Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
Weöres köszöntése kdpost ler«»*« A szenvedély A hajdani csodagyerek, Szombathely szülöttje, akit a kis Vas megyei felu, Csönge dajkált, hetvenéves immár, s ma is csoda egy kissé: új meg új távlatot ad a magyar költészetnek. Nem egyszerűen hosszú életút áll mögötte, sokkal több annál; költői stíluskorszakok, izmusok sohasem ismert viharzása, kavargása, változása, amelyeket megért ugyan, de olyan módon, hogy csak megérintette, átalakítani azonban sohasem tudta. Első versei tizennégyéves korában jelentek meg, 1932- től a Nyugat is rendszeresen közölte, úgy is tartja számon az irodalomtörténet, mint a Nyugat harmadik nemzedé- kének tagját. Nemzedéktár- ' sa. Sőtér István a következőképpen jellemezte a fiatal Weöres 'Sándor költészetét: .. a nagy rögtönzők, a játszva, bravúrosan nagyot teremtők fajtájából való: raf- faelloi, mozarti könnyedséggel versel; Babits állítólag kijelentette, hogy mindaz a formai tudás és bravúr, amit kínok és harcok árán tett megáévá, Weöressel csaknem egyidőben született... E rendkívüli) formakészsége mellé fölényes képzelet és szenvedélyes gondolkodói hajlam járul.” Weöres Sándor Hús Megül a csend a fán a lomb közén. Alig súrolja egy~két madári Az árny, az éj beléje vágva áll. A lomb közén megül a csend a fán. Kút Forrás csobog itt, vízililiom terjeszti szárnyait. Itt a szikla régen megrepedt, azóta önti a vizet. Érinti szellő fűzfa-ággal, futó árnnyal a felhő. Beleélő készsége, könnyed formateremtő képessége hajlamosította arra, hogy idegen költők verseit megszólaltassa magyarul; a ritka keleti ritmusokban írott szánkszrit költeményeket, Majakovszkijt, a cigány népdalokat egyforma bravúrral ültette át nyelvünkre. Az ötvenes évekoen, amikor költőként nem lehetett jelen irodalmunkban, műfordítóként alkotott maradandót. Ugyanekkor látott napvilágot talán legklasszikusabb gyermekverskötetünk: az öve, a Bóbita, amelyen azóta nemzedékek egész sora nőtt fel. ■ 1975-ben pedig, összegyűjtött munkáinak megjelenésekor, így fogalmazta meg költői célkitűzéséit: „Célom nem a gyönyörködtetés. Mást akarok: eleven áramot sugározni, melytől megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet, szellem, az egész lény: ne csak az ember olvassa a verset, a vers is az embert," A hetvenéves Weöres Sándor versei valóban olvassák az embert, azaz alakítják. Hetvenedik születésnapján mit kívánhatunk? Sugározza tovább eleven áramát! Nem is tudom, mivel lenne célszerűbb elkezdettem: a kutyával, a kabátommal vagy a kolbásszal... ? Legjobb lesz talán az utóbbival. Történetemben egy fél kiló kolbász szerepel. Erre határozottan emlékszem, mert a kedvenc kolbászom volt. Bár ez nem mindkenkit érdekel; én ezt a kolbászt nem máshová, mint a kabátom zsebébe dugtam. Kabátom új és világos színű volt, nemrég vettem. Eny- nyit a kabátomról. S folytassuk a kutyával! Ez a kutya egy meglehetősen nagy novésu, veszélyesnek látszó, meghatározhatatlan fajú és számomra teljesen idegen, sőt ellenszenves kutya volt. Mégis: mintha hozzám tartozott volna, mellém csatlakozott, s attól kezdve velem járta a várost. Rájöttem, hogy ragaszkodása nem nekem, hanem az említett kolbásznak szól. Amikor ezt észrevettem, határozottan és energikusan el akartam távolítani, ám a kutya makacs volt, s nem tágított mellőlem. — No várj csak, te átkozott! — fakadtam ki végül. — Nesze! — és a zsebemből fogcsikorgatva előhúztam a csomagot, odadobtam a kutyának, s az a hála minden jele nélkül rohant el vela. Bonifác Szervác, aki arru, lett híres férfiú, hogy egy szép napon eladta asztalosműhelyét, s az egész összeget lottószelvényre költötte, nyugodtan ült a Három Nimfa eszpresszó egyik asztalánál Bölcsen, szinte filozofikus mélységgel bámulta a törzsközönséget vagy a betévedő idegeneket Hozzám se szólt, csak kezének egy könnyed legyintésével jelezte, hogy mindig kedves vendég vagyok asztalánál. Néhány perces szótlan üldögéiés után kopottas, barna aktatáskájából elővett egy halom lottó- szelvényt — miután újabban a lottóárusításból tengette életét —, megkérdezte: — Nem parancsolsz? — Minek? Még sohasem nyertem semmit Akár hiszed öregem, akár nem — mondtam neki —, nekem még egy nyomorult kettesem sem volt soha. — Mert nem értesz hozzá — nézett bölcs nyugalommal a szemembe. — Mit kell ezen érteni? — háborogtam. — Csak a szerencse segíthet, semmi más. — Minden amatőr ezt mondja —■ szögezte le higgadtan. — Pedig nem úgy van az, barátom. — Hát hogy van? — kérdeztem némi éllel. — Te aztán tudod Mezei András "I* •• I •• ^ I I ukrozodm Ügy tenni, mintha ott se volna a jelöltség az arcodon. Viselni Isten vese tét is, mint af szobor — alakodon. Tükröződni a holt anyagban, de mintha lennél láthatatlan, úgy menni át a városon: mint aki útján el sem indtett és máris hazaérkezett, mint aki nyilat ki se lőtte, de a célba már ott rezeg — Ellenséged, ha sose is volt, szívedben mégis ott a seb, a dobbanásnyi csönd a vérben e küldetés a küldetésben: viselni Isten vésetét is, mint a szobor — alakodon. Ügy tenni, mintha ott se volna a jelöltség az arcodon. — Zabái) és pusztulj mellőlem! — kiáltottam utána, s kerülő úton siettem tovább. Sajnos, nem elég gyorsan A legközelebbi utcasarkon már ismét mellettem kocogott. — Az ördög vigyen Ml — kiáltottam rá mérgesen. — Mit akarsz még? Nem kapsz semmit! Szavaimat aligha vette figyelembe vagy nem hitte el. Változatlanul és zavartalanul mellettem maradt, várakozóan tekintett ram olykor-olykor. Lemondtam róla, hogy egyhamar megszabaduljak tőle. Elmentem hát egy vendéglőbe, hogy egy csésze kávé mellett átgondoljam, miként szabadulhatnék meg tolakodó társamtól. Kabátomat fölakasztottam egy fogasra, és leültem. — Egy kávét kérek... — szóltam a pincérnek, — Sajnálom, uram — válaszolt a pincér egy pillantást vetve a leutyara. aki a fogas mellé ült, és szinte hipnotizálton meredt • kabatomra. — Hiaba célozgatsz — mondta. — öregem, én elismerem, hogy engem valamikor elragadott a szenvedély. A szenvedély rabja lettem, elvertem az összes pénzemet, elvesztettem a műhelyemet, föláldoztam családi életemet. — Caládi életedet? — csodálkoztam, hiszen mindig egyedül éltél. — Na és? Az ember egymagában nem élhet békés csaiadi életet? — kérdezte sértődötten. Aztán lehiggad- va folytatta: — De nem is ez a lényeg, öregem. Szóval, akkoriban, mikor még én is a szenvedély rabja voltam, én is azt hittem, hogy csak a szerencsén múlik a dolog, össze-vissza írtam én is hetet- havat a szelvényekre, s így, utólag nem is csodálom, hogy elúszott a pénzem. De most, öregem, már tudom, hogy a szerencsét igenis irányítani kell. — Ne mondd! — De igen. Hiába is viccelsz. Amit én mondok, az történelmi tény. Sőt: tudó-, manyosan is alátámasztott történelmi tény. A lényeg a szisztéma. — Milyen szisztéma? — Nagyon egyszerű az egész. De ne mondd el senkinek, mert nem akarom, hogy rajtad kívül valaki is meggazdagodj on! — Milyen önzetlen vagy — nevettem. — Hiszen ha tudod a szisztémát, akkor miért nem te játszod meg? Miért nekem mondod el? — Én, pajtás, már régen nem játszom. Engem már nem izgat a pénz. Illetve: — Kutyának nem szabad ide bejönnie ... — A kutya nem az enyém. — De hiszen ön mellett ül. — Mellém ült, de nem az enyém. — Láttam, hogy önnel jött be a vendéglőbe — ellenkezett a pincér. — A kutyának el kell hagynia a helyiséget ... Azt hiszem, a legjobb lenne, ha ezt ön mondaná meg neki. A pincér fagyosan nézeti rám. — Amíg a kutya idebent van, nem tudom önt kiszolgálni. — Az ördögbe is... A kutya nem az enyém! — kiáltottam. — Be tudná bizonyítani talán, hogy az enyém? — És ön be tudná bizonyítani, hogy nem az öné? Már újabb, erélyes feleletre készültem, de meggondoltam. Fölálltam, szó nélkül vettem a kabátomat, és távoztam. A kutya jött velem. Megpróbálkoztam még három másik vendéglővel, de mindenhol így jártam. mindig kitöltőm a szelvényt, de sohasem, dobom be. Minek? Hogy nyerjek? Hát pont ezt akarom elkerülni. Engem, öregem, nem érdekelnek már az evilági hívsások. Mondom: csak a játék öröme izgat. Mindenféle piszkos anyagi érdekeltség nélkül. — No, és mi az a szisztéma? Szája elé tette a kezét, s úgy suttogta: — öregem! Előveszed a naptárt, megnézed hányadik hét van. Az első számnak ezt a számot teszed meg. A másodiknál a számot tízzel szorzód vagy osztod, attól függően, hogy év eleje vagy vége van, a harmadik számnál a naptári hetet megkétszerezed, aztán a kővetkezőnél a hét számához hozzáadod azt, hogy hányadika van, az utolsónál pedig a születésnapod dátumát adod hozzá a hét számához. Egészen halkan suttogta: — Csalhatatlan szisztéma. A műit héten ötösöm volt ezzel; csakhogy, mint mondom, nem szoktam a szelvényt feladni ... — Köszönöm — mondtam meghatottan '—, s fölálltam, hogy távozok. — Egy százas! — rivallt rám haragosan. — Mi? — Egy százas. — De ... — Semmi de! Milliomossá teszlek, és te még sajnálod azt a nyomorult százast — morogta, s aztán szenvtelen arccal gyűrte be kabátja zsebébe a pénzt. Ekkor mentő ötletem támadt. örömömben a kezeimet kezdtem dörzsölni. — Na, megállja csak! Bebizonyítom, hogy kettőnk közül ki a ravaszabb! Oldalról nézett rám, s halkan morgott. — Morogj csak, bestia! — gondoltam. — Nem fogsz sokáig morogni! Egy közeli vendéglőbe tértem be, kabátomat fölakasztottam a fogasra és otthagytam. Az ajtóból visszanézve meggyőződtem, hogy jól terveztem: a kútya ott ül a kabátom mellett. Átmentem egy másik vendéglőbe, és végre sikerült minden incidens nélkül meginnom a kávét, majd teljes lelkinyugalommal visszaindultam az előbbi vendéglőbe. Közben azon töprengtem, vajon mi történt a kutyával. Biztosan észrevették, és kizavarták a vendéglőből. Óvatosan nyitottam be az ajtót, azonnal észrevettem, hogy a kutya nincs ott. Határozott léptekkel mentem a fogashoz, hogy a kabátomat magamhoz vegyem, de meglepetésemben szinte kővé meredtem. A kutya eltűnt, kétségtelen De eltűnt a kabátom is... Fordította: An:»8j István Űj könyvek Dsida Jenő összegyűjtött versei és műfordításai Dsida Jenő költészete a két háború közti erdélyi magyar líra egyik csúcsa. Csodagyerekként kezdte, első verseit Benedek Elek Cimbora című újságja közölte; 2J éves, amikor első verseskö- tete, a Leselkedő magány megjelenik, s alig múlik 31, amikor meghal. Meleg humanizmus, bukolika, enyhén romantikus szürrealista ha.á- sok jellemzik költészetét, s nem utolsósorban a misztika, s pályájának kezdeten, végén a vallásos életérzés. A magány és a halál árnyéka vonul végig költészetén, még legszebb szerelmes verseiben is. A lágy hangok, a tisztán csengő nmek mellett elvétve archaikus hangokat is megszólaltat. Dsida Jénő a messianisztikus elhivatottság, a szelídseg, a magány költője, rim)baud-i. alkat, aki ismeri a magyar költészet formakincsének égészét. A kötethez Láng Gusztáv irt előszót. Csoóri Sándor: Várakozás a tavaszban Csoóa-i Sándor hat kitűnő verseskötet megjelenése után is nehezen szánba ra magát, hogy költői terméséből egy válogatott kötetet adjon közre. A válogatás ugyanis egyúttal számadás is. Az első válogatott kötet a Jóslás a te idődről volt. Azóta két újabb, sikeres verseskötettel jelentkezett. Most ismét válogatott verseskötet került az asztalra Várakozás a tavaszban címmeL Weöres Sándor: Színjátékok Weöres Sándor, akinek 7«. születésnapját júniusban ünnepeljük, összegyűjtött ,,fzúk- játékait adta közre a Magvető Kiadónál. A kötet elsősorban a íorák gazdagságá- vel lepi meg az olvasót. Találunk nagy és fenséges mitikus művekre rímelő klasz- szi’kus oratóriumot, bábjátékot, komédiát,. . mesedrámát, érzékeny pásztoridillt, tündérjátékot és tragédiatöredékeket. Hét színjátékot tartalmaz: a Theomacniát, Á holdbéli csónakost, az Endvmi- oní, a Szkítákat, a Csalóka Pétert, az Octopust, a Kétfejű fenevadat. Vészi Endre: Hattyú az udvar fölött Vészi Endrét elsősorban mint prózarrót ismeri á magyar olvasóközönség. Vészi pályájának kezdeti szakasza* a versírást tekintette fő műfajának. A Magvető gondozta életműsorozatban most összegyűjtött versei láttak napvilágot Hattyú az. udvar fölött címmeL A gyűjtemény megrajzolja, azt az utat, amelyet Vészi 1936-tól napjainkig bejárt, föltértképezve életét, küzdő nemzedékek so-- sának győzelmeit a vereségeit. Költészetet- la torn a.sós, áradó képet, a nyelv és a forma gazdag variációi, jellemzik. Régebbi és újabb verseit olvasva a rá ismerés és a fölfedezés örömét érezhetjük. Veress Miklós: Vakügetés Veress Miklós a fiatal magyar líra legtehetsegesebs tagjai közé tartozik. A Vak- ügetés költői termesének legfrissebb darabjait tartalmazza. Modem költőd érzékenység szólal meg soraiba«, versei a sors és a körülmények nagy ütéseire válaszolnak. „Himbál a vers: lélekharang / amelynek még kitépve nyelve / Ha ütik — szól j De hogy rikoltson?” — írja egyik űj versében, mintha a néhai nagy előd, Arany János „letett lantján” szólaltatná meg a száz esztendővel később: költő-dédunoka panaszszavat — szemérmese», de eiiojíiha ta ida nuL Rolf Pester Ragaszkodás Ragadozók. Németh József festménye
