Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

LEPESHATRANYBAN Mit tehet az iskola? A kisegítő iskolát végzett fiatalok többszörösen is hát­rányban vannak hasonló ko­rú társaikkal szemben. Sok esetben túl azon, hogy agy­rendszerük sérült, még a nem kívánatos családi kör­nyezet is nehezíti tanulásu­kat, beilleszkedésüket a mun­kahelyeken. A pedagógusok­nak a szokottnál is nagyobb figyelmességre, a munkahe­lyeken pedig türelemre van szükség, hogy ezek a gyere­kek is érezhessék:, ismerete­ik birtokában a rájuk bízott munkát, ha olykor segítség­gel is, de el tudják végezni. Ez a munka pedig nem min­den esetben csak segédmun­kát jelent. Ahhoz pedig, hogy bizonyos szakmákat elsajá­títhassanak, nélkülözhetet­len az általános és a szak­munkásképző iskola jó kap­csolata és a munkahelyek segítő szándéka. A nagyatádi kisegítő álta­lános iskolából négy évvel ezelőtt keresték föl először a helyi szakmunkásképző igazgatóját azzal a kéréssel, hogy fogadják legjobb ta­nulóikat. — Milyen eredménnyel jártak? — kérdeztük Fürts Istvánnét, a kisegítő iskola igazgatóját. — A szakmunkásképző igazgatóját, Mohári Jenőt akkor nevezték ki. Fiatal ve­zető, aki megérti szándéka­inkat és messzemenően tá­mogatott bennünket. Abban az évben több olyan tanu­lónk is volt, akit úgy ítél­tünk meg, hogy képes elvé­gezni a szakmunkásképzőt és jó szakember válhat belő­le. Közülük tavaly nyolcán végeztek mint kőművesek, és egy kivételével valameny- nyien a szakmájukban dol­goznak. — A szakmára való irá­nyítás mennyire van beha­tárolva? Milyen szakterüle­ten van lehetőség a tanulás­— Elsősorban az építőipari szakmákat ajánljuk, de élel­miszertartósítóként is meg­állják a helyüket — Gyerekeik nagy része az iskolából kikerülve mun­kába áll, önálló kereső lesz. Hogyan készítik fel őket a munkahelyi feladatokra? — Elsődleges célunk, hogy a gondolkodásukban sérült gyerekeknek ez alatt a nyolc év alatt hasznos isme­reteket adjunk. Ezen az ala­csonyabb szintű szakmai is­meretek elsajátításához meg­felelő képesség kialakítását is értem. Gyerekeink szeret­nek és tudnak is dolgozni. A munkára nevelés különö­sen fontos szerepet tölt be nálunk; alapvetőnek tartjuk, hogy kialakítsuk feladattu­datukat és a helyes önérté-, kelést. Ez az egyik feltétele annak, hogy elfogadják őket a munkahelyükön. Ezeknek a gyerekeknek a kibontakozását nagyban se­gítheti vagy gátolhatja szű- kebb környezetük. Hogyan illeszkedtek be új környeze­tükbe, milyen nehézségekkel kell szembenézniük és mi­lyen egyéni segítségre szá­míthatnak? — ezekre a kér­désekre kértük a választ, amikor fölkerestük Mohári Jenőt. — Ebben a tanévben 30 kisegítő iskolából érkezett szakmunkástanulónk van a három évfolyamon. Kőmű­ves, szobafestő-mázoló, tar­tósító, ács—állványozó és asztalos szakmát tanulnak. Az elméleti tárgyakból álta­lában gyengébbek a többiek­nél, bár kivétel itt is akad; munkaszeretetükkel és hoz­záállásukkal azonban jó pél­dát mutatnak a többieknek. Tanulóink közül 26-an kol­légisták, s remekül beillesz­kedtek a közösségi életbe. — Milyen segítséget adnak nekik az elméleti tárgyak tanulásához? — Azokban az osztályok­Chopin, Schubert, Liszt az élen A Hungaroton-hangleme2hetek mérlege Szeptember második felé­ben kezdődtek, és a megszo­kottól eltérően még az év végéig tartanak a Hungaro- ton-hanglemezhetek. A rend­kívüli érdeklődésre való te­kintettel ugyanis meghosz- szabbították a hanglemezhe­tek kiadványainak kedvez­ményes árusítását: az Álla­mi Könyvterjesztő Vállalat saját üzleteiben október vé­géig tartott, a Hungaroton Vörösmarty téri szalonjában pedig az év végéig érvényes a kedvezmény. A legfrisebb értékelés sze­rint a HHH-ra megjelent 14 kiadvány közül a legkereset­tebb a Chopin-keringők fel­vétele volt, Kocsis Zoltán előadásában: a lemezből ed­dig 33 ezer példány kelt el. Ezt követi Schubert Piszt­rángötöse 17 ezer példánnyal, a harmadik helyen pedig a Liszt Lés Preludes lemeze áll, ebből 16 ezret adtak el. A Bach-kantáták és a Ma­gyar nyelvemlékek című le­mezbői 14-14 ezer, a Dániel- játék felvételéből 12 ezer, a Wagner operáinak egy-egy részletét megörökítő lemez­ből 11 ezer, Bessenyei Fe­renc Berzsenyi-lemezéből és a Viualdi-concertókból 10-10 ezer, Brahms Német requi­em jéből 7 ezer, Brahms szimfóniáinak felvételéből és Verdi Simon Boccanegra cí­mű operájának lemezéből 6- 6 ezer, Molnár Ferenc Lili­om című darabjának felvé­teléből szintén hatezer és a Kodály fonográffelvételeiből szerkesztett népzenei lemez­ből 4 ezer példány kelt el. Mint a Hungarotonnál el­mondták : arra ‘törekednek, hogy a zeneirodalom kiemel­kedően népszerű darabjai ke­rüljenek be a hanglemezhe­tek programjába, hiszen ezek azok, amelyek a kezdő komolyzene-hallgatókat is „megfogják”, így a komoly­zene kedvelőinek táborát szélesíthetik. A másik szem­pont: a megjelenő új leme­zek kapcsolódjanak jelentős zenetörténeti évfordulókhoz. Az idői Brahms születésé­nek 150. évfordulójának tisz­teletére adták ki a Német requiemet és a szimfóniákat tartalmazó albumokat, vala­mint Wagner emlékének adóztak az operarészletek fel­vételével. A hanglemezhetek prog­ramjának összeállításakor arra is ügyeinek, hogy rit­kaságok is szerepeljenek a kínálatban. Erre az idén a Kodály fonográffelvételeiből összeállított népzenei album volt a példa. Végül, de nem utolsósorban szempontja volt az idei — hatodik alkalom­mal megrendezett — hang­lemezheteknek az is, hogy az úgynevezett alaprepertoár je­lentős darabjait a legkorsze­rűbb hangrögzitési techniká­val újra fölvegyék. Mint a Hungarotonnál el­mondták, a vártnál kisebb volt a kereslet a többleme­zes albumok iránt. A felté­telezések szerint ennek az az oka, hogy a vásárlóközön­ség pénztárcája „vékonyabb” volt, mint a korábbi évek­ben. A megjelent kiadványok már a nyugat-európai piaco­kon is megtalálhatók, a kri­tikák elismerően fogadták őket. A ritkaságszámba me­nő Dániel-játékról — a bib­liai Dániel-történet középko­ri feldolgozásáról — Fran­ciaországban szuperlativu- szokban nyilatkoztak. Ugyan­ott nagy elismeréssel fogad­ták a Brahms-szimfóniákat is, pedig épp ebben az idő­szakban ennek háromféle francia felvétele is megje­lent ban, ahol ezek a gyerekek tanainak, a legfelkészültebb szakoktatók tanítanak. Dél­utánonként külön tanulószo­bai foglalkozásokat is tarta­nak számukra. A matemati­ka, a kémia és a fizika a legnehezebb tantárgy, de igyekvőek és nagy hajtóerő az is, hogy ezek a gyerekek sokkal inkább akarnak bizo­nyítani, mint tanulótársaik közül sokan. — Mennyire sikerül meg­nyerni a bizalmukat? Kér­nek-e egyéni problémáik megoldásához segítséget? — Ezen a téren hasonló helyzetben vagyunk, mint az általános iskola. A gyerekek minden apró gondjukkal, örömükkel és bánatukkal hozzánk fordulnak. Teszik ezt sok esetben azért is, mert a családjukkal vagy egyáltalán nincs kapcsolatuk, vagy mert ez a kapcsolat olyan, hogy nem számíthat­nak segítségre. Érdekes, de egyben várható jelenség az is, hogy most, amikor a szü­lők tudják, hogy a gyere­kük szakmunkás-bizonyít­ványt szerez és önálló kere­sete lesz majd, megpróbálják magukhoz kötni. Ez nem minden esetben válik a gye­rek hasznára. Sajnos, nem sokat tehetünk ellene, leg­följebb tanácsot adhatunk, ha ez ügyből hozzánk for­dulnak. A mindennapi élet apró vagy nagyobb gondjait a szomszédos kollégium neve­lői ismerik a legjobban. Or­szág László igazgatóhelyettes és Tilinger István né, az első osztályosok csoportvezetője dicsérően nyilatkozik a gye­rekekről. — Eszerint kevesebb prob­lémájuk van a kisegítő is­kolából jött gyerekekkel, mint a többiekkel. — Bizonyos tekintetben igen. Rendkívül nyíltak és őszinték, a munkavállalás­ban meg a közösségi élet egyéb területein pedig na­gyon aktívak. A szobájukat tisztán tartják, és a dekorá­ciókkal is meg vagyunk elé­gedve. Ami gondot: okoz: az elméleti felkészültségük. Ezt igyekszünk pótfoglalkozá­sokon erősíteni. — A társaikkal milyen a kapcsolatuk? — Ügy tapasztaljuk, hogy sikerül beilleszkedniük a közösségi életbe, társaik be­fogadják őket. Reméljük, ha innen kikerülnek, akkor is számíthatnak munkatársa­ik segítségére. Lépéshátrányban levő gye­rekekről van szó. Nagyatá­don négy év óta figyelemre méltóan és egyre több siker­rel próbálják csökkenteni el­maradásukat. Az iskolák so­kat tehetnek értük. Nagy Zsőka Beszélnek az egyszerű formák Bagó Bertalan bemutatkozása Kaposváron Ül kiíratásnak ad helyet egy hónapja a Somogyi Kép­tár. A tárlaton Bagó Berta­lan festőművész majdnem harmincéves munkásságát is­merheti meg a közönség. A csütörtöki megnyitó a Munkácsy Mihály gimnázi­um diákjainak, zenés köszön­tőjével kezdődött; ezt köve­tően Mészáros Balázs, a mú­zeum Igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd átadta a szót Ágoston Ernőnek, a Bog'árlellei Nagyközségi Kö­zös Tanács elnökének; 6 megnyitó beszédében rövi­den ismertette a hallgatók­kal a bogiári művész életét, munkásságát Bagó Bertalan 1932-ben született Tiszakécskén, a kecskeméti református kollé­giumban tanult, majd 1955- ben a budapesti tanárképző főiskola rajztanszakán szer­zett diplomát Mestere volt Blaskó János és Xantus Gyu­la. Az alföldi származású festő huszonöt éve Bogláron él. Ez a kettős indítás hatja át művészi világát is: képe­in a Tisza-parti és a dunán­túli táj harmonikus egység­ben jelenik meg. Ágoston Ernő megemléke­zett beszédében arról is, hogy a festő tevékenyen részt vesz lakóhelye képzőművé­szeti életében: sok tanítvá­nya van, segít környezete íz­lésének formálásában. A kiállításon a látogató el­ső benyomása a képek egy­séges forma- és színvilága. Szemet nyugtató, egyszerű vonalvezetés, harmonikus, lágy tónusok jellemzik Bagó Bertalan műveit. Ez a nyu­galom azonban csak az egy­séges összhatásban érvénye­sül. Az egyes alkotásokat kö­zelebbről szemlélve rájö­vünk: a puhán ívelő domb­oldal, a pincegádor, a szelíd­nek látszó figurák mély drá- maiságot hordoznak maguk­ban. A festmények tűlnyomó többsége faltisi témájú. A művész nagyon jó ismerője a parasztházaknak. Pirinyó, düledező viskók foltjai me­sélnek erről. S vallanak a bennük lakók életéről, vá­gyairól, szenvendéséről is. Nemcsak a házak beszélnek azonban: mellettük majdnem mindig ott áll lakójuk, egy- egy öreg, hajlott hátú asz- szomy, levélváró nénikie_ A vidéki hangulat harmadik összetevője sok esetben a fa. Sok süketít megért, csonka, de méütóságuikai őrző fáik. Ez a három motívum — a ház, az ember és a fa — talán legharmonikusabban a Szigliget című képen jelenik meg: azonos tónusban, ha­sonló vonalíveléssel, közös sorsot hordozva. A balatoni tájképek Is In­kább komorak — legtöbbször nem is nyári pillanatot ra­gad meg a festő, hanem a befagyott tó képét A Ria­nás, a Befagyott lék, a Túl­sópartiak hideg színekkel, ér­ces kékkel, fehérrel, szögle­tesebb ecsetvonásokkal adja vissza a téli világ könyörte­lenségét Néhány festmény a többi­től eltérő színeivel hívja föl magára a figyelmet Az őse­im emlékére című képek öt­lete és kivitelezése is egysze-i rű. A vad sárga háttérből ko­moran, sötéten a magasba nyúló, kissé már düledező sírkövek emlékművek; a múltat » soha vissza nem térőt siratják. A kompozíciók összhatása mégis mintha azt sugallná, hogy van remény a vigasztalásra. „Számomra a valóság mé»J ték — vallja a művész —* és amikor a témáim megfo­galmazássá érnek, megpróbá­lom legegyszerűbben megol­dani az ábrázott dolgok for­mavilágát ritmusát és jó­ién tését” Bagó Bertalan kúpetracll valóban legfőbb erénye a közérthetőség. Az, hogy egy­szerű kifejezésmóddal, köz-] vétlenül szólnak a lóhoz. Tersxtyáneifty Krlnfim Csökkenti az aránytalanságokat Egyéves az új ösztöndíjrendszer Néhány apróbb módosítás szükségességétől eltekintve alapjában véve bevált az új ösztön dí j rendszer a felsőok­tatásban — tájékoztatták a Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársát Az 1982/83-as tanévtől évenként 150 millió forinttal, vagyis az előző évekhez képest mintegy 30 százalékkal emel­ték a felsőoktatási intézmé­nyek ösztöndíjalapját Az egyéves tapasztalatokat összegezve az illetékesek el­mondották: a megemelt ösz- szeg új elosztási rendszerét széles körűen az előző tanév­Orqonaszó — karácsonyra, isméi megszólal a Mátyás templom SS re­giszteres, 6860 sípból álló orgonája. Az 1900 ben épített hangszert csehszlovák szakembe­rek állították helyre. (MTI-fotó — E. Várkomyi Péter feiv. - KS) ben vezették be. A felsőok­tatási intézményekben jól él­tek az új rendelet adta te­hetőségekkel: „saját képük-] re” formálták ösztöndíjsza­bályzatukat, sőt karonként, évfolyamonként is differen­ciáltak. A juttatásoknál min-; denütt alapvető célnak tar­tották, hogy azok jobb ta-j nulmányi teljesítményekre ösztönözzenek és hatéko­nyan támogassák a szociális körülmények miatt rászoruló, arra érdemes hallgatók tanu­lását Az elosztási elvek meghatározásánál arra is tö­rekedtek, hogy csökkentsék a korábbi gyakorlat kialakí­totta aránytalanságokat; az ösztöndíj az eddiginél jobban ismerje el a kiemelkedő munkát, a szociális támoga­tás pedig váljék igazságo­sabbá, a merev kategorizá­lás a továbbiakban ne je­lentsen előnyt vagy hátrányt egyetlen hallgatónak sem. Az új szabályozás mindenütt bő­vítette a felsőfokú intézmé­nyek és KISZ-szervezetek hatáskörét, felelősségét az ösztöndíjak odaítélésében. Az egyetemeken, főiskolád kon gyakorlattá vált, hogy az eddigieknél határozottabban elkülönítik a tanulmányi ösz­tönzést a fiatalok szociális támogatásától. Ez utóbbinak célja a tanulás alapvető anyagi feltételeinek megte­remtése az arra érdemes és családi helyzetük alapján rá­szoruló hallgatóiknál. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents