Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
Képi iparművészet Kiállítás 30 év alkotásaiból Négyszáz művész kétezerötszáz alkotása az utóbbi három évtizedből — ez lehetne a rezüméje annak a reprezentatív kiállításnak, amelyet a Néprajzi Múzeumban rendezett a múzeum és a Népi Iparművészeti Tanács. A Magyar népi iparművészet harminc éve címet viselő tárlat napjaink tárgyi népművészetét mutatja be — ismert nevű mesterek és fiatal tehetségek munkáit. Fafaragók, szövők, hímzők, fazekasok, Kalocsai hímzések a kiállításon Szokolay ZoHán Akvarell kimerészkedik spirális mészhazáböl az ősz fahóra diófa-dobozára gondol délelőtt az ember borostás állóhoz szorítja valahai születését zene piros pallóján lopakodna a szőlőhegy felé szálka szorult a hatalmas körömház alá foszló csiganyálat húznak maguk után a piacra igyekvők az ablakban a muskátli csónaklakk-szagot áraszt távirat a szülőknek távirat a gyermekeknek falhoz támasztott létrák félrecsúsznak Valkó Antal Három vers A gyermekkor vége Egy nyitóét kapuban süllyedő hajó egy üres utcában távoliodó házak Összekötözve Összekötözve hullám veled húzlak a mélybe sodródunk az örök partok felé In memóriám J. A. Befalazott nappalaim kiszöknek az észjakáha seregek poros szárnycsapásai szemek mint halott kövek medréből kihulló óriás törzs minden égig ér növök növök kiteljesedem kékítót kérők Attilától SOMOGYI •J NÉPLAP Pane! és kultúra i népi kismerterségek művelő! mutatkoznak be, olyan hírességek társaságában, mint Kántor Sándor, Mónus Sándor, Kis Jankó Bori, Gerencsér Sebestyén, Kapoli Antal. Magyarországon 40 eper ember foglalkozik hivatalosan népi iparművészettel, és 20 ezren vannak az amatőrök, a maguk és családjuk számára művésákedők. Sokan művészi szinten művelik a népi mesterségeket., folytatják és megújítják a hagyományt. A leg kiválóbbaknak — harminc év alatt 117 alkotónak — a népművészet mestere címet adományozta a Népi Ipanművésezti Tanács. A népi iparművészet — mint fogalom — hivatalosan 1953 óta használatos. Ekkor adott ki ugyanis a kormány rendeletet a népi iparművészet szabályozásáról — népművészetünket átmentve, kibontakoztatva. A népi iparművészet korunk népi díszítő művészete: nem azonos a ‘népművészettel, de abból táplálkozik, hagyományait követi és fejleszti tovább. E művészeti ág sokféle alkotása sorakozik most a Néprajzi Múzeum termeiben — szakágak, tájegységek és alkotó egyéniségek szerint csoportosítva. Matyó és sióagárdi hímzések, kalocsai térítők, hevesi szádák, sárközi futók, faragott pinák, díszdobozok, szaru nyakláncok, bütykösök, kanták, tálak és boroskancsók. kovácsoltvas gyertyatartók, kések, használati és dísztárgyak. A népművészet jegyében fogant mai lakáskeliékek, bútorok, szőnyegek, térítők, függönyök, öltözködésiünk tárgyai — hímzett blúzok, díszes irhabundák, kékfestő visefietek —, s ki győzné felsorolni valamennyit! A népi iparművészet harminc évét bemutató kiállítás december 31-ig lesz nyitva. K. M Kosa Klára mezőtúri tratykosai Szidjuk és cfiesérjük, állítjuk és ha tehetjük, elhagyjuk a szürke panelok lakósejtjeit. Tudományos tanácskozások és társasági csevegések középpontjában áll a lakói elop. Hajlamosak vagyunk arra hogy mint annyi mást, ezt is speciálisan magyar tarai many nak fogjuk fel. Pedig ezt sem mi fedeztük fel. A lakótelepek az ötvenes évek végén jelentek meg a világ nagy városainak perifériáin. Ez a településforma az emberi szükségleteknek csak egy szűk körét igyekszik kielégíteni. Nem akar város lenni, annak csak néhány feladatát vállalja. A ’a- kásokon kívül csak a legszükségesebb alapellátás feltétel :'t hozza létre. A lakótelep elválaszthatatlanul kötődik a városihoz. Ebből következik, hogy a lakótelep problémáit sem megérteni, van megoldani nem lehet ■ nnagában. Takarékosság és igények Magyarországon a hiánygazdálkodás jegyében indultak a nagy lakásépítési programok. Ennek következtében a tervezők reménytelenül kíséreltek meg újra és újra komplex városokat építeni. A beruházási eszközök hiányában minden, ami fölösleges — az uszoda, a sporttelep, a bevásárlóközpont és a művelődési ház — áldozatául esett a takarékosságnak. Helyükre lakások épülitek, amelyeket csak a statisztikákban és a tervezési normákban létező átlagállampolgárok átlagig ényeire méreteztek. Szinte egyetlen olyan konkrét család sem létezik, amelynek valóságos igényeit fedné a mozdíthatatlan betonfalakkal örökre elrendezett házgyári lakás. Itt kell berendezkednie a munkája után fúró-faragó, barkácsoló hivatalnoknak, az otthon dolgozó értelmiséginek, és az egész napos zaj és nehéz munka után csend-' ben pihenni vágyó munkásnak. pedagógusnak. Ennek képtelenségét jól példázzák a lépcsőházakban rendszeresen dúló zajviták. A lakótelepi lakás más életformát alakit ki, mint a hagyományos lakóövezet Kicsi a fürdőszoba, nincs lehetőség a nagymosás- ra, szárításira, nincs hely nagyobb élelmiszerkészletek raktározására, de hiányoznak a társasági élet feltételei is. Emberi kapcsolatok Ilyen körülmények között sokkal nagyobb szolgáltatási kapacitásra van szükség, minit más területeken. Sokkal több közösségi létesítmény kellene, hisz a társadalmi kommunikációnak nincs más tere. A liftben vagy a sze- métlebodónál elhangzó köszöntéseket és félszavakat nem tekinthetjük tényleges kommunikációnak. Azt már a fentiekben említettük, hogy P Ma este is csak ketíen ülünk a konyhá- ™ in, apám. Szélfútta homuoKud barna faláról szétrebben a kékes-fehér neon- fény. Szemed körül magabiztosan terjeszkedik a szarka- láb. Szemed színét én örököltem. De egyikőnk sem biztos abban, hogy csak én, hiszen — te mondtad — te is voltál katona... Annak a másiknak milyen színű szeme lehet? Melegbama, mint a nyárvégeken hulló vad- gesztenyéké? Vagy tengerkék? Acélkék. A májusi dél- előttök egének kékje is melegít Biztos, hogy szőkeségét az őszi erdőtől lopta. Hajának hullámaiban is a szeptemberi szél beletörödöttsé- gét érzem. Aprókat kortyolsz poharadból, a mélyvörös borból, pedig látom, hogy most egy hajtásra meginnád a világ összes borát, mert egyszerre szeretnél emlékezni is, felejteni is. élni is. látom ezt 1 az ujjaráról: szorításukban Őszi meditációk szorong a pohár — egy Másodperc töredéke es szilánkjaitól fogant apró sebrózsák nyílnának tenyeredben ... Most is hallgatsz, pedig egyszer már kellene beszélgetnünk. Jó leime megértetni veled: felnőtt vagyok én isi Testem sejtjei új életnek adhatnának jövőt... Ujjaid vastag kérge alatt éppen úgy lapul a simogatás, mint a gellérthegyi őszben a csöndes remény: majd a jövő tavasz- szal... Mindketten tudjuk, hogy ugyanazon folyóba csak egyszer lehet belelépm .,, Soha nem beszélték az életedről. Ritkán hullajtott szavaid vetése rendezetlen. Kiket szerettél? Ki bántott? Soha nem beszéltél erről. Kínálj meg egy pohár borral! Soha lem kínáltál. Még rek vagyok, pedig ... Emeld fel a fejedet, nézz a szemembe és valid be: te mondtad nekem, hogy az ősz nemcsak a színek kavalkádja, a színek mögött feszültség van: • élniakarás, beletörődés, törvényszerűség. A hajnali erdő köszönése mindig kilométeres késéssel ért utol, mert siettél, a fában is csak a munkát láttad. Igyál egy pohárral, kínálj meg engem is aztán döntsük el végre: belőlem mi a tiéd és mi az enyém. Ugye, tudod, hogy meddő lenne ez a vita? Azt is tudod, hogy vannak találkozási pontjaink, de mentünk már egymással szembe is .. A konyha neonfénye ráérősen bujkál hajad ritkuló erdejében, csak arcod és kezed hétköznapok cserezte férfiasságát keriik kényesen. HalVgatsz, hiszen lassan negyed- százada lesz, hogy meghaltál, apám. Poharadból a bort már régen kiitta az idő. H Izabell... I zabeU... _ Izabell... kér, könyörög, fenyeget, ígér, elfárad, árja kezdi; megint csak könyörög a rekedtes férfi hang a lemezről, amely talán teljesen hanggá olvad. Menekülnének a hangok a szobából, mert a cigarettafást, mint rák az élő sejteket, megöli az oxigént, az asztal is pálinkapocsolyáktól bűzlik; menekülne, de a magányos férfi bezárt ajtót, ablakot. Talán lesz egy kis rés valahol! Izabell... lza- zell... Izabell... Ha kijutna, megkapaszkodhatna valamiben: egy szál napsugárban, • j-eihé szelőben, jaaghau, a takarékosság első áldozatai azok a létesítmények, amelyek teret adhatnának az emberi kapcsoltaitoknak. Ezek pedig nem csak lelki szükségletek, hisz az élő emberi kacsolatok hiánya negatívan befolyásolja a munkaerő kondicionáltságát, együttműködési készségét, .így végső soron teljesítményét is. Nem sok esély van arra, hogy a közeljövőben pótoljuk a hiányzó közösségi létesítményeket. Valamilyen megadást azonban találni kell. A közművelődés mai gyakorlatában erre két lehetőség vatu vagy olyan szervezeteket hozunk létre, amelyek sajat épület nélkül, az iskolák, óvodák, népfront- és part- helységek igény bevételevei közösségi művelő- dési alkalmakat, vagy lehetősségei aduink arra, hogy egy- egy lakóközösség maga alakítsa ki művelődésének, szórakozásának lehetőségeit es szervezeti kereteit. Mindkettőre sok példát látunk mar Budapesten, , Kaposváron, Salgótarjánban kulturális n- formádós és szervezési egységek alakultak- Katalizáló, összekötő szerepet tölthetnek be az egyes intézmények kozott Ezzel olyan energiákat szabadíthatnak fel, olyan lehetőségeket teremthetnek meg, amelyekhez nem kellenek nagy beruházások, gomba módra szaporodnak az alagsori száritóhely egekben, kerékpártárolókban es még ki tudja hol kialakított lakóhelyi, lépcsőházi klubok is. Bürokratikus akadályok Létrehozásuk, működtetésük azonban nem egyszeri! feladat. Számtalan bürokratikus előírás, ügyrendi szabály akadályiozza a cselekvést A közigazgatás es » szakigazgatás még nincs felkészülve ilyen méretű társadalmi öntevékenység támogatására. Soit segítséget jelent az, hogy az Országos Közművelődési Tanacs es a Hazafias Népfront idejében fölismerte e mozgalom jelentőségét, és pályázatokká., szakmai tanácsokkal, jogi segítséggel, és nem utolsó sorban jelentős pénzeszközökkel támogatja azokat, akik nem akarják ölbe tett kézzel megvárni, míg valamilyen társadalmi intézmény jóságosán a segítségükre neun siet. Ez a magatartás igen fontos eleme annak, amit úgy szoktunk nevezni, hogy a kultúra demokratizmusa. . önmagában sem a lako- k.lubok, sem a szabad idős szervezetek neun oldhatják meg a lakótelepek kulturális, közművelődési gondjait. Ki kellene alakítani egy olyan szervezetet, amelyben mindkét forma a maga eszközeivel, de önálló partneriként venne részt a lakóterület ellátásának megszervezésébe«. Ehhez adhatnának aztáa nagy segítséget a már meglevő vagy később felépítendő intézmények. r. Sz. R. valamilyen paragrafus görbé- Igében, egy korty levegőben, néhány biztató szóban, mozdulatban — valamiben. A magányos férfit talán ember által nem ismert szuper-gravitáció préselte a fotelba. Milyen ember lehet? Jó? Rossz? Mitől jobb az egyik ember, mint a másik? S mitől értékesebb? Fizikai erejétől? Diplomájától? Szépségétől? Minden ember egyformán értékes, csak a hétköznapok transzmissziója mindenkiből más végterméket produkál. Izabell... Izabell ... Izabell... A magányos férfi ajkai aprókat mozdulnak, mintha imádkozna: néhány sort ismételget egy versből, nem tudja, ki írta, kitől hallotta, azt sem tudja, hogy pontosan így van-e: kibírni mindent, s menni csak tovább, még akkor is, ha nincsenek benned remények és csodák. Izor beli, Izabell... Izabell... Falusi lámát
