Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

Halottak a szigeteken Aquno özvegye beszél egy Manila közeli városban tar­tott demonstráción. Szovjet— román tárgyalások Fidel Ramos tábornok, a Fiilöip-szigetek rendőrségének parancsnoka kijelentette, hogy „a minapi népszavazás­sal kapcsolatos erőszak szint­je semmilyen komolyabb kö­vetkeztetés levonására nem ad okot”. A kijelentés Mani­lában akkreditált nyugati új­ságírók gyűrűjében hangzott 'el. A világsajtó tudósítói egy­behangzóan azt jelentették, hogy a népszavazás alatti és utáni vérengzéseknek leg­alább kilenc halálos és szá­mos sebesült áldozata van. Ezek az áldozatok — azok közül kerültek ki, akik nem­csak bojkottálták a Marcos- féle népszavazást, hanem tün­tettek ellene. A hétezer szigetből álló országban mindig is voltak különböző előjelű zavargások és a biztonsági erők sosem bántak éppen kesztyűs kézzel a rendbontókkal. A mostani halottak azonban holtukban nagyobb veszélyt jelentenek a rezsimre, mint életükben jelentettek. A „legalább ki­lenc” halott csatlakozott ah­hoz az egyhez, akit a mani- lai repülőtéren mindmáig tisztázatlan körülmények kö­zött öltek meg: Benigno Aquino szenátor ellenzéki ve­zér politikai erővé vált szel­lem-alakjához. Arról van síó, hogy Aquino meggyilko­lása óta jól láthatóan fella­zultak az immár tizennyolc esztendeje megszakítás nél­kül kormányzó Ferdinand Marcos rendszerének ereszté­kei és ez hosszabb távon be­láthatatlan következmények­kel fenyegethet nemcsak ma­gában az országban, hanem a tágabb térségben is. A repülőtéri gyilkosságig széttagolt ellenzék, amelyet az élő Aquino börtönéből képtelen volt egyesíteni, most — persze lehet, hogy csak ideiglenesen, a közvéleményt felkavaró trauma hatására — majdnem egységesen követe­li a politikai változásokat. A felizzó parázsra olaj a drá­maian megromlott gazdasági helyzet. Az amúgyis rendkí­vül eladósodott országtól a megingott stabilitás miatt megtagadta az újabb hitelt a világbank és az idegen, sőt a hazai töke is tömegesen me­nekül az országból. Ez to­vább növeli a munkanélkü­liséget, az inflációt, fokozza az elégedetlenségét. Washington éberen figyeli a fejleményeket. A Fülöp- szigeteken van a térség két legnagyobb amerikai támasz­pontja. Reagan, aki szalon- képességi okokból az Aqui- no-gyilkosság miatt lemond­ta manilai útját, most úgy látja, hogy mentőövet kell dobnia Marcosnak és rend­kívüli segély megszavazására akarja rábírni a törvényho­zást. A kongresszus azonban megoszlik. Harminchárom tekintélyes honatya nyílt le­vélben hívta fel az elnök fi­gyelmét annak a veszélyeire, hogy „Amerika túlságosan el­kötelezheti magát a jelenlegi manilai vezetés mellett”. H. E. Tárgyalásaink lehetővé te­szik, hogy ismét felmérjük mindazt, ami a szovjet—ro­mán együttműködés külön­böző területein végbement, megvitassuk az együttműkö­dés további fejlesztésének konkrét kérdéseit — mon-_ dotta Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a mi­nisztertanács elnökének el­ső helyettese, külügymi­niszter a bukaresti „Augusz­tus 23-a” gyár dolgozó kol­lektívájával tartott keddi találkozóján. — Napjainkban a szovjet —román együttműködés tö­retlenül fejlődik — folytatta a szónok —, átfogja a leg­különbözőbb területeket: a politikai, a gazdasági életet, a kulturális életet és a tu­dományt Mi amellett va­gyunk, hogy ez az együttmű­ködés tovább szilárduljon. Gromiko beszéde nemzet­közi politikával foglalkozó részében egyebek mellett rá­mutatott: manapság Wa­shingtonban azt a látszatot keltik, mintha először vet­ték volna észre, hogy a Szovjetunió kész a párbe­szédre, a tárgyalásokra. Pe­dig mi mindig a tárgyalá­sok, és amellett voltunk, hogy békés megoldást talál­junk a vitás problémákra, elsősorban a nukleáris fegy­verzetre vonatkozó legéle­sebb problémákra. ■ Nyugatnémet vasipari munkások tüntetnek a • Hat'.inge.nben a tervezett elbocsátások ellen. Ruhr-vidéki Civilek és kafenák Az utóbbi időben ismét a katonákra irányult a figye­lem Hispániában. Megle­petésként hatott a hír janu­ár közepén, hogy leváltották a vezérkar négy vezetőjét, méghozzá egy csapásra. A másik esemény az ETA baszk terrorszervezet ne­véhez fűződik: január végén tagjai meggyilkolták Guil­lermo Quintana vezérőrna­gyot. A tiszt rövid időn be­lül a hatodik egyenruhás ál­dozatuk, az ETA szándéka ezekkel a merényletekkel, hogy zűrzavart keltsen a fegyveres erők soraiban, gyengítse a szocialista kor­mány pozícióit Nem lehet elfelejteni, hogy mielőtt 1982 őszén a Spanyol Szocialista Munkás­párt megnyerte volna a vá­lasztásokat, 1981 februárjá­ban nagyszabású katonai puccskísérlet rendítette meg Spanyolországot, amelynek során a puccsisták néhány órára a parlament épületét is elfoglalták, és a törvény­hozókat túszként kezelték. Akkoriban a Franco utáni törékeny spanyol demokrá­ciát „democracia vigilada”- nak azaz ellenőrzött demok­ráciának nevezték. Senkinek aem volt kétsége afelől, hogy a hadsereg szinte ugrásra készen figyeli az eseménye­ket és bármelyik pillanatban számolni lehet egy újabb katonai beavatkozás veszé­lyével. Sokan attól reszket­SOMOGYI NÉPLAP tek, hogy. ha a szocialisták megnyerik a választásokat, akkor a katonák rögtön le­sújtanak, mert nem lesznek hajlandók eltűrni, hogy — a polgárháború óta első ízben — j baloldalinak tekinthető kormány álljon az ország élén. Felipe González, a spanyol szocialisták vezetője immár 15 hónapja kormányoz — és a tények azt mutatják, hogy a hadsereg nem tett komoly kísérletet a rendszer meg­buktatására, sőt, viszonylag jól tűri megreformálását. Vajon mi ennek a várat­lan viselkedésnek a magya­rázata? Az első számú ma­gyarázat feltétlenül a ki­rály, János Károly maga­tartásában keresendő. Még az előző kormány alatt vég­rehajtott katonai puccs ide­jén bebizonyosodott: az uralkodó elkötelezte magát a parlamenti demokrácia és az alkotmányos monarchia mellett A hadsereg tábor­noki karának döntő része pedig a monarchiához kötő­dik. A másik fő magyarázat s ez egyben a hadseregreform negatív oldalát is felvillant­ja, Spanyolország és a NATO kapcsolata. France idején a spanyol hadsereg igazi feladata nem az or­szág határainak védelme volt, hanem a diktatúra erő­sítése. A hadsereg voltakép­pen belbiztonsági szerepet kapott mindenekelőtt a szárazföldi haderő volt a Franco-diktatúra igazi tá­masza. A tengerészet és a légierő a rendőri feladatok­ban nem vállalt részt: ezek a fegyvernemek a Spanyol- országban létesített amerikai légi- és tengeri támaszpon­tokon keresztül elsősorban Washingtonhoz és a NATO- hoz kapcsolódtak. Amikor az előző, még konzervatív kormány Spanyolországot beléptette a NATO-ba — a szárazföldi hadsereg tábor­lka tónak kezében » parlament 1981 februárjába». Megindult a gépezet... Híres emberekkel levele­zem mostanában, pontosab­ban írnak nekem, én pedig nem válaszolok. Pedig a le­vélírók nem csupán közöl­nek valamit, hanem kérnek is: egyszer-egyszer . véle­ményt, gyakrabban támoga­tást és minden alkalommal — pénzt. Az amerikai elnökválasz­tási kampány, de mondhat­nám az egész itteni társa­dalmi élet természetes ve­lejárója, hogy adományokat kérnek a politikusok, akik megpályázzák a kormányzat legmagasabb vagy valame­lyik alsóbb posztját, önma­guk és nézeteik népszerű-, sítéséhez ugyanis pénz kell. Sok pénz. Így aztán már az elnökválasztási év kezdete előtt az tekinthető a kam­pány nem hivatalos kezde­tének, amikor az önjelöltek elkezdik a pénzalap hizla­lását. Nos, így kaptam ed­dig levelet John Glenn sze­nátortól, volt amerikai űr­hajóstól, és egy másik de­mokrata honatyát;.!, Álad Cranstontól. Sőt, magától Ronald Reagantól is őrzök egy kitöltésre váró csekket és néhány, aláírásával ellá­tott sort, amelyben a repub­likánusok választási alapjá­nak gyarapítását kéri. Az Egyesült Államok al­kotmánya szerint négy évenként, november első keddjén választják meg az ország elnökét. Ezzel egyidő- ben cserélődik ki a szenáto­rok egyharmada, a teljes képviselőház (a törvényho­zás egyik kamarája), az egyes államok kormányzói­nak egy része és sok állami, megyei tisztségviselő. A leg­lényegesebb döntést azonban kétségtelenül akkor hozzák az amerikai állampolgárok, A demokrata Jackson az el­ső fekete bőrű politikus, aki indul eben a küzdelemben. amikor az elnököt választ­ják, mert ezzel — legalábbis elvben — egy társadalmi­gazdasági programra adják a voksúkat. A, kampány egé­szén szigöi'Sárt csak szeptem­berben kezdődik, de a poli­tikusok már hónapokkal korábban teljes bedobással azon ügyködnek, hogy meg­szerezzék pártjuk elnökje­löltségét. Azoknak a küldötteknek a kiválasztása, akik végleg eldöntik, kit jelölnek az el­nöki és alelnöki tisztre, elő­János Károly király (balra) az új vezérkari főnököknek gratulál. nokainak franeóista csoport­ja ellenezte a csatlakozást. Jól tudták: a NATO-tagság azt jelenti, hogy moderni­zálni kell a spanyol hadse­reget. Ennek során óhatatla­nul csökken majd a száraz­földi haderők jelentősége a légierő és a tengerészet ja­vára. Az egész hadseregreform megértésének ez a lényege. Az tehát, hogy Spanyolor­szág különleges helyzeté­ben a NATO-csatlakozás vi­lágpolitikai szempontból ne­gatív és elítélendő döntés. Ugyanakkor lehetővé, teszi, hogy a spanyol hadsereg a szó igazi értelmében nyugat­európai hadsereggé váljék, elveszítse rendőri jellegét és a polgári kormány ellenőr­zése alá kerüljön. A NATO- tagság ilymódon megkönnyí­tette González. és a szocia­lista kormány számára a hadseregreform végrehajtá­sát. Ennek a folyamatnak dön­tő állomására került sor ja­nuár derekán. A kormány egyetlen döntéssel leváltotta • »pariyoi vezérkar négy kulcsemberét és helyükbe új tábornokokat nevezett ki. Ezzel egyidőben szerkezeti változás is történt. Meg­szűnt a vezérkari főnökök tanácsa, ami újabb lépés a hadsereg feletti civil ellen­őrzés megvalósításában. Az új „védelmi vezérkar” első főnöke Lucini tengernagy lett, aki korábban tengeré­szeti attasé volt Washing­tonban és rendkívül szoros szálak fűzik a NATO szer­vezetéhez. A három fegy­vernem is új vezérkari fő­nököt kapott. A légierő új vezérkari főnöke Santos Per- alba tábornok korábban a NATO katonai bizottságában képviselte Spanyolországot. Az irányzat ilymódon meg­lehetősen félreérthetetlen: a vezérkar első embere ad­mirális és nem a szárazföl­di hadsereg parancsnoka — a legfontosabb vezérkari fő­nökök pedig egyértelmű NATO-kapcsolatokkal ren­delkeznek. Az éremnek tehát — mint mindig — most is két oldala van és nehéz eldönteni, hogy melyik az „értékesebb”. Reagan külpolitikai ajánlata választóinak — ahogy a moszkvai Pravda karikatu­ristája látja. választások és értekezletek sorozatán kezdődik. Az első körzeti választási gyűlést Iowaban rendezik február második feleben, a soKaü szerint barométer szerepet játszó előválarztási nyitány február 28-án lesz : New Hampshire-ben, ezt követő­en a rendezvénysorozat vé­gigzúdul mind az 50 álla­mon. Közben a jelölt-jelöl­tek jönnek-mennek, számta­lan beszédét tartanak, sok ember kezét szorongatják és mindegyikük azt bizonygat­ja, hogy ő a legalkalmasabb az ország előtt álló problé­mák megoldására. Július 16-án San Francis­cóban kezdődik a demokra­ták pártkongresszusa, 3931 küldött részvételével. Kül­földiek, de nyugodtan állít­hatjuk, az amerikaiak több­sége számára is kiismerhe­tetlenül bonyolultak azok a képviseleti elvek, amelyek alapján valaki a konvenció küldötte lesz. Tény az, hogy a résztvevők többsége már korábban, tehát a kongresz- szus előtt elkötelezte magát valamelyik jelölt mellett. A republikánusok Dallasban üléseznek, augusztus 20-tól. Ezen a tanácskozáson 2234 küldött lesz jelen. Formáli­san ezek a kongresszusok (konvenciók) döntenek az elnök- és az alelnökjeiöltek személyéről, a pártprogram­ról. Miután azonban addigra tisztázódnak az erőviszonyok és a zárt ajtók mögötti vi­tákból kevés kerül a nyilvá­nosság elé, az állampolgárok ezekből a tanácskozásokból már csak a nagy csinnadrat­tát, a szó szoros értelmében karneváli felhajtást látja. A kongresszusok és a válasz­tás közötti időszak az elnök­jelöltek közvetlen bajvívásá­nak, birkózásának a perió­dusa, s ilyenkor az elvi vi­ták mellett nem ritka a sze­mélyeskedés sem. November 6-án, egy ked­di napon járulnak az urnák­hoz a választók, a jogosul­tak jelentős része rendsze­rint távol marad. Az alkot­mány előírásai szerint ilyenkor valójában csak az úgynevezett elektorokat vá­lasztják meg (538-at), akik a hagyomány szerint ezután már szigorúan tartják ma­gukat ahhoz a jelölthöz, il­letve ahhoz a döntéshez, amit az őket küldő állam hozott. A Fehér Ház új la­kója a következő év janu­árjában veszi át hivatalát. Az eddigiekből nyilván ki­tetszik, hogy a csata lénye­gében két párt, a republiká­nusok és a demokraták kö­zött dől el és az ország tár­sadalmi berendezkedésének alapjait nem érinti. Az 1984. esztendő tehát — mint min­den negyedik év — a felfo­kozott belpolitikai aktivitás és a befeléfordulás időszaka lesz az Egyesült Államok történetében. S a világ, amely kénytelen tudomásul venni ennek a politikának a hullámzásait, azzal a re­ménnyel figyeli az elnökvá­lasztási csatározásokat, hogy hátha valami megváltozik. Legalább arra a három év­re, amíg el nem kezdődik az újabb választási kam­pány. Csák Elemér Teljes gőzzel megindult a választási gépezet az Egyesült Államokban. Ezt jelzi a többi között Rea­gan elnök feltűnő jelen­tése az Unió helyzetéről, amely felér egy kortesbe­széddel, majd pedig színvallása ország-világ előtt, hogy újra megpá­lyázza a Fehér Ház veze­tői posztját. Az előcsatá- rozásokról, azok kísérő je­lenségeiről, a választási módszerekről szól New York-i tudósítónk levele.

Next

/
Thumbnails
Contents