Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-29 / 24. szám
Félidő ax ískoláhoan Mit takar az osztályzat Hamarosan véget ér az első félév az általános és a középiskolákban. A pedagógusok január utolsó napjaiban osztályozó értekezleteken bírálják el, hogy mennyit ér tanítványaik öthóhapos iskolai teljesítmérlye, és a gyerekek február harmadikán már szüleik elé is tehetik a félévi értesítőt. Azt hiszem, izgalmas nap lesz ez sok ezer családban. Mert ha a vártnál gyengébb jegyeket visz haza a gyerek, akkor sok helyütt lesz haddelhadd, avagy a nevelő kerül a vádlottak padjára, amiért rossz osztályzatokkal csúfította el az értesítőt... És így lesz ez majd júniusban is, a tanév végeztével. Persze az osztályzás körüli viharok nemcsak családon belül dúlnak, hanem gyakoriak a pedagógusok között is, sőt az egész társadalmat foglalkoztatja, nyugtalanítja ez a kérdés — elsősorban az egyén teljesítményének elbírálásával kapcsolatban. A középkori iskolákban még nem osztályoztak a mesterek. Akkoriban az volt a közfelfogás, hogy az iskolás- gyereknek saját érdeke a tanulás, viselkedjék hál ennek megfelelően. Csak később, a 15. században alakult ki az a szokás, hogy à tanító a jó tanulókat maga köré ültette, a hanyagokat pedig — egy szamárfejet ábrázoló rajzot akasztva a nyakukba — hát- raküidte az utolsó pad'ba. (Innen ered a szamár pad elnevezés.) A jegyekkel való osztályozás a jezsuiták gimnáziumaiból indult el a 16. század végén. Ekkor a tanárok hat kategóriába sorolták növendékeiket: a „kiváló” gyerek egyest kapott, az „eltáyoll- tandó” hatost. Ezt az eljárást már akár a mai gyakorlat ősforrásának is tekinthetjük, egyébként pedig elég hamar megbukott, mert a tanárok kezdettől fogva bonyolultnak tartották, nagyon idegenkedtek tőle. Sokáig élt ezután a csoportos osztályozás, amikor is a gyerekeket előrehaladásuk szerint ültették a padsorokba. Az első rend neve volt a príma classís, a másodiké a secundo classis. Ebből származik a máig élő szekunda szó az elégtelen teljesítményre. Jó kétszáz év óta minden új szisztéma egyúttal új elégedetlenség forrása. A mostani ötfokú skála nálunk 1950 óta van érvényben; elismerés és bírálat egyaránt éri a mintegy tízévenként vissza-visszatérő vitákban. Hogy hosszú életű lesz-e? Ki tudja ? Mindenesetre már folynak a pedagógiai kísérletek az osztályozás nélküli értékelés használhatóságáról. Lám, sohasem volt könnyű az osztályozó tanár dolga, de ez végül is a pedagógia belügye. A közvéleményt a teljesítmény mérésének egyek len eleme foglalkoztatja, igazán, mégpedig az, hogy mit takar az érdemjegy, mert némelyik szerint az iskolai tevékenységet, a tanulást nem lehet objektiven megítélni. Ha már egyszer létezik osztályozás, akkor az mindenképpen a tanuló produkcióját tegye mérlegre — az emberek többségének és a pedagógusok derékhadának is ez az álláspontja. S az érvelés eléggé meggyőző: Ha ugyanis a felnőttek társadalmában értékelik az egyén munkáját s másfajta tevékenységformáit is, .akkor az iskola miért lenne kivétel, készítse csak föl a gyerekeket az életre, bírálja a tudásukat, szorgalmukat. Most már csak az a kérdés, hogy a nevelő mit tegyen a mérlegre. A szocialista pedagógia idestova harminc éve határozottan azt vallja, hogy a tárgyilagos elbírálásnak öt fő szempontja vain: a tárgyismeret, az érdeklődés, a tanuló részvétele az iskolai életben, a közösségi munka és az önálló feladatmegoldás mértéke. Ezek figyelembevételével részrehajlás nélkül lehet elbírálná a tanulókat, jóllehet bizonyos mértékig az osztályozó személy szubjektivizmusa is szerepet játszik a megítélésben; már csak ilyen az emberi természet. Gyermekeink munkájának, szorgalmának, magatartásának minősítésében rengeteg teendőnk van még. Szülőnek is, tanárnak is. Mindenekelőtt ismerni a gyerek személyiségét, kellően motiválni őt a kiszabott feladat megoldására, hogy — a pszichológusok szavával élve — a tanár és a szülő követelményei beépüljenek a személyiségébe, ami mindenféle ígérgetésnél vagy fenyegetésnél jobban ösztönzi majd a munkára. Kitetszik az elmondottakból, hogy az osztályozás azért több a teljesítmény értékelésénél, mert egyúttal szeméi lyiségformálás is. Mai tapasztalataink szerint még sokáig szükség lesz osztályozásra az iskolákban. A teljes eltörlés egyelőre nem időszerű, mint ahogyan nem volt az 1890-ben sem, amikor először követelték Magyarországon, mondván, hogy lelkileg károsan hat a gyerekekre. Viták, ellentétek e kérdés körül természetesen bármikor kirobbanhatnak, de nem nehéz megjósolni, hogy a jövőben sem magával az osztályozással lesznek elégedetlenek az,emberek, hanem annak helytelen alkalmazásával. Miként napjainkban is így állunk ezzel. P. K. I. KOSSUTH-TERVEK Ez is Magyarország Sok, figyelemre méltó könyv közzétételét tervezi az idén a Kossuth kiadó. Folytatódik a' marxizmus-leniniz- mus klasszikusai sorozatban Marx, Engels, f-enin műveinek kézbeadása. A sorhoz Gramsci politikai írásai és Kari Kautsky Az út a hatalomhoz című munkája is csatlakoznak a Források sorozatban. Több új filozófiai kiadvány közül emeljük ki Ancsel Éva Mindennapok és történelem című könyvét melyben a neves filozófus a mindennapiság, s mindennapi lét és tudat tartalmát, szerkezetét a történelemmel és ethosszal való kapcsolatainak szempontjából vizsgálja. Válogatott írásokat tartalmaz majd A polgári filozófia a XX. században címmel napvilágot látó kötet, amely olyan szerzőktől idéz szemelvényeket, mint Ortega y Gasset, Sartre, Piaget, Ber- gyajev, Teilhard de Chardin, Russel stb. Sok új, érdeklődésre szâ- tPOt tartó kiadvány jelenik meg 1984-ben a politikatudomány témakörében is, így Ágh Attila A politika világa, Paczolay Péter—Szabói Máté A politikaelmélet rövid története és Gombár Csaba Egy állampolgár gondolatai című műve. A kiadó gondol a szociológiában elmélyülni kívánókra. Megjelenteti majd az Agrárszociológiai írások Magyarországon (1900—1915) című gyűjteményt; ez faluszociológiai válogatás, s három részből áll: az első az agrárkérdés különböző kifejezéseit tartalmazza, a második a faluszociológia legfontosabb művelőinek munkáiból ad válogatást, a harmadik a mezőgazdasági munkásság helyzetével foglalkozik. Bizonyára sikeres lesz A munkásság helyzetet az üzemben című kötet, mely egy nemzetközi munkaügyi szimpozionsoro- zathoz kapcsolódik tanulmányokkal. A művelődéspolitikai kiadványok sorából Magyar István Bálint György-életrajzát WeöreS’bemutaU5 a Vígszínházban A kétfejű fenevad A Vígszínházban január 27-én mutatták be Weöres Sándor A kétfejű fenevad című történelmi játékát, Valló Péter rendezésében. Képünkön: Bánsági Ildikó és Pap Vera. (MTI fotó: Ilovszky Béla felvétele — KS) könyvespolc Fodor András új esszé kötetének a címe pontosan felkészíti az olvasót arra, amit a könyv tartalmaz. Kimondatlanul sugallja, hogy Fodor vallja a múzsák egységét Az utóbbi években több könyv, tanulmány foglalkozott a testvérmúzsák gondolatkörrel. De leggyakrabban úgy, hogy valamelyiket előtérbe állította. Nem lehet ez másként Fodornál sem, hiszen végül is k'öltő, de határozott szándéka és célja, hogy az egység gondolatát emelje ki filmekről, zenéről vagy a műfordításról ázó!va. , Szó, zene, kép című könyve szervesen illeszkedik korábbi összeállításaihoz. A nemzedék hangján (1973) már meglepetést okozott önvizsgáló tartalmával és főleg azzal, hogy a szerző merte vállalni, felmutatni, leleplezni és kiszolgáltatni önmagát. Esszéiben tíz évvel ezelőtt már észrevették az olvasók, hogy azért tudott pályatársairól, filmesekről, színészekről, előadókról oly érzékenységgel írni, mert ráérzett munkásságuk belső törvényeire. Ugyanez a magatartás érvényesült a Futárpostában (1980). Ez a könyv bizonyította, hogy Fodor számárá elképzelhetetlen a megszólalás emberi kapcsolatok, barátságok ösz- szekötő meleg szálak nélkül. A vállalt közösségteremtő küldetés volt a Futárposta egészének hangsúlyos karaktervonása. Ezeket a jegyeket építette tovább a Szó, zene, kép úgy is, hogy az új kötet jelentősebb hányadát a korábbi kettőből válogatott anyag teszi ki. Ez Fodor pályájának szerves építését mutatja. Nem szakadt el korábbi témáitól, sem azoktól a területekről, amelyek horizontjába eddig benne voltak. Ugyanakkor tartalmaz fontos újdonságokat is ez a emeljük ki, címe: „Felháborodom, tehát vagyok". Sok, érdekes mű lát napvilágot 1984-ben a történelem, a munkásmozgalomtörténet témakörében is. Ezek között lesz a kétkötetes Világtörténelmi enciklopédia második kiadása. Közgazdaság-gazdaságpolitika témaköréből Marjai József Egyensúly, realitás, reform című könyvére refiek- torozunk. Ez 1978—1984 közötti cikkeket, interjúkat, beszédeket tartalmaz majd. Nem szünetel a kiadó irodalomcentrikus, szociográfiát vállaló tevékenysége sem. Arnold Zweig A wandsbeki bárd, Vaszilisz Vaàpilikosz A csodagyógyszer, Vlagyimir Tyendrjakov Holdfogyatkozás és leszámolás, Lazar Karelin A kígyóvadász című regényét várhatjuk 1984-ben. Ez a kiadó jelenteti meg Taar Ferenc A másik Hortobágy című szociográfiáját és a népszerű Szekulity Péter Ez is Magyarország című ri- porlgyűj temenyét zene, kép könyv. Az egyik ilyen, hogy a múzsák kölcsönhatásáról alaposabb és átfogóbb nézőpontból szól. Legjobban Kodály és .a magyar költészet című írásában érezhető a tágabb szemhatár. Nemcsak azért, mert irodalomtörténeti szempontok is vannak a dolgozatban. Ennél lényegesebb, hogy bizonyítja a tanulmány, mekkora szerepe volt Kodálynak a magyarosabb versritmus megismertetésében. Akkor is lényegesnek kell ítélnünk ezt a dolgozatot, ha egyes részleteivel már máshol találkoztunk. A Kodály és a magyar költészettel Fodor olyan missziót vállalt, amelynek hatása messze túlmutat határainkon. 1981-bèn a V. Nemzetközi Kodály Szimpo- zionon mondta el Sapporó- ban angol nyelven. Az erről szóló beszámolójában ugyancsak leplezetlenül tárta fel, mekkora nehézséget jelentett oly dolgokról beszélni a távoli országban, amik a magyar hallgató számára érdekesek elsősorban. A lépés, áréit ezzel megtettek, valóban folytatásra és tűnődésre ösztönöz. Azt ki kell emelnünk, hogy Fodor sehol sem az összehasonlító tudományosság eszközeit használja. Nem szaktudósi mércével mérhető dolgozatokat írt, hanem ráérző, elemző és összegző esszéket. Különösen jól mutatják ezt a Bartókról szóló részek. A nagy zeneszerzőről több tanulmányt írt mát Fodor, s Vallomások Bartókról címmel 1978-ban kötetbe gyűjtötte őket. A zeneszerző centenáriuma azonban újabb inspirációkat adott, hogy kifejtse annak a vonzódásnak az összetevőit, amelyek Bartókhoz fűzik. A Bartók kórusművei című részből kiderül, hogy a kaposvári Korona-szálló melletti újságosnál előbb látta meg a zeneművész megrendítő halálhírét, mint találko zott volna hallható zenéjével. Többször lejegyezte már, de teljesen egyet kell érteni azzal, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni: nemzedékének valósággal meg kellett küzdeni a továbbélő Bartókért. Ez akkor is tény, ha vannak kritikusai között, akik nem hiszik el. Fodor az összetartó erőt kereste akkor is, amikor a magyar irodalom géniuszaira (Janus Pannonius, Szenczi Molnár Albert, Arany János, József Attila) tekintett, és kimutatta, hogy mennyire sikerült a közös hangot megtalálnia velük. József Attiláról nyolc esszé, verselemzés szól a kötetben. A s?fám önmagában kiemelt jelentőségűvé tenné ezeket, de ezen túlmenően tartalmuk is több újdonságot mutat. A Hogyan halt meg József Attila? nyomozati jelentés a szemtanúk megkérdezésével hozott nóvumot, a Monument talitás József Attila képeiben pedig megközelítésével. A témaválasztás biztonsága látszik, ha pályatársakról, külhoni költőkről, festőkről és filmművészekről beszél. A Teremtő látás tesz korrekt melegséggel jelzi a szerző jártasságát a piktú- rában. Méghozzá ügy, hogy néhány felfedező jellegű megállapítást is olvashatunk Szabó Béláról, Gerzson Fáiról, Polgár Kózsáról. A személyesség és a vallo- másos hang együtt jellemzi azokat az esszéket, amikben a műfordítás gondjairól szólt. Leírta például azt, hogy miként találkozott először Phillip Larkin nevével, hogy azután az emlékből pályaképvázlat kerekedjék. Nemcsak tényeket, köteteket vett sorra, hanem a költői világ elemeinek kibontására törekedett. Larkinről, Jeszenyi- ről, Rozewiczről vagy Nino Nikolovról azért írt, hogy segítse a verseik között eligazodni kívánó magyar olvasókat. A Szó, zene, kép olyan esszéírót mutat meg, aki eleven ráérző képességgel tud lírai, zenei, képzőművészeti élményeket prózában visszaadni. A tágas horizont és a személyes stílus egyaránt vonzóvá teszik a könyvet Dr. Laczkó András Alkalmazkodnak az igényekhez Tab állandó lakosainak száma megközelíti a tízezret. Ezért is lényeges a dolgozók, a lakosság kulturális, művelődési és szórakozási igényeinek kielégítése. Tavaly a nagyközségben 72 előadás hangzott ed, melyet több mint négyezren láttak-hallottak. A közelmúltban arra kértük Karácsony Gyöngyit, a művelődési ház igazgatóját: értékelje a múlt évi eredményeiket, ismertesse az idei feladatokat — Az 1983. évi kulturális, közművelődési programot — a közművelődési intézmények dolgozói, a társközségi népművelők, valamint a vállalati kultúrfelelősök bevonásával — időarányosam végrehajtottuk. Az általános és szakmai műveltség emelését segítették a filmvetítések, az ismeret- terjesztő előadások, vetélkedők a különféle képzések, továbbképzések, melyeket elsősorban az üzemekben, intézményekben valósítottak meg. Kiemelt helyet kapott a politikai, világnézeti nevelés, a honismereti, helytörténeti kutatómunka, illetve a színházi és pódium-előadás. Az év folyamán kézimunka-, fotó- és kézműves-kisiparos kiállítást rendeztünk a művelődési központban, de a KIOSZ helyi csoportja, a Videoton és a Mezőgép is rendezett különféle bemutatókat. Az önművelést és a szabad idő hasznos eltöltését segítették jól működő csoportjaink. — Melyek az idei év legfontosabb feladatai? — Fő célkitűzésünk: hatékonyan segíteni a társadalom szocialista vonásainak erősö-- dését, a kulturális értékek elsajátítását, a közművelődés megvalósítását. Az igényeket differenciáltan kívánjuk kielégíteni. Ezért különös gondot kell fordítanunk az ifjúság művelődésére, segíteni az értelmiség hivatásszerű részvételét a közművelődésben, fokozni a társközségek kulturális munkáját, a lehetőség szerint kialakítaná a megnövekedett: vonzáskörzetre kiterjedő közművelődési munkát — Hallhatnánk erről konk- réttabban? — Igen. A nemzeti és nemzetközi évfordulókról kiállításokkal emlékeznek meg a vállalatok, intézmények. Ehhez a könyvtár és a művelődési központ ad segítséget. Május elsején termékbemutató kiállításit rendezünk a vállalatok bevonásával. A politikai könyvhónap keretein belül kiállításokat szervezünk. A művelődési központ amatőrfilmes klubja folytatja a társközségek és Tab életét, változásait bemutató film készítését. Tervezzük a műve+ lődési központban kismamaklub létrehozását, - TIT-élő- adásotot szervezünk a nagyközség egész területén, megemlékezünk a legfontosabb évfordulókról, az ismeretterjesztésben pedig kiemelt szerepet top a költészet napja, az ünnepi könyvhét, a képzőművészeti világhét, a mezőgazdasági könyvhónap hogy csak néhányat említsek. — Az esztétikai nevelés, a művészeti ízlésfejlesztés milyen szerepet játszik a nagyközség közművelődési feladatainak ellátásában? — Feladatunk továbbra is az amatőr művészeti mozgalom ápolása, a népi együttes és a vegyes kórus működtetése. Ezúton is biztosítjuk a színházi előadásokat, gondoskodunk gyermékszínházi előadásokról, gyermekműsorokról. A művelődési ház fenntartásában résztvevő vállalatoknak, üzemeknek műsorokat szervezünk élvonalbeli művészeikkel. Tervezzük Leitner Sándor és Bóka Dezső festőművész, illetve Kolló Viktor és Ilyés István szobrászművész kiállításait. — Működnek szakkörök, csoportok is? — Igen. Évek óta eredményesen tevékenykedik a nyugdíjasok, illetve az ama- tőrfilmesek klubja, vagy a vegyes kórus, a népdaléneklő kör és a citerazenekar. Ösz- szesen 13 csoport segíti a szabad idő hasznos és kulturális eltöltését. — Milyen érdeklődésre számít a művelődési ház igazgatója? — Azt várom, hogy a lakosság lehetőségeiknek és érdeklődési körüknek megfelelően kapcsolód janaik be a kulturális, közművelődési munkába, vegyenek részt a művelődési központ és a munkahelyeik rendezvényein. Krufek József SOMOGYI NÉPLAP
