbbra is tartja. — Hát persze. Csak pillanatnyilag ahhoz képest, amit itt mondtam volna, vagy mondanék, ahhoz képest kicsit eltérített. Én sokkal közelebbit szerettem volna mondani a betűről, vagy magáról az írásról. Nem is azokról az áttételes problémákról, amikről eddig szó volt, hanem például eszembe jutott; micsoda felfedezése volt az emberiségnek az írás! Vagy a televízió, a kép- vagy hangrögzítés, amelyek nagyon modern találmányok, és érezzük napjainkban, milyen óriási módon átalakítják életünket. De az írás mennyivel jobban átalakította az egész emberiséget! Történetté alakította az emberiség életét. Mert voltaképpen ott kezdődik a történelem, amely alapvetően meghatároz minket. Ezért arra is gondoltam a híres Gutenberg- galaxis problémakomplexummal kapcsolatban: nem hiszem, hogy az írás kiiktatódhatna az emberiség műveltségéből, sőt, az eddigi fölérendeltségét bármi is veszélyeztethetné. mint ahogy sokan állítják a kép fölérendeltségét. Rengeteg minden van, amit képpel egyáltalán nem lehet kifejezni, csak szóval, illetve a rögzített szóval, a megkomponált szóval, az írással. Az elvont gondolkodásnak bizonyos szintjén túl lehetetlen írás nélkül tovább haladni ... — Talán a modern költészetben mégis más a helyzet ... — A modern költészetben sajátos módon az írásnak, az írás valamikori feltalálásának ősforrásához visszatérve — mint ahogy az egész modern művészet és a modern költészet átnyúlva bizonyos fejlődéseken nagyon régi civilizációkhoz és kultúrákhoz próbál visszatérni — új szerepet kapott a betű. Valamiképpen önállósult szerepet. Tehát nemcsak a gondolat, az érzés, a jellel kifejezhető dolgoknak a jeleként szerepel, hanem önmagaként, önmagát kifejező jelként is. Tehát nemcsak a nyelvet fejezi ki a betű a képversben, a konkrétnek vagy vizűéinek nevezett költői műformákban, hanem önmagával mint gráfjával képzőművészeti megformálást is. Hiszen az írás egyfajta képzőművészeti alkotás volt, és lett, sőt ennek a pandantja is megvan. A modern festészet éppen a festészet irodalmi jellegétől akart eltávozni, a romantikus festészet irodal- milag is meghatározható jellegétől teljesen pikturálissá akart lenni, s éppen akkor vette be ábrázolási tárgyai közé a betűt Pieassómál és sok másnál. Nagyon fel keli figyelni a betűnek a nyelvtől bizonyos fokig elszakadt funkciójára, sőt bizonyos szempontból még a nyelvvel szembe forduló funkciójára is. Hiszen ezeknek a modern költői formáknak, kallig- rammoknak éppen bizonyos, nyelvvel szembeni funkciójuk van. — A betű különféle szimbólum gyanánt lép föl... — Nem szeretném a szimbólumot használni, inkább jelként létezik a betű, nemcsak nyelvi, hanem olyan jelként is, amely nem a nyelvre vonatkozik. — Itteni beszélgetésünket is ilyesmivel szeretnénk folytatni, a különféle jelrendszerek, a betű, mint például a humán kultúrának a jele, a természettudományi kultúra jele. Köszönöm az érdekes gondolatokat. két. Emellett persze virág is van, a viruló ciklámentől a füaéres orchideáig. Közöttük Papp Beláné részlegvezető kalauzol. — Télen egyik legfontosabb teendőnk az anyatövek átteleltetése volt. A ciklámen saját virágoztatásunk, az orchideát dobozoljuk, s most kezdjük hajtatni nőnapra a nárciszt, a tulipánt és a jácintot. Nekünk már előre kell terveznünk, a gyerekek sovány pénztárcájára is gondolunk. Nőnapra lesz olcsó vágott virág. — Milyen cserepes virágaik vannak? — Virágzó a primula és a ciklámen, ezenkívül 8—10 Az öt évvel ezelőtt alakult Kaposvári Városszépitő Egyesület legutóbbi közgyűlésén a résztvevők értékelték a múlt év feladatainak végrehajtását, az 1934-ben legsürgősebben megoldandó problémákat. Szól volt a városközpont rekontsrukció- járól, az új helyi autóbuszpályaudvar telepítésének tanulmánytervéről, az ipari hulladék városterületen kívüli elhelyezéséről, az új utcanevekről, a rongálásokról, hogy csak a legíontosabbaféle van még, amit mi termesztünk, a többit félkészen kapjuk. Azokat átültetjük, s a boltba kerülés előtt még egy-másfél hónapig gondozzuk. A cserepes virágnak sajnos már nincs nagy keletje. — Üjabban nem csak az üzletekben jelennek meg virágaikkal ... — Van egy új próbálkozásunk, ami eddig nagy sikert aratott: a vállalatoknál rendezünk vásárokat, átlagban 20 százalékkal adjuk olcsóbban a növényeket. Ebben az évben szinte minden héten voltunk valahol, megköny1983-ban az egyesület — a városi tanáccsal együttműködve — meghirdette a magántulajdonban levő lakóházak tatarozási-felújítási pályázatát, valamint a vállalatok, szövetkezetek, intézmények tisztasági, környezetvédelmi versenyét. A ‘közgyűlésen kiadott első tíz díj önmagáért beszél. A pályázat elősegítette, hogy városunk 30-40 felújított homlokzatú lakóházzal gyarapodott. A környezetvédelmi verseny eredményeként a vállalatok, szövetkezetek telepeinek, épületeinek környezete tovább szépült. Elkészült a négy kandeláber a Kossuth térre, valamint Fekete István emléktáblája, a Deseda-tónál pedig a tereprendezés. A város temetőiben 23 Kaposváron született és eltemetett híres ember sírját „térképezték fel”. A nagyrészt elhanyagolt állapotban lévő sírok gondozását iskolák, szocialista brigádok vállalják. Az ez évi feladatokat a közgyűlés észrevételei, véleménye és javaslatai alapján állítják össze. Így például a kovácsoltvas lépcsőkorlát elhelyezését a Kossuth téren, a Szent István kút „vízköpőinek”, a Zselic Áruház előtti szökőkútnak egy-egy régi — az utcaképbe illő — telefonfülkének és postaládának elkészítését a sétálóutcában. Többen felvetették, hogy híresen szép parkjainkban a tél elkeserítő rongálást végzett. Téma volt az esztelen emberi rongálás is: ' „Hiába építünk, szépítünk, hiába helyezünk el új lámpatesteket, ültetünk fákat, ha azokat állandóan pótolni kell!! — mondta az egyik hozzászóló. „Áldatlan állapotok vannak a vasútállomás előtti autónyítjük a dolgozóknak a vásárlást. — Milyen feladatokat ad a télutó a kertészeknek? — Gondozzuk, átcserepez- zük az új megyei tanács épületébe szánt növényeket. A saláta, karalábé helyét majd fertőtlenítjük, s oda kerülnek a szegfűdugványok és a vágózöld. Az üvegházban telelnek a kiültetésd vetések, melyek a parkok ellátását segítik. Ma kezdjük meg a melegágyak előkészítését a palánták számára. Évente 180 ezer egy- és kétnyári palántát ültetünk ki a közterületekre. i. e. busz-pályaudvarnál. A színház mellett levő zöld ház a város egyik legszebb épülete. Biztonsági okokból most ráccsal látták el az ablakait. Ám ha az ízlés és a szükség nem találkozik jó tervezői megoldással, fura dolgok jönnek létre ...” Probléma van a köztéri szobrokkal is. Az SZMT székháza előtti szoborcsoportot körbejárható alkotásnak tervezte Somogyi József. A jelenlegi elhelyezésben azonban nem mond semmit az arra járóknak. A Latinca-szobrot nem térre, hanem ház falához tervezte alkotója; hiányzik a háttere. Hol vannak a virágok Kaposvár utcáiról? Éppen 50 éve annak, hogy a megyeszékhelyen Virágos Kaposvár címmel nyílt kiállítás. Ezt követően húsz éven át megillette városunkat ez a jelző. A fél évszázados jubileumra jó lenne visszanyerni ... — Öröm, hogy a hozzászólók így fogalmaztak; megvalósítottuk a sétálóutcát — mondta dr. Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke. Mindannyiunk ügyéről van szó, ha városfejlesztésről beszélünk. Azt kellene elérnünk, hogy ezeket a célokat mindenki magáénak érezze. Az egyesület feladata az is, hogy a közvélemény jó irányba terelődjék, hogy hatósági felügyelet nélkül is rendezettek maradjanak a közterületek. Abszolút ideális állapotot nem teremthetünk, de az esztelen rongálást csökkenteni tudjuk. Az 1984-es év nagyobb fordulatot eredményezhet a városfejlesztésben azon az úton. melyen öt évvel ezelőtt elindultunk. Türelmetlenek vagyunk; s legyen ez a türelmetlenség egészséges. Lőrinci L. László Jég hátán Azoknak csak egy lesz a fontos, hogy papírom van a felszabadítóktól, érted? Remélem neked is van? Nem volt nekem egy fia bumázskám sem, senkitől. Kivéve azt a néhány sor macskakaparást, amit Fomin őrnagy küldött a hadikórház parancsnokának. De azért nem akartam, hogy szánakozzon rajtam. — Persze, hogy van — mondtam. — Tele vagyok papírral. Annyira el volt foglalva önmagával, hogy észre sem vette a szavaimban rejtőző gúnyt. — Akkor nincs hiba. Most szép csendesen elindultunk a város széle felé, és ha valaki megállít, csak figyeld, hogy mit mondok ... Tulajdonképpen kedvemre való volt a szökés. Any- nyira vágytam már haza, hogy egyszeriben elment a kedvem a további tolmácskodástól. S a fekete kenyérből is elegem lett, ami fizetségképpen járt érte. — Rendben van — mondtam — megyek, csak ezt a levelet még kézbesítenem kell. Idegesen felcsattant a hangja. — Ugyan már! Dobd a fenébe! Ne sokat totojázzunk, mert a végén még elkapnak bennünket! Most az egyszer azonban megmakacsoltam magam. — Mindenképpen elviszem a levelet — mondtam eíelntmondást nem tűrő hangon. — Nem tudom, hogy mi van venne... — Na és? — A kórháznak viszem. Lehet, hogy valami fontos, a sebesültekkel kapcsolatban. vagy mittudomén. Nem tehetem meg, hogy ne vigyem el neki. — Rendben van — mondta végül. — Hiszen a kórház itt van a szomszédban. Majd addig megvárlak. Behúzódok ide a kapu alá. Ekkor kaptam csak észbe. — Történt veled valami? Ég felé fordította a szemét. — Ez most a legfontosabb? Eridj a kórházhoz, ha már mindenképpen menni akarsz, aztán majd elmondom. Igyekezz, na! Gyorsan szedtem a lábam, hogy minél előbb visszatérhessek hozá. Közben még egy újabb megbízatást is sikerült elhárítanom, amit a kórház parancsnoka akart rámsózni. Ügy menekültem ki az ajtón, és meg sem álltam a kapualjig. (Folytatjuk) — Csakhogy megjöttél — sóhajtotta megkönnyebbülve, amikor bedugtam a fejem a kapuboltoziat alá — Már azt hittem, hogy egy örökkévalóságig tart... Tűnjünk el innen! — Van még egy hátizsákom a... Ekkor aztán végérvényesen kiborult. — Le van csinálva a hátizsákod! Ha eddig vártam rád, most már velem jössz! És nem érek rá tovább várni, vedd tudomásul... Ha elkapnak, kinyírnak! Ennek már a fele sem volt tréfa. Éreztem, hogy hideg borzongatja végig a hátamat. — Mi az istent csináltál! — támadtam rá, és a legszívesebben elfutottam volna. Egyszerre csak olyan lett a szeme, mint a sarokba szorított állató. — Az a rohadt szalonna, az tette be a kaput — nyögte ki végül. Értetlenül meredtem rá. — Milyen szalonna? Savanyúan elmosolyodott. — Amit a Gyulai-major alatt ígértem nekik ... Nem emlékszel? Akkor ismerted fel a hangomat... Hogy az ördögbe ne emlékeztem volna. — Na és, mi van? Elvitte valaki... ? Vagy ... Csak nem passzoltad át másnak? — Passzolta a fene ... Bárcsak elpasszoltam volna. Akkor legalább lenne róla papírom ... Valami megfoghatatlan düh kerített a hatalmába. — Hagyd a fenébe a papírokat! — üvöltöttem rá. — Kitörölheted velük a fekat említsük. nekedet! Hova tetted azt a rohadit szalonnát? Megsimította a haját, és megtörve suttogta. — Nem is volt szalonna. — Hogyhogy nem volt? — Ügy, ahogy mondom. Sohasem is volt... Leesett az állam. — Hiszen magad mondtad, hogy a nyilasok hordták fel a padlásra! És még figyelmeztetted is azt a tiszteit, nehogy eljárjon a szája, mert mások megelőzik. — Mondtam, mondtam. Hát persze, hogy mondtam. Csakhogy egy szó sem volt igaz az egészből... Semmiféle iskolát nem láttam, ahol akárki is szalonnát rejtett volna el. Csak bu- mázskára volt szükségem . .. Hogy segítettem a Vörös Hadsereg élelmezését. . . Végül is azért előre megkaptam. Hanem egy reggel váratlanul megállt három teherautó a parancsnokság előtt, hogy gyerünk a szalonnáért, és képzeld, az egyik vezetőfülkében ott ült egy tábornok... Alig tudtam meglépni az ablakon át. Ha elcsípnek, biztosan főbe lőnek ... És mivel én hoztalak ki a foglyok közül, alighanem téged is — tette hozzá sokat sejtetően. Ha nem éreztem volna magamat is veszélyben, jót röhögtem volna rajta. Ügy kell neked, Blaskovics, a bumázskáiddal együtt! Tudtam azonban, hogy Blasko- yics András nemcsak saját magát, hanem a szovjet parancsnokság körül tevékenykedő többi magyart is lejáratta hazudozásaival. (Folytatjuk.) Gázszünet! Értesítjük tisztelt Gázfogyasztóinkat, hogy 1984. február 16-án (csütörtökön) 12.90—16.00 óráig SIÓFOK egész területén gázszünetet tartunk. Kérjük szíveskedjenek gázkészülékeiket a gázszünet idejere zárt állapotban tartani. KÖGÄZ üzeme (235490) Kaposvár Egészséges türelmetlenség A vonzóbb városképért
