Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

V iharos ez a nyár. Most is csapkod a villám a Napszámos utca környékén a legheveseb­ben. Két lakatlan vis­kót kerülgetnek a villámok, de egyik se találja el. De hát ott lakik a Vasorrú Bá­ba. A tanítónő a szobája ab­lakában könyököl, verset ír. Villamfényben nem könnyű. A vers nem biztos, hogy jó. de a költőnő a szíve egesz melegével írja. Maga is száll, nemcsak a gondalatai. Egy másik költőhöz. A sötétben a téeszelnök érkezik valahonnan. A fején vízhatlan vászoncsuklya, a gumicsizmája csupa sár. Megzörgeti a tanácselnök ablakát. Mi lehet olyan sür­gős, ami nem várhatott reg- • . gélig? A vendéglőben nagy ese­ményről beszélnek: egész nap a televíziósok forgattak a faluban, de meg a vihar beállta előtt hazamentek. Tegnap érkeztek, s a légkör, amit magukkal hoztak, azonnal betöltötte a falut. Mindenhova beneztek, min­dent megfogtak, mindenre megjegyzést tettek. Az öltö­zékük alapján idevalósiak is Lehettek volna, de a mozgá­suk, a hanghordozásuk, a fejtartásuk, vagyis az egész viselkedésük elárulta, hogy nem egyszerűen idegenek, hanem annak tekintik magu­kat A kiváncsiak óvatos tá­volságból figyelték, hogy két gyanútlan, feketébe öltözött* öregasszonyt kezdenek fil­mezni, mire azok megrémül­tek és elrebbentek. Oly hir­telen, hogy az operatőr fői se fogta: hová tűntek? A másik operator egy lovas ko­csit vett szem ügyre. Min­denáron úgy szerette volna beállítani, hogy a bakon tü­relmesen üldögélő öregem­ber a két ló feje között le­gyen. — Mit «zóisz hozzá, cso­dálatos így, nem? — Wunderbar —. bólintott a rendező. Tolongás támadt a vasüz­let mellett, egy félig lebon­tott ház körül. A ház teteje hiányzott, de a vályogfalak *',-TS!tneg álltak és a zsalus ab- rakok. Az operatőr a fal te­tejéről a ledőlt közfalakat filmezte látható élvezettel, majd a segédjét kiküldte/az utcára, aki leguggolva ki­ás becsapkodta az ablak zsa­luszár nyalt. Az operatőr va­lamiféle modern sugallattól vezérelve filmezte a lát­ványt. A bankrevizor az ágyban fekszik, kissé kótyagosan. Már egy hete kutat a teesz könyveiben, az elnök — ta­lán ezért — őt is meghívat­ta a lakodalomba. A kultúr- ház ajtajában egy kövér, borszagú fiatalember tartóz­tatta fel, kirántotta a kabát­ja gomblyukából a díszcsok­rot, és a meglepett bankre­vizor kezébe nyomta. — Okvetlenül vegyék bele a tévébe, hogy itt négyszáz embernek főztek! A revizor megpróbálta el­hárítani a díszcsokrot. Ho­gyan magyarázza meg ennek á lelkes, kövér fiatalember­nek: 6emmi köze éhhé« a förtelmes felforduláshoz. — Helló! — kiáltott le a tévériporter a színpadról. A lakodalmasok ott terítettek a pesti vendégeknek es a ze­nekarnak. — Helló, banká­rok gyöngye!... A revizor elpirult Fogal­ma se volt, hogy az elnök mindent megszervezett, a tévériporter hellózását is. Helyet szorítottak a revi­zornak a kecskelábú asztai- nál. Odébb a zeneszek asz­tala. A trombiták a színfal­hoz támasztva pihentek. A terem hosszát betöltő -asz­talok roskadoztak a főtt hú­sok és a sültek illatos tor­nyaitól, a töltött káposztá­val teli tálaktól. Zsongott, zúgott, csörömpölt a hatal­mas terem. A revizor le- - hunyta a szemét, s így tűnő­dött magaban: — Mikor ehettek ezek. utoljára? ... Az ő asztaluk is roskado­zott az ételtől s italtól. — Csodálatos, mi? — ka­csintott rá az operatőr. — Lakmározz vei link I — biztatta a rendező. A revizornak sehogyan se jött a szájára, hogy vissza­tegezze amazokat. — Mar ebédeltem — tért ki. — De ilyen finomakat? — Legalább kapj be egy pofa sört! — Egyenesen wunderbár — lelkendezett a rendező. A revizor utólag nem tu­dott elszámolni magának, hogy mennyi volt a hiányzó idő. Ki tudja? Mire alapo­sabban körülnézett, egyedül volt a színpadon. Mintha rossz álomból ébredt volna fel. — Elaludtam? Vagy el­ájultam? — tűnődött. Sovány, igénytelen külsejű öregember telepedett mellé­je a lócára. Ünneplés ruhá­ja gyűrött és pecsétes volt, erős szag áradt belőle. — Is­tállószag? — töprengett a revizor. — Maguk sokkal jobban muzsikálnak, mint ezek az itteniek — mondta az öreg­ember elismerően. Thiery Árpád • Á nap vége — Nem Is tudom — této­vázott a revizor. Az öreg egy csomag kár­tyát húzott ele a zsebéből. — Huszonegy? — kacsin­tott — Nem bánom. A revizor most ismerte fel a kis öreget: esténként a vendéglőben hátul szokott üldögélni a vaskályha mel­lett. Könnyű bódulat fogta el. — Csoda volt ez a három pohár sör — gondolta elé­gedetten. Elengedett három húsz­forintos játszmát. A kis öreg neki bátorodott. Az ujjai sima biztonsággá] dolgoztak. Elsőre leosztott egy királyt, majd nyolcast adott hozzá. — Az egész, ami a bank­ban van — mutatott a re­vizor a három darab húsz- forintosra, és újabb lapot kert. Ászt kapott, de az arc­izma se rándult. A kezével is is mutatta; — Elég! A kis öreg egymás után négy lapot húzott magánaki Eredetileg csak harmat akart A negyedik a pakli aljáról csúszott le, és ez megzavarta. Huszonhárom­ra húzott még egyet Lecsapta az asztalra. 7— Sok. 1 — Az bizony — bólintott a revizor. — Játsszunk még? — Mára elég. t A kis öreg nagyot nyelt, amikor a revizor zsebében eltűnt a három darab húsz­forintos. A vendéglőben közel a záróra. A sarokban két fi­vér beszélget. Az öregebb épp jámboran hallgatja az öccsét, magában igazat ad neki, csupán attól tart, hogy a heves hadonászás közben feldönti a fröccsös poharat. A fiatalabb a bátyja anyósá’. szidja. — Mért tűröd ? A jámbor legyint. — Délután ötkor otthagy­ta a munkát — dörgi az öcs —, hogy odaérjen a li­tániára! Tudod, hogy mit csinálnék en egy ilyen szentfazék anyóssal? Súlyos ökle vádlón zuhan az asztalra. A revizornak a nőkön jár az esze. Helyesebben: egyet­len nőn, akitől Rillanatnyilag — és egész héten! — egy keskeny, kövezett előszoba választja el. És két ajtó. A sajtmestér lánya hosszú, barna copfját a vállán ál előrevetve naphosszat a ve­randán üldögél, szelíd türe­« lemmel, mint egy várandós nő. Az értesítést várja: föl­vették-e a pesti egyetemre. — Ha nem vesznek fel, jö­vőre megpróbálom Szegeden — mosolygott tegnap a re­vizorra, aki úgy nézett a sajtmester lányára, hogy saját maga pirult el, s be­menekült a vendégszobába, amelynek egy hét óta a la­kója. Hanyatt vetette magái a heverőn, és azt gondolta — Pedig nem is volna olyan lehetetlen, nincs köztünk több tizenöt évnél, sőt még annyi se ... A sajtmester az épület hátsó részében alszik a fe­leségével. A lány egyedül az első udvari szobában. Mint egy csalétek. A revizor a régies gazdagsággal beren­dezett utcai vendégszobában. — Ez maga itt a Rubicon — állt meg a revizor a keskeny előszobában, .amikor hazaért a lakodalomból. A fali tü­körbe pillantott, megigazí­totta olajtól fénylő frizurá­ját. — Meg kellett volna nyiratkozni — mélázott el majd elégedett pillantással mérte végig férfiasán dús szemöldökét, a görögös or­rot, és a. szóbeszéd szerint szívelégtelenségre valló Kes­keny száját. — A szemem, sajnos, sárga — fordult el. Bement a szobájába. Min; aki az utolsó pillanatban menekült meg egy kellemet­len leleplezéstől. Imbolyogni kezdett \ ✓e a szoba. — Az ital, ugye? — korholta ma­gát Gyorsan levetkőzött és agyba bújt. Három napja részegen jött meg. Éjfélig a takarékpénztári fiók vezető­jénél ivott Elővigyázatosan lopakodott a szobája felé, már épp belépni készült, amikor futó pillantást vetve a. lány szobájának az ajta­jára, valósággal földbe gyö­kerezett a laba: nyitva volt. Lélegzetét visszafojtva várt. — Csapda ez vagy egyene­sen kihívás? — tűnődött iz­gatottan. Bátorító jelre várt. Jel azonban nem érkezett, ö is nyitva hagyta az ajta­ját. — Eilencsapda — gon­dolta. M ost is a lányrá gondol az ágyban. Örül a villámoknak és a mennydörgésnek, úgy gon­dolja: pompásan aláfestik a lelkiállapotát Soha nem várta — akarta! — ilyen hevesen és égetően, hogy a sajtmester lánya előjöjjön a szobájából, hálóingben 'és mosolyogva, nem baj, ha kissé idegenkedő a mosolya, mintha állandóan egy es ugyanazt a tolakodást sze­retné valamiképpen elhá­rítani, belephetne, hogy meggyőződjék: tökéletesen zar-e az ablakredóny — nem látnak-e be az utcáról: —, aztán leülne a hatalmas piüsskerevetre, és mint ahogy — éppen úgy! — Mar­tin du Gard írta a Vieiie France-ban a végén: „mint­ha egy időben ugyanarra gondolnának, Ennberg kis­asszony íeisóhajt: — Azt hiszed, hogy Franciaorszag minden faluja ilyen?...” A revizor tudja, hogy a gondo­latban felidézett jelenet két nagyobb és egy kisebb mó­dosításra szorul. Először: Franciaország helyett Ma­gyarországot keli majd mon­dani. Másodszor: ók nem testvérek, mint a kisásszonj es a taniló. Harmadszor. magázná a sajtmester lá­nyát Egyelőre. Tiszai barangolások A múlt nyárom másodjára szervezték meg a közép-ti; szai környezetvédelmi és képzőművészeti tábort Kis csapat pásztázta végig a ga- lériaerdőket és a partimenti településeket Csónak-kara­vánjukkal alkalmas helyen kikötve a természeti környe­zet és a vele , harmonikusan együtt élni tudó ember ala­posabb megismerésére töre­kedtek. Tizenöten—húszán: biológusok és néprajzosok, hivatásos "kutatók, tanárok éís egyetemi hallgatók — a Szolnok megyei Tanács, a Vízügyi Igazgatóság és a Ma­dártani Egyesület sízervezese- ben és támogatásával. Csat­lakozott hozzájuk a táj szép­ségeinek megörökítésére né­hány képzőművész, és mint fotóművészt meghivtas. a tá­borba e sorok íróját is. A múlt nyári közös vállal­kozás végtermékei, írásos be­számolójuk és a művészektől egy-egy alkotás a rendezők tuiaajonaba Került. A fotog­ráfus képanyagából önaiiö kiállítást rendeztek Szolno­kon, a Megyei MűVelódesi és Ifjúsági Központban. A Ti­szai barangoiasoK című tár­lat azutan kozműveloaesi céllal vándorkiállításként szerepel a Tisza menti tere-. puieseKen. A* fotók végigvezetnek ben­nünket a tiszafüredi hídtól Tikzaroffig megtett utón. Vamegenyes táj az Alföld kellős középén! Első taoor- heiyunKjröl uj mesterséges ta­vunkat, a Kiskörei víztárolót jártuk be, amely csak a tér­képén ,mesterséges ’, valójá­ban inka Db a szabályozás eiotti ősaiiapouioz hasonló vegeié thatauan kiöntés. Könnyen teimelegedö, se­kély vizein újratermelődtek a halállomány természetes ivoheiyet. A folyás irányában lefelé zegzugos kanyarok következ­nek, s egy-egy szakasz gene­rációk óta nevezetes halász famíliák területe. Sokoldalú­an hasznosítják a helybeliek az árterületüket, dús rétjeit legeltetésre használjak vagy kaszáljak. (Bár a Hortobágy távolabb esik, a környék ju­hászai és gulyásai az ottani kalapviseletet érzik a magu­kénak, Íme. milyen messzi­re kisugárzik a hortobágyi pász-torkultúra.) A falvakban ma is folytatják a régi mes­terségeket, es a paraszti gaz­dálkodás módjai sok össze­függést mutatnak a folyó je­lenlétével. K. L. T. Ágoston László Feledékeny főnők — Hivatott, osztályvezető elvtárs ... ? — szólalt . meg némi várakozás után Herte- land-i, a fiatal tervező, mi­után óvatosan behúzta maga mögött az ajtót. — Á, maga az? — pillan­tott föl az előtte fekvő ak­tából. — Üljön le, azonnal végzek ezzel az ügyirattal, és örömhírt fogok közölni ma­gával. A fiatalember leült, meg- törölte a szemüvegét, majd háromszor odébb tolta maga alatt a széket. Elszívott há­rom cigarettát, aztán idege­sen fölállt. — Ha zavarom, Elfoglalt elávtárs, inkább később jön­nék ... — Szó sincs róla, kollé­gám ! Mar készen is van, alá­írom, és mondom a nagy új­ságot. Így ni ... Arról van szó, hogy a tegnapi osztály- értekezleten maga a fiatalok anyagi megbecsülésének hi­ányosságára hívta föl a ve­zetés figyelmét... így volt? — I... igen, de ón azt nem úgy gondoltam . .. Tet­szik tudni,- en olyan hirtelen természetű vagyok; amit ér­zek, rögtön ki is mondom. — Ne magyarázkodjon! Megvizsgáltam a dolgot, bár tudja, hogy állandóan fut­kosnom kell egyik értekez­letről a másikra. Előfordul, hogy egyszerre két értekez- létén, is föl kell szólalnom, mert szép,. mély fekvésű ba­ritonom van, de ezt az ügyet mégsem bízhattam akárkire. Magam vizsgáltam ki, hiszen a saját beosztottaim helyze­téről van szó ... Igaza van, ifjú barátom; a fiatalrác anyagi ösztönzése korántsem kielégítő az osztályon. A ma­gáé meg különösen nem. Egy­szóval ... úgy döntöttem, hogy adok magának azázpt- ven formt fizetésemelést. — Hálásan köszönöm, El­foglalt el vtárs! Erre ... még csak gondolni sem mertem. Pont nekem? — Igen, magának. De ae hálálkodjon, én nem tudom elviselni, ha - hálálkodnak az emberek ... Kaptam kétezer forintot a bérfejlesztési alap­ból, gtoből rendezem legjobb, legt«hefsegieaebb - doi#*aó»m fizetését. Tudja, milyen el­foglalt ember vagyok, egyik értekezlet a másik után, de azért azt is észreveszem, ha valaki jól dolgozik. Maga a legtehetségesebb tervező, kap tőlem százötven forint fize­tésemelést — Meg egyszer nagyon kö­szönöm. — Mondtam, bogy ne há­lálkodjon, moot egyébként sincs időm... Majd a kö­vetkező osztályértekezletem megköszöni. HerteLendi Elek három na­pig hiába kereste Elfoglalt Elemért állandóan tanácsko­zott. Amikor a negyedik na­pon kegyesen a színe elé bo­csátotta Jucika, a rettegve tisztelt titkárnő, az osztály­vezető érdektelenül hallgatta a oaondokáját. — En ígértem magának hétfőn, hogy adok százötven forint béremelést? De hisw hétfő óta megszakítás nélkül a Tanácskozási Tanácsterv- összeállítási Bizottságban üléseztem.! — igen, de «a még előtte voit... — Montja; maga itt dol­gozik az osztályon?! Mintha mák láttam volna valahol.. — Hertelendi Elek va­gyok; öt éve dolgozom az osztályon. Azt tetszik mon­dani, hogy személyesen tet­szett felülvizsgálni az álta­lam fölvetett problémákat és igaznak tetszett találni. Meg azt is tetszett mondani, hogy én vagyok a leg tehetségesebb tervező. — Hmm... — vakarta meg tar fejebúbját az osz­tályvezető. — Megesküszik rá, hogy én ilyen hüiyesé-, geket mondtam? — Ha kívánja, akár meg is esküdhetem ... De a fiata­lok anyagi megbecsülése nem hülyeség. — Azt állítja, hogy nem elég demokratikusan osztjuk el a bérkeretet?! — Ezt még nem mondtam, de így igaz. A héten is ki­lépett három nagypn tehet­séges fiú. Azt mondták.... a — Nem érdekel, hogy mit ínondtak! Most maga is ki akar lépni? —: Nem, én nem... — Nohát! Akkor meg mi­ért adjak pont magnának fi­zetésemelést?! SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents