Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-15 / 269. szám

I

Megyei labdarúgó-bajnokság

Barcsi siker a Latinca ellen

Barcs—Latinca SE 1:0 (0:0)

Marcali, 200 néző. V.: Jutái.

Barcs: Tóth — Holdosi, Ede- sár, Kovács, Horváth, Egyed, Hegedűs, Erdelecz, Obiián, Gulyás, Cservölgyi. Edző: Gibdaser József. Latinca SE: Ga.jdán — Molnár, Páli, Bőgődéi, Bocz, Fekete, Báliint, Gyimesi (Károlyi), Milkó, Horváth, Bán (Kazi). Edző: —.

Góllövő: Gulyás. Jók:

Tóth, Edesár, Kovács, Egyed, Hegedűs, illetve Molnár, Páli. Kiállítva: Obiián.

LégrAdi Zoltán

Tab—Kadarkút 1:0 (0:0)

Tab, 200 néző. V.: Horváth

I.

Xab: Kiss F. — Reichert Z., Vendl, Kiss L., Molnár, vinikler, Kiss K., Györtke (Reichert J.), Berki I., Kovács, Németh. Edző: Puha József. Kadarkút: Twmann — Miovecz, Matán, Németh, Kujbus, Jakab (Kurdi), Tóth, Bakonyi, Szigeti, Pintér, Nagy. Edző: Mecsák Tamás.

Góllövő: Kiss K. Jak:

Reichert Z., Molnár, Vink- ler, Illetve Miovecz, Matán, Tóth.

Tab ifi—Kadarkút ifi 4$

Farkas István

Marcali—Somogy tarnóca 5:0 (2:0)

Samogytarnóca, 300 néző. V.: Kreiner.

Marcali: Hajnaí — Vida, Hé- der. Hajdú I., Laka, Hajdú II., Ilia, Guricza, Kisdömyei (Béres), Cnuezka, Izsák. Edzó: Kisihorsó Imre. Somogytamóca: Vúaskles (Kormai) — Sánta, Kömpf H>eák), Keie, Fábián, OtArtlcs, Kiss, Kovács V-, Kovács Bátor), Csalos. Edző: Ilosfai László.

Fejpárbaj a Gazdász—Kiss

J. SE mérkőzésen.

Góllövők: Ilia (2, egyet 11- esből), Czuczka, Kisdömyei, Otártics öngól. Jók: Hajdú

II., Ilia, Guricza.

Marcali ifi—Somogy- tarnóca ifi 5:0

Horváth József

VBKM Vasas—Somogysárd 4:2 (2:1)

Kaposvár, 500 néző. V.: Fodor Z.

Vasas: Horváth — Pávei T., Major, Rétsági, Laezkovics, Fábián, Rózsavölgyi I., Szabó (Gi- litsch), Papp (Szentgróti), rável Zs., Várnai. Edző: Szenitgióli János. Somogysárd: Baranyai — Páli, Sági I., Sági Gy„ Kurucz, Szukics, Vamesura, Sturm, Serei (Máll). Kondor, Lukács. Edző: Petz János.

Góllövők: Fábián (11-es- ből), Várnai, Papp, Szabó, illetve Lulkács, Bondor.

Vasas ifi—Somogysárd ifi 4:0

Csupor Gyula

K. Gazdász—Kiss J. SE 1:1 (0:1)

Kaposvár, 50 néző. V.: Bodnár.

K. Gazdász: Baiksics — Linder, Barátúri, Je Kéri L., Vargra, Brunner (öér), Fehér, Benczük, Bá- csdcs, Kriezi, Pál. Edző: Zsirai KáLmán, Kiss J. SE: S zalai —■ Vészi, Paizs, Hujber, Hoppár, Balázs, Németh, Sárközi (Balogh), Murányi (Tóth), Bencze, Kénes. Edző: Kétszeri Ferenc,

Góllövő: Benczák, illetve Jezeri L. (öngól).

Pócza Kálmán

Csurgó—Karád 3:0 (0:0)

Csurgó, 400 néző. V.: Pápai.

Csurgó: üst — Cztkilk, Kovács A., C. Kovács, Kiss (Markek), Bódis, Mód, Novák, D-eme, Takács, Eleki (Torma). Edző: Készéi Ferenc. Karád: Andrásevics — óberhuher, Leqpenye, Komáromi I., Komáromi U., Lázár, Lesz, Károíyi, Buzsáki, Takács, Verpulács. Edző: Papp Lajos.

Góllövők: Bódis, Mód, Deine.

Jók: Mód, Bódis, Novák, illetve Andrásevics, Lepénye, Takács.

Csurgó ifi—Karód ifi 3:0

Kovács Antal

Kaposgép VL—Szönyi SE 4:0 (2:0)

Taszár, 50 néző. V.: Král.

Kaposgép: Fekete — Bóna, Gulyás, Horváth, Nagy Z., Fazekas, Naigy J. (Tapaszt!), Dékány, Ágoston, Bagdadi, Gyurina (Orsós) . Edző: Duschák Is*tván. Sző- nyi SE: K6ra — Májusi, Golu- bics, Pauskia, Szemán, Zelizi, Korsós, Kereső, Mesz'lényi, Tolnai, Horváth R. (Czerján). Edző: Balogh László.

Góllövők: Ágoston (2),

Bagladi, Korsós. Jók: Fekete, Bóna, Ágoston, illetve Pauska.

Balogh László

Zimány—Fonyód 5:3 (4:1)

Zimány, 150 néző. V.: Perger.

Zimány: Horváth — Kovács, Barna, Hideg L. (Dobos), Szé- pics, Ágoston, Treszler, Kenyér (Kanizsai), Varga F., Harangozó, Hideg S. Edző: Bremczvig Ferenc. Fonyód: Gelencsér — Zajnbori. r.ana. Gyökeres, Pa- muki, Pintér, Nagy, Kocsis, Lepénye, Zsirai (Kiss), Ladiszlai. Edző: Túra László.

Góllövők: Harangozó (2), Hideg S. (2), Ágoston Ülésből), illetve Ladiszlai (2), Pintér. Kiállítva Parnuki utánrúgásért a 65. percben. Jóik: Harangozó, Treszler,

Hideg S., Ágoston, illetve Ladiszlai, Pintér.

Zimány ifi—Fonyód ifi 2:1 Gulyás Lajos

A forduló válogatottja: Tóth (Barcs) — Reichert Z. (Tab), Lepenye (Karád), Treszler (Zimány), Ilia (Marcali), Mód (Csurgó), Ágoston (Kaposgép VL), Benczik (K. Gazdász), Pável Zs. (Vasas), Harangozó (Zimány), Ladiszlai (Fonyód).

L Csurgó

14 10

3

1 30-12

23

2.

Tab

14

8

6

30-12 22

3. MarcaflL

14

9

1

4

52-14

19

4.

Latinná SE

14

8

3

3 28-13

19

5.

VBKM Vasas

14

8

2

4 39-20 18

6.

Ki*w J. SE

14

7

4

3

24-10 18

7.

Kaposgép VL

18

14

8

2

4

30-19

8.

Zimány

14

6

'3

5

27-29 15

9.

Barcs

14

4

6

4 14-16

14

10,

S.-tarnóca

14

3

6

5

20-23

12

LL.

S.-sárd

14

4

3

7

18-23

11

ÍZ.

Kadarkút

14

4

2

8

19-28

10

IS.

K. Gazdász

14

2

5

7

17-3Q

9

14. Karád

14

1

4

9

18-43

6

15. Fonyód

14

1

4

9

10-50

6

16.

Szómyi SE

14

1

2

11

13-50

4

LABDARÚGÓ NB I

Ü. Dózsa—Tatabánya

3:0 (1:0)

Megyeri út, 8000 néző. V.:

Palotai.

Góllövők: Törőcsdk, Fekete, Kardos.

Bp. Honvéd—DVTK 4:0 (3:0)

Kispest, 4000 néző. Vú

Pádár.

Góllövők: Dajka (2), Kozma, Eszterházy.

MTK-VM—SZEOL AK 2:0 (0:0)

Hungária kőrút, 3500 néző. V.: Szilágyi S.

Góllövők: Orosházi (öngól), Fodor.

Az NB I állása:

1, Videoton

1-3

8

3

2 25- 9 19

2.

Bp. Honvéd

13

7

4

2

21- 8 18

3.

Ü. Dóasa

13

6

6

1

26-15 18

4.

Tatabánya

13

7

3

3

18-16 17

5.

Rába ETO

13

5

6

2

27-21 16

6.

Csepel

13

5

3

5

18-14 13

7.

MTK-VM

13

5

2

6

22-22 12

8.

Vasas

13

4

4

5

14-14 12

9.

ZTE

13

4

4

5

12-14 12

10.

Halad, VSE

13

5

2

6

16-21 12

1L

SZEOL AK

13

4

4

5

14-19 12

12.

PMSC

13

3

5

5

16-19 11

iá.

FTC

13

3

4

6

19-25 10

14.

NYVSSC

13

3

3

7

14-22 9

15.

DVTK

13

2

5

6

10-20 9

16.

Volán SC

13

2

4

7

15-28 8

Xljkéftf Csatra

Egy festmény színeváltozásai

A macskaköves utca álmos hangulatát csak egy-egy szekér zörgése, nyikorgása zavarta. No nem annyira, hogy egy bágyadt fej fordításon túl nagyobb érdeklődést keltett volna. Lusta kuvaszok hevertek az árnyékos kapualjakban, s meggondolták azt is, hogy a szemte- lenkedő legyek után kapjanak-e. A macskák sem tudták mire vélni azt. hogy nyugodtan járhattak-kelhet- tek. Pedig egyszerű a magyarázat: a rekkenő nyári délutánban még ők sem tudták kihozni sodrukból ősi ellenségeiket. Okos állat a kutya. Tudja, ráér a harag, lesznek még zúzmarás délutánok is.

Az utcán csak az járt, akinek nagyon kellett, s egy kisvárosban ugyan kinek kellett, ha csak nem valami szolgaféle, avagy kétkezi ember. Feltűnést is keltett Ro- bozy Eugen, amint kockás zakójában. elmaradhatatlan, malomkeréknyi művészkalapja árnyékában bandukolt a Strumann vendéglő felé. Egyenesen az orra elé bámult, hiszen nem volt kinek köszönnie, aki megvolt, annak úgysem érdemes. Így hát csak maga fogadta szája szögletébe fogott szivarja mellől a köszöntéseket, föl sem nézve, ki atyámfia vak- kantott rá egy „jó napot”- ot.

Megállt egy pillanatra, levette kalapját, és piros zsebkendőjével megtörölte izzadó, tar koponyáját, melynek csak a hátsó része volt ki- lombosodva és nyakába nőve, mint ahogy áz egy piktornak dukál. Az utca végén keletkezett fuvallat nem hűsítette, csak a port kavarta föl, telehordva szemét, száját.

A Strumannban bágyadtan ütötte agyon az időt az ilyenkor ott mindig megtalálható úri törzsközönség, némi fáradt kártya csattogással. Az asztalon a gyűrűs

ujjak koppanásai elárulták, hogy ez a máriás parti amolyan alibi játék. Csak a habzó sör, az volt igazi. Szakadt is Józsiról, a brillantinos, fehér kötényes pincérről a veríték, mert annyit kellett a söntés és az urak asztalai között rohangásznia, hogy tán Budapestre is felért volna azzal az erővel egy nap alatt.

A vörös tornyos frizurájú kasszírnő pihegett, s minden illemet félretéve, csipkés ruhagallérját kigombolva legyezte gömbölyű tokáját egy árlappal. A levegő állt a tükrös teremben, hiába volt nyitva minden ablak. A behúzott függönyök csak a fényt szűrték meg, sárga világot borítva az asztalokra. /

— Nem fehér embernek

való idő ez — sóhajtott fel ki tudja hányadszor már Zinger Béla.

— Annyit mondja ez a fehér embert, hogy azt kell

|A mindenes népművelő

flndocsi gondok

Andocson az iránt érdeklődünk, merre van a művelődési ház. A postás így igazít útba: „Kultúrház nincs, de a népművelőt megtalálják az iskolában...”

Piurkó Györgynét a gyerekek meből vagyunk kénytelenek elhívni egy kis beszélgetésre, lyukas órája ugyanis nincs.

— Nem kapok órakedvezményt — magyarázza —, ugyanis társadalmi munkában, tiszteletdíjért vagyok népművelő. Emellett én vagyok itt a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős; szakköröket tartok, a pávakört is vezetem. Így* aztán szinte minden percem le van kötve.

— Hogyan tudnak rendezvényeket tartani művelődési ház nélkül?

— Az idén végre befejezték a mozihelyiség felújítását, úgyhogy most a nagyobb műsorokat ott tartjuk. A nyár óta már több program is volt pesti színészek részvételével : nótaestek, kabaré ... Az ismeretterjesztő előadásoknak pedig a volt tanács épülete ad helyet, ott működik a könyvtár is. Meghívott TIT-előadók, a helyi orvos, állatorvos, illetve a tímárok tartanak beszámolókat közérdekű témákról. Itt kapnak helyet a társadalmi rendezvények is.

— Hogyan tudja a programokat népszerűsíteni?

— Ez bizony, igen nagy feladat. Itt, a faluban szinte semmi munkalehetőség nincs, az emberek Tabra, Karádra járnak dolgozni; a munkaképes korúak korán reggel elmennek, és csak este térnek haza. Ilyen körülmények között nehéz őket felrázni, kimozdítani. És nekem sincs időm arra, hogy minden házat végigjárjak egy-egy nagyobb rendezvény előtt, márpedig a jegyeket máshogy nem tudjuk eladni. Ha az előadás kezdetéig várnánk, aligha tudnánk beszedni azt az összeget, amit a művészeknek fizetnünk kell.

— Ezek szerint Ándocson a népművelés Piurkó Györgyné személyével...

— Igaz, hogy majdnem mindent én csinálok, az ünnepségekre is én készítem a meghívókat, de azért segítenek a társadalmi szervezetek vagy a gyerekek is. A műsorszervezést — azaz a jegyekkel való házalást — sokszor átvállalja a szülői munkaközösség, a KISZ vagy

hinnünk, tán Afrikában is

élt a patikus úr, annyira tudja, melyik fajtának mi való — jegyezte meg dr. Sovány Gedeon közjegyző, aki neve ellenére felül volt az egy mázsán.

— Tudom is kérem, ha nem is jártam Afrikába. Olvasva is tanulhat az ember, kérem.

— Ugyan már, kedves Zinger úr, .én mondom magának, ha elhiszi azt a sok

sületlenséget, amiket az újságokban összefirkálnak, akkor azt nagyon rosszul teszi — mondta Somodori Feri.

— S ezt pont maga mondja, a helyi lap főszerkesztője? — kérdezte Zinger Béla felháborodottan.

— Ja kérem, az más. A helyi lap az egészen más, áz egyetlen kivétel ebben a posványbán! A Városi Kurír..,

— Ez aztán' már a szemtelenség teteje, piros negyven! — mondta Drill Arnold, a helyi rendőrkapitány, miközben koppanva vágta ki a piros királyit.

— Már mire tetszik ezt érteni? — kérdezte Som- modori.

— Erre is, meg arra is. No.

— Hát az már igaz kérem, mert szemtelenség az mindenütt van. A minap is ...

(Folytatjuk.)

az iskolások; ezt egyedül nem is bírnám. Módszertani segítséget ad a karádi klubkönyvtár, anyagilag pedig a karádi tanács támogatja a rendezvényeket. Sokszor szükség is van erre, amikor nem jön össze a megfelelő számú közönség. Sokat idegeskedem egy-egy nagyobb rendezvény előtt, hogy hány embert sikerül összeszedni; pedig szórakozni hívjuk őket...

Büntetőosztásosok

Ismét egy regény a második világháborúról, egy remekmű, amely a legtajéko- zottabb irodalombarátokban sem keltheti az „olvastam már” érzetet, hiszen nem az áldozatvállalásról, a kitartásról, a hazafias tettekről, a hősiességről szól, hanem a gyávaságról, az árulásról és a jellemtelen- ségrőL Előzménye alig volt e könyvnek a szovjet irodalomban: csupán Nyikolaj

Zlobinnak az egymilliós Vla- szov-hadsereg viselt dolgairól írott hatalmas regénye, a Nyomtalanul eltűntek pótolta eddig az űrt, s Vasai Bikov nálunk séta ismeretlen alkotása, az Az út vége, valamint La- rissza Sepitykónaik ez utóbbi alapján forgatott felejthetetlen filmje, a Kálvária. Nem ok nélkül kavart hát vihart a belorusz Alesz Adamovics dokumentumregénye, a Büntetőoszta- gosok a szovjet sajtóban, sőt külföldön is. Nem nehéz megjövendölni: a Zrínyi kiadó gondozásában most megjelent magyar fordítás — Soproni András kitűnő munkája — is sokakat segít majd hozzá az eddig kialakult kép módosulásához, árnyaltabbá tételéhez.

Annál is inkább, mert a regény alapanyagául szolgálóeseményekről annakidején a hazai sajtó is hírt adott Egy évtizede mindössze, hogy Minszkben több tucatnyi egykori „policájt” és más kollaboránst tartóztatott le a rendőrség, s a per során számos tényt ismert meg a közvélemény a németek oldalán harcoló „kékruhások” rémtetteiről. Nos, a nálunk már több könyvével sikerre szert t§yő Adamovics ezeket a dokumentumokat gyűjtötte össze és gyúrta regénnyé; s nemcsak leleplező erejéért, személyiség- és társadalomlélektani „mélyfúrásaiért” érdemel figyelmet, hanem szerkezeti és súláris kidolgozottságáért is.

Honnan is kerültek az SS hálójába ezek az elvetemült emberek, akik a hírhedt Ős- kar Paul Dierlewanger hadosztályának tagjaiként belorusz falvak és városok százait rombolták földig, honfitársaik tízezreit gyilkolták halomra gyakran az idegen megszállóknál is kegyetlenebből, majd — Nyugat felé menekülve — a föllázadt Varsó elpusztításában vállaltak oroszlánrészt, rombolva gyújtogatva, s öldökölve küzdöttük magukat a Raja;, vidékig, azzal az illúzióval.

Sok a gondja, nehéz a dolga, a népművelő mégsem látszik elkeseredettnek.

— Képzeljék, én vezetem a pávakört is, meg a citeraze- nekart is. Körülbelül négy éve merült föl, hogy ha Karúdon van pávakör, alakítsunk mi is. Jól is működünk; van köztük nyolcvannégy évestől a KlSZ-esig minden korosztályú. Az öregek sok népdalt tudnak, mégis valahogy . „eltörpülnek” a kará- diak mellett; őket felkapták, mi meg alig kapunk támogatást. A citerások mellépedig elkelne egy igazi szakember, hiszen én nem vagyok énekszakos. Még felhangolni sem tudjuk egyedül a hangszereket. Nemrég kaptam egy jó tanácsot: ha nincs abszolút hallása, üsse le a zongorán a g-hangot, és ahhoz hangolja a citerát. Erre én már csak nevetni tudtam. Mit gondol, hogy nálunk van zongora, amikor még művelődési ház sincs?

— Mégiscsak futkos; mégiscsak szervez fáradhatatlanul ...

— Hát igen. Itt születtem, itt kezdtem tanítani. Egyszer elmentem Csökölybe, de hat éve visszahívtak.

T. K.

könyvespolc

hogy az amerikai övezetben elkerülhetik a büntetést.

Adamovics — annyi tárgyilagossággal, amennyit a tárgy épp elviselhet — a felvillantott életsorsok bizonysága szerint nem egyszerűen elvont erkölcsi kategóriákban vagy „veleszületett” tulajdonságokban keresi az árulás okát. Sokan a hadifogolytáborok lakóit tizedelő járványok, az éhség, a hideg elől „menekültek” a kékruhások közé, mások kényelemszeretetből, kapzsiságból, ismét mások azért, mert apjukat kulákká nyilvánították a szövetkezetesítés idején v^gy mert hittek a németek és lakájaik soviniszta demagógiájában, a „független Belorusszia” otromba elvében, a „neue Ordnung” hangzatos kinyilatkoztatásaiban. „Az isten messze van, Sztálin apátok és tanítótok is messze, de a németek itt vannak” — így teremt „ideológiát” saját gonoszságához a regény köz-, ponti alakja, Tupiga hadnagy, mielőtt a kétségbeeséstől tébolyult asszonyokat és ártatlan gyermekeket öldös- né halomra egy parasztházban, „büntetésül” a partizánok rajtaütéseiért. S ez a realitásérzék álarca mögött megbújó szó! ga lel-k őség, a „csak túlélni, akár mások élete árán is” gyáva hitvallása jellemezte a Dierlewan- ger-hadosztály valamennyi büntetőosztagosát: beloruszokat, ukránokat, oroszokat, letteket, franciákat, osztrákokat ...

A Büntetőosztagosok ily módon több mint megdöbbentő és hátborzongató do- kumentumregény. A finom lélektani érzékről tanúskodó belső monológok, a minszki per során elhangzott ön- mentegető-önigazoló vallomásokból kitűnő érzékkel válogatott idézetek — melyekben hol műnk ásszá rma- zásukat, hol egykori párttagságukat, hol hajlott korukat, hol általában a háború állítólagos elaljasító hatását hozták föl mentségükre a vádlottak — egy félelmetes embertípusról adnak diagnózist. A kollaboráns típusáról, akinek cselekedeteit meggyőződés helyett csupán az érdek — az aznapi érdek — irányítja; aki mindig az utca napsütötte oldalán jár.

Lengyel András