Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
FOvá ’ r*ozíís és rentfszaroxffort A kibontakozás feltételei Előző cikkünk végén feltettük a kérdést: mi az oka annak, hogy a hagyományos exporthoz képest még ma is csak oly szerény mértékű a rendszerexport? A válasz: a termelő vállalatok nagy része még ma, a hagyományos export egyre nehezülő körülményei között is úgy vélekedik, hogy nem éri meg a számára, ha a nyilvánvalóan sokkal több gonddal és összehasonlíthatatlanul nagyobb kockázattal jár komplett szállítások növelését szorgalmazza. A KSH felmérése szerint például 1978 és 1980 között komplett berendezések exportjának fővállalkozójaként összesen 106 vállalat, illetve szövetkezet tevékenykedett. Közülük azonban mindössze 9 érdemel említést, mivel a korábban említett 1980-as, megközelítőleg kilencmilliárd forintos rendszerexport háromnegyede ezeknek a vállalatoknak (az Industrialex- pórtnak, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátnak, a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyárnak, a Magyar Vagon- és Gépgyárnak, a Ganz Villamossági Műveknek, a Medicor Műveknek, a Kecskeméti Mezőgépnek, valamint a Labor Műszeripari Műveknek) a nevéhez kapcsolódik. Felkészültség és rugalmasság Pedig éppen ezek a vállalatok a megmondhatói, hogy az export-fővállalkozás korántsem rossz üzlet. Az, Industrialexport például az elmúlt években átlagosan 15— 20 százalékkal növelte dollárbevételeit. Habár a jövőben ez a növekedési ütem aligha lesz tartható, azért várhatóan a következő években is tíz százalék fölött marad, amiként azt tervezik. A rendszerexport bővité- sére vonatkozó tervekben a legnagyobb súllyal a fejlődő országokba irányuló kivitel növelése szerepel. Ám a dolognak ez csupán az egyik oldala, ugyanis a fejlődő országokban mostanában nem annyira az igény, hanem a fizetőképesség állít korlátot az eladások gyarapítása elé. Ezért — de más okokból eredően is — ezeken a piacokon a fejlett tőkés országok mindinkább erősödő versenyével kell számolni. Ez persze nem feltétlenül hátrányos a számunkra. A már említett Industrialex- port például ezt a körülményt egyebek mellett úgy igyekszik a maga javára fordítani, hogy egyik-másik üzlet lebonyolításában társul a szóba jöhető — s ami korántsem lényegtelen, többnyire igencsak jónevű — konkurenciával. Így épít például akkumulátorgyárat Algériában a nyugatnémet Vanta céggel, illetve mész- homoktégl a-üzemet az osztrák Wagner-Biróval. Ám még így is évente több száz ajánlatot nyújtanak be remélt megrendelőiknek, s ezeknek mindössze ,3-5 százaléka „jön be”, vagyis az ipari átlagnak alig harmada, fele. Magától értetődik, nemcsak a konkurensek követelnek maximális felkészültséget és rugalmasságot a magyar export-fővállalkozóktól, hamem és mindenekelőtt a megrendelők, vagyis a fejlődő országok. Nem okos dolog például nemet mondani akkor sem, hg a mi fogalmaink szerint esetleg már a gazdaságos üzemnagyságot sem elérő kis gyárak szállításának lehetőségéről van sző. Űjra csak az Industrialex- port példáját elővéve: a vállalat harminc esztendős múltra visszatekintő fő- vállalkozói, helyismereti tapasztalatai, az előzetes helyszíni szemlék, az adatfölvé- tdeaések természetesen nagy segítséget jelentenek ebben a vonatkozásban is. Ennek ellenére ajánlati terveik rendszerint 1—? százalékos „műszaki bizonytalansággal” (későbbi változtatási lehetőséggel) készülnek, s az árajánlatban is van — ugyanezen okból —körülbelül egyszázaléknyi „pontatlanság”. Az alvállalkozó is legyen érdekelt Nincs persze kimondottan könnyű helyzetben az export-fővállalkozó akkor sem, amikor még a hazai — tehát ismert — terepen szervezi, bonyolítja le a gyártást. Az esetek többségében ugyanis rengeteg alvállalkozóval dolgozik: az Indust- rialexport üzletkörében általában 30 és 120 között változik a számuk. Márpedig ha a szállítási fegyelem — A vásárlók választottak A nagyatádi „Zelkó' Az elmúlt hetekben és hónapokban az üzletekben megkapták a Fogyasztók Somogy megyei Tanácsának kérdőívét, melyeknek segítségével eldöntötték, hogy mely üzletek érdemelték ki a fogyasztók kiváló boltja címet. Varga Imre, a fogyasztók nagyatádi tanácsának elnöke a napokban hirdetett eredményt. — A járásban huszonkét bolt pályázott, de csak tizenkettőtől kaptunk vissza kérdőíveket. — Az üzletek számára eny- nyire érdektelen az ügy? — Nem tudni a közömbösség okát. Egy új mozgalomról van szó, amelynek jelentőségét talán még nem mérték föl mindenütt. Amikor értékeltünk, nemcsak a vevők megállapításait vettük figyelembe, hanem segítséget kértünk a népfronttól, meghallgattunk kereskedelmi szakembereket és felhasználtuk saját tapasztalatainkat. Nyugodtan állíthatom, hogy Nagyatádon a helyi áfész négyes számú boltja és az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat: 406-as üzlete, valamint Csurgón a 4 02-es üzlete méltán lett a fogyasztók kiváló boltja. Nagyatádon a 408-ast jobbára csak úgy emlegetik, hogy „Zelkó”, mert hogy vezetőjét Zelkó Imrének hívják. 1957 óta áll a bolt élén. Űj helyükre, a Kossuth Lajos utcai házsorba hat évvel ezelőtt költöztek be. — Ismerni kell az igényeket, s ha már tudom, hogy mi kell, akkor fel kell hajtani az árut. Az alkalmazkodás miatt kértük azt is, hogy szombaton délután egy óra helyett három órakor zárhassunk. Sokan vannak, akik ilyenkor kettőig dolgoznak. Nekik is vásárolniuk kell valahol. Mit mond a vásárló a „Zelkóról”? Varga Lajosné például az összes nagyatádi bolt közül az itteni kiszolgálást tartja a leg udvariasabbnak. Dr. Vári Lajosné szerint a bolt ellátottsága maximálisan kielégítő, az áru minősége megfelelő, a kiszolgálás kifogástalan. JnJcixrvics Ferenc már nemcsak dicsér: „Délután nincs pékáru. Az olcsó árukból, így a baromfiapró- lékból, kevés van.” A vélemények természetesen változnak, egyben azonban megegyeznek: magukénak érzik’ a „Zelkót”. Bármennyire szeretném, nem tudom megfejteni Nokk Béla városszéli üzletének titkát. Miközben a vezetőt várom, figyelem a vásárlókat. Még olyanok is jönnek ide, akik bent a városban, munkahelyükhöz, lakásukhoz közelebb levő nagyobb boltot is találhatnának. — Kicsi a bolt, nagy a forgalom, így aztán állandóan hozzák az utánpótlást. A délelőttök javarésze is ár irat vétellel telik «L — A vásárlók egyetlen dolgot kifogásolnak, a zsúfoltságot. — Régi problémánk. Zöldséget nem tudunk adná, mert nincs hova tenni a ládákat. Korábban már szóba került a bővítés. A környékbeli lakók vállalták, hogy ha az áfész ad anyagot, társadalma munkában segítenek az építkezésnél. A dologból mégsem lett semmi, mert az áfész lehetőségei is végesek. Talán a következő években. — Mondják, nagyon jó közösség dolgozik itt. —• Talán inkább egy kiváló szocialista brigád. Ezt bizonyítja az is, hogy a verse nymozga lomban mindig az élen végzünk. Nagyatád sok boltjában találkozhat a tanítványainkkal. Az az elvünk, hogy aki fölveszi a fehér köpenyt és a pult mellé áll, legyen igazi kereskedő. Egy ismeretlen üzletet úgy lehet a legjobban megismerni, ha belelapozunk a vásárlók könyvébe. Tegyük most ezt mi is Csurgón, a Csokonai utca 14-ben, a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat 492. sz. üzletében. Az üzletvezető-helyettes, Gáspár Józsefné nem fél a kérés teljesítésétől. Minden évre jut egy-egy bejegyzés. Hol dicséret, hol jogos kritika. 1978 decemberében egy nyugdíjas kereskedő dicsérte az ittenieket és kívánt boldog új évet. 1979 januárjában viszont az egyik környékbeli lakó a romlott csirkére panaszkodott. A következő két évben ugyancsak az elismerés szavai kerültek a füzetbe. Az idén egy nagyatádi asszony mondott köszönetét, mert elveszettnek itt csomagját megtalálták és megőrizték az eladók. A vásárlóközpont néhány száz méterre van, ám mégis a forgalomból kiesőnek tartják az üzletet. Nincs törzs- közönségük, csupná a diákok lskolatdényben. Három bolt, háromféle környezet és adottság. Közös bennük, hogy a vásárlók magukénak érzik mindhármat. Bhey Jem sajnos, régóta ismert — ,ondjaira, vagy a készletezés nehézségeire, buktatóira gondolunk, könnyen belátható, hogy ez sem könnyű feladat. Még akkor sem, ha az export — különösen, ha jelzőkéit ott áll előtte: konvertibilis — amolyan bűv- szó. Még így is sok fővállalkozói leleményre van szükség ahhoz, hogy az alvállalkozót átsegítse a szállítási fegyelem (azaz hogy éppenséggel fegyelmezetlenség) imént említett, már-már bevett s hovatovább elfogadott kátyúin, akadályain. Akad azért olyan vonatkozása is a dolognak, amely éppen azért okoz gondot, mert konvertibilis exportról van szó. A vállalatok megítélésének ugyanis az az egyik legfőbb szempontja, hogy melyik, mennyi devizát hoz az országnak. Ebben ninc6 is semmi különös. Csakhogy az átadott létesítmény ellenértékét, tudniillik „a hozott” devizát egyelőre csupán az export-fővállalkozónak írják jóvá. Jóllehet abban éppenséggel az alvállalkozók munkája, terméke, szolgáltatása is ugyanúgy benne van. Ez pedig magának a fővállalkozónak is legalább olyan rossz, hiszen éppen a fővállalkozásban való alvállalkozót részvétellel szemben teremt ellenérdekei Uséget. Ösztönzőbb szabályozókat Mindennek ellenére az utóbbi időben egyre több komplett létesítmény minősiti a magyar export-fővállalkozók munkáját. VA hagyományos KGST-piacok mellett egyre több afrikai, ázsiai, dél-amerikai országban működnek magyarok által épített kórházak, iskolák, gyárak... S ha egyszer terveink között szerepel a különféle rendszerek kivitelének bővítése, akkor — vé’hetően — előbb-utóbb az ezt megkönmyitő, elősegítő, a feltételeket tökéletesítő új intézkedések, szabályozók is megszületnek. ' J. A. S. Vágyunk a jó szóra Még mielőtt nyugdíjba ment volna egy kedves, idősebb ismerősöm, többször is beszélgettem vele. Olyan tervei voltak, hogy ha kérik, rövid pihenés után újra munkába lép, visszamegy vállalatához, s — ha nem is annyit, mint korábban — ismét dolgozni fog. Szükség is lett volna erre, elismert, jó szakember, rengeteg fiatalt nevelt, munkáját, több kitüntetéssel jutalmazták. Mégis másutt vállalt nem szakmájába vágó feladatot. Ennek okáról — amikor nemrégen találkoztam vele — nem szívesen beszélt. Csupán ennyit mondott: „Egy szóval sem mondták, hogy számítanak rám". Több évtizedes munkája után úgy távozott munliahe- lyéről, mint egy idegen. Megkeseredett szájízzel, mert a vállalat vezetőségétől kapott értesítés csupán azt tartalmazta, hogy elérkezett nyugdíjba vonulásának ideje, s ezért a Munka Törvénykönyv ilyen és ilyen pontja alapján munkaviszonyát megszüntetik. Egy jó szó, egy mondat, amellyel megköszöntek volna a becsülettel leszolgált időt, nem volt benne. Igaz, akkor még gondolhatta, hogy sor kerül egy búcsúkézfogásra, elhangzik néhány bará-ti szó, de ez is elmaradt. Mint ahogy az is, hogy szükség lenne nyugdíjasként is munkájára. Joggal érezhette, hogy fölöslegessé vált, s jobb lesz, MAI I KOMMENTÁRUNK ■ha másutt ajánlja föl tudását. Az is joggal bántotta, hogy tudta: vállalatánál kevés a jó 'szakember, s ennek ellenére nem marasztalták egyetlen szóval sem. Büszke volt szakmai tudására. Soha nem tűrte el egyetlen munkatársától sem, hogy munkáját hanyagul ^végezze, mindenkitől lelkiismeretességet köveiéit, s ebben 6 mutatott példát. Ezt diktálta szakmaszeretete. Sok kitüntetést, elismerést kapott, ám végül azt a pár emberi szót, amelyet mindennél többre tartott volna, nem kapta meg. Nem egyedül érez így. 'Valamennyien vágyunk arra, hogy munkánkat, igyekezetünket ne csupán az esetleges jutalmak- kai. kitüntetésekkel, hanem jó szóvál vs elismerjék. Néhány vezető a sok elfoglaltsággal magyarázza, hogy erre sajvas nem jut idő. Pedig erre kell idol találni. Nap- jainklytn sokat beszélünk a jó munkahelyi légkörről, a kedvvel végzett, hatékony munkáról. A jó szó ennek fontos és nélkülözhetetlen kelléke. Jobban kellene élni ezzel a lehetőséggel. Főkéút akkor nem szabad megfeledkezni erről, amikor egy ember a több évtizedes, becsülettel végzett munka után nyugdíjba megy. Sz. U’ Javullak a postások ...... '.' A megváltozott gazdasági körülmények között is sikerült teljesíteni a posta éves terveit, s megállítani a postai szolgáltatások színvonalának további romlását — állapította meg a Postások Szakszervezetének központi vezetősége csütörtöki ülésén. Az elmúlt időszakban nagy erőfeszítéseket tettek a munkakörülmények javítására: sok régi épületet felújítottak, s jónéhány új postahivatalt építettek, folyta- tódott a, nehéz fizikai munka és a postaforgalom gépesítése, fejlődött a munkavédelem. Ez utóbbival kapcsolatban a központi vezetőség felhívta a figyelmet a munkavédelmi előírások megtartásának fokozott ellenőrzésére. Lila székek Angliába Nagyobb önállóság — növekvő termelés Az év elején új módszert vezettek be a nagybajomi Somogy Ipari Szövetkezetben. Négy részlegüknek és üzemüknek nagyobb önállóságot biztosítottak munkájuk szervezéséhez, végzéséhez. Ennek tapasztalatairól érdeklődtünk Fonyódi Béla elnöktől. — Ezt azért határoztuk el, hogy ösztönözzük őket a korábbinál is nyereségesebb gazdálkodásra, s ennek érdekében kisebb tételű megrendeléseket is elvállaljanak. Ez a hatáskör biztosítja részükre az önálló munkásfelvételeket, elbocsátást, a fegyelmi jogkört. A termelési tanácskozásokon is önállóan számolnak be munkájúkról, ismertetik terveiket. A leglényegesebb: nyereséges gazdálkodás esetén ők döntenek üzemük, részlegük bér- és műszaki fejlesztéséről. Több példa is igazolja, hogy helyes volt ez a döntés. Az előző években faipari üzemük főként hagyományos, nyers színű bútorokat készített. Most angol megrendelésre 400 lila széket gyártanak, Hollandiába pedig fejőszékeket kék, piros és nyers színben, összesen 20 000 darabot. Terveztettek és elkészíttettek egy fenyőrönköt feldolgozó szalagfűrész. Nagybajom környékén sok az erdő, a fenyő, s ha ők dolgozzák fel, lényegesen kedvezőbb áron tudják majd ajánlani termékeket. Azt tervezik, hogy a somogyi fenyőből széket, asztalokat, támlás és. támla nélküli padokat gyártanak jövőre. Több üzemmel, kisipari szövetkezettel ‘ kötöttek együttműködési szerződést ajtók, ablakok gyártására. Ez évben 3400-at szereltek össze. Elsősorban a lakossági igényeket elégítik ki a Tüzép- telepek révén. Nagy az érdeklődés a lakóépületekhez alkalmazható, hőszigetelő termopán üvegekkel gyártott ajtók, ablakok iránt, jövőre 1500—2000 darabot készítenek majd ezekből. A faipari részleg termelése az év első felében 25 százalékkal volt több, mint a múlt év hasonló időszakában. De a vasipari üzem első félévi jelentős termelés- növekedése is igazolja, hogy eredményesen élnek a nagyobb önállósággal. Ez évben egyebek között a Ka- posméről Építőipari Szövetkezet részére 1000 darab kazánhoz gyártanak alkatrészt, a Csepel Autógyárnak pedig 800 konténert. A konfekciórészleg eddig csak műbőr kabátot gyártott. Most megállapodtak a pécsi kesztyűgyárral: nyolcszáz sertésvelúr kabátot készítenek részükre az idén. Férfi- és gyermeknadrágból 40 000 darabot küldenek a kaposvári, pécsi és szekszárdi üzletekbe. A Somogy Ipari Szövetkezet évi terve 70 millió forint. A nagyobb önállósággal megbízott részlegek, üzemek vállalása nyomán lehetőség nyilt arra, hogy az idén a tavalyi 4 millióval szemben már 6,5 millió forint 'értékű terméket gyártsanak tőkésexportra. SOMOGYI NÉPLAP
