Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
Berdinazar Hudajnazorov Lepénysütő asszony Izzik a kemence, száját láng takarja, kibomló füstcsík húz belőle az éghez. Az arcát a tűztöl védi, eltakarja, úgy készül az asszony a lepénysütéshez. A tésztát pattogzó, vén parázsra rákja, ettől csilló kéreg fedi őket mind eL Gomolygó gőzben tűnik el az arca, rhig a lepényeket permetezi vízzel. Rátapasztja őkea a kemence aljára, hadd süljenek át, hadd piruljalak szépen, s kiegyenesedve, félreállva várja, amíg meg nem érik mind a kemencében. Világos az égbolt, de a hold már felkel, selyem fénnyel a csönd mindent besugároz, a háziasszony most csípőre tett kézzel lassan lehajol a kemence szájához. Akár az íj olyan görbe most a háta, megfeszül, mielőtt elveti a gondot, rakja a lepényt a kemence padkára, a tűztöl hólyagos nyolc piros korongot. Kinyílt a kemence szája, mint a börtön, a nyolc lepény, akár égi nap, melenget... Érződik az egész alkonyodó földön melege a tésztád dagasztó kezeknek. fOtáh János fomlftáisB) Új könyvek Pogány Péter: Riadj mogyőri A ponyva a vásárokon árul* vékony könyvecske volt, amely egy-egy fontosabb eseményt írt le népszerű formában. Pogány Péter, e kiadványfajta legjobb magyar ismerője az 184fl/49-es magyar szabadságharc fametszetes ponyváinak, csata- krónikáinak: anyagát gyűjtölte egybe, s bocsátotta Riadj magyar! címmel az olvasók elé. A röplapok, apró nyomtatványok, e népi olvasmányok végigkísérik a magyar szabadságharc szinte minden eseményét Jellasics betörésétől' egészen Aradig. Szerzői nagyobbrészt ismeretiének: a részit vevő katonák, polgárok írták le a híres csatákat vagy később keserveiket, esetleg vágyálmaikat, s azon melegében találtak rá lelkes kiadót, nyomdát A fametszettel díszített ponyvák hitelessége lehelt vita tárgya, csak az nem, hogy ezek is nemzeti kultúrkáncsünk emléked közé tartoznak. Elmét vidító elegy-belegy dolgok Hasonló műfaj volt a kalendárium is. Hosszú időkig az „egyszerű, pómép” legfőbb olvasmánya a biblia mellett. A XVIII. századtól, de már azt megelőzően is híres nyomdák, kiadók alakultak, melyek anyagi bázisukat a kalendáriumok kiadásának köszönhették. Egyike a leghí- resebbélknek a lőcsei meliett a győri Sí.reibig nyomda volt. A Streibdg dinasztia magyar nyelvű kalendárium-terméséből ad válogatást a Magyar Hírmondó legújabb kötete Elmét vidító elegy-belegy dolgok címen, az 1749 és 1849 közti időszak terméséből válogatva. A kalendáriumokban annak idején minden hasznos és szükséges tudnivaló felsoroltatott: nemcsak az országos vásárok ideje, hanem jóslások, tanácsok, orvoslások, közmondások, furfangos kérdések és csiklandós történetek is. Keresztury Dezső Ajánlás szerelmeseknek Akd a Hangra nem süket hátija, atná a habban csobban, sejti, hogy lelkes lendület kereng a messze csillagokban, S tudja, hogy akik lelkűket „ egymásnak adják egyre jobban, , úgy élnek e bús csillagon, ahogy egei áj végtelenbe mélyíti tengőn tükrözve »MWm. Virág Benedek: Magyar századok Virág Benedekre jó néhány — többnyire méltatlan — jelzőt ragasztottak: „tisztes SBÖrkeség” (Horváth Jánosi, „jobbágyi alázat” (Németh Lászlói vagy a „szent öreg”, a „magyar Horác”. A Magyar Hírmondóban a Magvetőnél most nem versei, hanem egy prózán-történeti nrvúrve jelent meg: a Magyar századok. Virág ezt tartotta elete Éőművének. Benne Álmos vezértől a Mohácsi vészig dolgozta fed népünk történetét. Nem tudományos mű, annak szokásos kellékeivel és stílusával, hanem egy összefoglaló olvasmányos mű a „köznép számára”, amelyben. a történelem tanulságait kívánta népszerűsíteni. A magyar történelem a morál, a szellem fejlődésének eszméjét kereste és találta meg. Noha számos forrást használt fel. hangja mégis egyéni. Legfőbb mondanivalója, s humánus célja a nemzeti egység megteremtése, a nem- sefi szellem erősödésének el- odáAaitatian volta. Virág ösazekötó kapocs a felvilágosodás és a reformkor között, Kazinczy , és Vörösmarty, Batsányi és Széchenyi eszméi között. A mű 1862-es, Toády Ferenc által kiadott l Kakas. Tiha Moneva bolgár művész kisplasztikája N em zőtyög már, mint régen. Ügy száguld egyenletes kattogással, mimt egy valódi expressz, éa vele tart a gondolat Már rég idejét múlta az a groteszk történeit, misae- rinit a maSBiiSEtta egyszer leszólt a vágány mellett baty- tyogó öregembernek: „Jöjjön csak, papa, elviszem”. Az meg szinte föí se nézett a íonyódí vicinálisra, csak azt mondta: „Nem lehet, sietős a dolgom... " Ülj csak a tonyódi vonatra, Ember; húzd le az ablakot, nézd ezt a másutt se>hol nem látható tájait, s felszabadultan röpködnek gondolataid, minit a madarak a nyárfák és jegenyék fölött. Érzékcsalódás. Hiszen áll a vonat, a kerekek kattogása nem más, mint vérpezsdítő ritmusú zene, amely kísérőül szegő-' dött A jegenyék úgy húztak ed melletted, mint máskor fejed fölött a sugárhajtású gépek. S bár nem látszanak kerítésnek a távírópóznák — elviselhetetlen sebesség lenne az —, helyettük száizezernyi napraforgó fordítja a fejét, és integet az enyhe szélben. Virágtenger hullámzását látod, s fölötte a valószínűtlen kék eget Mintha a világon se lennél, senkit sem zavar a jelenléted, a tekinteted. A nyulak, őzek, szarvasok is megszokták már a zajos robog ást, föí se emelik a fejüket, békésen legelésznek a mezőn., a fák között, s a fácánok kacéran-büszkén mutatják színes tollaikat. Változatos, dombos - lan kás a táj. Most éppen egy nagy erdő közeledik, óriás fakoronáival őrizve a természet csendjét És most fékezz, összpontosítsd gondolataidat, Ember! Áldj meg egy pillanatra, próbáld fölfogni, hogy milyen kicsi vagy, milyen hatalmaskodó porszem, ha a természet rendjéhez, erdőihez méred magad. Pedig uralkodni akarsz, leigázm, átformálni az örök-változó rendet Ha nem vigyázol, önmagadat döntőd romokba. Merésziei- tél-e már szembeszegülni a 120 kilométeres széliéi? El- csátitottad-e a Balaton háborgó hullámait? Megkérde- zá-e tőled az ég villáma, hogy miikor cikázhat a fejed fölött? Amikor villan a fény, rettenettel húzod össze magad, félsz, mert érzed: része vagy s niem uralkodója a hatalmas természetnek. Mégis kiszipolyozni szándékozol? Kérdi-e tőkéd valaki, hogy mikor mennydöröghet az ég? Wem marad Úszta vfe, éltető levegő szemet nyugtató aöld, békítő csend a számodra, ha nem vigyázol... Száguld a vonat. Vagy áll, » a természet rohan melletted, hogy megmutassa magát? Nem szégyellő» és nem olyan hiú, hogy rejteni akarná serénykedésed eredményét. önmagad kezemunkáját is láthatod, hiszen egy vagy a természettel és elszakíthatatlan tőle. Óriási földeket látsz, megműveltem s növényeid termőre fordulóik. De botlásaid, nemtörődömséged jelei i® hivalkodnak vádlón, szinte betöltik a vonatablak képmezőjét. Szemed a mezőt pásztázza, keresed a gabonát. Néz. tiszteld és fogadd be inkább a termeszetet, ó megtűr tegied, kincseit adja. Ám, ha tudna s akarna kajánkod- ni, kinevetné kisded játékaidat. Láttál sraénaboglyát a vonat ablakából? Szerettél volna megpihenni a boglya tövében? Ha részed volt Senne, tudnod kell, milyen más íze van a szalonnának — a széna: Hátú réten. Ne feledd, ha volt ilyen élményed, s add tovább, mutasd meg gyermekeidnek is. Tudni fogják, hogy éltető, de elriasztó a technika zaja, s pihentet a csend; hogy önmagádhoz és szavak nélküi meg a túlerőtől. Időnkén# meghajolnak mélyen, mintha engednének. Évszázados tör», zsük, szívógyökerül rendíthetetlen, s rendre visszacsalogatja a magasba törő ágakat. Ne hidd, Ember, hogy gúzsba merevítve érzik magukat Állnak szilárdam, nekifeszítik kérges mellüket a, természet erőinek, de sejtem, mintha csak játszanának egymással: (Nem félelmetes-e az ember számára a tigriseik, az orosz--, lánok játéka... ?) Percesként belegörnyednek a támadásba, újra és újra fö/1 egyenesednek. tárják magáikat. Mert gerincük van a fáknak, szívós és megtörhetetlen. Csodálom állóképességüket, a harcot, az erőt Szikárak és el- szakithsitatla- nok gyökerüktől. mint a természet szülöttei, az igaz emberek .,. Roham a vonat. s a kerekek csa+togásá-, vaj együtt es»-, pong a gondoláit. Nézd tavasszal a zöldbe bomló erdőt, simogasd a ka 1 ászba szökkenő bú-, iát! Vágyakozz a rozsdaszánű ősz-i természet- be. hiszen csak azért búcsúzik káprázatos színekkel, hogy, biztasson: új-’ jászületik nemsoká. És n* féld a telet a hideget, ne rettenj az embertelen embertől sem, mert kora tavasszal — talán a hóval együtt — „semmivé” ol-, vasztja a nap, hogy vissza-; szivárogjon a földbe, ha már egyszer meghazudtolta emberi valóját S záguld a természet. Valójában nem történt semmi. Csupa n szabadságom élménye vil- lódzott bennem, ahogy rohant a szerelvény. Egyetlen óra gondol atmorzsá it. élményéit rázta szabálytalan rendbe a fonyódí vonat. Nem kápráztat, ne hidd, Ember! Tudom, nem láthatnád innen az ablakkeretből ezit az alkonyt csodát, a tűzpiros napot a fonyódí hegy mögött, a mélyzrölöbe borult mezőt a berek fölött repülő gólyát, ha embertársad nem épít kő- ágyat a csillogó sínpárnak:; ha nem szerkeszt hozzá kényelmes, kerekeken rohanó kocsikat; ha nem találja' föl a mozdonyt, amely mozgásba hossza őket, s ha nem lel biztonságot a zöld lámpák fényében, a piros tilosában. S ha nem éraékeli, hogy te és a természet egy vagytok, egynek kell lennetek. Különben is: miért élne a rigó, ha kora hajnalban nem bánhatnám csodálatos dalát... Jávori Béla Szeretnéd fölfedezni a tűzpirosán rikító pipacsszónyeg között, hogy búzát vagy rozsot vetett-e oda az ember és a gép- Aztán rádöbbensz; pipacsot... Lehet, hogy nemi s a vonat, hanem a természet száguld, s te még mindig csak kullogsz mögötte. Ne szé- gyelld túlságosan, hisizen az ember ifjabb a természetnél; a társadalmi törvények véznábbak és változóbbak a természetieknél! Ámbár jobban is ügyelhetnél az együfctléure. Becsüld hát, ne akard leigáz- ni, úgysem sikerül... Próbáld újra társadul választaná a természetet. Nézd a színeit! A legkiválóbb festő palettáján sem születhet annyi megkapó árnyalatban a zöld, a sárga, a piros, a barna, mint ameny- nyi* fölényes biztonsággá! kevert Id a természet. Te csak kísérletezhetsz, megpróbálhatod reprodukálná vásznaidon a kéket, a zöldet, a barnát. De még a film, a diapozitív is torzít. Nem vetted észre? Szebbnek vagy otrombábbnak, egysíkúnak vagy hivalkodónak mutat mondént. Nem tudja visszaadni a valóságot. S ha te mégis a különböző vegyi ma- Böwerek, machinációk szolgálatába áHez, csalóivá leszel, önmagada* rövidíted meg. a természethez szólva menynyivel békésebb álom vár rád, mint az emberi gyűricő- zések és marakodások, megvetések és áskálódások ideg- barzoló tortúrái után. Száguld a vonat, évtizedek történéseit repíti föL Volt idő, amikor évekig egy-egy hólepte trágyadomb is kincs volt a szamomra, mert neki- támaszthattam a zimankós hidegben: odabújhattam hozzá, hogy fölimelegitsen. amikor még tizenkét órát feküdtünk a hóiban határsértöre lesve a déli szeleken, miközben odaátrótt a „Fel vörösök, proletárok” dallamát hozta felénk a szél. És caplattam kőkeménnyé fagyott csízimában a sík vidék úttalat útjain. Az életnek akkar alig volt nyoma, csak a Kígyós patak, jégtáblája alatt sejthettem mozgás* meg a mezőm, ahol az apró állatok akkor is megtalálták egymást és napi betevőjüket. És harminc évvel később két óriás berekfa áll az udvaromban. Iszonyú vihar van, az erkélyről bámulom a természet tomibolását, fáim szívósságát. Néhány éve még erőszakkal akarta kivágatni őket a hivatal, keserves kínok közt tudtam megvédeni őke*. Ezerszer derékba törnék, ha ilyen mérhetetlen erejű szél tépázna, mint az 6 ágaikat. Nem rettennek A gondolkodó ember Éppen gondolataimba merültem, amikor megszólalt a feleségem: — Szaladj le, fiam, a zöldségesbe egy kiló kelkáposztáért. Magasröptű gondolataim úgy zuhantak alá, mint vércse a naposcsibe láttán, de zokszó nélkül vettem a pulóvert és a szatyrot, és nekiindultam a lépcsóházrutk. Fentről lefelé számítva az első lépcsőfordulóig vettem magamban sorra az elmúlt négy—öt ér különféle közgyűléseit, tanácskozásait, és fájón nyugtáztam, hogy hiá- bo, az emberiség, úgy látszik, nem okul semmiből. De hogy is tanulhatna, amikor itt van például a mi kis lakóegyüttesünk, és hát itt is hányán nem jönnek ki egymással. A második lépcsőfordulóig áttekintettem magamba* *z afroázsiai egységtörekvések helyzetét, megpróbáltam visz- szaemlékezni a legfontosabb dokumentumokra és záróokmányokra, de gondolataimban megzavart az egyik szomszéd, aki megállított, és arról tájékoztatott, hogy a tojás ára a maszeknál húsz fillérrel több, mint tegnap. Erről jutott eszembe a világinség aggasztó jelensége, amit a harmadik lépcsőfordulóig megpróbáltam átfogóan elemezni, magam előtt — persze csak gondolatban — térképre is kivetítve a kritikus gócpontokat. Egyik ismerősömre emlékezve fel- r érni ettek előttem a nagy sáskajárások is, amelyek csak még inkább nehezítik az amúgy is bonyolult helyzetet. A negyedik fordulóban rövid elemzést tettem a begyűrűzésről, miatt világproblémáról, amelynek átkos hatása nem csupán a nemzetgazdaságokra, hanem rám, mint állampolgárra is egyre inkább kiterjed, szóval nekem is begyűrűzik. Éppen valami találó, világot hasonlaton törtem a fejem, amácor beleütköztem egy másik szomszédba, aki arról regéit valamit, hogy kikelt a zöldhagyma a kiskertjében. Ez az! — tépelödtem az ötödik lépcsőfordulóban, « zöld az igazi. Nem a zöldekre gondoltam, hanem a zöld forradalomra, amely megoldaná a világinség helyzetét, amelyet már a harmadik vagy negyedül fordulóban elemeztem. A hatodik fordulóban, úgy emlékszem, kitértem magamban a világ elszennyeződésének témájára, mert egyik lakótársam éppen eldobta a csikket, s felhíví m rá a figyelmét, hogy ezzel tulajdonképpel földünk globális problémáinak egyikéhez járul hozzá a maga módján. Megjegyzésére amit erre mondott, a következő fordulóban, de lehet, hogy ez mar az utcán volt, elemeztem a személyiség megsértésének, megalázásának tematikáját, majd kitértem az emberi jogok érvényesülésének kérdéseire is. Visszafelé menet, ha jói emlékszem, a zajhatásokkal, s geotermikus energiák hasznosításával. az űrhajózás néhány elméleti és gyakorlati kérdésével foglalkoztam, majd áttekintettem az olaj- árrobbanás, a vegetáriániz- mus és a szabad egyhazak helyzetét. S amikor letettem az asztalra a hat kiló sárgarépa} és a húsz deka kucsmagombát, a feleségem úgy nézett rám, hogy rögtön megértettem: miért égették meg annak idején Gahleit, a nagy gondolkodót. kapóéi Leven*« VONATON megjelenése óta ez az első bő válogatás a Magyar századokból, a nemzeti önismeret e jelentős művéből.
