Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-08 / 160. szám

Bee« haderScsökkentási tárgyalások Magyar felszólalás A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről Bécsben ' fo­lyó tárgyalássorozat csütör­töki — sorrendben 344. — plenáris ülésén felszólalt Lőrinc Tamás nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Beszédében emlékeztetett ar­ra, hogy a Varsói Szerződés tagországainak legfőbb ve­zető testületéi ebben az év­ben már két ízben is fog­lalkoztak az európai bizton­ság. illetve a leszerelés kér­déseivel. Hangsúlyozta, hogy a ma­gyar kormány teljes egészé­ben és részleteiben is támo­gatja a tárgyalásokon köz­vetlen státusszal részt vevő négy szocialista ország jú­nius 23-án beterjesztett egyezménytervezetét, amely — a korábbi szocialista in­dítványokhoz hasonlóan — egyetlen célt szolgált: kive­zetni a bécsi tárgyalásokat a NATO-tagországok terem­tette zsákutcából. A négy szocialista ország átfogó do­kumentumában foglaltak ugyanis kiterjednek a kü­lönleges jogkörrel részt vevő országok biztonságára is, amelyekhez — mint isme­retes — Magyarország is tartozik. A magyar küldöttség ve­zetője a továbbiakban a fegyverzet csökkentésének jelentőségével foglalkozott. Emlékeztetett arra, hogy a bécsi tárgyalások előkészíté­sekor — 1973-ban — vala­mennyi érintett fél egyet­értett ennek szükségességé­vel. 1Á szovjet kormány vendége Csütörtök délután utazott Montrcálból Moszkvába Sa­mantha Smith, a 12 éves diáklány, aki nemrég „levelezés­be kezdett” Jurij Andropovval arról, hogy elkerülhető-e az atomháború? Samantha a szovjet kormány vendége. Ké­pünkön: csomagolás az úlra. (Telefotó: AP—MTI—KS) Csád, a háborúk hazája Nyikola] Tyihonov fogadta Martin Dzurt Hisszéne Habré, aki most Csád fővárosát védi ellenfe­le, Gukuni Veddei ellen. Afrika közepének nagy or- ■ szaga Csád. — 14—15 (Viu- i gyarország férne el rajta — . sokféle szomorú statisztiká­ban áll az eteri. A szegény­ség, az elmaradottság, az éh­ség e kietlen videize egy do- . logban abszolút világelső: alighanem itt háborúztak a legtöbbet az elmúlt két év­tizedben. Az egykori francia gyarmat 23 esziendje függet­len, de jóformán ugyanennyi ideje harcolnak a különböző nemzetiségi es politikai cso­portok egymás ellen. Kezdet­ben még létezett viszonylag szilárd központi hatalom, a Párizzsal szoros barátságban 'lévő Tombalbaye elnöksége idején. A viszonylag fejlet­tebb déli országrész törzseit képviselő kormány ellen azonban már a hatvanas évek elejétől állandó fegyve­res harcot folytatnak az ,északi mohamedán törzsek­ből regrutálódó erők. 1975- ben pedig megkezdődött az intenzív háborúskodás kor- szalut. Az idén ragadta meg államcsínnyel a hatal­mat Malloum ezredes, aki nagyjából Tombalbaye poli­tikai vonalát folytatva min­den korábbinál drasztiku­sabb önkényuralmat terem­tett. Az északiak Frolinat . nevű szervezete valamint a belső ellentétek miatt belőle kivált több más csoport már túllépett a gerillaharc kere­tén, nyűt háborút folytatott a központi hatalom ellen. S a helyzetet tovább bonyolí­totta, hogy az ország más vi­dékein is különböző érdekű­célú fegyveres szervezetek alakultak. Pár év alatt Csád SOMOGYI NÉPLAP maga lett a pokol: minden­ki harcolt mindenki ellen. A nyomorúságos ország föld­hözragadt lakói között véres sorokat vágott az elkesere­dett hadakozás. Végül 1979-ben sikerült — afrikai és francia közvetítés­sel — összehozni a tizen­egy!!) legjelentősebb fegy­veres csoport képviselőit bé­kéltető tárgyalásra. Kompro­misszum született: létrehoz­tak a csádi egységkormányt. Ebben a két meghatározó személyiség az elnök, Guku­ni Veddei és a hadügymi­niszter, Hisszéne Habré lett. Annak idejen mindketten a Frolinathoz tartoztak, de ezek után a legádázabb el­lenfelekké váltak. 1980-tól most már Habré háborúzott Veddei ellen. A fővárosban az utóbbi ült, Habré ismét úgynevezett fel­szabadító lett. Veddei Líbiát hívta segítségül és ki tudta szorítani ellenlábasát az or­szágból. Később azonban Lí­bia — nagy külföldi nyomás­ra — az afrikai egységszer­vezet rendfenntartóinak adta át a helyet, mire rövidesen újra felvirradt Habré napja. Tavaly viszonylag gyors és sikeres harcban — Szudán­nal és Egyiptommal a háta mögött — elűzte Veddeit. Fordult hát a kocka: most Habré a központi hatalom és Veddei a felszabadító, aki rövid erőgyűjtés után most tavasszal, Líbiából meg is indította az újabb háborít. Ma már véres harc dúl az ország északi részén, Habré egykori hátországában. S a sors iróniája, hogy a franci­ák, akik annak idején Habré ellenében segítették Tombal- bayét, most Habrénak szállí­tanak fegyvert, sőt a ve­szélyben lévő elnök már köz­vetlen beavatkozásra sürgeti Párizst. Mindez egy logikátlan ka­landregény összefoglalójá­nak tűnhet, pedig ez egy or­szág tragédia járnak száraz forgatókönyve. Mi vár még Csádra? Az iszonyatos ba­joktól feszített országban kétségkívül még sokáig a fegyvereké lesz a szó. A. K. Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke csütörtökön fogadta Martin Dzur hadseregtábor­nokot, a CSKP KB tagját, Csehszlovákia nemzetvédel­mi miniszterét, aki hivata­los baráti látogatáson tar­tózkodik a Szovjetunióban. Szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozójukon elégedet­ten állapították meg, hogy a Szovjetunió és Csehszlo­vákia, valamint a két or­szág fegyveres erői közötti sokoldalú testvéri együtt­működés sikeresen fejlődik. Ennek az együttműködésnek az alapja a szocialista és kommunista építőmunká­val, az enyhülésért és a bé­kéért vívott harccal kapcso­Ismeretlen személyek szer­dán este eltérítették az irá­ni légitársaság Boeing—747- es típusú belföldi utásszál- lító repülőgépét és Kuvai- ton keresztül Párizsba irá­nyították. A gép csütörtök reggel, mintegy 180 utassal a fedélzetén leszállt Párizs Orly repülőterén. A Boeingen eredetileg kö­rülbelül 370 személy tar­tózkodott, de közülük 186-ot a géprablók — feltehetőleg öt-hat felfegy­verzett személy — a kuvai­ti hatóságokkal folytatott több mint hétórás tárgyalás után szabadon engedtek. A gépet ezután feltöltöttek üzemanyaggal és Párizsba irányították. A francia fővárosban meg­adták magukat az iráni lé­gikalózok. A gépeltérítők azt állítják, hogy a Modzsa- hedin Halk szervezet tagjai. Az utasok szabadonbocsá- tását a légikalózok ahhoz a feltételhez kötötték, hogy latos nézeteik azonossága. A találkozón hangsúlyozták, hogy mindkét ország erőfe­szítéseket tesz annak a szé­les körű, a háborús veszély kiküszöbölését szolgáló prog­ramnak a megvalósításáért, amelyet a szocialista orszá­gok párt- és állami vezetői­nek júniusi moszkvai talál­kozóján fogadtak el. SALART Csütörtökön Genfben ple­náris ülést tartott a hadá­szati fegyverek . korlátozásá­val és csökkentésével kap­csolatos tárgyalásokon részt­vevő szovjet és amerikai delegáció. jelenjen meg a Repülőtéren Masszud RadZsavi, a szerve­zet franciaországi emigrá­cióban élő vezetője. Azzal fenyegetőztek, hogyha nem teljesítik kérésüket, felrob­bantják a repülőgépet. Radzsavi meg is jelent a repülőtéren és az ellenőrző toronyból rádión érintkezés­be lépett a légikalózokkal. Megígérte nekik, hogy köz­ben jár annak érdekében, hogy politikai menedékjogot kapjanak Franciaországban. Radzsavi előzőleg elítélte a repülőgép eltérítését. Kije­lentette, hogy nem hiszi, hogy a légikalózok az ő szervezetének tagjai lenné­nek, mert azok nem követ­nek el ilyen cselekedeteket. Max Gallo államtitkár a francia kormány szóvivője később kijelentette: a légi­kalózokat bíróság elé fog­ják állítani a nemzetközi jog megsértéséért, még ha po­litikai menedékjogot kap­nak is. Értesítem a tisztelt fuvaroztatókat, hogy közúii árufuvarozást 5 lonnás, billenőplatós tehergépkocsival megkezdtem. Várja szíves Megrendeléseiket CSIZMADIA LÁSZLÓ, Kaposvár, Petőfi u. 64/s. I. em. 4. Telefon — egész nap 15-458 vagy Madár u. 45. sz. alatt, 17 óra után. (1021) Hirdetmény! A DEDÁSZ V. Siófoki Üzemigazgatósága közhírré leszi, hogy Siófok 63. sz. út és az M 7-es út keresztezödésenél léio DRW tolozárhálózatot létesített 50 tn nyomvonal hosszban. A létesítményt 1983. június 29-én feszültség alá helyeztük. Ezen időponttól, a létesítmény érintése TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES! (67276) Kohl moszkvai tárgyalásai Kevéssé meggyőző érvek Bár Helmut Kohl nyugat­német szövetségi kancellár még a Szovjetunióban tar­tózkodik, a szovjet vezetők­kel folytatott tárgyalásait már befejezte, s így lehető­vé vált az út első — pozi­tív és negatív elemeket egyaránt tartalmazó — mér­legének megvonása. Az NSZK kormányfője zsúfolt jirogramot teljesített két nap alatt a szovjet fő­városban. Kétszer — elő­ször négyszemközt, csak a tolmácsok jelenlétében, majd a két külügyminisz­ter társaságában — találko­zott Jurij Andropovval, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnökével és tárgyalt Nyikolaj Tyihonov minisz­terelnökkel, Dmitrij Usz- tyinov honvédelmi minisz­terrel is. Hans-Dietrich Gen­scher alkancellár, külügymi­niszter külön is megbeszé­lést folytatott kollégájával, Andrej Gromikóval. E tárgyalások mindkét fél szándéka szerint részben az ismerkedést szolgálták: az új bonni kormánykoalíció hatalomra jutása óta most került sor először csúcsszin­tű szovjet—nyugatnémet kapcsolatfelvételre. Ennyi­ben be is váltották az elő­zetesen hozzájuk fűzött re­ményeket. Helmut Kohl moszkvai sajtóértekezletén külön is hangsúlyozta, hogy igen hasznosnak tekinti az egymástól el+érő érveket üt­köztető, pontosabb megis­merésüket lehetővé tévő párbeszédet. A házigazdák és vendégek érveinek tisztázására, az egymás nézeteinek megis­meréséré irányuló szándékot tehát siker koronázta, s mi­vel a jelenlegi nemzetközi helyzetben már önmagában a politikai párbeszéd is eredménynek számít, Hel­mut Kohl látogatását Moszkvában hasznosnak te­kintik. A tárgyalófelek néze­teinek közeledésére azon­ban, különösen ami a nem­zetközi helyzet legfontosabb kérdéseit illeti, a megbeszé­lésekről kiadott közlemény és Kohl sajtóértekezletén mondott szavai alapján ítél­ve nem került sor. A kancellár még elindu­lása előtt — s aztán a láto­gatás során többször is —■ hangsúlyozta, hogy csak sa­ját országa képviseletében érkezik, csak az NSZK ne­vében kíván szólni. A tárgyalásokon nagy hangsúlyt kapó európai ra­kétatelepítési kérdésben lé­nyegében mégis a NATO egyeztetett, Washington kézjegyét magán viselő ál­láspontját hangoztatta. Ha a tárgyalásokról kiadott közleményekből nem is, de Kohlnak a szerdai sajtóér­tekezleten mondott szavai­ból már egyértelműen ki­derült, hogy nem tudott új, a Szovjetunió számára va­lamelyest is elfogadható ér­veket felsorakoztatni állás- foglalása mellett. Bár több ízben, nagy nyo- matekkal hangsúlyozta az NSZK békevágyát, kijelen­tésének értékét moszkvai vélemény szerint legalábbis megkérdőjelezte határozott kiállása a Szovjetunió ellen irányuló amerikai rakéták Nyugat-Európába, elsősor­ban az NSZK-ba való tele­pítése mellett. Bár szovjet tárgyalópart­nereihez hasonlóan ö is azt hangoztatta, hogy a genfi tárgyalásokon még egyez­ségre lehet jutni a rfckétate- lepítési határidő lejárta előtt, ismét csak egy köz­bülső megoldásról beszélt. Ennek a NATO és az Egye­sült Államok számára egy­oldalú előnyöket biztosító egyezménynek, s általában minden egyoldalú szovjet engedménynek a lehetőségét tárgyalópartnerei ismét ha­tározottan elutasították. A kancellár Moszkvában arról beszélt ugyan, hogy kormánya elismeri a' Szov­jetunió jogos biztonsági igé­nyeit, de érvelése cseppet sem volt meggyőző, amikor lényegében tudomást sem vett azokról a tényezőkről, amelyek éppen ezt a bizton­ságot veszélyeztetik. Az Egyesült Államok előretolt nukleáris erőiről szót sem ejtett, a NATO rendelkezé­sére álló brit és francia kö­zepes hatótávolságú rakétá­kat pedig különösebb indok­lás nélkül védelmi jellegű, senkit sem fenyegető fegy­vereknek minősítette. A kancellár ugyanilyen védelmi jelleget tulajdoní­tott az első csapás mérésére alkalmas Pershing—2 ra­kétáknak is, csupán arra hi­vatkozva, hogy ő ismeri az amerikaiakat, s tudja, hogy e fegyverekkel senki ellen sem akarnak ' támadást indí­tani. Bármennyire őszintén gon­dolta is ezt Kohl kancellár, tárgyalópartnereit aligha győzte meg. A Szovjetunió eddigi tettei már igazolták, de Jurij Andropov a Kohl­lal folytatott megbeszélések során ismét megerősítette, hogy szovjet részről a pozi­tív eredmények elérésének őszinte szándékával kezdtek meg a genfi tárgyalásokat. A Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy figye­lembe vegye tárgyalópartne­rének megfontolását és elő­segítse a mindkét fél érde­keivel összhangban álló, kölcsönösen elfogadható egyezmény létrejöttét. Ez a rugalmasság azonban nem azt jelenti, hogy hajlandó lenne egyoldalú leszerelést végrehajtani, s elfogadni, hogy miközben ő csökkenti fegyverzetét, a NATO-orszá­gok közepes ■ hatótávolságú nukleáris fegyverzete érin­tetlen marad. Ezért tart ki amellett, hogy az európai katonai egyensúlyt vizsgál­va figyelembe kell venni a brit es francia nukleáris erőket is. Mint Jurij Andropovnak a négyszemközti találkozón mondott szavaiból kiderült, szovjet részről határozot­tan értésre adták, hogy az amerikai rakéták semmivel sem nyújtanak a jelenleginél nagyobb biztonságot a Ne­met Szövetségi Köztársa­ságnak. A Kohl által az N^ztK-t fenyegetőnek mi­nősített szovjet közepes ha­tótávolságú rakéták ugyanis nem a nyugatnémet fegyve­res erők ellen irányulnak, de ez a helyzet megválto­zik az amerikai rakéták te­lepítése után. Az NSZK számára sokszorosára nő a katonai veszély, s bonyolul­tabbá válnak a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok is. Ez utóbbiak javításáról sok szó esett a mostani tár­gyalásokon is, s a két féf álláspontja lényegében meg­egyezett altban, hogy a gyü­mölcsöző együttműködés folytatására törekednek. Szovjet részről ismételten üdvözölték ezt a bonni po­litikai szándékot, de újból rámutattak arra is," hogy a két ország kapcsolatai elvá­laszthatatlanok a nemzetkö­zi politika szélesebb össze­függéseitől, s magukon fog­ják viselni az európai hely­zet alakulásának jegyeit. F. L. Július 11-én 20 órakor a kaposvári BAROKK E KONCERTJE a Roma-hegyi villa kertjében. Rossz idő esetén a Killián György Ifjúsági és Űttörő- Művelődési Központban. A rendezvényre buszjáratot indítunk 19 órától, az 1-es helyi járatos busz végállomásától. Jegyek a rendezvenyirodában, az SMK Szabadidő Klubban és helyszínen válthatók. (81189) Iráni gépeltérítés Párizsban megadták magukat

Next

/
Thumbnails
Contents