Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-07 / 186. szám
AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Rejtélyes jelzőtáblák Nincs adatunk arról, hány ^pzúti jelzőtábla áll Kaposváron, de aki az utakat jár- #, könnyen megállapíthatja: t somogyi megyeszékhely e tekintetben előkelő helyet foglal el a képzeletbeli listán — a gépjárművel közlekedők nem kis bosszúságára. Irtunk már a Kossuth tér táblarengetegéről, fotóriporterünk most néhány rejtélyes jelzőtáblát kapott lencsevégre. A Kanizsai utca és a 48-as ifjúság útja által közrefogott lakótelepen láttuk az utasítást adó és a járművek forgalmára vonatkozó tilalmi jelzőtábla „ütköztetését”: a kötelező haladási irányt mutató tábla abba az utcába utasít, ahová — egy másik tábla szerint — tilos behajtani. Néhány méterrel arréb vajon kinek szólnak a földön fekvő, gyalogosátkelőhelyről tájékoztató táblák? Mint ahogyan az is nehezen hihető, hogy a vasúti felüljáró északi oldalán elhelyezett tilalmi jelzőtáblákat idejében meglátják az arra haladó autósok, motorosok — erre egyrészt a táblák elhelyezése, másrészt á faá'gak erős takarása miatt nine* mód. A példák tanúsítják: kevesebb tábla talán többet érne, főként akkor, ha ott — és úgy — helyeznék el, ahol a biztonságos közlekedést szolgálná. Megszállottak és megtévedtek Hétköznap a parton vott bennünket körútra csütörtök délután. Nem szenzációt kerestünk, nem razzián vettünk részt, csupán azt akartuk megnézni, milyen egy hétköznap a víz mellett. Útközben találkoztunk a huszonhat éves Szécsi Zoltán őrmesterrel, aki a második nyarat tölti a Balaton mellett. A közlekedési járőrnek, azt mondta, nyugodt napjai vannak. — Mennyire nyugodtak ezek a napok? — Kevesebb a baleset, mint tavaly, és szerintem kevesebb a szabálysértés is ... S mennyire nyugodt Zrínyi Ferenc zászlós, a fonyódi közlekedési alosztály vezetője? — Statisztikákat idézhetnék. Igaz, hogy az év első feleben négy. majd néhány napja egy halálos baleset történt a területünkön, de' azt hiszem, hogy nincsen nagyobb baj. A nagy forgalomban óvatosabbak az emberek, mint a szezon végén vagy az elején. És az ittasság! Az idén száztizenhárom szabálysértési eljárást kellett kezdeményeznünk . . . Sétálunk a fonyódi mólón. Vihar készül, a piros jelzés van érvényben. Vitorlás, csónak nincs a vízen, az őrs vízi rendészei azonban készenlétben vannak: lehet, hogy nehány perc, múlva segíteniük kell. Az idén csupán ezen a szakaszon heten fulladtak vízbe ... Csöndes volt idáig a balatoni szezon. S talán az is marad. Nagy Jenő A többszörösen büntetett, huszonhét éves Szalai Gyula ugyancsak kedveli a Balaton- partot, bár a telet Kaposváron húzta ki lépcsőházakban, összetákolt papírdobozokon. A tavasszal autóstopra várakozott, s megismerkedett egy öreglaki hölggyel; nem sokkal később ki is -rámolta a lakását A bíróság azonban nem tudott ítélkezni fölötte, mert Szalai eltűnt a környékről. Volt börtöntársával aztán ismét a partot járta; alkalmi munkákat vállalt Egy építkezésről azonban úgy távoztak, hogy eladták a parkettát, meg mindazt, ami mozdítható. A bevételből taxival Siófokra hajtottak, ott elváltak útjaik; Szalai pechje, hogy nem sokkal később ismerős rendőr járőrrel futott össze, így ügyeiben nemsokára a bíróság ítélkezik. E történetet Dégi Endre rendőr főhadnagy, a'marcali városi és járási kapitányság bűnügyi osztályának vezetője nem véletlenül mondta el. Ahogy minden évben, az idén is arra törekedtek a „jegyzett” bűnözők, hogy t a szezont a tóparton töltsék ... Nem volt szerencséjük! Sikerült összegyűjteni azokat, akik sorozatos bűncselekményekre készültek, s így most meglehetősen nyugodt a tópart. Bár az is igaz, hogy mindig akadnak emberek, akik igyekeznek kihasználni a pillanatnyi lehetőségeket. A kerékpárosokkal is sok a gond. Járműveikről gyakran hiányzik minden felszerelés. Nem hinném, hogy a húszéves csombárdi Horváth Attilának különösebb anyagi gondjai lettek volna, hiszen a legjobb borravalót hozó fonyódi étteremben dolgozott. Néhány nappal ezelőtt azonban alaposan felöntött a garatra; egyetlen éjszaka alatt ezerötszáz forint értékű alkoholt eresztett le a torkán haarátai*al. Támolyogva ment le a strandra, s ha már ott volt, gondolta, „utánpótlásról” is gondoskodik. Kézzel betörte a strand pénztárának ablakát; erősítőt, rádiót, illetve mikrofont akart elvinni. Tetten, érték. Azt mondja, megtévedt... Miközben erről beszélgetünk Marcaliban, 6 a szomszédos bíróságon a vádlottak padján várt ítélet- hirdetésre ... Maloveczky István rendőr hadnagy nem véletlenül híSOMOGYI NÉPLAP A párduc testű nő keskeny, meleg tenyerét rátette a férfi kézfejére, szürke szemében . homályos mélységek csillogtak, és ígéretesen így felelt: — Ne még. Majd legközelebb. Most vigyen haza. Így bukkant korunk hőse egy ötödik feladatira. Bár még korántsem tartotta nehéznek; a „legközelebb” olyan könnyeden és biztatóan egyértelmű volt. Ráadásul a már jólismert 921-867- es telefon számot is megkapta egy kartomlapou, mellé a felvilágositást, hogy reggel kilenc és tíz között hívható. 13. — Mi a helyes: „Kohó- és gépipart minisztériumi államtitkár”, vagy egyszerűen „Kohó- és gépipari, államtitkár”? — szegezte Zweig a kérdést a besurranó Mikének. — A probléma alapvető fontosságú — állapította meg az intelligens grafikus. — Dolgozó népünk soha el nem mulasztaná a címekben való gyönyörködést és csalódna, ha egy szó is elhibbanna. Én egyébként a sima államtitkár mellett szavaznék. — Nem találtad el! — világosította fel diadalmasan a szerkesztő. — Ha egyszerűen azt írnánk, hogy Kohó- és gépipari államtitkár, azt lehetne hinni, hogy az egész Kohó- és gépipar egy államtitkár felső irányítása alatt működik. Míg ha megmondjuk, hogy minisztériumi államtitkár, világos, hogy kell lennie egy miniszternek is, aki a főnöke. — Zseniális okfejtés! — ismerte el Mike. — Bár éppen ezért csak sajnálni lehet, hogy a hagyományos egyszerű, de félreérthetetlen „vice” szó kiment a használatból. A viceadmirálisról nyilvánvaló volt, hogy van valahol fölötte admirális is, a vicispánról, hogy létezik főispán is. Csak sajnos minden címet utolér a végzete. Amikor már a házmesternek is lett viceházmestere, ugyanúgy ét kellett térni az új rangokra, mint az új pénznemre, amikor kétmilliárd pengőért sem lehetett már egy pár kalucsnit vásárolni. — Sic transit gloria mundi! — helyeselt a szerkesztő. — Mindenesetre a mi szakmánkban a protokoll a legnemesebb. Egyszer teljeA play back védelmében A Somogyi Néplap július 28-i számában egy kaposvári olvasó telefonja (és több levél — a szerk.) alapján azt próbálták bizonygatni, hogy a Magyar Televízió és a Dél-balatoni Kulturális Központ (e második rendezőszerv megnevezése kimaradt az írásból) Kálmán Im- re-estje nem tekinthető eredeti műsornak, a plakátokon nem tüntették fel, hogy az énekesek magnófelvételről énekelnek, tehát a nézők becsapottnak érezhetik magukat. Ezzel kapcsolatban a kővetkezőket szeretném elmondani : A hangosfilmgyártás megindulása óta ismert és elfogadott módszer az, hogy a zene- és énekhangot előre fölveszik (ezt hívjuk play back technikának) azért, hogy a képfelvétel amúgy is bonyolult menetét ne nehezítsék tovább, s hogy a képfelvételek zenélésre, éneklésre akusztikíhlag többnyire alkalmatlan helyszíne ellenére a mozilátogató meggyőző hangélményt kapjon. A televízió' térhódítása e play back technikát továbbfejlesztette, mondhatni mindennapossá tette azokon a területeken, ahol vagy akusztikailag vagy egyéb felvételtechnikai okok miatt az élő hang alkalmazása nem lehet tökéletes, A hangátviteli technika mai fejlettsége megköveteli a rádió- és a hanglemez- felvételek készítésében is a play back használatát A 16 sávos magnetofon kialakításával polgárjogot nyert ez a technika. Ma ez a modern hangfelvételi módszer legfejlettebb foka. Egy évtizede egyre gyakoribbak az olyan koncertek, amelyeket akusztikai meggondolásból, azaz a közönség tökéletes zenei élménye érdekében play bakc-röl, tehát előre felvett hangszalagról rendeznek. Az ilyen koncerteknek múltjuk van már Nyugaton és Keleten is. A play back technika nem „becsapás”, hanem a közönség zenei élményének gazdagítása. Ami a Magyar Televízió és a Dél-balatoni Kulturális Központ közös Kálmán Imre-műsorát illeti, azért fosén megzavarodtam, hogy egy bizonyos illető a FREMEOSZ elnöke, vagy a FR'EMEOSZ Országos Tanácsának áz elnöke avagy éppenséggel a FREMEOSZ Országos Tanácsa Elnökségének elnöke-e? Holmi rejtvényfejtő logikával az ilyen probléma megoldhatatlan'. Szerencsére ma már van egy hivatalos listám, amiből puskázhatok. Ezenkívül fogadások alkalmával előszeretettel faggatom az elvtársakat saját címeikről. Mindig tudják! — Például Kaánnak milyen címe van? — ütött rajta váratlanul a Lendület és Ravaszság lovagja. — Milyen Kaánnak? Nem ismerem. Talán egyszerű miniszteri tanácsos. „Kamuflál az öreg — gondolta Mike. — Kamuflál és degradál egy valódi grófot.” Elővette sa karikatúrákat. A harmadikat szánta aknának. Egy üzletvezetőt ábrázolt, aki fejéről éppen beemeli a koronát, és így szól az előadónőhöz: „Clarisse, a pult alatt megtalálhatja, ha magát nevezik ki!” — Zavaros — mondta rá Zweig és továbblapozott. — És ha azt mondom, hogy ez egy allegória? — makacskodott a szakállas ifjú. — Az üzletvezető egy kaján Kaán, Clarisse az utódja, és a pult alatt... ki tudja hol van az a pult ajatt? Pesten? Vidéken? A szerkesztő homloka e szavaktól hullámokat vetett-*- Fiam, én magát eddig a szakállától eltekintve normális ieíehségnek tartottam. Tévedés volna? (Folytatjuk) lyamodtunk ehhez a technikához az élő koncerteken, . mert színvonalas zenei hangzást kívántunk nyújtani. Ez élőhanggal a következők miatt nem volt megoldható. 1. Szabadtéri színpadjainkon nincs olyan hangátviteli berendezés, amely lehetővé tenné az énekesek szabad mozgását a színpadon. Éló hanggal a mikrofonhoz vannak kötve, s éppen az operett játékossága, a mozgás, az ének és tánc együttélésének örömétől fosztanák meg a nézőt. 2. A hangfelvételeket 65 tagú szimfonikus _ zenekarral készítettük el, mért az operett — bármennyire is próbálják méhányan tagadni — ZENE. És csak teljes hangzást biztosító szimfonikus zenekaron szólal meg úgy, ahogy azt a szerzők megírták- A Csiky Gergely Színház zenekari árkába és másutt sem lehet 65 tagú zenekart elhelyezni. S akkor még nem beszéltem a 65 tagú zenekar élő szereplésének gazdasági vonzatáról. A két kaposvári előadás sikeréből azt mértük le, hogy élményt tudtunk nyújtani, kellemes másfél órát szereztünk az operett kedvelőinek. Azokat az olvasókat, akik a magnószalagról érkező muzsikát megkérdőjelezték, megértem, nem is lehet őket véleményükért elmarasztalni. Az újságnak azonban tudnia kellene mindazt, amit leírtam. A lap feladata, hogy alakítsa a közvéleményt És még valami. Félreinformálták az olvasókat, ugyanis a cikk 2. bekezdésében azt írták, hogy a tavaly nyári siófoki Kálmán Imre-műsort ismételte meg a Magyar Televízió Kaposváron. Ez tévedés. A tava-' lyi siófoki Kálmán Imre- műsort a televízió 1982. október 14-én, a szerző 100. születésnapján sugározta. A mostani műsor áz idei ka-\ rácsonyi Kálmán-koncert^ lesz a televízióban. Tehát semmiféle ismétlésről nincs szó. A megjegyzés tehát már a hitelrontás határát súrolja. Az említett olvasó, Bogár Imre, sajnos, téved. Az a feltételezése, hogy „magnóról szólt az élő zenei kí- séretlhez az énekszó”, nem felel meg a valóságnak. A zenei kíséret éppen úgy magnóról szólt, mint az énekesek hangja. Sőt! Ugyanarról a magnószalagról! Csalafinta dolog a színház. Hát ha még a technika is társul szegődik hozzá ... A művelődési ház igazgatója — három héttel korábban — minden helyi illetékest tájékoztatott arról, hogy Pitti és Leblanc nem vesz részt a kaposvári két előadáson, mert a pesti Vígadóval kötött korábbi szerződésüktől a Vígadó igazgatósága nem tud eltekinteni. Erre a napra nem adta ki őket. A két rendező szervet tehát ez ügyben nem terheli felelősség. Végül azt szeretném elmondani : a művészetnek, még a szórakoztatás kategóriájába tartozónak is, illúziót kell .kelténie. Az illúzió teremtésének egyik fettétele a magas színvonalú interpretálás. Napjaink technikája ehhez ad segítséget. Ne éljünk vele? Botorság volna. A közönséget fosztanánk meg a jól hangzó zene kellemes élményétől. Lengyelfi Miklós, a play back ti’-chmkával eldarfott Kálmán Imre-műsor rendezője Tiszteletre méltó hangneme, és ismeretterjesztő Jellege miatt mindenképp közlésre méltónak tartjuk az általunk is nagyra becsült Lengyelfi Miklósnak, megyénk szülöttének cikkét. Öt és az olvasót is kérjük: ne vegye zokon, hogy megjegyzéseket fűzünk észrevételeihez: 1. Évtizedek óta jól ismerjük a play back technikát; badarság volna, ha ellene emelnénk kifogást. 2. A hangosfilmgyártásról hozott példát hamisnak tartjuk, mert ismereteink szerint a felvételeknél nincs több százas vagy többezres közönség, s a későbbi nézősereg nem élőben, hanem mozivászonról (vagy képernyőről) és hangszórókból, tehát a gépi technika révén élvezi a filmet. 3. A nyilvános koncerteken csak üzleti okokból nyerhetett „polgárjogot” a play back. Képzeljük el például a szegedi szabadtéri játékok opera-előadásait magnószalagról, még ha 16 sávos volna is a készülék... 4. Tudomásunk szerint minden nyilvános előadást a helyszín adottságaihoz kell tervezni. A világ leghíresebb rendezője se alkalmazhatna például forgószínpadot a kaposvári színházban, mert sajnos, itt nincs olyan..’. 5. Épp a siófoki művelődési központban láttunk a közelmúltban olyan előadást (Császárok), ahol a közönség nem háborodott föl az ügyesen elhelyezett mikrofonok özönének látványán, és a színészek meg mozogtak, sőt táncoltak is éneklés közben a színpadon... 6. A zenekar létszámával és elhelyezési gondjaival egyébként egyetértünk: a gazdasági okok is nyilvánvalóak, hiszen így egy-egy előadás után jóval több a nyereség. Ámbár — korábban — kisebb zenekarral is hallottunk színvonalas operettprogramokat szabadtéri színpadjainkon. 7. Nem értjük: ha az osztrák televíziónak például nincs szüksége arra, hogy január elsejei, világhírű Strauss-hang- versenyének sorozatát hat hónappal előbb (play backkel) végighordozza az országon, akkor nekünk mire jó, ha a karácsonyi Kálmán-hangverseny lerágott csont lesz az év végére? 8. Végül: a plakátokon, a propagandában — és a tájékoztatásban általában —- alapvető kötelesség a valósághű információ. Ha így történt volna, akkor nem vesznek zsákbamacskát az emberek, és nem hiányolják azokat a művészeket sem, akik miatt jegyet váltottak. (A szerk.) ETVRT KAPOSVÁRI ELEKTRONCSÖGYÄRA gyakorlattal rendelkező géplakatos, esztergályos és marós szakmunkásokat kiemelt bérezéssel, egy- és kétműszakos munkarendben történő foglalkoztatással a tmk-Szemébe fölvesz 1 Jelentkezés az üzém vezetőjénél, Kaposvár, Izzó u. 3. Telefon: 12-280, 88-as mellék. ____________________________________________ (81334) \ g ombcTiPÁL Ai ellalaiatt tana