Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-07 / 186. szám

AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Rejtélyes jelzőtáblák Nincs adatunk arról, hány ^pzúti jelzőtábla áll Kapos­váron, de aki az utakat jár- #, könnyen megállapíthatja: t somogyi megyeszékhely e tekintetben előkelő helyet foglal el a képzeletbeli lis­tán — a gépjárművel közle­kedők nem kis bosszúságára. Irtunk már a Kossuth tér táblarengetegéről, fotóripor­terünk most néhány rejtélyes jelzőtáblát kapott lencsevég­re. A Kanizsai utca és a 48-as ifjúság útja által közrefogott lakótelepen láttuk az utasí­tást adó és a járművek for­galmára vonatkozó tilalmi jelzőtábla „ütköztetését”: a kötelező haladási irányt mu­tató tábla abba az utcába utasít, ahová — egy másik tábla szerint — tilos behajta­ni. Néhány méterrel arréb vajon kinek szólnak a föl­dön fekvő, gyalogosátkelő­helyről tájékoztató táblák? Mint ahogyan az is nehe­zen hihető, hogy a vasúti fe­lüljáró északi oldalán elhe­lyezett tilalmi jelzőtáblákat idejében meglátják az arra haladó autósok, motorosok — erre egyrészt a táblák elhe­lyezése, másrészt á faá'gak erős takarása miatt nine* mód. A példák tanúsítják: keve­sebb tábla talán többet érne, főként akkor, ha ott — és úgy — helyeznék el, ahol a biztonságos közlekedést szol­gálná. Megszállottak és megtévedtek Hétköznap a parton vott bennünket körútra csü­törtök délután. Nem szenzá­ciót kerestünk, nem razzián vettünk részt, csupán azt akartuk megnézni, milyen egy hétköznap a víz mellett. Útközben találkoztunk a hu­szonhat éves Szécsi Zoltán őrmesterrel, aki a második nyarat tölti a Balaton mel­lett. A közlekedési járőrnek, azt mondta, nyugodt napjai vannak. — Mennyire nyugodtak ezek a napok? — Kevesebb a baleset, mint tavaly, és szerintem ke­vesebb a szabálysértés is ... S mennyire nyugodt Zrínyi Ferenc zászlós, a fonyódi közlekedési alosztály vezető­je? — Statisztikákat idézhet­nék. Igaz, hogy az év első fe­leben négy. majd néhány napja egy halálos baleset történt a területünkön, de' azt hiszem, hogy nincsen na­gyobb baj. A nagy forgalom­ban óvatosabbak az emberek, mint a szezon végén vagy az elején. És az ittasság! Az idén száztizenhárom szabály­sértési eljárást kellett kezde­ményeznünk . . . Sétálunk a fonyódi mólón. Vihar készül, a piros jelzés van érvényben. Vitorlás, csó­nak nincs a vízen, az őrs ví­zi rendészei azonban készen­létben vannak: lehet, hogy nehány perc, múlva segíte­niük kell. Az idén csupán ezen a szakaszon heten ful­ladtak vízbe ... Csöndes volt idáig a ba­latoni szezon. S talán az is marad. Nagy Jenő A többszörösen büntetett, huszonhét éves Szalai Gyula ugyancsak kedveli a Balaton- partot, bár a telet Kaposvá­ron húzta ki lépcsőházakban, összetákolt papírdobozokon. A tavasszal autóstopra vára­kozott, s megismerkedett egy öreglaki hölggyel; nem sok­kal később ki is -rámolta a lakását A bíróság azonban nem tudott ítélkezni fölötte, mert Szalai eltűnt a környék­ről. Volt börtöntársával az­tán ismét a partot járta; al­kalmi munkákat vállalt Egy építkezésről azonban úgy távoztak, hogy eladták a par­kettát, meg mindazt, ami mozdítható. A bevételből ta­xival Siófokra hajtottak, ott elváltak útjaik; Szalai pech­je, hogy nem sokkal később ismerős rendőr járőrrel fu­tott össze, így ügyeiben nemsokára a bíróság ítélke­zik. E történetet Dégi Endre rendőr főhadnagy, a'marcali városi és járási kapitányság bűnügyi osztályának vezetője nem véletlenül mondta el. Ahogy minden évben, az idén is arra törekedtek a „jegyzett” bűnözők, hogy t a szezont a tóparton töltsék ... Nem volt szerencséjük! Sike­rült összegyűjteni azokat, akik sorozatos bűncselekmé­nyekre készültek, s így most meglehetősen nyugodt a tó­part. Bár az is igaz, hogy mindig akadnak emberek, akik igyekeznek kihasználni a pillanatnyi lehetőségeket. A kerékpárosokkal is sok a gond. Járműveikről gyakran hiányzik minden felszerelés. Nem hinném, hogy a húsz­éves csombárdi Horváth At­tilának különösebb anyagi gondjai lettek volna, hiszen a legjobb borravalót hozó fo­nyódi étteremben dolgozott. Néhány nappal ezelőtt azon­ban alaposan felöntött a ga­ratra; egyetlen éjszaka alatt ezerötszáz forint értékű al­koholt eresztett le a torkán haarátai*al. Támolyogva ment le a strandra, s ha már ott volt, gondolta, „utánpótlás­ról” is gondoskodik. Kézzel betörte a strand pénztárának ablakát; erősítőt, rádiót, il­letve mikrofont akart elvinni. Tetten, érték. Azt mondja, megtévedt... Miközben er­ről beszélgetünk Marcaliban, 6 a szomszédos bíróságon a vádlottak padján várt ítélet- hirdetésre ... Maloveczky István rendőr hadnagy nem véletlenül hí­SOMOGYI NÉPLAP A párduc testű nő kes­keny, meleg tenyerét rátette a férfi kézfejére, szürke sze­mében . homályos mélységek csillogtak, és ígéretesen így felelt: — Ne még. Majd legköze­lebb. Most vigyen haza. Így bukkant korunk hőse egy ötödik feladatira. Bár még korántsem tartotta ne­héznek; a „legközelebb” olyan könnyeden és biztató­an egyértelmű volt. Ráadá­sul a már jólismert 921-867- es telefon számot is megkap­ta egy kartomlapou, mellé a felvilágositást, hogy reggel kilenc és tíz között hívható. 13. — Mi a helyes: „Kohó- és gépipart minisztériumi ál­lamtitkár”, vagy egyszerűen „Kohó- és gépipari, államtit­kár”? — szegezte Zweig a kérdést a besurranó Miké­nek. — A probléma alapvető fontosságú — állapította meg az intelligens grafikus. — Dolgozó népünk soha el nem mulasztaná a címekben való gyönyörködést és csa­lódna, ha egy szó is elhib­banna. Én egyébként a si­ma államtitkár mellett sza­vaznék. — Nem találtad el! — vi­lágosította fel diadalmasan a szerkesztő. — Ha egysze­rűen azt írnánk, hogy Ko­hó- és gépipari államtitkár, azt lehetne hinni, hogy az egész Kohó- és gépipar egy államtitkár felső irányítása alatt működik. Míg ha meg­mondjuk, hogy minisztériu­mi államtitkár, világos, hogy kell lennie egy miniszternek is, aki a főnöke. — Zseniális okfejtés! — ismerte el Mike. — Bár ép­pen ezért csak sajnálni le­het, hogy a hagyományos egyszerű, de félreérthetetlen „vice” szó kiment a haszná­latból. A viceadmirálisról nyilvánvaló volt, hogy van valahol fölötte admirális is, a vicispánról, hogy létezik főispán is. Csak sajnos min­den címet utolér a végzete. Amikor már a házmester­nek is lett viceházmestere, ugyanúgy ét kellett térni az új rangokra, mint az új pénznemre, amikor kétmilli­árd pengőért sem lehetett már egy pár kalucsnit vá­sárolni. — Sic transit gloria mun­di! — helyeselt a szerkesz­tő. — Mindenesetre a mi szakmánkban a protokoll a legnemesebb. Egyszer telje­A play back védelmében A Somogyi Néplap július 28-i számában egy kaposvá­ri olvasó telefonja (és több levél — a szerk.) alapján azt próbálták bizonygatni, hogy a Magyar Televízió és a Dél-balatoni Kulturális Központ (e második rende­zőszerv megnevezése kima­radt az írásból) Kálmán Im- re-estje nem tekinthető ere­deti műsornak, a plakátokon nem tüntették fel, hogy az énekesek magnófelvételről énekelnek, tehát a nézők becsapottnak érezhetik ma­gukat. Ezzel kapcsolatban a kő­vetkezőket szeretném el­mondani : A hangosfilmgyártás meg­indulása óta ismert és el­fogadott módszer az, hogy a zene- és énekhangot előre fölveszik (ezt hívjuk play back technikának) azért, hogy a képfelvétel amúgy is bonyolult menetét ne nehe­zítsék tovább, s hogy a kép­felvételek zenélésre, ének­lésre akusztikíhlag többnyi­re alkalmatlan helyszíne el­lenére a mozilátogató meg­győző hangélményt kapjon. A televízió' térhódítása e play back technikát to­vábbfejlesztette, mondhatni mindennapossá tette azokon a területeken, ahol vagy akusztikailag vagy egyéb felvételtechnikai okok miatt az élő hang alkalmazása nem lehet tökéletes, A hangátviteli technika mai fejlettsége megköveteli a rádió- és a hanglemez- felvételek készítésében is a play back használatát A 16 sávos magnetofon kiala­kításával polgárjogot nyert ez a technika. Ma ez a mo­dern hangfelvételi módszer legfejlettebb foka. Egy évtizede egyre gyako­ribbak az olyan koncertek, amelyeket akusztikai meg­gondolásból, azaz a közön­ség tökéletes zenei élménye érdekében play bakc-röl, te­hát előre felvett hangszalag­ról rendeznek. Az ilyen kon­certeknek múltjuk van már Nyugaton és Keleten is. A play back technika nem „becsapás”, hanem a közön­ség zenei élményének gaz­dagítása. Ami a Magyar Televízió és a Dél-balatoni Kulturális Központ közös Kálmán Im­re-műsorát illeti, azért fo­sén megzavarodtam, hogy egy bizonyos illető a FREMEOSZ elnöke, vagy a FR'EMEOSZ Országos Taná­csának áz elnöke avagy ép­penséggel a FREMEOSZ Országos Tanácsa Elnöksé­gének elnöke-e? Holmi rejt­vényfejtő logikával az ilyen probléma megoldhatatlan'. Szerencsére ma már van egy hivatalos listám, amiből puskázhatok. Ezenkívül fo­gadások alkalmával elősze­retettel faggatom az elvtár­sakat saját címeikről. Min­dig tudják! — Például Kaánnak mi­lyen címe van? — ütött raj­ta váratlanul a Lendület és Ravaszság lovagja. — Milyen Kaánnak? Nem ismerem. Talán egyszerű miniszteri tanácsos. „Kamuflál az öreg — gon­dolta Mike. — Kamuflál és degradál egy valódi grófot.” Elővette sa karikatúrákat. A harmadikat szánta akná­nak. Egy üzletvezetőt ábrá­zolt, aki fejéről éppen be­emeli a koronát, és így szól az előadónőhöz: „Clarisse, a pult alatt megtalálhatja, ha magát nevezik ki!” — Zavaros — mondta rá Zweig és továbblapozott. — És ha azt mondom, hogy ez egy allegória? — makacskodott a szakállas if­jú. — Az üzletvezető egy kaján Kaán, Clarisse az utódja, és a pult alatt... ki tudja hol van az a pult ajatt? Pesten? Vidéken? A szerkesztő homloka e szavaktól hullámokat vetett-*- Fiam, én magát eddig a szakállától eltekintve nor­mális ieíehségnek tartottam. Tévedés volna? (Folytatjuk) lyamodtunk ehhez a techni­kához az élő koncerteken, . mert színvonalas zenei hang­zást kívántunk nyújtani. Ez élőhanggal a következők miatt nem volt megoldható. 1. Szabadtéri színpadjain­kon nincs olyan hangátvite­li berendezés, amely lehető­vé tenné az énekesek sza­bad mozgását a színpadon. Éló hanggal a mikrofonhoz vannak kötve, s éppen az operett játékossága, a moz­gás, az ének és tánc együtt­élésének örömétől fosztanák meg a nézőt. 2. A hangfelvételeket 65 tagú szimfonikus _ zenekarral készítettük el, mért az ope­rett — bármennyire is pró­bálják méhányan tagadni — ZENE. És csak teljes hang­zást biztosító szimfonikus zenekaron szólal meg úgy, ahogy azt a szerzők meg­írták- A Csiky Gergely Színház zenekari árkába és másutt sem lehet 65 tagú zenekart elhelyezni. S akkor még nem beszéltem a 65 tagú zenekar élő szereplésé­nek gazdasági vonzatáról. A két kaposvári előadás si­keréből azt mértük le, hogy élményt tudtunk nyújtani, kellemes másfél órát szerez­tünk az operett kedvelőinek. Azokat az olvasókat, akik a magnószalagról érkező mu­zsikát megkérdőjelezték, megértem, nem is lehet őket véleményükért elmarasztal­ni. Az újságnak azonban tudnia kellene mindazt, amit leírtam. A lap felada­ta, hogy alakítsa a közvéle­ményt És még valami. Félrein­formálták az olvasókat, ugyanis a cikk 2. bekezdé­sében azt írták, hogy a ta­valy nyári siófoki Kálmán Imre-műsort ismételte meg a Magyar Televízió Kapos­váron. Ez tévedés. A tava-' lyi siófoki Kálmán Imre- műsort a televízió 1982. október 14-én, a szerző 100. születésnapján sugározta. A mostani műsor áz idei ka-\ rácsonyi Kálmán-koncert^ lesz a televízióban. Tehát semmiféle ismétlésről nincs szó. A megjegyzés tehát már a hitelrontás határát súrol­ja. Az említett olvasó, Bo­gár Imre, sajnos, téved. Az a feltételezése, hogy „mag­nóról szólt az élő zenei kí- séretlhez az énekszó”, nem felel meg a valóságnak. A zenei kíséret éppen úgy magnóról szólt, mint az éne­kesek hangja. Sőt! Ugyan­arról a magnószalagról! Csalafinta dolog a színház. Hát ha még a technika is társul szegődik hozzá ... A művelődési ház igazga­tója — három héttel koráb­ban — minden helyi illeté­kest tájékoztatott arról, hogy Pitti és Leblanc nem vesz részt a kaposvári két előadá­son, mert a pesti Vígadóval kötött korábbi szerződésük­től a Vígadó igazgatósága nem tud eltekinteni. Erre a napra nem adta ki őket. A két rendező szervet tehát ez ügyben nem terheli felelős­ség. Végül azt szeretném el­mondani : a művészetnek, még a szórakoztatás kategó­riájába tartozónak is, illú­ziót kell .kelténie. Az illúzió teremtésének egyik fettéte­le a magas színvonalú in­terpretálás. Napjaink tech­nikája ehhez ad segítséget. Ne éljünk vele? Botorság volna. A közönséget foszta­nánk meg a jól hangzó ze­ne kellemes élményétől. Lengyelfi Miklós, a play back ti’-chmkával eldarfott Kálmán Imre-műsor rendezője Tiszteletre méltó hangneme, és ismeretterjesztő Jellege miatt mindenképp közlésre méltónak tartjuk az általunk is nagyra becsült Lengyelfi Miklósnak, megyénk szülöttének cikkét. Öt és az olvasót is kérjük: ne vegye zokon, hogy megjegyzéseket fűzünk észrevételeihez: 1. Évtizedek óta jól ismerjük a play back technikát; badarság volna, ha ellene emelnénk kifogást. 2. A hangosfilmgyártásról hozott példát hamisnak tart­juk, mert ismereteink szerint a felvételeknél nincs több szá­zas vagy többezres közönség, s a későbbi nézősereg nem élőben, hanem mozivászonról (vagy képernyőről) és hang­szórókból, tehát a gépi technika révén élvezi a filmet. 3. A nyilvános koncerteken csak üzleti okokból nyerhe­tett „polgárjogot” a play back. Képzeljük el például a sze­gedi szabadtéri játékok opera-előadásait magnószalagról, még ha 16 sávos volna is a készülék... 4. Tudomásunk szerint minden nyilvános előadást a helyszín adottságaihoz kell tervezni. A világ leghíresebb rendezője se alkalmazhatna például forgószínpadot a kapos­vári színházban, mert sajnos, itt nincs olyan..’. 5. Épp a siófoki művelődési központban láttunk a kö­zelmúltban olyan előadást (Császárok), ahol a közönség nem háborodott föl az ügyesen elhelyezett mikrofonok özönének látványán, és a színészek meg mozogtak, sőt táncoltak is éneklés közben a színpadon... 6. A zenekar létszámával és elhelyezési gondjaival egyébként egyetértünk: a gazdasági okok is nyilvánvalóak, hiszen így egy-egy előadás után jóval több a nyereség. Ám­bár — korábban — kisebb zenekarral is hallottunk színvo­nalas operettprogramokat szabadtéri színpadjainkon. 7. Nem értjük: ha az osztrák televíziónak például nincs szüksége arra, hogy január elsejei, világhírű Strauss-hang- versenyének sorozatát hat hónappal előbb (play backkel) végighordozza az országon, akkor nekünk mire jó, ha a ka­rácsonyi Kálmán-hangverseny lerágott csont lesz az év vé­gére? 8. Végül: a plakátokon, a propagandában — és a tájé­koztatásban általában —- alapvető kötelesség a valósághű információ. Ha így történt volna, akkor nem vesznek zsák­bamacskát az emberek, és nem hiányolják azokat a művé­szeket sem, akik miatt jegyet váltottak. (A szerk.) ETVRT KAPOSVÁRI ELEKTRONCSÖGYÄRA gyakorlattal rendelkező géplakatos, esztergályos és marós szakmunkásokat kiemelt bérezéssel, egy- és kétműszakos munkarendben történő foglalkoztatással a tmk-Szemébe fölvesz 1 Jelentkezés az üzém vezetőjénél, Kaposvár, Izzó u. 3. Telefon: 12-280, 88-as mellék. ____________________________________________ (81334) \ g ombcTiPÁL Ai ellalaiatt tana

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents