Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-07 / 186. szám
Á Hi RH ATTER HÁTTERE Az ausztriai Klagenfurtban rendezett néptáncfesztiválon a svéd, jugoszláv, spanyol és helyi együttesek mellett nagy közönségsikert aratott a debreceni Date-Medosz Hortobágy néptáncegyüttes. (Fotó: MTI—Oláh Tibor felv.—KS) Zsákbata nszer Izgalommal és érdeklődéssel figyeltük csütörtök este a Tv „szögletes asztal” beszé.- ge lését a Balatonról. Kit. ne izgatna szépséges —és jobb sorsra 'érdemes — nemzeti kincsünk sorsa? Magunk is az optimisták táborába tartozunk, még akkor is, ha tudósaink tizenöt-húsz évre taksálják a tó biológiai egyensúlyának visszaállítását. Rendkívül sok izgalmas adatot, tudományos fölfedezést, tervet és jó szándékot, azaz az eddiginél tökéletesebb helyzetképet ismert meg a néző. Mindezért köszönet és elismerés. Csiakhogy a Hír háttérnek háttere is van.. Nem valamiféle nosztalgikus visszapillantás, netán mindenáron való felelőskeresés, ostorozás vagy „fejek vétele” mondatja velünk, hanem az a szemlelet, amely — cselekvés helyett — még most is átsüt az efiajta eszmecseréken. Miről van szó? Arról, hogy a Balaton természeti, fejlesztési, hatósági, kulturális, egészségügyi, környezetvédelmi, idegenforgalmi és sok más ügyében — okosan felsorolt — mintegy harminc országos és helyi szerv, amely sokaságánál és tömegességénél fogva évtizedekig szinte tehetetlenül vegetált, illetve tanácskozott előrelátó és megfontolt tettek helyett, ezeknek képviselői most — és még most is — úgyszólván mindenért a felelőtlen és visszaélő, a rongáló és szemetelő, az államtól csak követelni tudó, az érdektelen és magatartását illetően elviselhetetlen állampolgárt okolják... S ez a felfogás már-már bosszantó! Olyasmiről is hallottunk például, hogy az. állampolgár „férőhelyeket” épit magának és aztán, kommunális ellátást követel az államtól. Micsoda dolog ez? Mitől is zsúfolt a Balaton környéke? Attól, hogy az aUasm helyi képviselői (jóváhagyott fejlesztési tervek alapjain 0 fólpa rcelilázta k zsebkendónyi darabokra a szőlőterülettóil az erdőig, a ligettől a nádasig minden talpalatnyi rögöt — és ed- aditáik. Emlékszünk még rá? Közművesített telekáron adták éli! Gyakran kétszer kellett megvennie a „renitens” a Ham polgárnak: egyszer négyszögölre, egyszer meg köbméterre, mivelhogy Söl is keltett töfltem. Legföljebb hevenyészett út volt ott! és villany. Se víz, se csatorna. Aztán vízvezetéket építettek. Nem az állam, hanem az állampolgár pénzéből! Ezer forintért méterét, holott háromszázba se került volna, ha elfogadják a lakosság fölajáinlását, hiszen maga is kiásta volna az árkokat (Máshol és hasznosabban foglalkoztathatták volna az óriás munkagépeket) Most vizdíjat fizet az állampolgár, és megbélyegzik, mert ülepítő van az udvarában. Ki adott építési és lakhatási enKözölték: két embernek Párizsba kell utaznia, hogy megismerkedhessenek az új technológiai módszerekkel. Két ember — húsz napra. A költségeket az intézet fizeti. Elhatározták: Sztojanov és Dragunov indul. De valaki közbeszólt: — Hogy is van ez? Két ember — húsz napra? Félő, elindul a szóbeszéd, kész a veszekedés. A többiekkel is törődni kell. Űj javaslat született: Szto- janop. és Dragunov mellett ki kell küldeni Párizsba Iva- novot és Petrovot — tiz-tíz napra. Törődni kell a kollektívával. Ám valaki megjegyezte: gedélyt — ülepítővel? A tanács. Volt más lehetőség? Most majd csatornázni kell — állítólag ötvenezerért. Ki fogja fizetni? Az állampolgár. És hova folyik majd a szennyvíz? A Balatonba, mert nagy körzetekben nincs szennyvíztisztító. Másutt van, ott meg a csatorna hiányzik. Miközben tízezrek vettek közművesített áron telkeket. .. Vannak szemetelők? Vannak! Rendben Van a szemét- szállítás mindenütt? Kétségtelen: van javulás. De szemétdíj is van, olyan tetemes összeg, amely indokolatlan és évek óta közfelháborodás tárgya. És van nagytakarítás — évente egyszer. De nincs kijelölt szemétlerakóhely! Ha tüzel az állampolgár. megbüntetik. Ha nem tartja rendben a közterületet (árok, árokpart, járda), megbüntetik. Pedig az már nem az ő dolga. S fizet adót, ennek kétszeresét üdülőhelyi díjként; fizet kétszeres árat zöldségért, gyümölcsért, mert a külföldieknek nem lehet külön tarifát megállapítani. Ráadásul, hetenként zaklatják az ellenőrök, hogy vajon jogosan pihen-e saját házában. Miközben állami hozzájárulással issza a vizet! És mi az, hogy állami hozzájárulás? Honnan származik az a pénz? Van háttere a Hírháttérnek. Sok mindent indokol az ország helyzete, de a szemléletmódot, az efajta megfontolatlan kinyilatkoztatásokat nem. Már csak azért sem, mert ez a hang irritálja a közvéleményt. Nincs rá szükség! Mint ahogy egyszerűen nevetséges teória az is, hogy ha nem a Balatonhoz építik hazánk első autópályáját, akkor nincs zsúfoltság a parton ... Vannak szemetelő, felelőtlen, a rendeleteket kijátszó állampolgárok? Vannak. De az óriási többség nem az. Sőt: egyetlen állampolgár sem vett volna telket és nem épített volna nyaralót, nemzeti vagyont, a parton (vagy legalábbis nem oda, ahol most kifogások sorozata éri), ha az állami szervek ezt nem így akarták volna; ha korábban nem rendeletek, főépítészek s akkor még csak tizenöt főhatóság és országos szerv nem ilyen döntéseket hozott volna. Meggyőződésünk: az állampolgár mindig azért és anrfyit fizetett — ha nehezére esett is —, amennyit az állam előirt számára. Mert legalábbis e tekintetben igenis fegyelmezett ez a nép. Méltatlan tehát az elmarasztalás. Jó és tanulságos program volt a Hírháttér. Optimisták vagyunk a vízminőség javulását, a környezetvédelem fejlődését illetően, a minisztertanácsi döntések mielőbbi és kövétkezetes végrehajtásában. De azért ha lehet, ne akarjuk menekülésre késztetni a pihenni vágyó állampolgárokat . . . — Egyesek Párizsba, a többiek Maradjra? Szerintem menjen ki nyolc ember öt napra. Gondolkoztak, gondolkoztak és a kiutazók száma nyolcra növekedett. De valaki közbeszólt: — Ebből a nyolc főből csak Dragunov és Sztojanov szakember, a többi hat turista. Üjra megtárgyalták s kérdést és úgy döntöttek: tiz ember megy ki, összesen négy napra. Aztán ez sem volt eléggé demokratikus döntés. Még egyszer áttanulmányozták a kérdést, különféle aspektusokból közclitették meg, elvetetlek, megszavaztak, le-_ Iskolába' megy a gyerek. Ennek ő nagyon örül, merthogy még sohasem járt iskolába, így aztán nem tudja mi az. Szülője is örül, de kissé mérsékeltebben. Ö már járt ilyen helyre. No, meg ez is jelzi, hogy korosodik, Azután a fölkészülés máris fölemésztett egy ezres bankót — milyen jó, hogy nemrég került forgalomba ez a címlet. Egyszóval akadnak ürömök. Sőt, még tetézik is őket Például az írószerboLt—esetünkben a kaposvári, Ady Endre utcai —, amelyik egységcsomagot kínál a leendő elsősöknek- Az egység- csomag persze jó dolog, mert mit tudja azt egy gyanútlan, kezdő szülő, hogy mi is kell egy mai kezdő iskolásnak. A bolt viszont tudja — évtizedek óta látja el az iskolásokat — tehát a kezdők ebben bízva megveszik az egységcsomagot És nem tudják, hogy ezzel beneveztek a zsákbamacskajátékba. Másnap ugyanis a szülő tapasztalatot cserél a másik szülővel. És akkor kiderül, hogy az egységcsomag nem egészen egységes. Az egyikben volt betűkészlet, a másikban nem, a harmadikban füzetborító is volt. . . Az árak sem voltak egyformák, ám a zacskóban talált holmik többségén a Fogy. ár: jelzés után nem voltak számok. A ceruzahegyező meg teljesen használhatatlan . . S a szülőben fölhorgad a gyanakvás ördöge. Ezután vagy beletörődik mindebbe, vagy elmegy .a boltba érdeklődni az egységről érzett kétségei felől. No, ott aztán alaposan megnyugtatják. Elmagyarázzák neki, hogy az egységcsomag az egyik nap ilyen, másik nap meg olyan, és az kerül bele, ami éppen van, az árak szavazták, újra megszavazták, míg végül minden szempontot figyelembe véve úgy határoztak: kiutazik negyven ember egy napra. így történt. Az egész tudományos intézet sofőröstül, takarítónőitől elutazott Párizsba. Negyven ember fényképezkedett le az Eifjel-to- ronynál. A kollektív összetartás erősödött, a szakszervezet pozitívan értékelte a kulturális ügyekkel foglalkozó bizottság példás munkáját — a francia építészet remekének kollektív megtekintéséért. (Fordította; Sarai« Boxáüaí pedig azért nem egyformák, mert egyik nap Valamiből a drágábbat teszik a csomagba, irtáskor meg az olcsóbbat, ahogy éppen esik és puffan. És azt meg ne kívánja, hogy mindenre kü- lön-külön árat írjanak. Végül, amikor a kezdő arról tudakozódik, hogy például •radír miért van a csomagban, amikor azt minden iskolában tiltják (ezt valahonnan már tudja), akkor elnézően mosolyognak rajta, hogy mit okvetetlenkedik itten ez a csudabogár. A szülő pedig megállapítja, hogy a gyerek iskolába megy, ő maga pedig az élet iskolájának egy újabb vizsgáján esett át. Azután ráébred, hogy ehhez hasonló vizsgákon kereskedelemismeretből már néhányszor megbukott, mert akkor is Épp egy esztendeje, hogy a hat fiatalember „egymásra talált”. Nagy Ferenc fölkereste Győri Józsefet, hogy írjanak közösen számot, majd megalakult a kis csapat A Nostra együttes Somogybán és a környező megyékben jó néhány sikeres szereplést könyvelhet el. A dobos Nock László, a gitáros Győri József; Fülöp Miklós a billentyűs hangszerek mestere, Salamon Gyula a szólógitáré, Bóais István pedig a basszusgitáré. Beszélgetésünk során hamar kiderül: nem csupán egy beatzenekar a Nostra, hanem hat fiatal közössége. Társak, barátok, együtt vannak jóban, rosszban. Életük, szenvedélyük a zene, s ezt nemcsak saját maguknak, hanem sok fiatal szórakoztatására művelik. Mit nyújtanak a közönségnek? — Először rockzenét játszottunk — mondja) Győri József — ,de hamarosan kiderült, hogy a hallgatóság már nem igényli ezt. Csak olyat, ami ritmusos, ami jó kedvre derít, amire táncolni lehet. így aztán áttértünk a slágerzenére. A fiatalok körében még mindig nagy divat a diszkó, ez iránt van igény, tehát ezt játsszuk. — Nem megalkuvás ez? Szomorú, hogy még mindig az igénytelenebb zenét kedveli a közönség. Tehet-e valamit az együttes ennek ellensúlyozásé ra ? — Ez így igaz, de nekünk nem ez a feladatunk. Ahol mi fellépünk, ott a fiatalság egesz heti fárasztó munka után szeretne gondtalanul szórakozni. Ha segítségünkkel hangulatos hétvégét tud maga mögött, máris tettünk valamit. Biztosítottuk, hogy jókedvűen kezdje a következő hetet. Gyakran még azt ii kérik, hogy ci&ánynótaazt hitte, hogy... És maga is elkezd csodálkozni a dolgokat megmagyarázó kereskedővel egyetemben azon, hogy tulajdonképpen min csodálkozott annyira, amikor egységet keresett az egységcsomagban, s nem találta. így meg is nyugszik szép lassan a szülő. A továbbiakban majd óvatosabb lesz, a következő vizsgán tán át is megy. Az iskolában szükséges holmik pedig előbb- utóbb úgyis összegyűlnek, a zsákbamacskán szerzett fölösleges „nyereményekkel” meg el tud játszani a gyerek tízpercben, avagy otthon, délután. Mindebből tisztán látszik, hogy a dolog imigyen teljesen rendjén is va/i. Avagy tán mégsem? kát adjunk élő. S miért ne, ha arra szeretnének táncolni? Egy kezdő zenekarnak az első sikerek nagyon fontosak. Babócsán, Nagydobszán vagy akár Kétújfalu- ban mindig szeretettel fogadják’ az együttest, * kérik, hogy minél előbb jöjjünk újra. A kaposvári VBKM-klubban — ahol egyébként próbálunk — ugyancsak nagy a közönség günk. A siker lelkesít, összekovácsolja csapatunkat. A Nostra több saját szerzeménnyel szerepel. A szerzők: Nagy Ferenc és Győri József. A Nyári történet, a Tiszta vizű hús patak, az Anyám című szamok slá^erKulf-urális programok diákoknak Üj kulturális programokkal — a tizenéves diákfiatalok igényeinek figyelembe vételével — munkálták ki a napokban a KISZ Központi Bizottsága mellett működő középiskolai és szakmunkástanuló-tanácsnál az- 1983 —84-es tanév kulturális rendezvényeinek tervét. A KISZ KB tizenéves fiatalokra vonatkozó határozata feladatául fogalmazta’ meg a haladó diákhagyományok fölkutatását, felelevenítését. Ennek jegyében — a debereceni városi KISZ- bizottság kezdeményezésére — szeptemberben Hajdú- Bihar megye székhelyén rendezik meg első ízben az ősi diákvárosok találkozóját. A debreceni fiatalokon kívül Pápa, Esztergom, Sopron, Pécs, Kecskemét diákjai vitatják meg e hagypJ mányok ápolásának, őrzésé-’ nek mikéntjét, föleleveníté- sét A kulturális rendezvényed naptára decemberben diád közművelődési fórummal folytatódik. Ehhez kapcsolódik a diákévi gála, amely a mostani diákév nagyszabá- sú, demonstratív záróakkordja lesz. Januárban ismét meghirdetik a szocialista országok életének jobb megismerését célzó Barátaink országos játékot. A Hazai tájakon című másik országos 'játék felhívását februárban teszik közzé. Folytatódik a Könyv és ifjúság elnevezésű akció; ez a könyvek iránti érdeklődés fölkeltésével az irodalmi élmények adta örömökre kívánja ráébreszteni a tizenéveseket. Ennek részeként bizományosi könyvterjesz- tési versenyt hirdetnek, és ismét várják a jelentkezőket az olvasó ifjúságért pályázatra. nek számítanak a közönség körében. — Szeretnénk továbblép-' ni, újabb számokat írni, kategóriát szerezni, igényes zenét játszani. A külföldi számokat egyelőre fonetikusan tanuljuk: hiányzik a nyelvtudás. Erre szükség lenne, no meg kottákra, ezeket azonban képtelenség beszerezni. Egy esztendő egy zenekar életében nem nagy idő. Gyakorolni, gyakorolni, zenét hallgatni, tanulni j csak így érhetünk el eredményeket A. A. SOMOGYI NÉPLAP /. Antonov: Csoportkép az Eiffel-toronynál L- P. A Nostra a sikerek útján
