Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén — mint megírtuk — a szocialista közgondolkodás állapo­táról és a további feladatokról szóló jelentést vi­tatta meg. Az előterjesztést széles körű vizsgálat előzte meg. A testület kibővített ülésen, sokoldalú vitában alakította ki álláspontját a közvélemény és a közhangulat alakulásáról. Ennek főbb jel­lemzőiről s a feladatokról számolunk be. A megyei pártbizottság legutóbb 1Sn1 -ben elemez­te a szocialista közgon­dolkodás helyzetét. Az ideológiai élet e fontos jel­lemzőivel azóta is rendszere­sen foglalkoztak a megyei pártfórumok. A közgondol­kodás állapota különösen nagy hangsúlyt kapott a pártértekezíeteken; az agitá- ciós és propagandamunka, a kulturális élet tennivalóinak meghatározásakor; s a poli­tikai tevékenység szerves ré­szévé vált. A változás hatása Somogy lakosságának köz- gondolkodását az elmúlt év­tized nemzetközi, hazai vál­tozásai, valamint megyénk gyorsuló fejlődése határozta meg. A gazdaságfejlesztés következtében fokozódott az urbanizáció, új munkahelye!: létesültek, javultok és diffe­renciálódtok a jövedelmi vi­szonyok. Az ipar fejlődése a faluról • városba költöző, a munkahelyekre ingázó dolgo­zók körében, is életmódbeli változást eredményezett. A nagyobb települések — főleg a megyeszékhely — lakossá­ga erőteljesen gyarapodott és átrétegződött. Szorosabbá váltak a lakó- és munkahe­lyek, valamint az intézmé­nyek közötti kapcsolatok. A közvélemény elismerően fo­gadta a mezőgazdasági nagy­üzemek stabilizálódását, a korszerű ipari technológiák megjelenését, a termelés eredményeit. Jelentős szek­torrá vált a szolgáltatás-el­látás rendszere, de differen­ciáló tényező az idegenforga­lom is. Megnőtt a művelő­dés, a szakismeretek szerepe. Jelentékenyebb a megye ér­telmisége; figyelmet érdemlő tudományos, sokszínű kultu- , (fális és művészeti élet bon­takozott ki. A változás kedvező hatása azt bizonyítja, hogy az em­berek elfogaidják az alapvető politikai célkitűzéseket, ra­gaszkodnak szülőföldjükhöz, és igénylik a helyi, megyei kibontakozás dinamikusabb folytatását. Javultok a pro­paganda, a tájékoztatás és a kulturális munka személyi, tárgyi, technikai feltételei, s ez hozzájárult a közgondol­kodás fejlesztéséhez. Üj for­mákkal gazdagodott a világ­nézeti és politikai meggyőző tevékenység. A közgondolkodás azonban tükrözi a politikai munka fogyatékosságait is. Előfor­dulnak felelőtlen nézetek, olykor zavaros felfogások, melyek nem számolnak a reális helyzettel vagy lebe­csülik az eredményeket. Megyénk életének jelentős változásai nagy különbségek közepette mennek végbe. El­térőek az egyes települések, munkahelyek feltételei is. Szóvá teszik az emberek a szolgáltatásban tapasztalható mulasztásokat, visszásságo­kat, bírálják a kis települé­sek ellátását, a „szerepkör- nélküliséget”. Lakosságunk nehezményezi a kereskedel­mi, vendéglátóipari és kultu­rális hálózat hiányosságait; a lakótelepek és a közlekedés zsúfoltságát. Zavaró, hogy az idegenforgalom hasznával együtt növekedett a munka nélküli jövedelemszerzés le­hetősége is. A cigány lakos­ság életmódjában, tudatfej­lesztésében, magatartásában elért eredmények nincsenek mindig arányban az erőfe­szítésekkel. Békepoíitika — bizalom Somogy lakosságának köz­gondolkodása tükrözi, hogy az elmúlt évtizedben kon- frontációs feszültségek vál­tották fel az enyhülés ked­vező időszakát. Egyöntetű az emberek békevágya. Aggo­dalmuk ellenére bíznak s szocialista országok — min­denekelőtt a Szovjetunió — hékepolitikájában. Elítélik az Egyesült Államok agresszív törekvéseit, melyek a „vé­delmi politika” ürügyén ki­kényszerítik a fegyverkezési hajsza fokozását. A dolgozók zöme megérti, hogy a kon- frontációs törekvéseket csak következetes békepolitikával és korszerű honvédelemmel lehet féken tartani. A sokoldalú tájékoztatás, valamint az idegenforgalom következtében ' lakosságunk érzékeli a békés egymás mel­lett élés jelentőségét. Me­gyénkben megmutatkozik ez a kishatármenti együttműkö­dés, a nyári turizmus, nem­zetiségeink külföldi rokon- kapcsolatainak hatásaként is. Az évtized első felében föl­erősödött a tőkés országok iránti érdeklődés. Az utóbbi években viszont élénkebben foglalkoztatja., az embereket a szocialista országok építő munkájának több sajátossá­ga, tanulsága. A Szovjetunió nemzetközi szerepéről, gaz­daság!, műszaki, tudományos eredményeiről, a béke meg­óvásáért hozott áldozatairól tisztelettel, megbecsüléssel szólnak az emberek. Élén- kebb az érdeklődés a ha­zánktól távoli szocialista or­szágok iránt is. A dolgozók többsége helyesli a szocialis­ta közösség egyes országai­nak építőmunkájában a nem­zeti, történelmi, társadalmi sajátosságok érvényesülését, bár az ezekről alkotott kép még hiányos. Fontosnak tart­ják a KGST-együttműködés kiszélesítését és továbbfej­lesztését. Megállapítható, hogy alább hagyott a Nyugat-imádat. Gyakran elutasításhoz vezet, hogy hazánkról előítélettel szólnak, mert nem ismerik valóságos helyzetünket. A harmadik világ képe ke­vésbé tisztázódott a közgon­dolkodásban, jóllehet a Kö­zel-Kelet eseményei sokszor az érdeklődés középpontjá­ban állnak. Hazánk külpolitikája, az enyhülésért vívott küzdelem­ben szerzett tekintélye, az élénk diplomáciai élet egyet­értést, bizalmat kelt az em­berekben. A különböző nem­zetközi szervezetekben való részvételünket külpolitikánk elismerésének tartják. Gondolatok a gazdaságról A gazdaságpolitikai kérdé­sek az elmúlt időszakban a közgondolkodás középpontjá­ba kerültek. Gyarapodtak a gazdasági tényezőkkel kap­csolatos ismeretek, fejlődött a közgazdasági szemlélet, az emberek hozzáértőbben mon­danak véleményt. Nemzetközi gazdasági kap­csolataink szükségességét ál­talában elismerik, hasznos­nak tartják, de a korábbiak­hoz képest gyarapodtok a gazdaságpolitikai célkitűzé­seinktől eltérő vélemények is. A szocialista országok gondjainak okát részben a KGST-tagországok együttmű­ködésének hiányosságaiban, a kihasználatlan tartalékok­ban látják. Közvéleményünk tudomá­sul vette az export és import aránymódosításának szüksé­gességét. Többen érthetetlen­nek tartják, hogy miért im­portálunk nélkülözhető vagy itthon is előállítható termé­keket. Nemzetközi pénz­ügyeinkről, hitelkapcsola­tainkról rétegenként eltérőek a vélemények; ezekről pon­tosabb tájékoztatást várnak. Alapvetőnek tartják, hogy népgazdasági egyensúlyunk megteremtésének, a fizetőké­pesség megtartásának kell alárendelni más, fontos gaz­daságpolitika' feladat megva­lósítását. Az ipar helyzeté­nek minősítésekor szóvá te­szik a kihasználatlan lehető­ségeket, sürgetik a helyi tar­talékok gyorsabb feltárását és hasznosítását. Kifogásol­ják, hogy a leányvállalatok, a gyáregységek önállósága a műszaki fejlesztésben, a be­A megyei pártbizottság napirendjén A SZOCIALISTA KÖZGONDOLKODÁS ruházásokban és a piaci kap­csolatokban is korlátozva van. Az építőipart, a beruhá­zások hiányosságait változat­lanul sok bírálat éri. Nem tartják kielégítőnek sem a munka szervezettségét, sem a minőségét, sem az igények­hez való alkalmazkodást A mezőgazdaság teljesít­ményeit elismerés fogadta. Kifogásolják viszont, hogy miközben nőnek a mezőgaz­dasággal szembeni követel­mények, ezeket nem követik rugalmasan a termelés köz­gazdasági-műszaki feltételei. Közvéleményünk előtt érthe­tetlen az alacsony felvásárlá­si és a piaci árak közötti nagy eltérés. A gyenge adott­ságú termelőszövetkezetek tagsága elismeréssel szólt a megyei szervek gazdálkodás­hoz nyújtott segítségéről. A tanácsi gazdálkodásban az életkörülményeket javító be­ruházásokat megyeszerte kedvezően fogadják, s ezek továbbfejlesztését ' szorgal­mazzák. Helyeslik a dolgozók, hogy alapvető cél az életszínvonal szinten tartása, bér alakulá­sával kapcsolatban bizakodás és aggodalom is tapasztalha­tó. Ez mindenekelőtt a bé­rek és a fogyasztói árak kér­désében fejeződik ki. Az ár­színvonal valóságos növeke­dését általában nagyobbnak tartják a jelzettnél. A köz- gondolkodásban a bérek na­gyobb differenciálásának kö­vetelménye, máskor ennek kifogásolása, valamint a jö­vedelmek egymáshoz való közelítésének igénye bonyo­lult összhatást fejez ki. Több foglalkozást alig fizetettnek tartanak, sürgetik a fokozot­tabb anyagi és erkölcsi meg­becsülést. (Pl.: pedagógusok, közművelődési dolgozók, mű­szaki szakemberek, pályakez­dők.) Elismerik a szociális juttatások jelentőségét, ese­tenként viszont bírálják aránytalanságait, mivel azok is részesednek belőlük, akik kevesebbét tesznek a társa­dalomért A kisvállalkozásokat indo­koltnak tartja a lakosság. A jövedelmek aránytalanságai láttán azonban szóvá teszik az ellenőrzés lazaságait, a munka nélküli jövedelem- szerzés lehetőségét. Főleg a kommunisták kö­reben váltott ki egyetértést a Központi Bizottság áprilisi határozata, mely szerint kö­vetkezetesebbé teszik a párt- irányítást. a gazdasági élet­ben. A közgondolkodás érté­keli a nehéz körülmények között elért gazdasági ered­ményeket. A kibontakozás útját a gazdaságirányítás korszerűsítésében, a munka­helyi vezetők kedvező szem­léletváltozásában, a haté­konyságot növelő munkafe­gyelem fokozásában és a be­csületesen végzett munka na­gyobb elismerésében látják. Tartalmasabb közélet Társadalmi életünkről, po­litikai rendszerünk működé­séről, a továbbfejlesztéssel kapcsolatos elgondolásokról elismeréssel szólnak a dolgo­zók. Megfogalmazták, hogy a párt vezető szerepének erő­sítésével, a demokratikus centralizmus elvének követ­kezetes érvényesítésével együtt jár a közélet tartal­masabbá tétele. A pártonkí- vüliek zöme egyetért a párt fő politikai irányvonalával, a szövetségi politika gyakor­latával. Az MSZMP vezető testületéinek helyzetértékelé­sei, határozatai a lakosság tartós érdeklődésével talál­koznak. A politikai realiz­mus növelte a párt tekinté­lyét. Ezért is kritikus a köz­vélemény, ha a pártélet nor­máinak megsértésével, kom­munistákhoz méltatlan ma­gatartással találkozik. A po­litikával kapcsolatos véle­mények elsősorban lakóhelyi, munkahelyi tapasztalatokban gyökereznek. Előfordul vi­szont az is. hogy vezető szakemberek figyelmen kívül hagyják az ideológiai, politi­kai tényezők szerepét. Mun­kahelyi és lakóterületi közös­ségek képviselői fogyatékos Ságként tettén szóvá az em béri tényezőket lekicsinylő, a politikai kérdéseket mellőzi vezetői magatartást. A fizi­kai dolgozók véleménye az, hogy az emberi kapcsolatok, az együttműködés, a példa- mutatás tekintetében sok még a tennivaló. A közvélemény viszonya a szövetségi politikához a szo­cialista nemzeti egységben nyilvánul meg. Éles bírálat­tal illetik viszont, hogy egyes személyeknek más a nézetük a közélet fórumain, és más a magánéletben. A politizáló közvélemény elvárja a sza­vak és a tettek összhangját, kifogásolja a felszínességet, a kétarcúságot. Helyeslik a dolgozók, hogy a párt és az állami irányí­tás érvényesíti a munkásosz­tály vezető szerepét a társa­dalmi élet alapvető terüle­tein. Munkások és mezőgaz­dasági dolgozók szóvá te­szik viszont, hogy ez a min­dennapi életben sokszor hiá­nyos. A gyakorlati esély- egyenlőségért jóval többet kell tenniük. Kifogásolják az elvtelen előnybiztositást, az összefonódást, a protekcio­nizmust. Észlelik, hogy nőtt az egyének, illetve a csalá­dok közötti különbség, s még hat az úrhatnám gondolko dásmód. Helyi önkormányzat Jelentős a tömegszerveze­tek és -mozgalmak közvéle­ményt formáló hatása. Meg­ítélésük differenciált amiatt is, hogy különböző rétegeket és nemzedékeket tömöríte­nék,' s hogy kezdeményezé­seikben sok az átfedés. Az emberek akkor azonosulnak tettre készen a célokkal, ha azok világosak, társadalmi hasznosságuk belátható, s előremutató egyéni, közössé­gi kezdeményezéseket karol­nak fel. A dolgozók I többségének véleménye szerint gyarapod­tak a szakszervezetek jogai. Lényegesnek tartják, hogy miként élnek ezekkel. Kie­melik az érdekvédelmi sze­rep fontosságát, de hozzáte­szik, hogy a munkafegyelem megszilárdításai, a minőségi munka ösztönzése már ke­vésbé népszerű. Nőtt a bizal­miak tekintélye, bár sokan tartanak még az összeütközé­sek és a bírálat következmé­nyeitől. Közvéleményünk egyetér­téssel fogadta, hogy az if­júság ügye fontos társadal­mi, politikai kérdés. A nem­zedék megítélésében tovább­ra is sok az eltérő vonás. Megfogalmazzák, hogy a fia­talok többsége becsülettel eleget tesz kötelességének, nőtt iköriikíben a művelő­dés iránti igény. Az utóbbi években viszont — a munká­ban, a tanulásban, az élet­vitelben tapasztaltak alapján — szaporodott a negatív ész­revétel. Kiemelik az iskola és a család együttesen meg­növekedett szerepét, indo­koltnak tartják az érdekvé­delem javítását, a jogos igé­nyek kielégítését. Élénken reagáltak a Központi Bizott­ság áprilisi határozatában a KISZ munkájának értékelé­sére. Az eredményes kezde­ményezések elismerése me! - lett ifjúmunkások és tanulói: is kritikusan tették szóvá a szervezeti élet bürokratizáló- dását, a munka elaprózódá­sát és azt, hogy a mozgalmi formák nem elég vonzóak. A szocialista demokrácia kiszélesítésével, a választási rendszer továbbfejlesztésével összefüggésben élénk érdek­lődés mutatkozik a Hazafias Népfront tömegpolitikai munkája iránt. A kisebb kö­zösségek — főleg a kis tele­pülések lakossága — támo­gatásra találnak a népfront szerveinél. A városi lakóte­lepeken ez még kevésbé ér­zékelhető. Növekedett a művelődés, az önkénzés közgondolkodást formáló szerepe a közokta­tás, a közművelődés, a tudo­mány és a művészet lehető­ségei szerint. Szóvá tóitok vi­szont, hogy az igények fel­keltésében és kielégítésébe.! sok még a tennivaló. Egyes rétegek művelődési hátrá­nyait a kultúra vonzerejének növekedése ellenére sem si­került felszámolni Az állami szervek, a taná­csok munkája közvetlenül alakítja a közgóndolkodásl. A lakosság véleménye szerint szükség van a korszerűsítés­re, az ügyfélszolgálat tovább­fejlesztésére. Sok bírálat éri a hivatali merevséget, a megoldások felülről várását. Megyeszerte szorgalmazzák, hogy az illetékesek tegyenek jóval többet a kereskedelem, a szolgáltatás, a kulturális hálózat fejlesztéséért. A ja­vuló állami munkát, a lakó­helyi érdekek hatékonyabb képviseletét a közigazgatás átszervezésétől, a választási rendszer továbbfejlesztésétől várják. Éles bírálat hrogzik el a társközségek részéről; a helyi vezetők gyakran csak a központi település érdekeit tartják szem előtt. Az állam- polgári együttélés következe­tesebb szabályozására, a nyu- godtabb, harmonikusabb élet- körülmények biztosítására nagyobb lehetőséget látnak a helyi önkormányzatban. Biztonságtudat, kritika Rendszerünk előnyeinek, értékeinek meghatározása egyre erőteljesebben foglal­koztatja a közvéleményt. A szocializmusról — mint vi­lágmozgalomról — alkotott kép szoros összefüggésben van a szocialista közösség országai közötti együttműkö­déssel, az eltérésekkel, illet­ve a nem szocialista orszá­gokban működő kommunista és baloldali pártok munká­jával. Ezekről az informá­ciók mennyisége, mélysége és megítélése rétegenként eltérő a köztudatban. Az emberek ragaszkodása a társadalomhoz úgy foglal­ható össze, hogy biztosítva van az osztályok, rétegek, nemek és nemzedékek együttműködési, kibontakozá­si lehetősége, nagyobb mér­tékben, mint a történelem során ez bármikor lehetséges volt. összefügg ezzel ,az az igény is, amely történelmünk jobb megismerésére, gazda­gabb bemutatására vonatko­zik. Különösen jellemző az érdeklődés a felszabadulás utáni időszak iránt. Szóvá teszik nemzeti és nemzetkö­zi ünnepségeink szokványos­ságát, esetenként jellcgtelen- ségét is. Közgondolkodásunk érték­ként tartja számon a bizton­ságtudatot és igényét a meg­élhetés, a béke megőrzése, az állampolgári jogok bizto­sítása, a demokratizmus nö­velése szempontjából. ígér. élesen reagál arra, ha egyes jelenségek ellen '„mondanak a stabil értékeknek. Megfogalmazzák a szocia­lista erkölccsel kapcsolatban, hogy az önzés, a szűk prak- ticizmus a kelleténél jobban előtérbe került, kevesebb szó esik azokról az eszmények­ről, célokról, melyeket a tár­sadalom maga elé tűzött Sürgetik annak megakadá­lyozását, hogy az ügyeske­dők, a nyerészkedők típusa váljon példává egyes réte­gek körében. A többség el­ítéli a szocialista társadalmi normáktól eltérő magatar­tási, és kifogásolja, hogy az önérdek és a közérdek össz­hangjára való hivatkozás egyeseknek alkalmat ad a törtetés leplezésére. Az emberi együttélés nor­mái, a humánus, kulturált, mindennapi érintkezési vi­szonyok, az emberiesség ér­vényesülésének kérdésed fog­lalkoztatják a közvéleményt . A távlatok megítélése szem­pontjából is fontos, hogy a> emberek e területen fejlődést tapasztalva további előrelé­pést sürgetnek. Megfogal­mazták, hogy többet kell tenni olyan gondok megelő­zése, felszámolása érdekében, amelyek az egyént vallásos világnézethez vagy deviáns magatartáshoz vezethetik. Mindezt a család és a gyer­meknevelés szemszögéből is fontosnak tartják. A hazafiság és a proletár internacionalizmus kérdései­re érzékenyebb a közgondol­kodás. A szocializmus építé­sének eredményei fokozták a hazafiság érzését. Helyeslést váltott ki, hogy a párt az al­talános törvényszerűségek mellett fokozott figyelmet fordít a nemzeti sajátosságok érvényesítésére. Mindezek ellenére főleg az értelmiség fogalmazza meg azokat a teendőket, amelyek a nem­zeti tudat ápolásával kap­csolatosak. A szülőföldhöz való ragaszkodás, a haza-l szeretet érzése, élménye szervesen összefügg a dolgo­zók meggyőződésével: lakó­helyük, környezetük fejlődé­séért érdemes tenni, áldoza­tot vállalni. A hasznos lo­kálpatriotizmus nyomán a közvélemény hangot ad an­nak, hogy a környezetformá­lás alapvető településfejlesz­tő tényező. Megállapítható, hogy a szo­cialista demokrácia fejlődé­sével, az általános műveltség emelkedése részeként erőtel­jesebbé vált a nyilvános, jobbító szándékú kritika. A megye társadalmának önvé­leményezése kiterjedtebb, fe­lelősségteljesebb, mint ko­rábban. A különböző érdekek alapján hatékonyabb együtt­működési lehetőségeket ke­resnek az emberek azokban a folyamatokban, melyek a társadalom előrehaladását szolgálják. A marxizmus vi­lágnézeti hegemóniája erősö­dött, jóllehet a meggyőződés formálásának, a tudományos világnézet terjesztésének vannak még kihasználatlan tartalékai. Igényesebb politikai munkát A megyei pártbizottság ülése a helyzetértékelést kö­vetően megfogalmazta a fel­adatokat is. Figyelembe vet­te, hogy a köztudat fejlődése nagyrészt az objektív gazda­sági, társadalmi változások függvénye. Sok függ azon­ban az agitáció a propagan­damunka, a tömegtájékozta­tás hatékonyságától, a tudat- formálást végző oktatási, kulturális intézménjek tevé­kenységétől. Ezért szükséges­nek tartja, hogy a párt-, ai állami irányítás, a társadal­mi és tömegszervezetek, a kulturális intézmények te­gyék mérlegre ez irányú munkájukat, annak szerve­zettségét és kapcsolatrend­szerét. Alapvető feladat, hogy a szocialista közgondolkodást alakító, meggyőző politikai, ismeretbővítő munkát az osz­tályszemlélet következetes érvényesítésével, hatékonyab­ban és igényesebben végez­zék. Kísérjék nagyobb figye­lemmel, rugalmas elemző készséggel az ideológiai, kul­turális és tömegpolitikai munkában a változó belső és külső körülményeket. Tárják fel az ellentmondásokat, és a felvetődő kérdésekre nagyobb politikai érzékenységgel rea­gáljanak. Legyen alapvető követelmény párttagságunk­kal szemben az aktív politi­zálás, a határozott vélemény- nyilvánítás, a bátor kiállás, és növekedjen a pártéletben a propagandamunka súlya. Nyíltan, a közvéleményt tájékoztatva kell föllépni azokkal a jelenségekkel szemben, amelyek a közélet tisztaságának lejáratásáról, a példamutatás hiányáról ta­núskodnak. A pártdokumen­tumok feldolgozásával együtt a döntéseket rendszeresen ül­tessék át a gyakorlatba, a szűkebb vagy a közvetlen környezet sajátosságai sze­rint. Fontos a megyén belüli különbségek feltárása, az idegenforgalom helyzetéből, az aprófalvas jellegből szár- . mázó tényezők figyelembevé­tele. A formalitások felszá­molása jelentse egyúttal a valóságos problémák bát­rabb, rugalmasabb feldolgo­zását. Mindez feltételezi a szövetségi politika gyakorla­tának köve+kezietes megvaló­sítását.

Next

/
Thumbnails
Contents