Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

Csokonai Debrecenje Debrecen Cso­konai Vitéz Mi­hály városa. > Itt született, itt isko­lázott, itt kezdett el verselni a ma­gyar irodalom leg­sokoldalúbb köl- tóegyénisége, hoigy azután harminckét éve6 korára, leg­többször gyalogo­san, végigűzetvén az országon — Pest, Sárospatak, Pozsony, Komá­rom, a Somogy megyei Csurgón töltött hosszat) b- rövidebb tartózko­dása után 1906 ja­nuárjának egyik hideg, havas nap­ján itt hunyja le örökre a síziemét A hálás utókor színházat jelöl a nevével, pir «grá­nit mellszobra dí­szíti a középiskola auláját, közadako­zásból a Hatvani utcában magaso­dik hét méter ma­gas, hetvenöt má­zsa súlyú vasgúia síremléke; a Kálvin téren — kissé el­mozdítva eredeti helyéről — Izsó Miklós által bronzba ál­modott alakja néz le a kallé­gi um födött. Izsó Borsod me­gyéből vitetett hat szekér anyagot, és egy bérelt udva­ron rakta fel asz önitömtatät alig több mint fél év alatti. A hagyomány úgy őrzi, hogy a művész cigányokkal tapos- tatta meg — zeneszó mellett — négy napot át az anyagot. Azat is feljegyezték, hogy a tartóállvány rúd ja i a nagy súly alatt megereszked­tek, Izsó alá ugrott, hogy fel­fogja. Állítólag akkor rop­pant meg a dereka, ami az­tán többé nem gyógyult meg. A mániát Münchenben öntöt­ték ki bronzból, a szobrot 1871 októberében avatták fel. A Debrecen című mo­nográfiában ezt olvashatjuk a szoborról: „A Csokonai ÄS ulvics Miográd a kőr- nyék leghíresebb la- •katosméstere volt Asst is mondhatnánk, hogy jó nevű kisiparos hírében állt. A történet egy tavaszi na­pon kezdődött, amikor Vul- vics Míográd szerény ebéd­jét fogyasztotta segédjei tár­saságában. Pontosan fél egy­kor a műhely ajtaján dr. Kdmóródi Petéimé kopogta­tott s a hívó szóra szinte föllépte az ajtót Zilált kül­sővel és nemi ülőmben zakla­tott lélekkel áAt meg a kü­szöbön, majd félve szólalt meg. — A mesterrel szeretnék beszélni! •— Én vagyok — dőrmög- te. teli szájjal Vulvícs Miog­rád, s az asszony széteső ar­cát látva zavarba jött. Kését az asztalra ejtette, amit egyébként a nadrág tompor körüli tájékéiban szokott megíőrfttnd, és néhány této­va lépést tett az asszony fe­lé. — Csak önn-ei szeretnék tárgyalni! Vühóes Miográd yhssaané- zett a két segédre, megvonta a vállát, és egy belső helyi­ség felé mutatott. — Erre tessék! Elnézést a kuplerájért, de hát ez az iro­da. Az egyik széket. leporolta, . melyről bágyadtan hullott le a vaspor, es az asszony elé fcdítet; , az azonnal betero- gyortt. — A barátnőm ajánlotta magát Vulvícs Míográd bólintott, mintha ez a világ legtermé­szetesebb dolga Lnne, de fennállásának 45 éve alatt már kffifcapasztáSta, hogy a dolgok vagy maguktól derül­nek ki, vagy ha érdemes, az ember úgyis kideríti. — Egv fontos tBumkárdl lenne szó — kezdte az asz- sz.omy. majd Vulvícs Miográd enyhén' peslyhedzŐ füléhez hájdíit és úgy folytatta. — Számíthatok a diszkréciójá­ra? — Aha — nézett a semmi­be Vudvies mester, és úgy érentte magát, mint egy kör­zeti orvos. Ez vagy őrült, valami sumák ügyletet akar — morfondírozott magában. — Szóval seámáthaftcfe a tétje» diszkréciójára ? — erősfeödótt újból az asszony, s a hangja kissé megreme- getfc — Terrméseetesen. — K ejtene nekem egy ak­várium! Egy olyan 5x3x2 méterea — Lehet róla szó. De ez a méret iiíkáb egy terráoumé. Egysizieír az állatkeirtnek el­adtam egy ilyen darabot. Ötös üveggel. — Értem. Nekem a teká- somlba kellene. — Mikorra parancsolja? — .Márts késő. Ml a iegTö- videttb határidő? V ulvjcs Míográd mé­lyem. ülő szemeivel tüzetesen végiigtenul- mányazta az asszonyt Em­berismeret« azt súgta, hogy ez a nő nem jehét akárki. Manapság egy terrárium, te­le krokodillal mifenékkel, különleges hobbi, az egzoti­kus árról nem is beszélve. — A pénz nem számít... De arra kérem, hogy senki­nek ne említse meg! — Tudom, teljes diszkré­ció. Még az adóhivatal felé is. Az asszony nagyot sóhaj­tott. — Kősaőwöm! És ahogy megbeszéltük... — Tudom, teljes diszkré­ció — bólintottá Vulvícs Miográd. Égy hónap múlva az alko­tás ott állt az asszony laká­sában. A munka végeztével Vulvícs Míográd kiment a fürdőszobába, hogy megmo­sakodjon. A kádban azonban egy ember nagyságú halsze­rű tetemet pillantott meg; lépted ziajára az egy kissé össaeirándiult. Először iszo­nyodva mérte végig, majd sarkon fordult, de az asszony útját állta. — Menjen be nyugodtan! Nem bántja magát. Most már beláthatja, hogy nem maradhat a fürdőkádban ! — Nem — verejtékezett Vulvícs Miográd, hiszen Szűcs Mariann MINT HAL A VÍZBEN ilyen kopoltyús miacsodát még a tévé ismeretterjesztő fcjsÉiljmjeiben sem látott. Nagynehezien összeszedte ma­gát, és fogait összeszorítvá a másodperc töredéke alatt megmosakodott, aminek lát­ható ' következményeit a tö­rülköző viselte. — Az asszony kifizette a mestert, majd konyakot vett elő. — Ugye, megkínálhatom? — Köszönöm, de... — nyelt Vulvícs Miográd, aki szíve szerint inkább a mű­helyben lett volna ebben a pillanatban. A fürdőszobából hatalmas csobbanó hang szű­rődött be. — Utálja, ha iszom — le­gyintett az asszony. — Ki utálja? — ö — mutatott a fürdő­szoba felé — Azért locsog. — Vagy úgy — válaszolt Vulvics Miográd, mintha bármit is értene. — Ugye, segít betefemná az akváriumba? — Én? — A drágám egy Mcsft el­hízott. Egyedül nem bírom eL Vulvícs Miográd egy kis­sé elsápadt, és szorosabban fonódtak ujjai a konyakos pohárra, — Tavaly történt -7 kezd­te az asszony minden beve­zetés nélkül. — A férjem karácsonyra kapott egy ak­váriumot. Ezt! — mutatott a polcon fényűé üvegre, mely­ben két piros, négy fekete és egy ezüstszínű halacska hancúrozott, látható önfeledt- ségben. — Tudja, a férjem tudós. A disszertációját én gépeltem. Az egyén társadal­mi bei ileszkedé6evel foglal­kozott. — Izgalmas kérdés lehet — hörpinrtette föl Vulvics Miográd a konyakot, s erős kényszert éraett, hogy kisza­ladjon a scotoáfyS!. természe­tesen. a legnagyobb diszkré­ció mefilett. — Kérem, 6 betéve idézett Dürkheimtőí, Freud tói, Rei- semannitól, én... szóval ő minden tekintetben zseniális volt. És akkor jött ez az ak­várium. Naphosszat ült előt­te és nézte. Azt mondta, hogy világra szóló fölfedezés; tett. — Biológus a tisztelt fér­je? — Nem. Szociológus. Az összefüggéseket kutatta egyén és társadalom között. Az egyén beiHesákedese a küzösi- segibe. Ez kérem, szocializá­ciós attitűd-vizsgálat. Rájött arra, hogy a természetben minden élőlény megpróbál alkalmazkodni- Elmélete sze­rint az élő anyag legfőbb tu­lajdonsága az alkalmazkodás. Ennek legtökéletesebb for­mája az azonosulás, az iden­titás ... — Bocsánat, de tatán nem is zavarok tovább — szakí­totta félbe a;z asszony magas­röptű előadását Vulvícs Miográd, s az identitás szó­nál egy kissé megborzon­gott. — A, dehogy . .. Töltsön csak magának! Szóval a fér­jem naphosszat ült az akvá­rium előtt, és tanulmányozta a halakat Azt mondta: ezek a halak közösséget alkotnak. Ö az egyén, akinek valami­lyen módon el kell fogadnia magát velük, tehát némi­képpen azonosulnia keli, kü­lönben a közösség marginális létformájába ikerülhet így kezdődött Két hét alatt elfe­lejtett járni. A lábai uszony- sízerűien össaekulcsolódtak. Lassan a kezei is elsatnyul- tak, s apró pikkelyek nőttek a bőrén. Vulvics Miogkrád sápadtan nézett az asszonyra, miköz­ben lelki szemei előtt föl- fölbukikant a fürdőszoba kü­lönös lakója. — De hát ez saörnyű! Miért nem beseelte le a fér­jét erről az esztelen kísérlet­ről? — Észteden kísérletről? Ki­kérjük magunknak ezt a hangot! Mondtam már, hogy ö zseni. Rajta kívül csak én hittem és hiszek benne. Öt senki se tudta megérteni; vagy nem is vették a fárad­ságot, hogy megértsék. A munkahelyen bolondnak tar­tották. V ulvícs Miográd magá­ba roskodt, és arra gondolt, hogy milyen borzasztó, ha az ember ilyen dolgokon tűnődik. Mennyivel jobb neki! Akármilyen egyen lehet ő dr. Komoródá Péter szériát, ő Vulvics Miográd mégis jói érzi magát a vas- darabjai között. Azokat lehet püföim, kalapálni, hegeszte­ni. Nem neki kell alkalmaz­kodni : az anyag alakul őhoz­zá. Egyébként is, gondolta Vulvics Miográd, ő úgy élt eddig, függetlenül dr. Korao- rócfn Péter munkásságának eredményeitől, mint had a víziben. Ügy élt. — gondolta Vulvics Miográd, a környék leghíresebb lakatosmestere. Néhány hónapja sajátos összeállítással hívta fed ma­gára a figyelmet a vasárnap esti tévétorna. Az adás részt­vevői a gyakorta tokát beve­zető szavak mellőzésével, megállás nélkül tornázták végig a műsoridőt. Közben szólt az éléMk ritmusú tánc­zene. Az efféle zenés-táncos torna az utóbbi idóben nép­szerűvé vált nemcsak a spor­tolók, hanem a testedzésre ügyelő tömegek ködében is. Joggal, hiszen változatos: van benne szellemes torna, vidám tánc, hangulatos ze­ne, sőt lehet benne dzsessz, balett, jóga és egyéb is. Ez az összetett módszerű testformálás az úgynevezett szobor nemetek Debrecen, hanem hazánk egyik leg­szebb köztéri szobra. Az ere­deti mintától, mely légies, sovány, fiatal Csokonait áb­rázod, eltér kissé: a szobor tettebb idomokat kapott és kortelanabb arcot örökít meg... A költő baljában lanttal, zsinórdíszes magyar ruhában, dús redőzetű kö­penyben áll. Elszánt tekin- tettei néz át a kollégium le­lett, amelyről kicsapatása után mindig elfordította a fejét, ha arra járt... A szo­bor, mivel hiteles képünk a költőnkről nem maradt fenn, mára hiteles Csökonai-alakká vált.” A fiatal, a sanyarú sorsú költőfejed elem haláláról csak annyit jegyezitek be' az anyakönyvbe, hogy szaraz.be- tegségfoen eltemettetett, lá­gyén. Nekrológot Kazinczy írt róla megjósolva halhatat­lanságát ... aerobic az USÁ-ból induft el három éve, és meghódította a világot. Mivel nincs ma­gyar megnevezése, angol ne­ve is eljutott hozzánk. Öröm­mel üdvözöljük a fogalmat, de nevének fogadtatása már nem is egyöntetű. Mit kezd­jük hát vele? Az 1860-as évektől eléig sok szó került a magyarba az angol nyelvből. Széles kör­ben ismerjük például a beat (bit), bikini, farmer, hippi, löncs, turmix szavakat. Ezek már-má,r jövevénysszők, zö­müknek nem is alakult ki magyar megfelelőjük, vagy magyar változatuk eléggé kö­rülményes (a löncs vaigidait- hús-felvágottat jelent). Más­felől viszont jó néhány ide­gen elem nem tudott gyöke­ret verni, mert az idejében megszületett magyar kifeje­zés kiszárította. Így járt a szupermarket az ABC-áruház ellenében, hasonló sorsa jut­hat a marketing a piacszer- vezéssel vetélkedve. A vind- surföt a deszkavitorlázás kezdte ká, bár a szörf, a szörfözés alaknak megkegyel­mezett, A két szélső pólus, az ide­gen sasó beilleszkedése vagy a magyar változat felülik ece- kedése között több átmeneti eset adódhat. Szakterületeken különösen gyakori, sőt néha túlzottam divatos az angei kölcsönzés: design (ipari for­matervezés), poszter (képző­művészed alkotásról, fény­képről sokszorosított plakát), szlalom (műlesiklás), team (munkaközösség) stíb. Más esetiben felbukkant mar • Fecske Csaba VAN NÉKEM Rubintot ág csöndül csillagos madaras Hold nyálaz gyümölcsöt pirosat hullaitót Féreg-rágta éjien galagonya vére holdas kökény hókra öszölög a dérben Harmatban mosdottál szélben törülköztél aj tóled álmaid messzibbre délebbre Virágok, keszkenyók citerás fű ríttok ktürült madarat szél űz a lombból mán Van nékem énnekem csöndőló ágaim huszonhat őszemben nem hajt ki nem hajt ki Szervác /ózsef Host nyár van Ebben az éjben sose jártaiig csak réges-rég magamra zártam. Szeuóem rám sötétül lassan mindjein, csak ez a fa/ühataitflaín éhség marad, már megám ellen, és. nem emlékszem, szerepeltem én, vagy csak megtörtént köröttem akármi is, vagy meg se történt? Most nyár van, szívtelen esd strázsálja gyártmányát: a regigeit. 1 Kukorékolnak kakasok delet, szüretet rügyezitek a fák. kéretlen üzenetei a nyárnak! vetkőznek hathaszereimek, nem kellenek. Élek, magammal megrakottan. vasalt hittel, vasalt szavakban, ablakom előtt parádézhat akármi nyár, szegetlen ifjúságom elédobom, zahálja — cinkos poharam int. utána. magyar forma, de még ne* elég erős: hotdog — virsli» kifli; scifi — fand (a tudiö- mányos-fantasztikus irodaion« játszi rövidítéséként). Az egymás mellett éló alakvál­tozatok egy másik csoportjá­ban. viszont mintha már a magyar lenne hatékonyabb: diszkzsoké — lemezlovas vagy -gazda; szmog — füst­köd shb. Az aerobi cot ezek köré a* átmeneti esetek köczé sorol­hatjuk. Egyelőre szükség vám rá, mert hiányt pótol. Ejtése igazodik a magyar köznyelvi hangképzeshez: magánhang-, zói nem kettőshangzójúaK, nem elmosod ónak, hanem tiszták, határozottak. Sőt a szókezdő a és e közé kis ej- teskönnyítő j is beszüiremfce- dik. Inasa is magyarosodilcJ nemritkán aerobrk formába« is olvashatjuk. Szóösszetéte­lekbe is beépül: aeröbikláz, aerohíkműsor. Mindezek ellenére még idegenseerű, neheaJkes a seó. Az angolban persze találóan nevezi meg a könnyedén, de tartósan végzett mozgásfor­mát. Eredetileg ugyanis — a/, angol—magyar szótár sze­rint — levegőből, oxigénből élőt, valamint levegőngenyest jelent. A diszkózenére alapo­zott, körülbelül egyórás testi edzés is megkívánja a ma-; gáét, nem véletlenül java-; sóiba egy amerikai orvos űr-; hajósoknak ezt a módszert. A magyarba* akkor hát legyen robottoma? De a ro­bot nem cseng itt túl szé­pen. Az új gimnasztika me®-, jelenésénél azért talán jobb.' Lehetne még sorolni az ötrj leteket, a legegyszerűbb azonban, ha megmarad tán­cos, zenés tornának. Mart úgyis az! . H Z. H.' Szépen magyarul — szépen emberül AEROBIC? KIm MHh njM Csokonai Vitéz Mihály bronzszobra — Izsó Miklós alkotása

Next

/
Thumbnails
Contents