Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

Köztisztaság és kultúra Napjainkban kevesen vitai- jak, hogy a köztisztaság és a környezetvédelem az ál­talános kulturáltság része, sőt függvénye. Vannak ugyan, akik életünk e két fontos tényezőjét pénz-, il­letve technikai problémává egyszerűsítik, de hibás állás­pontjuk mögött többnyire a személyi felelősség elhárítá­sának szándéka bújik meg. A köztisztaság közegészség- ügyi kihatása indokolja azt a sok áldozatot, amit me­gyénk tanácsai — a nagy értékű társadalmi hozzájáru­lás mellett — e célra fordí­tanak.. Elegendő megemlíte­ned!, hogy az 1982. évi me­gyei költségvetésből 88 mil­lió forintot fordítottunk köz- tisztasági célra. A fejüket csóvátokkal és a hiteüenke- dőkkel tai iva én is elfoga­dom azt a megállapítást, hogy ez a befektetés nem túlságosan látszik meg Ka­posvár arculatán, még ke­vésbé a Balaton melletti te­lepüléseken. Az okok elemzését meg­előzve el kell fogadnunk a köztisztasági szerveknek azt ez álláspontját, hogy nincs e világnak olyan jól gépesí­tett köztisztasági vállalata vagy szervezete, amely egy települést, de főként a na­gyobb városokat, a lakosság kulturáltsága, megértése és támogatása nélkül rendben tudná tartani. Egyszerűbben fogalmazva: amíg ott sze­metelünk, ahol éppen kelet­kezik a szemét, addig min­dén erőlködésünk hiábavaló. Amíg a szülő és nevelő meg­értő, mosolygós nemtörődöm­séggel eltűri,' hogy gyermeke vagy tanítványa vandál mó­don tépi a parkok virágait, tépdesi a fák gyenge hajtá­sait,’ addig a környezetvéde­lem hiú ábránd marad. Vegyük szemügyre a költ­séges munka meddőségének okait! Jól tudjuk, hogy vá­rosaink nem kész, befejezett települések, és remélhetőleg még sokáig a mozgás állapo- , taban maradnak. Ez a moz­gás pedig zajjal, porral) pi­szokkal jár. Az azonban már nem törvényszerű, hogy ak­kora szennyezéssel járjon, amekkorát Kaposváron lép- ten-nyomon tapasztalunk. Az évekig tartó építkezések és tatarozások környékén, amel­lett, hogy védett és védtelen fák tömege pusztul el (ez utóbbi tervezői korszerűtlen­ségre is utal), drágán épített utak. járdák, virágágyak, út­jelző táblák mennek tönkre, sár- és portenger önti el a környéket. Bármilyen hosz- szúra nyúló építkezés riaszt­ja is a lakosságot, a kötele­zően előirt takarítással még sehol sem találkozhatott Bosszúságom közepette sem hallgathatom el a jobb pél­dákat. Milyen kellemes át­utazni Somogytarnócán. Bó- hönyén! Milyen takaros vá­ros Nagyatád! És Barcs is igyeks zii: megőrizni tiszta városképét. Pedig ezeken a településeken is lendületes az építkezés. A fejlődést kísérő mozgást senki sem akarja megállíta­ni. nem is tudnánk megten­ni. De a szeméttermelés parttalanságát ideje volna megfékeznünk, a mindenna­pos fegyelmezetlenséget, nemtörődömséget pedig me­derbe kellene szorítanunk. Sokszor és hangosabban kell kimondanunk, hogy a szép szépre, a csend csendre ih­let, a tisztaság rendre ösztö­nöz, a szemét és rendetlen­ség további piszoktermelésre ingerel. Ezt az igazságot né­hány üzemünknek és intéz­ményünknek is tudomásul kell vennie. Nyilvánvaló, hogy életünk nem függetleníthető a lehe­tőségektől, de hogy hogyan élünk velük — például a rendelkezésünkre álló 30—40 millió forinttal —, az raj­tunk áll. Nem szabad elnéz­nünk, Hogy bárki is kibúvót keressen a növekvő terhek és szűkülő lehetőségek nehe­zen feloldható ellentmondá­sai alól. Igen nagy a lehető­ségünk a lakosság felvilágo­sításában, társadalmi mére­tű mozgósításában. Nemrég olvastam egy jelentést a „Te­gyünk többet lakóhelyünk tisztaságáért!” mozgalom ka­posvári és Somogy megyei Színek „hallása” Kanadai kutatók olyan ké­szülékeket fejlesztettek ki, amellyel a vakok „hallani” tudják a különböző színeket. A színszondának nevezett ké­szülék a fénysugarakat hang­hullámokká alakítja át. Az alapszíneket meghatározott nagyságú hangokkal, a ke­vert színeket megfelelő hang­keveréssel jelzi. A készüléket jó eredmény­nyel próbálták ki, s azt re­mélik, hogy használatával jelentősen növekedni fog a vakok foglalkoztatási lehető­sége a festő-, a kötő-, a var­ró- és egyéb szinfelismerést kívánó szakmákban. eredményeiről. Az egyik megállapítás így hangzik: „A köztisztasági és telepü- lésszépitési, illetve az új la­kótelepeken a parkosítási tár­sadalmi munkaakciók szer­vezése elmarad a lehetőségek mögött”. Ezt az értékelést ellenvetés nélkül, általános érvénnyel elfogadhatjuk, de kiegészíthetjük azzal a meg­állapítással, hogy a mi köz- tisztasági, környezetvédelmi, közegészségügyi kultúránk színvonala általában nem ki­elégítő, sót helyenként na­gyon alacsony. Ez irányú fe­lelősségtudatunk pedig még csekélyebb. Tehát igen fon­tos feladat az ismeretterjesz­tő, szervező, nevelő és pro­pagandatevékenység fokozá­sa. Sajnálatos, hogy a szerve­zetlen környezetvédelemnél is nagyobb kárt okoz a min­dennapos környezetrombo­lás, Naponta láthatjuk, hogy gépkocsik, teherautók, sőt autóbuszok parkolnak a tár­sadalmi munkában füvesí­tett, virágosatott és fásított területeken, ott, ahol a fe­gyelmezetlen vezetőnek ép­pen kedve tartja, anélkül, hogy bárki a kisujját mozdítaná megfékezésükre. Az építkezések környékén a szállító teherautók utakat, járdákat rombolnak, sárral árasztják el a környéket: fá­kat, útjelző táblákat, közvilá­gítási berendezéseket dönte­nek ki kártérítés nélkül. Sajnos, az illetékes hatósá­gok rhég a tanácstagok és intézményvezetők konkrét jelzéseire sem intézkednek. Csokonai Vitéz Mihály szü­letésének 290, évfordulója al­kalmából a róla elnevezett utcában a könyvtár fiataljai egy szép nyírfaligetet telepí­tettek. Az 55 fából már csak egyetlenegy él, a többi nem érte meg a gyökéreresztés napjait, vandál kezek elpusz­tították. S most ennek az egyetlen fának az árnyéká­ban, a füvesített területen autók parkolnak szabálytala­nul, mialatt az úttest üresen áll. A zöldterület pedig las­san fogyatkozik és tönkre­megy. Tekintsünk a mai napnál távolabbra, s ha egészséges nemzedéket akarunk felne­velni Somogybán, lássunk hozzá aprómunkával, s ha kell, a fegyelmezés szigo­rúbb eszközeivel, a tisztább, egészségesebb, kulturáltabb környezet megteremtéséhez és megőrzéséhez! Kellner Bcrnát • megyei tanacatag A nő azonban visszafor­dult, fölvett egy, a ház fa­lának támasztott lapátot, és akkurátusán bevitte a ház­ba, alighanem a szerszám- kamrába. Aztán adta csak át a kulcscsomót, majd büszke léptékkel elhagyta a terepet. Mike elragadtatottan né­zett utána, ami nem kerülte el Csiba figyelmét. Téves kö­vetkeztetésre jutott azonban, mert a grafikus elragadta iá­ig*-. annak a gondolatnak sz*k hogy egyelőre ő bizony a kulcsokat magánál tartja. Tervek támadtak termékeny agyában. n. König urat először Zweig Aurél jelentette fel. A dolog a következőkép­pen történt. Éppen azon a napon, ami­kor találkozót beszéltek meg a szerkesztőségben, König úr órája kerek hái-omnegyed órát sietett, ami különös do­log egy ilyen pünktllchfejű embernél. Ezért negyvenöt perccel előbb érkezett a szer­kesztőségbe. Ebben a korai időpontban várakozásának megfelelően akadálytalanul bejutott Zweig üres szobájá­ba. Felmérte a helyzetét, a szobába sehonnan sem lehe­tett belátni. Felkészült a gyors és alapos, óvatos és céltudatos kutatásra. Min­denekelőtt az asztalon né­zett szét. Váratlanul eredmé­nyesen. Ott talált egy cédu­lát. amelyen Piriké üzente nagybetűsen, hogy Mike úr üzeni, hogy jövő hét szom­batjától egy hétig nem lesz itt, lemegy a Sáp indái Na­pokra. O. K.l De tovább Villámgyorsan végigpróbal- gatta az íróasztal fiókjait. Csak a bal felső volt bezár­va. A nyitott fiókok nem ér­dekelték, a bezárfcat egy szakszerű mozdulattal, egy célszerű szerszámmal feltár­ta. Szerencséje nem hagyta el, legfelül feküdt egy sifre- kulcs. A fényre helyezte, villámgyorsan kattintott egyet az öngyújtóján, és már meg is volt örökítve. Ekkor azonban valahon­nan a folyosó távoli mélyé­ről fájdalmas sikoly hallat­szott. A férfiú egyetlen má­sodperc alatt visszahelyezte a rejtjelkulcsot, bekattintotta a zárat, kint termett az elő­szobában, és unatkozó arc- kifejezéssel szemlelte a fa­lon függő díszoklevelet. Ideje is volt, mert Piriké vánszorgott be. Az elegáns külföldit meglátva együttér­zésre számító hangon azt mondta: — Nem tudom. — Mit? — kérdezte a hi­degvérű úr. — A lengőajtót kezelni. — Áhá — mondta az együttérzésre képtelen, és az együttérzést tettetni sem akaró férfiú. — Zweig úr hol van? Tizenegyre beszel­tük meg, de még nincs itt. A hivatalos érdeklődés • untatta a leányzót. Félváll­ról mondta, hogy nem tud­ja. A müncheni szerkesztő - számára a szituáció kezdett kínossá válni, A bejárati fa­lon ketjegő tányérórára ne feketepiac Siófok után Fonyódon és Kaposváron is Eltűntek a kvarcórák Tíz kiló dióbelet nem lehet eldugni Vámtajékoztató a külföldre utazó magyar állampolgárok részére — ez a címe annak a kiadványnak, amely a minap került a kezembe. Ebben ol­vashattam: „A devizajogsza­bályok értelmében szemé­lyenként engedély nélkül ki­vihető 2000 forintnak megfe­lelő külföldi fizetőeszköz; 200 forint, 50 forintnál nem na­gyobb címletű bankjegyek­ben és érmékben, amely ösz- szeget kizárólag a rubelel­számolású országokban lehet átváltani az illető ország va­lutájára .. .” De miért sorol­nánk föl az összes rendelke­zést? Hiszen jól ismerjük. Vagy mégsem? Márton János százados, a vám- és pénzügyőrség kapos­vári szakaszának parancsno­ka azt mondja, elég sok a baj az utasokkal. Munkatár­sa, Bonnyai István százados példákat sorol: — A kishatármenti forga­lomban divat lett a kávé és a dióbél kivitele. Pedig ép­pen a dél-somogyiaknak kel­lene tudniuk a legjobban, hogy például kávéból mind­össze tíz dekát szabad kivin­ni, azt is csak darálva, és semmiképpen nem vihetnek magukkal tíz kiló dióbelet. Hogy mégis gyakran próbál­koznak ilyesminek a kicsem­pészésével? Ami az egyik or­szágban hiánycikk, s a má­sikban olcsó, azt gondolják, jó pénzért el lehet adni. Csak épp arról feledkeznek meg, hogy nagy csomagokat nem lehet eldugni... Hogy mennyire nem, azt bizonyítják az utóbbi hetek is: nagyatádiak, csurgóiak, berzenceiek, porrogszentpá- liak váltak meg portékáiktól és fizettek szabálysértési bír­ságot (ez gyakran a három­ezer forintot is elérte). Attól függően, hogy ki számít visz- szaesőnek és ki „kezdőnek”. Az utóbbiak vannak többen. Az első büntetés egyben el­rettent is, ám akadnak meg­rögzött ügyeskedők, mint például az a bélavári fiatal­ember, aki január 19-én ti­zennégy hanglemezt akart becsempészni Jugoszláviából; ezer forint a büntetése. Nem tanult az ügyből, s február Í7-én kilencezer forint érté­kű áruval akart hazatérni, így már háromezret fizetett... — Sokan azt hiszik — mondja Márton János —, hogy szabálysértést csak a határon lehet elkövetni. Pe­dig nem így van. A külföl­diektől vásárolt valuta há­romezer forint értékig ugyan­úgy szabálysértés tárgyát ké­pezi, mint bármely más áru. A háromezer forintos érték­határ fölött pedig bűncselek­mény! A külföldre utazók zett, fölfedezte, hogy saját kronométere siet, közölte, hogy akkor van még egy fé’- órája, addig vásárol valamit Herr König tökéletesen elé­gedett volt. sokat megtudott, és senki sem vette észre. Va­lóban senki sem, kivéve Zweig Aurélt, aki a ruhás- szekrényből a kulcslyukon át figyelte. Az olvasó persze nehezen tudja elképzelni, hogyan ice- rül egy kopasz szerkesztő a saját irodája beépített szek­rényébe. Nos, egy olyan rejt­vény lehetőségeit tanulmá­nyozta, amelyben a camera obseura-hatás fordítja meg a képeket. Az ablak alakjá­nak a kulcslyukon át vetített formáját vizsgálg'atta tehát a szekrény mélyén, amikor zajt hallva megfordult a térden, de a helyzet fonákságát érez­ve megmoccanni másvalaki füle hallatára nem mert. Ezek után a visszatérő Kőniggel folytatott politikai diskurzusról, azt, hisszük, elég annyit mondani, hogy mindkét fél kiválóan játszot­ta szerepét. König úr már aznap este szobát foglalt a Sapindával szomszédos Cséparekettyé- sen a Jövő szombatra, Zweig elvtárs pedig még délben megtette följelentései a bel­ügyi Szerveknél. < Folytatjuk) gyakran tévedésben vannak az engedély nélkül kivihető kétezer forint értékű valutá­val kapcsolatban is. A jogel­lenesen megszerzett márkák és dollárok nem vihetők ki, sőt felelősségrevonással is számolni kell. A vámosok mondják, hogy a minap tért haza nyugati körútjáról egy jó anyagi kö­rülmények között élő kapos­vári család. A határon el­mondták, hogy mintegy har­mincnyolcezer forint értékű árut hoztak magukkal, csu­pán azt felejtették el közölni, hogy ezenkívül még nyolc­vannégyezer forint érték van a csomagtartóban, „őszinte­ségük” nem tévesztette meg a vámosokat, így útjuk a bí­róságon fejeződik be... Sez csupán egyetlen eset a sok közül. A kaposvári szakasz raktá­rában járunk. Van itt min­denféle: képmagnó éppúgy, mint televízió, polaroid-fény- képezőgép, légpuska. Néme­lyik eredeti csomagolásban. Csupán kvarcórák, zsebszá­mológépek és farmerek nin­csenek. — Kimentek a divatból? — Most a képmagnó a hoz­závaló kazetta meg a külön­böző készülékek a „slágerek”. Épp ezért van az, hogy bár a szabálysértők és a bűncse­lekményt elkövetők száma nem változott, az általuk be­hozott tárgyak értéke nőtt. Fél év alatt kétszer akkora értékkel ügyeskedtek a so­mogyiak, mint tavaly egész évben , .. — No igen, a vásárlás! Mondjuk, igényiek két hét­re valutát, aztán holnap reg­gel kimegyek Bécsbe, a "schillinget elvásárolom, be­pakolok, és este visszajövök._ — Számíthat a büntetésre! A Magyar Nemzeti Bank nem áruvásárlásra, hanem turizmusra biztosítja a valu­tát, így csak arra lehet föl­használni. Ezzel nem azt mondjuk, hogy nem lehet ajándéktárgyakat hazahozni; lehet, a megengedett feltéte­lek között. Hogy melyek a feltételek? Nos, a Magyar Hírlap minden tavasszal mel­lékletét jelentet meg a leg- fotosabb rendelkezésekről, mi kiadványokat készítünk, sőt személyes felvilágosítás­sal is szolgálhatunk, ha ér­deklődik valaki. — Igen, de a rendelkezé­sek gyakran változnak. — A rádió, a televízió és az újságok rendszeresen köz­zéteszik a változásokat, így mindenki értesülhet róluk. Nem akarunk mindenáron büntetni, de az ország érde­keit minden körülmények kö­zött érvényesíteni kell. Épp ezért nem engedhetjük meg a feketepiacokat sem. Sajnos, Siófok után Fonyódon és újabban Kaposváron is meg­jelentek a külföldi üzletelők. Nem árulok el titkot: meg­tettünk minden intézkedést, hogy mielőbb felszámolhas­suk ezeket a zugpiacokat, hi­szen szabálysértések, bűn­cselekmények alapját képe­zik. Az idegenforgalom cél­ja, hogy megismerjük egymás életét, értékeit; mi minden alkalommal ehhez kívánunk jó utat! Nagy Jen# Tétlenség, alkohol... .. . fiatalok. Ka­posváron a sáv­háznál. Köztük egészen fiatal gyerekek is. Ez veszélyhelyzet. A bűnösök pedig nem képeink név­telen szereplői, hanem — egyelő­re — mások. Bű­nösök, akik szin­tén névtelenek, nyakon csíphe- tetlenek. A vészhelyzet feloldása? Ho­gyan? Mikép­pen? Tiltással. De okosan! És a tilalom még sem­mi. Csak kezdet, tüneti kezelés, a kezdődő betegség gócát nem teszi semmivé. Csupán tiltani, elzargatni őket máshová: olaj a tűzre. Tiltani is, és... s^>|! A Somogy megyei Patyolat Vállalat, Kaposvár, Dombóvári u. 1. sz. felvételre keres tmk-műhelyébe villanyszerelőket, széntüzelésű kazán fűtéséhez szakképzett kazánfűtőt, továbbá idénymunkára diákokat. Jelentkezni a munkaügyön lehet. (81377) GOMBÓ PAL Hi ellslmtl harm

Next

/
Thumbnails
Contents