Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám
Kelemen Lajos w Átkelés (PoiVí Saarikwski emlékének)-1 vámháznál az őrszem nem bírt tettenérni; a határon batyuddal átlopakodtál — a lélek végső vidékén túl rejtek-ulcád szoros ingatlanok nélkül is botlasztón zegzugos — forgatod ott hisztérikusan a kulcsot hogy kijuss — minket itt riogat az idei ősz hassanak föl-le szeles sejtelmei — úton vagyunk a gaz-varas határ felé arcunk derűs mejomábrázat nevetünk nehogy láss ék sejtelmünk — titkoljuk, mi az Hoszi Sziniti A cég elnöke Iby András Nyugdíjasok Ok ölnek a padokon minden parkfaa®, az őszi lomb közt míg szitál a fény s fáradtan néznek a didergő napiba, a mozdulatuk felszeg és szerény. Ők bandufcoinak bottal a kezűkbe® ráérősen s mindig magányosa®, fonnyadó emlék varázsa szívükbe®, mellettük a jelen csak elsuhan. A uraikban élnek árnyakkal csatázva. IidScwk már túl van téren és időn, s haaacsoszegnaik kchéoselve, fázva, ha alkonyíéaiy csorog a háztetőm. A télre várnak, hisz az őszben élnek. Fülűikben az elmúlás énekel Nem terveznek már. és nem is reméli az élet nékat nyűg már és teher. Egyformán szürkék, őket rég leírták. Életcsatákban fáradt harcosok. Csak szemlélődnek, könnyeik kisírták, vesztesek mind, hiszem nyugdíjasok. Ha egyszer majd az út végére érnek, más ül helyükre az öreg pádon. Egy kórteremben feküsznek fehéren, és elszállnak egy csendes alkonyon. Miért őrizzük népiiaiyományainkat? * Uj könyvekről fl magyar nép táji-történeti tagolódása Negyedik kiadásban jelentette meg az Akadémiai Kiadó Kása László—Fiiep Antal sikeres könyvét, A magyar .nép táji-történeti tagolódását — a Néprajzi tanulmányok füzetsorozatban. A szerzők nevezetes tájegységek és jellegzetes néprajzi csoportok — például a kunok, a palócok, a hajdúk — történetét, néprajzi jelentőségét és szerepét mutatják be. A történelmi sors, a társadalmi és gazdasági állapot, a földrajzi és nyelvi környezet ugyanis vidékenként másképp alakította — az évszázadok során — a magyar nép arculatát. A tájjelleg, a népi műveltségben mutatkozó különbségek mélyen és erősen élnek a köztudatban, illetve a népi hagyományokban. Kemenesalja és Nikla — gondoljunk csak rá — Berzsenyit idézi, s Petőfi nélkül >, fakóbb” volna a Kiskunság világa. A palócokat Mikszáth népeként emlegetjük; Móricz Zsigmoíid Szatmári, Tamási Aron a Székelyföldet, Veres Péter a Hortobágy mellékét, Szabó Pál a bihari síkságot emelte az irodalomba. S folytathatnánk még a sort E kis kötet a magyar nyelvterület mintegy kétszáz táji egységét és csoportját veszi számba, köztük somogyi területeket is. A bevezető nemcsak elvi. útbaigazítást ad — megkülönböztet endő a néprajzi, az etnoikul túrái is és táji csoportokat —, hanem történeti áttekintést is az egyes csoportok jellegzetességeiről, ugyanakkor nemzeti egyégbe tartozásukról. A Mezőség, a Mátyusföld, a Szerémség, a csángók, palócok, székelyek, jászok, matyók, hétfalu és tízfalu, illetve a barkók, Háromszék, Vendvidék nemcsak fogalmak amelyeket — sajnos — egyre kevésbé használunk, hanem múltunk szerves része is. E tanulmány arra is választ ad, egy-egy népcsoportnak és tájnak milyen szerepe volt — és van — a tudat, a közgondolkodás formálásában. A nagy cég úti táskáé! adási osztályának vezetője, akit a könnyebbség kedvéért nevezzünk egyszerűen N úrnak, hivatali szobájában ült, és nyugodtan -dolgozott. Váratlanul hívatta a cég elnöke. N. úr ügetve végigszaladt a hosszú folyosón, egy pillanatra . mozdulatlanná dermedt az elnöki dolgozószoba ajtaja előtt, tenyerével megtapogatta mértani pontosságú választékát a feje búbján, mélyet lélegzett, és tisztelettudóan bekopogott. — Tessék! — hallatszott az ajtó mögül, és N. úr a nagyfőnök színe elé lépett. — Hívására siettem megjelenni — jelentette szabatosan, és meghajolt Az elnök figyelmesen ránézett, s így szólt: — Cégünk alapszabálya előírja, hogy pontosan harmincfokos szögben kell meghajolni,, ön pedig csppán huszonhét fokos szögben hajolt meg. Kénytelen vagyok arra kérni, hogy menjen ki, és ismételje meg ezt a műveletet N. úr úgy érezte, hogy stávé valahová alázuban, és szinte a sarkában ver. Szinte köd borult rá, amikor kiballagott a folyosóra, s újra belépett a dolgozószobába. — Most már jobb — bólintott az elnök. — Jelentse, mi a helyzet az osztályán! N. úr belefogott a jelentéstételbe. Az elnök egy ideig, szótlanul hallgatta, aztán hirtelen , félbeszakította alárendeltjét: — ön az imént ezt mondta: „55 százalék”. Biztos ebiben az adatban? N. úr úgy érezte, hogy homlokát kiveri a verejték. — Azt hiszem ... N — Ön ne higgyen semmit. Önnek tudnia kell! Egy egész százalékkal tévedett A helyes szám nem 55, hanem 54 százalék. — Bocsánatot kérek. — Nem bocsánatot kell kérni, hanem pontosan keli dolgdzni. Három héttel ezelőtt a jelentésében szintén tévedett, két tized százalékkal. Azonkívül a legutóbbi negyedévben önnél növekedett a reprezentációs költségek össuwge. Miért? Ö, az elnök mindenkiről mindent tudott, becsapni lehetetlen volt — Tudja, kérem — düny- nvögte N. úr —, én néha meghívom a nagybani megrendelőket valamelyik vendéglőbe . . . Akkor jobb lesz a hangulatuk és mi könnyebben tudunk üzletet kötni velük .... — Tudom — szakította félbe N. urat az elnök. — Arról van szó, hogy a reprezentációs költségek növekedése nincs összhangban az értékesítés növekedésével. Érti már? — Igen — motyogott N. úr, és bűntudatosan lehorgasz- totta a fejét — A következő jelentéséhez mellékeljen grafikont arról, hogy a reprezentációs költségek és az értékesítés dinamizmusa között összhang van. Elmehet. N. úr pontosan harminc Olyan volt minden, mént egy szentimentális színműben. A folyóparton szél nya/r- galászoit, sápadt és zizegő levélcsomókat söpörve maga előtt a kihalt sétányon. Már az utolsó napsugár is fci- hunyt a fázósan borzolódó víztükrön, s valahonnan, a közeli házak egyikéből zón- goraszó szűrődött ki a sivár délutánba. — Tehát nem , il — Nem — mondta a lány a nők velük született fölényével, s esze ágában sem volt magyarázatot fűzni ahhoz, hogy miért „nem” a válasz és miért nem „igen”. Lehet, azért, mert fázott. Lehet, azért, mert szép volt, és túl fiatal. A fiú hangja megremegett. Az imént még a lány kezét fogta, azt, amelyiket nem zavart a válláról lelógó táskáI ja. Végigmérte tetőtől talpig; tekintete nem időzött solcat, sem röpködó-csapkodó haján, sem : feszes bőrkabátján, sem farmerén. Szája megfokos szögben meghajolt, és már az ajtó felé akart fordulni, amikor az elnök hirtelen megállította. — Igaz is; legyen szíves, tisztítsa ki a fülemet — Ö, ezer őrömmel! — Előre is hálás vagyok. Valamennyi kellék itt van ebben a kis dobozban. N. ár kezébe vette a kis kefét, az eíhök aaonbaa emlékeztette : — Ne felejtse ei ekShb levenni a védőburkolatot N. úr kicsavart hat csavart levette a műanyagiból készült védőburkolatot, és óvatosan tisztogatni kezdte a mikrofonokat. — Nos, mi újság? — kérdezte az elnök. — Minden rendben? — Minden rendiben — erősítette meg N. úr, s a vadonatúj számítógépre nézett. „Istenem — gondolta szomorúan —, ma egy robotot tettek meg elnöknek, holnap pedig egy másik masina az én helyemet foglalja el...” N. úr felsóhajtott, és helyére rakta a burkolatot. Erre jobb ,vo!t nem is gondolni. A Japán író művét németből fordította: Gellert György vonaglott, szentében felvillantak a tehetetlen düh első sárga szikrái. A küzdelmet azonban még nem adta föl — Szávai nem . A lány úgy emelte rá tekintetét, mintha a közeli jegenye szólította volna meg. Aztán megrázta a fejét. Szemlátomást kezdett fogyni a türelme netci is. „Ő, milyen érthetetlenek, makacsok, kicsinyesek vagytok ti, férfiak!” — fakadt volna ki tíz —húsz év múlva. Most, táskájában az egyetemi jegyzetekkel, csak annyit mondott: — Ne marháskodj, Ati! Látod, a konyhában már ég' a villany. Itthon van anya, S nézi az órát, hol maradhattunk veled... Mór lépett is volna tovább. Nyújtotta a kezét. De most a fiún volt a sor, hogy megmakacsolja magát. Lázas,' kaszáló mozdulatokkal tépte ki nyakából azt a piros sálat, amit az imént a Augusztus végén két napot töltöttem Gödöllőn. Az első nap a népművészet mestereinek gálaestjét láttam, a másodikon a hagyományőrző táncegyüttesek műsorát. Magam ugyan azzal a bizonyos Katával állok atya- fiságbain, akit „könnyű táncba vinni”, a látottak és hallottak jó része magával ragadott, voltak azonban pillanatok, amikor ráértem morfondírozni, a kívülálló szemével is nézni a műsort, s föltenni a kérdést: mire jó mindez? Az idős népművészek táncát látva és énekét hallva nem nehéz válaszolni. Aki a régi tárgyakat értékeli, s nemcsak pénzbeli értéküket tartja számon, hanem „olvasni” akar és tud belőlük, az az elmúlt korok szellemi kincseihez is hasonlóképpen mohó kíváncsisággal közeledik. De még a felületes „gyűjtögető” is büszkén fogja emlegetni néhány évtized múlva, hogy ö még látta táncolni vagy hallotta énekelni ezt vagy azt az adatközlőt — akinek nevét akkorra már emléktábla, utca vagy művészeti díj fogja hirdetni. Aki az ifjú népművészeket nézi-hallgatja, ugyancsak könnyén belátja, mire jó az ő művészetük. Virtuóz táncuk, énekük, zenélésük segít elképzelnünk: hogyan is csinálták régen a legkülönbek — de a saját fiatalságuk, szépségük, energiájuk és tuhídnál kapott a lánytól, s ledobta a sétány betonkockáira a falevelek, eldobott és széttaposott fagylaltospoha- rak, üres cigarettásdobozok közé ... — Akkor, akkor, ha te ... Akkor nem szeretlek. S nemcsak most, soha többé nem foglak szeretni! Pedig csak arra kértelek, gyere le velem a vízhez... Nehéz lett volna? Beleszakadtál volna? A szemrehányás keserű szavai elindultak, mint hógolyó a hegytetőről, hogy lavinává változzanak. A lány maga sem vette észre, hogy egyedül maradt a sétányon a földön heverő piros sál társaságában. A fiú már lent állt a folyó szélén. Kavicsokat keresett, s ha talált egy megfelelőt, elröpítette minél messzibbre a hullámokba. Ez nyilvánvaló vereség volt. A lány táskájába gyűrte a sálat, s megadóan indult el a folyó felé, amely már a havasok hideg leheletét hozta hullámaival a közeli hegyekből. Mit is tehetett mást. Megverni nem volt kedve agyereket. Meg szerette is az unokaöccsét, aki most muH csak hároméves. dúsuk önmagában sem utolsó élmény. Bonyolultabb kérdés: máért van szükség — és kinek van szüksége — a hagyományőrző falusi együttesekre. A válasz is összetettebb. Ha őszintén szembenézünk a tényekkel, tudomásul kell vennünk, hogy a hagyományőrző együttesek műsoranyagának, motívumkincsének nagyobb része származik a néprajzosok által régebben gyűjtött szokások, dalok és táncok újratanulásából, mint a helyi adatközlők emlékeiből, közvetlen hagyományozásából. Illúziórombolás ez vajon? Nem. hiszem, mivelhogy az illúziót minden együttes újrateremtheti. S erre is keli törekedniük minden előadás sukkal. „Színjáték” lenne tehát a hagyományőrzés? Egyfelől igen, hisz minden szereplés célja a rajongó, érdeklődő vagy akár csak be-: tévedő közönség fölielkesité- se, gyönyörködtetése. A hagyományőrző együttesek munkájának lényegesebb célja azonban magában a munkában rejlik. Nerpcsak azért, mert minden máa amatőr művészeti együttesnél nagyobb tömegeket mozgatnak meg, hanem elsősorban azért, mert egy ßok veszélyt magában rejtő társadalmi folyamat ellensúlyozására törekednek. A hagyományőrző együttesek többféleképpen veszik föl a küzdelmet a fentiekben jelzett folyamattal. Először is ünnepnapokat teremtenek a falu életében bemutatóikkal, föllépéseikkel. Az előadások témája is az ünnepek közösségép í lő-ková- csoló szerepét sugallja, gondoljunk a nem egy produkció keretét alkotó lakodalmas szokásrendre: két ember személyes ügye, csaknem az egész falu ügye. A próbák, az előadások előkészületei, a közös erőfeszítések és a kellemes, rendszeres együttlétek élményét adják a népes szereplőgárdának, melyben szerencsés esetben a falu minden társadalmi rétege és korosztálya képviselteti magát. Az idős té- esznyugdíjastól a fiatal munkáson át a még fiatalabb diákig és iskolás gyerekig, ki-ki a közös munkában ismeri meg az egymás iránti felelősséget — s az egymás erényeinek járó tiszteletet. S ha csupán ennyit mondhatunk a „kívülállónak” a hagyományőrzésről, szükséges-e tovább bizonygatnunk számára — hacsak nem nézi kívülről népünknek általános boldogulására tett minden erőfeszítését —: szükség van erre, mint mindenre, ami közösségeket teremt vagy életbe* tart. ft I Cs. Nagy István Még mindig a legjobb Sophia Lorennek még mindig a legjobb mert adócsalása luxustoörtön kimenővel mert luxuslbörtöne luxusszabadulás ötven fotóssal mert börtönnapló tiszteletdija új adócsalás ígérete Kissingemek még mindig a legjobb mert a pirítotthasábburgonya-gyárosoknál annyit keres egy világprognózis-előadássa! mint te meg te háromévi világmegvalósító munkáddal Yehudi Mentufhimnak még mindig a legjobb . mert egy százéves filharmonikus zenekart a karmesteri pulpituson fejen állva köszöntött pedig nem is olvasta a Lógok a szeren-t Kovács Margitnak még mindig a legjobb mert a vérré vált agyag volt a kenyere és az agyagból nemcsak törékeny embert teremtett Hanem törhetetlen istennő-önmagát is Szikszói Károly illusztrációja Márkus Csaba VERESEG i
