Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-14 / 37. szám

HASZNOS TUDNIVALÓK Üj jogszabályok a kisvállalkozásokról Február elsején léptek ha­tályba azok a minisztertaná­csi rendeletek, amelyek a gazdaság' munkaközössé­gekről, az ipari és szolgálta­tó szövetkezeti szakcsopor­tokról, valamint a kisszövet­kezeteikről kiadott jogszabá­lyok módosításáról intézked­tek. Mielőtt azonban a legfon­tosabb változásokat áttekin­tenénk, vessünk egy pillan­tást a kisvállalkozásokra és helyzetükre! Polgári jogi tár­saság, gazdasági munkakö­zösség, vállalati gazdasági munkaközösség, ipari és szol­gáltató szövetkezeti szakcso­port, átalányelszámolásos üzemeltetési részleg, nem kereskedelmi szerződéses részleg. Már a felsorolás is jelzi, széles a skála. Több mint húszezer az imént fel­sorolt kisvállalkozások szá­ma, s a bennük dolgozók is lassan elérik a 150 ezres lét­számot. Az érem két oldala Általános tapasztalat, hogy az újabb formákban jól szer­vezett, öntevékeny és igen gyakran kreatív a munka­végzés. A kisvállalkozások főként munkaidő utáni mun­kavállalásra alakultak, s lé­tük elsősorban a háttéripar kiépítését segíti, bár egyre több a társadalmi köz­fogyasztás kielégítésében is szerepet játszó kisvállalko­zás. A kezdeti időszakban igen sokan adtak hangot a nagy­ipart féltő aggodalmuknak. Az eltelt idő tapasztalatai a kétkedők többségét azóta már meggyőzték. Nem kö­vetkezett be a sokszor meg­jósolt munkaerő-mozgás, sőt éppet e formák segítették elő a legjobb szakemberek meg­tartását, a vállalatok mun­kaerőgondjainak enyhítését. A vgm-ek az esetek nagy részében a vállalati alaptevé­kenységet folytatják munka­időn túl, és ezzel feloldják a szűk keresztmetszeteket, nemegyszer külső kooperá­ciót helyettesítenek. A vál­lalatok és szövetkezetek egy része ily módon kézben tud­ja tartani, illetve ellenőriz­heti a folyamatban lévő munkát. Egyébként gyakori jelenség, hogy — a folyama­tos munkavégzés helyett — csak a munkacsúcsok idején segít be a munkaközösség. Elmarasztalható tüneteket is feltártak a kisvállalkp- zások szférájában folyó vizsgálatok. A többi között kiderült, hogy nem kevés azcknak a vállalatoknak a száma, ahol a túlóra eltün­tetésére, s ezzel együtt a bérszabályozási korlátok megkerülésére alakítottak vgm-eket. Ugyancsak gond, hogy az eredeti célért — a lakossági igények közvetlen kielégítéséért — viszonylag kevés helyen alapítottak kis­vállalkozásokat. S végül: még mindig baj van a tár­sadalom értékítéletével. Van­nak, akik eltúlozzák a kisvál­lalkozások szerepkörét, elfe-i ledve, hogy a nagyipar, a szocialista mezőgazdaság ter­melési produktumához képest igen szerény a hozadékuk. Mások viszont amolyan kon­junkturális szerencselovag­nak nézik a kisvállalkozások résztvevőit, figyelmen kívül hagyva, hogy igen nagy több­ségük keményen megdolgozik a többletjövedelemért. Most pedig lássuk » leg­fontosabb rendeletmódosí­tásukat! Pontosabb előírások A korábbi rendelet szerint nem lehetett tagja a gazda­sági munkaközösségnek az, alti egy másikban tagként vesz részt, vagy valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt kisipari tevékenységet nem gyakorolhat. A gyakor­latban azonban egyéb ok miatt (pl. adótartozás) is visszavonják az iparjogosít­ványt, S eddig kiskapu volt a gazdasági munkaközösség — ahol az iparengedély nél­küli kisiparos is tovább dol­gozhatott. Az új rendelkezés szerint két évig nem lehet tagja gazdasági munkaközös­ségnek az a személy, akiinek iparjogosítványát ilyen egyéb okból visszavonták. A másik újdonság szintén bizonyos rendeletpontosítást szolgál. Eddig ugyanis gaz­dasági munkaközösség keres­kedelmi tevékenységén kívül minden olyan tevékenységet végezhetett, „amit törvény, törvényerejű rendelet, mi­nisztertanácsi rendelet, vagy határozat nem utalt kizáró­lag állami gazdálkodó szer­vezet tevékenységi körébe”. Ez az elv azonban nem volt következetesen érvé­nyesíthető, mert voltak olyan tevékenységek (pl. ingatlan­közvetítés, sokszorosító gép üzemöentartása stb.), amelye­ket a jogszabályok — indo­koltan — állami gazdálkodó szervezetek mellett például szövetkezeteknek is megen­gedtek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy e tevékeny­ségeket magánszemélyek és ezek társulásai is végezhetik Testvérek a műhelyben Hótakaró lepi még a föl­det. A csokonyavisontai Rá­kóczi Tsz műhelyében ha­talmas erőgép motorját sze­reli Füle látván. Gyakorlott mozdulatai elárulják: isme­ri a szakma minden fogását Szereti mesterségét, a me­zőgazdasági gépszerelő­szakmát. — Valamikor az itteni gépállomáson laktunk, trak­torok között nőttem fel. Gyakran lestem a szerelők, a traktorosok munkáját, így kaptam kedvet hozzá. Elvé­geztem a seregélyesi mező- gazdasági gépszerelőisko­lát, s 1970-tól itt vagyok a termelőszövetkezetben. Füle István példásan dol­gozik. Azt mondják róla: a gépek megszállottja, ha el­kezd egy munkát, nem tö­rődik az ebédidővel, azzal, hogy letelt-e a munkanap, szombat van-e vagy vasár­nap; csak akkor megy nyu­godtan haza, ha a javítást, a szerelést kifogástalanul befejezte. Nyolc évvel fiatalabb öcs- cse, Zoltán szintén itt dol­gozik a műhelyben. — Szerkezetlakatosnak ta­nultam Barcson az Épgép gyárában, aztán a katonasá­got követően ide jöttem gépszerelőnek; Pista annyit és olyan szeretettel beszélt az itteni munkáról, a külön­böző gépekről, hogy kedvet kaptam hozzá. Az idősebb testvér mond­ja: — Kezdettől lelkiismere­tes munkára törekedtem, s erre ösztönzőm öcsémet meg a többi fiatalt is. Nem tud­nám elviselni, ha egyik tár­sam felületesen javított gép. pel indulna a határba, s félútról kellene visszafor­dulnia vagy segítséget kel­lene hívnia a műhelyből... Bárkiből lehet jó geps-sere- lő. Amikor kezdtem, még csak hárman voltunk seere- lők. ma pedig huszonhár­mán vagyunk a műhelyben. Rá voltunk kenyszeritve hogy megismerjünk min­den gépet, s tudjuk javítani. Sok szakköri jn/et olvastam, tanul­mányoztam a munkánkat feöny- ayítő új műszere­ket. Nyáron és ősz- sael a két Füle testvér sem talál­ható berm a mű­helyben. Olyankor kombájnokra ül­nek: segítenek a betakarításban. Nemcsak a szö­vetkezetük, ha­nem ha szükséges, akkor más tsz-ek terményének be- Erőgépet szerel Füle István ZeMáa végzett * v«4ö«é|i javításéval gyűjtésébe« M. István a be­takarítási versenyben nyert már megyei elsőséget is: akikor megkapta A mezőgaz­daság Ictvalő dolgozója ki- hiKtetesi. Az é&zi betakari- ‘asi versenybe« «mcfketten résrt vettek Az SZK—5-ös kombájnok vetélkedőjében Zoltánnak sikerült jobb eredményt elérni, ő lett a megyei első, bátyja pedig a második. 5asés! LAmia — tehát a rendel etet most ennek az elvnek a szellemé­ben pontosították. Megszűnt február elsejétől az ingyenes vagyonátadás le­hetősége, és az az előírás is, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek tagjaitól erkölcsi bizonyítvány bemu­tatását kell megkövetelni. Az adott év jövedelme Pontosítják a rendelkezé­sek a „munkaközösségben szerzett jövedelem” kifejezés értelmezését is, aminek az esetleges felelősségi károko­zás, illetve kártérítés, illetve bizonyos más kötelezettségek esetén van nagy jelentősége. Eszerint csak a kötelezettség évében szerzett jövedelem — amely a jövedelemadó befi­zetésekor egyértelműen meg­állapítható — vonható be a kötelezettség teljesítésébe, vagyis ha valaki kártérítést, vagy tartozások kiegyenlíté­sét követeli egy munkaközös­ség tagjától, annak alapja csak az abban az évben szer­zett adóköteles jövedelem lehet A rendelet ugyanak­kor kimondja azt is, hogy a jövedelmeket meghaladó összeg esetén a tagok vagyo­ni hozzájárulása is igénybe vehető e célra, de az ezt is meghaladó kötelezettsége­kért a felelősség már a vál­lalatot terheli. A további módosítások ki­térnek a szakcsoporttagság­gal kapcsolatos új szabályok­ra, valamint a kisszövetke­zetek tevékenységének né­hány új vonására. Ezek kö­zül a legfontosabb az, amely kimondja, hogy kisszövetke­zet nem folytathat mezőgaz­dasági szövetkezet és szak­csoport működési körébe tar­tozó mezőgazdasági tevé­kenységet. A. T. KENYERKERESOK A konténer környéke úgy néz ki, mintha a csütörtök­ről péntekre virradó éjjel tá­madt és még másnap is tomboló szélvihar felkavarta és szertefújta volna a sze­metes edény vegyes tartal­mát. Pedig nem erről van szó. Sertés- és baromfitartó „magánzók” kutattak-keres- tek kenyérmaradványokat, eldobott péksüteménydara­bokat a szeméttárolóban, s munkájuk végeztével hagy­ták így a terepet. Mert — föltehetően — a disznókkal, tyúkokkal föletethetö kony­hai maradék nem a konté­ner, a kuka felső rétegeiben leledzik, hanem legalul, s hogy onnan előszedhessék, a magukkal hozott zsákba gyö­möszöljék, a fölötte levő hal­mazt el kell távolítani. Ho­va? A földre. És ami egy­szer a földre került, az ott is marad, s a szél távolabbi tájakra sodorja a tejeszacs­kókat, a mosószeres dobozo­kat és egyebeket... Ezen a héten hallottam egy kaposvári tanácskozáson a következőket. Az előadó — neves felsőoktatási intézmény vezetője, a Hazafias Népfront országos elnökségének tagja — a mindennapi kenyér meg­becsüléséről szólva elmondta, hogy az ö Debrecen környé­ki szülőfalujában is, csakúgy, mint máshol annak idején, a kenyér az életet jelentette. Ha a családban valaki vé­letlenül a földre ejtette, nem­csak fölvette, de meg is csó­kolta ... Ma aligha csóko- lódzik bárki is a kenyérrel, sokan nem is értik, miért van annyi, a kenyérrel ősz- szefüggő jelzős szóösszetéte­lünk, ám mégsem ártana, ha nagyobb becsületet kapna ez a naponta asztalunkra kerü­lő étel, mely hajdan volt nagy írónk szerint egykoron három fogásos „menüt” je­lentett nem egy családban: a kenyeret, a héját meg a bélit... Eszi a jószág a nekünk sü­tött kenyeret, kiflit, zsemlyét, és szépen hízik tőle. A bol­iMÄf IröfifiiiÄEFühiF tok ajtaján időnként megje­lenik a tábla, s rajta a szö­veg: visszavásárolják —per­sze mérsékelt áron — a szá­raz kenyeret, amit aztán ter­mészetesen nem lakossági fo­gyasztásra értékesítenek, ha­nem más „csatornán” hasz­nosítanak. Igaz, ez a mód­szer nem a guberálók mal­mára hajtja a vizet, de et­től a „kenyérkutatók” még mindig megtalálják számítá­sukat: egy-egy ilyen „kuka­vizit” után összegyűlik né­hány zsák eleség az állatok­nak. Jobban kellene gazdálkod­nunk mindennapi kenyerünk­kel. Sok búzát, rozsot termel a magyar mezőgazdaság, a kenyérellátás nem gond a mi országunkban. De vajon nem csal-e a statisztika, ami­kor arról közöl adatot, hogy átlagosan ennyi meg annyi pékárut fogyaszt hazánkban egy-egy lakos? Ennek a mennyiségnek egy részét — sajnos nem kis hányadát — ugyanis nem a lakosság eszi. Nehéz lenne pontos számot írni arról, mennyi talutr- mánykenyér" gyűlik össze a boltokban, a szeméttároló edényekben, de az biztos, hogy például Kaposvár „ter­mel” annyit ebből az eleség- ből, amennyi egy kisebb hiz­lalda állományának a takar­mányszükségletét kielégíte­né. S ez annak ellenére így van, hogy a sütőipar egyre jobb minőségű kenyeret ad a kereskedelemnek ... Mind több kenyérnek valót termelünk, de annyira gaz­dagok nem vagyunk, hogy tékozolhassunk. Jó, a kony­hában ránk száradt kenyér mégiscsak hasznosul valami­lyen formában, de ne felejt­sük: a pék nekünk dolgozik, termékét emberi fogyasztásra szánja, és éppen ezért igyek­szik minél jobb árut kiadni a kemencéből. Jó kenyeret — mindannyiunknak. Hernesz Ferene Első helyen a minőség Mindenki ismerje a feladatát Az országos helyzetnél: megfelelően Somogybán is csökken a beruházás, több pénz jut viszont a felújítá­sokra Az Építők Szakszerve­zetének megyei bizottsága arra készíti föl az építőipa­ri vállalatoknál és szerveze­teknél lévő szakszervezeti tisztségviselőket, hogy a mozgalom sajátos eszközei­vel segítsék e célok eléré­sét. ,Dr. Fonai János megyei titkár szerint különösen fon­tos, hogy mindenhol ru­galmasan alkalmazkodjanak a körülményekhez. Ez nem­csak a gazdasági vezetőkre vonatkozik, hanem a szak- szervezeti szervekre is. So­kat segít minden vállalaton, ha időben fölkészülnek az új feladatokra; a mozgalom mindent megtesz a haté­konyság, a minőség javítá­sáért, a fegyelmezett munka érdekében. Első helyre a minőséget teszik, nem mindegy ugyan­is, mennyire rúg a garan­ciális javítások költsége, hányszor kell visszamenniük a szakmunkásoknak amiatt, hogy először nem csinálták meg rendesen a tapétázást, a villanyszerelést. S mindez kihat a költséggazdálkodás­ra is. Ha például határidő­re, első osztályú minőségben sikerül átadni egy lakóhazat, iskolát, orvosi rendelőt, mert rendesen dolgoztak, megtartottak a technológiai fegyelmet, akkor a költsé­gek is kisebbek. A szocialista munka ver­seny. a bmgadmozgaiom elő­segítheti — eisősQj'ban em­beri oldalról — e feladatok eredményes megoldását. A megyei bizottság* azonban felhívta a figyelmet, hogy ott tegyenek vállalásokat, ahol arra megvannak a föltételek, mert igen rossz hatású, ha anyaghiány, szer­vezetlenség miatt nem tud­nak folyamatosan dolgozni a munkások. Most különö­sen így van, amikor a fel- szabadulás 40. évfordulója tiszteletére bontakozik ki munkaverseny. Vannak jó példák, mint a Somogy-Za- la megyei Téglaipari Válla­latnál; ezt szeretnék általá­nossá tenni. A verseny ak­kor válik igazi munkahelyi mozgalommá, ha kiiktatják a formalizmust, sikerül föl­ébreszteni minden munka­helyi vezető felelősségét. Van, amire épülhet a fel­ajánlás, hiszen szakszerve­zeti testületek fogadták el a vállalati tervet. Az esetleg megtartott termelési ta­nácskozásokon kívül jó, ha minden dolgozóhoz eljut a közvetlen politikai felvilá­gosítás, a meggyőző szó. A téglaipari vállalatnál, a £. - évnél és máshol is kiala­kult az a gyakorlat, hogy a munkahelyeken is megis­mertetik a tennivalókat a kisebb közösségekkel. Ott persze már a hangsúly a közvetlen feladatokon van. Szerencsére a vállalatok gaz­dasági vezetői szintén érzik ennek a szükségességét a mostani nehezebb körül­mények között Az építőiparba« időben el­készültek a tervek, kivéve a nagy gondokkal' küzdő Tan - épet, ahol — ez most ter­mészetes — a közeli jövőben kerül a több változatban el­készített tervjavaslat a bi­zalmi testület elé. Az Épí­tőt Szakszervezetének me­gyei bizottsága elsősorban arra fordít nagy figyelmet, hogy a szakszervezeti bi­zottságok ülésein segítsen Nem mindegy ugyanis, hog* olyan minőségű anyag ke­rül-e a bizalmi testület elé, amit mindenki könnyen megért. Annak nincs értel­me, hogy „több kilós” adat­halmazt postázzanak a kő­művesnek, a lakatosnak. Az a fő követelmény, hogy an­nak alapján megfelelően ál­lást foglalhassanak, dönt­hessenek. Vegyék tehát fi­gyelembe a főbizalmiak, a bizalmiak fölkészültségét, idejét, ne éljenek vissza a türelmükkel. Ennek is köszönhető, hogy a tisztségviselők a testületi üléseken a jó gazda szemé­vel nézik a vállalat tevé­kenységét, így mondanak véleményt. Most elsősorban azon szeretnének javítani, hogy a döntések, az ülések vitája gyorsan a szakszer­vezeti tagok tudomására jusson. Ennek mozgósító ere­je van. A bizalmi ugyanis köteles számot adni arról is, miként döntöttek abban, amit a tagság javasolt. A tervezés demokratizmusa mindenhol javult, ennek a gyakorlatát másban is érde­mes hát követni. Dr. Fonai János megyei titkár elmondta, hogy első­sorban azt várják a bizal­maiktól: az idei feladatokat pontosan ismerve, a kör­nyezetüknek is adják to­vább az információt, mozgó­sítsanak a megoldásukra. Ugyanilyen fontos, hogy je­lezzék, ha hiányzik az anyag, a terv, válamiben szervezetlenséget tapasz­talnak. Az Építők Szakszer- vezetenek megyei bizottsága ehhez a helyszínen nyújt segítséget az idén is. Lajos Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents