Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-16 / 39. szám
Tízezer feliépe A hazai és a világköltészet remekeitől, az elmúlt századok földművelő népének szépséges dallamaitól, a klasz- szikus ének- és zenekari repertoár kedvelt darabjaitól és táncosok csizmáinak csattogásától hangosak ezekben a hetekben a somogyi iskolák tantermei, a művelődési házak klubszobái délutánonként és esténként. Gyermekek sietnek a mateklecke elkészítésével, hogy azután furulyát vagy bábot vehessenek kézbe, parasztemberek cserélik fel a szerszám nyelét a pehelykönnyű citerapengetővel, háziasszonyok vetik le kötényüket, hogy azután vonzó népviseletben fiatalodjanak meg. A megyei művészeti szemlére készülnek. Ezrek lépnek hamarosan közönség elé. Ki azért, hogy megvédje korábbi tekintélyét, ki azért, hogy felsőbb osztályba léphessen, ki pedig azzal a szándékkal, hogy örömet varázsoljon önmaga és a közönség leikébe. Az amatőrmozgalom nekibuzdulásának ideje ez. Erről szól mai összeállításunk. Az esztétikai minőség érték A művészeti szemle lebonyolításának rendiéről, a résztvevők számáról és más részletekről Király Zoltánt, a megyed tanács művelődési oszitályának helyettes vezetőjét kérdeztük. — Ügynevezett fölmenő rendszerű, tehát a versengés elemeit is tartalmazó szemléket más megyékben már régóta nem szerveznek. Miért ragaszkodik Somogy mégis ehhez a rendszerhez. — A legtöbb megye művelődési vezetői valóban a folklárnapok, a zenei napok és másféle találkozók mellett törnek lándzsát: ezekre általában a legjobb versmondókat, amatőrszinpadokat, zene- és énekkarokat, szólistákat hívják meg, tehát a legkomolyabb értéknek az esztétikai minőséget tekintik. Van azonban egy másiiik, nem kevésbé lényeges szerepe is az amatőrmozgalomnak: a közösségformálás. Az együttesek tagjai akkor kovácso- lódhatnák igazi kollektívákká, ha fellépési lehetőséghez jutnak. Ezért is foglalt állást a megyei művelődési osztály — más szervekkel egyetértésben — a „fölmenő” rendszer mellett. — Mennyi csoport és szólista lép a közönség elé a következő hetekben? — A felnőtteket és az úgynevezett KISZ-korosztályt 53 énekkar, 52 zenekar és ösz- szesen 244 pávakör, falusi kórus, amatőrszinpad képviseli — a versmondókról, szólistákról egyelőre nincsenek pontos adataink — s ugyanennyi résztvevőre számftfoa- tunk az úttörőszemléken. A két kategóriában ily módon kilenc—tízezerén lépnek majd színpadra vagy pódiumra, megyénk lakosságának csak három százaléka. — Milyen lesz a lebonyolítás rendje? — A helyi és a körzeti bemutatókra február 28-ig kerül sor, a területieket április közepéig kell befejezni. A megyei felnőttbemutatót és a diáknapot május második felében rendezzük, a népzenei gálaműsort pedig júniusban láthatjuk-hallhatjuk. Remélem, hogy Somogy lakossága — elsősorban a kicsiny településeknek a művészeti élményekre szomjúhozó népe — most is szeretettel fogadja majd a kezdeményezést. Szenvedélyem a dalolás — Nem szoktál lámpalázas lenni? — Soha. Aki annyit szerepeit már életében, mint én, az hozzászokik a közönséghez — mondja határozottan Csikós Ildikó, a kaposvári kereskedelmi szakmunkásképző iskola tanulója. Az intézményből ő az, aki egymaga áll majd a színpadra a somogyi művészeti szemlén, hogy szép hangján népdalcsokrot adjon elő. Képviseli az iskolát az irodaimé színpad is, de az csapatmunka. Ildikó bátor teányzó, felőle akár ezren is figyelhetik prodtfkcmját. — Nekem a dalolás a szenvedélyem, a kedvenc időtöltésem, a pihenésem és a szórakozásom. Bár kereskedelmibe járok, titkolt vágyam, hogy egyszer énektanár lesz belőlem. — Hormon ez a nagy „szerelem”? — Beleszülettem. Együtt lakunk a nagyszüleimmel, akik csodaszépen énekelnek. Hihetetlen, hogy mennyi dalt, nótát ismernek. Hallok egyet a rádióban, elkezdem dúdolni, ők máris végigéne- keHk, teljes szöveggel. Egészen kicsi voltam, s már annyi népdalt tudtam, amennyit az általános iskolában összesen nem tanultunk. De jó is az, amikor esténként mamával, papával és a húgommal együtt dalolunk! A testvéremet szerencsére nem nagyon kell tanítani, mert fogékony minden dallamra. Énekelek én, ha jókedvű vagy szomorú vagyok, de még a történelemlecke is úgy „mászik” a fülembe, hogy mellette dúdolok. — És a szüleid? — Hát... nem nagyon örülnek neki. Nem túl jó a hallásuk, de ettől függetlenül is azt tartják, hogy első a tanulás. Ebben igazuk is van. Ha a versenyeken, fellépéseken sikeresen szerepelek, annak örülnek, de az „előkészületeket” nem nagyon szeretik. — A népdalok énekléséhez bizonyos zeneelméleti, hangtani ismeret is szükséges ... — Általános iskolás koromban már jártam zeneiskolába. Szeptemberben újrakezdtem. Balatinecz Márta tanárnőnél klasszikus zenét tanulok. Szigorú ő, s ez a jó. Az éneklés, a „hangcsiszolás” mellett elemezzük a dalokat, azok származását, ritmikáját. — Lakóhelyeden, Zseückisfaludon van-e hagyománya a népdaléneklésnek? — Azt nem tudom, hogy annak idején volt-e, de manapság elsősorban a fiatalok körében. Van egy fiú a szomszédunkban, aki mesterien harmonikázik. Lemegyünk a helyi klubba, összeülünk ti- zenöten-húszan, s a harmonikaszó mellett énekelünk. Nem kell nekünk diszkó, annak ellenére, hogy néha mi is eljárunk — olyan jó együtt énekelni, sokszor késő estig. — A művészeti szemlére milyen dalokat válogattál? — Balatinecz tanárnő javaslatára olyanokat, amelyek kevésbé ismertek, nagyon szépek, s komolyabb é nektechn i kárt igényelnek. Kelet felől röpül egy kis paJátszanak a mesztegnyőiek — Mi már sok helyen felléptünk ám! Adtunk műsort itt az öregek napközi otthonában is, meg névadón, meg Kaposváron is voltunk __ M ajd feldöntenek a gyerekek, ahogy özönlenek ki a negyedik osztály ajtaján, körülnyüzsögnek, csivitelnek, szóhoz sem hagynak jutni. A mesztegnyői honismereti szakkör kiscsoportosai ők. Látszik, hogy rutinosak már, sokat szerepeltek, nincsenek gátlásaik. — Most éppen milyen műsorral készültök? — próbálom megfelelő irányba terelni a „beszélgetést”. Nem megy könnyen. — Az úttörőszemlén a Mesztegnyői játékokkal indulnak a kicsik — mondja Kövesdi Tiborné szakkörvezető. — Ügy állítjuk színpadra őket, hogy a népi játék jellege megmaradjon, de ezt dallal, tánccal bővítjük. — Miből áll egy ilyen játékí — faggatom ismét az apróságokat. — Van például a Héjajá- ték, meg vannak csúfolódók, amikor a lányok csúfolják a legényeket vagy a legények a lányokat. Meg van a vőlegénycsúfoló, ennek különböző ... mijei is vannak, Gizi néni? Ja igen, variációi — hadarja egy cserfes kislány. — Csak énekeltek játék közben? — Á, nem, hangszereink is vannak, kolompot szerzünk az öregektől, a láncos botot a fiúk csinálják. A köcsögdudánk meg folyton elszakad, mert nem kapunk rá bőrt. Közben beözönlünk a honismereti kiállítás termébe. A gyerekek előszedik a nagykendőket, csikóskalapokat, botokat, s egy szempillantás alatt átvedlenek falusi bácsikká, nénikké, és már játszanak is. — Mindig Gizi néni gyűjti az előadásaitok anyagát? — Mi is szoktunk gyűjteni kiszámoló'kat, találós kérdést, közmondást. Vagy a papa meg a mama mondja el őket, vagy a szomszédok. Elakad a beszélgetés, mert a lurkók belefeledkeznek a bohóckodásba, övék ez a világ, élvezik, otthonosan mozognak a régi tárgyak és népszokások között. — Épp ezt szeretném elérni, hogy a mai iskolások! magukévá tegyék és továbbvigyék a faluban már kihalóban levő néphagyományt — mondja Gizi néni. — Az önfeledten játszó gyerekeket látva számomra is értelemmel töltődik meg ez a mostanában eléggé elkoptatott szó: hagyományőrzők. csirta .. i ; Díszzseb kendőt, jegyzsebkendőt... A márciusi szemléig a nagyszüleim- től még megtanulok néhányat ... átalakulóban a barcsi színjátszás Nem lesz könnyű dolga a márciusi területi, művészeti i zemlen a barcsi amatőr csoportokat, együtteseket és szólistákat értékelő zsűrinek, hiszen csaknem valamennyi művészeti ágban fellépnek előadók. Olyan produkciókat is láthat a közönség, melyek országos hírűek, de lesznek újak, próbálkozók is. A művészeti szemle célja azonban elsősorban az, hogy teret biztosítson az amatőröknek a bemutatkozáshoz, segítséget adjon a jövő munkájához. — Barcs sajátos helyzetben van, .hiszen területünkhöz két nemzetiségi község is tartozik: Szülök és La- kócsa. Az itt működő együttesek is minden évben fellépnek a szemléken; ők már Énektő asszonyok, színjátszó fiúk Marcalitól nem mesze fekszik Szőcsénypuszta. Mindössze háromszázötven lakója van. Hogy mégis két amatőr művészeti csoport is működik a településen, az elsősorban Ott Györgynének, az Erdőgazdasági Szakmunkásképző Iskola tanárának köszönhető. — Mióta áU a szőcsényi asszonykórus élén? — kérdeztük Marika nénitől. — 1972-től kezdve dalolunk együtt. Tizenöt asszony tagja az együttesnek, hatvannégy évestől húszévesig Az éneklés gyönyöre tart minket össze, de emellett vannak más közös programjaink, kirándulni járunk. — Az asszonykórus több ízben nyert jó minősítést országos szinten, szerepeltek rádiófelvételen, alakulásuk óta minden évben részt vesznek a művészeti szemlén. Milyen dalokkal szoktak a közönség elé lépni? — Asszonyaink rendszeresen gyűjtik a népdalokat itt a községben, szinte minden próbára hoznak valami újat. Sok népdalt tanultunk például a somogyzsitfai özv. Tislér Antalnétól, a népművészet mesterétől. Rendszeresen segítenek a me gyei művelődési központ szakemberei. Itt kell megemlékeznem Együd Árpádról, aki szintén igen sokat foglalkozott a kórusunkkal, s nagyon fájlaljuk, hogy eltávozott közülünk. A Nem Őrlet a, nem őrlet a ... című népdalt, mely az ő gyűjtése, nem vesszük le a műsorunkról. — Milyen programmal készülnek az idei szemlére? — Most a népdalok között csak egy helyi gyűjtésű szerepel, valamint Gájer Imre- né ad elő egy népballadát — A másik amatőr csoportja a szakmunkásképző iskola diákszínpada. — Igen, 1967 óta működik ez a színjátszó társulat, s velük is minden évben indulunk a művészeti szemlén. Eddig elsősorban népi játékokat dolgoztunk fel színpadra. Most valami újra készülünk: ezúttal Horváth "Péter Határszélen című jelenetét fogjuk bemutatni. Egyrészt a mű aktuális mondanivalója miatt esett erre a választásunk, de be kell vallanom, az is szempont volt, hogy ebben a darabban csak egy leányszereplőre van szükség ... Nálunk ugyanis csupa fiú van. — Nem nehéz a kamaszokkal boldogulni? — Persze vannak nehézségek, de én így is imádom őket! Huszonnégy éve vagyok köztük, szívesen sog- lalkozom velük. Nem csak a kamaszokkal van ám baj, a női lelkekkel is csínján keli bánni! Mégis van értelme, hogy együtt dolgozzunk Nem is az a lényeg, hogy továbbjussunk, hanem az. hogy együtt hasznosan, kellemesen töltsük el a szabad időt. gyakorlott szereplők. Bemutatja műsorát a ladi Tinódi kórus, a felnőttekből és gyerekekből álló Poézis színpad, a barcsi szakmunkásképző intézet és a szak- középiskola tánccsoportjai, énekes- és hangszeres szólistái, versmondói, színjátszó együttesed — mondja Kövesi Aranka, a barcsi városi tanács közművelődési felügyelője. — Teljes lesz tehát a művészetek skálája. A művészeti szemle akkor éri el célkitűzéseit, ha az értékelők ismerik a csoportok éves munkáját. — Melyek az erre vonatkozó tapasztalataik? — Ügy érezzük, hogy a megyében még nincs szerepük a barcsi színjátszóknak. Ennek az is oka, hogy a környék művelődési házaiban gyakran váltották egymást a vezetők. Voltak itt hagyományai a színjátszásnak; ezeket most újra kell éleszteni, megnyerni az ügynek a pedagógusokat. Ahol nincs művelődési ház, ott az iskola vállalja a színjátszó- munka fenntartását, fejlesztését, készíti fel a tagokat a művészeti szemlékre. —Mit tesz Barcs e mozgalom támogatásáért, a felkészítésért? — A múlt év végén a városban színjátszó-bizottság alakult. Ennek létrehozásával elsősorban a gyakorlati ismeretek elsajátítására gondoltunk a még kiforratlan csoportoknál. így például a mozgás, a mimika, a szép beszéd fejlesztésére. Szilágyi János, a Gábor Andor úttörőszínpad vezetője vállal ta, hogy csoportjával szakmai bemutatókat tart. Sokat jelent, ha a már működő és a kezdő együttesek figyelemmel kísérhetik egymás munkáját, szakmai „fogásait”.
