Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-08 / 160. szám

Véleménycsere széles körben A pártalapxsaerveze teli­ben lezajlottak a Központi Bizottság áprilisi határozatát feldol­gozó taggyűlések. Általában tartalmas vitákban reális, a pártalapszervezetek teher­bíró képességét és feltétele­it is figyelembe vevő fel­adatokat határoztak meg. Így országosan széles körű véleménycserévé váltak a párttagok tanácskozásai. A beszámolók nagy több­sége a pártmunka minden területét érintette, ezen be­lül az alapszervezet jellegé­nek megfelelően részlete­sebben is foglalkoztak egyes kérdésekkel. Így a termelő­üzemekben mindenekelőtt természetesen a gazdaság- politikai feladatok végrehaj­tását, a gazdaság pártirá­nyítását értékelték; fele­lősséggel elemezték az üze­mek helyzetét, tevékeny­ségüket a vállalati és a nép­gazdásági tervek végrehaj­tásában. A községi, lakóte­rületi pártalapszervezetek külön figyelmet fordítottak a fejlesztési, a kereskedelmi ellátás kérdéseire, az ideoló­giai munka főbb tapasztala­taira- tennivalóira. Valamennyi pártalap- szervezetben megkülönböz­tetett figyelmet fordítottak az ifjúságot érintő kérdé­sekre. Reálisan értékelték azokat az eredményeket, amelyeket az ifjúságpoliti­kai határozat, valamint az ifjúsági törvény végrehaj­tásában elértek. A pártélet fontosabb kérdései közül érintették a munkamódszer fejlesztésében, a pártirányí­tásban elért eredményeket. Felelősséggel, kritikusan te­kintették át a pártfegyelem helyzetét, a pártmegbízatá- -8ok teljesítését. Hangsú­lyozták, hogy a párt ideoló­giai egységének erősítése fontos napi feladat. A hozzászólók többsége általában megerősítette a vezetőség beszámolóját, a viták résztvevői egyetérté­süket fejezték ki a Központi Bizottság határozatával, s felelősséggel szóltak a he­lyi tennivalókról. A termelő üzemek alapszervezeteiben a hozzászólók kiemelték, hogy fontos az exporttevé­kenység komplex fejleszté­se, ehhez kell igazítani a közgazdasági elemző munka, a piackutatás és az egész piaci tevékenység javítását. Sok hozzászólásban kiindu­lási alap volt a munkafe­gyelem, a munkaerkölcs és a munkaidő kihasználásá­nak fokozása. Különböző oldalról — üzem- és mun­kaszervezés, bérezés, kis­vállalkozás — tettek javas­latokat a tartalékok ki­használására. Az anyagbeszerzés és az anyagellátás kapcsán szól­tak a szerződéses fegyelem visszásságairól, termelést és értékesítést is akadályozó hatásáról. A z ipari és mezőgazda­sági jellegű alapszerve­zetekben egyaránt szorgalmazták az energiara­cionalizálás fölgyorsítását, az anyag- és élőmunka- megtakarítást, valamint a hulladékok hasznosítását. Sokan foglalkoztak a bére­zés kérdéseivel is; általában a differenciált bérezés meg­valósítását, fegyelem- es teljesitmenyjavilo hatásá­nak jobb kihasználását igé­nyeltek. Fölvetődött több ipari üzemben a gazdasági társulások, kisvállalkozá­sok kérdése. Mindenütt bí­rálták az ott mutatkozó tor­zulásokat, ellenőrzésük gyengéit, de amellett fog­laltak állást, hogy a becsü­lettel elvégzett túlmunkáért kapjon többet a dolgozó, ha nem a munkaidőben te­remtik meg e tevékenységek feltételeit. Szinte minde­nütt fontosnak tartották a termelő egységekét terhelő bürokrácia, adatszolgálta­tás és adminisztráció éssze­rű csökkentését. A községi és a lakóterü­leteken működő alapszerve­zetekben kiemelték, hogy további tartalékok vannak a társadalmi összefogásban, amelyet tudatos tervezéssel, szervezéssel és előkészítéssel lehet hasznosítani. Szóvá tették a magánerős családi házak építésének problémá­it. Nem minden településen oldódott meg az építési tel­kek biztosításának a gond­ja, az építőanyagok beszer­zése. Sok a hiánycikk, eb­ből adódóan többnyire csak a ,.csúszópénz” teszi lehető­vé a beszerzést. Az alapszervezetek több­ségében a hozzászólók egyet­értésüket fejezték ki az agi- tációs és propagandamunka fejlesztésének szükségessé­gével. Hangoztatták az in­formációáramlás tartalmi javításának, felgyorsításá­nak fontosságát. Az alap­szervezetek általában a sa­ját feladatuknak . tartották, hogy a területükön felvető­dő téves nézetekre, ideoló­giád kérdésekre gyorsabban és következetesebben rea­gáljanak. A felszólalók többsége ér­zékenyen foglalkozott a fia­talok ideológiai nevelésé­nek problémáival is. Kriti­kusan szóltak a káderpoliti­kai elvek megvalósulásáról. A kádermunka központi kér­désének az utánpótlás ne­velését tartották. Több hozzászóló elmond­ta, hogy tovább kell erősí­teni a pártfegyelmet, a tag­gyűlések aktivitását, növel­ni kell az egyéni felelőssé­get, a határozatok végre­hajtásában. A következete­sebb ellenőrzésnek és szá­monkérésnek a jelenleginél jobban kell szolgálnia a párt eszmei, cselekvési egy­ségének szilárdítását. A z alapszervezetek a beszámolóban és a vitában elhangzot­takra építették a most kö­vetkező időszak főbb fel­adatait, sajátos tennivalóikat. A taggyűlések tapasztalatai, a feladatok megerősítették, hogy a párttagság megér­tette a Központi Bizottság értékelését. A határozatból következő alapszervezeti tennivalók jó alapot szolgál­tatnak a XII. kongresszus célkitűzéseinek eléréséhez. Dr. Arató András Vetőmagiaink a világpiacon Harminchat ország szak­embereinek részvételével a Vetőmagtermesztők és Ke­reskedők Nemzetközi Szö­vetsége Budapesten tartotta kongresszusát. A rangos rendezvény egyúttal alkal­mat teremtett a hazai vető­magtermesztés helyzetének áttekintésére. Amint az a tanácskozáson elhangzó szakmai előadások­ból is kitűnt, a hazai kuta­tások meglehetősen elma-1 radnak a külföldi élvonal­beli eredményektől. Több intézet is foglalkozik ugyan nemesítő munkával, néhány növénynél — mint például a búzánál, hibrid görögdiny- nyénél — értek is el nemzet­közi mércével mérve is ki­emelkedő eredményt, ám mindez kevés. A jobb ered­mények elérése azonban a többi között pénzkérdés. Egy-egy új fajta kinemesí­tése ugyanis meglehetősen költséges vállalkozás, s 8— 10 évig is eltarthat a mun­ka. Amíg azonban a külföl­di magkereskedő cégek be­vételeiknek megközelítően harminc százalékát fordítják kutatásokra, nemesítésre, addig nálunk — a szűkös anyagi lehetőségek miatt — e célra csupán a bevételek alig 15 százalékát fektetik be. Mindenesetre a vetőmag­vállalat új utakat keres az exportbevételek fokozására. Egyik biztatónak ígérkező megoldás a magtermelésben szerzett tapasztalatok eladá­sa. Komplett rendszereket kínál elsősorban a fejlődő országok számára: a terme­lés, a feldolgozás és a ke­reskedelem gépeit, beren­dezéseit, módszereit együtt értékesíti. Országunk éghajlati, föld­rajzi adottságai igen kedve­zőek a magtermesztéshez, ezt kihasználva már régi hagyományai vannak e te­vékenységnek. A mezőgaz­daság szerkezete, a nagyüze­mek méginkább megerősítik az előnyös helyzetet, hiszen magas technikai színvonalon Európában egyedülállóan nagy kiterjedésű táblákon termeszthető a mag, így a termés is egységesen jó mi­nőségű lehet. Mindezt a külföldi termelők is tudják, épp ezért igyekeznek bérter­mesztésre különféle gabona, zöldség-, virágmagvakat ná­lunk termeltetni, szaporíta­ni. Mindez előnyös az ország­nak, hiszen évente harminc­negyven millió dollár bevé­tel származik S saját ter­mesztésű és a külföldi meg­bízásból származó magfor­galomból. Csakhogy sokkal többet lehetne profitálni e kedvező adottságokból. Ma­gunknak kellene olyan nagy értékű, több termést adó, a betegségekkel szemben el­lenálló fajtákat kinemesíte­ni, amelyeknek magjait a világpiacon is megfizetik. Kánikulában Kaposváron, a Kossuth té­ren — árnyékban 3<5 fo­kot mutatott a hőmérő teg­nap a kora délutáni órákban. Tízezrek dolgoztak megye- szerte olyan munkahelye­ken, ahol a magasra szökött hőmérséklet elől nem lehe­tett elbújni, sőt a zárt tér, az üzemelő gépek melege in­kább fokozta a kánikulát. Konyhai dolgozók, textil üze­mi munkások, pékek, aratók, gépkocsivezetők, építők és még sokan mások verejté­keztek, .miközben a rájuk bí­zott munkát végezték. Néhá- nyukat meglátogattuk tegnap a munkahelyükön, s arról ér­deklődtünk, hogyan viselik el a meleget. A kombájnos Ziimány határában, a topo- nári Kapos-táj Termelőszö­vetkezet búzatábláján jókora területien már a tarlót tűzi a nap. Kombájnok falják a gabonát, azt a keskeny csí­kot, mely itt még feladatot ad a gépeknek. Szemláto­mást tetszik nekik a száraz búza: a kombájn szereti ezt az időt. — Annál kevésbé a kom­bájnos, noha így igaz: ez a valódi aratási idő — mondja Szűcs József, miközben a vízhordó fiú felé nyújtja a vizeskanna födelét, hogy te­letölthesse. — Ennek a kom­bájnnak ez az első aratása, egyébként tizennyolc éve ezt a munkát végzem minden nyáron. Reggel hétkor kar­bantartással kezdem, nyolc után már kint vagyok a táb­lán, s este kilencig — tízig dolgozom. Az ételt kihozzák a mezőre a toponári Muskát­li vendéglőből; a szövetkezet vezetői intézkedtek, hogy egy fél adaggal megtoldják na­pi ebédrészünket. A nagy me­legben azonban gyakran nincs is étvágyunk ... Ami igazán jólesik: a forró tea. Ezt ebéd után hozzák, néha lemegy belőle három liter is, Elektronmikroszkóppal a múltba ha olyan nagy i meleg mint mórt is. Az üveg ott van mellettem, a kombájnon, így nem kell leállni, ha meg­szomjazom. — Ebben a melegben még uszonylag az a jó, hogy egy­formán tartja magát — ál­lítja a kombájnos. Nem szí­vesen emlékszik arra a nyár­ra — évekkel ezelőtt volt—, amikor még kabátban is fáz­tak az aratók. A gép jól bol­dogul, s az ember igazodik hozzá, még ha izzadtsággal, nagyobb fáradtsággal jár is. A buszsofőr kellemesebb, mint utasteréé. bus* ...és az útépítők Délután fél kettő; most érkezett az autóbusz Nagy­kanizsáról a kaposvári pálya­udvarra. Valóságos oázis a 4-es kocsiállás, itt ugyanis — ha csak rövid időre is — ár­nyékba húzóuhat a nap me­legétől áthevült jármű. — Hajnalban indultam Tö- rökkoppányból, 6.40-kcr ér­tem Kaposvárra, s innen 8- kor mentem tovább Nagyka­nizsára — mondja Kordován Ferenc buszsofőr. — Kani­zsán és ha a másik járaton megyek, Siófokon is a tűző napon állok, ott várom az indítást. Kegyetlen ez a hő­ség ; itt, a kormány mögött ezekben a napokban 40—45 fok között van a hőmérsék­let. A menetidőbe nem fér bele, hogy útközben, valame­lyik községben megigyam egy üdítőt a közeli boltban, büfében, s a szabályzat azt sem engedi, hogy trikóra vetkőzzem a volánnál... Ka­posváron, a pályaudvar pi­henőjében viszont hideg szó­davíz vár, ez fölf risisrt... Amíg a gép hűsöl, vezető­je kiszáll friss levegőt szív­ni. Am csalódnia .kell: a pá­lyaudvar hőmérséglete alig Ha a kaposvári József At­tila utca platánjai öregebbe ,c lennének és lombkoronájuk szélesen az út fölé terpesz­kedne, az útépítők árnyékba húzódhatnának. De így? A Somogy megyei Tanép mar­cali építésvezetőségének dol­gozói bontották fel itt a macskaköveket, építették az új utat s most a járdát ké­szítik. — Ebbe a betonágyba ke­rül a cső az esővíz levezeté­sére — mutatja egyikük. — Azért jöttünk Kaposvárra, mert most itt több a munka. Nyolcán vagyunk a brigád­ban, reggelente busszal jö­vünk Nikláről. A már bek eveit sódert a vállalat gépkocsija a hely­színre szállítja, itt már csak zsaluzás és a beton bedolgo­zása folyik, ám a rekkenő, hőségben ez a munka is ne­hezebb. Az útépítőkről csu­rog a veríték: a felhaszná­lásra váró betont állandóan öntözni kell, máskülönben kiszárad, hasznavehetetlenné válik. — Friss vizet a környező lakásokból hozunk — tájé­koztat az egyik munkás. — Az eső nagyon jól jönne, a mi munkánkon sokat köny- nyítene... Az aratókat viszoj t tétlen­ségre kényszerítené a kuko­ricának viszont aranyat ér­ne a csapadék. Hát így va­gyunk ezzel a kánikulával. T^ny, hogy a rekkenő hőség sokak munkáját megnehezí­ti, s ezért elismerést érde­melnek azok, akik ilyen kö­rülmények között is példá­san oldják meg feladataikat. Hernesz Ferenc A Magyar Állami Földtani Intézet kutatóirak munkáját Is segíti ez az eszköz. A vizs­gálandó anyagokról (10—50 millió éves ősmaradványok, kőzetek) ezerszeres nagyítást is tudnak készíteni. A vizsgálatok eredményeit felhasználják a szén- és a bauxit­bányászatban. t tMXi -fotó — Balaton József felv.) Egy hét múlva pécsi vásár Egy hét múlva nyitja meg kapuit a pécsi ipari vásár. Tíz napon át mutatják be termékeiket — minden eddi­ginél nagyobb területen, csak­nem húszezer négyzetméte­ren — vállalatok és szövet­kezetek, kisiparosok és kis­kereskedők. A kiállítók szá­ma is meghaladja az előző vásárét: az ország különbö­ző részeiből több mint két­száz, Jugoszláviából pedig — miután a PIV egyik legfon­tosabb fóruma a magyar— jugoszláv kishatárforgalmi árucserének — mintegy fél­száz cég képviselteti magát a szemlén. Mint ismeretes: a két dél-magyarországi város — Szeged és Pécs — válta­kozva kétévenként tart vá­sárt; az idén a mecsekalji város a soros. A házigazda Mecsek-Tou- rist már kilencedszer rende­zi meg az ország gazdasági kis tükrét adó árukiáilitast. Az idén három fő profilra tagolódik a bemutató: a magánerős építkezésre és a kiskerti gazdálkodásra, vala­mint a bőriparra. Baranya a bőr- és a bőrfeldolgozó ipar egyik hazai központja, ezért külön érdeklődés előzi meg az ipari vásár részeként sor­ra kerülő bőripari szakvá­sárt. A Magyar Kereskedelmi Kamara dél-dunántúli irodá­ja — első alkalommal — hulladékbörzét is szervez az ipari vásáron. Célja az, hogy gyártót találjanak a még hasznosítható ipari hulladék­anyagok feldolgozására. A PIV központjában számítógé­pes közönségszolgálat mű­ködik majd. Különféle in­formációkat kaphatnak a lá­togatók: mi hol található és ki mit állít ki, de még arra is választ ad a komputer, hogy hol lehet megszállni a városban, milyen kulturális programok várják a vendé­geket, mikor indulnak a vo­natok és az autóbuszok. A lapkiadó vállalat „Magyar Média” légireklámosztálya hőlégballonokkal népszerű­síti a kiállítókat és termé­keiket. Az eseménynek az ad különös jelentőséget, hogy az idén van az első hőlégballon felbocsátásának 200. évfor­dulója. A MÁV húszszázalékos utazási kedvezményt ad a vásár idején Pécsre látoga­tóknak.

Next

/
Thumbnails
Contents