Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
„Csak a dirinek kell a kondi?” Junius 1. „Aláírtam a szerződést. Eszerint négy- hónapig itt dolgozom majd Balaton ön, a vállalati üdülőben, havi két és tél ezerért. Igaz, borzasztóan nagy a fegyelem : tíz perc alatt kell megreggeliznünk, tizenöt alatt megebédelnünk, s az étteremből csak a főnök engedélyével szabad távoznunk, még a mellékhelyiségbe is. De ha beartjuk a szabályokat és jól dolgozunk, szeptember végén jutalmat is .. kapunk, ezer-ezerötszáz forintot. És addig ingyen kaját, naponta kétszer. Ügy látom, jól fogom érezni magam .. Június 13. „Az üdülő igazgatója ma megpróbált velem haverkodni, én belepirultam, rácsap- tám a kezére és közöltem vele, hogy vén kujonokkal nem kezdek, és különben is vőlegényem van. Ö kikérte magának a szöveget, azt mondta, taknyos vagyok, egyébként itt ő a főnök, ha nem tetszik a'módszer, fel is út, le is út. Aztán elkot- ródott. Nem vettem szívemre a dolgot: egy kicsit megértem a főnököt,-mert ronda, vén, háklis felesége van, az a konyhafőnök. És remélem, holnapra ő is elfelejti. Mellesleg rettenetesen fáradt vagyok: ma hatszáz adag kaját hordtam ki és ugyanannyi étkészletet be.” Június 21. „Ma újabb turnus érkezett, százhúsz ember. Ebédkor égett az arcomon a bőr, mert néhány bányász máris kiszúrta, amit a korábbi vendégek is, hogy a vállalati főnökök asztalait elkülönítették a melósokétól, és hogy a főnökök meg a családtagjaik jóval nagyobb adagokat kapnak. „Csak a főnököknek kell a kondi?” — kérdezgették, meg szidták egymásnak a „hülye irodistákat”, akik „csak a papírt tudják odébbrakni, de ösz- szecsinálnák magukat, ha csákányt kéne emelgetni meg csillét tologatni”. Egy idősebb ember megkérdezte, vajon én ettem-e meg az ő adagjának a másik felét. Én bőgtem és szóltam a diri feleségének a konyhán, ő leszidott és megmagyarázta, hogy egyetlen ember sem várhat ennél többet azért a harminc-negyven forintért, amit egynapi ellátásért fizet. Nem tudom, képes le- saek-e itt maradni szeptemEgy pincérnö i naplójából j bér végéig. Sanyi azzal vigasztalt: másutt se jobb...” Június 29. „Délután összebalhéztam a vállalat vezérigazgatójának feleségével. Az öreglány órákig ücsörgött a presszóban, megéhezhetett a sok piától, mert átvitetett magának meg a baránőjének egy- egy hidegtálat a konyháról. A főnök felesége engem szalasztott oda, a diri felesége meg elkezdett velem üvöltözni, hogy miért nem vittem paradicsomot is, ő anélkül nem tudja megenni a sonkát meg a szalámit. Aztán kiderült, hogy elfogyott a paradicsom a hűtőszekrényből, rohanhattam a boltba. Nem értem a vezérigazgatót. Azt mondják, biztos kézzel, nagy hozzáértéssel irányítja az üzemet. Akkor miért nem neveli meg a feleségét?” Július 8. „Vacsora idején beszédbe elegyedtem az egyik vendéggel. Kiderült, hogy ő sokáig élt Bonyhádon, és találtunk néhány közös ismerőst. A főnök utána behívatott és kioktatott, hogy a felszolgálóknak tilos a vendégekkel ismerkedni, ez benne van a szabályzatban, és ha így akarom megszervezni az éjszakai striheléseimet, kirúg. Úgy látszik, megor- rolt rám, mert a . múltkor rásóztam a kezére és vén kujonnak neveztem. No mindegy, holnapra talán kijózanodik. Mert ma is mó- lés volt, mint minden este.” Július 17. „A konyha főnöknójénél végleg kihúztam a gyufát. Lehet, hogy a férjé mészárolt be nála? Délben lemart úgy, hogy alig álltam a lábamon. mert gyerekadag helyett felnóttadagot vittem ki egy tizenhat-tizenhét év körüli srácnak. Hiába magyaráztam neki, hogy egy ilyen nagy langalétának nem elég hat-nyolc deka hús, ő csak ordítozott. Egy tapasztaltabb pincérnő utána megsúgta, hogy a főnökök naponta rengeteg moslékot hordanak haza, vagy negyven-ötven disznót hizlalnak. Sanyi megint vigasztalt. Megígérte, hogy őszre szerez nekem egy 'rendes állást az ő vállalatuknál.” Július 30. „Két felszolgálónö ma kikérte a munkakönyvét. Nem hajlandók tovább tűrni a főnökök hisztijeit. Kérdeztem tőlük, miért nem szóltak a szakszervezeti bizalminak, erre kiröhögtek, hogy az a diri haverja meg ivócimborája. Akkor miért nem értesítik a vállalat vezér- igazgatóját? Azt válaszolták, a főnöknek baromi nagy összeköttetései vannak. Pestről is rendszeresen járnak hozzá zabálni meg piálni a fejesek. Nem hittem el, hogy az öregnek tényleg komoly összeköttetései vannak, erre újra kiröhögtek és azt mondták, naiv vagyok. Lehet, hogy ők a naivak?” Augusztus 9. „A főnök két tizenötéves csajt szerződtetett havi ezernyolcszázért. Nemcsak felszolgálniuk kell, hanem takarítaniuk és ágyneműt húzniuk is, mert közben két takarítónő is lelépett. A két gyerek behúzta fülét-farkát és félénken tudomásul vette a dolgokat. Most kerültek ki a nyolcadikból, sehová nem vették fel őket, nem tehetnek mást, tűrnek. Szegény szüleik, ha tudnák... Hja, meg túlórázniuk is kell — ez is benne vau a szerződésükben —*, mert kevés a munkaerő. Sanyi azt mondta, ha ez egy jogi szerv tudomására jutna, piszokul megbüntetnék a főnököt, mert ezt tizennyolc éven aluliakkal nem lehet csinálni. De ki szóljon?” Augusztus 22. „Sanyi szerzett állást, október elsején elfoglalom. Igaz, máris mehetnék, de maradok szeptember végéig, mert akkor kaphatok ezer- ezerötszáz forint jutalmat, arra pedig nagy szükségem lesz férjhez menés előtt. Addig tartom a számat, mert ha a főnök valamit megne- szel, kirúg és akkor úszik a jutalom is. Egy biztos: utána ebbe az üdülőbe nem teszem be többé a lábamat, legfeljebb akkor, ha a főnököt kirúgják, meg a feleségét is. De ki szóljon? Én nem nyithatom ki a számat, mert rögtön a fejemhez vágnák, hogy alig múltam húszéves, menjek a fenébe. Hát inkább megyek magamtól.” A naplójegyzeteket válogatta Lengyel András GÜMBD PÁL Hí tilalm kim A bársonyos futószőnyeg elnyomta óvatlan léptei zaját. A gentleman a kánikulára való tekintettel egy szál pizsamaalsóban fogadta, lebarnult felsőtestén izmok játszadoztak. — Zuhanyozzon le, kedves — ajánlotta udvariasan. Klári évekig egyébről sem álmodozott, mint valami ilyesmiről. Egy igazi külföldi úrral, csupa eleganciában. Rozmárné kéglije helyett vadászlak, süppedő szőnyeg, a dívány helyett kettős, nagy ágy, vödörben hűtött pezsgő. Persze nem valamiféle loty- tyadit külföldi, hanem felöltözve elegáns, levetkőzve izmos pacák, s tömött tárcája csak az ő óhaját* várja. És most itt van ! Engedelmesen bement zuhanyozni. Ez idő tájt egy Ford Escort parkolt egy kis tisztáson. Tulajdonosa, nyakában egy mindenttudó japán fényképezőgéppel, kis ösvényen indult el, közvetlenül mögötte könnyed párducléptekkel haladt társnője. Jó • tiz percet lépdeltek az árnyékban, amikor végre a férfi a terepet alkalmasnak találta arra, amit akart — Oda állj — mutatott egy fára, amely alatt a nap kétméternyi oválist világított meg. — Ahogy óhajtod, Malacka —búgta a nő, és már vetette is le a ruháját, amely művelet után már csak egy kis háromszögletű bugyitól keil*tt aacgvalnia. Ideális aktfotó-anyag vált így szabaddá. A Malackának becézett farkas egy kis halomra hágott, eredeti beállítást akart most, hogy végre így a szabadban hódolhatott kedvenc szenvedélyének. A felvétel az erdőszélen elkészült, biztonsági okokból mindjárt kétszer. A hölgyet, aki ily módon mintegy kiegyenlítette a viteldíjat, az elégedett Malacka Jácint visszavezette az autóhoz, és ráhajtott a vadásziakhoz vezető földútra. ’Klári a zuhany alatt egyre büszkébb lett. Fölmérte magát a földig érő tükörben, különösen azt, ami kicsattanó volt rajta. A látványt most észt vesztő e;i szépnek találta, méltónak egy külföldi úrhoz. Aztán eszébe jutott, hogy egy frászt van ő meghatva, ez a kastély az ő őseinek vadászlaka, 6 a grófnő, és a kóbor germán csak a vendége. Tiborra is gondolt, aki, lám megpofozta őt, mint egy igazi úr, aki nem tűri, hogy ellenkezzenek vele. ö meg, mint egy igazi főúri hölgy, daccal válaszol, féltékennyé teszi. — Most pedig táncolni fogok — jelentette be, amikor kilépett a fürdőszobából, a tudtán kívül vendéggé degradálódott vendéglátónak Üj termékek Balatonűjlakon A piac igénye szerint Három termelőüzeme van a budapesti Horizont Áfész- nek, az egyik megyénkben, Balatonűjlakon működik. Éppen ott jártunkkor vizsgálta az első félév eredményeit Dózsa Zoltánná, a szövetkezet budapesti központja ipari főosztályénak megbízott vezetője, aki egyúttal a szövetkezet pártszervezetének titkára is. Oltván Tibor üzemvezetővel a tapasztalatokról, illetve az itt dolgozó 12(J ember munkájáról beszélt — Kedvezően alakult újlaki üzemünkben a szervezettség, örvendetes, hogy gyakran jelentkeznek új termékekkel. Az évből eltelt hónapok alapján a nyereséges gazdálkodás sikeres volt, a tervezett első félévi 1 millió 250 ezer forinttal szemben csaknem 1,9 milliót értek el. Mégsem lehetünk teljesen elégedettek, mert árbevétel üktől' több mint kétmillióval elmaradtak. Igaz, az év első két hónapjában alig volt megrendelésük, s ezt a lemaradást kell majd a hátralevő hónapokban pótolni. Jónak ítéljük meg azt is, hogy a Piért-nek készülő tanszereket az idén első alkalommal határidőre és jó minőségben, a korábbinál is gazdagabb választékban küldték el. Á Piért vezetői elismeréssel nyilatkoztak a határidő pontos tartásáról. Tolltartóból az idén 132 ezer darabot gyártottak a Piért-nek, hétféle típusban. A korábbi években a meny- nyiség nem érte el a százezret. Az apróbbaknak készített tolltartókat különböző mesefigurákkal díszítették, s ellátták pénztárcával is. csalódást okozva azzal, hogy teljes kisestélyijét ismét magára öltötte. Bár cipő nem volt rajta. És elkezdett konitesz módra mezítláb táncolni, maga dúdolt hozzá, pergett, forgott, leguggolt és felugrott, derékban rázta magát, haja szőkén repdesett. — Uram, öltse fel a pizsamakabátját — rivallt rá, majd tovább táncolt. A tapasztalt német úr kivárta, amíg Klári kifáradva lehuppant egy zsöllyébe.. és akkor azt indítványozta, hogy bontsák ki a pezsgőt. Ismét a legcélszerűbb megoldást választotta: ‘ leitatni a nőt. A dugó kirepült, durrant az üveg szája. Tibor éppen a folyosón tartózkodott, azon töprengve, hogy benyisson-e Klári szobájába, és kérjen-e tőle bocsánatot. Meghallva a lövésnek vélt pukkanást, habozás nélkül benyitott, s hogy a lányt nem találta ott, két ugrással elérte König ajtaját és felrántotta. Egy pil- 1 lanat alatt fölmérte a helyzetet. Súlyosabbnak találta, mint amilyet egy pisztolygolyó okozhat. Zsebéből egy csavarhúzó került elő, és azt kiáltotta: — Szeretlek, Klári! őt pedig megölöm! (Folytatjuk.) Piért szamara — 240 ezer műanyag ellenőrzőkönyvborítót is. Kétféle iskolatáskából 7800, szabadidőtáskából pedig 4000 darabot adtak a kereskedelemnek. Két szép, új termékkel is jelentkeztek idén: a szegettvarrott és a számzáras, több színben készülő diplomata- táskákkal, kazettákkal. Ezekből összesen 10 000 készül. Oltvári Tibor üzemvezető elmondta azt is, hogy legkésőbb az év utolsó negyedében négy-öt féle gyártmányt kínálnak a kereskeA szabadság időszakát, a nyarat mindenki nagyon várja, s természetes, hogy jól, gondtalanul szeretné eltölteni. A szezon végén a munkahelyükre visszatérők megbeszélik élményeiket, párbeszédek folynak a tapasztaltakról. Abban valamennyien egyetértenek, hogy egy négytagú családnak a nyaralás alatti étkeztetése korántsem olcsó dolog. De kinek van kedve akkor is reggeltől estig sütni, főzni, mosogatni? Maradnak tehát az éttermek, a gomba módra megszaporodott büfék, ételbárok, bisztrók. Csakhogy sokan gondolkodnak ekképpen. így aztán hosszú percekig tart a felszolgálásra várakozás, a sorban állás. Voltak azonban olyan szerencsések, akik a Balaton partján fölfedezték ama kevés helyek egyikét, melynek példáját a jövőben más vendéglátó egységnek is érdemes lenne hasznosítani. Történt, hogy a család egy csendes este betért f.ngylal- tozni Boglárlelle leilei részén egy kívülről jelentéktelennek látszó büfébe, melynek színes felirata hideg csemegét is ígért az delemnek. Többek között a lakattal ellátott emlékkönyvvel és cipzáras mappával, asztali mappával jelentkez-, nak. Dózsáné párttitkári minőségben is elmondta véleményét az üzemben tapasztaltakról. — Hat szocialista brigád működik itt, van köztük olyan, amelyik már elnyerte az aranykoszorút, illetve a szövetkezet kiváló munkabrigádja lett. Az idén május 1-én a Hámán Kató brigád dolgozója, Farkas Istvánná betanított hegesztő megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Sok lehetőség, erő van még a brigádokban, amelyek eddig is nagyon sokait tettek azért, hogy az év első felében a nyereség ilyen kedvezően alakult. A jövőben még jobban kell alapozni munkájukra, csak így sikerül pótolni a lemaradást és teljesíteni_az éves tervet A szövetkezet vezetősége ehhez biztosítja a szükséges föltételeket Az utóbbi három évben 3,5 millió forintot költöttek a korszerűsítésre, a szalagszerű termelés kialakítására. Az idén a régi irodákból szociális helyiségeket alakítottak ki, a körzeti orvos az üzemben rendel. Kapott az újlaki telep egy félautomata nyugatnémet hegesztőgépet, s még az idén üzembe helyeznek egy pneumatikus, a munkát jelentősen könnyítő hegesz- tőberendezést is. arra járónak. S odabent mit láttak? A hosszú asztaloknál foglalt volt csaknem minden hely, a hangulat kitűnő. A vendégek csevegtek! jóízűen falatoztak. S mert É fagylaltot ülve is el lehet fogyasztani, áttanulmányozták az étlapot. Volt azon minden, „mi szem-szájnak ingere”, s az árak sem magasabbak, mint bármelyik harmadosztályú vendéglátóhelyen. Az ember — sajnos már csak tapasztalatból is — arra gondol, hogy amilyenek az árak, olyan lehet a színvonal. Egészen addig, míg a szomszéd asztalhoz meg nem érkezett egy tál, melyen királyi lakomákra emlékeztető, nagy, ropogósra sült csülök trónolt, körítve minden jóval. A bőséges adagok mellé hat-hét féle üdítő italból, négyféle hűtött üveges sörből lehetett választani — bolti áron. Megéri vajon mindez n tulajdonosnak, Zolnai Tibornak? Szerinte feltétlenül, hiszen itt mindennap telt ház van, a vendégek jól érzik magukat. A. A. A lengyeltóti Somogy Népe Mg. Tsz műanyagüzeme felvételt hirdet gépkezelői munkakörök betöltésére. Bérezés: teljesítmény szerint. Jelentkezés személyesen az üzemvezetőnél, Lengyeltóti, Fonyódi u. (81361) A SIÓFOK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ felvételt hirdet 1 vegyész és I élelmiszeripari technikus részére. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Siófok, Kálmán Imre sétány 2., áruforgalmi főosztályvezetőnél. ________ f 81 4401 S z. I* Királyi ételek a Miniben