Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
SZÍVHANGOK SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Megy a gőzöl? megy a gőzös Kanizsára ... A mozdony gőze lassan gomolyog a talpfáktól fölfelé, elnyeli a kíváncsi gyerekeket. Éle* síp jelzi, hogy indul tovább a vonat Balatonszentgyörgyről. A század elején járunk a képzelet végtelen sínpárján dr. Wirth Ferenccel, a megyei kórház nyugalmazott belgyógyász osztályvezető főorvosával, a rendelőintézet belgyógyász szaktanácsadójával kaposvári otthonában. A falon a képek is mintha a gyerekkort idéznék: falusi tájak és a. Balaton. Délelőtt orvosi köpenyben fogadott a rendelőintézetben. A sok beteg nem hagyott időt a beszélgetésre, csupán néhány fénykép készült róla munka közben. A beteg természete a türelmetlenség. A vizsgálatra várók méltatlankodó tekintetét is megőrizhettem a búcsúzáa, a viszontlátás ígéretének pillanatában. Reggel kilenctől délután egy óráig rendel, túl a nyugdíjkorhatáron .., Kora délután; Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky utca 64. Ingujjban fogad s azon a hangon, amit megszokhattak tőle a betegei. Néhány helyiséget vélek fölfedezni a lakásban, a konyha nyitott ajtaján át látom szorgoskodni a ház asszonyát a kávéfőzővel, beljebb a két szoba: az egyik a dolgozó, a másik szalonnak berendezve. — Rendelő nincs?- Volt, de megszüntettem. A dolgozószobában foglalunk helyet, cigarettaritkaságokkal kínál, egyikőnk sem szív, ellenben a ház asszonyával hármasban megkóstoljuk a jugoszláv konyakot. Most már rágyújtanék, de tartózkodom tőle, ritkán keringhet ebben a lakásban dohányfüst. Bármennyire is megszoktam az orvosi fehér köpeny látványát ismerőseimen, úgy érzem, fakítja az embert. Mennyire más így az őszülő vendéglátó színes ingben, mint délelőtt. Még a mozdulatokat is merevebbnek láttam a délelőtti fehérben, mint most, civilben. Arcát fürkészem, közben beszélgetünk. Lassan kinyitom a jegyzetfüzetemet, hirtelen támadt gondolatomat megőrzendő egy nevet kanyarítok az első lapra. Rippl- Rónai. Ha kortársak lettek volna, Rippl-Ró- | nai és Wirth, bizonyára fönnmaradt volna egy rajz az orvosról, mint abból az időből anjri másról, a kisváros jellegzetes alakjairól. Wirth Ferenc ilyen ember. A költő, Takáts Gyula így öntötte szavakba portréját; — Nemcsak barátom, hanem magánorvosom is. Először a balatoni lokálpatriótát ismertem meg benne. És azon orvosok közé tartóéik, akik fogékonyak az irodalom iránt. Figyelt mindig a költészetre, szép gyűjteménye van a Balatonról szóló irodalmi alkotásokból. Könyvtárában a verses kötetek között nem egy ritkaság található. Mint or- voa mindig figyelemmel volt a betegek egyéniségére. Gyógyitómunkáját nem az erőszakos orvosi gyógyszeres kezelés jellemzi, hanem törődik a betegben lejátszódott lelki jelenségekkel is. Egyéniségét a szerénység, a tartózkodó közvetlenség jellemzi. R al a tonszen tgyö rgy fontos állomás dr. Wirth Ferenc életében. A meghatározó él- méhyek, az elhatározás, hogy orvos lesz, ott fogalmazódott meg benne, a szülőházban. 1912. szeptember 16-án boldog családi esemény színhelye volt a balatonszentgyörgyi vegyeskereskedő hajléka; fiuk született, Ferenc. A ház és a bolt összetartozott. A nagyapa vásárolta, alapította. A Csillagvár — vagy ahogy a gyerekkorra emlékező Wirth Ferenc mondja, a „csillagház” —, a Balaton, a vasútállomás volt még fontos Balaton- szentgyörgy térképén. Az utóbbi kettő különös szerepet játszott életében. — A vasútállomáson figyeltük a vonatokat, Ismertük a menetrendet, és számuk szettet a közlekedő mozdonyokat. Később a hátitok is a forgalmisták közül kerültek ki. Szívesen játszottunk vasutaséit, sok fantáziával vonatoknak nevezhettük azokat az egyszerű játékokat, amelyeket magunk készítettünk. Szigorú gimnáziumban nevelkedtem a közeli Keszthelyen; csak a vakáció idejére hagyhattuk el az iskolát. Olykor kisétáltam a tópartra; odalátszott az otthoni Vasútállomás. Balatonszentgyörgynek nincs Vízpartja, de olyan közel a Balaton, hogy jégolvadáskor, ha északi szél fújt, hallottuk az utcán a torlódó jégtáblák zaját. Fürdeni Berénybe jártunk. Négyen voltak testvérek. — A gyerekek szeretnek vasutaséit játszani, doktorbácsist, sorolhatnám tovább, de fölösleges. Ügy tudom, ön gyerekkorától fogva orvos szeretett volna lenni, s ezt már nem játékból gondolta. — Járt hozzánk egy Mariska nevű asz szony, aki a háznál segített. A hetvenes években hozzánk került a kórházba; meglátogattam. öreg volt már, de emlékezett rám. Elmesélte, hogy gyerekkoromban egyszer megkérdezte tőlem: „Ferike, mi lesző?” Azt feleltem: „Doktor”. Nem is jutott eszmbe más, soha. Nem vettek föl mindjárt az egyetemre, egy évig otthon segítettem az üzletben. És sokat olvastam. Ezeknek az olvasmányoknak egy része maradandó nyomot hagyott bennem. Az ifjúsági irodalommal együtt kezdtem verseket olvasni. A szépet a versben találom meg. — Pécs: 1931—1937, egyetemi évek. — Szerencsém volt, hogy kitűnő profesz - szorokat hallgathattam. Zechmeister László a kémiát tanította, Mansfeld Géza a kórtant és a gyógyszertant, Entz Béla a kórbonctani és a törvényszéki orvostant, Ángyán János a belgyógyászatot, Fenyvessy Béla a közegészségtani — A kitűnő professzorok közül Ángyin állt önhöz a legközelebb, azért választotta a belgyógyászatot? Vagy nem volt ilyen egyszerű a döntés? — Eredetileg gyerekgyógyász akartam lenni — Min múlott tehát? — 1937 az állástalan diplomások éve. A pécsi gyerekklinikán csak mint extemista — külső — orvos tudtam volna elhelyezkedni. Ezzel a státusszal nem járt se lakás, se élelmezés. Abban az évben nyílt meg Kaposváron az új belgyógyászati osztály, s főorvosa — Azon a napon ismerkedtünk meg. Ax egymásnak mondott rövid mondat nem nekem szólt, de följegyeztem. — Az egyetemi évek alatt mivel teltek a nyári hónapok? Abban az időben is volt kórházi gyakorlat? — Nem, de lehetőség igen. Kézenfekvő volt, hogy a keszthelyi kórházba jelentkezzem. Dr. Magyary kórházigazgató főorvos meg is adta az engedélyt, s ez arra kötelezett, hogy mindennap szorgalmasan bejárjak Balatonszentgyörgyről dolgozni. A kaposvári megyei kórház régi és újabb falai a somogyi orvostörténetről is mesélnek. Dr. Franki József jegyezte le a következőket: 1846. november 2-án dr. Csorba József működése alatt nyílt meg Somogy kaposvári közkórháza. Az öreg épület homlokzatán az akkori társadalmi rend csupán jótékonyságra szorítkozó felfogását hirdetik a márványtáblára vésett latin szavak: „A nép kezével, nemesi pénzből, Czindery gondoskodásával létesült, hogy a szegényeknek üdvére legyen.” — Milyen volt a megyei kórház belgyógyászati osztálya? — Az új, korszerűen fölszerelt belgyógyászati osztály 1937. december 1-én nyílt meg. Dr. Rutich mellett három kinevezett orvos és három díjtalan gyakornok volt, az utóbbiak egyike voltam. Lakást és kosztot a kórház adott. Hárman laktunk egy szobában. Kötelező volt bent lakni a kórházban, a nősülés pedig a lakáskörülmények miatt tilos. A háború után többen megnősültünk, én 1948-ban, de továbbra is bent laktunk. Már volt egy kétszobás lakásunk, ott éltünk tizenhárom évig. A körülményekről inkább hallgassuk meg a feleségek — Luxusnak számított egy kétlángoe gázrezsó ... — A gázrezsóról jut eszembe, pihen tetőül hadd kérdezzem meg: férje igényes az étkezésben? — A különleges ételeket szerette mindig. Amikor még bohémok és szegények voltunk, eladtuk az egyetlen kerékpárunkat, hogy eljussunk Pestre. Hová mentünk ebédelni? A legelőkelőbb étterembe, és Feri rákkal töltött paradicsomot rendelt... — ▲ kórházban egy ideig az élelmezéssel is foglalkoztam — veszi vissza a szót dr. Wirth Ferenc. — Én állítottam össze a menük Valami újdonságot szerettem volna vinni a kórházi étkeztetésbe. Kitaláltam egyszer, hogy kétszítsenek zöldséges krokettek Ahogy ebédelünk, megszólal mellettem valaki: „Ki találta ki ezt a marhaságot?...” Mondom, hogy én ... A történeten nevetünk, majd ismét komolyabbra fordul a beszélgetés. — A sebész operál, ez elég látványos Is ahhoz, hogy mindenki el tudja képzelni, mi a dolga a sebésznek; a szemész a szemet vizsgálja, a bőrgyógyász testünk „huzatát”. A belgyógyász szakmáját egy kissé titok fedi. Régebben hallottam valakitől: X. Y. nagyon jó diagnoszta. Belgyógyászról volt szó. Milyen intuícióra van szüksége a belgyógyásznak? — Intuíciókra, megérzésekre nem lehet bízni a munkánkat Jó, ha van, de nem elégséges. Az orvosok többsége úgy tud a legjobban dolgozni, ha alaposan, lelkiismeretesen kikérdezi, megvizsgálja a beteget, abból már bizonyos diagnosztikai következtetéseket vonhat le. Ezt támasztják alá a laboratóriumi, röntgen- stb. vizsgálatok. — Mit jelentett önnek a kaposvári kórház? — Otthonom és munkahelyem volt egyszerre. A harmincas években egy orvos sem mondhatta, hogy melyik osztályon kíván dolgozni. Ha a szükség úgy hozta, mindenhol helyt kellett állni. Így kerültem én 1938 őszén a tüdő- és tbc-osztályra, ott egy évig dolgoztam, fél évig voltam az ideg- és elme- osztályon, rövidebb ideig a gyerekosztályon. — Iskola is volt a kórház? — Annál is inkább, mert valamennyi osztályt kitűnő főorvos vezetett; a belgyógyászatot dr. Böszörményi Nagy Géza címzetes egyetemi tanár. — 1977 decemberéig dr. Wirft Keren# a belgyógyászati osztály főorvosa volt, és mása is iskolát adott a fiatalabbaknak. — HHO-ben kerültem viasza a belgyógyászatra, ott dolgoztam 1977-ig. 1945-ben neveztek ki segédorv óénak, három év múlva adjunktusnak, 1952-ben vettem át az osztály vezetését. Két évig a megbízott igazgatói fei- adatokatt is el kellett látnom. — Osztályvezető főorvosként aoá váltoaott a munkájában? — Kezdetben kevés orvosom uoK, szakorvos egyáltalán nem. Szinte mindennap ügyeletes voltam. — Keze alatt nemcsak betegek, hanem or-' voook is voltak. Kikkel volt nehezebb? — A betegellátás adta a több gondot. Van bennem hajlam a tanításra, ezért szívesen foglalkoztam a fiatalokkal. A betegellátás, az oh tatás és s tudományos munka jelentette számomra orvost hivatásom betöltését. — Ügy tudom, sokáig vezette a TIT egész-' ségügyi szakosztályát. — 1953 óta vagyok a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tagja. Tavaly váltam meg az elnöki tisztségtől. — Volt egy rendkívül súlyos epizódja H életének: munkahelyén, a kórházban infarktus érte. Miként emlékezik vissza erre? — Sehogy sem. Napok múlva nyertem vissza az eszméletemet. Szerencsém volt, hogy előtte néhány hónappal létrehoztuk az osztályon a szívbetegek intenzív szobáját, a kardiológiai őrzőt; oda kerültem én is. — Hetvenegy éves, korát meghazudtolva, frissen dolgozik. Miért? — Nem tudtam abbahagyni az orvosi gyakorlatot Nyugdíjaskoromnak megfelelő munkát végzek a rendelőintézetben. A reuma és ortopéd szakrendelés belgyógyász szaktanács- adója vágyót. Amióta itt dolgozom, több időm jut a betegekre, jobban megismerem őket Szabad időmben elég sokat olvasót Változatlanul szeretem a Balatont, a nyarakat Bogláron töltöm. — Üszás? Horgászás? — És evezés, kerékpározás XT A poharakba új ital . kerül. Az estébe nyúló, szinte befejezhetetlen beszélgetésnek közös megegyezéssel vetünk véget. — Egészségünkre! — koccintunk, és szinte harangként csengnek össze a poharak. Horányi Barna a Pécsről ide került dr. Rutich Jenő címzetes egyetemi tanár lett. öt már ismertem egyetemi éveimből; orvosi mintaképemnek tekintettem. Sajnos, 1938 januárjában meghalt. — Melyek voltak a példakép legjellemzőbb tulajdonságai? — A kitűnő szakmai tudás és az ezzel párosuló orvosi, emberi vonások. Osztatlanul tudta megszerettetni magát a betegekkel. Nem sikerült Pécsen maradnia; a terv, hogy gyerekgyógyász lesz, megváltozott, 1937. december 1-én foglalta el állását Kaposváron. A véletlen úgy hozta: éppen e szavak hallatán lép be felesége, hogy a férje ne feledkezzen meg beszélgetés közben a kínálni- valóról sem. Egymásra néznek, és szinte együtt mondják;
