Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-30 / 282. szám

A ltomért Kozma utcai gyáregységében készülnek az általános iskolák biológiai és földrajzi oktatásához a taneszközök. Az oktatási eszközök — a földgömbtől az állatcsont vázakig — folyamatosan kerülnek az iskolákba. Képünkön: festik a domborzati térkép- modeJleke*. . Á Bánk bán kritikai kiadásban Szovjet est a televízióban Hagyomány már, hogy az év utolsó heteiben szovjet estre invitálja nézőit a Ma­gyar Televízió. A program­ra ezúttal ma, a 2-es csa­tornán kerül sor. Az est el­ső részié — 16.30-tól a tv- hír&dő első kiadásáig — el­sősorban a kLsfilmek ked­velőinek érdeklődésére tart számot, hiszen természet-, dokumentum-, rajz- és báb­filmek váltogatják egymást az összeállításban. A több mint hatórás prog­ram nyitó műsora Oroszor­szág dalait, táncait mutatja be a nézőknek, akik olyan hagyományos sportágakkal is megismerkedhetnek a to­vábbiakban, mint a vasgyú­róik, íjászok vetélkedője, a rénszarvas befogása. Képze­letbeli sétára induLhaitnalk a hazai tv-nézőik a szovjet fő­város ódon negyedébe, az Arbatra, kirándulhatunk Nyugat-Szábériába, s hajóval utazhatnak a Szovjetunió egyik legnagyobb folyóján, a Volgán. A két félév az űr­ben című ismeretterjesztő filmben Valerij Rjumta űr­hajós kalauzolja majd az űrsétán az érdeklődőiket A legkisebbekről sem fe­ledkeztek meg a műsor szer­kesztői: a gyerekek számára báb- és rajzfilmekből ké­szítettek összeállítást. Port­réfilm mutatja be a magyar tv-mézőknek a népszerű Ju- rij bohócot — Jurij Nyiíeu- lint. Az est főműsora a Beszél­getések holdvilágnál című tv-falm lesz: a Magyaror­szágon is kedvelt, fiatalon elhunyt Vaszádij Suksim no­vellái nyomán, a moszkvai Kis Színház előadásán for­gatott film egy falu köznapi embereinek életét ábrázolja: nálunk is ismerős figurák mindennapi konfliktusait mutatja be. A program a Garanjan— Kuznyecov duó dzsesszmű­sorával búcsúzik: az ország­határokon túl is ismert ket­tős legutóbb tavaly, a XIV. prágai nemzetközi dzsessz- fesztiváüon aratott nagy si­kert. A szovjet est két házi­asszonya: Inna J email ova és Endrei Judit. Egy lány a havas A követasző napokban tóbbsiziör találkozóim Béta bá­csival, akinek nyugodtan el­mondhatom, hogy a Magyar Nemzet munkatársa voltam és tulaj daruképpen katonaszö­kevény vagyok. Ö ugyan nem sokat mond magáiról, de ér­zem, jóindulatú, tisztességes ember. A Jegsizivesiebben ve­le vagyak; ha ideje van, mert legalább őszintén be­szélhetek valtakivel. S az egyik kara délután* amikor éppen tűzszünet van, együtt megyünk ki aiz utcáira leve­gőim. Hull a hó és csend warn. Már a Vigadó élőrtt sé­tálunk. Tépett, sebzett a Du­na-ipart, de beborítja a hó. A Hanigli kioszk előtt áilló ágyú körül egyetlen katona sincs. Lesétóliuiruk a lejárón a part­ra. Ilyen csendes órában az ember még arra is mer gon­dolni, hogy talán túléli az egészet. Aztán egyszerre. .. iszonyattal meredünk a rak­part peremére. Véres ember- hatom fekszik a hóban. A szállongó pelyhek befödik a tetemeket. Cipő nélkül, né­melyik harisnya nélkül fek­szik a hóban, hátracsuklott fejjel, csapzott hajjal. Talán negyvenen is vaunak. Egy Féltucat könyvújdonság­gal jelentkezik az Akadémiai Könyvkiadó a téli könyvvá­sárra. Először jelenik meg kritikai kiadásban Katona József Bánk bánja, amelyet Orosz László rendezett sajtó alá. A kötet tartalmazza a dráma első kidolgozását, amelyet a fennmaradt kéz­irat alapján közöl, helyesbít­ve az eddigi kiadások több helytelen olvasatát, vala­mint a második kidolgozá­sát, amely — kézirat hiá­nyában — az 1850-ban meg­jelent első kiadást követte. A sajtó alá rendező jegyzet- anyagában tájékoztatást ad a dráma kiadásairól, fordítá­sairól, színpadi szövegeiről, feldolgozásairól. Ismerteti a ' mű keletkezésének történe­tét, összehasonlítja az első és második kidolgozást. Elemzi a Bánk bán mindkét válto­zatának nyelvét, verselését, helyesírását Foglalkozik tör­ténelmi forrásaival és iro­dalmi mintáival, összeállítást közöl azokból a szövegekből, amelyek fordítását Katona beillesztette művébe, össze­foglalja a drámai cselekvés Duna-parton ősz hajú öregember a leg­szélsőt tőle jobbra öregasszo­nyok és süldő kislányok Egy kisfiú félineosiúsizotit dááíksap- kiáiban. És a hallottak gyűrű­jében most felül egy alak és merev, hisztérikusan tágra nyílt szemmel néz ránk. Egy élő. Szánté egyszerire ugrunk oda a sébesült lányhoz; s a következő pereiben mór visz- szülk is a szálloda félé. Per­sze nem a főbejárathoz, ha­nem a Mária Vaftéria utcai személyzeti ajtóhoz. Közben eszembe jutnak a sor1 tüzek- Azok a rövid, per­gő sorozatok, amelyekről azt hittem, hogy szerves részei a haircnak. Az alagsori lépcsőforduló­ban elibénk tűnik Müller testvér szesamájnoros, buta arca. Ismerős bizalmassággal köszön. Aztán kérdez: — Hát ez kicsoda? — Egy ismerősöm — mon­dom számomra is vámatlan magabiztossággal. — Kenyé­rért ment a környékre, és egy eltévedt golyó... Béla bácsi javaslatára Ho- moródy doktorhoz megyünk, aki — uánt később megtu­idejére és helyszínére, továb­bá a szereplőkre vonatkozó kutatási eredményeket, majd a mű szövegének sorrendjé­ben haladva összegezi az egyes részletek forrásaival, értei mezásével kapcsolatos ismereteket és véleményeket. Szövegkritikai vizsgálat és a Bánk bán irodalmi és szín­padi fogadtatásáról és utó­életéről szóló fejezet zárja a kötetet A Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozat legújabb köteteként adta közre az Akadémiai Kiadó fakszimile kiadásban Huszár Gál A ke­resztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és Kálmán- osehi Márton Reggeli ének­lések című művét. Üjfalvi Imre 1602-ben jelentette meg a magyar nyelvű énekes­könyvek első kis bibliográ­fiáját. Ebben található Hu­szár Gál Énekeskönyve és Kálmáncsehi Márton Reggeli éneklése. Mintegy 400 évig eredménytelenül kutattak e művek után, egyetlen pél­dányra sem sikerült rátalál­ni, pedig a XVI. századi ma­gyar irodalom történetének dem — talán a szálloda egyik legmagán yosabb embe­re. A doktor hon,vódiorvos.- ként lépett le a frontról. Ná­la nemigen kapogmalk, ő se naigycn. hí rész teli, hogy orvos. Amikor belépünk a szobájá­ba* meghökkentem lép egyet hátoia. A lány most szólal mag először: — Mi* asánáftniak vetem? Ne öljenek meg! Ne öljenek meg... — mt taüáültuk eat a lányt a parton — próbáljuk elma­gyarázni —, éjszaka lőtték te őket. Segítenie kéül — No rendiben van, mit magyaráz annyit! — int le bennünket a doktor. És már vitzsgáilja is a sebesült lányt. És közben félhangosan mo­rog: — Ne öljenek meg... A kutya istenit, hát azt hasak, hogy már mindieniid gyilkos éhben a megveszett ország­ban? Hogy nincs iitt ember­ség, csak soirtűz, meg sárga csillag; meg ssaögesdrót? Per­sze, hogy vannak itt embe­rek! Csák gyámoltalanok! — No, maga mit néz — morog rám. — Persze, hogy gyámod tailamofc vagyunk, máinkét is beleértve. Nem kellett voflna már régen a pokolba zavarná eat a pár gyilkost? De mit csináltam én? Megszoktam és dekikolok, és néha még azt is hiszem, hagy hős vagyok. A fene aki magette aa. ilyen hősiességet! Ezeket a disznókat ütni kel­lene, csak nincs; aki üsse őket! No, adja ide hamar azt a gézt! Nean azt, a másikat! A Duma-partról megmen­tett fiatat lány pillanatnyilag biztonságba« volt. De a nyi­ismerete szempontjából mindkét munka rendkívül fontosnak ígérkezett. Végül 1975-ben a stuttgarti I-andes- bibliothekben sikerült az Űj falvi által leírt két mun­kát teljesen ép példányban fölfedezni. A száz éve született Kós Károlynak állít emléket Pál Balázs az Architektúra-soro­zatban megjelent kötetével. Kós Károly kivételes alkotó egyéniség volt: friss diplo­mával úgy lépett ki 1907-ben a Műegyetem kapuján, hogy a század eleji magyar épí­tészetnek máris egyik legje­lentősebb alakja volt. A könyvben Kós építészeti gra­fikáit és szakírásait is fel­használta a szerző az épí­tész bemutatására. Dömötör Tekla Naptári ünnepek — népi színjátszás című könyvében a naptári ünnepekhez fűződő magyar ünnepi szokások és a népi színjátszás történeti fejlődé­sét rekonstruálja az írott források és a művészeti em­lékek nyomán, a kezdetektől egészein a tudatos néprajzi gyűjtés megindulásáig. las MüHer gyanakodott. Tudtam ezt én is; Béla bácsi ist — Valamit terma kéffl.... — Vám pisztolya? — kér­dezte tőlem a szerelő. — Nincs, sajnos nincs. — No nem baj, majd saer- zefc egyet. Ami a köveftaecső negyven- nyolc órában törtérit, azt Béta. bácsi mondta et nekem. — Jó magyar ember má­gia? — kérdezte Béta bácsit a nyiflas. — Miért ne lennék? — Akkor segítenie keltene. Ez fontos nemzeti ügy, teet- vér. A népünk meigironitásáxa törő zsidóság ügynökeinek, a boflisaviiata, plutokrata kút- ntóngezőkrieik megíékezésióről vtam szó. Ériti? — Mér hogyne érteném! — Na látja! Szóval az az érzékem, hogy valami zsidó lányt rejtegetnek a szállodá­ban. Néazren utána. Jelentse, itt van-e még a háziban? Az­tán majd este intézkedem, és elintezaük az egész társa­ságot! Világqp? — Hált persze! Délután négykor Müller újra jött Annáikor össze talál- kozott Béla bácsival; az izga­tottam súgta a fülébe: — Jó lenne, ha most ki­jönne vélem az utcáira! Mon­danék válamdt, de nem itt — Na, szóval mi* akar mondani? A pisztoly egyetlenegyet dönreht Ki törődött egy pisz­tolylövéssel Budapesten ak­koriban ? (Folytatjuk.) Kis tragédiák Takács Tamara és Jandó Jenő hangversenye Kaposváron Ritkán jegyezhette fel a krónikás az utóbbi években, hogy egy kamarakoncert kö­zönsége zsúfolásig megtöltöt­te volna a megyei könyvtár előadótermét, hétfőn este azonban ez történt. S a pub­likumot ezúttal nem csalta meg a „szimata”. Takács Ta­mara és Jandó Jenő hang­versenye ugyanis — miként a népszerű művószházaspár- nak a legtöbb fellépése — kiemelkedő élményt adott a legigényesebb hallgatóknak is. Holott egyikük sem töre­kedett arra, hogy különösen népszerű alkotások műsorra tűzésével érjen el olcsó si­kert. Operaházunk tehetséges fiatal mezzoszopránja Vival­di nálunk kevéssé ismert operája, a Griselda egyik áriájának előadásával kezd­te programját kissé nehéz­kesen, és — talán az enyhe rekedtség okán — feltűnően lebegő magas hangokkal, ám hamarosan magára talált. Henry Purcell: Dido és Aeneas című zenedrámájá­nak zárójelenetében már telt, tiszta hanggal, világos dallamvezetéssel, bár he­lyenként a kompozícióhoz nem illő romantikus érzel- mességgel érzékeltette a magára maradt királynő vég­telen szomorúságát. Sűrű drámaiság jellemezte egy — ugyancsak a szerelmi bánat hangulatát felidéző — Mo- za,rt-hangversenyária inter­pretációját, s nagyszerű énektechnikai, egyszersmind színészi teljesítmény volt a Figaro házassága kedvelt Cherubln-áriájának tolmá­csolása, bár e darabot nem testes mezzoszopránra, ha­nem karcsú, lírai szopránra írta a salzburgi mester. Rendkívüli élményt adott Takács Tamara értelmezésé­ben Robert Schumann: Asz- szonyszerelem, asszonysors című dalciklusa. Az Adal­bert von Chamisso költemé­nyeire készített féltucatnyi kompozícióban megfogalma­zott érzelemviiág — a frus­ka boldog szerelme, az es­küvőre készülődés örömteli feszültsége, a gyermekvárás és a gyermekápolás minden mással pótolhatatlan szépsé­ge, az imádott férfi elveszté­se és a magány szörnyű ér­zése — a dalirodalomban ke­vésbé jártas operaénekese­ket talán tévútra, a színpa­dias „túljátszás” irányába vihette volna, vendégünk azonban beérte a dramatur­giai folyamatokra utaló apró jelzésekkel, beérte azzal, hogy — a német daliroda- lotn előadásának legneme­sebb hagyományai szerint — hangszínének, hangkarakte­rének változtatásival érjen el drámai hatást. Ami a „Seit ich ihn gesehen .. kamaszlányos lágyságától a „Du hast mir den ersten Schmerz getan ..síri szo­morúságáig történt, a dal­éneklésnek olyan csúcsa, melynek megmászására csak igazán jelentős előadóművé­szek képesek. Külön méltatást érdemel­nének Jandó Jenő zongora- kísérői erényei, ám helyszű­ke miatt hadd szóljunk itt csupán a világjáró pianista önálló műsoráról! Mozartnak a párizsi korszakban kelet­kezett B-dúr szonátájának interpretálása a szó szoros értelmében meghökkentette az alaposan fülelő hallgatót Korántsem volt olyan sima, könnyed és gondtalan, aho­gyan a közönség felülete­sebb része talán elvárta vol­na a köztudatban élő hamis Mozart-kép alapján: a dina­mikai szélsőségek kiaknázá­sával, az egymást követő plánok és forték hangsúlyo­zásával, a dallamvonalat lát­szatra megtörő megállások­kal még a vidámnak hitt harmadik tétel hatalmas ká- denciájába is haláltánc-jel- leget csempészett Jandó, ugyanúgy, mint a két meg­előző részbe, szinte előle­gezve azt a csöppet sem ki­egyensúlyozott érzelmi álla­potot, mely jó tíz esztendő­vel később jellemezte Mo­zartot, a Don Giovanni, a d-moll zongoraverseny, az 550. számú g-moll szimfónia, vagy a Rekviem beteg és ki­ábrándult szerzőjét Liszt grandiózus E-dúr polonézé- bem és a kor népies műda­laira írt tizenkettedik ma­gyar rapszódiában is felitűnt Jandó erős vonzalma a drá­mai kifejezésmódhoz. Nem elegáns udvari táncdallamot hallottunk, nem is Bihari János, Egressy Béni vagy Rózsavölgyi Márk dalocskái­nak bravúros és üres után­érzéseit, hanem — elsősor­ban a forte középrészekben — félelmet ébresztő, az em­beri érzelmek kiszámítha­tatlanságát megörökítő drá­mát, egy olyan tudatos mű­vész tolmácsolásában, akinél a tökéletes technika nem öncél, nem a sznobok vas­tapsénak kivívására alkal­mas eszköz, hanem minden­kor a drámai kifejezés alá­zatos szolgája. Lengyel András Főfoglalkozásban csinálják Hivatása: nevelőszülő A hivatásos nevelőszülői hálózat fejlesztését tervezi a Művelődési Minisztérium — tájékoztatták az MTI mun­katársát a tárca illetékesei. Egyebek között elmondták.: elóészítenek egy jogszabályt, amely szerint több állami gondozott gyermek nevelését vállaló szülők főfoglalkozás­ként végezhetik e társadal­milag rendkívül fontos tevé­kenységet A minisztériumi elképzelés szerint a jelenlegi nevelőszülői hálózat rend­szerének fenntartása mellett azok a szülők, akik hivatá­sul választják az állami gon­dozott gyermekek nevelését, jogilag ugyanolyan munka- viszonyban állnak majd, mint más állami vállalatok dolgozói. A gyermek- és ifjúságvé­delem kialakult rendszere napjainkban lényegében két részre osztható: a megelő­zésre és az állami gondosko­dás különböző formáira, il­letve ezek intézményrend­szerére Az utóbbiak között a szakemberek szerint ki­emelt szerepe van a nevelő­szülői hálózatnak. A tapasz­talatok szerint a nevelőszü­lőkhöz került gyermekek többsége igazi, családtaggá válik, számos esetben tartós érzelmi kapcsolat alakult ki, amelyet gyakran' örökbefo­gadás követ. A családi kö­zösségben nevelkedett fiatal élet- és pályakezdése is sok­kal könnyebb, mint az. álla­mi gondozásban nagykorúvá vált társaié. ‘ Az űj hivatásos nevelőszü­lői hálózat kialakítására a kísérletek már megindultak. eJlenleg Budapesten két, a jövő évben pedig minden megyében több család iőhi- vatás&ként, munkaviszony­ban végzi majd az állami gondozott gyermekek neve­lését A szakemberek sze­rint az új rendszer megol­dást nyújt majd a kialakult intézményhálózat egyik leg­nagyobb gondjára is: a test­véreket a jövőben nem kell elszakítani egymástól. A hi­vatásos nevelőszülők helyze­tét rendező, most formálódó jogszabály várhatóan a jövő évben jelenik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents