Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

A földhöz munkáskéz kellett Somodorból indultak Hajóépítők, modellezők. Több ezer azoknak a modellezőknek a száma, akik sza­bad idejükben különböző klubokban hódol: ak hobbijuknak. (MTI-fotó — E Várkonyi Péter felv.) Az UNESCO Kaposváron A nevelést a kölcsönös tiszteletre és megértésre, egymás értékeinek megbe­csülésére nem lehet eléggé korán kezdeni. Harminc éve ez a fölismerés késztette az ÜNESCO-t, az ENSZ nevelé­si, tudományos és kulturális szervezetét arra, hogy létre­hozza az UNESCO-koedukált iskolák hálózatát. A kezde­ményezésre — az idén szep­temberben Szófiában rende­zett első világkongresszus adatai szerint — nyolcvan országból ezerkétszáz intézet válaszolt igen-nel. Hazánk­ban huszonhat középiskola tanárai vállalták a békés egymás mellett élés elvei­nek „oktatáson kívüli” ter­jesztését, más népek tudo­mányos, kulturális értékei­nek népszerűsítését, közöt­tük — kezdeményezési kész­ségüket bizonyítva — a két kaposvári gimnázium peda­gógusai is. A két — társadalmi, poli­tikai kérdések iránt fogé­kony — igazgató, Varga Sándor és Lóczy István kü- lön-külön is azzal kezdte nyilatkozatát: az idő igazol­ta a korábbi döntést. Az U NESCO-tevékcnység mód­felett hasznos. Tananyag-ki­egészítésként is — ezt már a diákok tették hozzá. A történelem- és iroda­lomkönyvek szerzői igen­csak mostohán bántak Ázsiá­val, Afrikával, sot a histó­riai érdekességek is kiemel­kedő művészeti produktu­mok szempontjából kimerít­hetetlen Latin-Amerikával is. Az UNESCO-munkában részt vállaló tanároknak sokszor okozott gondot a tankönyvek egyoldalúságá­nak ellensúlyozása. Ez — úgy tetszik — a Táncsics gimnáziumban sike­rült ellentmondásosabban. Az UNESCO-tevékenységet irányító tanárok gyakran cserélődtek, a rendezvények jellege is változott attól füg­gően, hogy francia, angol vagy német szakos volt a munka összehangolásáért fe­lelős pedagógus. Az esemé­nyeket megörökítő napló hí­ján az igazgató és a rövid ideje UNESCO-íelelős tanár, Fekete Anikó tájékoztatásá­ból kitetszik az idegennyelv­szakos tanárok lelkesedése. Erre több műfordítói ver­seny, egy német, egy orosz és egy angol nyelvű irodal­mi est, egy országos német nyelvi versenyen szerzett második helyezés, a világ- szervezet magyarországi tá­boraiban való rendszeres részvétel- a bizonyíték. Sőt, egy kiállítás is, amelyen a diáklevelezésből összegyűlt bélyegeket, képeslapokat mutattak be. Az idegennyel­vi „rovat” lezárásával a lel­tár véget ér. Folytatásához szükség volna még izgalmas előadásokra az ENSZ egész­ségügyi, élelmezési és egyéb programjairól (ezt az 1974- ben készített UNESCO-aján- lás is tartalmazza) ismerte­tésekre a harmadik világ országairól; évfordulós meg­emlékezésekre, kiállítások­ra. Magyarán: arra, hogy a nyelvszakosok mellett a ter­mészet- és társadalomtudo­mányok tanárai is részt ve­gyenek az ismeretterjesztés­ben, politikai tudatformálás­ban. A Munkácsy gimnázium nemzetközi referense, Szöré­nyi Jánosné a természettu­dományokkal és a vizualitás- sal jegyezte el magát. Ért­hető, hogy az emeleti előtér­ben óriási UNESCO-fal fo­gadja a látogatót. A diákok gyakran keresnek itt felüdü­lést a nagyvilág természeti szépségeit gyönyörű színek­kel ábrázoló — rendszere­sen cserélődő — képeslapok szemlélésével, a programok­ra hívó közlemények olvasá­sával. Több testes emlék­könyv telt már meg a nem­zetköziség jegyében ide lá­togatott neves tudósok, mű­vészek, országos és megyei kiválóságok bejegyzéseivel, az előadások, vetélkedők, pá­lyázatok, kirándulások, kiál­lítások, hangversenyek kró­nikájával. Néhány példát erre. Meg­emlékezés a Marx-, a Stend­hal- és a Luther-évforduló- ról. Dia-, vagy mozgófilm- vetítéssel összekötött tudo­mányos előadások, élmény- beszámolók Olaszországról, az erdélyi magyar és román népművészetről, a Mongóliá­ban végzett FAO-programról egy orvos hétköznapjairól Líbiában, Japán, Thaiföld és Tajvan természeti szépségei­ről, a mohamedán világ nö­vény- és állatvilágáról. A kiállítások témái között szerepeltek a világ népese­dési gondjai, a fejlődő or­szágok útkeresési törekvései, a veszélyeztetett Kis-Bala- ton. Tartottak vetélkedőt Franciaországról és műfordí­tási versenyt angolból, orosz­ból, franciából, latinból és németből, versenyeztek a po­litizáló diákok, s itt is, mint a Táncsics gimnáziumban, sokat adtak el az UNICEF, az ENSZ gyermeksegélyezési egyesülete által kiadott ízlé­ses képeslapokból. Sikerült megteremteni a természet- es társadalomtudományi, vala­mint nyelvi ismeretterjesztés viszonylagos egyensúlyát. Ám az igazgató enyhén bíráló „éllel” megjegyezte: a peda­gógusok korántsem egyfor­ma lelkesedéssel vesznek részt az UNESCO-tevékeny- ségben. Fontos esemény volt há­rom és fél éve az a tábor (jórészt angol és francia anyanyelvű diákok részvéte­lével), amelyet munkájának elismeréseként a Munkácsy gimnázium rendezett Kapos­váron. A magyar UNESCO- bizottság bizalma változat­lan: a jövő nyári táborozás szervezésére ismét a Mun­kácsy kapott megbízást. Számos lehetőség van — az ENSZ szakosított szerve­zetének segítségével — a szellemi látóhatár szélesíté­sére, a komplex ismeretter­jesztésre. Tartalékok van­nak, kiváltképp a Táncsics gimnáziumban. S az egymás­megismerésére, kölcsönös tiszteletére, a népek, kultú­rák egymásrautaltságára felhívni a figyelmet manap­ság jóval több, mint egzoti­kumvadászat. Érdeke ez a két iskola csaknem másfél­ezer diákjának, érdeke négy és fél milliárd embernek. Lengyel András Kovács József és családja éppen negyedszázada pakolt össze Somodorban, s Kapos­várra költözött. Kis házat vettek a cseri városrészben, s hozzá jókora telket. A cse­lédszülők fia és a kalapos­mester lánya huszonhatban kötött házasságot, s hogy boldoguljanak, az ifjú férj feladta tanult mesterségét, a bognár szakmát, beállt föld­művelőnek. Kellett a mun­káskéz, mert Nagy Ferenc, a menyecske édesapja — aki a kalaposságot cserélte föl pa­raszti munkára — megbete­gedett, pótolni kellett az erejét. Az Amerikát is meg­járt após helyett így szakadt Kovács Józsefre a négyezer négyszögöl örökbérlet és a később vásárolt parcellák gondja... Kaposváron, a Madár utca nyugati végén jókora csinos ház kiskapuján zörgetünk. Margit néni nyit ajtót; be­tessékel bennünket a tágas, központi fűtéses lakásba Míg letelepszünk, magyaráz: azt mondta neki: akármelyi­ket választod is, jó feleség lesz belőle. És Jóska engem választott. Tizenhatévesen mentem férjhez. Szép ember volt az uram, hát hozzámen­tem. — Akkor még Manci volt... — Ezt a nevet még kis­lány koromban letettem. Volt egy lovunk, úgy hívták: Manci. Amikor apám rászólt, biztatta, mindig én kaptam föl a fejemet. Egyszer aztán azt mondtam: engem többet senki se szólítson Mancinak. Az emlékek mosolyra derí­tik az idős házaspárt. A múltba kacsintás azonban nemcsak szép heteket, éve­ket idéz. Margit néni mond­ja: — Még pólyás voltam, amikor édesapám Ameriká­ban próbált szerencsét. Oda­kint baleset érte, néhány év múlva hazajött. Nem sokat mesélt, csak dolgozott. Ami­kor Jóska hozzánk került, nemigen ismerte a gazdál­— Amit ötvennyolcban megvettünk, pici ház volt. A telekből házhelyeket adtunk el, abból a pénzből épült ez a mostani épület. A fűtést úgy dicsérjék ám, hogy az az én munkám, a takarítás mel­lett a kazánt is én látom el... Margit néni hetvennégy évével a beszélgetés „szóvi­vője”. Párja — csak néhány évvel idősebb — igazat ad asszonyának. Ötvenhét évi házasság után ez már termé­szetes ... — Mindig így volt — ál­lítja Józsi bácsi. — Jól megvoltunk mindig. Igaz, Margit? Attól a somodori búcsútól kezdve, amikor ki­választottalak a többiek kö­zül ... — Az úgy volt, hogy az egyik barátja áthívta a so­modori búcsúba a közeli fa­luból — egészíti ki az asz- szony. — Hárman mentünk, lányok, az cjtcán, s a barátja kodást: cselédek fia volt, ipart tanult, saját földjük nem volt, csak a kerti meg a szőlőmunkákhoz értett. Aztán belejött a földmunká­ba. Emlékek bukkannak elő, átélt és a szülőktől hallott történetek. Somodorba a múlt század vegén telepesek kerültek, akik aztán azért elégedetlenkedtek, mert nem kapták meg a megállapodás szerinti járandóságukat. Tör­vénytisztelő emberek voltak, s követelték az őket megil­lető jogokat. — Hallottam Kovács Pál­ról, Oszlcó János bácsit ma­gam is ismertem, ők írták a segítségkérő levelet a somo­dori telepesek nevében Caál Gyula közgazdasági előadó­hoz, Büssübe. Arról is me­séltek a szüleim, hogy 1906- ban, amikor Kaposváron a szociáldemokraták az érte­kezletüket tartották, a so­modori Strott Ferencet is beválasztották a vezetőség­be. Tőlük hallottam azt is, hogy az aratómunkások na­gyobb bért követeltek. Ez csak néhány évvel történt előbb, mint ahogy én meg­születtem. Később, az első világháború kitörése előtt is voltak mozgolódások a nagy­birtokon. Barta Emil több ezer holdat bérelt Somodor­ban, az ő munkásai elége­detlenkedtek ... Somodor elég gyakran hal­latott magáról a múlt század végén és századunk elején. Nemcsak az egykori telepe­sek és utódaik zúgolódtak: mások is csatlakoztak hoz­zájuk. Mit kértek? Az aratók a munkaidő csökkentését, a korábbinál nagyobb arató­részt, és megtagadtak min­dennemű mellékszolgálta­tást. Szervezkedtek is. Akadt aki bátran kimondta: a jog- tiprás. a földmunkások meg- hurcolása kiábrándítja az embereket, a letartóztatások és a kiszabott büntetések növelik- az elkeseredettséget, a felháborodást. Ilyen tala­jon serdült felnőtté Nagy Margit és Kovács József — a későbbi Kovács házaspár. A cselédsors nem volt isme­retlen Józsi bácsi számára, ígv éltek szülei Göllében, később Orciban, és a somo­dori valósággal házasságkö­tése révén találkozott. Amit huszonhatban már nem lá­tott a faluban a szomorú múltból, arról apósa, felesé­ge mesélt neki. — A fiam még most is ott él — mondja. — Elnök volt a somodori termelőszövet­kezetben, most meg annak a térségnek a párttitkár». Ott lakik a családjával, ahol szü­letett, ahol mi is évtizede­ket töltöttünk a feleségem?, mel. — A lányunk meg ország- gyűlési képviselő volt évekig — veszi át a szót Margit néni. — Sok örömünk van a gyerekeinkben. Az ő életük már szebb, nyugodtabb, ké­nyelmesebb, mint a miénk volt annak idején. Az uram­mal néha beszélgetünk a so­modori évekről, előhozakod- dunk azzal, hogy s mint volt, amikor mi egybekcl- tünk, hogyan próbáltunk bol­dogulni, és mennyi minden jött közbe, ami áthúzta szá­mításainkat ... A szobában radiátor ontja a meleget. Két idős ember emlékezik régmúlt időkre, ■ Egymástól veszik át a szót, s a derű csak akkor lopako­dik vissza a beszélgetésbe, amikor ismét fölidézik az első találkozást, a gyereke­ket említik, s akkor, ha a máról esik a szó. Hernesz Ferenc Misi átéléssel, lámpaláz nélkül szavalja el Nemes Nagy Ágnes egyik versét. Teri énektudását bizonyítja. Aztán közösen mutatják meg, hogy hibátlanul tudnak olvasni, szépen hangsúlyozva az ismeretlen szöveget. Mis­ka a Vük című könyvből ad elő részleteket. Teri és Miska mellett még egy gyereket nevel a Tóth család: Ferit. A „kicsi” is­kolában van, délután a két idősebb megy érte, ők kísé­rik haza. Miskán, Terin és Ferin kívül még kilenc gye­rek alkotja a Tóth családot Állami gondozottak vala­mennyien, de Tóth Istvánná) és feleségénél igazi otthonra találtak. — Negyvennégy évesen súlyos betegség után nyug­díjaztak — mondja Tóth Ist­vánná. — Akkor azt hittem nem élem túl. Nekünk nem lehetett gyerekünk, családo­mat azok a lurkók alkották, akiket 24 év alatt tanítot­tam. Az orvosok nem enged­tek tovább dolgozni, mégis találtunk megoldást. A fér­jemmel elhatároztuk, hogy A gyerek az életünk állami gondozott gyerekeket veszünk magunkhoz. Miska hároméves volt. amikor a családhoz került Teri harmadik éve él itt. Lelkendezve számolnak be arról, hogy előző nap tartot­ták egyik testvérüknek, Ár­pinak a nevenapját. Anyu tortát sütött, ajándékot vett; Teri hozza is a sütemény ma­radványait, reménykedve, hogy a vendég hagy valamit a finomságból. Betti, a leg­hűségesebb „családtag” — a fényes szemű tacskó — ugyancsak nagyokat nyel az édesség láttán. Amíg anyu nem engedélyezi, nem lehet venni a tortából. — Esznek épp elég édes­séget! Arról nem is szólva hogy itt a karácsony, ami­kor tobzódunk a sütemé­nyekben. A két gyerek pontos „nyíl vántartást” vezet a kará­csonyokról. Miska számon tartja, hogy anyu tavaly hét kiló szaloncukrot, öt doboz habkarikát vásárolt, és hat­vannégy dísz került a fára Apu pedig jókora darabot fa­ragott le a fenyőfából, mert olyan magas volt, hogy nem fért be a szobába. — Nálunk az ünnepek előtt három nappal kezdődik a karácsonyfa díszítése, a sü­tés-főzés. Az idén is kilen­cen leszünk. A gyerekek so­kat segítenek, lehet rájuk számítani. — Valamennyi gyerek anyunak szólítja? — Persze, hiszen ők a gye­rekeim! János, aki már fel­nőtt, hivatásos katonatiszt így írja alá a leveleit: „.. fia, János”. Pedig él az édes­anyja! A férjemet is úgy is­merteti meg a barátaival: „Bemutatom az édesapá­mat”. Nincs ennél jobb ér­zés! Férjem a nyugdíjazás után éjjeliőrként vállalt munkát, hogy ne legyünk hí­ján az anyagiaknak. Min­denre képes értük az em­ber. Mégis ... Ezek a gyere­kek sokkal érzékenyebbek, sebezhetőbbek, mint társaik. Tóth Istvánná naponta el­lenőrzi a gyerekek házi fel­adatát. Egyik alkalommal Misi füzetéből kiesett egy papírlap. így kezdődött raj­ta a szöveg: „Én istenem, minek is élek, ha mindig csaka beírás, a szidás”.. Egy nyolcéves gyerek kese­rűsége. Nem valószínű, hogy olyan sok vétséget követett el a kisfiú, amiért állandóan büntetni kellene. Nem is szólva arról, hogy Misi, Teri és Feri sokkal fegyelmezet­tebben él, mint a többi gye­rek. — Jómagam öt órakor ke­lek, hat óra előtt ébresztem a gyerekeket. Mosakodás, öl­tözködés, reggeli. Délután fél ötkor érnek haza az iskolá­ból, azonnal átöltöznek. Utá­na közös tanulás következik. Vacsora után marad idő já­tékra. Megnézzük az esti me­sét, azután takarodó... A hétvégék egészen mások. Olyankor nyolcig lehet lus­tálkodni. A „férfiak” dél­előtt tévét néznek, mi, „höl­gyek” pedig elfoglaljuk a konyhát. Miska házias fiatal­ember, időnként ő is segít. Főként ha süteménykészítés- ről van szó! A gyerekek rendszerint szombaton dél­után készülnek hétfőre, hogy a vasárnap szabad legyen. A gyerekszoba polcain ka­tonás rendben sorakoznak a babák, mackók, társasjáté­kok, mesekönyvek. Minden­kinek megvan a saját kis bi­rodalma. Rendszerint közö­sen játszanak, megértik egy­mást. Hiába különbözik a ve­zetéknevük : testvérek... Ambras Tizenkét testvér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents