Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
Kiváló a cukor minősége Véget ért a kampány a cukorgyárban Mára elkészült az utolsó főzet, és raktárba kerül so utolsó zsák cukor is a Kaposvári Cukorgyárban. Rövid, de a cukor minőségét tekintve eredményes kampányt zárnak. 87 nap alatt 244 ezer tonnányi cukorrépát dolgoztak fel, vagyis naponta háromezer tonnát. Szeptember végétől megállás nélkül, három műszakban folyt a munka, és az állandó dolgozók mellett a hagyományokhoz híven az idénymunkások — köztük sok nyugdíjas — ts segítettek. A kaposvári üzem, hazánk 12 cukorgyárának sorában közepes nagyságú, működését illetően pedig egyike a legrégebbieknek. A 90. kampányt zárták most. Ház László jó néhány évet töltött már el itt — Miben különbözött ez a feldolgozási időszak a korábbiaktól? — kérdeztük a gyár fővegyészét — Elsősorban abban, hogy szokatlanul rövid volt Akadt olyan évünk, mikor 120— 140 napig tartott a répa feldolgozása. A másik már inkább örvendetes különbség: az elmúlt évekhez viszonyítva lényegesen jobb volt a cukorrépa minősége, így irányában több és sokkal jobb cukrot gyártottunk az idén. — A kezdés titán néhány héttől eltekintve a gyárban tárolták a feldolgozásra váró cukorrépát. Ez a mód menynyiben befolyásolta a cukor minőségét? — Az idén a tárolás szempontjából nagyon jó volt az tőjárás. Az átvételkor a laboratóriumi vizsgálatok szerint 100 kilogramm répának átlagosan 16 kfió volt a cukortartalma, ebből szinte minimális volt a tárolás alatti cukorveszteség. A tények ismeretében mér azt is elmondhatom: a kampány kezdetén kitűzött célunk — az, hogy a kevesebb répából minél több cukrot nyerjünk — valóra vált A múlt évben 100 kilogramm répából 10,1 kitó cukrot nyerítünk, ez évben pedig ugyanennyiből 12,7 kilót; ez közép-európai szinten is kiemelkedő érték. — Mennyi cukor készült az idén a gyárban? — összesen 31 ezer tonna úgynevezett fehércukrot gyártottunk, ebből 8 ezer tonna finomítványt, amiből mokkacukrot készítünk, illetve nagyipari felhasználásra tovább adjuk. Ezt a fine- mitványt használják a Pepsi- és a Coca-Cola gyártásánál is. Az idei kampányban mintegy ezer dolgozó vett részt. A 250 idénymunkás egy része évek óta visszatérő, sokan közülük innen mentek nyugdíjba. Ám az állandó dolgozóik többsége is évtizedek óta segédkezik a cukor „születésénél”. Jäger János a kampány idején cukorfőző mester, az év többi részében karbantartó esztergályos. — Hányadik kampány volt az idei? — Hát ez bizony nekem már a sokadik. Negyvenkettedik éve, hogy itt vagyok; a rrtí családunkban már ha gyománya van a cukorkészítésnek: a dédapám is ebben a gyárban dolgozott, aztán a fiúk folytatták a sort 1949- bem, 19 évesen lettem cukorfőző mester. Az akkori főnököm azt mondta: apád jó cukorfőző volt, benned is megbízom. Azóta minden évben ott állok a cukorfőző mellett. — Soha nem gondolt arra, hogy máshová menjen dolgozni? — Nem én! Tudja, nekünk, öregeknek valahogy a vérünkben van az itteni munka. Mikor megtudjuk, hogy hamarosan kezdjük a „cu- korcsinálást”, már izgatottak vagyunk, hogy no vajon most milyen lesz a répa, mit tudunk kihozni belőle. Ilyenkor nem érünk rá rokonlátogatásra, vendégeskedésre. De nekünk ez a természetes. Ha végeztünk, akkor pótoljuk. — Mikor volt utoljára, hogy a karácsonyt otthon töltötték? — Hát mostanában nem, az biztos. Valamennyiünknek igazi ünnep lesz az idei. Deres Dezső kilenc éve dolgozik a gyárban. Fiatal ember és már műszakvezető. — Hogy ment az idén a munka? — A répa beadásától a raktározásig sok mindenre kellett figyelni. Amióta megépült az új rep sfog adó állomás, egy kicsit több a munka, de megéri; ezzel sokait javultak a feldolgozás feltételei. Vége a nagy munkának. A jövő héten kimossák, kigőzölik a gépeket, egy részüket szétszedik,, és a műhelyekbe szállítják. Karácsony és szilveszter között leáll a gyár. Egy szusszanásnyi idő, s január 2-án megkezdik az általános karbantartást. Készülnek a következő kampányra. Nagy Zsóka Megtakarított milliók Sokoldalú intézkedés — Ha energiatakarékosságról esik szó, mindenki a folyékony energiahordozókra gondol. Az ezekkel való észszerű gazdálkodás mellett azonban sok más módja is van a felhasználás mérséklésének, a költségek csökkentésének. Sütő Ödön, a Balatcamagy- bereki Állami Gazdaság igazgatója méltán utal arra a körülményre, hogy a megye egyik legtekintélyesebb húsmarhatartó gazdaságában a jószág jórészt maga pótolja a beíakarí tógépeit Most is, és télen is kinn van a gulya; a kukorica tarlón él Betakarítási, szállítási költségtől mentesíti az üzemet, nem is beszélve arról, hogy így hasznosítani lehet a teljes növényt, a mellékterméket is. A másik mód a kukorica nedves, Toppantott állapotú tárolása. Három éve próbálkoztak ezzel, elsősorban azért, hogy a technológiából kiiktassanak egy számottevő költséget, a szárításét. Tizenkétezer tonnát tároltak akkor — nyersen, Toppantva —, s a tapasztalatok arra buzdították a gazdaságot, hogy továbblépjenek. Több mint öt és fél millió forintot áldoztak Imremajorban, Sári- pusztán és Pusztaberényben a beton falas tárolók építésé re. Tavaly már hetvenkét- ezer vagon kukoricát tároltak így — gyakorlatilag csak annyi termés kerül a száriSOMOGYI KRÓNIKÁJA Már csak egy hét van az ünnepig, két hét az év végéig. Közéletünkben, egyéni életünkben egyaránt megsokasodtak a tennivalók. Az év mögöttünk levő ötvenedik hetét életünk szinte minden területén az ez idő tájt hagyományos fokozott ütem Jellemezte. Az elfáradás lassan jelentkező jeleivel, de a kereskedők állják a rohamot. Embertársaink olykor bizony ■em épp szeretetteljes lökdösődéssel igyekeznek kedveseik számára beszerezni az ajándékokat; pedig lehetne talán kicsit több megértéssel, egymás iránti figyelmességgel is készülődni. Nem kétséges a boltokon kívül erre a nagyon kívánt figyelmességre épp ezekben a napokban sok szép példa van. Jó érzést keltő hagyomány, hogy a gazdálkodó egységek a búcsúzó év kapcsán megemlékeznek azokról a volt dolgozóikról, akiket egy munkás élet köt hozzájuk. Nemigen volt olyan nap a héten, Isagy valahol a noegyeben ne hívták volna találkozóra nyugdíjasaikat. A Volán 13. számú vállalata például a Dorottya-szálló nagytermében látta vendégül csaknem háromszáz volt dolgozóját, a gabonaforgalmi vállalat Kaposváron — és szerte a megyében — több mint négyszáz nyugdíjasának küldött meghívót. Az emlékek idézésén túl alkalom ez arra, hogy a nyugdíjasok bepillantsanak a vállalat mai életébe, osztozzanak az örömökön, a gondokon, és az anyagi lehetőségektől függően kisebb- nagyobb összegű társadalmi támogatásban is részesüljenek. Az üzemek, gyárak falain belül szorgalmas termelő- munkával fáradoztak azon, hogy megoldják az ez évre maghatározott feladatokat. Nem egy helyen még igencsak nagy erőfeszítésekre ván szükség a célok eléréséhez, de az sem ritka, hogy — mint a budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában halottak, — teljesítették éves termelési tervüket. Gazdasági életünk középpontjában áll most az év munkájának értékelése, a tapasztalatok elemzése, s a küszöbönálló, semmivel sem gond nélkülibbnek ígérkező évre való fölkészülés. Ez a téma foglalkoztatta a héten az országgyűlés különböző bizottságait éppúgy, mint az egyes ipari, mezőgazdasági üzemeket, intézményeket .Termelőszövetkezeteinkben megkezdődtek és a héten sokfelé folytatódtak a munkahelyi közösségek tanácskozásai. A gazdálkodást segítő, a szövetkezeti demokrácia fontos fórumai ezek. A szabályozók változásait ismerjük, s ezek az eddiginél is feszesebb, takarékosabb, nagyobb teljesítményeket követelő módosulások nem csupán a termelésirányítók számára adnak újabb feladatokat. A munkahelyi közösségek fóruma teremt jó lehetőséget arra, hogy ki-ki s sajat munkaterülete» Sfe natkozóan megismerje a szigorúbb követelményeket s döntsön arról is, hogy milyen módszerekkel érhető el a kitűzött céL Nem egyszer szenvedélyes viták jellemzik ezeket a tanácskozásokat; a kollektív bölcsességen alapuló döntésben azonban mindig fölfedezhető a szándék: a gazdálkodás javításához, az életszínvonal megőrzéséhez nélkülözhetetlen az eddiginél fegyelmezettebb, szervezettebb, gondosabb munka. Eszköz lehet a célok eléréséhez a kapcsolatok szélesítése. Valójában ennek szellemében és érdekében tanácskozott a héten a mezőgazdasági, a fogyasztási és az ipari szövetkezeteik megyei koordinációs bizottsága. Áttekintették a szövetkezeti ágazatok együttműködésének tapasztalatait, a belső ellenőrzés helyzetét, feladatait, és állást foglaltak abban is, hogy a kölcsönös előnyök biztosításával milyen területeken van szükség a kapcsolatok szélesítésére. Az év ötvenedik hetén leesett az első hó. Alig fehéredéit meg a föld, előkerültek a szánkók, s késő estig hangzó zsivaj jelezte a gyerekek örömét. A közlekedésben résztvevőknek, sajnos, ellenkező előjelű tapasztalatokat hozott az igazi tél V % »• tóba, amennyit a gazdaság értékesít. — Az energiaárakon túl bennünket ilyen intézkedésre kényszerített az is, hogy a kukoricatermés mennyisége egyszerűen kinőtte a száritól. Olyan megoldást kellett keresni, amely nem jelent újabb energiaköltségeket. A nedvesen betakarított termést nem kell leszárítani, tárolóba helyezni, majd a felhasználóhelyre szállítani. E műveletek kiiktatása a kukorica költségeinél harminc harmincöt százalékos megtakarítást jelent. Dunai Imre, a gazdaság takarmányozásának irányítója amail egészítette ki, hogy az ily módon tartósított takarmányt kitűnő étvággyal fogyasztják a sertések. Azzal, hogy számottevően csökkentek így a takarmányozás költségei, hat az ágazat gazdaságosságára. Nemcsak műszaki, hanem agronómiái megoldásokkal, új eljárásokkal is lehet takarékoskodni az energiával. — De csak úgy, ha ezekhez párosulnak az egyéb intézkedések — jegyezte meg Sütő Ödön. — Nem kis dolog, hogy ma azt mondhatjuk: gazdaságunkban nem használunk folyékony tüzelőanyagot; vezetékes gázzal működik valamennyi nágy- fogyasztónk: a sertéstenyésztés, a szárító, a keverő, a lucernalisztüzem, a húsüzem, a Balatonfenyvesen levő valamennyi üzemi épület. A távol eső kisebb helyeken, ahová nem juthatott el a gáz, szén-, illetve fatüzelésre tértünk át. A csaknem tizennyolcmillió forintos beruházást, amelyhez fizennégymillió- nyolcszázezer forint hitelt kapott a gazdaság, 1981-ben kezdték készíteni, s az elmúlt év harmadik negyedévére végeztek vele. 1979-ben, amikor 108 620 tonna kukoricát szárítottak meg és 318,56 tonna olajat használtak föl, a mázsánkén- ti energiaköltség 14,9 forint volt. 1982-ben a 103 130 tonna kukorica szárítására há- romszázhus zonegy eze r köbméter gáz fogyott, s a má- zsámlfcéwti költség több mint öt forinttal 9,3 forintra csökkent. Szembeötlő a költség- csökkenés a lucernaliszt- üzemnél is, ahol az 1979. évi mázsánkénli 85,70 forintról az energiaköltség az idén ötven forintra csökkent. Péter Istvánné közgazda- sági osztályvezető így summázza : — Nem egészen végleges adat szerint ebben az évben hat és fél millió forint értékű — hatszázötven tonna — olajat takarítottunk meg. Ha a gázfelhasználás költségeit is figyelembe veszem, végsősoron több mint négymillió forintra tehető az a megtakarítás, amelyet gazdaságunkban az olaj helyettesítése jelent A három gazdaság példája önmagáért beszél. Az energiaracionalizálási program a megvalósítás útján van. A példák azt is bizonyítják, hogy a takarékosság, az energiahordozók helyettesítése befektetéseket igényel, ám ehhez tekintélyes anyagi támogatás párosul. A haszna, az eredménye pedig sokoldalúan jelentkezik egy-, egy üzemben. Vörös Márta Szerződéses üzletek — haszonnal A saerzódé- ses üzleteik működésének tapasztalatait értékelte legutóbbi igazgatói ülésén a lengyeltóti áfész. Az új kereskedelmi forma bevezetésének célja volt az ellátás színvonalának emelése, a hatékonyság javítása. Az első vessenytángyiaMst 1982. október 1-én tartották, ezt követően még két alkalommal! került sor hasonlóra; a vendéglátói pari üzletek 73 százalékát adtak fci szerződésre. Főleg azok válla V- koztadc szerződésre, akik az egységéket korábban is vezették. A tapasztalatok kedvezőek; mindössze egy esetben került sor a szerződés felbontására. A kiadott üzletek m idén — leszámítva a rafcrditaseka* — egymillió fesnft T&axeé&é hoaterk a Bzövetüvezctnek, Az feleivel zetök többsége használati dijat fizet a forgóeszközökért. Az áfész ellenőrzési csoportja rendszeresen vizsgálja az üzemelést, a megállapítások szerint aiz átvett készletek megvannak, s megfelelőek az áruk összetételei is. Javul a készletgazdálkodás, az üzletvezetők többször rendelnék; esetleg kevesebb mennyiségben, de az is előfordul, hogy két szerződéses egység egymás között mozgatja az árut A tanulságok alapján ast igazgatóság úgy döntött, hogy tovább szorgalmazza jövöma szerződéses forrna szélesítését, és néhány üzletben bevezetik a jövedeLemérdekeLt- sógi rendszert. SOMOGYI NÉPLAP
