Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
STRATÉGIAI TERVEZÉS A vállalat műszaki-gazdasági tanácsadója 1990-ről beszel. Arról, hogy akkor a debreceni Biogal Gyógyszergyár nemzetközi mércével mérve is színvonalas cég lesz. Adatokat, tendenciákat idéz, s a problémákat számba véve minimális és maximális eredményt jelöl meg. Teljes természetességgel, mintha a napi termelés számait sorolná. Ennél a cégnél hozzá tartozik a napi munkához, hogy ne csak a máról és a holnapról elmélkedjenek, de a holnap- utánról is. Nem elhatározás dolga.» Stratégiai tervezés ... szakmai körökben így hívják ezt a munkát. Ám rögtön hozzáteszik: ez az, ami a vállalatok többségében még hiányzik, s nem egyszer csak a főhatóság kedvéért kezdenek ínuriel - ámmal bele. A valamikori Nehézipari Minisztérium már nagy propagandát csinált e módszernek. Most az Ipari Minisztérium ■ indult új csatába, s módszertani útmutatóval, szaktanácsadással próbálja egyengetni a stratégiai terve»® útját Egy ideje pedig az Országos Vezetőképző Központ is beépítette tanrendjébe, azaz az intézetnél továbbképzésen résztvevő szakemberek több-kevesebb Ismeretet kapnak e módszerről, a bevezetés előnyéről, fettételeiről Mert ae*n egyszer fien . elhatározás dolga, hogy egy cég hdnaputántól kezdve előrelátóan fog dolgozni, s nemcsak a közvetlen, de a távoli jövőt is megtervezi. A stratégiai tervezés hosszú távra szóló gondolkodást feltételez, jól kiépített és napra kész információs bázist, s nem utolsósorban olyan vállalati magatartást, amely a bizonytalannal is számolni tód. S ez a legnehezebb. Különösen az olyan hosszan elnyúló, válságos időszakban, mint ez a mostani. Amikor a külpiac szinte egyik pillanatról a másikra alulmúlja önmagát, azaz a várt — enyhe élénkülés helyett folytatódik a stagnálás vagy éppen a piac beszűkülése. Ilyen periódusban a magyar gazdaságirányítás sem tud tartós gazdasági szabályozókat garantálni, s az eddig meglehetősen ritka árfolyam- változásokra havonta, hetente sor kerülhet. A gyakori és szokatlan módosulások a vállalati vezetőknél más- más magatartást idéznek elő. A változás logikája Van, aki föladja a küzdelmet, mondván: ilyen gyors fejleményeket nem bír követni, s a régi tempóban, a régi terv szerint vezeti tovább a rábízott vállalatot Van, aki ideges tesz, és a vezetési stüus és termelési stratégiaváltás helyett a külső környezetet, az ésszerűtlen SKabályozómódosuiasokat okolja a kudarcokért. Ám akad olyan is, aki ugyan kritizálja a neki nem tetsző dolgokat, de az új szabályokra megjelenésük pillanatában reagál, azaz bekalkulálja a vállalat gazdasági el- i képzeteseibe. S mondják, hogy ritka, mint a fehér bafló, de azért olyan váHa- laiá vezető is tetézik, aki szánté dór« megmondja: a gazdasági környezet változása milyen központi intézkedéseket idéz elő belátható időn belül. A legutolsó példa már eret sejteti, bogy az ilyen vezető számolni tud a bizonytalannal. Nem vész ei a napi gondokban, .hanem a vállalat falcán túltekintve, a céget körülvevő gazdasági környezetet mérlegelve még a legnehezebb időszakban is hidegen mérlegel, józanul dönti „Könnyű annál a vállalatnál a jövőt említeni, amelyiknél a jelenben nincsenek a létét fenyegető gondok; ahol a gazdaságtalan termelés vagy éppen az alacsony hatékonyság megszüntetése nem veszi el a vezetők minden energiáját!” — így fakadt ki nemrég az egyik nagyvállalat gazdasági igazgatója, amikor arról beszélt, miért nincs idejük és energiájuk már most a kilencvenes évekkel foglalkozni. Véleménye általánosnak tekinthető, hiszen meglehetősen sokan hivatkoznak most a megsokasodó napi bajokra, amelyek megoldása minden alkotóerőt, gondolkodó főt leköt. S bizonyára igazuk is van az így érvelőknek. Több variációt Csakhogy ennek később meglehet a böjtje. Alighogy javítottak á jelenlegi rossz gazdasági mutatókon, újabb váratlan nehézségekkel kell majd szembenézniük. Amíg ugyanis teljes erővel a mostani gondokra koncentrálnak, nagyot változik a világ. S ami most jónak látszik, később esetleg kevésnek bi- aonyuL Épp ezért, ha valakinek ajánlható a stratégiai tervezés bevezetése, akkor épp a nehéz helyzetben lévő cégeknek. Amikor túl sok a kellemet- ten meglepetés, egyetlen észszerű magatartás létezhet: fölkészülni rá, számolni vele. Ez, persze nem jelenti azt, hogy abszolút pesszimista alternatívákat lehet csak készíteni. A stratégiai tervezés lényege éppen az, hogy több vari ációt kidolgozva mindig kéznél lesz a körülményeknek megfelelő cselekvési lehetőség. Nem kell hirtelen, kapkodva intézkedni, elég néhány aktualizálás, s nagyobb döccenők nélkül átállítható a vállalati gazdálkodás egy másik útirányra. w L Ösztönzik a kezdeményezőket Már a vasipari telep és az autószerviz bejáratánál a la- knkcwtémerekböl kialakított porta és az irodaépületek is arra a különleges munkára hívjak föl a figyelmet, amit a barcsi Unitech Ipari Szövetkezetben végeznek. Ezt állapítottam meg a hatalmas telepet járva, nézegetve az elszállításra váró konténereket, célgépeket. — Ebek a konténerek .többféle válitoza-tb|Bt, a megrendelők kívánsága szerint készülnek. Némelyik Afrikába is eljut — mondta Princz József párttitkár. — Van, amelyiknek a fölállítását is a mi szakemberetek végzik. Ez a Csepel-alvázra szerelt hulladékszállító célgép bejárta Vác, Miskolc és sok más nagyváros utcáit, több mint egymillió kilométert tett meg. A felépítmény nálunk készült A használati próbát követően alapos vizsgálatra kerül sor: ez eldönti, mennyire bírja a tartós igénybevételt, s ha a tapasztalatok kedvezőek, kezdődik a sorozatgyártás ... Miközben Princz József sorolja, hogy egy-egy konténernél, célgépnél milyen kívánságokat kell figyelembe venni, gyártmányfejlesztő csoportjuknak milyen nagy a felelőssége, óhatatlanul is arra gondolok: nemcsak a hivatalból ezzel foglalkozóknak, hanem valamennyi itt dolgozónak feladata az újítás, ha a szövetkezet ver- seriyképes termékekkel akár jelentkezni a hazai és a külföldi piacokon. Ezt erősíti meg a párttitkár és a vasipari ágazat vezetője, Seres László is, aki egyúttal a pártszervezet propagandistája. Mindketten fiatalok. Az Unitech dolgozóinak többsége az. Spp ezért nemcsak .har- ■sánckét tagú pártalapszer- vraetüak kommunistáit, hanem KISZ-istáinkat is szö®- tetenül arra ösztönözzük, hogy kezdeményezzenek, újítsanak, törekedjenek a mcmkat gyorsító ésszerűsítésekre. Vezetőségi üléseken, taggyűléseken rendszeresen beszámoltatjuk a szövetkezet és az ágazatok vezetőit, az újítási felelőst. A párbrendezvényeket, a pártáé a KlSZ-oktatást, a vitaköröket, a különböző fórumokat — kezdve a termelési tanácskozásoktól a brigádértekezletekig — fölhasználjuk szövetkezetünk munkájának ismertetésére, hogy mindenki lássa gazdasági helyzetünket, a hazai piacra meg exportra való termetesünk alakulását. Az utóbbi években eredményesen fejlődött az Unitech. Két egymást követő évben elnyerte a kiváló szó' vetkezet címet. Gyártmányai eljutottak hazánk nagyon sok városába, sőt külföldön is ismerik. A szövetkezet idei termelési értéke 330 millió forint, s ebből legtöbbet a vasipari ágazat ad: mintegy 280 milliót. Itt dolgozik diszpécserként a párttitkár, jól Ismeri tehát a munkát, feladatokat és a szövetkezet tevékenységét is. Négy pártcsoport működik az Unitech pártaiapszreveze- tében, illetve a szövetkezet telepein. Most zajlanak a pártcsoportértekezletek, a decemberi beszámoló taggyűlést készítik elő. Ezeken s majd a kommunisták tanácskozásán is nemcsak a pártéletrőL a megbízatások teljesítéséről, a politikai munkáról, a kiváló zászlóval kitüntetett ifjúsági szervezetük tevékenységéről lesz szó: személy szerint értékelik a kommunisták gazdasági munkáját, s a® alapszerve- zetnek a szövetkezet Bankáját segítő tevékenységét is. Hiszen ha erősíteni akarják az Unitech utóbbi években kivívott tekintélyét, ezt csak tudatos, minden területre kiterjedő politikai munkával érhetik eh Saalai László Újra rekordot javítanak a balatonszentgyörgyiek Jövőre megkezdik e téglagyár rekonstrukcióiét Több mint negyvenkét- miülió téglát gyártottak az M^én eddig a balatonszentgyörgyi téglagyárban, s az év végére negyvennyolc— negyvennyolc és fial miMió körüli teljesítményt énnek ed. Az eddigi rekord 46 365 000 volt, tehát 19Ö3- ban — mint eddig szinte minden évben — megint csúcsot javítanak. Bianchini László művezető elmondta: — Biztosak vagyunk benne, hogy- jövőre elérnénk az ötvemnilliós „bűvös” határt, ami eléggé szép teljesítmény lenne egy húszmillió darab gyártására tervezett üzemben, ám mégsem célozhatjuk meg ezt a rekordot. De nem is bánjuk, ugyanis megjkeadődák a gyár rekonstrukciója. Űj üzemrészt építünk- a régi mellé, ott zajlanak majd te az előkészítő munkák és az alagút- kemeracét is meghosszabbítjuk, mert még több téglát kell égetnünk később, ,és ahhoz igazítjuk a technológiát Az átalakítások után pedig már nem az ötvenmillió, hanem a hatvanmillió darab lesz a nagy cél. Egy lépcsőt át szeretnénk ugrani. — Viszont ezek szerint a téglára váró emberek átmenetileg nehezebb helyzetbe kerülnek. Egy ekkora s így teljesítő gyár termelésének kiesése megbolygathatja az amúgyis hiánnyal küszködő téglapiacot. — Tévedés. Ugyanis nem lesz olyan hosszú az állásidő; a rekonstrukciót saját erővel, saját embereinkkel — aikik már megszokták a percre pontosan tervezett munkát — üz-amszünet nélkül indítjuk be. Az elején megpróbálunk még jobban hajtani és így a lehető legkevesebb kiesést tervezzük. Csupán arra az időre áll le a téglagyártás, amíg a kemencebővítés tart. Mi is tudjuk, hogy a-kereslet nagy és nehezen viselnék el a kiesést az építkező emberek. Ezért vállaltuk, hogy az átépítés nagy részét elvégezzük menet közben. Így persze nehezebb lesz, mintha megáillnánk és csak a rekonstrukcióval foglalkoznánk. Viszont mi szeretjük, ha az a hír járja rólunk : nem a dojgok könnyebbik végét keressük. — Ilyen feszített termeles közben lehet-e a minőségre is ügyelni? — Nemcsak lehet, hanem kell is. Még kevesebb a so- tejtünk, mint régebben. Aa idén annyival csökkentettük a selejtszázalékot, hogy abból 12 családi házat lehetne fölépíteni. Elsősorban a szállítás jobb megszervezésének köszönhető ez. Amíg vasúton többszöri átrakással szállítottuk a téglát, addig nagyon sok eltört. Áttértünk a közúti szállításra, a Volán egységrakatofcban viszi ed tőlünk a készterméket. A szállítás így drágább ám ezúttal mégis a drága a -takarékos megoldás, mivel bőségesen visszakerül az üzemanyag-költség azzal, hogy a szállítási veszteség minimális. A szeratgyörgyi gyár az idén is körülbelül negyvenmillió forintnyi nyereséggel zárja majd az évet, tehát annyival, mint tavaly. Ez pedig — a költségnövekedéseket is figyelembe véve — nem kis teljesítmény. S készülődnek. Eddig sem volt könnyű a dolguk, 1984 pedig talán a legnehezebb hő- napőkat ígéri. Tóglagyártás, átépítés. . , Az ottaniak azt mondták; nem félnék semmitől. L. P. LÉPÉSVÁLTÁS Mindennapi kenyérmező A téves szemlélet apró rügyecskéi még mindig sár faárnak gondolatainkban. Könnyű a falusi embernek, szaladgáló csirkerajok, röfögő kétszázkilós disznók, tejcsurrantó tehéntőgyek veszik körül, a pincéjében pedig remek borok áldják a munkáját. Gyökértelen elképzelések ezek egy jól fűtött radiátor és egy asztal csapolt sör mellől. Sok esetben azonban, aki faluról is indult, hogy a világban helyet találjon magának, szemlesütve, pironkodva hallgatja szülőföldje lenézését, káromlását. Pedig maga is suttogó gyerekként mértani sorokat forgatott vellá ual a kaszagép után. Este volt csak ideje letörölni homlokáról az izzadságot, amire a pajtába került a széna. Dobta a talicskára mindennap a csípős szagú istáUótrágyát, s árkolta a mély sorokat ősszel a szőlőben bekapálás- kor... FALUN O. egy több községet: ös»siaelögó termelőszövetkezet gépszerelője. Huszonnégy éves, nősülés előtt áll. Munkáját megbecsülik, életkörülményei rendezettek. Nincsenek százezreik, csak elképzelések. — Gyere, nézd meg ae állataimat! — hív kincseit fölfedő, sízégyenlös örömmel. ‘A nemrég épített disznóólban húsz sertést számolok meg. Hogy malacokat ne kelljen venniük, két (kocát is hoztak a szövetkezettől. Másfél év múlva kell megtéríteni az árát. — Mindenki arról alkart meggyőzni, hogy a disznóval csak befuccsol az ember, mert mindössze száz tiszta forint van darabján. Nem hdttens eL belefogtam, Ezek az en takarekbetetkönyveim. Tudom, hogy kamatozni fognak, m — Ha megnősülsa, nem költöztök a városba? — Képtelen lennék ott élni ; meg is beszéltem ezt a menyasszonyommal. Ha reggelente a gépműhelybe megyek, előtte körbejárom a kertet, megnézem az állatokat. Persze nemcsak nézem — bár mondják: a gazda szeli» hizlalja a jósizágot —, hanem reggel, este el is látom. Csirke nyolc plusz két forintért. így Ismertem meg N. nénit A fia a negyven kilométerre levő nagyközségben csibéket keltet. N. néni az anyja, a kisközségben üzletszerző. Tízért kapja a fiától, nyolcért adja a pelyhedző naposbaromfit a faluban. — Amennyi itt kell a népeknek,' azt, megültetik — mondja —, de azért három—négyszáz darabot el tudok adna, Fersae tízért a kutyának se kellene! — És * tó forint? — kérdem. — Hozzáteszem. A gyerek nem tudja, de ennyivel segíthetem a fiamat Nem? A fiatal erdé&aledmikus, L. bikákat nevet Nős., most várják a trónörököst. Naponta kétszer van dolgom velük és kés® — mondja. — Nem számítva azt, hogy egész évben a® etetmivaió megszerzéséért hajtunk. Kaszálás, szénabetafcarítás, kukorica- szedés, hogy csak néhányat említsek. Amíg a kKbcrjúből hat- mázsás bika les®, oda van kötve a keze a villa nyeléhez. Állandó gond az áKktítar- tás, és nagy figyelmet igényel. Aki újít, azt nem mindig koronázza babért. D. egy kaposvári nagyüzemet hagyott ott a mHavatartasert. Egy tévéműsor elegendő vott, hogy ötvenezer forint indulótőkéje horogra akadjon. Most, a nuiürialáz elmúlása után újból járt egykori üzeme munkaügyi osztályán. Pedig egy éve még a szűcsimimka kitanulását, a bundaké&zítést tervezte. Néhány hete az Élet és Irodalomban olvastunk izgalmas interjút a magyar falu „pusztulásáról”, az életmód megváltozásáról. Az új gazdálkodási struktúra kilúgozza a hagyományosat — írták. „A hagyományok, a jeles népi ünnepek megsíny- lik a korszerű gazdálkodást”. A hipotézist elfogadom, de a falvakat járva, a fiatalók falusi muníka-, főid-, állat- és természetszeretetét, tapasztalva inkább a jobbító szándék merül fel berniem, minit a pusztulás, tanúságtétele. Fiatalok vagyunk. Igényeink — törekvéseink mozgatórugói — egymérföldes, azaz túl nagy lépéssel járnak a lehetőségek előtt. Bennünket is a jó meg sajnos a rossz példa ösztönöz. Embere válogatja, hogy ki melyik után indul. Van amelyikünk becsületes úton, mások fekete üzletekkel zsebelnek. Egy asztalnál ülünk. Az idő majd válogat köztünk... Békés József SOMOGYI NÉPLAP *
