Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Arai 1,40 Ff SOMOGYINÉPUP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX, évfolyam, 174.. sióm * 1953. július 24,. vasárnap | Madridi találkozó Málta álláspontja változatlan A madridi találkozón résztvevő küldöttségek szom­baton gyakorlatilag egész nap tanácskoztak. A plenáris ülést több hosszú szünettel szakították meg és ilymódon kívánták elősegíteni a mál­tai álláspont megváltoztatá­sához szükséges konzultáció­kat. A máltai delegátus szom­baton délelőtt először közöl­te, hogy további tárgyaláso­kat folytat kormányával, ké­ső délután pedig ismét or­szága már ismert javaslatát fejtette ki. A madridi találkozó há­roméves munkája során »lső ízben tanácskozott szomba­ton. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar párt- és karmáiyküldöttség „Alapvető érdekeink, cél­jaink közösek, kapcsolataink a kölcsönös tisztelet és biza lom, a népeink közti barát­ság jegyében fejlődnek” — jelentette ki a magyar párt- és kormányküldöttség tiszte­letére a moszkvai Kremlben adott díszvacsorán Kádár Já­nos. Szavai jól jellemzik a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság viszonyának jellegét és azt a légkört is, amelyben a delegáció szov- jetuníóbeli látogatására sor került. A magas szintű szovjet— magyar találkozóknak több évtizedes hagyományai van­nak. Hogy csak a legutóbbi­akra utaljunk: 1974-ben ugyancsak Kádár János ve­zetésével 'járt hasonló kül­döttség a Szovjetunióban, és látogatását öt évvel később legfelsőbb szintű szovjet de­legáció viszonozta hazánk­ban. A párbeszéd természe­tesen ezután is folyamatos volt. Erre jó alkalmat kínált az SZKP XXVI. kongresszu­sa, majd a Szovjetunió 60 éves jubileuma alkalmából Moszkvában tartott ünnep­ségsorozat, valamint több két- és több oldalú tanács­kozás. Mindez — mint Jurij Andropov pohárköszöntő­jében megállapította — „ ... abból az objektív szükség­szerűségből adódik, hogy to­vább fokozzuk országaink együttműködésének haté­konyságát, és lényegesen magasabb, úgy mondanám, minőségileg új szintre emel­jük.” A Kádár János vezette kül­döttség mostani moszkvai tárgyalásai annak az általá­nos elvi platformnak a rög­zítését, újbóli megerősítését szolgálták, amely országaink sokrétű együttműködésének alapjául szolgál. Jurij And­ropov ezzel összefüggésben kiemelte, hogy a vélemény- csere megerősítette nézet- azonosságunkat és szándéka­ink egységét. Azok a különbségek, ame­lyek a Szovjetunió és Ma­gyarország eltérő nagyság­rendjéből és adottságaiból magától értetődő természetes­séggel következnek, nem akadályozzák ezt az alapve­tő egyetértést, a módszerbe­li eltérések pedig kifejezet­ten gazdagítják közös ta­pasztalatainkat. „Mi termé­szetesen nem ajánlhatjuk és nem is ajánljuk senkinek sem egyes megoldásainkat, hiszen ezek a mi sajátossá­gainkból következnek, azoknak felelnek meg. De, ha más országok kommunis­tái úgy ítélik meg, hogy van­nak közöttük használható ta­pasztalatok, ez nagy meg­tiszteltetés számunkra” — mondotta az általános tör­vényszerűségek és a nemze­ti sajátosságok összefüggései­ről szólva az MSZMP KB el­ső titkára csütörtöki moszk­vai sajtóértekezletén a Prav­da munkatársának a kérdé­sére válaszolva. Teljes volt az egyetértés a politikai, gazdasági és egyel) kérdésekről folytatott tár­gyalásokon abban, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok népeink érdekeivel összhang­ban sikeresen és dinamiku­san fejlődnek, és hogy ba­rátságunk felbecsülhetetlen értékű, kiapadhafatlan erő­forrás hazank számára. A Szovjetunió hagyományosan s legfontosabb !•.*/* I.' i partnerünk, amtlljcl küike reskedclmi forgalmunk har­madat bonyolítjuk le. Tavaly az árucsereforgalom meg­közelítette a 8 milliárd ru­belt. Különösen nagyra be­csüljük a szakosítás és koo­peráció területén a közúti járműgyártásban, a timföld es alumíniumgyártásban, az agrokémiában és az atom- eromuvi gépgyártásban el­ért eredményeket. Noha az ilyen magas szintű találko­zók nem elsősorban konkret gazdasági megállapodások alairásat szolgáljak, feltétle­nül örvendetes, hogy a láto­gatás napjaiban több fontos gazdasági egyezmény szüle­tett, mint például a nagy múltú timföld- és alumíni- umegyezmény 1990-ig szóló meghosszabbítása, a kukori­catermesztésben, a baromfite­nyésztésben, valamint a szovjet könnyűipar rekonst­rukciójában vaió együttmű­ködésünk kiterjesztése. A tárgyalásokon kidolgozták az 1986—90-es évekre a terv­egyeztetés alapclveit, s ciha tározták, hogy 1995-ig meg­hosszabbítják a gyártássza­kosítási és kooperációs prog­ramot. Alkalmat adott a moszkvai látogatás a nemzetközi hely­zet áttekintésére, a több eu­rópai és világproblémákkal kapcsolatos közös álláspont kifejezésére is. Itt kiemelés­re kívánkozik, hogy mind szovjet, mind pedig magyar részről hangsúlyozták az enyhülés vívmányai melletti elkötelezettséget, a két fél egyetértését abban, hogy a nemzetközi helyzet további romlásának a megakadályo­zását központi kérdésként kell kezelni. Az úgynevezett eurohadászati fegyverzetről szólva Jurij Andropov alá­húzta: „Nem a rakéták szá­mának a növelése vezet elő­rehaladáshoz, hanem az a tö­rekvés,- hogy megtalálják a kölcsönösen elfogadható dön­téseket...” Nemcsak a két szocialista ország, hanem az európai és a nemzetközi sta­bilitás érdekei ia ezt kíván­ják. A tárgyalásokról kiadott dokumentumok és a két fél vezető képviselői beszédeik­ben nem hagynak kétséget afelől, hogy egyrészt a szo­cialista országok nem enge­dik meg a történelmileg ki­alakult nemzetközi erőegyen­súly megsértését, másrészt viszont továbbra is bíznak a tárgyalások, köztük az ame­rikai—szovjet fegyverzetkor­látozási tárgyalások lehető­ségeiben. E tárgyalásokon a szocialista országok célja egy olyan megállapodás el­érése, amely — Kádár János szavaival élve — „minden érdekelt fél egyenlő bizton­ságát garantálja a fegyver­zet alacsonyabb szintjén”. A magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatásá­nak eseményeit nap nap után magunk is nyomon kö­vethettük a rádióban, a te­levízióban, az újságok ha sáhjain. Jóleső érzés volt látni, hogy a szovjet embe­rek milyen meleg szeretettel fogadták képviselőink*^ hogy s tárgyalások »By«* szívélyes, baráti légkörbe* lolytak. Mint ahogy Immár a látogatás eredményei aiavjáa jóleső érzés tudni, hogy or- szagépitő munkánkbao és nemzeti tevékenységünkben a Szovjetunió továbbra is biztos támaszunk. Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titká­rának vezetésével szombaton kora délelőtt hazaérkezett az' a magyar párt- és kormány- küldöttség, amely a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és Minisztertaná­csa meghívására július 18— 28. között hivatalos, baráti látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. A küldöttség tagja volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Ha­vasi Ferenc, a Központi Bi­zottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkára, Mar­jai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter "külügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai és Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, a Központi Bi­zottság tagja, aki állomás­helyén maradt. A küldöttség kíséretének tagjai voltak: Roska István külügyminiszter-helyettes, Kótai Géza, a Központi Bi­zottság külügyi osztályának helyettes vezetője, Karvalics László, a Központi Bizottság agitációs- és propaganda osz­tályának helyettes vezetője, Ambrus János külkereske­delmi miniszterhelyettes, Tóth József, a külügyminisz­térium főosztályvezetője és Benkő József, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Tit­kárságának főosztályvezetője. A párt- és kormánykül­döttség fogadására a Feri­hegyi repülőtéren megjelenít Aczél György, a Központi Bizottság titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Óvári Mik­lós, a Központi Bizottság tit­kára, a Politikai Bizottság Számítógépvezérlésű szerszámgépek a Szovjetunióba tagjai, B orbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a Központi Bizottság tagja, Horn Gyula, a Köz­ponti Bizottság külügyi osz­tályának vezetője, Kamara János, belügyminisztériumi államtitkár, a Központi Bi­zottság tagja, Nagy János külügyi és Urbán Lajos köz­lekedési államtitkár. Jelen volt Valerij Musza- tov követtanácsos, a Szov­jetunió budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vői*. (MTI) (A látogatásról közleményt adtak ki, melyet a 2. oldalon közlünk.) Nagy értékű szerződést írt alá a Szerszámgépipari Művek megbízásából a Technoi mpex Külkereskedel­mi Vállalat szovjet partne­rével, a Sztankoimport Kül­kereskedelmi Egyesüléssel. Eszerint mintegy 5 miWiú rubel értékben 50 nagytel­jesítményű szá mi tógép ve­zérlésű esztergagépet expor­tálunk a kővetkező hóna­pokban a Szovjetunióba. Ezek a berendezések új lesztésűek, és «ikerrel mu­tatták be azokat a szovjet piacon. A magyar és á saovjet szerszámgépipari szakembe­rek abban is megállapod­tak, hogy még az idén ve vőszolgálaü és technológiát oktatóbázist hoznak létre a Szovjetunióban magyar kő»- reműkódéssei. Kádár Jánost a Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor üdvözli. (Totó: MTI—KS) Miként onnytooor ■ te­múH hónapokba*, most *» óit vdt kin» a tartóm, mi­kor os mtolsó rendet *» te- borotválté • kembéfm. Vél négyet mutatott oz érv. A napszítta, «aátmeneté föl dón kár beálltak az rlcttnde tedett kombájnok és « na p- égetta. vart* hiwfiiÉ--------­prt .. V* —^ HÉ ’ *t 15® Bokor JtWMf jBafronomui csöndéi— Uarilt — Szép mttnks rótt. em. berek! Köszönöm! Hetedik éve vagyunk együtt, it Bizalom és felelősség Mt——— 1^ « .I f I n jff nppH rcwn tuffu mwmc a mé# rgyctlcn ereiéi sem wi—í 1«. X felszabadott SriUn más­nap is ott m Bokor Jávori orcán. — OuHfnfaA értft*tye­tftmfc, miért mx ember ilyen­kor látja kf^oMm, mtet di­néit fái, oá az, «mill txíUoe- tatnt kéme. Mert e leyiike- r«teU ém i> koz oiynn ta- mnlséyot, met« ■ jövőre vés­ve miét mutat — Bt t lüitsmj ormiét ■ teyeflbemiebbf A válást a «Mára —• teve. . , ■ — ily— teríti méf vám vek ot igáé Aranykalász terMetén. Tizenkét mnka- nap miatt végezténk ez ivo­ttét, tább mimt ezer kér om­sráz kéktár —twévaiével. Tavaly • fölleiek segítettek, az idén erre nőm volt szák- ség. Vettünk egy Domini tort, fa végre valóbon biztos műszaki li Éttérrel kaodhet­igmv, hagy valójában mér o mélt tevéé' kéadUdmk «3 aratássá. üst, ■• a.s- ■ »a*» !• *. i 4 Hírt remiéi Wem *fV ontrpot: Miért kéé te ember, sM nézi. rüenérri. rendjén megy-t minden. Aratás előtt • kemMjnosofc­k«i végigjártuk a táblákat. Együtt néztük meg hol, mé­lyen ov ígéret, mindenütt elmondtam, melyik terület- ról mennyit várok. Most mindenen tét úgy érzem, nemcsak a munkában, lei- leiekben ii összehozott ex minket. Vigyáztak, na szór­ják « izemet Senkit sem kellett figyelmeztetni egész idó alatt Ügy vén, hagy a Martam mé« jobb«« ébren tartsa « HVlOaRfn» Ahogy aa mtdSkmt, Ab«« os iáéban dt so nagyon lát­ta « eosdádfa. Napi ttzen- négy-élnonhat én ao üzem­ben. Mert a feszültség, « féltét egy porért som szuny nyárt, bármennyire teásé« menj— te minién. 4i,, boa áeigné'“kollégák"'«ten érrzhetik ezt Mert ez ■ je- leláeség egészen méz, mtent t«. ez ebé —ft— b tekék* mz«, o.vmte^ rte én rot Wertteil Keverni otándlf, mindé n­beu n éjai. « jobbat. Mr- kózw « időiéristml, e na­ponta előforduld nehézségek­kel, a célhoz vezető út aka- dalyatval — aztán a perzse­lő tarlón kör beállni, éc megkönnyebbülten, örőmi me l kezet szorítani e man- katársakkal... Mélyet szív e cigarettából, az előző gondolatot kis szü­net után folytatja. — Ez a szakma sok 1*1 mondással jár. Az is leheti hogy az elismerés nines aranyban a műnkével — és mégis... Perzsel a nap. 'A fótiéi határig elterülő óriási kuko­ricatömbben, ha lehet meg forróbb e levefő. Mutatja a hetvenhe ktáros kísérletet, ahol az úgynevezett irányí­tott nöoénytáplálással pró­bálkoznak. Türelmetlenül várja a kísérletre választ adó őszi betakarítást. Ki­bont egy csövet apró, teje* szemkezdemények futnak végig rajta. — Nagyon kellene most az esői Hem tudom mi lesz, ha napokon belül nem jön meg. KJáép a kmkaricaerdöből, s hozzáteszi — tgy van ez a mi szak­mánkban. Az ember egyik szeme nevet, a mdstk nr,,J VEtmSLm M ‘»ír.Into KIAPADHATATLAN FORRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents