Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-15 / 218. szám
Nemzetközi sajtóértekezlet Moszkvába«« A genfi tárgyalások sikerét az amerikai fél hátráltatja Magyar autóbusz súlyos közlekedési balesete Ausztriában Súlyos »utóbusz-szerencsétlenség történt tegnap a reggeli órákban Ausztriában. A Medicor Művek Debreceni Gyárának csoportját szállító autóbusz Graz mellett egy szakadékba zuhant. A baleset következtében életét vesztette Ecsedi András 44, Ecsedi Andrásné 44, Gavallér Miklósáé 40, Gergely Istvánné 41, Hegyesi Sándor 47, Kozmáné Simon Elvira 35, Körte lmréné 39, Magyar Lajosné 48, Márkus Sándor 42, Molnár László 33, Sárt Imre 42, Vóth János 38 éves debreceni és Farkas Ilona 30 éves kábái lakos. Sérülést szenvedtek 33-an, akiket grazi kórházakban ápolnak, közülük Tóth Jártas né és Köne Imre debreceni lakos állapota válságos. Az osztrák hatóságok a magyar hatóságok bevonásával folytatják a baleset körülményeinek vizsgálatát, ' * ; Az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról Géniben szeptember 6-án felújított szovjet—amerikai tárgyalásokon egyelőre nincs jele annak, hogy az Egyesült Államok változtatott volna korábbi álláspontján — jelentette ki szerdán Moszkvában Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese. Kornyijenko Szergej Ah- romejev marsallal, a Szovjetunió fegyveres, erői vezérkari főnökének első helyettesével az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról tartott sajtóértekezletet a szovjet és a nemzetközi sajtó képviselőinek. A sajtóértekezleten tett nyilatkozatában Georgij Kornyijenko felhívta rá a figyelmet, hogy az Egyesült Államoktól és, a NATO-tól függ, lesz-e megállapodás á genfi tárgyalásokon. Nyomatékosan leszögezte: senki sem gondolhatja komolyan, hogy a Szovjetunió akár az Egyesült Államok által javasolt nullám eg oldást, akár az úgynevezett közbülső megoldást elfogadná,' hiszen mindkét javaslat lényege az, hogy a Szovjetunió egyoldalúan csökkentse európai nukleáris fegyverzetét. Ha az amerikai küldöttség ezúttal is ilyen megállapodásra kapott megbízásit, akkor csak azt jelentheti, hogy az Egyesült Államok még csak nem 4s gondol kölcsönösen elfogadható megállapodásra, hanem kizárólag Pershing—2-es rakétái és robotrepülőgépei mielőbbi európai telepítésére törekszik. A felelősség az események ilyen., alakulásáért, amely nem a nukleáris szembenállás szintjének csökkenéséhez, hanem növeléséhez vezetne, fokozva ezzel a háborús veszélyt, az Egyesült Államokra, valamint a vele együttműködő NATO- és, NATÖ-n kívüli szövetségeseire hárul. Ahromejev marsall nyilatkozatában a Szovjetunió és a NATO közötti európai erőviszonyokról szólt, megállapítva, hogy a két fél kősóit viszonylagos erőegyensúly van a közepes-hatótávolságú hordozóeszközök, tehát a rakéták és repülőgépek tekintetében. Ami a nukleáris rotobanótolteteket illeti, e téren a NATO fölénye mintegy másíélszeres. Az Éscak-atlanti Szövetség jelenleg Európában 857 közepes hatótávolságú, nukleáris töltetet hordozó eszközzel rendelkezi/k’: az NSZK-ban és Nagy-Britanniában állomásozó F—ill!l-es és F—4-es amerikai repülőgépekkel, az európai partok mentén cirkáló repülőgép-anyahajó- kon lévő A—6 és A—7—P jelzésű repülőgépekkel — összesen több mint 650 darabbal. Nagy-Britannia tulajdonában 64 Poláris-rakéta van, Franciaországnak 98 rakétája és 44 Mirage—1 típuNagy bunkó ■ eszkalációval A cím magyarázatra szorul. Nagy bunkónak a századforduló harcias amerikai elnöke, Theodore Roosevelt katonapolitikáját nevezték. Ez a politika deklaráltan a nyers erőn, egészen pontosan a tengerészgyalogosok sűrű bevetésén alapult. A világ — és nem utolsósorban Amerika — lapjai ezekben a napokban nem véletlenül idézik oly sűrűn a nagy bunkó fogalmát. Es azt az ugyancsak tőle eredő receptet, amely szerint „ha be akarsz hatolni egy térségbe, küldj oda tengerészgyalogosokat; akkor már megvédésükre újabbakat küldhetsz,. Libanon partjainál és szárazföldjén most valami ilyesmi történik- A partokon — igen erős flottaegységek kíséretében — ott áll az Eisenhower anyahajó, bizonyos értelemben igencsak stílszerűen. A névadó ugyanis az a tábornok-elnök, aki először küldött „börnyakúakat” (amerikai tengerészgyalogosokat) Libanonba. (most már többesszámot használhatunk, mert az Eisenhoweren kívül megjelent a térségben a Tarawa nevű helikopter-arvyahajó is). Ráadásul a Pentagon új parancsa úgy szól, hogy az amerikai hajók legénysége, „ha a helyzet úgy alakul”, partra is szállhat Libanonban. Mindehhez az.amerikai alkotmány szerint a kongresz- szus engedélye kell — illetve kellett volna. Reagan azonban folytatja azt a taktikáját, hogy úgynevezett kényes kérdések esetén egyedül dönt — és utólag próbálja megszerezni a honatyák beleegyezését. A döntés stílusa és tartalma azok véleményét erősíti, akik szerint (elsősorban Clark nemzetbiztonsági tanácsadó szerepének aránytalan megnövekedésével) a Fehér Házban most már alig hallatszik más hang, mint a héják vijjogása. H. E. sú bombázója. A NATO őszsz-esen 1162 tengeri és földi telepítésű rakétával, valamim körülbelül 700 közepes hatósugarú harci repülőgéppel rendelkezik. Ezek hatósugara 1000—4500 kilométer, s ez lehetővé teszi, hogy elérjenek szovjet célpontokat, egészen az Uraiig. A NATO- erőkkel a Szovjetunió 938 hordozóeszköze áll szemben: SS—20 és SS—4 rakéták, valamint közepes hatótávolságú bombázók.’ Kérdésekre válaszolva Ahromejev marsall a továbbiakban kitért arra a szovjet javaslatra, hogy a Szovjetunió nemcsak leszerelni, hanem megsemmisíteni is hajlandó egy esetleges csökkentési megállapodás hatálya alá eső, jelenleg európai részen tartott közepes hatótávolságú rakétáit. A megsemmisítés ebben az esetben azt jelentené, hogy a tárgyalásokon kidolgozott módszer alapján megsemmisítenék magukat a rakétákat és az indítóállásaikat is. Magától értetődik, hogy ennek fejében az Egyesült Államoknak is le kellene szerelnie, vagy meg kellene semmisítenie azokat az objektumokat és berendezéseket, amelyeket Európában a rakétatelepítés előkészítéseként már létrehozott. A vezérkari főnők első helyettese megerősítette, hogy a Szovjetunió, mint azt már Genfben is bejelentette, egy kölcsönösen elfogadható megállapodás esetén kész lenne lemondani azokról az Uralom túli területein lévő SS—2A-as rakétáiról is, amelyek elérhetik Nyugat-Euró- pa területét Kornyijenko Ismételten határozottan leszögezte, hogy a közepes hatótávolságú nukleáris erők európai egyensúlyának alacsonyabb szinten történő megteremtésekor a Szovjetunió semmiképpen sem hajlandó lemondani Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris fegyverzetének figyelembevételéről, amely mellett 1980 októbere, a tárgyalások kezdete óta határozottan kitart. Mint mondotta, korábban a NATO részéről is elismerték, hogy ezeket az erőket számi-, tásba kell venni egy megállapodásban. Így tehát nem a Szovjetunió ' magatartása változott, és vált keményebbé a genfi tárgyalásokon, hanem az Észak-atlanti Szöyetség távolodott el negatív irányba saját korábbi álláspontjától. A Szovjetunió kitart az egyenlőségen és az egyenlő biztonságon alapuló megállapodást szorgalmazó álláspontja mellett, és sem most, sem a jövőben nem tesz egyoldalú engedményeket. Ami a cím másik fogalmát illeti, az amerikai és a világsajtóban mostanig sűrűn szerepel az eszkaláció (magyarul: a lépcsőzetes felfejlesztés) fogalma is. Ez a kifejezés komor vietnami emlékeket idéz; a hírhedt ton- kini incidensre hivatkozva annak idején Johnson elnök használta először. A módszer ott is ez volt: küldj katonákat egy térségbe, aztán küldj újabbakat a védelmükre. Ma már minden iskolás tudja, mi lett a végeredmény ott, Indokínában. A Fehér Ház legújabb kettős rendeletében egyszerre jelenik meg a nagy bunkó és az eszkaláció fogalma. Egyrészt újabb kétezer tengerészgyalogost küldenek a korábbi ezerkétszáz „védelmére”, Másrészt — és katc>- napolitikailag ez nagyon komoly fejlemény — az amerikai egységek légitámogatást kérhetnek a partoknál állomásozó anyahajókról A legfontosabb fórum A hagyományokho* hűen szeptember harmadik keddiétől, idén tehát szeptember 20-tól mintegy három hónapig végzi munkáját az ENSZ-közgyűlés . 38. ülésszaka. Hatékonyságát számosán vitatják, megreformálását sem kevesen sürgetik, abban mégis minden szakértő egyetért, hogy válsággócokkal teli, feszültségtől terhes világunkban az Egyesült Nemzetek Szervezetének nélkülözhetetlen diplomáciai szerepe van. A bírálatok egy része jogos is: az ENSZ határozatait sokszor, sokan megszegik, közvetítő, jó- szolgálati próbálkozása nem egyszer sikertelen. Ám ne feledjük, a New York-i üvegpalota épp e korlátáival, kudarcaival együtt igazán hű tükre mai világunknak. Ezek a megállapítások különösen igazak az ENSZ- közgyűlés évenkénti ülésszakára. Ez Földünk talán legfontosabb fóruma, hiszen nincs még egy olyan hely, ahol ennyire összpontosulva jutnának kifejezésre az államok ellentétei, összefonódó, vagy szembenálló érdekei, a vitás kérdésekről alkotott véleményük. A közgyűlés alkalmat kínál a külügyminisztereknek a kétoldalú megbeszélésekre, a nemzetközi kapcsolatteremtés és -tartás elsőrangú színhelye. Itt — a Biztonsági Tanáccsal ellentétben — nem kötelező jellegű határozatokat hoznak, hanem csak javaslatokat fogadnak el. A közgyűlési ajánlások megszavazásához nincs szükség a nagyhatalmak egyetértésére, vagyis nem érvényesül a vétójog. A szavazásoknál általában az egyszerű többség dönt. Még így sem könnyű persze bármilyen összhangot kikovácsolni, hisz a világszervezet munkájában ma már 150-nél több ország — az egykori alapító létszám háromszorosa — vesz részt. A bővülő taglétszám, a Hollai Imre (középen) a 38. ülésszak kezdetére fejezte be egyéves elnöki megbízatását — balra Pérez de Cuellar, • világszervezel főtitkára. lehűlt nemzetközi légkör, a szaporodó válsághelyzetek egyaránt magyarázzák, hogy évről évre nő a közgyűlés napirendjére kerülő problémák száma. A legfontosabb várhatóan idén is a béke, a biztonság, a leszerelés ügye lesz. Az elmúlt ülésszakokon a szocialista országok számos, élénk visszhangot kiváltó javaslattal álltak elő. A Szovjetunió például bejelentette: lemond a nukleáris fegyverek első- kénti bevetéséről. összességében mégsincs előrehaladás, a nyugati válaszok elmaradtak, s a szakértők szerint a világszervezetben sem remélhető áttörés, amíg nem jön létre megegyezés a szovjet—amerikai tárgyalási fórumokon. E kérdéskörben tehát főként a Genfben elért — pozitív vagy negatív — eredmény fog alapvető hatást gyakorolni. A realitásokat felmérve, szerény várakozással kell szemlélni a világ kínzó válsággócairól folyó közgyűlési viták kimenetelét is. A Közel-Kelet például talán a legjobb bizonyíték arra, hogy a tagállamok tevőleges akarata, együttműködése nélkül bármilyen határozat falra hányt borsó maradhat. A térség problémáinak, illetve a palesztinek helyzeté-' nek némileg elkülönítve tárgyalt rendezéséről ugyanis már jónéhány — elvileg kötelező — BT-határozat született, mindeddig eredménytelenül. A regionális problémák közt előreláthatólag ismét napirendre kerül az ellentmondásos kambodzsai és afganisztási kérdés. Aa előbbi ügyében párhuzarrtó- san folyik egy szélesebb, a délkelet-ázsiai helyzet megoldását, s egy szűkebb, Kambodzsa ENSZ-képviseletét érintő vita. Az USA, Kína, s az ASEAN-országok állásfoglalását ismerve egyikben sem várható előrelépés. A képviseleti vitában egyébként a szocialista államok célja az „üres szék” státusz elérése lenne, vagyis hogy a közgyűlés az el nem kötelezettek konferenciájához hasonlóan legalább vonja meg az egykori Pol Pútrendszer küldöttségének mandátumát. Afganisztán ügyében némi reményt ébresztett a főtitkár külön- megbízottjának közvetítésével folytatott tárgyalássorozat. Kevés esély látszik viszont az Irak és Irán közti háború befejezésére, Teherán már tavaly is a harcok beszüntetésére felszólító határozat ellen szavazott. Heves szócsata várható Falkland kapcsán: Argentína legalább a kérdés diplomáciai síkon való megvitatását követeli, míg Anglia ettől elzárkózik. Szintén hagyományos ütközőpont az emberi jogok kérdése. A deko- lonizációs kérdések közt évek óta Namíbia ügye áll az előtérben. Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár most augusztusban tett a térség- körutat, de Pretoria merevsége miatt a patthelyzetet neki sem sikerült feloldania: a Dél-afrikai Köztársaság lényegében változatlanul a kubai csapatok Angolából történő kivonásához akarja kötni Namíbia függetlenségének megadását. Hazánknak a szocialista országok egyeztetett álláspontját képviselve, külpolitikánk alapél veihez hűen aktív, konstruktív szerepe van a közgyűlés munkájában. Hollai Imre a 38. ülésszak kezdetére befejezte egy éves elnöki megbízatását. Utólag is elmondható: egyhangú megválasztása, eredményes tevékenysége tovább erősítette hazánk ENSZ-beli, s általános nemzetközi tekintélyeit. SOMOGYI NÉPLAP il a,
