Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-22 / 224. szám

A minőségmegőrzésért Példa a tárolásra Nagyatádról Fordult a kocka. Míg ta­valy burgonyából nagy volt a kínálat, alig volt kereslet; az idén alig akad burgonya, viszont szerfölött nagy Irán­ta a kereslet. A kedvezőtlen időjárást a dél-somogyi krumpli is megsínylette az idén. Cergó Sándortól, a Somogyi burgonyatermesz­tési rendszer vezetőjétől hal­lottam, a tervezett mennyi­ségnek csupán hetven, jobb esetben nyolcvan százalékát tudják betakarítani. Más­hol lényegesen nagyobb a veszteség, így fontos, hogy minden szem krumplit föl­használjanak, körültekintő tárolással és kezeléssel a lehető legkisebbé téve a további veszteségeket. A módszerre vonatkozóan Nagyatádon kaptunk vá- \ laszt, ahol a Szövetkezeti Zöldség—gyümölcskert-ske- delmi Egyesülés a minőség­kímélő átvételről és tárolás­ról tartott tanácskozást és bemutatót Dr. Horváth Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tudományos mun­katársa szerint a jó minőség egyre inkább előtérbe kerül. Ehhez pedig a megfelelő fajtáin az agrotechnika elő­írásainak betartásán kívül gondos betakarításra van szükség. A földből kikerülő burgonya legalább két hétig rendkívül érzékeny, akkor érheti a legtöbb károsodás. Ma még sok helyen az a gyakorlat, hogy a földből kikerülő burgonyát vontató­ra rakják, elviszik valame­lyik majorba, ott leteszik, majd válogatják, újból gép­re rakják, s úgy szállítják az átvevőnek. Pedig a moz­gatással, a zötyköléssel kárt okozunk. A szakemberek sze­rint az volna a legegysze­rűbb, ha a földekről egyből a tárházakba kerülne a ter­més, a legkevesebb mozga­tással. Báli Gyula, a megyei Zöld­ért igazgatója úgy tartja, hogy az átválogatással több kárt okozhat a termelő, mint amennyi hasznot elér­het ezzel, ők vállalkoztak elsőként a burgonya újszerű átvételére. Tárházukban a gyakorlatban mutatták be ezt Traktor érkezik az iha- rosberényi szántóföldről, szállítószalagra öntik a bur­gonyát, ügyes asszonyok a féreg rágta darabokat kisze­dik, s néhány perc múlva már végső helyén a krump­li. Legközelebb majd csak akkor nyúlnak hozzá, ha az üzletekbe szállítják. Akkor­ra pedig a termény sérülé­kenysége elmúlik, garantál­tan jó minőségű kerül a boltba. Az igazgató a művelődési házban elhangzott előadások után kérdésünkre elmondta: az új átvételi rendszer ga­rantálja a jobb minőséget. Ugyanakkor biztosítékuk van arra is, hogy lesz mit az üzletekbe szállítani. — Az üzlet ebben az — mondta —, hogy jó' a bur­gonya. A másodosztályú pe­dig elenyésző. Az új átvételi rendszer előnyeit a szakemberek iga­zolták, s elmondták, hogy a többi Zöldért vállalatnál is hasonló megoldásokat kel­lene keresni. Ezért is hív­ták meg azoknak a vezetőit. Am ami jó a Zöldérbnek, jó-e a termelőnek? Ily és József, az inkei termelőszö­vetkezet elnöke szerint: — A bevételeink azzal, hogy válogatás nélkül adjuk át a termést, nem csökken­nek. Így természetesen meg­éri, hiszen nem kell válo­gatnunk; takarékoskodha­tunk a munkaerővel, meg­gyorsíthatjuk a betakarítást, kevesebb le6z a veszteség. Amikor lejönnek a kombáj­nok a földekről, mi elfelejt­hetjük a burgonyát. Ezért is ajánljuk mindenkinek ezt a módszert. N. J. Korszerűsítik a téglagyárakat összesen 40 téglaipari be­ruházás zajlik napjainkban. Ezek egy része már jövőre érezteti hatását, 1986-ra pe­dig — a gépimport-engedé­lyektől függően — a tervek szerint 66 millió darabbal több kisméretű téglát ter­melnek majd a beruházások eredményeképpen. A magánépítkezések szá­mának növekedése halaszt­hatatlanná tette az amúgyis sürgető téglaipari rekonst­rukciót, s az irányító szer­vek hathatós támogatásával elsősorban a kisméretű tég­lák gyártásánál máris több üzemnél részleges, illetve teljes korszerűsítést végez­nek. Pillanatnyilag 114 tég­lagyár működik hazánkban, ebből 74 hagyományos tech­nológiájú, döntően kézi munkára alapozott üzem. Közülük nyolc gyárban tel­jes rekonstrukcióhoz kezd­tek, további négy esetében pedig most döntenek a kor­szerűsítési tervekről. A nyolc gyár, amelyekben a termék mozgatását teljesen gépesíteni kívánják, 1985- ben lesz kész, s összesen 22 A progresszív — elektroni­kai, műszer-automatikai, könnyűipari — ágazatok sú­lyának növekedése jelzi, hogy az utóbbi egy—másfél évti­zedben már korántsem csu­pán mennyiségi, kapacitás- növelő fejlesztés folyt az iparban. Az ipar szerkezetja- yitó beruházásaiban — szá­mítástechnikai, elektronikai, gyógyszer, növényvédő szer, mtermieder-program — már a minőségi tényezők kerül­tek előtérbe. Ezek hatására * magyar ipar belső szerkezete egyre jobban hasonlít a gazdasági­lag fejlett szocialista és tő­kés országokéhoz. A gépipar adja az ipari termelés .csak­nem 30 százalékát, a vegy­ipar részaránya közeledik a 20 százalékhoz, a könnyűipa­ré — mintegy 16 százalék — csökkenő tendenciájú. Bázis és feldolgozóipar Legföljebb két vonatkozás­ban tér el egy-egy adatunk a fejlett országoktól: magas az élelmiszeripar aránya ha­zánkban, 20 százalék, s ez épp az ország természeti adottságaiból, azok bölcs ki­aknázásából következik. Ugyanakkor meglehetősen nagy, tíz százalék körüli a kohászat részesedése, ez vi­szont természeti adottsá­gainkból nem következik. A kohászai egyfelől az öt­millió téglával termel majd többet, mint a korábbi évek* ben. Ugyancsak 1985-re fejező­dik be annak a 16 tégla­gyárnak a részleges rekonst­rukciója, ahol szintén gépe­síteni kívánják a nehéz fi­zikai munkák egy részét. Munkábaállásúk újabb 25 millió téglát jelent majd évente Már jövőre termelni fog az a 16 üzem, ahol csak ki­sebb fejlesztéseket végeznek (például szárítókapacitás- bővítés). Ezek a korszerűsí­tés után 19 millió téglával többet tudnak termelni, mint azt megelőzően­Két hónap óta már a pró­baüzemet végzik a Solymár I-es téglagyárban. Az 1984- től évente 40 millió kismé­retű téglát előállító üzemben teljesen kiküszöbölték a ké­zi anyagmozgatást: az agyag kibányászásától a készáru­csomagolásig mindent gé­pekkel végeznek. A gyár gyakorlatilag már most tel­jes értékű része a téglaipar ez évi kínálatának: a kéthó­napos próbaüzem alatt már­venes évek iparosításának, a magyar ipar alapjai leraká­sának öröksége, másfelől a nagyszabású közúti jármű­program, illetve a szerszám- gépipari, építőipari, hajó-, daru- és kazángyártási, kon­zervgyári ó-gépsor fejleszté­sek részeként, feltételeként született meg. A termelőeszköz-gyártás nem nélkülözheti a biztonsá­got nyújtó, saját nemzetgaz­daságon belüli kohászati bá­zist, enélkül nincs ütőképes ipar. Valóban arra kell tö­rekednünk, hogy nagy élő- munkatartalmú termékeket gyártsunk, de azért valami anyag akkor is kell, amire.a sok ezer mérnökára, konst­ruktőri lelemény rákerülhet. Soha nem az volt a baj, hogy ütőképes kohászatot építettünk ki — e kérdés hozzá tartozik iparosításunk múltjához —, hanem hogy termelését nem tudtuk elég­gé, akár több lépcsőn át, egyre magasabb értékűvé feldolgozni, mielőtt a termé­ket kiszállítottuk az ország­ból. Végsősoron az is a ko­hászat hatásfokát rontja, ha túl nagyok azok az öntvé­nyek, amelyekből egy-egy is 3,6 millió téglát termel­nek. A gyárak felújításával, Il­letve továbbfejlesztésével egyidejűleg erőfeszítéseket tesznek a termékek korsze­rűsítésére is. Az idén ké­szülő csaknem 2 milliárd téglából 320 millió le^z iga­zán korszerű (az 1985j-íg, il­letve azon túl is érvényes hőtechnikai elvárásoknak megfelelő) termék, 1985-re ekek száma már eléri a 450 milliót. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Válla­latnál négy gyárban tart a kisebb-nagyobb méretű kor­szerűsítés. Somogybán a ta- bi téglagyár 90 millió forint értékű rekonstrukciója je­lenleg a vállalat legnagyobb korszerűsítési programja. Zalában a zalaszentgróti, a molnári és a dióskáli tégla­gyárakat kisgépekkel szere­lik föl, ezek 5—10 millió fo­rintot igénylő munkák. Több korszerűsítési és beruházási tervvel rendelkezik még a somogy—zalai vállalat, ám ezek pénzügyi lehetőségei még nincsenek tisztázva­NC-szerszámgép teste kike­rül. A következő időszakban a már kiépített korszerű ter­melőkapacitások versenyké­pességének fokozása a leg­fontosabb célunk. Ehhez per­sze nélkülözhetetlenül szük­ség van a termelési ráfordí­tások további csökkentésére, a munkaidő és a géppark jobb kihasználására, a kül­kereskedelmi szervező és pia­ci munka javítására és a ha­zai ipar belső kooperációjá­nak fejlesztésére. Termékeink életkora 1981-ben a magyar gépipar gyártmányválasztékának át­lagos életkora 6 év volt. Ez azt jelenti, hogy az akkor gyártott gépipari termékek többségét a hetvenes évek elején, de jelentős részét 1975—76 körül tervezték, il­letve vették át a licenciákét, a know-how-t Következés­képpen e gyártmányösszetétel jelentős része a nemzetközi műszaki fejlődés utóbbi 10— 15 évben született eredmé­nyeit hordozza. Régebbi mér­cével nézve az egyáltalában nem korszerűtlen színvonal Iparunk jelene és jövője A versenyképesség Budapesti nemzetközi vásár Lada, Skoda és Trabant Nem kedvelem elautóso- dott világunkat. Viszont ezzel együtt — s másokkal karöltve — * kénytelen va­gyok elismerni: autó nél­kül ma már nem megy ... S ha így van, hát nem baj, ha az a gépkocsi jó is meg 6zép is. Nos, a BNV-® mind­kettőre volt példa. Sokan bámulták az Ope­lokat, valamint a japán ko­csikat. Semmi kétség: 4,5—5 literes fogyasztást garantáló és a Trabantnál egy kicsivel jobb járgányok méjtán arat­tak tetszést. Mégsem ezeket nézték a legtöbben. Inkább azt — s ez bizonyítja reali­tásérzékünket — amit, ha nem is könnyen, de elérhet. A Skodákról általában el­ismerően nyilatkozott a né­zősereg. Külsejét tekintve talán ez az autó a legfor- másabb a KGST-országokban gyártottak 'közül. A közis­mert 120-ashoz némiképp hasonlító, de áramvonala­sabb új Skoda gondos for­matervezésről tanúskodik. Az új Ladát mustrálták ta­lán a legtöbben. 2107-es jel­zéssel adta ki a gyár ezt a modellt Gazdagon krómo­zott erőteljes. hűtőrácsa többeknek a figyelmét föl­keltette. S végül emlékezzünk meg a Trabantról! Egy kombi is volt ott ebből a kisautóból. Nem sokat' változott: né­hány kényelmi berendezés­sel, például beépített fej­támlával egészítették ki. A hagyománytisztelő „papír­jaguár” azonban így, a vál­tozó időkkel dacoló állapo­tában is többekben ébresz­tett v4gyakat. Ha másért nem, hát tűrőképességééért, igénytelen „öszvértermésze­téért”. Az új autóktól egy macs- kaugrásnyira megint csak sűrűsödött a tömeg. Nem vé­letlenül: ott a Lenti Fa- és Fémipari Szövetkezet állí­totta ki Barkasra épített la­kóautóját. Ilyesmivel eddig csak a határt Hegyeshalom felől átlépők rendelkeztek. Ezután, ha nem is sokan, itthon is besorolhatják ter­veik közé a túraautót A szö­vetkezet szakembereitől megtudtuk: 200 ezer forint körülire saccolják a Barkast ha... Ez a „ha” pedig annyit jelent, hogy az adó­zás feltételeit még nem tisz­tázták pontosan. Az ár tu­lajdonképpen nem sok, ha azt számítjuk, hogy meny­nyibe kerül, mondjuk, egy hétvégi ház telekkel. A fel­építményben 5—6 emberszá­mára van kényelmes alvó­hely; kicsi főzőalkalmatos­ság, 60 literes hűtőszekrény és egy apró zuhanyozó teszi összkomfortossá a járművet. Ennyit a négy keréken guruló holmikról. S ha a mellettük levő pavilonba be­lépünk, akkor találkazunk a többi „szörnyeteggel”. Ezek­re egyéb okok miatt aggat­tam a nem éppen dicsérő szót Pénztárcafaló ragado­Félszáznál több belföldi — többek között a kaposvári Mezőgép — és külföldi ki­állító jelentkezett a szep­tember 27-től 30-ig tartandó VII. bábolnai napokra. E rendezvény a mezőgazdasá­gi gépeik egyik legnagyobb európai bemutatója. Több híres külföldi cég — pél­dául a Claas, a Fiat, a Ba­yer, a Bioveta és a Trak­torexport — mutatja , be legújabb gyártmányait. A külföldi világcégek mellett többek között a Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyár, a Mezőgép Tröszt és a Mar- tonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet jelentette be részvételi szándékát. A ren­Ax elektronizált, mániatűri- zált gépipari gyártmányok számának növekedése a faj­lagos anyag- és energiaszük­ségletet is tartósabhan, gyö­keresen és jelentősebben mérsékelné, mint ma a leg­szigorúbb takarékosság. A legjobb anyagtakarékosság valóban a miniatürizálás, s ebben a mikroelektronika so­kat segít ­Gerencsér Ferenc (Folytatjuk.) zók ugyanis mindannyian. A horgászcikk-kavalkádról csak annyit: egy beavatott órákig beszélhetne róla, túl­zások nélkül is. Azután kö­vetkezik az Interplay-expo, a BNV-vel együtt rendezett szakvásárok egyike. Végre igazán sok jó hazai játékkal, végre úgy, hogy nemcsak a Lego-csodákat bámulják sz­emberek! Újra megjelent a somogyi származású Kelemen József formatervező által készített elemes játék, re­mélhetőleg ezúttal a gyártó cég jobban fölkészült a so­rozattermelésre. Csak a szü­lők pénztárcája bírja azt a rohamot, amit a sokféle új­donság tömeggyártása indít majd — ha indít! Legyünk azonban most az egyszer derűlátóak, és reményked­jünk. Még mindig jobb okos, jó játékokra pénzt kiadni önként, mint rosszakra, fan­táziátlanokra kényszerből. l. r. dezők — a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát, az IKR és az ugyancsak bábolnai BCR Művek — csak olyan cégeket, vállalatokat hívtak meig a bemutatóra, amilye­nek új s bevezetésre már al­kalmas gyártmányokkal, el­járásokkal jelentkeztek­A kukoricatermelés gya­korlati bemutatóján új trak­torok és a talajművelés, a vetőmagágykészítés, a beta­karítás újdonságai láthatók. Fölkereshetik az érdeklődők az IKR kukoricakísérleti központját, ahol 12 ország 39 intézetének 351 hibridje vesz részt a fajta- és tech­nológiafejlesztő kísérletek­ben; Az egyik érdekesség lesz az irányított növény­táplálási bemutató. Az állattenyésztési bemu­tatón a Tetra tenyésztési programok új eredményei láthatók majd, a hozzájuk kapcsolódó takarmányozási rendszerekkel együtt. Az állattenyésztés technológiai újdonságai között szerepel­nek a baromfi- és sertéstar­tás korszerűsített etetői, ita- tói és energiatakarékos klí­maberendezései. Somogyi kiállítója is les* a rendezvénynek: a Mezőgép Tröszt kaposvári tagvállala­ta is bemutatja gyártmá­nyait Csúz Imre Igazgató- helyettes elmondta: — Régebbi gyártmányain­kat és újdonságainkat is el­visszük a bemutatóra. Az újak közül a legtöbbet a KTM—4000 jelű kombinált talajművelő géptől várjuk, és sikert remélünk a KRA— 901-es önjáró gépekre és traktorokra szerelhető árok­ásótól is. A bábolnai napok számunkra a legfontosabb hazai kiállítás, mert itt mű­ködés közben tudjuk bemu­tatni termékeinket és meg­ismerhetjük a vetélytársakat is. Itt lesz egyik nyugati partnerünk, az NSZK-beli Gehle cég, várhatóan egyez­tethetjük velük terveinket és üzletkötésre is sor kerül. SOMOGYI NÉPLAP Szeptember 27-től 30-ig Bábolnai napok A gond azonban az, hogy ép­pen a 70-es évek végén a gépipar legtöbb ágazatában új műszaki színvonal kibon­takozása kezdődött el: az elektronizálás* az automati­zálás, a miniatürizálás* a kis energiafogyasztású konstruk­ciók elterjedése, ezek telje­sítményének egyidejű növe­kedésével. A szemlélet, a műszaki tartalom, a műsza­ki kultúra lépett meredeken új szakaszba. A helyzetet tehát nyugod­tan jellemezhetjük úgy, hogy megindult a termékváltás és gyorsult is az utóbbi 3—i év­ben, de a tempó nem volt elégséges. Már azért sem, mert a követelményeik is új­ra változtak. Versenyfutás ez, népes mezőnyben. A termékváltás felgyorsítá­sával és a mikroelektronikai program végrehajtásával te­hetjük e verseny sikere ér­dekében a legtöbbet. Ezek egymással is összefüggnek. Hiszen az elektronikai prog­ram elsősorban az úgyneve­zett berendezésorientált in­tegrált áramkörök hazai gyártását kívánja megala­pozni és bővíteni. A cél te­hát nem az, hogy a magyar ipar önálló elektronikaial- katrész-szállitóként jelenjen meg a piacon, hanem — ez felel meg a realitásoknak —, hogy a termelőeszközök és az ipari fogyasztási cikkek korszerűsítését segítse elő az elektronizált konstrukciók számának növelésével. Tehát az a cél, hogy a világpiacon már ismert magyar gépipari termékeik rövidesen nagy fo­kon elektronizált kivitelben készülhessenek — anélkül, hogy ehhez az ipar import­szükségletét növelnünk, keile­Szűkítsük a rést A többi kőét elsősorban ezzel léphetjük át azt a rést, amely termiékeink és a vi­lágpiaci kínálatban a hetve­nes évek végétől gyorsan szaporodni kezdő legújabb konstrukciók között tágulni kezdett.

Next

/
Thumbnails
Contents