Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

t Az utóbbi időkben érzé­kelhető változások követ­keztek be a társadalomtu­dományok fejlődésében. Gon. dőljünk csak belső szerkeze­ti változásaira, új kutatási területek kialakulására, a kutatás eszköztárának gaz­dagodására! A legjelentő­sebb változásnak azonban a tudomány és a társadalmi gyakorlat viszonyában be­következett gyökeres fordu­lat tekinthető. A tudomány és a politika bonyolult vi­szonyáról, a tudományoknak a társadalompolitikai dönté­sek elősegítésében betöltött szerepéről Szorcsik Sándor­ral, az MSZMP KB Társa­dalomtudományi Intézeté­nek tudományos osztályve­zetőjével beszélgettünk. — Többszintű, sokrétű összefüggésrendszerről van szó — mondotta. — Az egyik dimenziót a szűkebb értelemben vett tudomány- politika problémaköre ad­ja. E kapcsolatrendszerben olyan kérdésekre keresünk választ, hogy miként viszo­nyul a politika a tudo­mányhoz, mint a társadalmi gyakorlat egyik szférájához; milyenek a tudományok fej­lesztésére vonatkozó straté­giai és taktikai célok; mi­lyen eszközökkel, módsze­rekkel irányítja, befolyásol­ja a politika a tudományos kutatás szféráját. Egy má­sik összefüggésrendszerben a kérdések a politikai dön­tések tudományos meg­alapozása és a kutatási ered­mények gyakorlati alkalma­zása körül sűrűsödnek. A tudomány a politikán ke­resztül is, annak segédleté­vel kapcsolódik a társadal­mi gyakorlathoz, eredmé­nyei a politika közvetítésével kerülnek gyakorlati alkal­mazásra. A tudomány és a politika viszonyának harma­dik dimenziójában a tudo­mányok és a társadalmi gya­korlat olyan összefüggés- rendszere jelenik meg, mi­kor a tudományos kutatá­sok eredményeit az oktatá­son, a közgondolkodás for­málásán, az ideológiai tevé­kenységen, az információs rendszeren keresztül sok­szoros áttétellel alkalmaz­zák. A tudomány és a poli­tika viszonyának újabb di­menziója: a tudomány elhe­lyezkedése a hatalmi struk­túrában. Itt olyan kérdé­sekre keresünk választ, hogy miként biztosították a tudományos szféra részvéte­lét, érdekképviseletét a po­litikában, a politikai dönté­sekben. — A tudományok és a politika alakulásában kitű­zött cél: biztosítani a jó együttműködést,' összhangot teremteni a tudomány és a politika szüntelenül változó viszonyában. Melyek az együttműködés esetleges problémái? — Az olyan társadalomtu­dományi ágazatokban, ahol még ma is él a „tiszta tudo­mány” illúziója, nem ritka az a kutatói magatartás, hogy a tudós a történelmi régmúlt témáihoz menekül, a társadalmi gyakorlat peri­fériáin fölmerülő kérdések kutatásába temetkezik, s így kísérli meg távol tartani magát a politikától. Jelent­keznek végletek a politika oldaláról is: a politikai gya­korlat esetenként hajszolja a kutatásokat a társadalom szükségleteinek közvetlen kielégítésére, s a tudományt gyakran a politika „szolgá- lólánya”-ként kezeli. Ez a magatartás ugyancsak okoz­hat zavarokat. — Hogyan jelölhető meg a tudomány és a politika kö­zötti helyes viszony? — Alapvetőnek tartom, hogy a társadalomtudomá­nyok nem táplálkozhatnak a politika érdekeiből, és a politika sem származtathat­ja értékeit a tudományból. A szocialista társadalmi rendszerben mindkettő ér­tékének közös forrása a , marxizmus—leninizmus, így hosszabb távon szükségsze­rűen jön létre az összhang. Rövid távon azonban nem szükségszerű, hogy harmo­nizáljanak — A gyakorlatban hogyan érvényesül tudománypoliti­kánk? — A tudománypolitika a társadalmi igényeket közve­títi a tudományokhoz. A tervezés rendszerén át köz­vetített társadalmi igények elsősorban az országos szintű távlati és középtávú kutatá­si főirányokban, programok­ban jutottak kifejezésre. A tudomány és a politika kap­csolatát erősítették azok a társadalomtudományi kuta­tási megbízások és ajánlá­sok, amelyeket első ízben az MSZMP X. kongresszusát követően határoztak meg a pártfórumok. Kiemelkedő fontosságú volt a társada­lomtudományok hozzájáru­lása a politikai döntések elő­készítéséhez és tudományos megalapozásához. A társa­dalomtudományi kutatók je­lentős szerepet vállaltak a politikai döntések előkészí­tésében, alternatív javasla­tok kidolgozásában, a párt­határozatok elemző mun­kálataiban. A jelentősebb társadalomtudományi mű­helyek közreműködtek pél­dául a gazdasági mechaniz­mus, az állami élet, az ok­tatási rendszer, a közműve­lődés továbbfejlesztésével, a gazdasági szerkezet és a külgazdasági stratégia meg­alapozásával kapcsolatos nagy horderejű döntések ki­dolgozásában. — A társadalomirányítás­ban az elmúlt években mi­lyen formák. intézmények és módszerek alakultak ki a politikai döntések tudomá­nyos megalapozására, elő­segítve a kutatási eredmé­nyek gyakorlati alkalmazá­sát? — Az MTA tudományos osztályai, bizottságai, tudo­mányos társaságok, közéleti fórumok, a párt központi szervei mellett működő munkaközösségek, állandó bizottságok, a pártintézmé­nyek bevonása a politikai döntések előkészítésébe, a folyamatos konzultáció a tudomány és a politika kép­viselői között, a pártmeg­rendelések rendszere azok a formák, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy a tu­domány eredményeit föl le­hessen használna a társadal­mi gyakorlatban. E mecha­nizmusok működésével ko­rántsem lehetünk elégedet­tek; a tudománynak és a politikának is érdeke, hogy tovább keresse azokat a le­hetőségeket, amelyek bizto­sítják a tudomány és a po­litika közötti folyamatos, rendszeres kapcsolatokat. Dr. Mérő Éva Regélő együttes, aranylemezzel A szovjet Melódia Hang­lemezgyártó Vállalat tavaly alapított aranylemezét azok­nak a zeneszerzőknek, kar­mestereknek, énekeseknek, hangszeres szólistáknak, ze­nei, színházi és énekegyüt­teseknek adják, akik a mű­vek magas fokú művészi interpretálásával vivják ki a közönség elismerését. A kö­zelmúltban az elsők között vehette át a belorusz Pesz- nyari énekegyüttes. A Pesznyari vérbeli újító­ként lépett színpadra; nem egyszerűen elénekli népe da­lait, regéli nemzete törté­nelmét, nem csupán föl­éleszti a belorusz folklórt, hanem mindezt a kortárs hangján teszi, új stílusban. Tapasztalatok, az új tanév feladatai Oktatási intézmények vezetőinek megyei tanácskozása Több mint egy hete vaká­ciózik a tanulók többsége: nem régen fejeződtek be az érettségi vizsgák, az egye­temi felvételi vizsgák még tartanak. A pedagógusok a bizonyítványosztás után még néhány napot az iskolákban töltöttek, töbtffen továbbkép­zésen vesznek részt; munká­juk értékelésére, az új tan­év feladatainak ismerteté­sére tegnap került sor Ka­posváron. Az oktatási intéz­mények vézetői, művelődé­si osztályvezetők és szakfel­ügyelők számára rendezett tanácskozáson közoktatá­sunk időszerű kérdéseiről előadást tartott Klenovics Imre, a megyei pártbizott­ság titkára. A Központi Bizottság áp­rilisi határozata, az 1972-es határozat óta eltelt időszak eredményeit értékelve meg­szabta az új feladatokat is. A megyéi pártbizottság ok­tatásról szóló határozata So­mogy pedagógusainak hatá­rozott iránymutatást ad a következő évekre. Kleno­vics Imre kiemelte: a hatá­rozatok szellemének, köve­telményének ismerete. a feladatok pontos értelmezé­se különösen fontos az in­tézményvezetők munkájá­ban. Az 1972-től elért ered­mények biztatóak, a lakos­ság általános és szakmai műveltsége kedvezően ala­kult. Az oktatásügy jelentős — a korábbinál jóval na­gyobb — anyagi támogatást kap. A pedagógusok többsége lelkiismeretesen, 1 eredmé­nyesen végzi a munkáját — állapította meg, s hozzáfűz­te: jelentős társadalmi meg­becsülés övezi munkájukat, élet- és munkakörülmé­nyeik javítását újabb intéz­kedésekkel kívánják elősegí­teni. A feladatok közül kiemel^ te: az oktatás és a nevelés egységét föltétlenül meg kell teremteni, ezt semmi sem gátolhatja. Szólt a kör­zetesítésről is, hangoztatva, hogy az élethez kell igazíta­ni énnek megvalósítását is. A vezetők és beosztottak kapcsolata, az iskolai élet demokratizmusa erősen rá­nyomja bélyegét az oktató­nevelő munka színvonalára, épp ezért fontos, hogy a tantestületekben fejlődjék a kritikai szellem, egymás megbecsülése, a pedagógu­sok közötti emberi kapcso­lat. — A tantestületekben a feladatok végrehajtásában bizton lehet számítani a kommunista nevelőkre — állapította meg Klenovics Imre. A tanév munkáját érté­kelte, az új feladatokat vá­zolta Sótonyi Sándor, a me­gyei művelődésügyi osztály vezetője. Képet adott me­gyénk oktatásügyének hely­zetéről, szólt azokról a fej­lesztési feladatokról, ame­lyek elodázhatatlanok. A hatodik ötéves terv az álta­lános iskolák fejlesztését tűzte ki legfőbb céljául, a hetedikben a középiskolai hálózat gyarapítása válik Szükségessé. A középfokú oktatás feltételeinek javítá­sa érdekében százharminc új tanterem megépítésére lesz szükség, ezerkétszáz új diáknak kell adni kollégiu­mi helyet. A hatodik ötéves terv idő­szakára tervezett tantermek megépülnek. A fejlesztésben való szorgalmasabb » közre­működésre hívta föl az is­kolaigazgatók figyelmét Só­tonyi Sándor. Az új tanévben várható, hogy néhány iskolában gon­dot jelent majd a tanerő­hiány, a meghirdetett állás­helyeknek csupán a fele iránt volt „kereslet”. Sótonyi Sándor mondani­valójának a homlokterében állott: a pedagógusok, mivel általában nem nagy tanuló­létszámmal foglalkoznak, tö­rődjenek többet az iskolások személyiségének fejlesztésé­vel, a halmozottan hátrá­nyos helyzetű tanulókkal, a tehetséggondozással. Az 1983/84-es tanévben tovább kell szorgalmazni, hogy az ötéves gyerekek közül mind többen beiratkozzanak az óvodába, ebben az intéz­ményben pedig javítani kell az iskolaelőkészítő munkát. A tanácskozás délután szekcióülésekkel folytató­dott h, a Bátorkodom egy teljesen személyes megállapítási ten­ni, miszerint tíznapos bulgá­riai nyaralásomból hazatérve az itthon „beszerzett” torok­fájással, hőemelkedéssel küszködve még akkor sem a legörvendetesebb úti élmé­nyekről beszámolni, ha azok szépségüknél fogva olykor némiképp feledtetik a meg­fázást, az ablakon belógó esőfelhőket. Mire e sorok megjelennek, Kaposváron ismét valódi nyár van — olyan, mint jú­nius első felében Várnában, s attól északra, Druzsbán, az Aranyhomokon és Balcsik- ban volt. Ám ahhoz, hogy ott nyaraljon az ember, va­lamiképpen el kellett jutni oda. A leggyorsabb közleke­dési mód a repülés. A ka­posvári Ibusznál megtudtuk: a gép 16 óra 40 perckor in­dul Ferihegyről. Nos, ezúttal kis híján mégsem a repülés lett a leggyorsabb közlekedés a jegyen feltüntetett időpont­nál korábban, 14, óra 20-kor startolt a bolgár légitársaság járata . . . (Hála a Kaposvár­ról való korai indulásnak és az M—-T-esen egy sárga an­gyal közreműködésének, így is elértük a gépet.) 1. tanulság. Jobb, ha má­sodmagával utazik az ember, mert Ferihegyre érkezve — miközben egy hűsítő nagy- fröccs elfogyasztásával van elfoglalva, akad, aki a cso­magokra vigyázva észreveszi a korábbi startot jelző fel­iratot. (Minimális hátrány, hogy ijedtében egészben nye­li le az ember a jégkocká­kat.) A gépen mintegy másfél óra alatt új ismerősöket sze­rezhetünk. Ebben igen fontos szerepe van az idegen nyelv tudásának. Egyik ismerős például orosz és német nyel­vi ismereteit egyszerre fitog­tatva megkérdezte egy haza­tartó bolgár fiatalembertől, mikor érkezünk Várnába. Az érdeklődés eredménye nem volt ugyan az igazi, de hasznos információval is szolgált, mert az ismerős karóráját a fiatalember 60 perccel előbbre állította, hi­szen Várnában egy órával előbbre jár az idő. 2. tanulság. Külföldi uta­zás előtt helyesebb az idegen nyelvet gyakorolni, mint el­A BOLGÁR TENGERPARTON Rendhagyó útirajz, tanulságokkal kísérni bevásárló és hazai ármegismerő kőrútjára leen­dő útitársunkat. Az efféle körút következménye egyéb­ként is, úgy is ugyanaz: töb­be kerül az üdülésre való fölkészülés, mint maga az Üdülés ... A várnai repülőtéren a lé­gikisasszony minden érkező­nek rózsacsokrot és bolgár népviseletbe öltöztetett já­tékbabát nyújtott át, s eköz­ben buzgón filmezték a fo­gadtatást ... A repülőtér ki­járati csapóajtaját valaki — mivel mindkét kezét bőrön­dök, csomagok foglalták le — lábbal akarta nyitni, ám a fotocella jóvoltából magától kitárult... A taxiállomáson Volgák sorakoztak. A repülő­térről Várnába vezető út menti virágok szemet gyö- nyörködtetőek. A tenger cso­dás, az üdülő kifogástalan. Az aranyló homokú strandon a napozók, fürdőzők barna bőrű tömegében eleinte egyedül érzi magát a napo­zást akkor kezdő idegen . . . 3. tanulság. Az üdülést megelőző kiskerti kapálás nemcsak a testedzés és a pénzkímélés miatt fontos. A bolgár tengerparton könnyű időzavarba kerülni. Meg akartuk ismerni Vár­nát, sokat akartunk fürdeni, még többet napozni, s meny­nyi, de mennyi érdekességet, látnivalót kínál a kikötővá­Várna megismeréséhez jó tájékozódási pont az autó­busz-pályaudvar. ahonnan a Druzsba és az Aranyhomok fele indulnak a járatok. Fel­sorolni is nehéz lenne azokat az idegenforgalmi látványos­ságokat, amelyeket a központ kínál: az óratorony, a Lenin- emlékmű, az operaház és a ros környéke, a hosszan el­nyúló üdülőövezet, színház egybeépült neoba­rokk épülete, majfi a Szep­tember 9. utca és a Lenin út üzletsorai, a léptünkre fel­felröppenő sirályok... örök élmény a régészeti múzeum s a bolgár újjászü­letés múzeumának megtekin­tése. A Dimitrov úton végig­haladva pedig a tengerparti park bejáratához érkezünk. Ott található a tengerészeti múzeum és az Akvárium épülete; az utóbbiban a ten­ger mélyének életébe nyer­hetünk bepillantást. A park fái alatt a Fekete-tenger és környéke domborzathű, ki­csinyített mása, másutt a planetárium várja a látoga­tókat. Ha netán idegenveze­tő híján eltévednénk, nyu­godtan szólítsunk meg bár­kit, a második ismeretlenről úgyis kiderül, hogy magyar. Este kimerültén kerültünk ágyba. 4. tanulság. Ne akarjunk mindent egyszerre látni, mert elfáradunk, különösen akkor, ha elmegyünk a Várnától 17 kilométerre levő, nevét szó szerint értendő Kőerdőbe vagy Hunyadi Jánosra emlé­kezve „Az 1444. évi fegyver- baralság” múzeumparkba. VUawrk Zoltán (Folytatjuk,) Tv-jegyzet A tizenharmadik randevú Azért lehet valami a ba­bonában, ha a tizenharma­dik veszprémi tévétalálkozó ilyennek hatott a képer­nyőn. Emlékszünk még a múlt keddi Stúdió ’83-ra? Különkiadás volt Veszprém­ből, s Szegvári Katalin, a háziasszony a vendégeknek csak ezerszer lerágott cson­tokat tálalt föl. A vendé­gek előbb kényszeredett ud­variassággal nyammogták, mímelték, hogy bőségtál áll előttük. Aztán valamiféle „ha te így, akkor én is így”- hangulat vett erőt rajtuk, és kezdtek ugyanolyan sza­márságokat válaszolni, ami­lyenek a kérdések voltak. Végül Ki mit tud? lett az adásból, paródia műfajban. Ezt a műsortípust a talál­kozó záró aktusában, a díj­kiosztó ünnepségen is előny­ben részesítették, s nem­csak abból vett erről tudo­mást a néző, hogy a zsűri­ben ugyanaz a két tag — Petrovich Emil, Szinetár Miklós — foglalt helyet, ha­nem abból is, hogy a bíráló bizottság tisztelt elnöke ér­tékelés helyett szemüveg- mikromágia számot adott elő. Ami a versenyműveket il­leti, a kínálat gyengébbnek hatott a korábbi évekénél. Ezt a díjazott alkotások is alátámasztják: gyengécske irodalmi alapanyagból szü­letett, közhelyes mű — Pa­per kitűnő alakításával — a „Társkeresés N. 1463" az egyik nyerő: Benedek Mik­lós műsoráé a. másik. Fé­nyes Szabolcsé a harmadik fődíj. én Cocteau Rettenetes szülők című drámájából ké­szült, valóban erős hatást gyakorló tévéváltozatáé a negyedik. Bevallom, a tava­lyi találkozón „elővetített” Napos oldalra is tippeltem, és Szomory II. Józsefét is reméltem, akár csak a ma­ga műfajában igazán pom­pás Hernádi Judit-show-t, a Stollár Mikit. De nem ezek a magáncsalódások okozzák hiányérzetemet; sokkal in­kább az a tény, hogy a tele­víziós filmalkotó műhelyek elfordultak a mai magyar valóságtól. Nagyítóval sem lelni olyan, egész országot állásfoglalásra késztető mű­veket, mint Dömölky Miért ?- je volt — micsoda vita le­hetett abban az évben, hogy ez vagy a Gelmanov Egy értekezlet jegyzőkönyve cí­mű drámájából készült té­véváltozat nyerje-e a fődi­jat! —, Urbán Ernő Írott malasztjának adaptációja, Császár István Gyilkosok című müve, Mihályfi Imre munkái stb. Az idein a köz­helyszerű Társkeresés, a kü­lönböző korszakok valóság­elemeit mixelő, sosemvolt falut teremtő Nagy Anna, kis Anna képviselte a „mai magyar valóság”-ot a kép­ernyőn. Vajon mit csinál mosta­nában Dömölky, Mihályfi, Szőnyi G. Sándor? Az idei veszprémi üresjárat nagy kihívás lehetne számukra! U U SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY ÉS POLITIKA i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents