Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
A testületek felelőssége Elszaporodtak a testületek. A megannyi bizottság, szakértői csoport — vagy divatosabban: team — az ismert kabarétaréfát juttatja az ember eszébe: mi történne, ha hirtelen kitörne a világbéke? Mindenekelőtt alakítanának egy bizottságot az eset körülményeinek kivizsgálására ... Komolyra fordítva a szót, a testületek — ha létrehozásuk az ügy összetett volta miatt indokolt — a megalapozott, demokratikus döntés előkészítőd, ennél fogva fontos szerepük van. Csakhogy e népes társulatok nem csupán javaslatokat, alternatívákat dolgoznak ki az utóbbi időbér^ hanem mind gyakrabban határoznak is. Már ez sem teljesen rendjén való, de még kiélezettebbé válik a helyzet, ha elhibázott- nak bizonyul a testület állásfoglalása.. A társadalom ugyanis ilyenkor tudni akarja: ki a felelős? A leggyakoribb választ ismerjük. Megkezdődik az egymásra mutogatás „társasjátéka”, amelynek résztvevői szinte kifogyhatatlan leleménnyel es ötlefcességgei magyarázzák a bizoyítványukat. Elismerésre méltó szellemi teljesítmény, itt aztán nincs hiány csavaros észben! — nyugtázhatnánk, ha nem károsodna a közösség. Mert végül is oda jutunk, hogy a testület felelőssege egyértelműen megállapítható ugyan, de az már kevésbé, hogy a bizottság tagjai közül kit és miért illet jogos elmarasztalás? S amíg ez nem vagy nehezen tisztázható, addig nem tudjuk érvényre juttatni azt a sarkalatos követelményt, hogy aki dönt, az viselje a döntés felelősséget is. Mielőtt végképp elvernénk a pont a bizottsági tagokon, illetve a testületekben helyet foglaló vezetőkön, nézzük meg a következményeket is. Mert mi történik akkor, ha mégiscsak sikerül egyértelműen megállapítani a felelős személyét? Valamennyié*! tutijuk, hogy az elmarasztalás nem mindig igazságos és mértéktartó. A itósztáaaitlan. jog- és hatáskörök miatt ugyanis lehetőség nyílik arra is, hogy egy emberre hárítsák a kellemetlenné vált ügy valamennyi ódiumát. így jelennek meg a „bűnbakok”, akiknek a nevét hamar szájára veszi a szakmai vagy pedig a szélesebb közvélemény. S még az is valósággal megbélyegzetté válhat, aki csak egyszer hibázott, s nem is végzete® mértékben. Ugyanez lehet a sorsa annak is, aki nem a saját hasznát, hanem a maga közössége vélt előnyét remélve szegte meg az egyik-másik élőírást. Ezért aztán nem meglepő, hogy sok vezetőiben reflexszerűvé válik a védekezés, az alibi keresése arra számítva, hogy galibát Okozhat a döntés. A helyzet tarthatatlanságának felismerését jelenti, hogy a kormány irányelveket dolgozott ki a gazdálkodás felelősségének javítására. Vagyis az államigazgatás központi szerve egyértelműen állást foglalt abban, hogy tisztázni kell a döntési hatásköröket Nemcsak az irányító és a gazdálkodó szervezetek között — mint ahogy ezt sokan igényelték —, hanem a gazdasági egységeken belül is, mert ezt joggal elvárja a tágább közvélemény, a társadalom. A témánkban említett testületek kapcsán a Miniszter- tanács irányelve kiemeli, hogy pontosan meg kell határozni a tagok jogait és kötelességeit Ezért az év végéig mindenütt felül kell vizsgálni a döntést hozó kollektívák működési szabályzatait, egyértelműen állást foglalva: ki, miért tartozik felelősséggel a döntések során? Az irányelvek következetes végrehajtása nemcsak arra nyújt lehetőséget, hogy végre abbamaradjon, illetve megszűnjék az egymásra mutogatás kollektív társasjátéka, hanem arra is, hogy ha netán hibásnak bizonyulna a döntés, akkor isi mértéktartó, igazságos legyem a szankció. Senkit se kiálthassanak ki bűnbaknak, senkinek se kelljen attól tartania, hogy már a kisebb hiba elkövetése esetén is a „fejét veszik”, tehát visszaminősítik, esetleg leváltják. Van közbenső szankció is, a pénzbírság. Vagyis egy olyan fokozat, amely mindenkit arra ösztönöz, hogy jól gondolja, fontolja meg, miképpen dönt. De minthogy a pénzbírság még nem leváltás., a hiba elkövetője lehetőséget kap arra, hogy javítson. Az irányelvek felhívják a figyelmet at ellenőrzés továbbfejlesztésének fontosságára is, hiszen éneikül aligha lehet következetes a felelősség megállapítása. Az ellenőrzés becsületének helyreállítását szolgálja, hogy a jövőben az ellenőrök jelzésére a munkáltatónak minden esetben meg kell indítania a fegyelmi eljárást, s erről értesítenie kell a hiba feltáróját Visszatérve a már említett testületekre: ily módom, a munkahely is értesülhet arról, hogy az ilyen-olyan külső bizottságiba delegált, megválasztott munkatársuk hogyan végzi a dolgát. Bármilyen jók is az irányelvek, önmagukban még nem garantálhatják a sikert, vagyis azt, hogy a felelősség áthárítására hajlamos emberi természet megváltozzék. Ezért kell ismételten aláhúzni: a leírt követelmények egyértelmű és következetes végrehajtására van szükség. S persze arra is, hogy ha sikeres a gazdasági döntés — mert mégiscsak ez a gyakoribb —, akikor az elismerés se maradjon el. Mérjék a maga értékén, legyen az értékelés is differenciált. G. L. F. TIllNÉViS PÁRTTAG Jólesett, hogy hívtak — Nem tartottak strébernek vagy buzgólkodónalc, mert valóban nem is voltam az. Ugyanúgy izgultam a dolgozatírás előtt, mint bármelyik osztálytársam, részt vettem a csínyekben, átéltem a diáksors minden derűjét és „megpróbáltatását”. A munkát azonban mindig komolyan vettem. Találkozásunk előtt Túli Ildikóról csak annyit tudtam, hogy még 18 éves sem volt, mikor a fonyódi Karikás Frigyes gimnázium negyedik osztályos tanulójaként fölvették a pártba. S még azt, hogy sikertelen egyetemi fölvételije után a szőlősgyöröki nevelőintézetben helyezkedett el képesítés nélküli nevelőként. — Egy év múlva ismét próbálkozni fogok a szegedi JATE magyar—orosz szakán, mert mindenképpen tanítani szeretnék. Tudom, a felvételi előtt azok is ezt mondják, akik csak diplomát akarnak, s eszük ágában sincs iskolában dolgozni, s azok is, akik ugyan őszinte elhatározással jönnék, de azután a pálya nehézségeit megsejtve feladják céljukat. Mások számára nincs bizonyítékom arra, hogy én nem ilyen leszek, önmagámnak azonban már ez a gyerekek között töltött — csöppet sem könnyű — néhány nap is elég bizonyosságot adott. Ildikó egyszerűsége, nyíltsága magával ragadó. Megvan benne a korára jellemző lendület és tenni akarás, nyoma sincs viszont naív illúzióknak, világmegváltó romantikus álmoknak. Beszélgetés közben néha úgy éreztem, korához képest aggasztóan reális.' — Áprilisban ajánlották föl a pártba való belép« lehetőségét. Ügy mondták, ismerik a KISZ-ben végzett munkámat, és Alkalmasnak tartanak a tagságra. Örültem az elismerésnek és jólesett, hogy hívtak. Azonban tudtam azt is, hogy a végzett munkám mellett a korom és a nemem is nyomott a latban. Fölvételem az iskolai párt- és KlSZ-alap- szervezet jó együttműködését példázta. — Miért gondolja, hogy így volt? — KISZ-esként is tapasztaltam, hogy ’ az iskolai KISZ-munkáf legalább any- nyira minősítette a programok és rendezvények száma, mint azok tartalma. Iskolánkban valóban pezsgő KISZ-élet zajlott. El is nyertük a KISZ KB vörös vándorzászlaját. A következő évben talán még jobban dolgoztunk, mégis máshova került a zászló... Sajijos. a mozgalmi munkában helyenként még akad formalizmus, jelentés-központúság és statisztikai szemlélet. — Látom, és érzek magamban annyi erőt, hogy legalább a saját munkámban próbáljak változtatni ezen. Sohasem szerettem azokat az embereket, akik csak bírálták, de semmit sem tettek azért, hogy másképp legyen. Vagy azokat, akik rossz tapasztalataikkal indokolták visszahúzódásukat, kényelmességüket. Főként, ha nem is annyira tapasztalatokról, mint előítéletekről, hibás általánosításról volt szó. A KISZ-ben propagandistaként is nemegyszer találkoztam ilyen előítéletekkel. Akadt, aki azért nem jött el szívesen egy politikai vitakörre, mert eleve föltételezte, hogy ott amúgy is csak frázisokat hall. Volt, hogy a KISZ — ném kevés munkával — szervezett meg egy kultúr- csoportot, fél év múlva mégis azt kérdezte valaki, mi- , ért kell ehhez az egészhez Új módszereket alkalmaztak A jövedelemérdekeltségi rendszer tapasztalatai a barcsi áfésznál A barcsi áfész igazgatósága még a múlt évben elhatározta, hogy a központi ajánlásoknak megfelelően négy nagyobb kiskereskedelmi üzletében bevezeti a jö- vedelemérdekeltségi rendszert. Januárban kötöttek megállapodást a barcsi Otthon, a barcsi ABC, a babó- csai ABC és a csokonyavi- sontai vegyesüzlet dolgozóival. A módszer lényege, hogy a többletnyereség elérésben érdekeltek a vezetők és a dolgozók, annak 15—25 százalékát prémiumként megkapják. A megállapodás megkötésekor közölték a kollektívákkal az elérendő nyereség összegét. Az első félév tapasztalatai alapján a ^négy üzlet közül a csokonya- visontai nem hozott többlet- nyereséget, viszont a barcsi Otthon Áruház 304 ezer, a barcsi ABC-áruház 310 ezer és a babócsai ABC-áruház 110 ezer többletnyereséget ért el. A megállapodások értelmében az itt dolgozóknak összesen 114 ezer forint prémiumot fizettek ki. A kifizetett többletjövedelem az átlagkeresetet az Otthonban 6,2 százalékkal, a barcsi ABC-nél 12,4 százalékkal, a babócsai ABC-nél 12,8 százalékkal növelte. A többletnyereség egyik fő forrása volt, hogy javultak a leltárelszámolások. Például normalizált hiányt — az előző évekkel ellentétben — nem vettek igénybe. Jelentős megtakarítást értek el a csomagolóanyagoknál. Az érdekeltségi rendszeren belül a szövetkezet az úgynevezett költségtérítéses formát is alkalmazta, amely keretek közé szorította a telefon-, posta-, a takarító- és tisztítószer-költségeket. Az érintett négy üzletnél havi bérkeretet állapítottak meg, amelyet csak abban az esetben lehet túllépni, ha az előző év hasonló időszakához mérten emelkedik a forgalom. A három üzletnél elért eredmény érezteti hatását az egész szövetkezet kiskereskedelmi üzemágában; az előző év azonos időszakához képest az idei első félévben 6,5 százalékkal lett több a nyereség. Közrejátszott ebben az is, hogy 74 kiskereskedelmi és vendéglátóüzletnél bevezettek a költségtérítéses rendszert. Ez kedvezően hatott a létszámgazdálkodásra, a termelékenység 10—15 százalékkal növekedett. a KISZ. Az ilyen kétkedő embert csupán szavakkal aligha lehet meggyőzni. Ahhoz még több jó példa kell. — A párttal kapcsolatban is vannak téves elképzelések. 1 — Ilyen például, hogy a tagság valamiféle . előnnyel jár. Volt, aki tőlem is megkérdezte, miként lehet, hogy párttagként nem vettek föl az egyetemre, s csodálkozott, mikor azt válaszoltam, hogy azért, mert nem volt meg a szükséges pontszámom. Mikor iger.t mondtam, tudtam, hogy a felelősségem lesz több és a munka, melyért köszönet se jár mindig. Mégis, ha most nem hívnak, később magam kértem volna a felvételemet. Mert egyetértek ezzel a politikával, s mert mindig szívesen végeztem társadalmi munkát. A KISZ-ben is láttam ellentmondásokat, vitatkoztam, utólag valahogy mégiscsak a jó maradt meg bennem. Véget ért az utolsó tanóra, s Ildikónak kellett átvennie az egyik hatodik osztályt, hogy azután velük maradjon takaródéig. A törékeny kislányt nem kellett félteni. Elég fiatal ahhoz, hogy könnyen közel kerüljön a gyerekekhez, de már elég érett és céltudatos, hogy képes legyen okosan szeretni és irányítani őket. Bíró Peren« Több diák volt az építőtáborokban Kétezren Somogyból Huszonhatodik éve szólította építőtáborba tagságát a kommunistáik ifjúsági szervezete az idén. A több mint hatvankétezer résztvevő száma azt is jelenítette, hogy a mozgalom az egymilldctmodik — építőtáborba érkező — fiatalt is köszönthette. Megyénkből összesen kétezer-kilenc középiskolás vállalt munkát, ez százötvennel több a tavalyinál. Az ország kilenc különböző helyén kaptak munkalehetőséget fiataljaink, s a múlt évhez hasonlóan az idén is a Bólyi Állami Gazdaság volt a legnépszerűbb. Itt csaknem kilencszázan címerezték a kukoricát két turnusban. Halásztelken hat- százan meggyet, almát szedtek és a szőlő zöldmunkálatait végezték. Csurgón száz- tízenhatan községrendezési Ätsdatofeat látták el, Szántódon majdnem ilyen létszámban dolgoztak a barcsi és a szőcsénypusztai szakmunkásképző fiataljai. A Nagyatádi Konzervgyár munkáját három turnusban segítették az építőtáborba érkezők. Az idén először a Ba- laton-part vendéglátóiparának gondjain is enyhíteni tudtak a fiatalok, a siófoki SZOT Ezüstpart-üdülőben három turnusban, alkalmanként ötvenen serénykedtek. A legjobb kereseti lehetőséget a SÁÉV biztosította a tanulóknak, ahol főleg ipari iskolások dolgoztak szakmájukban. Húsz featő-mázoló tanuló a fővárosban, az állami építőipari vállalatnál kapott munkát Az építőtáborokban részt vevők számára a napi norma összegét a KISZ KBszáz forintban határozta meg. A somogyiak eredménye azt bizonyítja: ez nem volt túlzott célkitűzés, hiszen az átlagkeresetek között akad napi százötvenegy forint is. A pénzt a tanulók oktatási intézményei kapták meg, és az iskolák döntenek arról, hogy mire használják föl. Sok helyen kirándulásokat, országjáró kőrútokat szerveznek, de akad olyan közösség is, mely kiosztja a pénzt az építőtáborban dolgozók között. A legtöbb pénzt a kaposvári Munkácsy Mihály gimnáziumnak postázták a munkahelyek, mivel a tavalyihoz hasonlóan az idén is ebből az iskolából vettek részt legtöbben az építőtábori mozgalomban, összesen százhetvennégyen. A Munkácsy mellett a kereskedelmi és vendéglátóipari, valamint az iparú szakközépiskola tanulói végeztek kiemelkedő munkát a nyár során, de ez él a Táncsics gimnázium és a közgazdasági szakközépiskola tanulóira is. A marcali, a fonyódi és a nagyatádi gimnázium tanulóinak idei munkája is azt bizonyítja, hogy a megyében mindenütt komolyan veszik az építőtábori mozgalmat. A tábor-okban részt vevő kisérő tanárok munkáját is dicséret illeti, hiszen a tábori rend biztosításában (egyébként a rend mindenütt példás volt), a tanulók szabad idejének hasznos eltöltésében nagy szerepet vállaltak. A munka melletti számtalan szórakozási forma mellett népszerűek voltak a tavaly létesített építőtábori butikok. Minden turnust fölkerestek a fiatalok pénztárcájához viszonyított árukészletükkel a kereskedelmi főiskola hallgatói, hogy a diákok által tervezett divatos ruháikat eladásra kínálják. A szebbnél szebb darabokban ma már az iskolapadban ülnek a nyári építőtáburosok. v. i. Építőipari Innovációs Alap Az innovációs pénzintézet maximálisan öt-hat évre nyújt kölcsönöket, de a pénzeszközök forgásának gyorsítása érdekében előnyben részesíti a . rövidebb lejáratú, gyorsabban megvalósítható műszaki fejlesztéseket. Ennek révén ugyanis a viszonylag kis alaptőkéből több akció finanszírozható. Abban az esetben, ha az innovációs pénzintézet alaptőkéje nem elegendő, lehetőség van arra, hogy azt az alapítók vagy más gazdálkodó szervezetek kiegészítsék. Az Építőipari Innovációs Alap a jövedelmezőségi elvárásoknak és a népgazdasági céloknak egyaránt megfelelő akciókra kötvényt is kibocsáthat- Tőkeerejét es kockázatviselő képességét meghaladó egyes innovációk esetében pedig a finanszírozásba más pénztinézete- ket, illetve gazdálkodó szervezeteket is bevonhat. Ha egy-egy műszaki fejlesztés jövedelmezősége az átlagosnál kedvezőbbnek ígérkezik, az innovációs pénzintézet tervezi: hogy kölcsönök helyett tőkejuttatással, társuló tagként a közös nyereség- veszteség viselés kockázatával vesz részt az egyes akciókban. SOMOGYI NÉPLAP A teljes innovációs folyamat egységes finanszírozására vállalkozik a közelmúltban alakult Építőipari Innovációs Alap, amelynek tevékenységi körébe építő- és építőanyag-ipari műszaki fejlesztések és az azokhoz kapcsolódó beruhá- házósok tartoznak. Gazdaságosnak ígérkező vállalkozások esetében nemcsak kutatás és fejlesztés ráfordításainak fedezésére nyújtanak innovációs kölcsönt, hanem a fejlesztések folytatását, illetve hasznosítását biztosító beruházásokra is' Az új innovációs pénzintézet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az Állami Fejlesztési Bank 300 millió forintos alaptőkével hozta létre. Az Építőipari Innovációs Alap elsősorban olyan vállalkozásokat támogat, amelyek hozzájárulnak a devizabevétel növekedéséhez, elősegítik a gazdaságos importmegtakarítást, korszerűsítik a termékszerkezetet, illetve biztosítják az anyag- és energiatakarékosabb termelést. Az eltelt két hónap során több mint harminc hazai partnerrel vette föl az alap a kapcsolatot, jelenleg mintegy 20 innovációs ötletet, javaslatot, illetve konkrét pályázatot vizsgálnak a szakemberek. Legígéretesebb pályázatok közül az első szerződéseket előrelát- I hatólug már szeptemberben aláírják.
