Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-29 / 24. szám
A bumeráng visszaüt Otthonuk a csapatkönyvtár sff* Gitármuzsika, haík énekszó fogad, amikor Ésik Balázs századossal beuyituink a csapatkönyvtárba. A barátságosain berendezett helyiségben több katona válogat a könyvek közöitt, napilapokat, folyóiratokat olvas. Megyeri Gábor honvéd, egyetemi előfelvételis jogásznak készül. Gitárral a kezében mondja : — Szajlai Jóskával és Mohácsi Andrással alakítottunk egy trióit. Készülünk a Szovjet Hadsereg születésének 66. évfordulójára és a forradalmi ifjúsági napokra. Verseket, jeleneteket adunk majd elő. Most egyik kedvenc költőm, Tóth Árpád Katonasár című versét zené- sítem meg. Különben a romantikus írók műveit kedvelem, s a verseket. Andrisra! lei járunk a nagyatádi 1-es számú általános iskolába is, segítünk a színjátszócsoportok fölkészítésében. A napokban a helyőrségi művelődési otthonba hívtuk meg a gyerekeket, játszőházat tartottunk. Énekeket, játékokat tanítottunk nekik, jói sikerült az összejövetel. Szajlai József honvéd se- gédkónyvtárosii feladatot lát e(L Nem új számára ez a (munka, bevonulása előtt könyvtáros volt Debrecenben. — Kiképzési szünetekben, s főiként a foglalkozás befejezése után megtelik a csa- paitikönyvtár. Több száz olvasónk van, hivatásos tisztek, tiszthelyettesek. A sorkatonák közül is sokan itt töltik szinte minden szabod idejüket. Az elmúlt hetekben száz új olvasóval gyarapodtunk. Mezó Tibor harckocsi vezető nyit be, s kér újabb könyveket Kaitonatársa, a segédkönyvtáros készségesen ajánl olvasnivalót. — Felüdülést kákapcsoió- dást jelent a könyvtár . .. örömmel olvasok, mert minden könyv hasznos ismereteket ad a számomra — mondja a harokocsiparancsmok. Mohácsi András — $ is a jogi egyebemre készül — hozzáteszi : — Gyermekkoromtól szeretem a könyveket Első, emlékezetes olvasmányom Az ezüst tó kincse volt azóta többször is elolvastam. Most főiként a drámákat kedvelem. Ha fáradt vagyok, szívesen olvasok Rejtő Jenőt vagy könnyebb irodaimat pi- hentetőül. Megyeri GaMval és Szajlai Józsival megvitatjuk a könyveket. Szinte otthonunk a könyvtár. Jó volna több társunkkal is megszerettetni a könyvet, bár az alegység hetvenöt százaléka tagja a könyvtárnak, rendszeres olvasó. A szomszédban, a csapat- rádió stúdiójában meg a fo- tóklubbam is jó néhány katonát találni, amint éppen tervezgetnek vagy az elkészült műsorokról, képekről beszélgetnék. Most készül a csapatmúzeum. Ezt majd április 4-én avatják. Fodor Lm jós alezredes egységének katonái tehát hasznosan és értelmesen töltik el szabad idejüket. Sütő Tamás százados, az egység pánttitkára a következőket mondta: — örvendetes változást tapasztalunk a közművelődésben. A hivatásos katonák és a sorállomány is szívesen olvas, részt vesz a kulturális rendezvényeken. Korábban színművészeti és képzőművészeti főiskolai előképzósök voltak 1 nálunk, most jogi egyetemre jelentkezők vannak. A csapatkönyvtár, a közművelődést, a szabad idő hasznos eltöltését segítő csapatrádió-stúdiót, a fotóklubot szintén katonáink építették. Sokan kaptak kedvet az olvasáshoz olyanok is, akiket eddig nem nagyon érdekelt. A legjobban annak örülünk, hogy a rendszeres művelődés a fegyelem erősödésében, a kiképzési eredmények javulásában is megmutatkozik. Szalai László Késsel támadott — őt verték meg Tanulság: aki nincs tisztában a bumeráng természetrajzával, az ne használja! Miről van szó? Egy verekedésről, amelynek során a kezdeményező, késsel hadonászó és fenyegetőző férfit verték meg úgy, hogy élet- veszélyes sérülésekkel kellett kórházba szállítani. Az eset Barcson történt tavaly nyáron, július 29-én este. Az előzmény azonban két nappal korábbra nyúlik vissza, amikor is a helybeli Palotai Janos — szokása szerint — késsel, állítólagos féltékenységből a bal karján megszűrta a szintén barcsi fiatalkorú B. I.-t. Ennek akkor nem lett folytatása, két nap múlva azonban már igen. Palotai Kerényi György nevű sógorának lakásán tartózkodott. Ott volt a házigazdán kívül Kerényi Lajos is; ők rokonságban állnak B. I.-vel. Beszélgettek, italoz- gattak, amikor észrevették, hogy arrafelé tart B. I. apja. Hogy az esetleges összezördülést elkerüljék, Palotai gyorsan távozott a lakástól. Az utcán azonban épp ösz- szefutott B. I.-vel — Fáj még a kezed? — kérdezte a fiútól, aki válasz helyett visszakérdezett: — Miért szúrtál meg? Erre — nem túl barátságosan — így felelt Palotai: — Mert a pofámba nevettél! Közben kést húzott elő, s fenyegetőzni kezdett : — A temetőben fogsz kikötni, mert megöllek! B. I. fölkapott egy karót, s védekező állásba helyezkedett. Az összecsapásra azonban még nem került sor, mivel egy kisgyerek időközben értesítette Kerényiéket is a fejleményekről. György kirohant és meg akarta akadályozni a verekedést. Hiába próbálta azonban hazakülde- ni Palotait, az csak nem hallgatott a szép szóra, sőt egy másik kést rántott elő, és Kerényit is megfenyegette. Időközben odaért Kerényi Lajos, akit Palotai nem vett észre, mert a háta mögül közeledett. Lajos — látva a helyzetet — fölkapott egy kerítéslécet, s azzal vállon ütötte a késekkel hadonászó Palotait. Erre a fordulatra nem számított Palotai, s látva a túlerőt, elszaladt. Az ügy azonban nem ért véget. Kerényiék mindeddig jogos önvédelemből védekeztek. Amikor azonban ellenfelük menekülni próbált, ők nem hagyták, hanem B. I.- vel együtt utána eredtek, hogy móresre tanítsák. B. T. volt a leggyorsabb, ő fogta meg Palotait, akinek aztán nekiestek: ütötték, vágták, rúgták. A férfi összeesett, de ők egy darabig még azután is' folytatták a bántalmazást, majd az eszméletlen férfit otthagyták. Közben a helyi italboltból már értesítették a rendőrséget, s Palotait előbb a barcsi rendelőintézetbe, majd a nagyatádi kórházba szállították, ahol a szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg az életét. Életveszélyt okozó testi sértés vádjával állt a megyei bíróság előtt a fiatalkorú B. I., Kerényi Lajos és Kerényi György. Az ügyet első fokon dr. Mateevics Lászióné tanácsa tárgyalta. Mielőtt azonban a kiszabott büntetést ismertetnénk, ismerkedjünk meg a három vádlottal. B. I. az általános iskola ö* osztályát végezte el, apja betegeskedett, s ezért otthon sokat segített a ház körüli munkákban. Szüleivel és két kiskorú testvérével élt közös háztartásban. Alke'"ri munkákat is szívesen vállalt. Tizenhat éves korától a barcsi Sefag-nál dolgozott, fizó lésé* hezaadta, nem volt italozó, agresszív magatartású. Kerényi la jós nyolc osztályt végzett, több munkahelyen dolgozott már, utoljára a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet múanyagüzemében segédmunkásiként. Feleségétől különváltan élt, két kiskorú gyermeke jelenleg állami gondozásban van. Kerényi György szintén nyolc osztályt végzett, három kiskorú gyermek apja, felesége betegség miatt nem dolgozhat, ö több munkahely után a jelzett időpontban a Sefag-nál volt segédmunkás. Súlyos testi sértés kísérlete, valamint garázdaság és könnyű testi sértés miatt kétszer állt már bíróság előtt, s összbüntetés- ként nyolc hónap szabadság- vesztést szabtak ki rá 1981- ben. A vádlottak a megyei bíróságon beismerték tettüket, de azzal védekeztek, hogy a sértett volt a kezdeményező, ők csak önvédelemből ütöttek. A bíróság ezt csak részben — Palotai meneküléséig — tartotta jogosnak. Ezért B. I.-t egy év, Kerényi Lajost két év és hat hónap szabadságvesztésre, valamint három év közügyektől való eltiltásra ítélte. Kerenyi György — mint különös visszaeső — négy év szabadságvesztést kapott, s öt évre eltiltották a köztigyek gyakorlásától. A fiatalkorú első rendű vádlott büntetését négy év próbaidőre felfüggesztették. Gyarmati László „Kincsek” a szemétben KUKASOK Ha egy várost alaposan meg akarsz ismerni - hallottam egy őszülő hajú városatyától -, nézz utána, milyen a köztisztaság! — Igazat szólt a tapasztalt férfi... — mondja mosolyogva Bartos Ferenc, a városgazdálkodási vállalat köz- tisztasági részlegének vezetőhelyettese. — A szemét- szállítás szervezettsége, a szemét mennyisége, sőt minősége árulkodik a városról, akár egy kellő pillanatban készített fénykép. — A kaposvári „fényképet” kitennék a kirakatba? — Nincs okunk szégyenkezésre. Naponta 4 kukás és 2 konténeres autó gyűjti a szemetet. A járatok 240 utcában több mint húszezer lakás hulladékát szállítják el rendszeresen. Huszonkét gépkocsivezető és harminckét rakodó dolgozik nálunk, legtöbbjük törzsgárdatag. — Az elmúlt években — kapcsolódik a beszélgetésbe Csonka Endre közterületi ellenőr — mindössze egy munkatársunk vált meg tőlünk; ö is csak azért, mivel a lányát azzal csúfolták az iskolában, hogy szemetes az apja... Mi nem szégyelljük a szakmánkat, s úgy véljük, hogy a lakosság is fölismeri munkánk fontosságát. Persze vannak emberek, akik kevésbé türelmesek, megér- tőek. Ha olykor késik egy járat, máris szidnak bennünket, ha viszont minden rendben megy, szó nélkül tudomásul veszik. — Talán így is van ez rendjén — egészíti ki az ellenőr szavait az éppen betoppanó Püspök Rudolf, a részleg ifjú vezetője. — A túl sok „szereples'’ esetleg gondokat jelezne. Bizonyos vagyok abban például, hogy a kaposváriak közül kevesen vették észre, hogy 1980- ban csak 200 utcai hulladékgyűjtő láda volt, most meg ezer van a város különböző pontjain ... Általában is igaz, hogy sokat fejlődött ez a munka. A Bobr-upusu kocsik beváltak, de jól dolgoznak az MTZ-zetorok is. — A „konkurrencia”, vagyis a guberálók mennyiben zavarják munkájukat? — Darázsfészekbe nyúlt ezzel a kérdéssel.. . Az egyrk vélemény szerint ugyanis hasznos munkát végeznek. Ebben kétségkívül van igazság, de gyakran értelmetlenné teszik a munkánkat. — Mondhatni: szemetet hagynak a szewietelök után... — Igen. És az is bizonyos, hogy a megoldás csakis az lenne, ha létesítenénk egy új szemétgyújtőhelyet, a hulladék hasznosítását pedig a mi részlegünk végezné. Van ilyen tervünk, mert jól tudjuk, hogy a szervezett guberálás tetemes haszonnal jár; egyelőre azonban kevés a pénzünk a terv ■ megvalósítására. — Olykor valóságos legendák röppennek föl arról, hogy a szemétben mi mindent talaltak ... — A legtöbbször ezek a legendák nem is túloznak... Ahogy korábban már szóba került, a szemét „minősége” többé-kevésbé jelzi a szóban forgó város gazdasági helyzetét. Díszes jelvényektől az alig használt ruhákig, cipőkig sokféle „kincs” került elő már a szemétből... Sárközi Gábor W Éva asszony keresztjei" Fejállomás. Ízlelgetem a szót, most tanultam. A Nyugati pályaudvart nevezik így, azt jelenti, hogy a vonatok nem mennek tovább. A fő- pályamesterrel indulok el, .cé:una bizonytalan. Mágusra hagyott, üres szerelvények között haladunk, talán oda, ahol a sínek majdnem összeérnek. Az ősz ha- lántékú, magas, erős ember minden igyekezettel azon van, hogy percek alatt átadja negyven év alatt fölgyülemlett tudását, tapasztalatát. Nem rajta áll, hogy nem sikerül. A sínek között botladozva jegyezgetek, aztán föladom. Mutatja birodalmát, a kilencven kilométer hosszú vágányháj ózatot, amelyhez háromszáz váltó tartozik. Nézzük a síneket. „A harminc évnél öregebb sínek elfáradnak, a hiba belül van, nem lehet látni." Okosodok: minél nehezebb egy sín, annál erősebb. Ezek a diósgyőri sínek 90 kilométeres sebességet bírnak el, Franciaországban már van 350 kilométeres sebességet is elviselő pálya. A japánok 500 kilométer órás vasútja meghaladja fantáziámat. Megyünk a sínek között, néha méltóságteljesen elhúz mellettünk egy személyvonat. Asszonyok közelednek. Kezükben kapa, mintha a szőlőből jönnének, öltözékük szokatlanul tarka, csak egyikük hordja a szürke vasutas kabátot. Megismerkedem Éva asszonnyal. Ketten maradunk a főpályamester oklevelekkel teleaggatott irodájában. Hadari Béláné 33 éves, arca kopott, mégis szép — fekete szemű cigányasszony. — Mit tud önmagáról? — Csak annyit, hogy ennek a vasútnak nincs bölcsődéje, óvodája. Nem tudom, miért. „Ebéd a MÁV Rákos úti óvodájában” — így a képaláírás. Gyermekekre méretezett, abrosszal terített asztalok, kicsi székek; a gyerekek porcelán tányérból kanalaznak, üvegpohárból isznak. Idillikus kép egy személyvonat faláról — villan elém. Éva asszony indulatok nélkül beszél, néha szája széléről legurul egy félmosoly. — Van élettársam, annak egy lánya. Közös gyerekeinkre ő vigyáz Kenézen. Éva ötéves, Beáta négy, azt szeretném, ha velem volnának, hogy ne kelljen minden héten hazamenni. — Most hol laknak? — A laktanyában, a Bulcsú utcában. Külön vannak a nők, külön a férfiak. Jó volna, ha együtt laknánk az élettársammal. — Szeretik egtfmást? — Hát hogyne szeretnénk! Ha lakást kapnánk ... — Vágyakozni nem elég. — Itt szeretnénk lakni Pesten. Az élettársam kilenc éve itt dolgozik, én meg hat éve. — De így nem lesz lakásuk, nem fog az ölükbe hullni. — Azt már tudom, hogy a vasút nem fog adni, tanácsit szeretnénk. Volna egy • Megjelent a MCOSZ újságíró- iskola Toil című lapjában. a vasútnak, kint van a kórháztelepen. Nagyon ronda, vizes, nincs rajta ablaküveg, arra járnak a csövesek is. Azt fölajánlották. Ajtó sincs, romos az egesz ház. — Itt van ez a nagy város, volt már moziban vagy vendéglőben? — Egyszer voltam a Vidám Parkban. — Mikor ébred, hogy telik a napja? — ötkor. Háromnegyed hétkor van az eligazítás, utána dolgozunk a sínek között. Ma a dudvát kapáltuk. Télen havat lapátolunk. Pályarounkások vagyunk, mi úgy mondjuk: segédmunkások. Egész jól telik a nap, elmegy, szinte észre sem vesszük. — Szeretne utazni, világot látni? — Nem tudom ... A kezét figyelem, ahogy megsimítja fején a szürkéskék posztókendőt, és ujjait puhán az asztalra ejti. Filléres gyűrű hamis kövei villognak, körmén kopik az ezüstlakk. Kicsit mereven ül, a beszélgetés alatt nem moccan. — Mit csinál munka után? — Hétfő óta itt vannak a gyerekek, játszottak aZ udvaron. Az élettársam bent van a raktárban, néha rájuk nézett. Egész héten mostani rájuk, főztem nekik. Este bevásárolok, főzök, megfürdetem, megetetem a gyerekeket Már fél hétkor lefekszem, az egyik gyerek velem, a másik a férjemmel, mert korán kell kelni. Nem engednek dolgozni, ha nem pihenem ki magam. Ha a Sandokán vagy a Kórház a város szélén megy a tévében, azt megnézem. — Hét éve itt dolgozik, nem gondolt arra, hogy otthon a faluban könnyebb lenne? — Nem. Ezt a munkát megszoktam, megszerettem. Otthon egy szoba-konyhás lakás van. Meg aztán ezt az órabért nem kapnám meg másutt. Nekem ez az első munkahelyem. Előtte napszámba jártam otthon. . — Iskolába járt? — Nem jártam iskolába, az első osztályban megbújtam, többet nem engedtek el a szüleim. Én voltam a legnagyobb, vigyázni kellett a kicsikre. Kilenc testvérem van. — Nem akar megtanulni írni-olvasni? — Szeretnék. Itt a vasútnál szokott lenni iskola. Jutka néni a főnökségen elintézi nekem... —-, Mennyit keresnek? — Az élettársam négyezret, én hármat. Egyikünk fizetése elmegy a kosztra, másikunké a ruházatra. — Most mennyi pénzük van? — Hétszáz forint. Három nap múlva lesz fizetés. — Hogy írja alá a fizetését? — Három keresztet teszek. — Szokott álmodni? — Igen, de nem tartom számon. — Itt van a legszebb ruhája? — Igen, itt. — Mikor veszi föl? — Amikor hazaindulok. Kőszegi Lajos A BARCSI CSILLAG ÉTTEREM felvételre keres saját hangszerrel rendelkező orgonistát ás dobost folyamatosan nyitva tartó üzletbe. Kereseti lehetőségről a helyszínen tájékoztatjuk. Érdeklődni lehet az üzletvezetőnél: Barcs, Bajcsy-Zsilinszky u. 80. (78527)
