Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-06 / 236. szám
Család és iskola Az ötnapos tanítási hét tapasztalatai ~ Témá az ötnapos tanítási hét a családokban; kit szülőként, kit diákként érint. Nem véletlen, hogy napirendjére tűzte e kérdést a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága is legutóbbi ülésén. Mint az Sóto- ngi Sándor művelődésügyi osztályvezető alapos vizsgálódásra épü ő összegezéséből is kiderült, az ötnapos munkaihét bevezetése — a fokozatosság ellenére is — készületlenül érte ok látási-nevelési intézményeinket. Ismeretes, hogy a teljes áttérés valamennyi iskolánkban 1932 szeptemberétől vált általánossá, figyelembe véve azokat a tapasztalatokat, melyeket az előző tanévben szereztek öt általános iskolában és három középfokú intézményben, ahol vállalták az új munkarend kipróbálását. Mint azt a jelentésben olvashattuk, az új munkarenddel kapcsolatos gondok, nehézségek ellenére' úgy értékelhetők a végrehajtás tapasztalatai, hogy a minisz- tertanácsd intézkedés összességében kedvező változásokat hozott az intézmények életében, a. tanulók, a pedagógusok, a családok együttműködésében. Az oktatásügy gondjai inkább egyéb, megoldatlan vagy belátható időn belül megoldásra váró problémákból fakadnak: szükség- tantermek, váltakozó tanítás stb. Az új munkairend természetesen újszerű gondokat is fölvetett, elsősorban az iskolákban. Valamennyi intézménytípusban jelentősen nőtt a tanulók napi, heti terhelése, töményebbé, zsúfoltabbá vált a tanév rendje. Az általános iskolákban, különö-' sen a felső tagozatban szinte mindennapos a hat óra, középfokon pedig gyakorivá vált a „nulladik óra”, azaz a hatodik, hetedik, sőt — ilyen eset is előfordult — a nyolcadik óra! A pedagógus- munka hatékonyságát hátráltatták ezek, sőt a tehetség» gondozást szolgáló szakkörök, a középiskolára felkészítő, a felsőfokú felvételire képző foglalkozások, az úttörő és ifjúsági mozgalmi tevékenység is egy re nehezebben. illeszthetők be a tanulók heti programjába. Az új helyzet élénkítette az isl^ola és a ' szülői ház kapcsolaterendszerét, a gver- mekek iránt érzett kölcsönös felelősséget. A szülök munkahelyi elfoglaltságának egy napra jutó hosszabbodása, módosulása miatt az óvodáknak, iskoláknak — különösen a városokban — aLkal- mazikodniuik kellett az új munkarendhez is. A gyerekek óvodai, iskolai tartózkodása esetenként elérte a napi tíz órát! (Mindez bizonyíték arra, hogy az áttérés önerőből nem valósulhatott meg.) A megváltozott munkarend jelentősen módosította a tanulók, a családok hét végi programját. A szülök többsége nem várja az iskolától a a gyerekek szombati vasárnapi foglalkoztatását, s a heti kemény munka után a gyerekek sem igénylik a kínált , lehetőségeket. Amíg azonban a várósokban gaz- ■ dag programlehetőség várja a kulturális intézményekben őket, a falvak nagy részében ezeket nem találják meg. A kisebbeknél a tévénézés dominál, a felsősök és a középfokú iskolába járóknál a ház körüli fizikai munka. S bár egyre több családban válik közös élménnyé a kirándulás, a sport, a kultúra befogadása, 'gyakran találkozni olyan gyerekekkel is, akik „nem csinálnak semmit” a hét végén. A lakótelepeken megfigyfelhetőik a .csellengő, több esetben kárt is tevő gyerekek csoportjai. A megnövekedett szabad idő hasznos eltöltésének szükségessége a felnőtteket, a társadalmat is formáló, nevelő kötelezettséggel és felelősséggel jár. Sokkal összetettebb, sokrétűbb feladat ez, minthogy csak a pedagógusoktól lehessen számon kérni. Valós az a kívánalom, melyet az ifjúsági törvény is meghatároz, hogy a gyermek neveléséért elsősorban a szülő, a család a felelős, de ennél is találóbban fogalmazót egy szülői munkaközösségi tag, akit Sótonyi Sándor idézett: „A pedagógusnak hivatása, a szülőknek kötelessége a neHŰSÉG — Tizenkettónket hívattak 1949 februárjában a kispesti pártszervezetbe. Ott lettem két esztendővel korábban, 1947-ben kommunista. Várakozással hallgattam, miről lesz szó. Röviden azt közölték: a párt kéri, hogy vagy a hadsereget, vagy pedig a rendőrséget válasszuk élethivatásul, mert mindkét, helyen szükség van munkás- fiatalokra. Én hatodmagam- mal a rendőrséget választottam. Tizennyolc esztendős voltam akkor, a jövő év elején kapom meg a- 35 év után járó szolgálati érdemérmet... K,oltp Gyula alezredes, a Siófoki Városi—Járási RendE SOMOGY. NÉPLAP őrkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának vezetője így idézi föl azt a pillanatot, amikor a párt kérésére otthagyta a kőművesmesterséget, s a fegyveres szolgálatot választotta. Hosszú utat tett meg, amíg Kispesti otthonából mai beosztásáig eljutott... Csaknem harminc esztendeje, sok közös munka, közúti ellenőrzés, balesetek vizsgálata kapcsán ismertem meg. Velem együtt mások is azt állapíthatták meg: elkötelezettje, „megszállottja” hivatásának. Határozott föllépése, intézkedései jelzik ezt. S noha az eltelt évtizedek során a rendőri munka technikai föltételei megvál-* toztak, Kolip Gyula ma is szívesebben ül motorra, mint gépkocsiba. A Balaton menti forgalVolt egyszer JT4Tjb mm jr egy esotores Tízéves a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza Lassan két hete annak, hogy szerkesztőségünk szomszédságában a Latinca Sándor utca 4. számú ház előtt eltörött egy vízvezetékcső. Megérkeztek a szerelők, kijavították ’a hibát s távoztak. Ám a víz kimosta az útsze- [ gélyt, s így csak a puszta asz- í faltréteg maradt. Még csoda, hogy eddig le nem szakadt! Ki mindezért a felelős? Lebó Gábor, a városi tanács ÉKV-osztályának munkatársa : — Az út kijavítása nem a mi feladatunk, hanem a DRW üzemigazgatóságáé. Hogy két hete nem csinálták • meg? Az lett volna cspda, ha I megcsinálják ennyi idő alatt. Sok gondunk van velük. Telefon a vízműhöz. Az illetékes, Talár Kis Imre válasza: — Nincs tudomásom a dologról, de fél óra múlva visszahívom. Eltelt a fél óra, s megjött a válasz, mely kissé meghökkentő. Kiderült, hogy csupán ami hívásunkból értesültek arról, hogy mi van a Latinca utcában. — Mi a hiba elhárítása után rendezetten hagytuk a terepet, valószínűleg utána süllyedhetett meg a föld ... — Az aszfalt alatti rész nem errul árulkodik . .. — Rendezetten hagytuk el, de most meggyőződtünk róla, hogy valóban újra kell javítani az utat. Még ma földöt vitetek a helyszínié, s holnap megkezdjük az aszfaltréteg helyrehozatalát is. Ez hangzott el tegnap, s mi ma várjuk, hogy az ígéret valóság legyen. N. J. November 9-en ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. A közelgő jubileum alkalmából az eltelt időszak eseményeiről, a kulturális központ munkájáról, feladatáról, Ívom Bagyul, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió buda,pesti nagykövetségének tanácsosa nyilatkozott az MTI munkatársának: — A budapesti Semmelweis utcai székházban kezdettől fogva a magyar és a szovjet nép közötti hagyományos barátság elmélyítésén munkálkodunk — mondotta. — Prága után 1973-ban másodikként Budapesten létesült a Szovjetunió népeinek életét és kultúráját, s tudományos és gazdasági eredményeit bemutató központ Hasonlókat azóta a világ ötven országában alakítottunk ki. Az MSZMP különböző szintű szervezetei, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Népfront és a KISZ segítsége igen sokat jelentett abban, hogy tevékenységünk elérje célját, hasznos legyen. Ügy gondolom, sikerült megtalálnunk az utat a legfiata- labbtól a legidősebb korosztályig, s ma már egyre többen érzik szükségesnek, hogy újra és' újra ellátogassanak hozzánk. Egyre több szervezet és intézmény keresi velünk a kapcsolatot Budapesten és vidéken egyaránt. A tíz év alatt budapesti rendezvényeinken és a székházban mintegy ötmillió ven-, vendég fordult meg, s vidéken is százezrek látogatták előadásainkat, műsorainkat, kiállításainkat. A több mint tízezer program kivétel nélkül az együttműködés, a barátság elmélyítését szolgálta. Kétszáz nagyobb kiállítást szerveztünk. Számos barátsági est, külpolitikai fórum, « kerékasztal-beszélgetés, előadás, koncert, irodalmi est, filmvetítés színesítette életünket. A ház vendégéi voltak miniszterek, akadémikusok, művészek, kulturális csoportok, művészegyüttesek. A gyermek- és ifjúsági programok népszerűségére jellemző, hogy a Napocska gyermekklub vasárnapi foglalkozásait 196(9 óta kétszer kell megtartanunk, annyi az érdeklődő. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság — ma 1700 tagcsoportot sáámlél — javaslatára alakultak meg klubjaink, amelyek kiemelkedő szerepet töltenek be egymás népeinek, életének, kultúrájának mind teljesebb megismerésében, a baráti kapcsolatok ápolásában. A győzelem napja 40. év-^ fordulójának megünneplésére A béke tavaszának 40 éve címmel másfél é"es rendezvénysorozatot szervezünk, mely a történelmi harcokra való emlékezésen túl a jelenlegi háborús veszélyre i* felhívja a figyelmet. más utako*, a járművek százai által okozott dugók megszüntetésénél gyakran találkozhatunk vele. Először 1951-ben ült szolgálati motorra — 250-es Csepelje volt —, s attól kezdve, nyáron, télen, hóviharban, szakadó esőben napjainkig csaknem másfél millió kilométert tett meg. Ma 600-as BMW áll rendelkezésére. Sokait ismerik őt a megyében. Amikor elvégezte az első rendőri tantolyambt Székesfehérváron, hamarosan a csurgói őrsre osztották be A rendőrtiszti iskolát elvégezve — 1951. október 21-én alhadnagyként — előbb Kaposvárra, majd Fonyódra került, s lett az. akkori járás közbiztonsági, közlekedési parancsnoka. Kaposvár, újból Fonyód, majd végül Siófok következett. Kevesen tudják rffla, hogy elkötelezett propagandistája a marxista eszméknek. Szinte attól a pillanattól kezdve, amióta az egyenruhát felöltötte. — E két feladatot elválaszthatatlannak, s mindkettőt nagyon szépnek, fontosnak tartom. Propagandistamunkámat mindenkor a testületben végeztem, rendőrtársaim politikai neveléséért voltam felelős. Azt tartottam régebben és tartom ma is, hogy csak a politikai és szakmai szempontból egyaránt jól képzett rendőr tud határozottan, a szabályoknak megfelelően intézkedni. Az első hathetes pártiskolát még 1950-ben Kaposváron végezte el. Azután három évig a marxista esti egyetemen, négy évig a szakosítón tanult, hogy felkéAz első cérnagyár Krónika a pamut fonó-iparról A közelmúltban hagyta el a Somogy megyei Nyomdaipar; Vállalat kaposvári üzemét az a 232 oldalas — sok melléklettel és képpel illusztrált — kiadvány, . mely a Pamutfonó-ipari Vállalat történetét tartalmazza. A Magyar Történelmi Társulat üzemtörténeti szakosztályának gondozásában készült müvet Rózsai Agnes, Tamáska Péter, Susits Imre és Vass Imre írta. A krónikának két somoszüllebben állhasson társai elé. — Most kezdjük a harmadik kétéves marxista középiskolát itt, a kapitányságon. Én vagyok az osztályfőnök. Politikai szempontból képzett, esti egyetemet, szakosítót végzett társak segítenek e munkában. Eddig mintegy íélszázan végezték el ezt az iskolát. Propagandista társaimtól ugyanazt várom, amit magamtól is megkövetelek: alaposan készüljenek föl egy-egy foglalkozásra, előadásra, vitára, legyenek kellően tájékozottak, ismerjék a napi politikai eseményeket, ne hagyjanak egyetlen kérdést sem megválaszolatlanul. Tíz kitüntetése között ott a negyedszázados propagandamunka elismeréséül kapott Lenin-emlékplakett, a két Kiváló Szolgálatért Érdemérem. — Annak örülök, hogy volt értelme, eredménye politikai nevelő munkámnak. Egykori beosztottaim közül sokan, akik probarendőrként kezdték vagy a hadseregből jöttek át tizedesként, szakaszvezetőként, rendőrtisztek lettek. Néhányan már nyugdíjba mentek, többen azonban ma is szolgálnak századosként, őrnagyként Két év, s ő is nyugdíjba megy. Alikor már 37 esztendei nehéz, fárasztó szolgálat lesz mögötte. Várja őt a Kintiben nemrég megvásárolt kis szőlő, présház, gyümölcsös. — A propagandamunkával azonban nem szakitok. Amíg egészségem engedi, addig számíthatfiak rám .., tea hú László gyi fejezete is van, a Nagyatádi Cérnagyárról és a kaposvári textilművekrői szóló. A vállalathoz tartozó hat üzem közül a legrégebbi az 1913-ban alapított nagyatádi, akkori nevén selyemfo- nalfestő-gyár, amelyet a Mez Vater und Söhne cég hozott létre, és a bécsi fő telep fiókjaként működött. Kezdetben selyem, gyapot és egyéb — varrásj, hímzési és kötési célokra szolgáló — fonalak gyártása és az ezekkel való kereskedés volt a feladata. A pontosan hetven évvel ezelőtt alapított se-' lyemgyár a megindulásakor 200—250 munkást és munkásnőt foglalkoztatott, de az idényjellegű munkáknál a létszám ennek a többszörösére ugrott. A nagyatádi gyár gazdag munkásmozgalmi hagyományokkal is rendelkezik. Kiemelkedő az őszirózsás forradalom és a tanácsköztársaság időszaka alatt itt kifejtett tevékenység. Nagy szerepe volt ebben Krix Istvánnak, a gyár egyik munkavezetőjének, aki tagja volt az üzemi és a községi munkástanácsnak, majd a gyár szocializálásában is részt vett. A kaposvári fonoda építését az Országos Tervhivatal i950-bftn határozta el, a gyár alapkövét 1951. április 30-án helyezték, el A termelés az első gépeken már az év végén megindulhatott. A kaposvári textilművek az első ötéves terv legnagyobb könnyűipari beruházásaként került be a magyar ipartörténetbe. A kezdQti nehézségek ellenére a gyár az első négy év alatt jelentős sikereket ért el. 1963-ban jött létre a Pamutfonó-ipari Vállalat, amelynek egyik gyára lett a kaposvári /v további évek az újabb rekonstrukciók jegyében teltek el, amelyek a termelés nagymérvű felfutását eredményezték. Megépült a Fonó III-nak nevezett üzemrész és elkészült az új leányszálló. A krónika a vállalathoz tartozó gyárak gazdasági eredményeinek bemutatása mellett részletesen szól az üzemi társadalmi szervek tevékenységéről, az üzemi demokrá cl a fej 1 ődéséről és a vállalati szociálpolitika széles körű kibontakozásáról is. A kötetet Koroknál Ákos szerkesztette és Incze Miklós lektorálta. D. S. A SIÖFOK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ azonnali felvételre keres középfokú végzettséggel lehetőleg rendészi tanfolyamot végzett térti dolgozót Jelentkezni lehet a személyzeti vezetőnél, áfész központ, Siófok, Kálmán Imre sétány 4. «1680) Marcali, Lenin a. 34. sz. alatt lévő 2*8 m"-es. közponli-íűtéses egységünket megosztással eladjuk, esetleg bérbe adjuk Érdeklődni lehet: Bogár Jánosné műszaki beruházónál, személyesen: Kaposvár, Dombóvári u. 1. Patyolat Vállalat. Telefon: 14-138. / ■ __________________________«15348
