Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

— Én bizony lelültem a szánkó bakjára, aztán vittem a trágyát abban a finom fehér hóban — mondja a kicsi ember, aki az el­nökséget már régen letette, de a kötényt le nem veti, amíg dolgozni tud. .— Mondták ám a gazdakörben, te Józsi, hiszen még nincs megtörve a hó! Nem lehet még vinni a ganyét Nem baj, azt mondtam nekik, az enyémhez én töröm. így etózg ettünk máso­kat ... Tavasszal is előbb kezdtünk neki a munkának. Heténybep volt egy félkarú pos­tás, a Kormos. Gyütt a Szedergyés úton: gyerek, aszongya,, a te földedre esett az eső, másokéra meg nem, hogy ilyen búzád meg kukoricád van? Hát mondok, ha valaki sö­rénye bb a másiknál, annak ilyen. Nem igaz, hogy nehéz volt! Jókedvvel végeztük, bír­tuk is. Mintha futótűz szaladt volna végig a ker­ten, csak éppen nem piros: egyetlen zöld lóbbanás a vidék. Innen, a pulai kertiből rálátni a Kapós-völgyre, a túlsó, baranyai dombokra. Ebben, is igaza volt Illyés Gyulá­nak: olyan ez az áldott vidék, mint azok a Loire-mentiek Camille Corot tájképein. S a Kapós fonalán gyöngyszemek a falvak. Ez is, ez a Pula, mely sokáig állt őrt há­rom megye határán, Somogyhoz tartózva, aztán Tolnához csatlakozva. A kert végéből kte látszik Dombóvár új, családi házak al­kotta városrésze. Itt a közelben jegenyék vigyázzák a tée&zmajort; azelőtt a tanító föld je, volt ez. Elégedettség bújkál a gaz- ia. Retek Józsi Dácsi hangjá­ban. Hogyne bujkálna, ami­kor a változá­sokat ő kezdte ráigézmi a te­lepülésre té- eszelmökként. Somogy egyik legtöbbet em­legetett falu­gazdája volt azen. a posz­ton. A sze­mem mégis vis&za-vissza- lér a magunk mögött hagyott hátsó udvar­ra, ahol a ko­moly épületek . sorakoznak: tekintélyes istálló, a pajta, a fé­szer, a disznóól. A másik oldalon a nyári konyha, a pince, présház, a baromfiszállás: toocsioldalak képeznek kifutót a szárnya­soknak, míg aprók. Megbontott kazal. Szük­ség van rá, nemcsak a szemnek kedves­kedik sárgája: pályámon — idestova tizen­öt éve írok e hasábokra — még nem lát­tam ilyen istállót: üzenet zsemlyeszínű te­hén, boci kér enni. A Piros megadja a har- miw litert; most éppen borja van — a Cidru. Esténként fejőgép búg. A, Szikra' tó­nak sok dolga már nincs — vaskos murai, jói húzó fajta —, de gazdaság tó nélkül a Retek famíliában el nem képzelhető. — Itta kertben Magdi maim a parancs­nok — így Józsi bátyánk, hogy elterelje a saját figyelmét arról, íotómasina pergőtüzé­ben áll. — Látják, ott a gyépü mellett gyütt el a szómakazal. Ez itt a szűrű. ősszel ezeken a fákon déLicsesz, jonatán, cirmos és bőralma terem majd, amott a fó­liasátor már ontja kincseit. Nyáron lesz dinnye is, „ha szeretik, miért nélkülözzék”; az vtalló, azaz hát a gyelülő mérte ki a lé­niákat, akárcsak a kukoricánál. Ha a para­dicsom nem vadon lebt volna Ádám apánk idejében, bizonyára erre a kapospulai kertre formázott volna! Már odabent, a jóindulat-hűvös szobában bor esurran a pohárba, nyári szalámit váf a bicska a kenyérszeletre: Józsi bácsi, Magdi mama kínálják a vendéget, és tréfa gyufa­lángja lobban: — Legalább addig nem kérdez... Mert munka ám ez is — talán még ne­hezebb, mint a széna gyűjtés volt —, vála­szolni, egyre csak válaszolni egy dolgos éle­tet leltározó „ellenőr” kérdéseire. Hiszen idestova hetvenkilenc évről kell számot ad­SOMOGYI TÁJAK, EMBERIK A kötényes elnök — Tudja, amikor én még pöndőlős kis­gyerek voltam, még zsúpos ház is állott Pulán néhány. Amúgy nem volt tehetségte­len falu ez sosem, jó középparasztok lak­ták. Ügy vélekszem, negyven holdja csak két famíliának volt Cselédet nem fogadtak, győzték a munkát a puiaiak. Sőt, még arra is futotta az erőből, hogy herceg Eszterházy- tól béreljék a pulai pusztát, azt a nyolc­száz holdat Mi két részt béreltünk, ez ti­zenhat hoúdait jelentett: hat szántót, két hold rétet. Na, de a kedd ne előzze meg a hét­főt : kilencen voltunk testvérek, őt fiú és négy lánygyerefc. Én nyolcadiknak születtem. A legidősebb bátyám odamaradt az első há­borúban, szegény. Csak innen huszonkilenc férfit vitt ei a háború örökre, név szerint «1 tudom sorolni őket máma is. Tízesztendős gyerek voltam, hamar megkívánta az erő­met a föld. — Igazán gyerek nem is nőit, Józsi bácsi? Meggondolja a választ — Azért voltam, hogyne lettem votes! Rt játszottunk a gyöpön. a ház előtt. Innen haj­tott ki a kanász, itt válogatták ei a jo- szágort hazának. Na, mi itt facsigáztunk, ha tudja mi az: madzag tekeredett rá, mint az ostor, pörgött motollaként A lányok ütó­fáztak : egyik dobta a rongy labdát, a másik megpróbálta visszaütni. Mozi nem volt de azokra a régi szüreti felvonulásokra még máma is szívesen emlékezek. Aztán a sok működveló előadásra; legényként magám h részt vettem bennük később. Jó mesterek voltak a tanítók, aztán telente, ha nem volt annyi munka, betanították a fiatalságnak a Piros bugyellárist, A falu rosszát a Gyime- » vadvirágokat; Dombóvárról gyütt a ban­da kísérni az énekszámot Élete párja a háttérben hallgatja, keskeny kék szemén pára. Mosoly puhítja fel ancát; ó is szerepelt azokban a színdarabokban! — Én mindert apómtól tanultam —■ vaJ3o- más ez Hetek Józsi bácsitól. — ö volt a példa, ez a mokány, erős kis ember, ötven­háromban halt meg, egy évre anyám után. Az apánk volt a mester, mi pedig az ina­sok a gazdaságban. Ügy volt az régen, ha a fiú megnősült akkor is az apa vezette a családot a közös fedél alatt. És régen nem volt aranyira divat a külön költözés! Ezcrkilencszázhuszohhéíben kötötték össze sorsukat Kovács Magdolnával. Lányuk szü­letett — Mariska —, őt is helyibeli legény vette ei. Az egyik írnoka az Unióiban dolgo­zik Dombóváron, a másüt Büssúben agrár- , mérnök. Van két unokájuk is. — Jó kőzépkötött föld volt ez a puhái. Hármas vetésforgót tartottunk. A »agy Hofherr-eke a tarlószántásnál széles pászmát elvitt Eldolgozgattunk a Szedergyés mellett, a Dombóvári útra menő dűlőnél, a Mejjék- dűlőnél, a Kötövölgyi dűlőnél, ahol meg költött a kereket kötni, olyan meredek. Volt itt kendöráztató is, de nálunk nem szjüjtek, mert az attalai takácsoknál dolgoztatott a pulai pógár. Mintagazda lehetett. Har­minckét évesen képviselőtes­tületi tagnak választották, be­leszólhatott a falu ügyeibe. — Mi történt a Retek csa­láddal a felszabadulás után? — Éltük a földműves sor- ^ sót tovább. Jó, nem lett ki­mondva, de éreztük a Ráko- si-éra alatt, hogy le akarják vetkőztetnj a parasztot Volt kuláklista: huszonöt holdon fölül vagy 380 aranykorona értékeit meghaladó föld bir­tokában annak számított a gazda. Majdnem belekerül­tünk mi is. De azért egyről megfeledkeznek, akik csak ezt emlegetik. A második há­ború előtti Ju-rcsek-rendszer­ben már volt ám beszolgál-; tatás. Nem is kevés! Napra­forgót, szójababot kellett vet­ni, ezt meg ez a mi vidé­künk nem tudta felnevelni 1 Úgyhogy nem volt nekünk is­meretlen ez a dolog, fia, az­tán egyszer id együtt egy il-! letó Pestről egyenesen. Nem mondta, hogy ki. Bátyám, azt kérdezi, hogyan lehetne kisegíteni ezt az országot? Hogyan, öcsém? Töröljétek ** el a besaolgáltatást! A ma­gyar gazda anélkül is meg­teremti a városnak az élel­met; iát úgy volt valamikor, nem is tudták átvenni, mert nem fért be a vagonba! A dombóvári disznópiac tele volt pulai disznóval... Az­tán egyszer csak tényleg el­törölték a beszolgáltatást A termelőszövetkezet 1959. március látón alakult meg. És nem véletlen, hogy ez a dátum örökre bevésődött Retek Józsi bácsi emlékeze­tébe. — Nem volt már nekünk újság a téesz, mire a szer­vezők ideértek. Hiszen kap­tuk a hírt Szabadiból, Cso­rnából, utóbb AttaLából: te­tő alá hozták a szövetkeze­tét. Bekopogtak, S kérdez­ték íennsaóval, hogy tud­juk-e, mi járatban varrnak. S, hogy ők szervezik a té- eszt. Hát mondok, azt is -csak csinálni kell valakinek. Nemsokára már rikkantotta a bá- dogemfoer a gyöp fölött az én neveimet is, hogy aláírtam. Mert azért valamelyes fo­galmam volt akkor már a közösről; Valter Imre jól csinálta Rákjában, a két szemem­mel láttam, onnan hoztunk kocákat. Már gyülekeztek az alakuló gyűlésre a kultúrban, amikor a tömegből hivatták Józsi bácsit a tanácsra. Megmondták kerek perec, hogy az előzetes kikérdezés eredménye ez: a község őt kívánja a téeseelnöki posztra. Cso­dálkozott erősen, de a szavazás azt igazolta, a tanácsiak meg a kaposvári vendégeik iga­zat mondtak. Na, ha így történt, akkor csak jól, mindent a legjobban! így gondolkodott Retek József. S bér Magdi néni hallva a hírt avval fogadta otthona: nem volt kalapod, hogy hazagyüttél volna? — ő már tudta, ezentúl nemcsak a családiban, hanem egy falunyi gazdaságban lesz az a mester, aki valaha az apja volt a Retek famíliában. El­sősorban magától követel, hogy másoktól is követelhessem. A legeltetési bizottságtól meg­kapták a mindenkori pásztor házát, ez az épület lett a téeszközpant Hazahívatta Ezeres Bélát agronómusnak, Illés Jánost könyvelőnek. Hogy milyen jól választott, mi sem bizonyítja ékesebben: ma is ez a két szakember áll a téesz élén, Illés éppen Józsi bácsi utódjaként az elnöki tisztségben. Cso­dájára jártak a téesznek, küldöttség kül­döttséget ért A kapóspulaiak megmutatták a világinak! S nem vált gyenge téesszé a gazdaság akkor sem, amikor a pusztaiakkal, 'Alsöhetény közösségével egyesültek. Ura­■7 dalinl cseléd és gazda nyújtott kezet egy­másnak, és számolta fel lélekben az idegen­kedést Nem volt csupa ünnepnap az a tizenegy év, airnig nyugdíjba nem ment Retek elnök. ' A jószágot először huszonnyolc istállóban tartották, de Péter-Pálkor már megkezdték építeni a 100 férőhelyes istállót — Mivel itt korábban sem uradalom, sem állami gazdaság nem volt a két kezünkkel kellett megcsinálnunk mindent: építgettük a jövőt ezekkel az Istállókkal. Az újig egy va­gon abrakot utalnak ki nekünk kölcsön, ha veszünk süldőket — ez állt az egyezségben. Kellett a hús az országnak, az csak ter­mészetes, hogy vállaltuk. A temető melletti szélső háznál helyeztük el a sertéseket. Gyün ám a megyei orvos, így meg úgy, hogyan kép­zelik ezt ma­guk Retek? Nézze uram, maga nem ve­lünk ütközik, hanem az or­szágos politi­kával, az a véleményem, hogy ha kap- cáskodifc, én visszaküldet­hetem az áJtó-i má*yt, de Szrrmay elv­társat is érte­sítem róla. Na, erre kibékült a dologgal. Mert sosem a veze­tőkkel volt nekünk ba­junk, az c^ak régi érában fordult elő, hegy Keresz­tes-Fischer Nagyberkiben, amikor foga­dónapot tar­tott, fel sem állt, kezet sem nyújtott. A Horthy-időkben, eshetett meg ... És rt álljunk meg egy pillanatra, »kert Retek József életének legpirosabb betűkkel' írt hétköznapja következik. A kötényes el­nök — ahogy hívták akkoriban — először az Ezüstalász Tsz élén, hivatalosa» fogadta Kádár Jánost 1907. március 17-én. — Megnézett mindent, olyan ember, aki kiváncsi volt a majorra, a gépekre, de leg­főképp az emberre! Kizötykölődtünk a Sae- d er gyesen, azon a hosszú rázom Hetényfoe is, na azt mondja Kádár elvtárs: ide kövesét kell, megérdemlik azok, akik rége» a más kezeláJbai voltak... Amikor legközelebb jött, mejfvolt az út! Mert Retek Józsi bácsi megírta családi látogatásra is a kedves vendéget, melynek az 1972. május 13-án eleget is tett Itt a Retek portán meg kint a szőlőben — ez Józsi bácsi második otthona, munkahelye — po­hár bor, friss kenyér, jóízű nyári szalámi, zöldpaprika mellett elbeszélgettek, hogy s mint — Meg volt elégedve a változásokkal, mert szereti ám lemérni azokat! Ügy mutatkozik meg a munka eredménye, ha méri, hason­lítja az ember avval, ami volt. Beszélgettünk megyei és országos dolgokról is, mert olyan ember, aki három előtt is ugyanazt mond­ja, amit ttaníllió előtt. Ez a Botond-forma kis ember — 1970 óta van nyugdíjban — az életét ma sem tudja elképzelni munka nékül. Nem állja meg, hogy Gyula ve je jószágaihoz be ne térjen az istállóba, ha arra visz az útja, s ha már ott van, azt nézi, min kell mozdítani. Aztán, hetvenkilenc évvel — mint hetvenkilenc szép érett szemmel dugig telt zsákkal a vál­lán — felül a kerékpárra, és irány a szőlő­hegy, Mindig egyenes útón ... Leské Lassie

Next

/
Thumbnails
Contents