Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

Képi ipar­művészet Kiállítás 30 év alkotásaiból Négyszáz művész kétezer­ötszáz alkotása az utóbbi há­rom évtizedből — ez lehetne a rezüméje annak a repre­zentatív kiállításnak, amelyet a Néprajzi Múzeumban ren­dezett a múzeum és a Népi Iparművészeti Tanács. A Ma­gyar népi iparművészet har­minc éve címet viselő tár­lat napjaink tárgyi népművé­szetét mutatja be — ismert nevű mesterek és fiatal te­hetségek munkáit. Fafaragók, szövők, hímzők, fazekasok, Kalocsai hímzések a kiállításon Szokolay ZoHán Akvarell kimerészkedik spirális mészhazáböl az ősz fahóra diófa-dobozára gondol délelőtt az ember borostás állóhoz szorítja valahai születését zene piros pallóján lopakodna a szőlőhegy felé szálka szorult a hatalmas körömház alá foszló csiganyálat húznak maguk után a piacra igyekvők az ablakban a muskátli csónaklakk-szagot áraszt távirat a szülőknek távirat a gyermekeknek falhoz támasztott létrák félrecsúsznak Valkó Antal Három vers A gyermekkor vége Egy nyitóét kapuban süllyedő hajó egy üres utcában távoliodó házak Összekötözve Összekötözve hullám veled húzlak a mélybe sodródunk az örök partok felé In memóriám J. A. Befalazott nappalaim kiszöknek az észjakáha seregek poros szárnycsapásai szemek mint halott kövek medréből kihulló óriás törzs minden égig ér növök növök kiteljesedem kékítót kérők Attilától SOMOGYI •J NÉPLAP Pane! és kultúra i népi kismerterségek művelő! mutatkoznak be, olyan híres­ségek társaságában, mint Kántor Sándor, Mónus Sán­dor, Kis Jankó Bori, Geren­csér Sebestyén, Kapoli An­tal. Magyarországon 40 eper ember foglalkozik hivatalo­san népi iparművészettel, és 20 ezren vannak az amatő­rök, a maguk és családjuk számára művésákedők. Sokan művészi szinten művelik a népi mesterségeket., folytat­ják és megújítják a hagyo­mányt. A leg kiválóbbaknak — harminc év alatt 117 al­kotónak — a népművészet mestere címet adományozta a Népi Ipanművésezti Tanács. A népi iparművészet — mint fogalom — hivatalosan 1953 óta használatos. Ekkor adott ki ugyanis a kormány rendeletet a népi iparművé­szet szabályozásáról — nép­művészetünket átmentve, ki­bontakoztatva. A népi ipar­művészet korunk népi díszí­tő művészete: nem azonos a ‘népművészettel, de abból táplálkozik, hagyományait követi és fejleszti tovább. E művészeti ág sokféle al­kotása sorakozik most a Néprajzi Múzeum termeiben — szakágak, tájegységek és alkotó egyéniségek szerint csoportosítva. Matyó és sió­agárdi hímzések, kalocsai té­rítők, hevesi szádák, sárközi futók, faragott pinák, dísz­dobozok, szaru nyakláncok, bütykösök, kanták, tálak és boroskancsók. kovácsoltvas gyertyatartók, kések, haszná­lati és dísztárgyak. A népművészet jegyében fogant mai lakáskeliékek, bú­torok, szőnyegek, térítők, függönyök, öltözködésiünk tárgyai — hímzett blúzok, díszes irhabundák, kékfestő visefietek —, s ki győzné felsorolni valamennyit! A népi iparművészet har­minc évét bemutató kiállítás december 31-ig lesz nyitva. K. M Kosa Klára mezőtúri tratykosai Szidjuk és cfiesérjük, állít­juk és ha tehetjük, elhagy­juk a szürke panelok lakó­sejtjeit. Tudományos tanács­kozások és társasági csevegé­sek középpontjában áll a la­kói elop. Hajlamosak vagyunk arra hogy mint annyi mást, ezt is speciálisan magyar ta­rai many nak fogjuk fel. Pedig ezt sem mi fedeztük fel. A lakótelepek az ötvenes évek végén jelentek meg a világ nagy városainak peri­fériáin. Ez a településforma az emberi szükségleteknek csak egy szűk körét igyek­szik kielégíteni. Nem akar város lenni, annak csak né­hány feladatát vállalja. A ’a- kásokon kívül csak a leg­szükségesebb alapellátás fel­tétel :'t hozza létre. A lakó­telep elválaszthatatlanul kö­tődik a városihoz. Ebből kö­vetkezik, hogy a lakótelep problémáit sem megérteni, van megoldani nem lehet ■ nnagában. Takarékosság és igények Magyarországon a hiány­gazdálkodás jegyében indul­tak a nagy lakásépítési prog­ramok. Ennek következtében a tervezők reménytelenül kí­séreltek meg újra és újra komplex városokat építeni. A beruházási eszközök hiá­nyában minden, ami fölösle­ges — az uszoda, a sportte­lep, a bevásárlóközpont és a művelődési ház — áldozatául esett a takarékosságnak. He­lyükre lakások épülitek, ame­lyeket csak a statisztikákban és a tervezési normákban létező átlagállampolgárok át­lagig ényeire méreteztek. Szin­te egyetlen olyan konkrét család sem létezik, amely­nek valóságos igényeit fedné a mozdíthatatlan betonfa­lakkal örökre elrendezett házgyári lakás. Itt kell berendezkednie a munkája után fúró-faragó, barkácsoló hivatalnoknak, az otthon dolgozó értelmiségi­nek, és az egész napos zaj és nehéz munka után csend-' ben pihenni vágyó munkás­nak. pedagógusnak. Ennek képtelenségét jól példázzák a lépcsőházakban rendszeresen dúló zajviták. A lakótelepi lakás más életformát alakit ki, mint a hagyományos la­kóövezet Kicsi a fürdőszoba, nincs lehetőség a nagymosás- ra, szárításira, nincs hely na­gyobb élelmiszerkészletek raktározására, de hiányoznak a társasági élet feltételei is. Emberi kapcsolatok Ilyen körülmények között sokkal nagyobb szolgáltatási kapacitásra van szükség, minit más területeken. Sokkal több közösségi létesítmény kellene, hisz a társadalmi kommunikációnak nincs más tere. A liftben vagy a sze- métlebodónál elhangzó kö­szöntéseket és félszavakat nem tekinthetjük tényleges kommunikációnak. Azt már a fentiekben említettük, hogy P Ma este is csak ket­íen ülünk a konyhá- ™ in, apám. Szélfútta homuoKud barna faláról szét­rebben a kékes-fehér neon- fény. Szemed körül magabiz­tosan terjeszkedik a szarka- láb. Szemed színét én örö­költem. De egyikőnk sem biztos abban, hogy csak én, hiszen — te mondtad — te is voltál katona... Annak a másiknak milyen színű sze­me lehet? Melegbama, mint a nyárvégeken hulló vad- gesztenyéké? Vagy tenger­kék? Acélkék. A májusi dél- előttök egének kékje is me­legít Biztos, hogy szőkeségét az őszi erdőtől lopta. Hajá­nak hullámaiban is a szep­temberi szél beletörödöttsé- gét érzem. Aprókat kortyolsz poharad­ból, a mélyvörös borból, pe­dig látom, hogy most egy hajtásra meginnád a világ összes borát, mert egyszer­re szeretnél emlékezni is, fe­lejteni is. élni is. látom ezt 1 az ujjaráról: szorításukban Őszi meditációk szorong a pohár — egy Má­sodperc töredéke es szilánk­jaitól fogant apró sebrózsák nyílnának tenyeredben ... Most is hallgatsz, pedig egyszer már kellene beszél­getnünk. Jó leime megértet­ni veled: felnőtt vagyok én isi Testem sejtjei új életnek adhatnának jövőt... Ujjaid vastag kérge alatt éppen úgy lapul a simogatás, mint a gellérthegyi őszben a csöndes remény: majd a jövő tavasz- szal... Mindketten tudjuk, hogy ugyanazon folyóba csak egyszer lehet belelépm .,, Soha nem beszélték az éle­tedről. Ritkán hullajtott sza­vaid vetése rendezetlen. Ki­ket szerettél? Ki bántott? Soha nem beszéltél erről. Kí­nálj meg egy pohár borral! Soha lem kínáltál. Még rek vagyok, pedig ... Emeld fel a fejedet, nézz a sze­membe és valid be: te mond­tad nekem, hogy az ősz nem­csak a színek kavalkádja, a színek mögött feszültség van: • élniakarás, beletörődés, tör­vényszerűség. A hajnali erdő köszönése mindig kilométeres késéssel ért utol, mert siet­tél, a fában is csak a mun­kát láttad. Igyál egy pohár­ral, kínálj meg engem is aztán döntsük el végre: belő­lem mi a tiéd és mi az enyém. Ugye, tudod, hogy meddő lenne ez a vita? Azt is tudod, hogy vannak talál­kozási pontjaink, de mentünk már egymással szembe is .. A konyha neonfénye ráérő­sen bujkál hajad ritkuló er­dejében, csak arcod és kezed hétköznapok cserezte férfias­ságát keriik kényesen. HalV­gatsz, hiszen lassan negyed- százada lesz, hogy meghal­tál, apám. Poharadból a bort már régen kiitta az idő. H Izabell... I zabeU... _ Izabell... kér, könyö­rög, fenyeget, ígér, el­fárad, árja kezdi; megint csak könyörög a rekedtes férfi hang a lemezről, amely talán teljesen hanggá olvad. Menekülnének a hangok a szobából, mert a cigaretta­fást, mint rák az élő sejte­ket, megöli az oxigént, az asztal is pálinkapocsolyáktól bűzlik; menekülne, de a ma­gányos férfi bezárt ajtót, ablakot. Talán lesz egy kis rés valahol! Izabell... lza- zell... Izabell... Ha kijut­na, megkapaszkodhatna vala­miben: egy szál napsugárban, • j-eihé szelőben, jaaghau, a takarékosság első áldozatai azok a létesítmények, ame­lyek teret adhatnának az emberi kapcsoltaitoknak. Ezek pedig nem csak lelki szük­ségletek, hisz az élő emberi kacsolatok hiánya negatívan befolyásolja a munkaerő kondicionáltságát, együttmű­ködési készségét, .így végső soron teljesítményét is. Nem sok esély van arra, hogy a közeljövőben pótoljuk a hiányzó közösségi létesít­ményeket. Valamilyen mega­dást azonban találni kell. A közművelődés mai gyakorla­tában erre két lehetőség vatu vagy olyan szervezeteket ho­zunk létre, amelyek sajat épület nélkül, az iskolák, óvodák, népfront- és part- helységek igény bevételevei közösségi művelő- dési alkalmakat, vagy lehető­sségei aduink arra, hogy egy- egy lakóközösség maga ala­kítsa ki művelődésének, szó­rakozásának lehetőségeit es szervezeti kereteit. Mindket­tőre sok példát látunk mar Budapesten, , Kaposváron, Salgótarjánban kulturális n- formádós és szervezési egy­ségek alakultak- Katalizáló, összekötő szerepet tölthetnek be az egyes intézmények ko­zott Ezzel olyan energiákat szabadíthatnak fel, olyan le­hetőségeket teremthetnek meg, amelyekhez nem kelle­nek nagy beruházások, gomba módra szaporodnak az alagsori száritóhely egek­ben, kerékpártárolókban es még ki tudja hol kialakított lakóhelyi, lépcsőházi klubok is. Bürokratikus akadályok Létrehozásuk, működteté­sük azonban nem egyszeri! feladat. Számtalan bürokra­tikus előírás, ügyrendi sza­bály akadályiozza a cselek­vést A közigazgatás es » szakigazgatás még nincs fel­készülve ilyen méretű társa­dalmi öntevékenység támo­gatására. Soit segítséget je­lent az, hogy az Országos Közművelődési Tanacs es a Hazafias Népfront idejében fölismerte e mozgalom jelen­tőségét, és pályázatokká., szakmai tanácsokkal, jogi se­gítséggel, és nem utolsó sor­ban jelentős pénzeszközökkel támogatja azokat, akik nem akarják ölbe tett kézzel meg­várni, míg valamilyen társa­dalmi intézmény jóságosán a segítségükre neun siet. Ez a magatartás igen fontos eleme annak, amit úgy szoktunk nevezni, hogy a kultúra de­mokratizmusa. . önmagában sem a lako- k.lubok, sem a szabad idős szervezetek neun oldhatják meg a lakótelepek kulturális, közművelődési gondjait. Ki kellene alakítani egy olyan szervezetet, amelyben mind­két forma a maga eszközei­vel, de önálló partneriként venne részt a lakóterület el­látásának megszervezésébe«. Ehhez adhatnának aztáa nagy segítséget a már meg­levő vagy később felépítendő intézmények. r. Sz. R. valamilyen paragrafus görbé- Igében, egy korty levegőben, néhány biztató szóban, moz­dulatban — valamiben. A magányos férfit talán ember által nem ismert szuper-gra­vitáció préselte a fotelba. Milyen ember lehet? Jó? Rossz? Mitől jobb az egyik ember, mint a másik? S mitől értékesebb? Fizikai erejétől? Diplomájától? Szépségétől? Minden ember egyformán értékes, csak a hétköznapok transzmissziója mindenkiből más végtermé­ket produkál. Izabell... Iza­bell ... Izabell... A magányos férfi ajkai aprókat mozdulnak, mintha imádkozna: néhány sort is­mételget egy versből, nem tudja, ki írta, kitől hallotta, azt sem tudja, hogy pontosan így van-e: kibírni mindent, s menni csak tovább, még akkor is, ha nincsenek ben­ned remények és csodák. Izor beli, Izabell... Izabell... Falusi lámát

Next

/
Thumbnails
Contents