Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-18 / 195. szám

Társadalmi tudat, műveltség, minőség Beszélgetés Köpeczi Béla művelődési miniszterrel Az idei könyvhét egyik nagy érdeklődést kiváltó műve volt Köpeczi Béla tanulmánykötete Műveltség és minőség címmel A ben­ne megjelent írások vala­mennyijének közös alap- gondolata, mondhatni néző­pontja, hogy napjaink, a nyolcvanas évek társadalmi valóságából, valamint a társadalom és az egyén ér­dekeiből vezeti le elemzése­it, következtetéseit össze­csengenek ezek a gondola­tok azzal a társadalmi fel­ismeréssel, hogy korunkban mind nagyobb jelentőségű a tudati szféra és az intenzív fejlesztés szakaszában elő­térbe kerülnek a szellemi 'tsrtaláKjk. A kötet szerzője — mint ismeretes — nemcsak a tu­domány művelője, akadémi­kus, hanem hazánk művelő­dési minisztere is. Ezért e gondolatok kapcsán a mi­niszterhez fordultunk kérdő- sew&kei, — Miként tudatosítja a politika, ezen belül a mű­velődési kormányzat az előbbiekben vázolt igényt, vagyis hogyan igyekszik elősegíteni az új cél- és értékrendszer kidolgozá­sát? — A nyolcvanas évek leg­fontosabb jellemzője — mondotta a miniszter — a valóságból táplálkozó politi­kai realizmus, ami nemcsak az objektív feltételek szám­bavételét jelenti. Életünk minden területén a gazda­sági, a társadalmi, a politi­kai életben és a kultúra szférájában is előtérbe ke­rülnek a tudati elemek, más szóval jelentősebb szerepet kap az emberi tényező. Ah­hoz, hogy mindannyiunk hasznára értékesíteni le­hessen, „művelni” kell ezt a tényezőt. Általános és szakmai műveltségét gyara­pítani, mindenkinek — nem Negyedszer Szombathelyen Kongresszusra készülnek a magyar nyelvészek — A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusa augusztus 23-án kezdődik a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán. A négynapos ta­nácskozásra 13 ország mint­egy 250 szakemberét várják. A magyar nyelvvel foglal­kozó szakemberek beszámol­nak kutatásaikról, s tájé­koztatják kollégáikat a ma­gyar nyelvtudomány műve­lésében elért eredmények­ről. Általában ötévenként ren­deznek hazánkban ilyen ta­nácskozást, s mindig valami­lyen központi téma kérdé­seit tárgyalják meg. A szombathelyi rendezvényen « magyar nyelv rétegeződé- séről lesz szó. E tudomány­ág jeles képviselői az együt­tes üléseken az irodalmi és a köznyelv viszonyával, a magyar nyelv területi, föld­rajzi tagozódásával, Vale­ntint a szaknyelvek és a csoportnyelv kérdéseivel foglalkoznak. A kongresszus négy szek­ciójában 140 előadás hang­zik el, témájukban ezek is a központi tárgyhoz csatla­koznak. A résztvevők egye­temi és főiskolai oktatók, tudományos kutatók, illetve azok a középiskolai tanárok, akik tudományos igénnyel foglalkoznak nyelvünk múlt­ja vsí és jelenével. csupán szűk körű elitnek —, mindennapi tartalmas kul­túrát adni. Segíteni abban, hogy az igazi értékek előtér­be kerüljenek, meghatáro­zójává váljanak és serken­tőleg hassanak. Hiszem, hogy minden emberben szunnyadnak igazi értékek, s ezeknek fölismerésében, kibontakoztatásában sok még a tartalék. A művelő­déspolitika feladata és fele­lőssége, hogy a társadalmi tudat változásait ne auto­matizmusok mozgassák, ha­nem a gazdasági és társa­dalmi folyamatok tükröző­déseként az érdekkonfliktu­sok előtérbe kerülésével a tudatosság igénye alakítsa, segítse az új egységes ten­denciák kibontakozását. Arra is oda kellett figyel­nünk, hogy a feltételek ja­vulása, az életszínvonal tö­meges emelkedése nem fel­tétlenül vezetett humánu­sabb életmódhoz, igénye­sebb és tartalmasabb embe­ri viszonyokhoz, új, minősé­gileg magasabb szintű ér­tékrendhez. Ahogy a gazda­sági építőmunkában mind­inkább felkészült szakem­berekre van szükség, a tár­sadalom más szféráiban sem hanyagolható el, hogy ezek az emberek miként tudják a szocialista demokrácia lehe­tőségeit érvényesíteni, ho­gyan képesek a javuló kö­rülmények között eligazod­ni, milyen értékrend sze­rint és hogyan élnek. Mi­ként képesek társadalmi keretek között, de szűkebb környezetben is — munka­hely, család stb — az ön­megvalósításra, azaz a kö­zösség és az egyén közös . érdekei szerinti személyi-? ségformálásra. A kultúra nem pusztán ismeretek tö­mege, sokkal inkább az esz­mei, erkölcsi, magatartásbe­li értékrend, s ennek be­építése az életmódba. Olyan kultúra semmit sem ér, amely leckeként tudja csu­pán a kívánalmakat, s hi­ányzik ezek személyes asszi­milációja. Ezen, az alapon kell és érdemes napjainkban aktív művelődéspolitikát folytatni. — A minisztérium utób­bi időben ismertté vált döntései is azt igazolják, hogy mind nagyobb erő­feszítéseket tesznek az ok­tatás és a közművelődés alapellátásának gyarapí­tására, a feltételek megte­remtésére, ugyanakkor több jel arra is mutat, hogy nem hanyagolják el A vallomásról tüstént jelen­tést tett a sokdiopriás alez­redesnek. Mikor visszatért, a testileg-lelkileg megviselt Holácsek Zebegény megkér­dezte tőle: — ügye, béke idején nem végzik ki a kémeket? A megnyugtató válaszra a várható büntetés után érdek­lődött. — Az a bíróságira tartozik — mondta a hadnagy —, de az őszinte vallomást min­denképpen tekintetbe veszik. — Mindent őszintén feltár­tam! — kiáltotta. — De fé­lek, félék, félek! — Ahhoz minden állampol­gárnak joga vian — állapí­totta meg a hadnagy, és egyelőre egy üres szobába kí­sértette — fék». a minőség egyre kihivóbb igényeit sem. — A XX. század nagy problémája és ellentmondái- sa, hogy megkezdődött a tömegek kulturális fel- emelkedése. Világszerte alapvető célkitűzés a több­ség művelődésének előse­gítése, a különböző társa­dalmak anyagi és szemléleti keretei között. Az első gond akkor merül föl, amikor felteszik a kérdést: gazda­sági eszközeink, anyagi le­hetőségeink biztosítják-e a tömegkultúrának igényeit színvomalemelkedését? Nap­jainkban súlyosbítja a helyzetet a demográfia hul­lám tetőzése, amely prímér kérdése oktatáspolitikánk­nak, általános és középisko­lai szinten egyaránt. E mennyiségi feladat megol­dása nem feltétlenül esik egybe a minőség háttérbe szorításával Az általános és a középiskolai oktató-ne­velő munka szrnvonalemel- kedése függ a tehetséges gyerekek útjának egyenge- tésétől, a differenciálástól, a tudatos szelekciótól. S az általános művelődés és a tehetséggondozás nem szem­benálló fogalmak, a meny- nyiségi feladatok megoldása elkerülhetetlen, a minőség figyelembevétele mind sür­getőbb felelősség. Nem ér­tek egyet azokkal, akik elit­képzésnek bélyegzik a te­hetséggondozást és azt anti- demokratikusnak minősítik. Ha művelődésünknek bár­mely oldalát elhanyagoljuk, súlyos, jóvátehetetlen hibát követünk ei. — Az utóbbi évtized társadalmi jellemzői közé éppúgy hozzátartozott a vidéki ipartelepítés, mint például a szellemi élet vidéken levő műhelyeinek megerősödése^ beépülése az országos vérkeringés­be. Miként állunk a tudo­mányos műhelyekkel vagy a vidéki könyvkiadás igé­nyeivel? — Áss utóbbi két évtized­ben egész társadalmunk egyik jelentős eredménye, hogy felszámoltuk a főváros kizárólagosságát az élet sok területén. Felnőttek, meg­erősödtek és figyelmet kö­vetelnek városaink a szelle­mi élet több szférájában. Átrendeződött például fel- «űofctatási rendszerünk. Nagy öröm, hogy a tudomá­nyos kutatás sem korlátozó­Az alezredes áttanulmá­nyozta a friss vallomást, fi­ókjából előhúzott egy rövid jelentést, és mindkettőt ma­ga elé helyezve hívatta Pá­los századost. — Zweiget megfigyeltétek? — kérdezte tőle. — Jelentem, igen. — Jelentsd akkor az ered­ményt is, de ülve. A százados beszámolójálból az alezredes igen kedvező képet formált a szerkesztő­ről. Elhatározta, hogy beszél vele. Zebegénnyel pedig a hadnagy azt közölte, hogy egyelőre szépen hazamehet, és csináljon mindent ugyan­úgy, mint azelőtt. — Ha Kőndgék megtudják, hogy elárultam őket, megöl­nek! — ellenkezett Holácsek. dfk már kizárólag Budapest­re, több helyen működnek a Magyar Tudományos Aka­démia vidéki központjai. S akkor még nem szóltunk ar­ról, hogy miként jelentkez­tek irodalmi központok, sor­ban kaptuk a híreket folyó- iratalapításokrdU és sorol­hatnánk a többi kezdemé­nyezést. Eredmény az is, hogy az intézmények jó ré­sze — színházak, képző- művészeti csoportok — ta­nácsi kezelésbe kerültek. A gond, hogy hazánknak nem minden tájegysége vagy megyéje képes megteremteni és fönntartani, valamint sajátos karakterisztikumok- kal ellátni vállalkozásait. A „mindenből egy kicsit” elve nem vezethet igazán ered­ményre Azt szeretnénk el­érni és tudatosítani, hogy ennek az országnak akkor használnak a vidéki váro­sok, megyék vagy tájegysé­gek a legtöbbet, ha kikü­szöbölik az oly fékező presz­tízsszempontokat, ha meg­születik az egészséges és a meglévő értékekre alapozott munkamegosztás nem csu­pán Budapest és a vidék, de a városok között is. Ahol elegendő szellemi bázisra alapozható a helyi kiadói tevékenység, ott nem látjuk akadályát. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy nem elsősorban szépirodalmi művek megjelentetésére keli vállalkoznia, hanem min­denekelőtt tudományos, is­meretterjesztő, helytörténe­ti kiadványokkal gyarapít­hatja a hazai könyvkiadás palettáját. Persze ez is csak egy mozzanata a vidéki szel­lemi életnek. A lényeg: vi­lágossá kell tenni — a mennyiségi fejlődés után —, hogy milyen célokat kí­vánnak szolgálni a nem budapesti kulturális köz­pontok. — Az lehelt — bólogatott a hadnagy. — Talán ne is mondja meg nekik. Holácsek kiszédelgett az épületből, és rohanni kezdett arrafelé, ahol egy földalatti illemhely húzódott meg. A belsejében háborgó babgu­lyás pillanatnyilag még a fé­lelmét is elfeledtette vele. 28. Az alezredes és a szerkesz­tő egy konspirativ lakásban találkoztak. Kényelmes bőr­fotelekben ültek, előttük ká­vé, Traubisoda és aprósüte­mény. Valahogy hasonlítot­tak egymásra, és ezt mind­ketten érezték is. Huszon­éves korukban belépitek a pártba, amely mindenkit oda­állított egy-egy posztra. Az egyik fiatalembernek azt mondta falura megy, a má­siknak azt, hogy egyetemre, a harmadikból közgazdászt csinálták, a negyedikből ta­nárt. Zweignek azt mondták, újságíró leszel, partnerének azt, hogy kémelhárító. Ma már nagyon értik a mester­ségüket, enyhén cinikusak és mélyen hűségesek. — Foglaljuk össze a lénye­get! — mpndotta. az _alezre- de®. — Az un munkatársa. T. L. GÜMBÜ PALj Ai ellátotti kam» Mit olvasnak a külföldi turisták? Könyvesbolti tapasztalatok A nyári hónapokban nem­csak a Balaton partján, . haj- nem a kaposvári József At­tila könyvesboltban is meg­nő az idegenforgalom. Kü­lönösen borús napokon ke­resi föl sok turista a boltot. A szezon kezdete óta havon­ta hat-hétezer forint érték­ben forgalmaznak idegen­nyelvű műveket. Az üzlet — a keresletnek megfelelően — elsősorban német nyelvű könyveket kínál. A külföldi látogaTók nagy része a magyar vonat­kozású kiadványokat, a tör­ténelmi regényeket keresi. Az utóbbi három hónapban sok magyar szépirodalmi al­kotás német fordítását vá­sárolták meg, például az Egri csillagokat, Az ember tragédiáját. Elfogyott a magyar népmesék német kiadásának összes példá­nya. A hazánkba látogatókat nemcsak irodalmunk érdek­li, hanem a táj, az egyes vidékek természeti szépségei is. Az idén á viszonylag drá­ga, nagy albumok mellett szívesen vásárolják a Ma­gyarországot, a Balatont, il­letve Budapestet bemutató kisméretű képes könyvekét is; ezeknek nagy előnye, hogy egyszerre öt nyelven nyújtanak információt, Kü­lönösen népszerűek a hazai szakácskönyvek — ezekből háromfélét is kínál ezen a nyáron a könyvesbolt. örvendetes, hogy a ha­zánkat fölkereső turisták megpróbálkoznak végre az­zal, hogy „különös” nyel­vünkből néhány szót elsajá­títsanak. Erre vall ugyanja, hogy három hónap alatt majdnem háromszáz darab német—magyar, illetve ma­gyar—német szótárt vettek meg. Sok autós látogató, vá­sárol Magyarország-térké- pet is. Zenénk híre is eljut rés országhatárokon túlra vagy legalábbis hamar megked­velik az ide érkezők. Sokan keresik a könyvesboltban a magyamóta-felvételeket, il­letve a népzenei lemezeket. Akik pedig közelebbről is érdeklődnek hazánk kultú­rája iránt, többféle művé­szettörténeti, zeneelméleti szakkönyv között válogat­hatnak. Vadkacsavadászat Hajnali négykor az ember a másik oldalára sem for­dul. Ha azonban kacsára akar vadászni, akkor korán ki kell ugrania az ágyból. A vadászok azt tartják: min­den vad másfajta fölkészü­lést kíván. Horváth Mihály, a kaposvári Győzelem va­dásztársaság hivatásos va­dásza mondja: — Néroetvizsilám egy hó­napja ellett, ezért kölcsön kutyával vadászunk. De Pap Jenő Ladyje is kiváló szimatú eb. Megtölti a töíténytárat, puskát választ, bepakolunk a kocsiba. Még nincs fél öt. — Húzásban augusztus el­sejétől lehet lőni a vadka­csát. Szeptember egytől ta­posva is, ahogy mi. mond­juk, vagyis ahol éri az em­ber. Az első héten nagy volt a felbuzdulás, dörögtek a puskák, most már csak a hétvégeken érdemes. Ha a környékbeli tavakon is va­dásznak, jobb az eredmény. Egy kanyar után a hely­színen vagyunk, a cukorgyá­ri derítőnél. Pap Jenő, a Győzelem sportvadásza vár bennünket A derengő félhomályban halkan mondja: — Hallgassátok csak! Ak­kora a hápogás, mintha n? ceólban lennénk. A harmadik vadász, Koz- mócki Béla. ök ketten meg­indulnak a tó körül, mi pe­dig egy bokor rejtekén vá­runk, a töltés szélén. IVFöce, véletlenül beékelődik az ellenséges ügynökök közé. Ennek következtében kéit le­vél elcsenélődik. Milse kezé­be jut egy üzenet, amelyben végülis magánügyről van szó. Kaán gróf, az ügynök­ség egyik volt vezetője csak kettejük által ismert adatok­ra hivatkozva közli unoká­jával hová rejtett el egy ki­rályi koronát és egyéb va­gyontárgyakat. A címzett azonban már nem él, a le­velet Miké az ő lányának kézbesíti, és a hiányos uta­lások alapján egy . kis társa­sággal megkezdik a nyomo­zást a korona után. Van-e az eddigiekhez megjegyzése? — Kérdésem van — hang­zott a válasz. — Ez a kuta­tás törvényellenes? — A kutatás önmagában semmiképpen sem. — Tehát a kémektől kiin­duló vonal — folytatta a helyzet felvázolását —, nem érdekli a kémei hárítást, az ön elmejátéka azonban, ami hozzájuk eljutott, érdekes kö­vetkezményekkel járt. Meg­jelenik az ön környezetében egy vezető ügynök, König. (Pobytatfufö A lapos tó élővilága soíe-i rétű. Előttünk úszik egy v*- zicsibepár, odébb sárszalon­kák csapata. A víz közepén szárcsahad tart fürdőbemu­tatót. Fölöttünk szürkegém kémleli a tavat. A csöndet dörrenések tö­rik meg, majd éktelen há­pogás hadiak. Három-négy kacsa indul meg húsz-har­minc méter magasan, egyre emelkedve. A három va­dász pergőtűzzel „üdvözli” őket. — Az egyik a nádszélén, a másik beljebb esik a vízbe, a harmadik a villanyoszlo­poknál. Lady mui-kahoz kezd. Könnyedén, vidáman és szenvedéllyel úszik a le­lőtt kacsákért... Gurulunk hazafelé. A ma-, gányos vidrát, amelyet Hor­váth Mihály ígért fotómo­dellként, egy vízipocok he­lyettesítette. — Az ősz előre küldte kö­vetét — mondja. — Csapa­tosan kering kedvelt ma­daram, a gyurgyalag. K. J. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents