Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
flPRÜFMVAK - KÖZELRŐL WWU,»""J -«** Amikor az első magyar falu elnéptelenedéséről hallott az ország, a közvélemény egyik fele följajdult, a másik legyintett. lázongásra nem volt szükség, ám a legyintés is botor dolog volt. A józanság azt mondatja: néhány helyen természetes is, ha elnéptelenedik egyik-másik település. Ezt a folyamatot kár volna siettetni. Az élő falvakat azonban - bármilyen kicsinyek is — nem szabad mesterséges eszközökkel hasonló sorsra juttatni. A kicsinyeknek is joguk van az élethez, az igényeiknek megfelelő ellátáshoz, a gondoskodáshoz. Az utóbbi években túlzottan fölgyorsult urbanizáció, a tömegek városba áramlása is arra int, hogy fokozni kell az opró falvak és környékük megtartó erejét Jut-e kellő figyelem a somogyi kis településekre? Van-e szükség további jobbításra? Ezekre a kérdésekre próbáltak választ keresni munkatársaink a sok kis somogyi falu közül néhányban. A kép sokszínű. Vannak jó példák, de felszínre került néhány pótolni való is. Kára élni akar Talán a legkisebb somogyi falu a Törökkoppányhoz tartozó Kára. Azért írjuk ezt: talán, mert alig néhány hónapos adataink erre engednek következtetni. Csakhogy azóta új lakói is vannak a településnek. Kára tehát gyarapszik. Hosszúvíz a Balatontól húszegynéhány kilométerre, a mesztegnyőd körzetben van. Első lakói az 18! 7-ben ide települt szudétanémetek voltak. Napjainkra a falu népessége a hozzá tartozó Cserfek- véspusztával együtt is mindössze 111 emberre fogyatkozott. A falubeliek nem panaszkodnak az élelmiszerellátásra. A helyi vegyesboltban hozzájutnak az alapvető szükségleti cikkekhez. Az üzletbe kétnaponta szállítanak kenyeret, hetente egyszer tejterméket; ezt hűtőszekrényben tárolják. A bolt forgalma a véle egy fedél alatt működő italméréssel együtt körülbelül 60—70 ezer forint havonta. Tejből, húsból, zöldségféléből önellátásra rendezkedtek be a családok; az utóbbiból néha eladásra is jut. Hentesárut, iparcikkeket a mindössze három kilométerre levő Mesztegnyőről vagy a közeli városból, Marcaliból tudnak beszerezni. Gyenis Ferenc, a pártvezetőség titkára sorolta az adatokat: — Ma 110 lakosa van akis falunak, negyven család él ott.. Kára húsz éve volt a legnépesebb, akkor 125 lelket számláltak. A párt- és tanácsi vezetők egyformán azt mondják Koppányiján: Kára élni akar, a központi falunak ez a legkevesebb gondot okozó társközsége. (Később a káraiak elmondták: ők is elégedettek tanácsukkal, kéréseiket rendre teljesítik.) Weimperné Mauer Edit a Kárán élő fiatalok egyike a víznek örül legjobban: — Hamarosan bekötik a vizet. 15—16 ezer forintot kellett befizetni a társulatba, minden család aláírta. Én a nagyobbik gyereknek messziről* hoztam az ivóvizet, most a kisebbnek kell hoznom. De már nem sokáig! Lesz vízvezetékünk. M-'nt a városban. dik. A fekvőbetegekhez szükség szerint kijár az ápolónő injekciózni, vérnyomást mérni. Nagy segítség, hogy a rászoruló, idős embereknek az idén tavasztól naponta kihordják az ebédet a meszteg- nyői öregek napközi otthonából. Luczek Lászióné, a mesz- tegnyői tanács gazdálkodási ügyintézője elmondta, hogy évente 15—20 ezer forintot költenek a Hosszúvizet Cser- fekvéspusztával összekötő földút karbantartására, ehhez a termelőszövetkezet is hozzájárul és a lakosok társadalmi munkájára is számítanak. Ha a fiatalok tudták volna, hogy kövesút lesz meg vízvezeték, lehet, hogy el sem költöztek volna, mondják a falu öregei. Talán ma már szívesen vissza is jönnének ... A fiatalasszony sorsa nem a megszokott módon alakult. Elment ő is Káráról, mint annyian, de visszatelepült. Itt jobban megtalálja a számítását. És örül annak is, hogy él néhány fiatal család a faluban. Nem fogynak. Heffer Gyuláné — akinek portája előtt beszélgettünk — azt mondta: — Vásárolni is tudunk mindent, ami kell. A mostani boltos nagyon jól csinálja a dolgát. Nem mindig volt így. De amikor kifogásoltuk, lett új boltos és lett jó boltunk. Fontos ez, nagyon fontos egy ilyen kis faluban. — Nem vágyik el a váróba? — Én már csak itt maradok. A fiam elment, de az unokák itt nyaralnak mindig. Nem is olyanok, mint a másik kaposvári gyerekek, akik a libát, sem tudják megkülönböztetni a kacsától. Baumann Józsefné is beszélt az elmenőkről: —f Bizony, innen is sokan elvándoroltak. De jöttek is helyettük! Például Pestről is jött egy család. Itt nyulakat tenyésztenek. És mi örülünk a betelepülőknek. Mert egy falu akkor hal meg, ha üresen állnak a házak. Itt nincs ilyen. Ezért nem úgy fogadjuk azt, aki házat vesz, mint az idegent, a jöttmentet. Jöjjön csali! Azzal is erősödik a falu. És meg is lehet nézni! Járdát építünk, takarosak a házak, szépek a kerítések, tiszta az utca. A tanácson megtudtuk: a társközségekben végzett társadalmi munka értéke egy emberre számítva Kárán a legnagyobb. A viszonylag jó közlekedéssel, jó bolttal, naponta érkező postával, telefonnal és nemsokára vízzel is ellátott település tehát él, és nem is kell mesterségesen „injekcióaid”. Szellőztetnek... Talán már visszajönnének A lakosság nagy része a mesztegnyői tsz-ben és annak üzemágaiban, illetve Marcaliban dolgozik. Naponta háromszor menetrendszerű buszjárat áll rendelkezésükre. Ezzel utaznak a gyerekek is a mesztegnyői óvodába, iskolába. Igaz, jelenleg csak kettő ... Kevés a faluban a gyerek, a szakmát tanult, családot alapító fiatalok jelentős része a nagyobb településekre költözött. Az elvándorlás aránya — Berta Józsefné, a mesztegnyői tanács igazgatási ügyintézője szerint — az utóbbi években csökkent, a népesség száma stagnál. Hosszúvízre 1967-ben bevezették a villaijyt, s 1969-ben aszfalt- utat építettek. Különösen nagy a népességmegtartó ereje annak, hogy 1981-ben a falu vízvezetéket kapott, így egyre többen bővítik fürdőszobával otthonukat. Az ' elnéptelenedés ma már csak Cserfekvéspusztát fenyegeti. A falu 25—30 családjának orvosi és gyógyszeres ellátásáról Mesztegnyő gondoskoRúiyaújlakon elfogy alólunk a szilárd burkolatú út. Attól kezdve földút porzik a gépkocsi nyomán vagy öt kilométeren át, amíg Rinya- újnépre nem érünk. Faluvég vagy fálukozpont? Így is, úgy is nevezhető a településnek az a része, ahol emléktábla jelzi Gábor Andor egykori szülőházának helyért. Közvetlen közelében áll Rinyaújnép két legjelentősebb középülete: a vegyesbolt és az italbolt. Bakonyi Sándorné, a boltos csak néhány hete állt munkába — Babócsáról jár a munkahelyére —, Martin László kocsmáros viszont már jó ideje kiszolgálja a vendégeket. Az italboltos ráér, mert hétfőn zárva az üzlet. B&konyinénak viszont jócskán van dolga: hétfőn, szerdán és pénteken hozzák a friss kenyeret Nagyatádról, fehéret és barnát, egy-égy alkalommal hetven kilót. Az autó érkezésére G»«r- kó Józsefné kinéz a bottajtóm: — Ha kocsi áll meg itt, mindig azt hiszem, a gyerekek jöttek Atádról — mentegetőzik, hogy ezúttal csalódnia kellett. Megéri cipelni a fékárt: nyoic kiló kenyér van benne. — öt coatednak viszem, engem kértek meg rá. Finom ez a kenyér, szeretjük ... Bakonyiné szódásüvegeket is cserél, s egy hét alatt elfogy tíz láda — 240 üveg — kóla is. Miközben a bevásárlás zajlik, szóba kerülnek egyéni és közügyek, dicsekvésre érdemes dolgok és sérelmek, vagyis mindaz, ami a település lakóit foglalkoztatja. Villanya, rendes útja van a falunak, de például kanásza, csordása nincs. Pedig kijáró disznó, szarvas- marha szép számmal van az ólakban, istállókban. A hetvenegy éves Szelezi Sanyi bácsi mással is c*Shoaako- dik: — Tavassal falugyflVéntn ígérték, hogy az ilyen' öregeknek, mint én, ebédet hoznak; hogy mi is meleget ehessünk. Azt mondták, legalább tizenöt igénylő kell, hogy legyen belőle valami. Volnánk fis annyian; a Tolt tanácsháznál lerakhatnák, szétoszthatnák az éthordókat. Hetente csak egyszer eszem főtt ételt, akkor, amikor megjön a lányom Barcsról... Kruppai Géza és mások a délutáni buszközlekedést kifogásolják, és azt, hogy Boltidra, Háromiára kef! járni gaapaiacfeot esertAni. Pechg Közelít a város Zselickislak keleti határából még láthatóak Kaposvár alig öt kilométernyire levő toronyházai. A falu nyugati végén az utolsó háztól kőha- jításnyira húzódik a megye- székhely közigazgatási határa. Sokáig itt, a város tő- szomszédságában is eldugott kis falunak számított ez a település. Kaposvár sugárzása azonban egyre erősebb lett, s ma Zselickislak már afféle alvófalu. Lakóinak 90 százaléka a városba jár dolgozni. Diákbusz hozza-viszi naponta az iskolásokat, sőt az óvodásokat is. Városias már a gondolkodásmód, s még inkább azok az igények. Az emberek többsége legalább annyira kaposvárinak érzi magát, mint a fürediek vagy a toponáriak. S jóllehet a faluban hat iparos dolgozik, van vegyesbolt és italbolt, az ellátás és a szolgáltatás színvonala hasonló a többi kis településéhez. Csakhogy ezt itt egyetlen falugyűlésen sem panaszolják. Az emberek többsége a kenyeret is Kaposvárról hozza. Ott vásárol, oda jár szórakozni is. Könnyen tehetik, hiszen csaknem óránként jár a busz, s az út még 15 perc sincs. A legtöbb épület udvarán ott áll az autó. inkább a kaposvári rendelőkbe és nem a simonfai körorvoshoz mennek. Ha húsz kilométerrel arrébb volna e falu, talán az elöregedés, a fiatalok elvándorlása okozna gondot Zselickislaknak, így azonban a város közelsége önmagában is vonzerő. Zse- lickislakról szólva a simonfai közös községi tanácson sem hangzik el a „lakosságmegtartó képesség” kifejezés. A tanácselnök is arról beszél, hogy a faluban egyre-másra épülnek a pompás, helyenként már háromszintes családi házak, s hogy a fiatalok nemhogy elvándorolnának, inkább oda költöznek. Nem csoda, hiszen kedvezőek a lakáshoz jutás feltételei. Jelenleg is négy új családi ház épül. A berendezés a legtöbb helyen anyagi jómódról, városias ízlésről tanúskodik. Csak a vízvezeték hiánya okoz gondot. Megépítésére azonban csak a következő ötéves tervben lesj mód. S bár a vízhiányt sokan panaszolják, a lakók döntő többsége cserélné el a házát ka^ F rí lakásra. A környéken egyre több városi ember vásárol telket, épít hétvégi házat, és beszél rajongva az itteni nyugalomról... Napközben legföljebb néhány idős embert lehet csak találni a faluban. A 75 éves Fehér Jánosné mondta: — A házam ablakából is látszanak az emeletes házak. Nekem már nem jó a szemem, mégis úgy veszem észre, mintha egyre közelebb lennének ... Zselickislak az elmúlt években új fejlődésnek lendült. Csökkent a lakosság átlagéletkora, több a családalapító fiatal. Senki sem kételkedik a falu jövőjében. PATCA PANASZA Az asszonyok dél felé ros- kadásig teli szatyrokkal várakoznak a szilvásszentmár- toni buszra, hogy hazajussanak a megyeszékhelyről. Ka- posszerdahelyre, Szennába, Szilvásszentmártonba vagy éppen Patcára. Kérdeztük, miért a sok csomag, s ők egymás szavába vágva mondják a magukét: ez sincs, az sincs otthon, mert kicsi a bolt, meg áru is ritkán jut... Patcán a kaposvári áfész tizenhármas vegyesboltja előtt áll és fordul meg a busz. Délidőben zárva van. Reggel héttől tizenegyig, délután fél négytől hétig jöhet ide vásárló. De kedden még akkor is csukva az ajtó. Megakad a szemem egy sárgult papiroson: „Aug. 9- töl 21-ig szabadság miatt zárva”. Mellette egy másik: „Mozgó ABC 1983. VIII. 15- én, 19-én 2-től 3-ig tart nyitva”. Szászy Zoltánné boltvezető portáján a kutyaugatásra idős ember nyit ajtót. — A bolt... — Nincsenek itthon. — Vásárolni szeretnék ..; — Majd hat óra után. A tejbegyűjtő ad kenyeret. A buszmegállóval szemben lakó fiatalasszony fásultan mondja: — így van ez. Hetente háromszor van kenyér estenként. Meg azért eljön erre a mozgó bolt is. Most, hogy zárva az üzlet, a két hét alatt kétszer. Kilencvennégy lelket számlálnak Patcán ... Karansz János, a közös községi tanács elnöke tudja, hogy miről van szó. Berzenkedve mondja, hogy a szennai óvoda is a hét végén, utoljára pénteken kap kenyeret, azt kellene adni hétfőn is az óvodásoknak, ha nem segítenének magukon. Hogy szóltak-e az áfésznak? Hát persze! De nem történt semmi. Talán majd az őszszel. — Szóltunk már a felvásárlás miatt is. Képzeljen el valakit, akinek van húsz- harminc tojása! Nem tudja eladni, mert nem vásárolják föl. Vigye be Kaposvárra? Darabjáért két forintot ha kapnia. Ebből vonjon le huszonnyolcat a buszra ... Marad is, meg nem is. A buszon mondják: azért is nagy a batyu, mert a szomszédoknak is kell venni ezt-azt. Sok az öreg, aki nem a forintjait sajnálja az útért, hanem azért kér segítséget, mert az utazásra már nem nagyon vállalkozhat. Az alapvető élelmiszerekkel nincs nagy baj — mondja az elnök, de ő is tudja: ha egyszer eljut valaki a városba, hetekre „bespájzol”. Annyi konzerv soha sem kelt el a faluban, mint mostanában. Persze Ka volna hűtőpult, más lenne a helyzet Patcán is. Azelőtt könnyebben vették az utazást, fele annyiba került egy-egy út, mint most. Az időt sem kellett annyira kiszámítani, mert több volt a buszjárat Mindössze ennyi Paáea -j*- nassa lenne itt annyi fogyasztó, hogy a gázosoknak megérné a helyszínen lebonyolítani a cserét. Nem nagy igények ezek. Vagy mégis azok? Babócsán, a községi közös tanács vb- titkára, Gáspár György mondja: — A szociális étkeztetést más társközségekben, például Boíhón is tervezzük; Ri- nyaújnépen még az idén megvalósítjuk. Ami a palackcserét illeti, a kérést továbbítjuk a gázosoknak, a busz- közlekedéssel kapcsolatos gondokat pedig a közeljövőben esedékes menetrend- egyeztetések!»! kóroljök. a Volán képviselőivel, s kérjük a módosítást. Ahogy tőlünk telik, igyekszünk megoldani a rinyaújnépiek gondjait is ... Július végén 115 lakója volt ennek a falunak, közülük több mint ötvenen túl vannak a nyugdíjkorhatáron. Fiatalok — s ezt a rinyaúj- népi Németh Ildikótól, a tanács adminisztrátorától tudjuk — kevesen élnek a településen, a huszonévesek száma mindössze hat. Emiatt az idén megszűnt a KISZ- alapszervezet is. Van ház, nem is egy, ahová a tulajdonos csak szellőztetni jár Barcsról, Babócsáról vagy Nagyatádról..;
