Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-15 / 12. szám

Amerikai megrendelés Újabb ajánlatokra várva Jól működő szakcsoportok Hét végén is javítanak A kaposvári Vas-műszaki Szolgáltató Ipari Szövetkezet szakcsoportjai jól egészítik ki a szövetkezet tevékenysé­gét — mondta Nagy Imre főmérnök, amikor a szakcso­port munkájáról érdeklőd­tünk. — Az elmúlt években a közvetlen árutermelés mel­lett egyre jobbam előtérbe került a lakossági szolgálta­tások bővítése. Jelenleg a háztartási gépek javításától a különböző világítótestek helyszíni szerelésén át a gép­járművek, kerti traktorok karbantartásáig, javításáig igen sokfele szolgáltatást végzünk. A szövetkezetben hét szak­csoport működük. Ezek közül a lakatos-, a tmk- és a szer­számkészítő műhely szak­csoportjai a szövetkezet szer­számait javítják elősorbam. A járműjavító, a hűtőgépsze­relő, a tekercselő és a galva­nizáló szakcsoport lakossági szolgáltatást végez, főleg munkaidő után és szombaton — illetve, ha sürgős javítás­ról van szó — vasárnap is. A múlt évben több százezer forint volt az ebből szárma­zó bevételük: részben a La­kossági szolgáltatásokból, részben pedig a vállalatok­kal kötött kooperációs együttműködésekből tevődött össze. Területileg egész Dél- Somogyra kiterjed a szolgál­tatási tevékenységük. — Mintegy 60 dolgozó vesz részt a szakcsoportok ■ mun­kájában: valmennyi jól kép­zett. Munkájuk szorosan kapcsolódik a szövetkezet te­vékenységéhez, ezért szer­számokkal, alkatrészekkel segítjük őket, és helyet biz­tosítunk a munkaidőn túli javítások elvégzéséhez. Az idén szolgáltatása in k köré­nek bővítését nem tervez­zük: inkább a meglevőket szeretnénk javítani. Ha egy mód van rá, akkor a szere­léseket és a javításokat a helyszínen végezzük el FzzeJ és a gyors miunkával kíván- jryk tovább növelni megren­delőink számát. Gabona­kötvény Közös gabonakötvényt bo­csát ki a Magyar Külkeres­kedelmi Bank RT és a nád­udvari Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet. A kötvény célja, h%>7 pénzügyi forrást biztosítsanak a nádudvari Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet konvertibilis gabo­naexportot növelő program­jának megvalósítására. A fejlesztéssel a nádudvari Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet Kukorica és Ipari­növény Termelési Együtt­működésének (KITE) körébe tartozó taggazdaságokban, az egységre eső hozamok növe­lésével összesen 24 ezer hek­tár szántóterületen fokozzák a búzatermelést, valamint 13 ezer hektár szántóterületen a kukoricatermelést. A kötvények kamata évi 12 százalék, törlesztése 1987t tői kezdődően öt éven át egyenlő részletekben törté­nik. A kibocsátott kötvények a gazdálkodó szervezetek körében forgalmazhatók. Éppen szakszervezeti bi­zottsági ülésre készült Csor­dás Attila, a Palota Bőrdísz­műgyár marcali telepének igazgatója, amikor bekopog­tattunk hozzá. Ha rövid Idői tudott is szakítani, azért készségesen tájékoztatott ta­valyi munkájáról, s ez évi terveikről. — A bérfejlesztésről tár­gyalunk majd. Az 1983-as évünk kedvezően alakult, s ezért az eredetileg tervezett 2,7 százalékos bérfejlesztés­sel szemben 4,8 százalékot oszthatunk. Ez dolgozónként átlagosan mintegy 200 forint havi többletjövedelmet je­lent erre az évre. Ez első­sorban annak az eredménye, hogy a szocialista országok, s a hazai kereskedelem ré­szére készített termékeinket idejében s jó minőségben le­szállítottuk. Az év során je­lentkező nyugati megrende­léseket is elvállaltuk. A marcali bőrdíszmű ta­valy 89 millió forint értékű terméket készített, összesen 646 ezer darab női táskát szállítottak szocialista ex­portra és a hazai kereskede­lemnek. Legtöbbet — régi partnerünknek — a Szovjet­uniónak küldtek, s szállítot­tak Csehszlovákiába is. Egy amerikai cég divatos mappák, irattartók készíté- , F agyott orrára húzta több rétegből álló ta­karóját, hallgatta a kinti gyeirekzsivajt, de nem kelt föl. Borzadva gondolt arra, hogy milyen hideg le­het kiint, viszont kajáin örömmel élvezte a takaró ailartitn kellemes meleget. Hált aíkfkor miért kelne fői? Iga­zán semmi értelme. Nem várja semká, nem sürgeti semmi ; az idő mér régein nem játszik szerepet az éle­tében. Az éhség az más. Az igen. Ha majd a nap maga­sabbra hág, s legalább a fény azt hiteti el vele; megeny­hült az idő, s a gyomra lead­ja az első jelzéseket, akikor majd talán ... Nem kelt föl, de aludni sem tudott már. Üres tekin­tettel bámulta a parányi ab­lak négyszögét. Régebben, ilyen alkalmaikkor még me­rengett ezen-azan, még ré­gebben az életét is átgondol­ta néha, és azon töprengett; van-e különbség „jó” és „rossz” között, helyzete tör­vényszerű-e, s mit is jelent az valójában, hogy „törvény- szerű”? Ezek a takaró alatti „elmélkedések” azonban nem vezettek semmiféle ered­ményhez, így hát felhagyott velük. Maradt a puszta lét. „Vivre pour étre!” Élj a létérti Ahogy régebben ol­vasta egy francia könyv cím­lapján. Küzdelem a minden­napi falatért, szállásért. Igen ; ha fázik és éhezik: az rossz, SOMOGYI NÉPLAP sét kérte tőlünk, valódi bőr­ből. Ilyen munkát korábban nem végeztek, a drága alap­anyag kiszabása, a mappák összeállítása, varrása a leg­régibb, a legnagyobb tapasz­talattá szakmunkásoktól is igen nagy figyelmet igé­nyelt. — Dolgozóink megértették: ha kifogástalan munkát vég­zünk, akkor . számíthatunk arra, hogy ebben az évben is kapunk ettől az amerikai cégtől megrendelést. Csak­nem 5000 darab irattartó ké­szült el, négyféle színben. A megrendelő elégedettségét jelzi, hogy erre az évre már 20 ezer darabot kér tőlünk — mondja az igazgató. Ezenkívül franciaországi megrendelésre 34 ezer Adi­das sporttáskát gyártottak, a Marlboro cégnek pedig 1000 darabos megrendelést telje­sítettek. Innen is várnak újabb ajánlatokat. Tavaly összesen 2 millió 800 ezer forint értékben készítettek terméket nyugati piacokra. A korábbinál jóval na­gyobb tételt vár tőlük az idén a szovjet partner is: 1,2 millió táskát kér a Palota Bőrdíszműgyár Vállalattól, ennek többségét a marcali telepnek kell elkészítenie. — Ha a nyugati megren­deléseknek is eleget kívá­nunk tenni, növelve a tőkés piacra szánt exportunkat, ak­kor az előző évinél is szer­vezettebb munkára van szük­ség. Valamint arra, hogy újabb melléküzemágat léte­sítsünk telepünk körzetében, betanítsunk táskakészítésre asszonyokat, lányokat — folytatja az igazgató. , Már tavaly megegyeztek a kéthelyi Aranykalász Terme­lőszövetkezet vezetőivel : egy épületet műhelynek rendez­tek be, gépeket adtak, beta­nítottak jelentkezőket, és már ősszel elkezdődött a munka. Most az év elején pedig Somogyszentpálon ala­kítják át műhellyé a terme­lőszövetkezet egyik helyisé­gét. A tervek szerint tíz asszonyt a marcali telepen tanítanak be táskakészítésre, s ők — technológusok segít­ségével — majd az új üzem­ben oktatják, képzik ki tár­saikat. A táskakészítő mel­léküzemekben ötven tsz-tag- nak lesz állandó munkája. Naponta 700—800 táskát vár­nak a két üzemből. Ez lehetővé teszi, hogy a bőrdíszműgyár marcali tele­pe az idén több mint 700 ezer darab női táskát készít­sen el. Sz. L. ha tető van a feje fölött és tele a béradó: az jó. Már csak ezt a „törvényt” ismer­te. Miután fölkelt; apró, prak­tikus ténykedések töltötték ki az idejét. Gyorsan magana rángatta rongyait, ici-picit megmosdott,, irakáibb csak, hogy magához térjen és ká- tásajtítea a szemét. Űigy vélte; az az enyhe zsír- és ponréteg, ami az arcáit fedi, megvédi a hidegtől, s erre ilyenkor, ne­vem bar vége fellé igazán rá­szorul. Aztán magához vette batyuját és elindult. Vendéglátójával egy met­róállomásom ismerkedett ösz- sze. A falnak támaszkodva bóbiskolt egy vörös műanyag széken, amikor zöld overal- 106 fiatalember lépett hozzá, enyhén megbökte a vállát, és azt mondta: „öreg, itt a jár­gány.” Most mondja azt, hogy őt az nem érdekli, ő nem azért van itt? Ösztönö­sen felállt és elindult. Mind­ketten felszálltak, útközben beszélgettek. Meglepte őket, hogy sok közös vonós van bennük, sok mindent hason­lóképpen gondolnak. Nem firtatták egymás sorsát, csak azt érezték; van műt monda­niuk egymásnak. Az overallos felajánlotta újdonsült barátjának, ha nincs jobb megoldása, náluk ellakhat. Igaz, öt gyerek van, de az udvaron levő fásikam- ra talán alkalmas lenne, Ácsolhatnának oda egy prics- cset, s ha ez megfelelne, szí­vesen befogadnák. A csöves úrnak tökéletesen megfelelt, s már aznap éjjel ott aludt. Azóta egy hét telt el. Nem­igen találkoztak. Amikor a házigazda dolgozni ment, az öreg még aludt, vagy leg­alábbis a takaró alá bújva feküdt. Amikor a csavargó hazaért, a fiatalember már nyugovóra tért, ha nem is mindig aludt. Az ablakon át lehetett látni, amint négy al­vó gyermeke között olvas, vagy az előtérben — amit konyháinak és fürdőszobának egyaránt hasznáiltaik — furu­lyázik. Az anya a legkisebb gyerekkel, aki még csecsemő volt, külön kis szobában aludt. A csöves úr sokszor álldo­gált a kivilágított ablak előtt, ás nézte házigazdáját, mint éppen, megigazítja a takarót egyik mellette alvó csimortá- ján, vagy a kottantartó áll­vány előtt ül, és átszellemült arccal zenél. Egyik este eszébe jutott, hogy neki is van egy fia, akit hosszú évek óta nem látott. Már felnőtt. Mi lehet vele? Ö annak idején kórházban vcílít; évekig szúrkáltáik, vag­dosták. Mire kiengedték, a felesége összeállt egy másik emberrel. A lakást eladták, vidékre költöztek, a fiút is magukkal vitték. Nem hada­kozott, nem perelt. Egyszer taiélíkjozoftt; st asszonnyal. A hotelportás „A mosoly a mi szakmánkban kötelező” A szállodaportást valaki így jellemezte: „előkelő fog­lalkozás” ... — Tényleg az? — kérdez­tem Bujdosó Györgynétői, a Dorottya-szálló egyik portá­sától. — Aki így jellemezte, azt bizonyára megzavarta a nem mindennapi környezet, a gyakran elhangzó „uram”, „hölgyem” kifejezés. Az ud­variasság, a mosoly a mi szakmánkban kötelező, hi­szen a vendég gyakran ve­lünk találkozik először. Na­gyon fontos, hogy a vendég első benyomása jó legyen, vagyis a lehető legudvaria­sabban kell fogadni. Egy morózus, kedvetlen hotelpor­tás elriasztaná a vendéget még akkor is, ha a szálloda világszínvonalú lenne. A ho- telportás magánélete meg­„Azit hittem, rákos vagy” — mondta indoklásul Az orvo­sok is azt hitték. Aztán ki­derült, hogy nem áttételes. Sokszor hosszú percekig nézte a meleg fészket, a ti­tokzatos muzsikust, de nem akarta megzavarni. Bevonult a fáskamrájáiba, esetleg ő is kézbe vette egyetlen köny­vét, a bibliát, néhány be­kezdést elolvasott., elmeren­gett azon egy kicsit, aztán magára húzta télikabátjáböl és két pokrócból álló takaró­ját, és mély, idülM álomiha szemderült. Délelőttönként azonban el­indult a kemény realitások útján — élelmet szemezni. Az utóbbi napokban ez nem ment könnyen. Nem volt kedve kukákban kotorászni, bisztrók ételmaradékáit lesni. Nem is érzett éhséget.1 Csak járt egyik meleg kuckóból a másikba, megszokásból fi­gyelte; ki hagyja ott az ételit, de nem nyúlt a tányérok után. Inkább az emberek ar­cát nézte. Érezte, hogy sár­gás-ősz szakáiJa, gyűrött ar­ca, koszlott rongyai taszítják az embereket. Nagyon legyöngülve érke­zett meg Lakóhelyére. Nem is nézett a világító ablak felé, egyenesen cellájába bo­torkált, alig várta, hogy az ágyába bújjon és aludjon, aludjon... A hogy belépett a kam­rába, észrevette, hogy beállítottak egy kis vaskályhát, amiben barátsá­gosan izzott a parázs, és a kályha tetején egy fazékban leves melegedett Csernák Árpád szűnik, amint el- . 5 foglalja helyét a V recepcióban. A családi élet bajai, gondjai emészthe­tik az embert, a vendégnek azon­ban ezt nem sza­bad észrevennie. lg Derűsen, jókedvvel kell válaszolni minden kérdésre... — Nem fárasztó az örö­kös mosolygás? — Nem! A vendég észre­venné a „műmosolyt”, kü­lönben sem kell örökké vi­gyorogni .. . Alkalmazkodó képesség, emberismeret, tü­relem, ezek nélkül nem ér­demes a pályára lépni... — Mióta dolgozik portás­ként? — Nem túlságosan régen, a vendéglátóiparban azonban már majdnem harminc éve. Pultosként kezdtem, valami­kor 18 éves koromban, szó­val végigmentem & „sza- máréltrán” ... — Mesterei, akiktől ta­nult? — Két nevet föltétlenül meg kell említenem. Gyö- kössy Gyula és Bordás Jó­zsef tanított többek között a vendéglátóipar! technikum­ban, ők a szakmában „nagy nevek”, büszkén vállom ma­gamat tanítványuknak. — Hány nyelven tudja fo­gadni a vendégeket? — Németül jól beszélek, de nem jövök zavarba ak­kor sem, ha a vendég Fran­ciaországból vagy angol nyelvterületről érkezik. A nyelvtudás alapkövetelmény. Itt rövid időre megszakad beszélgetésünk. Egy vendig érkezik, s az iránt érdeklő­dik, hogy van-e a városban optikus, mert eltörött a szemüvege. Készséges fel­világosítást kap, a vendég megnyugodva, kezében a tö­rött szemüveggel távozik. — Gyakran érdeklődnek a szállodán kívüli dolgokról is — magyarázza —, a mozi­műsortól a kiállításokig min­den kérdésre illik felelni. Népes és fölöttébb jóked­vű társaság érkezik Svájc­ból. A hotelportás a pult mögé áll, mosolyog. Sárközi Gábor A Posta Gépjármű Szállítási Üzem siófoki telepére fölvesz gyakorlattal rendelkező karosszérialakatosokat és autószerelőket. Jelentkezés a Postagarázsnál, Bajcsy-Zs. u. 228. (69204) A KAPOSVÁRI RUHAGYÁR felvételt hirdet állandó délelőttös és délutános műszakra. A délelőttös műszakra elsősorban kisgyermekesek jelentkezését várjuk. A délutános műszakra felemelt műszakpótlékot biztosítunk. Jelentkezés és felvilágosítás a vállalat munkaügyi osztályán. (78438) A csöves

Next

/
Thumbnails
Contents