Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-23 / 251. szám

Változó építési igények korábbi te.vidú szakokban az igényeknél ki­sebb építőipari kapacitás szinte meghatározta, hogy mennyi és milyen beruházás valósulhat meg a megyében. Ez a tény károsan hatott az építőipar általános fejlődé­sére. Az 1970-es évek feszült építési piaci helyzetében il­lúzió volt a vállalati önálló­ságról beszélni a nagyobb építőipari vállalatoknál. Gyakorlat volt, hogy a ki­emelt beruházások, az isko­lák, a lakások, az egészség- ügyi létesítmények építőjét kijelölték. A VI. ötéves tervben So­mogy kapacitásigénye több mint 14 milliárd forint volt. Ebből 1,1 - milliárd forint a fenntartást szolgálta. Célcso­portos beruházásokra 4 mil­liárd forintot, a vállalati beruházásokra pedig több mint 6 milliárd forintot ter­veztünk. A tervidőszak első két évében az építési igények és teljesítőképesség között „globális” volt az egyen­súly; egy időben volt kapa­citástöbblet és -hiány is. A tervidőszak első két évében 6 milliárd forint volt az építőipari tenmeiés, az idén 3,1 milliárd forint értékű várható. A terv idő­arányos teljesítése tehát megfelelő. Á 9,1 milliárd forint értékű munkából több mint 1,5 milliárd forint ér­tékűt más megyei székhelyű kivitelezők valósítottak meg. A nemzeti jövedelem fel­halmozási aránya az idén mérséklődik. Az előző évek­hez képest a beruházási építés — a központi döntésű beruházások és vállalati fel­halmozási eszközök korláto­zása, valamint a Balaton- parti üdülőépítést megtiltó tavaszi kormányhatározat következtében — megyénk­ben is érzékelhetően csök­ken. ' A szabályozók szigorítot­ták az építőipari vállalatok gazdálkodásának feltételeit. Az 1980-ban végrehajtott árrendezéskor az építőipar­ban felére csökkent az árak­ban realizálható nyereség. A szabályozók módosítása tavaly 5, az idén várhatóan 4 százalékkal tovább csök­kenő a nyereséget. A vállalatok fejlesztésre fordítható pénze az intézke­dések hatására tavaly 4,2 százalékkal csökkent, az idén várhatóan 3,5 százalék­kal lesz kevesebb. E válto­zások együttes hatása az idén a somogyi építőipait szervezeteket is arra kény- szeritette, hogy változtassa­nak eddigi magatartásukon, hiszen nőtt a nyereségérde­keltség, a költségérzékenység és a termelési tényezők ki­használásának kényszere. Ezért kutatják erőteljeseb­ben, hogy miként tudják meglevő eszközeiket jobban kihasználni. A Kaposmérői Építőipari Szövetkezet pél­dául no-fines technológiával félig kész lakásokat- készí­tett Somogytamócán, a SÁÉV pedig Homofkszent- györgyön épít panel techno­lógiává] társasházakat. Ke­vesebb a visszautasított igény. Elsősorban a sok élő­munkát igénylő feladatokat utasítják vissza. Tapasztal­hatók a fizetőképes igény kielégítésére való törekvés­nek a jelei. Az építőipar alkalmazko­dóképességének javulására utal megyénkben a felújítá­si, fenntartási munkák ará­nyának növekedése is. Kü­lönösen jelentős az a tevé­kenység, amelyet a lakások felújítása érdekében végez­tek. E feladatokra a szövet­kezeti építőiparon kívül a tanácsi építőipari vállalat is felkészültnek tekinthető. A nagyobb felújításokat jelen­tő munkák elvállalására készséget mutat az Állami Építőipari Vállalat is. Ab ban, hogy az építőipar job­ban érdeklődik a rekonst­rukciók iránt, jelentős a szerepe a jövedelmezőséget javító árintézkedéseknek. Nőtt a szabadáras munkák aránya, és eltérő mértékben ugyan, de racionálisabb anyag- és energiafelhaszná­lásra, ezzel összefüggésben nyereséges gazdálkodásra tö­rekednek. A fővállalkozói rendszer minél szélesebb elterjesztése érdekében is tettek lépése­ket. Tavaly korszerűsítették az építőipari árrendszert, le­hetővé vált több bérszabá­lyozási típus bevezetése és megkezdődött a kisvállalko­zások szervezése. (Néhány vállalatunk) még nem támo­gatja megfelelően a kisvál­lalkozásokat. Egyes építőipa­ri szervezeteknek viszont a hiányszakmákban sikerült ezeket jól megszervezni) Megyénkben az építőipari szervezetek a tervidőszak el­ső felében még válogathat­tak is a munkákban, és nem volt szükség különösebb al­kalmazkodóképességre. Azóta megváltozott a helyzet, s a vezetőiknek — ha késve is — alkalmazkodnánk kell az új körülményekhez. A tapasz­talatok bizonyítják, hogy ehhez nem elég csupán a pénzügyi források mérséklé­se, a szabályozók változása: szükség van az érdekeltség fokozására is. Jelenleg a vállalkozással együtt járó nagyobb kocká­zat még nem áll arányban az elérhető többletjövedelem­mel, sőt — igaz, átmenetileg — még kapacitáscsökkenés esetén is megél a vállalat építési kockázat nélkül. A beruházók ma több funkció­ra alkalmas létesítményeket igényelnek olcsón, költségta­karékosán és mánél gyor­sabban elkészítve. Joggal várják el a jó minőséget is. Mindezt csak hatékonyan dolgozó, vállalkozó jellegű építőipar biztosíthatja. A je­lenlegi gazdasági feltételek között a verseny vállalásá­ban érdekeltek az építőipari szervezetek, és rá is kénysze­rülnek erre. Egyre kevésbé élhet meg az, amelyik várja, hogy a megrendelők keres­sék, megbízásokkal ostro­molják a kivitelezőt.. Űj jelenleg az is, Hogy megnőtt az építési igény a családi és a kis társasházak építése iránt. Épp ezért az építőiparnak saját érdeké­ben minél több feladatot kell vállalni ebben, más szó­val alkalmazkodnia kell a fizetőképes építőipari felada­tokhoz. Erre a jelenlegi épí­tőipari technológia csak ak­kor képes, ha a válllalatok felülvizsgálják az árakat, és megkeresik a módját, hogy a megrendelők igényét mi­ként tudják minél gyorsab­ban kielégíteni. Vállalkoznak nemcsak kulcsrakész, hanem félkész, szerkezetileg össze­szerelt lakóépület kivitelezé­sére és a befejező munkák­hoz szükséges egységcsoma­gé« szak szerelőipari és gépé­szeti anyagok, félkésztermé­kek biztosítására is. Több eset bizonyítja, hogy az együttműködési készséget, a gazdálkodóké­pességet a beruházási folya­mat valamennyi résztvevőjé­nek javítania kell. A válto­zó körülményekhez igazodó gazdálkodás nemcsak az épí­tőiparra, hanem a tervező, a lebonyolító szervezetekre is új feladatot ró. A jelenlegi gazdasági körülmények kö­zött széles körű vállalati ön­állósággal rendelkező, az igé­nyekhez rugalmasan és gyor­san alkalmazkodó, a piac változásaihoz igazodó, vállal­kozó szellemű építőiparnak, van jövője. A megye építő­ipari szervezetei még csak az első lépéseket tették meg. Ezért van szükség mindenütt az alkalmazkodóképesség vizsgálatára, a megkezdett folyamatok felgyorsítására. Szabó Gyula ■jy ; t mács usziá'yvu/.eVij-1 Hatos János szabadalma Hatodrangú kérdés? Az Országos Kőolaj- és Gazipari Tröszt a siófoki Gáz- és Olajszállító Vállala­tot kérte föl — mint első számú fölhasználót — arra, hogy gondozza Hatos János találmányát. A gyártási jo­got és a kész gépet megvette a GOV, reklámozta is több­ször itthon és külföldön. Ez­zel úgy látszott, hogy sínen van a szabadalom sorsa, hasznosítják a szellemi ter­méket. A GOV elfogadta az OKGT-től, és gondozza. De sajnos nemcsak így fogal­mazhatunk. A tröszt rátes­tálta a találmány gyártását a vállalatra, pedig a GOV nem gépgyártó cég. Utasítás, kényszer .. . Hogy egyéb eredőjű ellenerők dolgoz­nak-e avagy sem, arra is fi­gyelni kell. S kell-e nagyobb ellenerő, mint amikor a nem kívánt gyermek botcsinálta dajkához kerül? Dr. Molnár János, a válla­lat műszaki fejlesztési osz­tályvezetője korrekt beszél­getőtárs. — Jó gép Hatos János gé­pe. Nagyon jó, máig is a leg­jobb. Használjuk, vágunk vele, precízen működik. De sorsa az a sors, amely min­den újnak jut: a meglevő rendszerbe való beilleszkedé­se nem könnyű. — Tíz év csak elég egy ilyen beilleszkedésre. — Nem a géppel van baj. Hatosék jól értenek a szak­májukhoz, sőt az átlagnál jobban! De ebből a gépből hiányzik a mérnöki szemlé­let. Ezért — hiába használ­ható kiválóan — sorozat- gyártásra nem alkalmas. Al­kalmassá kell tenni. Alapve­tő értékeit megőrizni, de ipa­ri, nagyipari mérnöki szem­pontok szerint módosítani kell, hogy gyártható legyen. Sokat dolgoztunk rajta, an­nak ellenére, hogy nem va­gyunk gépgyártók. Elkészült több módosított változat is. — Az eredmény? Jobbak azok a gépek? — Rosszabbak. De ezzel is számolnunk kellett. Az volt a legfőbb szempont, hogy so­rozatgyártásra alkalmas le­gyen a konstrukció. Szerin­tem hiba volt, hogy ránk bíz­ták a gyártás jogát; nekünk elsősorban . használni kell egy ilyen gépet. És ahány gépünk már van, az elegen­dő is, vágási szükségletün­ket kielégítik. De azért nem felejtettük el a Hatos-féle gép fejlesztését. Nemrég ki­adtuk a miskolci egyetem­nek, hogy végezzenek újabb kísérleteket, vizsgáljanak meg néhány műszaki, megol­dást. Tehá.4 a gép most egyetemi tudományos kísérletessé* tár­gya. Mérnöki szemlélettel. Hogy a konstrukció sorozat- gyártásra alkalmas legyen. Vajon miért, ha dr. Molnár azt is mondta: — Tulajdonképpen a gép­re nincs kereslet. Bemutat­tuk a Szovjetunióban is, Nyugaton is, itthon is, de nem jelentkezett vevő. Né­zegették sokan, de valódi ke­reslet nincs. Kereskedelmi vállalatot is ' megbíztunk. S jobb is, hogy nem jött vevő, mert ugyebár, gyártmány nincsen. Miért nincsen? A legfőbb baj — mint az osztályvezető mondta —, hogy Hatos János beépített az ő gépébe házi­lag olyan alkatrészeket, ame­lyek a sufniban feküdtek va­lahol. Például olyan belső fo­gazasd kerekeket, amilyene­ket dr. Molnár János szerint a magyar ipar nem tud gyár­tani így azután, amikor a GOV egyszer kiadta kísérleti gyártásra a kaposvári Mező­gépnek a gépet, akkor ilyen belső fogazású kerekekét egy másik cégnél szívességből, teljesen szabálytalanul bar­kácsoltak hozzá. Osttz Imrét, a Mezőgép igazgatóhelyettesét* minden­esetre megkérdeztük a belső fogazású kerekek rejtelmei­ről. Kiderült, hogy mint pro­filidegen termékei vállalták, szintén félig-meddig szíves­ségből a csővágó marógépet. Pontosabban azt, hogy a kí­sérleti üzemben egy-két da­rabot elkészítenek. Belső fo­gazású kereket a Mezőgép valóban nem tud gyártani. De — idézzük Csuz Imrét — a Mezőgép nem a magyar ipar. — Nem merném állítani, hogy a magyar gépgyártás alkalmatlan a belső fogazá­sú kerekek gyártására. Sze­rintem képes erre. Kérdés a GOV osztályve­zetőjéhez : — Miért kell Miskolcon kísérletezni? — Hát például a belső fo­gazású kerekek kiküszöbölé­se miatt. Olyan műszaki megoldást kértünk, amely nem alkalmaz ilyen áttétele­ket. Sorozatgyártásra csak úgy lehet alkalmas a gép. Szakonyi Géza, a Gáz- és Olajszállító Vállalat igazga­tója is bekapcsolódott a be­szélgetésbe, és figyelmezte­tett: ha nem azt írom, amit mond, 'akkor beperel. Vajon miért e nyomatékos „kérés”, amikor a Hatos-gépről esik szó? Mindegy. Amúgy sem szándékoztam mást írni, mint amit az igazgató mon­dott. Már csak azért sem, ans gépét, ,ö is a legjobbnak- talália az összes eredeti es módosított példány közül, es szerinte is olcsóbb, jobb, mint a ma Nyugatról dollárért megvásárolható masinák. De náluk ez hatodrangú kérdés, mivel fölhasználó és nem gyártó vállalat a GOV, ezer­nyi gondjük-bajuk között, a gyárfás nem az első... Körülbelül eddig jutott Halos Janos szabadalma, mérnöki szemlélettel béin- jektálva. Miközben a vilá­gon ezer és ezer csövet vág­nak. Sok jó géppel. Például olyan amerikai géppel, ami­lyennel a Hatos-gép versen­gett. Ugyanis az ■ amerikai gép nagyon jó. Három maró­tárcsája van, s ha értenék hozzá, akkor jól dolgozik. De nagyobb, nehezebb, mint fel­találónk gépe, és tárcsái a csőben vágás közben fellépő belső feszültségek hatására többször elrepednek, tönkre­mennek, Egy ilyen tárcsa sokszor tízezer forintba ke­rül. Hatos János gépén' az ugyanilyen célt szolgáló vá­gókések néhány száz forintot érnek. Éltéit tíz év, és az ország­nak alig hozott valami hasz­not a találmány. Arra gondolok: ha azt, a sok energiát nem a módosí­tásra, hanem a sorozatgyár­tás feltételeinek megteremté­sére fordítják, akkor talán többre jutottunk volna. Hatos János vonatjegyet vesz, és Budapestre indul. Keresi: hátha átveszi vala­ki a GOV-tól a stafétabotot. De miért Hatos Jánosnak kell ezt kutatnia? mert ö is dicsérte Hatos Já- Luthar Peter Folyamatosan feltöltik a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet burgonyatárolóját a földekről beérkező terméssel. A hétszázvagonos tárolóban ebben az évben hatszáz va- gonnyi termést helyeznek el. A szállítás folyamatos; hetente húsz-harminc vagon burgo­nya kerül a főváros közértjeibe. SOMOGYI KRÓNIKÁJA E hét legfontosabb belpo­litikai eseménye az ország- gyűlés ülésszaka volt, ame­lyen igen nagy érdeklődés kísérte az ipari miniszter beszámolóját az ipar hely­zetéről és feladatairól. Or­szágunk fölemelkedésének kulcskérdése, hogy mennyi­vel járul hozzá az ipar a nemzeti jövedelemhez, a népgazdaság egyensúlyi helyzetéhez. Ezért a somogyi képviselők nagy aktivitással vettek reszt az őszi ülésszakon. Közülük ketten mondták el a véleményüket: Kosztolán- czi Jánosne a könnyűipar gondjaival foglalkozott, Reidl János a minőségről beszélt, megemlítve, hogy a gyenge minőségű termékek­re nem lehet exportorientált gazdasagot alapozni. Mind­kettőjük véleménye figyel­met keltett, a? ipari minisz­ter a válaszában hivatkozott arra, amit Kosztolánczi Já- nosné mondott. Kedvezett a múlt heti idő a mezőgazdaság őszi felada­tainak elvégzéséhez. Néhány nagyüzem e héten befejezte a búza vetését vagy közvet­lenül a befejezés előtt áll.. Akadnak azonban lemara­dók is, így megyei átlagban október utolsó hetében még vetésre vár a búzaterület 35—40 száza­léka. A másik fő munká­nak, a kukorica betakarítá­sának több mint kétharma­dával végeztek a gazdasá­gok; a gyár ütemezése sze­rint szedik a cukorrépát és csaknem teljes egészében biztonságba helyezték a bur­gonyát. Az ágazat helyzetét, jövő­jét érintő fontos kérdések­ről- tárgyalt e heti ülésén a termelőszövetkezetek megyei szövetségének elnöksége, az­tán a megyei tanács mező­gazdasági fejlesztési albi­zottsága is. Az ' előbbi testü­let többek között a szövet­kezetekben kibontakozó szo­cialista munkaverseny és az ujítómozgalom tapasztalatait tekintette át, a fejlesztési al­bizottság pedig a gabona- program megyei végrehajtá­sának tanulságait elemezte. Egyre szélesebb körű a népfrontbizottságok gazda­ságpolitikai tevékenysége — ezt állapították meg a Ha­zafias Népfront megyei el­nökségének csütörtöki ülé­sén. E tevékenység az utób­bi evekben került előtérbe. Az a legfőbb cél, hogy meg­nyerjék a lakosság támoga­tását és cselekvő közremű­ködését, ezért véleményezik a terveket, ismertetik a la­kossággal, s mozgósítanak megvalósítására. Ezenkívül egyre több a gazdasági téma az üléseken; olyan napiren­deket tárgyalnak meg, mint a kereskedelmi ellátás, u mezőgazdasági kistermelés, a környezetvédelem. Nép­szerűek és látogatottak a fo­gyasztók, a háztáji terme­lők, a bejáró dolgozók fóru­mai. A tapasztalatok szerint mind nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot a háztáji, a házkörüli gazdálkodással foglalkozó fórumok a fal­vakban, a városok peremke­rületeiben, sőt még a váro­si lakótelepeken is. Egyre jobban igyekeznek bevonni a lakosságot a te­lepülésfejlesztési tervek ki­munkálásába, megvitatásá­ba. Ehhez a szakemberek sok segítséget nyújtanak. Nőtt a társadalmi munka értéke. Az elnökség szerint nagyon fontos volna a vá­rosi lakosság eddiginél na­gyobb arányú mozgósítása. A KISZ-vezetök fölkészí­tésében nagy a szerepe a Kaposváron egy évvel ez­előtt megnyílt politikai kép­zési központnak. Épp ezért a tapasztalatokat alaposan megvitatták a megyei KISZ- bizottság e heti ülésén. Ed­dig 333 KISZ-titkár, 145 propagandista tanult a kü­lönböző időtartamú tanfo­lyamokon. Az úgynevezett speciális képzésben kultúr- felelősök, érdek védelmisek, tanácsadó tanárok vettek részt. Tele van ambícióval, terv niakarasaal a fiatalok többsége amikor befejezi a tanfolya mot. Épp ezért került szó­ba : sokkal eredményesebbé lehetne tenni az intézmény munkáját, ha valóban azo­kat küldenek a tanfolya­mokra, akik otthon haszno­sítani tudják az új ismered teket. A másik fontos ész­revétel az volt, hogy a po­litikai képzési központ ajánlatait vegyék figyelem­be a megyében. A különfél* KISZ-bizottságok sokai nyernének, ha megszervez* nék a helyi veze ló képzési azoknak, akik nem tanul­hatnak Kaposváron. x Lajos Géz»

Next

/
Thumbnails
Contents